Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-04 / 28. (1066.) szám
4 Br-v'&.iumu M»aw*i-»«g:re-reim*fagiiiaíres«taa8saBmgCT?jgifltta^^ 1926 február 4 Csütörtök ■bsssbv: Kalandos történet egy nyitrai ékszerkölcsön Körül A legfelső bíróság nj eljárásra utasította a nyitrai törvényszéket — Ha kölcsönt kérnek a hitelezőtől — A P. M. H. tudósitójától — Nyílra, február 3. Érdekes ügyben fog ítéletet hozni a nyitrai törvényszék. Marlistein Sándor és Braun Vilmos, nyitrai fiatalembereket azzal vádolják, hogy egyik üzlettársuktól egy ékszert vettek át azzal a megbízással, hogy arra kölcsönt szereznek. Megbeszélték a helyet is, ahol a kölcsönt eszközölni fogják. A vádirat szerint a két fiatalember a kölcsön megszerzése végett nem arra a helyre ment, amelyről a megállapodásban szó volt, hanem egy nyitrai uriasszonyt kereslek fel, akinek 3 kölcsönösszeg fejében felajánlották az ékszert. Az illető hölgy átvette az ékszert, azonban megtagadta a kölcsön folyósítását, azzal az indokolással, hogy ő tudja, hogy kié az ékszer és mivel az illető tartozik neki, se kölcsönt nem ad, sem az ékszert nem adja vissza. A nyitrai törvényszék annakidején a két fiatalembert sikkasztásért egy-egy havi fogházbüntetésre Ítélte. Az ítéletet a táblán megváltoztatták és tizennégy-tizennégy napi fogházbüntetésre mérsékelték. Most a legfelsőbb bíróság mindkét ítéletet megsemmisítette és az ügyben uj eljárást rendelt el, azzal az indokolással, hogy meg kell állapítani azt, vájjon az illető uriasszony indokoltan tartotta-e magánál az ékszert, vagy sem. Az érdekes előzményü ügy február 19-én kerül újból a nyitrai törvényszék elé. Amerikában egy bünszövetkezt két évig gyilkolta az indiánokat Faragó Odón a szlovenszkói színészetről Táblás házak Rimaszombatban — A tavasz programja i Rimaszombat, február hó. Itt ül előttünk a Polgári Kör délutáni csendességében, a nagy kályhában tűz pattog, újság- lapok csörrennek s az egyik asztalon hangos kop- panások jelzik a tous-les-trois-t s az ultimét. Az Irodalmi Társaság BJaba Lujza emlékünnepélyét megbeszélendő jött el ide Faragó direktor ! és most itt a pillanatnyi megpikenés joviálisságával ül, pihen kissé: tegnap jött Pozsonyból, holnap itt játszik s holnapután már Kassán van, egy kis háromnapos turnén. A társulat most itt tanyázik, ám a szomszéd nagyvárosokba is át-áírándulgatnak, — már amennyire Kassát és Pozsonyt szomszédnak lehet tekintetni. A losonci turnéról beszél. — Bizony, gyéren járt a közönség. Ha legtöbben voltak a nézőtéren, akkor is alig háromnegyed ház. Nemigen támogattak bennünket. Fizetnivalók hátrahagyásával távoztunk. Reméljük, hogy a rimaszombati publikum, az előjeleket tekintve, jobbszivü lesz hozzánk. Jó órában legyen mondva, állandóan telt húzunk van Bátyiban. Kívánatos volna azonban a szinpártoló egyesületek megalakítása és megszervezése, mert bizony most a színészet szorosabb kapocs a magyarok között, mint régen volt s ilyen nagy társulatot, hetven embert, drága pénzen eltartani egy kissé körülményes dolog manapság. Áldozatra késznek kell lenni mindenkinek. — Hová mennek innen? — Késmárkra is akartunk. De az engedélyt visszavonta a minisztérium. Ro óra fogunk átvándorolni két hétre, talán egy,. .é is. A rima- szombati dátum elasztikus, de valószínűleg február végéig kitartunk. Kassára majd tavaszkor. Most három napra kaptunk oda engedélyt. Pozsonyba is | mindig át tudunk szaladni egy-két napra. Bizony nagy költség, mégnagyobb fáradság: de mit tegyünk? Élni és dolgozni kell. A társulat messze felülmúlja a jobb vidéki társulatok nívóját, ezt bát- j ran állíthatóin, de bizony, ha nincs a közönségben szív, elismerés, meg áldozatkészség: hiába dolgozunk ! i Ahogy most elhallgatunk s egy pillanatnyi időre mindenki magába mélyed, úgy tűnik fel nekem a vándorló direktor, mint