Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-07 / 31. (1069.) szám
2 ^«*CM*/VVACVAtt-HT»TiAT> Nem szállítják le a tényleges szolgálati időt A vezérkar a 18 hónap mellett — A szociáldemokraták egyéves szolgálatot követelnek Prága, február 6. Megírtuk, hogy a véderőtörvény a jövő évtől kezdve már csak 14 hónapi tényleges katonai szolgálatot ir elő, de a nemzetvédelmi minisztérium még két 'évre érvényben akarja hagyni a 18 hónapos szolgálatot. A vezérkar a minisztériumra is rálicitált és tegnap este beterjesztette azt a kívánságát, hogy a kormány a mostani . állapotot bizonytalan időre véglegesítse. A vezérkar követelését a csehszociálde- mokratákat kivéve, minden koalíciós párt támogatja. A szociáldemokraták kijelentették, hogy semmi szin alatt nem engedik meg a terv megvalósítását, hanem ellenkezőleg, követelni fogják, hogy a szolgálati időt tizenkét hónapra szállítsák le. Amióta a nemzetvédelmi minisztérium élén a harcias, nemzeti szocialista Stribrny áll, a militarizmus még erősebb, mint eddig volt. Por újítás Baeran volt védője ellen Brünn, február 6. Baeran Alajos volt német képviselő védője az ominózus kémkedési perben Goller dr. brünni ügyvéd volt, akit az ügyészség a tárgyalás folyamán történt tanúkihallgatások után bűnpártolással vádolt. A vádemelés azért történt, mert Goller a leleplezés után ki akarta váltani Schwabe Ká- rolynak a brünni állomás ruhatárában levő kofferjét, amelyben \ terhelő fénykép volt. A bíróság a vád alól; •elmentette Goller dr. ügyvédet. Az ügyész s\! /miségi panasszal éli az ítélet ellen, melynek * \ legfelsőbb bíróság helyt adott, a felmentő i- • *tet megsemmisítette s az elsőfokú bíróság! ! az ügy újabb tárgyalására utasította, mive;* * vád az első tárgyalás alkalamával nem • • !t kellően tisztázva. *!! Sorsjegyeket , mindenki csak Meríti és Tsa kanükázasion vesz, Brattsiova, Radnltné ul. Telefon 1920 és 2365. gfmtfmmfrnTmryTTmtfrr Az erdélyi magyar párt egyezséget kötött a kormánnyal A paktum a községi választásokról szól — A nyelvhasználatra, valamint közművelődési, igazságszolgáltatási és közgazdasági kérdésekre igen jelentős eredményeket biztosit Kolozsvár, február 6. Az erdélyi magyarság politikai életében döntő fontosságú események következtek be. A párt már hosszabb ideje a kormány kezdeményezésére tárgyalásokat folytatott a meg- i egyezésről és ezek a tárgyalások a községi vá- ! lasztások közeledtével annyira előrehaladtak, : hogy i a megegyezés ezen a héten létrejött és most már csak a végleges ratifikálás van haltra. A magyar párt vezetői megállapították, hogy a kormány részéről nyújtott, illetőleg ki- ; látásba helyezett engedmények általában ki- ! elégitőek. Az engedmények a nyelvhasználatra, vallásügyi, közművelődési, igazságszolgáltatási és közgazdasági kérdésekre vonatkoznak és a romániai magyarság számára az eddigi állapotokkal szemben jelentékeny haladást, illetőleg könnyítést nyújtanak. A magyar párt a megegyezést most ösz- szes vidéki szervezetei elé terjeszti és azok hozzájárulása, után mindkét fél ratifikálni fogja. A magyarság politikai megegyezésének jelentősége abban áll, hogy a magyarság — miután politikai érvényesülésre a parlamentben nem számíthat — legalább a községi és megyei életben keres érvényesülést Ha a magyarság az ellenzékkel szövetkezik, vagy külön listákat állít fel, nincs a visszaélésnek az a módja, melyet a kormány alkalmazásba