Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-27 / 48. (1086.) szám

1926 február 27. Szombat sok kérdését már töt)-.) ízben akarta a magyar kormánnyal rendezni (?!), de ez mind máig nem sikerült. Nem lesz határátlépési kSanyíiéü Magyarországon Az alkotmányjogi, bizottság tegnapi ülé­sén tárgyalták a Lengyelországgal kötött ama szerződési amely a határátlépési könnyítése­ket tartalmazza. Gáti kommunista képviselő, ezzel kapcsolatban javaslatot nyújtott be, hogy a kormány hasonló megegyezést, kössön Magyarországgal és Németországgal és Pe­te jdl cseh nemzeti szocialista képviselő ez ellen állást foglalt és támadta Magyarország nemzeti kisebbségi politikáját. Gáti képviselő javaslatát természetesen elvetették. As ellenzék bizalmatlansági indítványát elutasították A kezdeményező bizottság tegnap tár­gyalta a német, magyar és kommunista képvi­selők által benyújtott .indítványát, amely szerint bizalmatlanságot szavazzon a ház a kormánynak, mivel az a nyelvrendelettel megsértette a kisebbségi védelemről szóló nemzetközi egyezményt. Hajn dr. cseh nemze­ti demokrata a javaslat előadója megállapí­totta, hogy a javaslatnak szabályszerűen megvan a száz aláírása, de az ellezéki képviselők semmi konkrétummal nem támasztják alá. Az előadó szerint ennek csak demonstra­tív jellege van s éppen ezért indítványozza a javaslat elutasítását. A közel három órás vi­tában a németek és kommunisták számos körülménnyel indokolták a bizalmatlansági in­dítványt. A koalíció természetesen elutasítot­ta az ellenzék javaslatát. Ezzel a kérdéssel foglalkozni fog még a parlament március 4- iki plenáris ülése. Ugyanez alkalommal Sveh- la miniszterelnök is felszólal és megindokol­ja, hogy a kormány, illetve a házelnökség miért, nem tett eleget az ellenzék házős’szohi- vási kérésének. A képviselőház egyheti szünete alatt a bizottságok tárgyalnak,' úgyhogy március 4- én délután 2 órakor kezdődő plenáris ülés napirendjén előreláthatólag szerepelni fog­nak majd a Lengyelországgal, Albániával és Bulgáriával kötött kereskedelmi szerződések, valamint az elmaradhatatlan mentelmi ügyek. A képviselőházban ülésezett ma a men­telmi és a szociálpolitikai bizottság. A men­telmi bizottság Stivin képviselő indítványára elhatározta, hogy Kreibich kommunista kép­viselőt a házszabályok 51. §-a alapján meg­rovásban részesiíteti. A bizottság 19 mentel­mi ügyet tárgyalt. Neuráth kommunista, Ost- ry iparospárti, Tomanek szlovák néppárti és Safrankő kommunista képviselő kiadatását javasolja a bizottság, mig a többi képviselők kiadatását megtagadta. A szociálpolitikai bizottság Brozsik kép­viselő eLnöklete mellett folytatta a tisztviselő­javaslat feletti vitát. Az ellenzék részéről fel­szólaltak: Simm német nemz. szoc., Grünz­ner szoc. dem., Horpinka német nemzeti £s Stem kommunista képviselők. A bizottság következő ülését kedden tartja. Swehla föláldozza Hodzsát Hliitkáék korminyöaSépése esetén Hodzsa kiesik a kormányból Viskovszky lesz az utóda? Prága, február 26. A tegnapi érdektelen plenáris ülés mel­lett a politikusok óriási érdeklődéssel figyel­ték a szlovák néppárt föllépését, mert amint maguk a néppártiak bejelentették, a tegnapi nap folyamán kellett dönteniük afelől, hogy megegyeznek-e a kormánnyal vagy sem. A néppártiak tegnap az ellenzéki szerep­be ugrottak és mindenben az ellenzékkel szavaztak. A megegyezés tehát még. nem jött létre, Syehla azonban folytatja a tárgyalásokat és jól informált helyről úgy értesülünk, hogy két kérdésben