az ősnomádok ve- i zére, aki ma itt veti ki a pányvát, hogy holnap ismét a' szomszéd hegyoldalon verje le a sátor cölöpéit. Nomádélet, vándorélet, amiből azonban kiveszett már a nagy romantika, az éhezve-kó- I boriásnak múlt században megirigyelt varázsa. Nem J komédiások ezek, nem nagydobbal bedobbanő vándorlók. Őszinte, igazbecsületü, saját erejükbe, saját tudásukba és a lelkileg közös emberekbe vetett hitü, embert kereső emberek. Hittel élő, kedvvel , kezdő emberek. A tehetségük, a rendeltetésük egy | helyre kötné mindet, de így a helyzet, a körülmé- | nyék ereje felforgatta életük rendjét s szerte- ! szórja őket Szlovenszkó szomjazó városaiba. Adynak sorai jutnak eszembe, talán merész a hasonlat, talán erőltetett, de ki ne gondolna erre a két szim- : bólikus értelmű sorra közülök: ... Soha-soha hites vágyban, Soha-soha vetett ágyban ... Bolyongani, vendéglői szobákban fellornyo- sult csomagokkal lakni, uj arcokat látni betenkiut, uj nevetést, uj tapsot, uj kritikát, uj színpadot, kényelmetlen öltözőket, lármás állóhelyeseket, j kisvárost, telet, vidéki sarat kapni s mindezt kedvvel megújult ambícióval: erő kell hozzá. Blaha Lujza városában talán egyidőre kikötőre találtak Faragóók. Szombathy Viktor. „Csodálatos élet...“ Előkelő személyek a gyilkosok között. Egy székelyszőttes harisr a útja — Hogy lett Sántha Béla, a duplaprédikátumos székely nemes, II. Menzai sógora — egy afrikai magyar expedíció történetéből Newyork, február 1. (A P. M. H. newyorki levelezőjétől.) 1922 elején az Oklaliama állambeli Osage Countryban, ahol jobbára gazdag indiánok laknak, meggyilkolva találták Anna Brown fiatal, dúsgazdag indián asszonyt A nyomozás megállapította, hogy az asszony halálát re- volvergolyő okozta, a tettest azonban nem sikerült kézrekeritent Etttől a naptól kezdve egymást érték a gyilkosságok. Osage Country területén a gyors egymásutánban következő gyilkosságok óriási pánikot keltettek. A békés, civilizált indiánok nem mertek az utcán mutatkozni. A hatóság állandóan nyomozott, de hiába. Ha esetleg valaki érdemesebb vallomást lett, azt néhány nap múlva halva találták meg a preriken. Már úgy látszott, hogy az oklahamai sorozatos gyilkosságok titka örökre titok marad. Néhány nappal ezelőtt azonban a bűnügyben szenzációs fordulat történt. A napokban ugyanis rendőrkézre került egy Lewson nevű ember, aki vallomása során elmondotta, hogy az indiánokat Boyd helyettes sheriff vezetésével egy kereskedőkből, bankigazgatókból és gazdag farmerekből összeverődött bűnszövetkezet irtotta. A fegyenc szenzációs vallomása után jelentkezett a rendőrségen Cornett állami képviselő, aki olyan nyomokat adott a rendőrhatóság kezébe, melyek alapján tiznhét előkelő személy ellen adtak ki elfogató parancsot Az újabb adatok alapján megállapítást nyert, hogy a bűnszövetkezet tagjai azért irtották az indiánokat, hogy a birtokukban levő olajforrásofat megszerezzék. A kormány rendeletére a gyilkosságok színhelyét katonai osztagok szállották meg és kihirdették az ostromállapotot A szövetségi Grand Juri a vizsgálat során eddig tíz embert letartóztatott A letartóztatottak között van U. K. Halé, a vidék leggazdagabb birtokosa, aki a legújabban elhangzott vallomások szerint egyik irányítója volt az indiánirtó bűnszövetségnek. Hálere rábizonyították többek között, hogy ő robbantotta fel Smith vagyonos indián házát. A robbanás alkalmával négy család elpusztult. Megállapították azt is, hogy a bűnszövetség egyik tagja, Mollet indián birtokos leányát vette feleségül, csakhogy a zárkózott természetű indiánok bizalmába férkőzhessen. A rendőrség eddig százötven tanút hallgatott ki. A vizsgálat folyamán minden való- szinüség szerint sikerülni fog az összes tetteseket kézrekeriteni. — A csehszlovák kisebbségek beadványa a népszövetséghez a földreform