Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-03 / 51. (1089.) szám

u 1926, március 3. Szerda. Kisemmizett iskolamesterek A tanárok és tanítók nem tisztviselők — jelentette ki a pénzügyminiszter s ezzel az egyszerű formulával ismét hosszú időre ki­kapcsolta a tisztviselők fizetésrendezéséből a nemzet napszámosait. A tisztviselőket, ha nem js mindjárt és nem is január elsejétől ese­dékes csengő készpénzzel, de legalább csengő ígéretekkel és reménységgel már hónapok óta fizetik, a tanárokat és tanítókat szimplán é« keréken — fügével. Rokonszenves vonása Englísnék. hogy nem sokat köntörfalazik, hanem kiböki nyíl­tan, hogy nemcsak nem tud nekik rendes és végleges fizetést adni, hanem még a mostani ideiglenes fizetésük, az a bizonyos négyszáz millió korona is csak amolyan kegyelemből megtűrt tétele az államháztartásnak, mert nincs rá fedezet. Véletlenül és kivételesen pont a tanitók fizetésére nincs fedezet. Min­denre van: francia katonatisztekre, rossz re­pülőgépekre, komisz benzinekre, a kelleténél háromszorosan több csendőrre, legionisták- uak Szlovenszkón adott „gyarmati" fizetés­többletre, fityegő kardokra, az osztrák mili* tarizmust megszégyenítő tábornoki parádék­ra és hadgyakorlatokra, minden ilyenre van, csak az iskolamesterekre nem telik. Minden­re van, amit a militarizmus Molochjának fe­neketlen bendője éppen megkíván, de a kul­túra szakasz- és századparancsnokai, a tani­tók és tanárok részére — nincs fedezet. Hi­szen mi meg tudjuk érteni Englist: ezzel is halogatja, ameddig csak lehet a magas szol­gálati évek révén magasabb fizetési igények­kel birő gyakorlott tanerőket, annál is inkább, mert ezek jó része rosszul választotta meg az anyanyelvét. De ugyanakkor Englis nem irtó­zik el azon, hogy vannak deli harminc-har- mincötéves katonatisztek, akiknek lényegesen több beszámított szolgálati évük van már, mint amennyi az elért éveik Összes száma. Ezek jól választották meg az anyanyelvűket. Hisz ha a tanitók is katonák volnának, nekik is hamarosan rendeznék a fizetésüket. A tiszt­viselők is biztosan azért vannak a fizetést il­letően nagyobb kegyben. Nem azért, mert a tisztviselők katonatisztek volnának, hanem mert a katonatisztek i* — tisztviselők. A szlovenszkői szlovák, magyar és német tanitók testületéi fölemelték tiltakozó szavu­kat ezen frivol játék ellen. A szlovenszkói tanitók nyolcvan százalé­ka a rendes fizetési státuson kívül áll az egy­házak szolgálatában. Ezeknek nyomorán ke­resztül akarja a népnevelésügyi minisztérium megsebezni az egyházat. Meg tudjuk érteni a kulturmunka ezen névtelen hőseinek kétség- beesett lelkiállapotát, melyben képesek vol­tak arra is ragadtatni magukat, hogy a tani­tók személyi államosítása mellett állást fog­laljanak. A választások előtt kortesdemonstrá­ciónak rendelték meg náluk ezt az egyházel­lenes, tehát a mai kormányrendszernek ked­ves állásfoglalást: de ime, itt a köszönet érte — a tanitók nem hivatalnokok, tehát a tanító részére nincs fedezet A tanitók mellőzése nemcsak kisebbségi sérelem, bár elsősorban az — hanem álta­lánosabb kulturbotrány. Ne mhazabeszélünk, hiszen a magyar tanítóknak elenyésző töredé­ke harcol velünk a magyar kisebbség ellen­zéki frontján, de minden tanító a magyar kul­túra. munkása, amig ha más egyebe nem is de legalább a szive magyarnak marad. Tehát magyar érték. De bármilyen nemzetiségű le­gyen is a tanítók kisemmizett serege, annak a nemzetnek „demokratikus" kormányától, a