már féiig-meddig meg is álla­podott Hlinkáékkal. Az pedig az, hogy a szlovák néppárt megkapja a teljhatalmú minisztériumot és az igazságügyminiszté­riumot és hogy Micsura likvidálni fogja a cseh néppárt szlovenszkói szervezetét. Ha tehát megegyezésre kerül a sor, úgy Svehlápak rekonstruálni kell a kormányát. Ez azonban a saját pártjában palotaforrada- íommal fog járni. Svehla ugyanis megigérté Viskovszky- nak, a földhivatal szabadságolt elnökének s a jelenlegi igazságügyminiszternek, hogy kormányrekonstrukció esetén meg­kapja a földmivelésügyi tárcát. Ez ellen Hodzsa természetesen éles har­cot kezdett és Svehla ellenzéke élére állt s most nyilvános gyűléseken, a pártértekezle- íeken, valamint a koalíció gyűlésein a mezőgazdák nevé.ben köveieli a szilárd vámok azonnali bevezetését. Ez természetesen éles ellenállásra talál a szo­cialista ártoknál s igy Svehla mindaddig nem tud véglegesen megegyezni a szlovák nép­párttal, a mig saját pártjában a Viskó vsky- Hodzsa ellentéteket el nem simítja. Parla­menti körök azon a véleményen vannak, hogy Svehla az egyheti plenáris szünet alatt csak ennek rendezésével fog foglalkozni. Szlovenszkó és az állampolgársági nevelés Pozsony, február 26. A magyar nemzeti párt törvényhozói indít­ványt terjesztenek a nemzetgyűlés elé., mely arra kéri utasítani az iskola- és népmüvelődésügyi minisztereket, hogy az 1919. évben Szlovenszkón ts életbelépett törvény értelmében az állampolgári nevelést célzó tanfolyamokat Szlovenszkóban is rendszeresítsék. Az indítvány rámutat arra, hogy Szlovenszkó népe a műveltség terén nem áll a fej­lettség ama fokán, mint a történelmi országok népe és megállapítja azt, hogy az állampolgári nevelést célzó tanfolyamokat Szlovenszkóban még­sem rendszeresítik. A magyar nemzeti párt a nagyzsupák megszüntetését és a megyei autonómia visszaállítását követeli Pozsony, február 26. A magyar nemzeti párt törvényhozói indítványt terjesztettek a nemzetgyűlés elé, mely arra kéri utasítani a bel- és az igazságügyi minisztert, hogy 6 hónapon belül a közigazgatás uj rendezéséről szó­ló 1920. évi törvénynek hatályon kívül helyezése mellett terjesszen be törvényjavaslatot, mely ki­mondja a nagyzsupák megszüntetését, visszaállítja a régi vármegyéket és azokban a legteljesebb pá- kormányzatot és pedig nemzetiségi egyenjogúság biztosítása mellett a nép által választott önkor­mányzati tisztviselőkkel. A javaslat indokolása megállapítja, hogy a nagyzsupákat létesítő törvény a centralizmust kel­tette életre, hogy a központosított végrehajtó hatal­mat a kormány kezébe adja, hogy ennek módjában legyen az egységes cseh nemzetet megteremteni. Az önkormányzati jog látszatának örve alatt a sza­badság fosztó központosítását viszi keresztül a min­denkori kormány vak eszközeként szereplő telje­sen függő viszonyban levő tisztviselőkkel. Az egy­séges cseh nemzet megteremtésére irányuló és a A vendég Irta: Palásíhy Marcell I. A király mellszobra fölött &' tárgyaló terem homályba olvadó falán félegyet mutatott az óra, amikor az elnök kihirdette, hogy a királyi törvény­szék, mint esküdtbiróság, Tomka Pátert a hityes- gyilkosSág vádja és következményei alól felmenti.