Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-26 / 47. (1085.) szám
2 ^n«GAI-iVw»^AB-HTRT»AT> 1926 február 26. Péntek. A lengyel szerződés sérelmes a mezőgazdákra Kramár a külügyi bizottságban támadta a lengyel kormány kisebbségi politikáját Prága, február 25. A külügyi bizottság tegnapi ülésén a lengyel- csehszlovák határátlépésről szóló egyezményt tárgyalták. Az egyezmény szerint a jövőben a határ-1 menti lakosok útlevél nélkül, közönséges határát- ! lépési igazolvánnyal kelhetnek át a határon. Az ellenzéki felszólalók azonban rámutattak az egyezmény ama hiányosságára, hogy a határátlépési igazolványokat a hatóság saját belátása szerint adhatja ki, úgy, hogy a régi tapasztalatokból következtetve, önkényességtől és visszaélésektől lehet tartani. Czech német szociáldemokrata képviselő kifogást emelt az ellen, hogy a prágai parlament csak két egyezményt tárgyal, jóllehet a lengyel szejm már 11 Csehszlovákiával kötött szerződést ratifikált. Zierhut német agrárius viszont rámutatott arra, hogy a Lengyelországgal kötött kereskedelmi szerződés a belföldi mezőgazdák róvására készült. Különösen sérelmes a lengyel szarvasmarhák kedvezményes behozatala. Feltűnő, hogy Kramár dr. nemzeti demokrata ezzel kapcsolatban panaszt emelt a lengyel kormány ellen, mert az a Volhiniában élő csehek iskolaautonómiáját nem adja meg. Kramár ezen kijelentése alkalmat adott az ellenzéki tagoknak arra, hogy az állampolgársági és iskolakérdést újból felszínre hozzák. Cecil dr. rá-1 mutatott arra, hogy elsősorban Kramár volt az, aki a kisebbségek védelme ellen mindig állást foglalt. Kreibich viszont követelte, hogy a kisebbségi védelem azon szakasza, amely szerint a német szülök szabadon választják, hogy gyermekeik mely iskolába járjanak, vonatkozzék a többi nemzeti kisebbségekre is. Cecil dr. viszont az állampolgárság joggyakorlásá-", nak a hiányait ostorozta és követelte az állampol- j gárság igazságos rendezését. Végül elfogadták Zier- j hűt német agrárius képviselő ama határozati javas-! latát, amely szerint a bizottság fölszólítja a kormányt, hogy az utlevélvizumok ügyében vegye fel a tárgyalásokat az összes szomszédos államokkal. Károly román király diktatúra terve Milánó, február 25. Jelentettük, hogy Károly■ volt román trónörökös hirtelen elutazott Milánóból.' Az Avanti értesülése szerint ez az elutazás kapcso-1 latban áll Bratianu román miniszterelnök állásának megrendülésével. Bizonyos ugyanis, hogy Károlyt csakis a miniszterelnök buktatta meg s amint Bratianu letűnik a román politika színteréről, semmi sem áll útjában annak, hogy Károly visszatérjen. Ezt a visszatérést készíti elő párisi tartózkodása is. Hír szerint a trónörökös azt tervezi, hogy visszatérése után erélyesen föllép a besszarábiai kommunista veszedelem ellen, amely egész Nagyromániát súlyosan fenyegeti. Állítólag tervei a diktatórikus kormányzás körül forognak s Olaszországban is azért tartózkodott, hogy a faseizmus szervezetét tanulmányozza, mert hazájában ugyanilyen hatalmi rendszert szándékozik kiépíteni. A Bratianu-pártiak azt mondják, hogy Károlyt éppen azért, kényszeritették lemondásra, mert botrányos magánéletén kívül, diktatórikus tervekkel foglalkozott. Március 7-éndöntenek a népszövetségi tanács kibővítéséről Luther Is Genfbe megy, hogy „kéznél legyen** — Németország bármikor kéz a visszavonulásra Berlin, február 25. A birodalmi kabinet tegnap elhatározta, hogy a népszövetség rendkívüli ülésén a német bizottságot Luther dr. és Stresemann dr. fogják vezetni. A német delegáció már március 6-án indul el Berlinből, mert március 7-én bizalmas megbeszéléseket akar folytatni a nagyhatalmak delegációival. A lapok szerint ezen a vasárnapon dől el, vájjon Németország valóban belép-e a népszövetségbe. Ekkor teszik lel ugyanis a németek teljes határozottsággal a kérdést, vájjon a régi ígéretek szerint kerülnek-e be a népszövetségi tanácsba, vagy pedig szó lesz annak kibővítéséről, amely utóbbi eset egész