Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-14 / 61. (1099.) szám

2

1926 március 14, rasárnap.

millió 238.000 mm, vagyis 73 K százalék Szlo- venszkóból származik. Mig Magyarország kivitelében 1,328.000 mm-ből 965.000 mm, vagyis 72 százalék Szlovenszkó területén talál elhelyezést.

Ilyképp nyilvánvaló, hogy a Magyarországgal való békés atmoszféra megteremtése, kereskedelmi kapcsolatok felújítása elsősorban és főképpen Szlovenszkónak és Ruszin- szkőnak érdeke, de éppen ezen országrészek tervszerű elhanyagolásának tudható be, hogy a prágai centralista körök megengedik maguknak azt a luxust, hogy állandóan Magyar- ország ellen fordulnak és az őszinte békés megegyezést — ugylátszik — komolyan nem is akarják.

Az elviselhetetlen adók, szociális és közterhek annyira közismert s oly sokat tárgyalt fájdalma a szlovenszkói iparnak és kereskedelemnek, hogy azokkal a helyzet megvilágítása szempontjából fölösleges újból és bővebben foglalkoznunk- Számtalan memorandum, deputációzás stb. mindezideig eredménytelen maradt. Ha valamely adónem Szlovenszkőn alacsonyabb százalékban volt megállapítva, mint a történelmi országokban, úgy egyhamar készen volt az unifikáció munkája, de késik az unifikáció ott, ahol a történelmi országok adókulcsa kisebb, mint Szlovenszkőn (például a tőkekamatadőnál stb.)

Az adókivetések késedelmessége, a kivetések ellen beadott felebbezések éveken - át elintézés nélkül való hevertetése, a kereskedő és iparos minden számítását lehetetlenné teszi és éppen ez adóügyek rendezetlensége miatt az utlevélkiadások alkalmával követelt fantasztikus összegű kauciók, a közvetlen érintkezés felvételét a külföldi kereskedőkkel majdnem teljesen lehetetlenné teszik.

Az 1921. és 1922. években megkezdődött s hatásaiban ma is érezhető deflációs krízis következményei Szlovenszkó amugyis agyon- nyomoritott iparára és kereskedelmére nézve sokkal katasztrófálisabbak voltak, mint a történelmi országokban.

Amig a történelmi országokban a defláció főképpen csak értékesítési válságot (Al> satzkrise) idézett elő, addig Szlovenszkőn ez termelési válsággá fajul. A csődöknél és csö- dönkiviili kényszéregyezségeknél az adósságtöbblet (Überschuldung) 1922-ben 929 millió koronát tett ki, melyből Szlovenszkóra és Ru- szinszkóra 252 millió, tehát majdnem '25 százalék jutott.

Ha figyelembe vesszük, hogy az összes ipari üzemeknek csupán 13.5 százaléka s a gyáraknak pedig csak 10 százaléka esik ezen területre, megállapíthatjuk, hogy unlyen aránytalanul sújtotta a válság az itteni területet.

A termelés redukálásáról tesz tanúságot az a körülmény is, hogy 1922-ben a munkás- biztosi tó pénztárak taglétszáma 343.(r>0ről

262.000-re csökkent- 39.426 személy közül, akiknek kivándorlási útlevél lett kiadva, Szlovenszkóra és Ruszinszkóra 18.537 személy, tehát 47 százalék esik.

Mérlegelnünk kell még azt a körülményt is, hogy a krízis Szlovenszkőn a későbbi időpontban (1923-ban és 1924. év első hónapjaiban) érte el tetőfokát, az ezekre vonatkozó adatok azonban még nem állnak rendelkezésre, de mindenesetre még szomorúbb képet mutatnának.

Figyelembe veendő még, hogy az 1919— 1920-as konjunktúra évekből Szlovenszkó és Ruszinszkó távolról sem vette ki annyira a részét, mint a történelmi országok.

Egy jelentős faktora az ipari pangásnak a közmunkák majdnem teljes szünetelése. Cseh- és Morvaországban utazva, a szlovenszkói ember szinte meglepődik ama számos építkezés láttán, amely minden ldsebb-na- gyobb helyen folyik s amelyeknek túlnyomó része az állam számlájára történik.

Mennél inkább keletre jövünk azonban, annál inkább rneggyérülnek az efajta munkák. Szlovenszkó keleti része, — amely pedig kedvező fekvésénél fogva a Magyarország, Lengyelország, Románia felé irányuló útvonalak gyupontjában állva, mint már említettük, nagy szerepre volna hivatva — ma a köztársaság legszegényebb területe.