ne vett volna, hogy kiszorítsa a községi ©s megyei életből is. Így, a kormánnyal szövetkezve, értékes embereit bejuttathatja az önkor- mánzati testületekbe, ezeken keresztül gyakorolhat valamelyes nyomást az országos politikára is, akármelyik párt is fog ufalómra kerülni. A községi és megyei választások nyolc esztendőre szólnak, ezt a nyolc évet a magyar párt semmiféle érzelmi politika kedvéért nem kockáztathatta. Körmendi-Ékes ma is Kassa város tisztviselő | A legfelsőbb közigazgatási bíróság törvénytelennek mondotta ki Körmendy-Ékes nyugdíjaztatását — A kormány képviselője jogi érvek ínján érzelmeskedik — A bíróság erre semmit sem adott — Saját kiküldött tudósitőnktől — A prágai legfelsőbb közigazgatási bíróság harmadik tanácsa Bobr dr. tanácselnöknek az elnök- lése mellett a mai napon foglalkozott Körmendy- Ékes Lajos dr. volt kassavárosi tanácsos és volt nemzetgyűlési képviselőnek a nyugdíjügyével. Körmendy-Ékes Lajos dr. kassavárosi tanácsost a kormánybiztos még 1919 augusztus havában felszólította a fogadalom letételére. Körmendy ezt azzal az indokolással tagadta meg, hogy a szlovák nyelvet nem beszéli, továbbá, mint jellemes ember, elképzelhetetlennek tartja, hogy a változott viszonyok között a szlovák kultúra referense legyen akkor, amidőn élete jelentős részét a magvar kultúra szolgálatában töltötte; ugyanekkor a nyugdíjaztatását kérte. Fábry dr., akkori abaujmegyei kormánybiztos, Körmendy ellen a fogadalom megtagadása miatt fegyelmi eljárást indíttatott é egyben elrendelte, hogy Körmendy hivatalának gyakorlásától a fegyelmi eljárás idejére fölfüggesztessék és számára a fegyelmi eljárás alatt álló tisztviselőknek járó illetmények fizettessenek. A fegyelmi eljárás tehát 1919 augusztus 28-án i megkezdődött. 1920 tavaszán Körmendy-Ékes Lajos dr.-t képviselőnek választották meg. Ennek ellenére ő, aki a jogaiktól megfosztott tisztviselők szá- ; zainak a segítségére sietett, a saját esetében tanács- . lalanul és tehetetlenül állott a bíróságok reniten- : ciájával szemben s csupán azt tudta, hogy ellene í „fegyelmi eljárás" folyik. A fegyelmi eljárás talán máig is folyt volna, azonban 1924 októberében — miután ügyének állásáról semmiféle felvilágosítást nem tudott szerezni a hatóságoktól —Körmendy a képviselőház elnökségéhez fordult védelemért, hogy ez szerezzen érvényt a képviselői mentelmi jognak, amely a fegyelmi eljárást is kizárja, ha ezt a ház nem engedte meg. A képviselőház elnöksége utján Körmendy- Ékes rövidesen azt a szenzációs választ kapta, hogy a kassai zsupán már 1922 tavaszán — tehát két és félév előtt — szüntette be a fegyelmi eljárást azzal az indokolással, hogy ennek egyáltalán nincs helye, mert Körmendy-Ékes a fogadalom megtagadásával megszűnt a város tisztviselője lenni. A zsupán utasította egyúttal a városi tanácsot, hogy ez Körmendy-Ékest 1919 augusztus végével helyezze nyugdíjba s a kiutalt nyugdíjból vonja le az 1924 év végéig kifizetett tényleges fizetést. A zsupánnak ezt a határozatát a fellebbezés során a pozsonyi teljhatalmú minisztérium néhány jogi monstrummal megtoldotta s jóváhagyta, mire Körmendy-Ékes a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz fordult panaszával. A mai napon megtartott nyilvános szóbeli tárgyaláson csak a panaszolt hatóság, a pozsonyi telj- I hatalmú minisztérium képviseltette magát egy kor- j mánytanácsos által, mig a panaszos, Körmendy és ! az érdekelt fél, Kassa város nem képviseltette í magát. 