mely magát előszeretettel Comenius nemze­tének nevezi s amelynek élén Masaryk sze­mélyében egy világhírű nemzetnevelő áll, mégis csak világ botrány, hogy Comenius utó­daival. a nemzetnevelő iskolamesterekkel ily mostohán bánjon. Chamberlain enged az angol közvéleménynek London, március 2. Az alsóház tegnapi ülésén elsősorban a népszövetségi kérdéssel foglalkoztak. A kormányhoz összesen hét in­terpellációt intéztek, ezek között négyet a konzervatív párt. Arra a kérdésre, vájjon á kormány támogatni fogja-é Lengyelország igényét, nem feleltek. Ugyanigy elutasítot­ták azt -az indítványt is, amely a domittiu- mök álláspontjának kinyilvánítását kérte. Az érdeklődés középpontjában Chamber­lainnek a parlamenti jnépszövetségi liga ülé­sén elmondott nyilatkozata áll. E ligának több mint kétszáz angol képviselő tagja van s a tagok nagyrésze konzervatív. A külügyi államtitkár nyilatkozata szigorúan bizal­mas volt. Ügy látszik, hogy a konzervatív körök meg vannak elégedve Chamberlain nyi­latkozatával, főleg azzal a résszel, ahol kijelenti, hogy nem kötött Párisban semmilyen megegyezést a népszövet­ségi tanács kibővítésére vonatkozóan. Ezt a tényt az ellenzék is örömmel üdvözli. A Daily Telegraph értesülése szerint Chamberlain ókvetlenül Németország ta- nácstagsága mellett áll, reméli azonban, hógj később Lengyelország fölvételé is sor­ra kerülhet. A Times úgy hiszi, hogy az első állam, amely Németország után a ta­nácsba kerül, Spanyolország lesz. Az ellen­zék nincs megelégedve a külügyi államtit­kár nyilatkozatával és kedvezőtlenül kom­mentálja. Munkáspárti körökben' kitérő vá­lasznak nevezik a nyilatkozatot és valószínű, hogy a párt követelni fogja, hogy az alsóház-, bán megindítsák a népszövetségi vitát. Chamberlain nyilatkozatáról még a kö­vetkezőket közük: A külügyi államtitkár cselekvési szabadságot követel Anglia genfi kiküldötte számára. Ezenkívül kijelentette, Ihogy Genfben nem léphet föl diktátori I módon. Általános mozgalom indult meg Ungvár önkormányzati jogának visszaállításáért Egy pénzügyi tanácsos nagy beszéde a ceeh-agrárt párt vasárnapi pártgyiilésén — „Elég volt az abszolutizmusból, jöjjön az alkotmányosság" Benes már csütörtökön Bécsbe utazik Becs. március 2. Benes csehszlovák kül­ügyminiszter eredetileg szombatra tervezte bécsi utazását. A legújabb jelentések szerint a külügyminiszter már csütörtökön utazik az osztrák fővárosba. A látogatás hivatalos programján R Miiek dr. kancellár és Hai- msch dr. köztársasági elnök meglátogatása szerepel. Az osztrák-csehszlovák döntőidró- sági szerződés prágai tárgyalásai már any- nyira előrehaladtak, hogy Lenes bécsi tar­tózkodása alatt valószínűleg alá is Írják ezt a szerződést. — Pospisil kormányzó Oenflxs utazik. A népszövetség pénzügyi tanácsának március 5-iki Ülésén résztvesz Pospieil dr.. a Nemzeti Jegybank kormányzója is. Visszatérte után azonnal összehívják a jegybank alakuló köz­gyűlését. Ungvár, március 1. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Több mint egy; éve folytatunk éles és lankadatlan harcot, a magyar ellenzéki pártok, Ungvár önkormányzatának visszaállításáért, illetve az ezt pótló kormánybizto­si rezsim megszüntetéséért. Ebben a harcban igen élénk részt vett a Prá­gai Magyar Hírlap is, amely csak a legutóbb is a kormánybiztosi intézkedések fonákságainak és tör­vénytelenségeinek egész sorára mutatott rá. A kormány sajtóorgánumai az ellenzéki pár­toknak ezt a iiépjögokért folytatott harcát minden vonalon elgáncsolni igyekeztek. Azért váltott ki igen nagy meglepetést Ungvár közönségéből, hogy a magyar ellenzéki pártok és lapok által hangoz­tatott és a kormánybiztosi rezsim ellen szóló érve­ket a cseh agrárpárt február 28-án tartott ungvári pártgyülésén Zsidovszky dr. pénzügyi tanácsos, a volt képviselőtestületnek hivatalból kinevezett tag­ja, tette szóvá................. Beszéde JJtaJános. felHmést “ és ami a leg­jellemzőbb — általános helyeslést váltott ki a ta­gokból. Megelégedéssel hallgattuk a pénzügyi tanácsos érveléseit, mert minden egyes mondatával csak azokat igazolta, amiket mi több mint egy év óta állandóan napirenden tartunk, hogy Ungvár ön­kormányzati jogát visszaszerezzük. Zsidovszky mindjárt beszédének elején azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy mondani­valóit bizonyára magukévá fogják tenni a pártnak nemcsak orosz, de csehszlovák tagjai is. — Uzshorod főváros képviseletét — mondotta tovább a pénzügyi tanácsos — annak idején a zsu­pán ­csak gyenge jogi megQkolással, de már úgyszólván minden politikai célszerűségi indok nélkül szétbocsátotta és kormány- biztosi nevezett a város élére, felhasználván ezen intézkedéséhez a még magyar íróból eredő s idáig érvényben lévő 1886. évi XXII. t. e.-be iktatott községi törvény megfelelő rendelkezését, mely az államérdek vagy községi jólét veszélyeztetése esetén fami különösen forra­dalom. statárium, katasztrófáiig események esetén történhetik meg) megengedi a községi önkormány­zat felfüggesztését, mikoris az ügyek, világosabban a folyó ügyek időközi, tehát ideiglenes vezetése más szervre, például kormánybiztosra bizható. — Ezzel szemben közismert tény már a képvi­selőtestületben résztvett koalíciós pártok állásfog­lalása folytán Is, hogy az uzshorod, i képviselőtestület feloszla­tására szükség nem volt, illetve, hogy an­nak feloszlatását sem államérdek, sem köz­ségi érdek nem követelte, hogy a feloszlatás taktikai szempontból is hiba volt, mert az volt á látszata, mintha a. képviselőtestületet azért oszlatták volna fel, mert abban Gáti dr. és három kom­munista. társa illetlenül viselkedett is « zsupánt támadta. Ez még nem lehet ok a feloszlatásra. Ezután rámu­tatott a pénzügyi tanácsos arra a fonákságra, hogy amig Üngváron feloszlatták a képviselőtestü­letet, addig az. Ungvári környező községekben tényleg renitenskedő képviselőtestületeket, (pél­dául, a perecaéttyi járásban) melyek a hatáskörükbe vágó ügyek elintézését egyszerűen megtagadták, nem oszlatták fel. Pedig ezek a vyborok nem akar­ták például megszavazni a költségvetést, a pótadók kivetését Mb. Ezzel kapcsolatban kérdést intézett, a szónok a gyűléshez, hogy lehet-e az ilyen kétféle eljárást szó nélkül hagyni'? — Be vegyük elő a tényt. — mondotta tovább Zsidovszky - a feloszlatást és a közel másfél éves ! ín tér regnri mot magát. A város élére kormánybiz- ' fost állítottak. Azon város élére, amely Podkar* i patika Rus fővárosa, melynek lakossága jelenté- ! kény mérvben jogtudó emberekből, köztisztvieelők- I bői rekrutálódík, okik ezt az egész országrészt igaz­gatják. kormányozzák és ezek az országkormáuyzó polgárok nem ,képesek az interregnum fenntartá­sáért kardoskodó körök szerint — ellátni saját vá­rosuk önkormányzatát*? — Ilyen felfogás mellett gondolkodó ember előtt önkénytelenül is felvetődik a további kétség, hogy hát akkor hogy képetek ezek át emberek igazgatni az egész országot, ha itt, a