-- Éljen! — rikoliott bele az izgalom fulladt csöndjébe egy vékonyka, reszketeg hang és Helf- gott Albert telekkönyvi beíétszerkesztő ur vézna kis figurája úgy pattant föl a hallgatóság első pad­sorában, mint ahogyan a Krampusz-skatulyából ugrik elő az ördög. Mindenki odafigyelt és várta, mi lesz. Még ingott és remegett is. amint izgalmának drótrugói talpra szökkentették és két karjával fél­szegen hadonászott kitörő nagy lelkesedésben. Az elnök az orra nyergén ülő szemüvege fölött ross^álólag nézett Helfgott Albert urra és meg­csóválta a fejét, mint a professzor, aki már so- ka'íja, hogy ez a nebuló minden előadáson megza­varja a rendet. — Csöndet kérek, mert különben kiürittetem a termet... Azután színtelen, közömbös bangón, szinte gé­piesen olvasta tovább az indokolást, amelynek ak- taszagu szövegében csak úgy hemzsegtek a para­grafusok. Tomka Péter magábasüppedten állott a terem piacán és kábán meredt az emelvényig tövében álló asztalra, melyen égy világos lila pongyola rozs- dafoltos selyme volt kiterítve s mellette egy nagy konyhakés hevert. Közel, szinte összetartozóan, mint amiknek már volt közük egymáshoz. S mig az indokolás monoton patakja ömlött az emelvényről, ulat törve Tomka Péter számára n börtön falán át a szabad életbe, a fölmentett hit­vesgyilkos elgyötört agyában az az egyetlen gondo­lat világított, vájjon el lehet-e kérni a bíróságtól azt a lila pongyolát? Mert milyen jó volna illatát beszivni és össze­csókolgatni ott ahol a kés ... És becézgethi és suttogni neki könnyes, gü­gyögő szavakat egész éjszakákon át. Mert hogy éj­szaka nem lehet aludni, azt már tudta egy félesz­tendő éta. Helfgott Albertét, mint a színházak törzsvendé­geit általában, nem érdekelte a finálé. Amint az íté­let szövegében elhangzott az „azonnali szabad­lábra, helyezése mellett" — megelégedetten kun­cogva és nesztelen járással osont ki a teremből, mintha pamut-lábakon lépegetett volna. A téren azután szembefordult a törvényszék palotájával, amelynek magas ablakai vörös-sárgán világítottak bele az alvó kisváros holdfényes fehér éjszakájába. A palota ormán aranylón ragyogott a törvény­ház jelmondata: AZ IGAZSÁGNAK. Helfgott Albert, amint ott állt rossz szabású, keshedt szalónkabátjában, sillabizálva olvasta el — életében talán tízezredszer — az arany feliratot. Apró kortyokban hörpintette föl az aranyló szót, mint ahogy az ital szerelmese issza a jó, ne­héz, nemeszamatu asszut. — Igen — állapította meg hangos fenszóval —- van igazság! És suttogva fűzte hozzá: — És vannak, hálaistennek, hősök! De ezzel a lábujhegyen kisurranó gondolatával már elrejtőzött a Szentháromságszobor árnyékába, mert a törvényszék kapuján jönni kezdett a főtár­gyalás közönsége és ő ez ünnepélyes órában nem akarta hallani a dráma kommentárjait, amelyeket a férjüket csaló asszonyok és korcsmaszagu tréfák­ra hajló tekintetes urak fűznek ahhoz.* Neki különben is dolga van még itt, miért hagyná magát megzavarni? Esztendők óta várt különleges dolga. Mert ma végre rátalált az igazi nagy szeren­cse: a főnyeremény, amelyre évek óta játszott, amióta egyetlen hitvesgyilkossági tárgyalásról sem maradt el a világ minden kincséért sem. Inkáb sohasem ment szabadságra és meg- toldta egy-egy órácskával a hivatalos időt, csak­hogy* az elnök ur elnézze neki, hogy ezeken a napokon elmarad a hivatalból. A Tonika-tárgyalás két napig tartott. Sokat mulasztott hát. Holnap este haza kell majd vinnie az aktákat a telekkönyvi hivatalból és hajnalig fog dolgozni. De mit tesz az, ha ma mégis vendégül láthatja a hőst, aki, szerencsére, messzi vidékről való és kinek itt a megyei székvárosban egyetlen ismerőse sincsen. 