más helyzetet teremt a birodalomban. Rendkívül fontos kérdések kerülnek tehát napirendre március 7-én s igy szükséges, hogy a külügyminiszteren kívül a kancellár is megjelenjen és támogassa Stresemannt elhatározásaiban. Valószínű, hogy Luther nem marad az egész ülésszak alatt Géniben, hanem amint tisztázódott a helyzet, azonnal visszautazik Berlinbe. A tanács problémáját néhány nappal a rendkívüli ülésszak megnyitása előtt döntik el. Német hivatalos körökben megcáfolják a Manchester Guardian jelentését, mely szerint Németország beleegyezik Lengyelország tanácstagságába, ha a szövetségesek a Rajnavidéket azonnal kiürítik. Ilyen szándék távol áll a német hivatalos köröktől. A nemzeti elemek nyomása következtében csöppet sem valószinütlen, hogy ha március 7-én a szövetségesek meg nem Ígérik a tanács érintetlenségét, a német bizottság még aznap visszautazik Berlinbe és ad acta teszi a népszövetségbe való belépés kérdését. közjogi autonómiát és Szlovenszkón a vallásos irányzat állami megerősítését, akarja az államracionalizmus kiküszöbölését és ebben neki segítségére vannak a magyar pártok. Gyakorlatlanságának és tapasztalatlanságának tudom csak be azt, hogy erről megfeledkezett s a magyarságot lelkében megsértettef mert ha nekünk nem is államunk Magyarország, de a fajunknak állami életet élő része s aki a jó testvér közül az egyiket megsérti, az az egész famíliával kollizióba kerül. Azonban remélem azt, hogy ez csak kisiklás volt és a magyarság és a szlovákság között a kölcsönös elnyomatás által támadt megértő közeledés nem fog elhidegülni. A Kassa vidékén élő magyarok és szlovákok azért együtt fogják követelni az autonómiát, a magyarok és a szlovákok együtt fogják követelni a tradiciós vallásnak a laikus v morállal szemben való fenmaradását és reméljük, hogy a hevületet mérsékelni fogja a pedagógiának is egyik elsőrangú készsége: a diszciplína. A házelnökség pártosan járt el Fedor Miklóssal Szemben Szütlö Gésa genfi ufIáról és Tuka szüzbeszédéröl Fórumra a kisebbségi sérelmekkel — Tuka Béla kisiklása lelkében megsértette a magyarságot Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, az országos keresztényszocialista párt elnöke, a következőkben volt szives nyilatkozni a Prágai Magyar Hírlapnak küszöbönálló genfi útjáról s a frankaffér csehszlovákiai hullámairól: — A népszövetségi ligáknak különböző osztályai vannak s az egyik legfontosabb és bennünket a legközelebbről érdeklő osztály a kisebbségi. Ennek az ülésére utazom Genf- be s azt hiszem, hogy a köztársaságból még Brabec és Medinger szenátor urak lesznek jelen. A tárgyalás magva az, hogy a nemzetiségi sérelmek ki által és mi módon juttathatók a népszövetség fóruma elé. Ezt a kérdést tárgyaltuk tavaly Brüsszelben, azgtán Varsóban, az. ősszel Géni ben és most újból s reményem van, hogy végre dűlőre tudjuk juttatni ezt a fogas kérdést. Termé- kan pártszenvedélyből, sokan pedig egyene- kisebbségi konferencia ügyeivel is foglalkozni fogok, hiszen ennek a konferenciának én voltam egyik egybehivója, ügyvezető alel- nokké is választottak és keresni fogom genfi lepcék fölállításával a lehetőségét annak, hogy találkozzam régi ismerőseimmel is. — Természetes, hogy Genfben mint magyarnak módomban lesz hallani sok-sok véleményt az ominózus frankügyről, amelyet sokan, pártszenvedélyből, sokan pedig egyene, sen Magyarországnak ártani való szándék miatt úgy fölfujtak, hogy itt a respublikában is csodálatos eltolódásokat és a kisiklásokat eredményezett. Azon nem csodálkozom, hogy Benes külügyminiszter ur a frankügy kapcsán ártani akar Magyarországnak, keresi a kelepcék fölállításával a lehetőségét annak, guzsbaköthesse Magyarországot, de csodálkozom kettőn. Az egyik az, hogy Magyarországon a gyűlölet és a düh olyan epizódoknak adhat tápot, hogy a magyar parlamentben konzuláris méltóságot viselt emberek, mint Rakovszky István, Benes beszédét szelídnek és mérsékeltnek nyilvánítják. Az itt élő magyarság morális erejét