Az iparfelügyelőségek nyilvántartásai szerint Szlovenszkőn 1921-ben 8716 önálló

ipari üzem volt (ebből 87% kisiparos) s ezen üzemeknek több mini fele, számszerint 44-40 százalék a pozsonyi és trencséni iparfelügyelőségek területére esik.

Látható ebből, hogy éppen Szlovenszkó keleti része nagyon rászorulna arra, hogy közmunkákkal támogassák. Tervekről hallunk ugyan, a tények azonban kimaradnak. Kassán például hosszú idő óta minden esztendőben újból felmerül egy modern uj állomási épület, posta-, zsupanátusi palota, rendőrigazgatósági épület stb. építésének a hire, anélkül, hogy eddig, bármelyik létesítésére egy kapavágás is történt volna.

Az állami költségvetésben szerepelnek ugyanis szép számmal szlovenszkói közmunkák is, ugylátszik azonban, hogy ezek is ugyanúgy lesznek végrehajtva, mint az előbb említett vasúti beruházási program.

Hogy mennyivel kedvezőbb e tekintetben a történelmi országok helyzete, mutatja az is, hogy ezen országokban az építkezési ipar a lakosság 6 százalékának nyújt megélhetést, rnie Szlovenszkőn ezen iparágnál csak 2.35 százalék, Ruszinszkóban pedig 1.26 százalék talál foglalkozást. De még az imitt-amott kiadott vállalatoknál is előnyben részesülnek a cseh- és morvaországi cégek, amelyek azon előírásokon, hogy csak szlovenszkói vagy pedig valamely városban székelő cég nyerheti el a hirdetett pályázatot, egyszerűen úgy segítenek, hogy az illető helyen vagy itt Szlo- venszkón egy fiókot jegyeztetnek be, mely többnyire csak egy irodahelyiségből áll s a munkát elnyert fiók anyavállalata magával hozza oltani munkásait is, akik keresetüknek túlnyomó részét állandó lakóhelyükön költik el, sőt sokszor még élelmiszereiket is onnan hozzák.

Az osztrákoktól sokat örököltek a mai rendszer urai. Ugylátszik, hogy a Kolonits- féle recept variálásával előbb szegénnyé, aztán csehhé vélik átálakithatni ezt a „tartományt". Az önző és rövidlátó hatalmasok

azonban a pillanatnyi diadal mámorában nem ismerik fel a jövő igazi alakulását. Ma a kisebbségek gazdasági letörésében az uralkodó nemzet erejének és boldogulásának biztosítékát látják, pedig ebben a tévedés. A helyzet hasonlósága eszembe juttatja a hires angol történeti rónak, Gibonnak téves Ítéletét, mely- lyel — mintegy másfél századdal előbb — „szerencsét kivánt a finom és müveit úriemberek világának ahhoz, hogy a nagy politikai és szociális katasztrófák kora elmúlt" — noha — amint Wells éles szemmel rávilágít, — „körülöttük ekkor már seregbe gyűlt" az úgynevezett ipari forradalom nyomában életre kelt „uj barbarizmus, saját honfitársaik változtak át sötét és kétségbeesett tömeggé, alig néhány lépésnyire uriházukpak ajtajától". Ezt akarják? ^

Előzetes megegyezés nélkül a népszövetség tanácsa dönt önmaga sorsáréi

A Br^itd-komprosiiisszunt elutasítása — Chamberlain ma Luthernél ebédel — A tárgyalások ujraföSvétele! — Az anfantsajsó uj roha.ua Németország ellen

Genf, március 13. Ma délelőtt a népszö- votség plénuma ülésre gyűlt össze. A. tárgysorozat három pontból áll: egy manifesztum- ban emléket állítanak León Bourgeoisnak, a népszövetség elhunyt elöharcosának, megszavazzák az 1926-ra szóló utólagos hiteleket és megtárgyalják a szövetség uj palotájának építését.