0! Helfgott Albert ur alapos férfiú! ö kinyo­mozta ezt jó előre és igy most már egészen biztos a dolgában. Rágyújtott s halkan, óvatosan a törvényszék ! nemzeti kisebbségek ellen törő törekvést az alkot­mány-levélnek nevezett törvényíikció is előírja, a megvalósítására azonban csak akkor került a sor, amikor a kormány a nagymegye rendszerében megnyilvánuló centralizmust hozta működésbe. Idézi Laveleys szavait: „Lerontotta a független területeket, megsemisitette a helybeli hatóságokat, központosított minden hivatalos eljárást, felelősség- telen kezelőkre bízott minden hatalmat, lehetet­lenné tett minden törvénnyel ellenállást a ekkép egy oly óriás bálványt emelt, mely elnyel minden nemzeti életet s amely a mindenhatóság részeg­ségében, vesztébe vezeti az országot". Mivel az ön­kényuralom korlátozásának legfőbb eszköze az "Ön- kormányzati rendszer tökéletes kiépítése és mert a helyhatósági autonómiák alkotják a szabadság védővárát, ennélfogva a jelzett törvényeket hatá­lyon kívül kell helyezni, a közigazgatásban a nép kellő részvételét saját maga állal választott tiszt­viselők által biztosítani kell, hogy ezáltal a köztár­saság nevet egyetérielmiivé tegyük a szabadság­gal. kapuja felé leselkedve, föl s alá sétálgatott a már elnéptelenedett téren. A szivarja azonban sehogyan sem szeleit s a gyufafejek kilobbanva pattogtak le — tis is egy­más után — amint végigrántotta a szálakat a ska­tulyán. Közben az járt az eszében, hogy be kellene telefonoznia a Botond szerkesztő úrhoz, hogy a törvényszéki riportnak ezt a címet adja: „Fölmentették a saját becsületének orvosát Inkább fizetne neki szombat este egy jó disz­nótoros vacsorát, vagy meg is hívhatná vasárnap magához ebédre. Nem ezt mégse, mert egy kicsit szabadszáju, főként, ha iszik és olyan a modora, amit Elzács­ka... igen ... amit szeretnek az asszonyok ... Szinte örült annak, hogy nem ér rá fölhívni telefonon Botond szerkesztő urat, pedig — hiába — az ilyesminél a cim, az nagyon fontos dolog.' De nem ér rá. Nem bizony. Már jön is, akit vár. II. A törvényszék homlokzatának lépcsőin fá­radtan, összetörtén, ólmos lépésekkel, jött feléje a magányos ember. Az ügyvédje — hivatalból kirendelt fiatal, törtető fiskális volt ez — már a tárgyalóteremben elbúcsúzott tőle. Gratulált neki felmentéséhez és rohant a Royalba, hogy informálja a sajtót az ő jogászi sikeréről és főként a kis kövér Lengyel szerkesztő urat, aki a Távirati Irodát tudósítja és ugye, nem árt, ha az ember neve forog a fővárosi lapokban is? Ez már csaknem világsiker. A telekkönyvi betétszerkesztő ur ünnepélye­sen lépett a magányos ember feló és három lépés­nyire megállván előtte, torkát köszörülve szólította meg: — Helfgott Albert, helybeli telekkönyvi betét- szerkesztő vagyok e önnek — uram — legnagyobb tisztelője. Engedje meg. hogy városunkban üdvözöl­jem. Nem tehetek róla. Szószerint ezt a bárgyúságot mondta. A történetet hamisítanám meg, ha azt állítanám, hogy mást mondott. Az elgyötört magányos ember tétován fordította sok-sok virrasztástól zavart, véreres szemeit a ki­csiny, félszeg emberke felé. Mit akarhat tőle ez az ember? Azon volt, hogy sarkon fordul és otthagyja, Hogyan házasodnak ezentúl Törökországban ? Az angorai parlament átvette a svájci polgári törvénykönyvet. — Vasárnap és latin betűk Kemal birodalmában. Konstantinápoly, február 25. Az angórai nemzeti tanács csaknem szórol-szóra átvette a svájci polgári törvénykönyvet Törökország számára. Ez az átvétel teljes megváltoztatá­sát jelenti az eddigi uralkodó török házassági rendnek. Eddig török ember házasságot csak lelkész előtt köthetett; ezentúl pedig a pol­gári házasság is