1926 február 7 v asarnap A kormány • képviselője felszólalásában, miután látta azt, hogy a minisztérium határozata törvényellenes, minden szónoki tehetsegét igénybe- véve, érzelmes szavaival a bírósági tagok hazafias érzésének húrjait akarta megrezegtetni azzal, hogy az államalakulás nagy nehézségeit vázolta. Előadása szerint csakis a hatóságok tétovázásának köszönhető egy oly rettenetes eset, hogy egy ember négy éven át kapja a városi tisztviselői fizetést, jóllehet a fogadalom letételét megtagadta. Nem csupán Körmendy-Ékes nyugdijáról van itt szó s nem csupán a nyugdíjtörvények magyarázatáról, hanem arról a nagy elvi jelentőségű kérdésről, hogy miként is juthat egv embernek (Körmeidnek) az eszébe nyugdijat igényelni, jóllehet a fogadalmat nem tette le. A bíróság csaknem kétórai tanácskozás után hirdette ki az Ítéletet, amellyel a teljhatalmú minisztérium által jóváhagyott zsupáni határozatot teljes terjedelmében megsemmisíti törvénytelenség miatt. A terjedelmes indokolásból — amely egyébként teljes terjedelmében a panasz okfejtésére támaszkodik — csupán az alábbi, elvi jelentőségű kitételeket idézzük: Körmendy-Ékes dr. Kassa, törvényhatósági joggal felruházott városnak a tisztviselője volt; ez a város a közigazgatási reform után rendezett tanácsú várossá alakult s mint ilyenre alkalmazottainak jogviszonyára tekintve az 1886:XXII. törvény rendelkezései az irányadók. Eme törvény szerint azonban csak a városi képviselőtestület nyugdíjazhatta volna Körmendy-Ékest, a zsupánnak azonban semmi köze nincs a nyugdíjazás kérdéséhez. A zsupán tehát törvénytelenül vindikálta magának a nyugdíjazás jogát és hogy itt tényleges nyugdíjazásról van szó és nem az 1918. évi 64. sz. törvény 2. paragrafusa szerinti kormányhatósági tényről, az kiderül abból, hogy a nyugdijlevonás tekintetében rendelkezik. A nyugdíjazás azonban akkor is törvénytelen volna, ha az arra hivatott szerv, a községi képviselőtestület hozta volna azt. 1924 decemberében I ugyanis senkit sem lehet nyugállományba helyezni J 1919 augusztus 28-iki hatállyal, még a fogadalom j megtagadásának okából sem. i A fogadalom megtagadása egymagában nem szünteti meg a szolgálati viszonyt és a szerzett jo~ 1 gokat, legfeljebb fegyelmi eljárást von maga után j s ez Körmendy esetében tényleg megindult, azonban a zsupán érthetetlen okokból beszüntette azt A legfelsőbb közigazgatási bíróság a zsupáni határozatnak a fegyelmi eljárás beszüntetésére vonatkozó részét nem semmisítette meg, mert azt a panasz nem támadta. Ezek következtében a bíróság a panaszolt határozatot kénytelen volt megsemmisíteni . # Időközben — mint tudjuk — a hatóságok Körmendy-Ékes Lajos dr.-t illetőségétől és állampolgárságától is megfosztották. Ez a’ tény a nyugdíjazás kérdését azonban nem zavarja, mert nincsen olyan jogszabály, amely kimondaná, hogy külföldi állampolgár nem lehetne rendezett tanácsú varos tisztviselője. Mint a fentiekből kitűnik, Körmendy- Ékes Lajos dr. — miután átvétele iránti kérvényét idejében beadta, ez azonban érdemleges elintézést nem nyert a mai napig sem — ma is Kassa város tényleges tisztviselőjének tekintendő s ennek folytán megilleti őt a szolgálati fizetés, valamint a nyugdíjra való igény. T. J. dr. A rézkürtös Irta: Berkes Imre. Ródernél pontosabb és lelkiismeretesebb embert még lámpával sem lehetett Volna találni a zenekarban. Ámbár