Genf, március 13. Jelentettük, hogy Németország elutasította Briand utolsó ajánlatát, melyben Lengyelország átmeneti tanács- tagságáról van szó. A ma érkezett hírek szerint ez az elutasítás csaknem szakítást jelent, s pillanatnyilag jóformán beláthatatlan, hogy lehet-e kivezető utat találni. Az utolsó nehézséget igy sem Spanyolország, sem Brazília nem okozták, hanem ismét csak Lengyelország. Briand visszatérése után újra Varsó került a tárgyalások központjába, mert a francia miniszterelnök mindenáron be akarta váltani azokat az ígéreteket, amelyeket annak idején Skrzynskinek tett. Amikor a késő esti órákban kiszivárgott, hogy a németek másodszori felszólításra sem hajlandók elfogadni Briand indítványát, a genfi népszövetségi körökben teljes pesszimizmus kapott lábra. Közvetlenül éjfél előtt Chamberlain összehívta az ahgol sajtó képviselőit s idézte Briand nyilatkozatát, aki kijelentette, hogy a déli ajánlat Franciaország utolsó koncessziója volt s ha ezt Németország nem teljesiti, tovább nem haladhat. Briand különben a rendkívüli helyzetre való tekintettel nem utazik Párisba, hanem Genfben marad, úgy hogy a hétfőre vagy keddre tervezett francia kormánybemutatkozás csak csütörtökön történik meg.

Genf, március 13. Chamberlain és felesége ma délben egy órakor dezsönére hivatalosak Luther dr. kancellárnál és Stresemann külügyminiszternél. A meghívás viszonzásul történt arra a dinerre, amelyet Chamberlain tegnapelőtt Luther és Stresemann tiszteletére adott. Magától értetődő, hogy ennek az összejövetelnek nagy politikai jelentősége van. A

tegnapi válságos hangulat ennek a közös obédnek hallatára némileg elmúlt, ámbár bizonyos, hogy megegyezésről egyelőre szó sincs. Csak az tény, hogy a tegnap megszakított tárgyalások fonalát ma délben újra fölveszik az államférfiak. Luther tegnap kijelentette, hogy a tárgyalások tovább folynak 8 Briand ugyanezen az állásponton van. Mindezek a jelek uj bizalmat öntenek az elcsüggedt népszövetségbe.

Az angol domíniumok képviselői tegnap este 10—11 óra között megjelentek Chamberlainnél s kifejezték nagyfokú türelmetlenségüket. Emlékeztették továbbra Chamberlaint azokra az instrukciókra, melyeket az angol kormány adott neki s melyek szerint semmi olyat nem szabad cselekedni, ami Németország népszövetségi belépését meggátolná. Ha Németország nem lép be a népszövetségbe, Chamberlainnak okvetlenül le kell mondania.

Tegnap éjjel rendkívüli tanácsülést akartak összehívni, de az összejövetel lehetetlenné vált, mert Unden svéd tanácstag hajthatatlan maradt s inkább lefeküdt, mintsem hogy újabb meddő kapacitásoknak tegye ki magát.

Bizonyos, hogy Németország tegnapi elutasító nyilatkozata után az antantsajtó óriási propagandába kezd Németország ellen. Az újságírók és a lapok azt állítják, hogy a német delegáció meg akarja alázni az öreg Briandot és agy állítani a világ elé a tiszteletreméltó francia miniszterelnököt, mint Lengyelország tehetetlen barátját. Német részről persze erélyesen tiltakoznak e beállítás ellen- Ha Briand kényelmetleu helyzetbe kerül, úgy ezt csak korai és önkéntes Ígéreteinek köszönheti. A németek igen sajnálják a kellemetlenségeket, annál is inkább, mert Luther meg Stresemann teljesen azonosítják magukat Locarnóval és politikái sorsukba kerül, ha nem sikerül a megegyezés, de a jelen körülmények között nem tehetnek másképp.

Gölöncsér András szerencséje

Irta: Zoltán Vilmos.

Nem mese az, hanem való igazság, hogy a finánc már messziről megérzi az elrejtett dohány szagát. Hogy a finánc orra honnan veszi ezt a csodálatos és különös tulajdonságot, azt a természet- tudósok mindmáig nem tudták megfejteni, de hogy megvan, arról tanúságot tehet Gölöncsér Andris bátyánk, a derék faddi kisgazda — ha ugyan él még, mert a dolog a nagy háború előtt esett meg vele s Andris bátyánk már akkor sem volt a legfiatalabb legény.

Gölöncsér Andris dohányt termelt az állam számára — mert hisz másnak nem is szabad, de azért tudta a módját, mint lehet a szőlőben szőlőtőkék közt, a lucernás szélén, a konyhakertben zöldség közt, a méhesben cserépbe ültetve nagyra- növeszteni egy-egy szép bokrot abból a különös növényből, amelynek levele később a szép aranysárga faddi dohányt adja s amelyet aztán kéz alatt, mint sziizdohányt jó pénzen el lehet adni, különösen Pécsett, ahol nagy kelete van az ilyen tiltott portékának. A hidasdi vásárosok kocsijukon ingyen elvitték Andris bá‘t — nem úgy, mint most, mikor százezer koronát is elkérnek egy-egy ilyen utért — legfeljebb, amikor már közel jártak Pécshez, egy liter bort kellett fizetni a szekeresgazdának a sza- márkuti csárdában, de azt. is együtt iszogatta meg a fuvarossal.