elégséges lesz, sőt csak a polgári házasság alapján köthetik meg a fia­tal házasok a frigyet papjuk előtt. Eddig csak a férfi bonthatta föl a házasságot, s elegendő volt, ha az asszonyt tanuk előtt elküldötte há­zából. Ezentúl a török házasságot csak bírói ítélet bonthatja föl és férj és feleség mint egyenrangú felek kérhetik a válást. Az örö­kösödési jog is rendkívül igazságtalan volt a török asszonyok számára. A lányok a va­gyonnak csak egy negyedét örökölhették, a ha nem volt fiúgyermek, a többi háromne­gyed nem az édeslányokra, vagy az özve­gyekre, hanem a légközelebbi férfirokenokra esett. Egyéb végrendeletet nem respev k. Az asszonyok háttérbeszoritása most e pon­ton, mint minden más tekintetben is, meg­szűnik. Mahmud Essad bey igazságügymi­niszter a nemzetgyűlésen nagy beszédben vá­zolta a reformok jelentőségét Tizenhárom évszázados múlt tűnik el, s végre Törökor­szágba is beköltöznek az uj kor vívmányai. E polgári törvénykönyv bevezetésén kívül egyéb nagy reformokat is terveznek, többek köpött arról is van szó, hogy a vasárnapot teszik meg a hét pihenő napjává s beveze­tik a latin betűk használatát. — Bethlen Gcnfben. Budapestről jelentik: Az Est értesülése szerint Bethlen István gróf minisz­terelnök március 6-án utazik el Geníbe, hogy a népszövetségi tanács tavaszi ülésszakán Magyaror­szág képviseletében részt vegyen. | vagy félrelcditja és elrohan, de Helfgott Albert ur j olyan könyörgően és szinte állati ragaszkodással j nézett föl reája, hogy nem bírta félrerugni az ut- j jából ezt a siralmas, fekete pojácát Ott maradt hát és kábuitan nézett föl.e fehér fényt árasztó sötétkék mélységbe, amelyben hcld- íénytől ezüstözötten egy barnafoltos lila pon­gyola úszott fodrosán és fantasztüiusan, mint olyankor, mikor az asszony odadobta a kereveíre és kisurrant a fürdőszobába ... Most újra megnyikordult a fekete pojáca cincogó hangocskája: — Barátom! ő! Engedje mondanom, hegy nagyrabecsült és hőn szeretett barátomnak tar­tom. — Ne vegye ezt tolakodásnak! Én tudom leg­jobban, mily hódolat illeti az olyan hősöket, mint ön, aki el meri taposni a kígyó fejét és vér­rel mossa le a családi szentélyének cimerpnjzsáu esett... A magányos ember megrázkodott: — Valami erős pálinka kellene. Sok pálinka. Aludni akarok végre.., — Igenis. Erős és sok. Szerény hajlékomban szívesen szolgálok. Van néhány üveggel, noha én nem iszom és Elzácska is csalt ritkán, de a vendé­gek miatt,.. Tehát parancsoljon... — önhöz? Természetesen. Ne vonja meg tőlem ezt a ke­gyet. A városban külöuben sem kap szállást, mert holnap vásár van és a kávéházban a prófán embe­rek között mit keresne szenfséges fájdalmával? Jöjjön uram, mintha testvéréhez jönne. Ugv megértem önt és ezenfelül ngy csodálom, mint Mutius Scaovolát; mert önnek, uram, volt. lelkiere­je, hogy lényének eleven, sajgó balkarját tűzön égesse el, mivel igy kívánta a íérfibecsület. Elindultak. Fürgén és közben leleményesen kellettve az Ő szerény, de otthonias hajlékát az egyik; —a ma- gatudatlanul, fáradtan, szétmarcangoli energiájának rongyait vonszolta maga után a másik. Vannak sebek, amelyeket ki kell égetni... de az operáció után pihenés kell, gondos ápolás ós gyöngéd szeretet. Meglátja: igazi lelkiszana­tórium lesz az ön részére az én bazsalikomos há­zam. Meg fogjuk gyógyítani szép, bátor, nemes hősöm! A másik valami nagy, mély vízben túrta elő- re magát, e közben. A fülében zúgott a tengeri kagylók zsongja, az agyában valami szöges mo­2

Next

/
Thumbnails
Contents