már huszonöt éve fújta a hatalmas rézkürtöt, ;-oha el nem késett, soha próbát el nem mulasztott, soha beteget nem jelentett. E tekintetben mintája lehetett volna a kényes és nagyi; epü énekeseknek és énekes hölgyeknek, akiknek minden jelentéktelen rosszullét elég ok és alkalom volt a henyélésre. Eshetett a hó, paskol- hatta az utcákat a zivatar, Róder kicsiny és vézna alakja mindig elsőnek surraut be a nagy épület kis kapuján. Apró, egérszemével úgy figyelt a karmester ideges pálcájára, olyan fokozott figyelemmel s akkora odaadással, mintha iskolásgyermek volna, aki ijedtében riadtan és kétségbeesetten mereszti boldogtalan szemét haragos mesterére. Pedig Róder már öreg legény volt, halántékára ezüstösen tapadtak meggyérült fürtjei és koponyája fényes volt, mint a rézkürt, amelynek az öblébe bele bujt, hogy alig látszott belőle valami. Mintha azt akarta volna kifejezni, hogy itt a zenekarban a kürttől körülövezve, nem ő a fontos, hanem maga a kürt gyönyörű hangjával, amely búg, sir, ri- vall, zeng, ahogy éppen a karmester ur parancsolja. Mintha tisztában lett volna azzal, hogy a publikum úgysem azt mondja, hogy az a kis Róder, az a bizonyos kopasz emberke, milyen remekül fújja a kürtöt, milyen nagy művész ő, hanem tőle mindig. szigorúan különválasztja a kürtöt, csak azt hallja, csak azt látja, őt sohasem. Nem lehetne Ródert azzal megvádolni, hogy ez a tudat valami különösen bántotta volna. Szó sincs róla. ö tisztában volt a maga jelentőségével s bár mindenekfölött szerény volt, mindig büszkén for/adta kollégája gratulációját, ha a kürtszólót megdicsérték. Egyszer a karmester is kezet fogott vele s ez az elismerés éppen elég volt Ródernek ahhoz, begy még jobban elrejtőzzék a zenekar mélyén. Mert nem ok nélkül rejtőzött el. Tudta, hogy egyszer minden szem ő rá fog szegződ- ni, lelkesült tömegek extázisbán fogják a nevét ordítani s koszorúk özöne hull a lába elé. Valahányszor premiér volt, mindig titkon, a bensejében égve, vágyaktól kigyult szemmel nézett föl a színpadra, nézte a szövegírót, a komponistát, kitűnően szabott frakkjukat, ragyogó plásztronjukat, minden mozdulatukat megleste, megtanulta 8 magába fojtotta, hogy .egyszer, ha majd ő is ott áll, ott hajlong, ne valljon szégyent kollégái előtt. Mert ez volt néki a legfontosabb. Mit szólnak majd a kollégái, ha neve megjelenik a plakátokon s ha a premiér napján vagy harmincszor kitapsolják? Igen, ez izgatta a kitűnő Róder Tamást külvárosi otthonában, ahol társaságtól, ismerősöktől menten folyton, minden szabad idejét felhasználva, dolgozott az operáján. Végre elkészült a munkával. Elvitte az igazgatónak, aki különös szemmel, gyanakvón s kissé elképedve bámult a rézkürtösre. — ön operát irt? — kérdezte. — Igenis — hajlongott Róder. — Na, majd elolvasom. — És mikor lesz a premiér? — kérdezte Róder. . Az igazgató lebiggyesztette az ajkát s úgy mondta: — A premiér? No fiam, hát arról majd beszélünk. S ahogy már az ilyesmi történni szokott, az igazgató nem fogadta el az operák Nem azért, mintha nem lett volna egy igen kiváló tehetség kompozíciója s mintha szégyennek tartotta volna, hogy ő nem irt operát, a rézkürtös pedig irt, — hanem azért, mert az opera tuluyomórészt rézkürtre 'volt írva. A zenekar legtöbb tagjának hangszerét rézkürtre kellett volna felcserélni, mert. Róder darabjában fölösleges volt a cintányér, a dob, a nagybőgő és a cselló. Hóna alatt a