ügyében németnyelvű kiadásban korlátolt szómban még kapható a P. M. H. kiadóhivatalában. Megrendelhető 30 koronáért Ű korona postaköltség beküldésével Adis-Abeba, január vége. Sántha Béla mint kis diák vándorolt el a Hargita alól exótikus földrészekre, hogy ott élményekben, eseményekben, örömben, bánatban, szomorúságban egyaránt gazdag, különös életet pergessen le hosszú évtizedek alatt Ha nem akad rá — évekkel ezelőtt — egy magyar filmexpedició, talán soha senki sem tudja meg otthon, hogy a csiksomlyői vándordiákból, kire már rég keresztet vetettek, egész Erdélynél nagyobb országrész uralkodója. Afrika leghatalmasabb császárjának, II. Me- nelik Négusnak sógora s végül egy szinesbőrü főváros bennszülött temetőjének, közköltségen elhan- tolt őrök lakója lett... * A csiksomlyői székely gimnázium öreg falai közül indult útnak a kis Sántha Béla. Hogy miért? Ki tudja. És hogy hova, merre, azt talán még maga sem tudta. Csak egyszer egy reggel elindult. Nyakába akasztotta a szőttes tarisznyát, melyben a könyveket s az irkákat vitte máskor, a kis göbös botját is magához vette, de nem fordult be az iskola ódon kapuján, hanem lekanyarodott a falu felé, s azóta nem látták. Első útja Bukarestbe vezetett, de a hangos, cifra fővárosban hamar elfogyott a kis pénz, amelyet még otthon a jövő havi kosztra- lakásra küldtek hazulról s munka után kellett néznie. Asztalos lett. Kitanulta szépen a mesterséget, a nyelvbe is bejött teljesen, de nyugtalan vágya nem engedte egy helyben maradni. Tovább ment. Galac, Konstanza, Konstantinápoly. Mindenütt keserves, nehéz munkával küzdötte magát előre, hogy egy nagyobb, messzibb útra pénzt kuporgasson össze s elérhesse gyerekkori vágyát, Egyiptomot. Hosszú évek megpróbáltatásai jöttek ezután. Nyakas góbé-feje a gondok s a nélkülözések súlya alatt sem hajlott meg, hanem inkább koplalva, rongyosan, sajgó szívvel, fájó tagokkal tovább vánszorgott. Egy napon azután hajóra ült Port-Saidban kellett volna partraszállnia, a piramisok, a szfinxek, a végtelen homok s a narancssárga nap országában, de nem volt annyi pénze, hogy a gőzbárkát megfizesse, mely a hajótól a kikötőbe vigye. Mit tehetett mást, mint a hajón maradt s továbbutazott. Félre vonult a fedélzet egy sarkába, hogy senki se vegye észre, mert hisz a jegye csak Port-Saidig szólt s ott töltötte a forró nappalt s a trópus hideg éjszakáit. A szőttes tarisznya alján volt még egy kis harapnivaló, csak éppen annyi, amennyi az éhen- halástól mentette meg s melyet még konstantinápolyi munkaadója pakolt neki az útra. A következő kikötő Obok volt, ahol a hajó egy félnapig állott. Itt partra szállt Hónapokig lézengett az égető meleg fran- cia-szomáliai városkában 8 alkalmi kikötőmunkával tengette életéi. Ha másra nem is, de arra jő volt a hosszú ott-tar- tőzkodás, hogy belejött az arab s a francia nyelvbe is. Ekkor már jól beszélt oláhul, görögül, törökül, arábul és franciául. Itt tudta meg azt is, hogy innen rendszeres karavánok járnak a szomszéd Abesszíniába, melynek uralkodója, a nagy Menelik, szívesen veszi az európai letelepüléseket. Csatlakozott is egy arab karavánhoz s hónapokig tartó sivatagi bandukolás után el is ért az Ethióp fővárosba. A város akkor csupán bennszülött-kunyhókból állott. Csak egykét görög kereskedő vagy olasz csereárus lakott európai stilü házban, no meg az uralkodó, kinek egy magas domboldalon hatalmos kőpalotája volt. Európai ember akkor még nem járt erre. A közbiztonság, vagyonbiztonság ismeretlen fogalmak voltak ebben a tropikus császárságban 8 igy európai kereskedők még a fényesnek ígérkező üzletek reményében sem merték kockára tenni a maguk és a portékáik életét Egyetlen fehér élt abban az időben itt: Ilg, a svájci mérnök, kit Menelik császár szédületes javadalmazással csalt ki magához, hogy vele egy vasútvonal