fővá­rosban egy kormánybiztosnak, egy számta­nácsosnak, az erdőkivatalból kell ellátni igazgatásunkat? — Kritikámat személyi momentumokból men­ten akarom gyakorolni. Elismerem, hogy a kor­mánybiztos lehet kitűnő számtanácsos, elsőrendű tisztviselő, de még sem képes pótolni egy város képviselőtestületét, mely egyébként is — szigora jogi felfogásból kiindulva, sőt korunk szelleme sze­rint is — egyedül hivatott és jogosult arra, hogy általa a polgárság önmagát kormányozza... Általános tetszéssel kisért beszédének továb­bi részében még a következőket árulta el a szó­nok: '• r-:- .'' v.--.2 :■ £”’V■■'■roc. ■ ' — A kormánybiztos a reá hárított tisztség fe­lelősségének egy emberre nézve elviselhetetlen súlyát érzi maga is és szeretné megosztani azt az óriási felelősséget, amit magára vett azzal, hogy a szoros értelemben vett kormánybiztosi hatáskört túllépve, folyó ügyek intézésén hitül a polgárok zsebébe nyúló tervek megvalósításiba fogott, ézért tehát — ceakis ezen felelősségérzet elő- renyuló árnyékának hatása alatt önszántából holmi ötösbisottságot — petkdt — alakított, hogy ennek tagjaival ossza meg azt a felelősséget, melynek súlya alatt vállai már most is görnyednek. — Mert kritikátkihivó intézkedés már idáig is éppen elég van a kormánybiztos működésében. Itt van például a tisztviselői kérdés megoldása. Első intézkedései közé tartozott, hogy a régi, még munkabíró, nagyon is munka­bíró tisztviselőket nyugdíjba küldte s ezzel elérte azt, hogy a város nyugdíjra menő kiadása félmillió koronára szökött fel, ami — miután a fiatal, sok esetben még a 40 évet sem meghaladó tisztviselőkről van szó, —• évről-évre ismétlődni fog és eltart jő húsz évig... Tessék kiszámítani ennek az intézkedésnek pénz­ügyi effektusát! Ezután a következő, igen fontos tényt szögezte le a pénzügyi tanácsos: —A nyugdíjba küldött munkabíró, használható tisztviselők helyébe újak kerültek, kiknek hasz­nálhatóságát személyesen nem ismerem, de munkabírásukra jellemző, hogy a város költségvetését pénzügyi számvevőségi tiszt- veselőkkel pénzért, külön díjazásért csinál­tatja meg. — Miért? Én azt hiszem, azért, mert a városi tisztviselők ezt nem tudják! De ugyanez az állapot a zárszámadásoknál, a városi gyámpénztár likvidá­lásánál, ahol a városi tisztviselők képtelenek maguk megbirkózni felada­tukkal s más hivatalbeli tiszltnselők segí­tik, oktatják ki őket, pedig számtanácsos főnökük van, a kormánybiz­tos személyében, aki ugyancsak elláthatná őket a megfelelő utasításokkal s ezzel is megtakarítana valamit a városnak. A szónok végül rámutatott arra. hogy a lakosság teherbíró képessége már nem terhelhető könnyelműen tovább és például vette a P. M. H.-ban is leleplezett ház bérül lér és szemétfuvarozási dijakról szóló sza­bályrendeleteket, kiemelvén, hogy a kormányblz tos terve szerint a belvárosban lakó milliomos | ugyanannyi házbérfillért fizetne, mint a város I vécén lakó cigány. — Hol Itt az arány? Hol a szociális igazság? j —- kiáltott, fel a szónok — mert. az egyik igazság­talanságot a, másikkal felváltani, .mégsem nevez­i bető orvoslásnak! i A főváros köícsöneire térve, a következőket mondotta: — Rámutatok csak arra, hogy például • kölcsönök felvételében sem bírta min­denben, a legapróbb részletekig kihasznál­ni a kormánybiztos a város részére kínál­kozó összes kedvező feltételeket. mert például felvett kölcsönt, melyet a pénzintézet által azonnal folyósittatott is a teljés összegben, ami után a