visszautasított operával, elkeseredve ballagott a rézkürtös a lakása felé. Már éjjel volt, fagyos szél süvített a liget fái között, Róder órákig csatangolt éhesen, fázva, anélkül, hogy hazament volna. Kora reggel már ott állt az igazgató előszobájában. Kissé zavaros szemmel tudakozódott a direktor után, sáros volt, az arca borostás s azt a benyomást keltette, mintha ivott volna. Pedig szinjőzan vol, soha életében nem érezte eny- nyire, hogy igazságtalanság történt vele, mint éppen most. Az opera kézirata kilógott a zsebéből, a rongyos, foltos, zilált lapok mint egy széttaposott remény sandítottak ki a kürtös kabátjából, de igazában a szivéből. Ott állt az igazgató előtt. — Talán mégis lehetséges volna? kö- nyörgött Róder. — Micsoda? — kérdezte most már egészen hidegen a direktor. — Az operám ... — Nem, ez teljességgel lehetetlen. Nyugodjék meg ebben, kedves barátom, :smét- lem, lehetetlen. — Semmi sem jó benne? — kérdezte Róder. — Na, ezt nem mondhatnám, — vélte az igazgató. — Átírom ... Hogy lerázza, ennyit mondott neki: — Jó, próbálja meg. Amikor a rézkürtös elment, az igazgató behivatta a szolgáját s megparancsolta neki, hogy ezt az embert ne eressze be többé hozzá. Egy hét múlva a szolga útját állta Ródernek. — Nem lehet, — mondta. — Miért? —- Mert nem lehet —Sok a dolga? — Nem lehet. — Talán holnap? — Akkor sem lehet. Ezen a héten délelőtt, délután próba volt. Egy régi opera reprizére készültek s a repriz premiérszámba ment. Az utolsóelőtti estén a szomszédja odasugta Róder fülébe: — Igaz, hogy operát Írtál? Majd meglátod, — mondta rejtélyesen Róder. — Előadják? — Majd meghallod, —• volt a válasz., — Gratulálok, — súgta a zenész. A karmester leintette a sugdolózókat. Felvonás végén magához citálta őket s fenyegető hangon mondta, hogy a színházi törvényszék elé viszi őket, ha ez még egyszer megtörténik. A másik bocsánatot kért, de Róder szó nélkül sarkon fordult. A repriz estéjén a kürtös frakkban jelent meg. A lábán lakkcipő feszült s az inge úgy ragyogott, hogy szinte vakított a fehérsége. — A Róder frakkban van, — adták száj- ról-szájra a zenekarban. — Miért vagy frakkban? — kérdezték tőle s mindannyian nevettek. Róder nem szólt. Leült a helyére s magára akasztotta a kürtöt. A felvonás megkezdődött. Amikor az első kürtszóló következett, a karmester intett Ródernek. A kürtös abban a pillanatban villámgyorsan ugróit a szék tetejére, a publikum elé fordult és elkezdte fújni a saját operáját. Izgatottan, extázisbán fújta, a kürt rengett és bömbölt, sirt és elcsuklott, zengett és harsogott. A páholyokból ijedteu hajoltak előre, a karzaton tapsoltak, az énekesek megdermedve álltak a színpadon, a karmester eszeveszetten hadonászott. A zenészek letettek szerszámaikat s szédülten nézték a félelmetes Ródert, aki most hirtelen nagy lett, magasra kinyúlt a kürtből, az arca láncban égett s a szürke szeméből vad tüzek cikáztak elő. Sokan azt hitték, hogy ez az óriási, véget- érni nem akaró kürttombolás beletartozik az operába s . lelkesen tapsoltak a gyönyörű zenének. Már zavaros hangok hullámzottak át a nézőtéren, a függöny legördült, a csillárok lágyultak, öklök emlkedtolc Róder felé, egy rvikkeres ur rohant előre, orvos; orvos, — ezt is kiáltották, de a kürt még mindig znj- gott és bömbölt s még akkor is végigvihnrzott a színházon, amikor két ember kiemelte a zenekarból Ródert s gyorsan kieipellc a kulisszák mögé.