gyöngítik az ilyen kifakadások s az itt élő magyarság nevében kérjük, hogyha már nem tudnak a mi ügyeinkkel eléggé foglalkozni, úgy, hogy az nekünk használjon, akkor ne foglalkozzanak azzal avatatlanul, (olyképpen, hogy az nekünk árt s az itteni magyarellenes kormányzatnak használ. Az ilyen interpelláció a bibliai parabolának a fordítottja: szelíd, mint egy kígyó és okos, mint egy galamb. — A másik Tuka Bélának meiden speeche, amelyben a frankaffér kapcsán sikerét azzal aratta, hogy nagyot rúgott Magyar- ország minden társadalmi rétegén s Magyar- országot maláriásnak és maláriát terjesztő mocsárnak minősítette. Az természetes, hogy gyakorlott szüzbeszédet nem lehet mondani, mert gyakorlott szüzet ne mismer a parabolák világa, csak balga szüzeket. Az első lépéseket a legrosszabbul éppen azok szokták megtenni a parketten, akik a legügyesebbek, bíznak magukban s igy nem készülnek és hevük elragadtatásában elcsusszannak. Tuka a néppárt egyik vezére ? mint ilyen sohasem szabad számításon kívül hagynia a stratégiai pontokat. A néppárt komolyan akarja a teljes Prága, február 25. Fedor Miklós országos ke- resztényszocialistapárti képviselő parlamenti afférjával foglalkozik a Napravo s a hirt kommentár nélkül, szó szerint leközöljük, hogy a közvélemény a cseh lap révén is láthassa, hogy Fedort a házel- nökség részéről súlyos sérelem érte. — Szemtanuktól megkérdeztük — írja a Napravo —, hogy hogy is áll a helyzet és mondhatjuk, hogy Fedornak igaza is van és nincs is igaza. Igaza van, hogy az aktatáskát más képviselő dobta feléje és ő a dobást csak viszonozta. Csakhogy aki ezt a hőstettet véghezvitte, nem szociáldemokrata honatya volt, hanem Ostry képviselő, ő dobta a táskát Fedor felé, Fedor viszont rossz címre küldte vissza. Hogyha a parlamentben a férfias nyíltság uralkodna, úgy az elnökségnek nagyon könnyen meg lehetett volna állapítani a valóságot és köteles lett vol- | na Ostryt legalább kétszer annyi ülésről kizárni, i mint Fedort. Ostry képviselő ur pedig érezhetne ' annyi kötelességérzetet magában, hogy nyíltan megvallja, hogy ő követte el ezt a tettet. De sihe- der módra viselkedni, — ez talán képviselőhöz illő, de nem becsületes eljárás. Hogy eddig ezt a ház- elnökség szándékosan eltitkolta, úgy az elnökség eljárása szintén nem különb az övénél. Ennyit mond a cseh lap. Különben arról értesülünk, hogy a ház elnöksége ma délelőtt tárgyalást. kezdett .Fedor Miklóssal, amelynek eredményeképpen Óstry fölszólal a. délutáni ülésen s az egész ügyet visszaterelik a mentelmi bizottsághoz. Meiss- ner képviselő — tudomásunk szerint — egyáltalán nem tett bűnvádi fölielentést Fedor Miklós ellen. Sérvben szenvedők Ht® Egyetlen biztos védelmet nyúlt a lágyék, here, comb és kő’döksérvnél a mi tökéletesített rugónálkiill sérvkőlőnk, mely éllel te hordható Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsüiye- désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Flanel! has-, hát- és mellmelegitő ..Bvslea** kötszertifiz Braílslava, Bana-n. 51 Árjegyzék ingyen A vidék! felek még aznap ellntéztetnek A börtön után Irta Berkes Imre Még nagy ut állt előtte, de már nem birta. Vékony testét kiszívta és összeverte az őszi eső, amely napok óta. hü kísérője volt a nyakigsár országutakon. Csak loholt és törtetett előre, mert azt remélte, hogy egy hét múlva hazaér. Nagyon messziről jött. A szomorú est ráborult és elfödte átázott rongyait, amelyek úgy lógtak le róla, mint elhagyott madár- ijesztőről a koldus cafrangok. Messze előtte gyenge világosság sirdogált az esőben, annak tartott. Gondolta, falu közelében jár, behúzódik egy pajtába vagy istállóba, lop egy kis kenyeret és szürkületkor kereket old. A falu szélén megállt. — Ide bemegyek — tökélte el magában. És az első házba bekopogott. Itt fanyalogva fogadták. Csinos asszony kopott ruhát foltozgatott az asztal mellett és egy tömzsi, kukoricakenyéren hízott, vad tekintetű fiú valami ócska könyvet forgatott — Hát maga