Egy ízben tehát Andris bá‘ megint Pécsett termett s bő malaclopó köpönyege alatt, ott duzzadt a

tarisznya, tömve néhány kilőcska jófajta faddi dohánnyal. A csendes Mária-utcát rovogatta s épp azt forgatta eszében, hogy rendes vevői közül kit látogasson meg elsőnek, amikor egyszerre csak azt látta, hogy spenótzöld uniformisban szemközt jön vele egy finánc.

Andris bá* ártatlan arcot vágott és igyekezett feltűnés nélkül elmenni a finánc mellett, de megdöbbenve látta, hogy az megáll, néhány pillanatig

táguló orrcimpával szimatol a levegőben, aztán egyenesen nekitart, félrehajtja a köpönyeg szárnyát s rámutatva a kövér tarisznyára, igy szól:

— Hát ez mi?

Andris bátyánk nagy zavarban volt. Hirtelen eszébe jutott, hogy jó lesz valami zöldséget mondani, például petrezselymet, kelkáposztát, vagy sárgarépát — hátha a finánc elhiszi és nem nézi meg. Ki is bökte gyorsan:

— Spenót, kérem.

Ez szerencsétlen mondás volt, mert a fináncot misem bosszantja jobban, mint ez az egyébként oly hasznos főzeléknövény emlegetése. A mi fináncunk is elpirult, aztán mérgesen igy szólt:

— A spenótnak nincsen ilyen szaga. Lássuk csakl

Ezzel már bontogatta is a tarisznyát, amelyből hamarosan előbukkant a szép sárga faddi dohány.

— Hát ezt elkobozzuk — szólt a finánc —, maga meg mondja meg a nevét és a lakását, hogy megbüntethessük.

Gölöncsér bátyánk tanácstalanul nézett körül, aztán felfelé az égre. Egy kétemeletes ház előtt álltak, amelynek második emeletén egy fiatalos, uri- forma férfi nézett ki az ablakon.

Andrisnak hirtelen eszébe jutott valami, könyörgésre fogta a dolgot és igy szólt:

— Nézze, édes pénzügyőr ur, én szegény ember vagyok és otthon hat gyermekem sir a kenyér után. (ötöt hozzámondott.) Hanem nézze, ott fenn az az ur nagyon gazdag. Vevőm. A dohányt épp neki hoztam. Magának mindegy, hogy kitől veszi el a dohányt. Hadd adjam el neki előbb. Aztán utánam a pénzügyőr ur menjen fel S kobozza el...

A finánc egy pillanatig gondolkodott. Neki is volt egy pár gyermeke s igy megértette Andris bá‘ rémületét. Aztán, ha az az tir olyan gazdag, talán rögtön kifizeti a bírságot, amiből neki is jár egy rész, mig a parasztból nehéz lesz kihozni a pénzt.

— Nem bánom hát, — szólt. — Menjen fel, de aztán siessen vissza. Én itt megvárom a kapu alatt.

Andris bá‘ loholt fél a lépcsőn s odafenn egy kis számítás és egybevetés után becsőngétett egy ajtón. Csakugyan az előbb látott ur jött ki elébe.

Chamberlain ma reggel sajtó utján a következő nyilatkozatot tette: A rajnai

paktum aláíróinak péntek déli tanácskozása után Sir Austin Chamberlain még azt gondolta, hogy a tárgyalások folytatása hasznos lesz. Most azonban Luther dr. német kancellár péntek esti nyilatkozata után Sir Austin Chamberlain agy véli, hogy az eszmecsere folytatása nem hozhat eredményt A kérdést ennek következtében egyenesen a népszövetségi tanács döntésére kell bízni.

Az angol külügyi államtitkárnak ez a nyilatkozata könnyen azt jelenthetné, hogy a tanácskozások megszakadtak. Ennyire azonban még nem jutottak az események. A német delegáció is azon a véleményen van, hogy minden előzetes tárgyalás ezek után fölösleges, mivel a német álláspont változatlanul megmarad, A németek már régen követelték, hogy a kibővítés kérdését terjesszék egyenesen a tanács döntése elé. A tanács döntésének tekintetében nem lehet kétség, mert Unden hajthatatlan és egyetlen szavazatával elutasít minden kibővitést. Viszont, ha ez megtörténik, Brazília, Franciaország, Csehszlovákia és Spanyolország Németország tanácstagsága ellen szavaznak. Ebben az esetben pedig a német delegáció dolgavégzetle- nül hazautazik, Locarnőnak vége és a nép- szövetség presztízse súlyosan meg van támadva. De meg van az a remény Jiogy a tanács az utolsó pillanatban észretér s a kibővitést szeptemberre halasztja, mig Németországot már most egyhangúan felveszi.