s a főváros kiépítésének tervét elkészíttesse. Ilg mérnököt akkor egy egész testőrezredre való katonasággal kísértette Menelik a tengerpartról magához, nehogy valamikép az utón baja essék s azután is tejben-vajban fürösztötte, csakhogy meg ne szökjön az országából, melyről még azidő- tájt is rémmeséket hireszteltek. Ilgből azután államminiszter, a legnagyobb hatalmasság lett, ki a császár szemében a belföld hercegeinél és alkirá- lyainál is nagyobb becsben állott Sánthát azután, a már megemberesedett, világlátott, több nyelvet beszélő székely diákot ez az Ilg mérnök vette pártfogásba — mint a második fehéret, aki Abesszíniába merészkedett s beajánlotta az uralkodónál is. Menelik császár örömmel fogadta. Azonnal pénzt bocsájtott rendelkezésére, hogy műhelyt állitson be magának s ott végezhesse az asztalosmunkákat, melyre a rohamosan haladó építkezések miatt égető szükség volt. És sántha kitűnő mesternek bizonyult. Megtanult olaszul s indus segédmunkásaitól elsajátította a hindu nyelvet is. Ehhez jött azután a bennszülött ghalla és amhara, úgyhogy abessziníai tartózkodásának második évében a magyaron kívül kilenc nyelvet beszélt. így hamarosan a császár bizalmasa, tolmácsa, majd lassan barátja lett s nemsokára feleségül vette annak egyik unokahugát, egy gazdag belföldi hercegnőt. Keleti pompában ragyogó, fényes esküvő volt ez, Afrika leggazdagabb császárjának, a királyok-kirá- lyának famíliájához méltó. S a rengeteg ajándék között, legértékesebb volt egy országrész, melyet a császár adományozott. Ez az óriási, még Erdélynél is jóval nagyobb terület délen, a tóvidék és Alsó- Szudán között feküdt s főértékét az aranypatakok s a vadon termő kávéföldek adták meg. Ethióp törvények szerint a birtokos korlátlan ura volt az országának. Élet és halál fölött rendelkezett, katonát tarthatott, adót szedhetett, az ottlakők rabszolgái és jobbágyai voltak s a föld összes termékei őt illették meg — annak az egytizednelt a kivételével, melyet a császárnak kellett beszolgáltatnia. Ilyen meseország királya lelt Sántha Béla, az egykori kis csiksomlyői diák. A Négus háromévi szabadságot is adott neki s csak ennek leteltével kellett volna, hogy megkezdje a munkát, hogy annak gyümölcséből tiz százalékot beszolgáltasson a kincstárnak. Sántha Béla azonban egyre halogatta a mun- kábafogást. Folyton haladékot kért a császártól, s a császár mindig megadta neki. Sántha pedig egyre mélyebben és mélyebben élte be magát királysága gondolatába s mind nehezebben tudott visszautat találni a munkához. Egyről azonban megfeledkezett, hogy a császártól még nem kapta ineg a pecsétes írást a földről, mely nélkül az egész adományozás semmit sem | ért. Követeket küldött tehát, a fővárosba az Írásért. De a követek eredménytelenül tértek vissza, avval, hogy az irás meglesz, csak kezdje el a munkálatokat. Sántha pedig igy nem kezdte el. Várt. Közben azonban a felesége is meghalt, a fia is, s a viszony közte és a Négus közt kezdett elhidegiilni. Meghalt a gyerek, oda a komaság. Maga ment föl a császárhoz, hogy végre tisztázza a dolgot, mert úgy, bizonytalanságban nem akart tovább maradni. A császár újabb ajánlatot telt neki. Egy közeli erdőirtást bízott rá, melyet függetlenül az előbbi viszonytól, megegyezés szerint, pénzért kellett volna végeznie. Sántha vállalta a feladatot, ki is költözködött a megjelölt helyre s évekig dolgozott az őserdőben. Egy napon azután meglátogatta maga a Négus, de az eredménnyel nem volt teljesen megelégedve s ezt szóvá is tette. Mire Sántha hevesen válaszolt: — Miért törjem magam, ha úgyse fizetsz, — felelte. — Itt dolgozok már évek óta; az embereid folyton viszik a fát s még egy rézbésát sem láttam belőle. — Az én embereim? — csodálkozott a császár. — Igen! — Vagy a te tolvajaid, ahogy jobban megérted... fakadt ki