város kamatot fizet a banknak, de a városnak — nem lévén a munkálatok még olyaü előrehaladott stádiumában — nincs szüksége még az egész összegre és igy a város kénytelen a pénzt betenni a bankba, természetesen kisebb kamatra, mint. amilyet a város a kölcsönl'adó bank­nak fizet, a város tehát a kamat közötti különbözeten is­mét vészit... Ezek lehetnek kicsiségek, — fejezte be erről szőlő szavait a szónok — de miután mélyen a polgárok zsebébe nyúl­nak, leszögezhetem, hogy a kormánybiz­toséig gazdasági szempontból is sérti a város érdekeit. Ezután az erkölcsi kárra mutatott, rá a szónok, majd befejezésül határozati javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, mely szerint mondja ki a közgyűlés, hogy: a mai kormánybiztosi interregnum fenn­állására nem tát semmi szükségei, sőt azt egyenes sérelemnek tekinti és kívánja a képviselőtestületnek mielőbbi, azonnali összehívását. Javasolja továbbá, hogy e határozatot hozza a köz­gyűlés a kormányzóság politikai ügyosztályának tu­domására és hívja fel a mai állapot sürgős orvos­lására. A beszédet nagy tetszésszel fogadták és a ha­tározati javaslatot egyhangúlag határozattá emel­ték. Ezzel kapcsolatban értesültünk arról is, hogy Ungvár őslakos polgársága a napokban nagy-gyű­lést tart, melyen a városi abszolutizmus megszün­tetését követeli. A polgárságot e törekvésében a fenti jelek szerint a kormány pártol; egy része is támogatni fogja s ezzel az ellenzéki pártok régi akciójához hozzájárul. Szlovák vélemények a megyereformról Pozsony, március 2­A Prűd cimü szlovák revü vitái indított meg a megyereformról. Medveczky Lajos volt nemzetgyűlési képviselő, a tartomány­rendszer régi ellensége, rámutat arra, hogy a megyerendszer Szlovenszkón bevált és szükségesnek larlaná, hogy Szlovenszkón három nagymsgyét létesítsenek. Ezáltal teljesen fölöslegessé válna a rne- gyeszövetség megalkotása. Lastovka tanár a középnagyságú megyék létesítését tartaná leg­jobbnak az egész köztársaságban. Ponicsán kormánytanácsos rámutat arra, hogy az ön­kormányzatot sokkal jobban lehet a megyei képviselőtestületek által megvalósítani. A megyei közigazgatás Szlovenszkón ol- esóbb, mint a történelmi országok köz­igazgatása. Szükségesnek tartja az orszá­gos megyei szövetség kiépítését egy fő- zsupánnal az élén. Ez megerősítené a decentralizációt és az autonómistákat is kielégítené. Novák járás- főnök ugyancsak azt állítja, hogy a megye- reform teljesen bevált. Jansek István a régi recept szerint hasonlatot tesz a mai megye- rendszer és a régi magyar megyerendszer kö­zött és arra akar rámutatni, hogy a régi ma­gyar megyei közigazgatás sokkal rosszabb volt, mint a mai. A Prűd a vitát folytatni fog­ja. A svájci népszámlálás eredménye Bern, március 2. A svájci statisztikai hi­vatal most álütotta össze a legutóbbi svájci népszámlálás eredményeit E szerint Svájc lakossága összesen 3,880.320, köztük 402.38b külföldi. Vallások szerint a következőképpen oszlanak meg: 2,230.597 protestáns, 1.585.311 katolikus, 20.979 zsidó és 43.433 más. Nemze­tiség szerint: 2,750.622 német 824 320 fiam la, 238.544 olasz, 42.940 lótoeomán é> 33 89-! más anyanyelvű. — 1,871.121 'érfira 2,00b 107 nó esik. ÜAAXÁ AAAáA A A A A A A A A A A A A A AA A A ÁXtA SorsjcpcHCi ! , mindenki csuk GasgieriK és Tsa telítetten m ss, Oratlstova, RadnKssá isi . Telefon U8ü és 236*. , | [?▼¥▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼ StTVV'f'fJV y A.

Next

/
Thumbnails
Contents