Páris, március 13- Az a körülmény, hogy Németország elutasította Briand genfi kompromisszumát, igen nagy hatást gyakorolt a párisi közvéleményre. A sajtó hangja nyugodt, de ellenséges indulatu. A Petit Párisién és a Matin a következőket iriák: Németország óriási csalódást keltett a békeszerető világban. Olyan csalódást, amely hasonlít a katasztrófához. A szövetségesek a jóakarat legszélsőbb határáig elmentek. Németország haitha- tatlanul kitart presztizsálláspontja mellett és elmulasztotta az alkalmat, hogy egy szép gesztussal kivívja a vHái? helyeslését. Németország mindenáron diplomáciai gvözelmet akar aratni a szövetségesek fölött s ez okozza az összes nehézségeket. Minden lap négyszer-ötször ismétli, hogv az engedékenységben tovább menni nem lehet Ha Németország nem talál kivezető utat a zsákutcából, akkor a katasztrófa elkerülhetetlen s a világ visszaesik a régi szerencsétlen helyzetbe.

London, máreins 13. Chamberlain a Reu- ter-iroda tudósítója előtt Igen leverten és pesszimisztikusan nyilatkozott Az angol külügyi államtitkár tragédiának mondja az utóbbi napok eseményeit s hozzáteszi, hogy most a döntés egvedül a népszövetségi tanács szavazásán múlik. A locamői szellem már most is meg van támadva, de még maga Németország is bízik a sikeres elintézésben. Ha a német delegáció tudná, hogy Brazília a német tanácstagság ellen szavaz, akkor már most csomagolhatna és hazautazhatna.

Berlin, március 13. A német sajtó tudatában van a genfi krízisnek. A legtöbb orgánum helyesli Luther és Stresemann magatartást, sőt a német nemzeti lanok azt hangoztatlak, hogy a delegációnak a történtek után már régen, egy-két nap előtt, vissza kellett volna utaznia.

Gölöncsér Andris ülemtudóan levette a kalapját és siránkozó hangon igy szólt:

— Nagy kérésem volna az úrhoz. Engem odalenn elcsípett egy finánc, mert szüzdohányt árulok s most el akarja tőlem venni. Azt mondtam neki, hogy ide hozom s kobozza el inkább az úrtól. Uram, nyolc neveletlen gyermekem van! (Már hetet hazudott hozzá.) Tegye meg nekem azt a szívességet, hogy a dohányt, mialatt a finánc feljön, dobja le nekem az ablakból az utcára. Én ott várni fogom. A finánc itt nem fog találni semmit, én megmene- Külök — és a finánc meg lesz tréfálva.

Az ur nagyot nézett s ez egészből leginkább az ragadta meg a figyelmét, hogy a finánc meg lesz tréfálva. Ez pedig ősi magyar szokás és mindenki kap a kínálkozó alkalmon.

— Jól van, — szólt nevetve. — Megteszem.

Andris bá' kivette a tarisznyából a papírba

csomagolt dohánykölegeket, aztán hálálkodva és üres tarisznyával lesietett.

A kapu alatt megmutatta a fináncnak a lapos tarisznyát és hunyorgatva igy szólt:

— Megvette. Most már mehet fel a pénzügyőr ur!

Az csakugyan ment is, mialatt Andris bá‘ az utcán felszedte a megbeszélés szerint ledobott do- hánykötegeket e azokat visszarakva tarisznyájába, gy -rsan elinalt.

A finánc a jólértesült emberek fölényével kopogtatott be az úrhoz:

— Kérem, itt egy paraszt járt és dohányt hozott. A dohányt lefoglalom.

Az ur nagyot nézett, aztán Így szólt:

— Itt nem járt senki.

— Akkor kénytelen leszek házkutatást tartant.

— Tessék I

Előzékenyen bevezette szobájába, mindent megmutogatott neki, minden szekrényt kinyitott, minden fiókot kihúzott. Sehol semmi.

A finánc bocsánatot kért és hosszú orral távozott.

Hát még ha tudta volna, hogy akinél házkutatást tartott, szintén finánc volt, A pénzügyigazgató titkára. »