most Sántha, kit a Négus magatartása kihozott a sordából s eszébe jutott a pecséthistória is, mely még mindig nem volt elintézve. Az a gondolata támadt hirtelen, hogy a császár becsapja. — Hát nekem tolvajaim vannak? — álmélko- dott mégjobban a Négus. Hogy mersz te igy beszélni? ... — Igen és magad vagy a legnagyobb közöttük! Menelik császár, a királyok királya, most Sánthára nézett s azután az ő nyugodt, hideg hangján csak ennyit mondott: — Essi (úgy van). Evvel megfordult s köszönés nélkül kiment És ettől a perctől kezdve a Sántha sorsa meg volt pecsételve. Vége lett mindennek. Hiába jött be a városba, a főnökök elfordultak az utcán, ha látták, s hiába ment föl a császári kastélyba, útját állták már a kapunál: — A Négus beteg, senki se mehet be hozzá, — jelentette ki a betanított őrség. És Sántha Bélának vissza kellett fordulnia, akárhányszor ment Egyik napról a másikra megsemmisült Kiballagott a farmjára, az őserdőbe, ahol néhány héttel azelőtt még ő volt az ur. De oda is hiába ment Egyetlen szolgáját sem találta már ott, mert azok a Négus parancsára mind szétszéledtek. Be akart menni a házba, de zárt ajtókra talált s az ajtókon széles pecsét kéklett. De nem respektálta a pecsétet. Feltörte azt s bement. Volt ott valami, ami az Övé, amit még hazulról hozott s amihez a Négusnak semmi köze sem volt: a szőttes tarisznya. Ezt kihozta. Azután a nyakába akasztotta s visszament a városba. Most nem kért, hanem követelt Nem is a Négustól egyenesen, hanem annak rendje szerint a követség utján. Mert azóta nagyot fordult a világ, még Abesszíniában is. Követségek jöttek, ügyvédek telepedtek meg s az európai kereskedők, iparosok, kik valósággal ellepték a várost, törvényes utón, törvények szerint orvosolták sérelmeiket. Sántha Béla is előadta a panaszát az arra illetékes helyen, de jóformán végig sem mondhatta, mert már a közepén azt kérdezték tőle, hogy hol van az irás? Hol az okmány, hol a szerződés a fa- kitermelésről, melynek alapján perelni akar ... És Sántha Bélát azontúl csak szomorúnak látták. Lehorgasztott fővel, meggörbült derékkal s őszbecsavarodott, kócos fürtökkel járt-kelt a város utcáin. Mint akinek minden mindegy, mint aki már semmin sem tud segíteni s aki már bele is törődött ebbe. Később kiköltözött megint a vidékre, ahol még embereket sem kellett lánia. Építtetett magának egy kis, kerek bennszülöttkunyhót, a régi farm földjén, erdőszélén, patak partján s ott éldelgélt csendben, elvonulva, elfelejtve évekig. Egyszer azután újra bejött a városba s egyenesen a patikába ment. Valami erős mérget kért. — Rengeteg a sakál odakinn, — magyarázta a patikusnak. A megkopott szőttes tarisznyába csúsztatta a sakálmérget s megindult a főtér felé. A téren, melynek minden oldalát cifra, uj épületek nőtték be azóta, állott egy kis görög korcsma. Akkor is, mikor egy évtizedje először kanyarodott be a térségre, ideszállt s itt töltötte az első éjszakát. Most az utolsóra jött ide. Egy pohár arakit rendelt s a sakálmérget be- leöntötte a pohárba. Azután lassan fölemelte s egy hajtásra kiitta. Mikor a korcsmáros, akinek feltűnt a hallgatása, odanézett, már halott volt. Két karjával az asztalra borulva aludt. Nagy kavarodás támadt erre. Az utcáról mind berohantak az emberek, hinduk, arabok, bennszülöttek vegyesen s kiabálva, fontoskodva állták körül a halottas asztalt — Ki lehet, ki lehet? — kérdezték egymástól, de senki sem tudta. Átnézték a zsebeit, kalapját, sehol semmi jel. Csak a kis székely-szőttes tarisznya fedelén, amely még akkor is a nyakában lógott, akadtak valami furcsanyelvü bejegyzésre. Akom-bákom fakó irás volt s csak ennyi az egész: Sántha Béla, III. o. U fIAAUAAiAaAAAUAAááa«A«AAiIU Sorsjegyei f mindönki csak GaSpierib és Tsa Milánban vesz. DratlsiQfa, ftadnUná ni. Telefon 1020 6b 28M. irimmm mramm immu