miféle? — kérdezte tőle az asszony. — Itt meg itt lakom — magyarázta halkan az idegen s szeme felvillant, amikor az asszonyra nézett. Csontig áztam a hidegben, hajnalban tovább mennék, ha itt ledőlhetnék valami zugban. — Nem — jelentette ki a fiú. — Hallgass! — mordult rá az anyja s székkel kínálta meg a kései vándort. Kis ételmaradékot kotort össze, eléberakta s fejcsóválva kinálgatta. Az idegen nem sokat teketóriázott s ugy evett, mint akinek a torkán már régen nem csúszott le étel. — Mi egyedül vagyunk — mondta közben az asszony, jobb volna, ha másutt ... A falu másik végében van a kocsma . . . — Oda ugyan be nem eresztik — röhögött durván a kamasz fiú. — Ezt . . . Nemi Valóban szörnyű külseje volt a szegény legénynek. — Majd a kemence elé fekhetik . . . Mégis miféle? — kérdezte aztán újra, amint jobban megnézte. Honnan jön? — A börtönből . . . A fiú lecsapta a könyvet. Az anyja ijedten hátrahuzódott — Kérem, ne féljenek tőlem. A börtön és az ut összetört, nem bántok én senkit. Már egy hete vánszorgok, hazamegyek, majd elsodort a szél, nem bírtam tovább, gondoltam, jó emberek között meglapulok én is. Tegnap az erdőben aludtam, tegnapelőtt meg egy födetlen csőszházban . . . Csikai János a nevem, odaát lakom, csak még azt a nagy hegyet kell megkerülnöm. Pajtaőr voltam az uraságnál, de bajba keveredtem, öt évet kaptam. A fiú nem akart lefeküdni, de az anyja egyre noszogatta, hogy vetkőzzék már s bújjon bele az ágyba. — De ez menjen el! . . . — Nem halottad, hogy nem bánt senkit? Fáradt ember. Dugd be a füledet s ne hallgass ide! — Az én apám is a börtönben van — motyogta értelmetlenül a fickó, bebújt az ágyba s nem dugta be a fülét. Sokáig hallgattak. — Na és mi történt? — suttogta később kíváncsian az asszony. — Magam sem tudom. Vasárnap volt, ittam is egy keveset s megszűrtem egy kicsit a feleségemet Most már öt év után tudom, hogy nem kellett volna, de hiába, megszűr* tam. Megcsalt. — ÉS mi lett vele? — Azt sem mondta, hogy ámen és meghalt .. . — Az én uram meg már három éve... — Börtön? — Ott van. — És kit szúrt meg? — Egy gyerekembert, egy szegény sihe- dert. Azt hitte, hogy . . . —•• A kocsmában? — Nem, itt, ebben a szobában. Ott, éppen ott, ahol most maga ül. — És mi lett vele? — Meghalt az egészen, tetőtől-talpig .... Hangjuk elrekedt a véres emlékek újra felszított lázában. Ültek ott, közel egymáshoz hajolva, hosszú csöndben, hosszú sóhajokkal, mint egymásba gahalyodó lombok az idegenből vágtató szél heves surranásában. — Jó éjt — mondta a férfi. — Jó éjt — búcsúzott az asszony. És tekintetük újra egymásba szaladt. Csikai ott künn lefeküdt a kemence elé. A sötétben kimeresztette a szemét, hosszan elnyújt ózott és aludni próbált. Nehéz verejték csapta meg, a tenyerével törölgette a homlokát . . . Hirtelen figyelni kezdett. Felugrott, fülét rátapasztotta az ajtóra, hortyo- gást hallott. Biztosan a kölyök hortyog — gondolta. Most azt hitte, hívogató, unszoló hangot hall . . . — Átkozott kölyök — mormolta magában. — Csak föl ne ébredjen . . . Vére kergette, nem birt magával. Visz- sza akart feküdni, de nem mozdult ... Itt tartotta — rebegte bensejében —, mi takart tőle, mit akarhatott, mindent elmondott néki. Gyilkol . . . Szép asszony a piszkos faluban, egyedül, már három éve, az ura megszurta a vetélvtársát . . . Vagy ez is olyan, mint az ő felesége? Olyan, olyasféle, akiért az ostoba férfiak éles késhez nyúlnak . . . Már szédült, őrült kavargásban táncolt körülötte a sötétség, beléje markolt, látni akart, el szeretett volna rohanni, de hirtelen egészen rálapult az ajtóra, tüzes kezével megfogta a kilincset, lendített egyet az ajtón, nesztelenül. mintha gyenge függönyt tolt volna odébb — s az ajtó élesen megnyikordult, mint a kenetlen szekér . . . — Ki az? — kiáltotta a fin. A másik ágyból most ébredező horkolás verődött feléje. — Ki az? — hallatszott újra nyersen. Csikai a hang felé esett. Rettenetes karmaival elkapta a fiú puha torkát és megfojtotta. i
