Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-25 / 46. (1084.) szám
^ ^ ^ ^ ^ |^m " febru^25 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ki Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dzurányi László Gál István Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Az adófronton Szlovenszkó és Ruszinszkó minden részéből a gazdaságilag tönkrement polgári és munkásosztály jajkiáltása hangzik fel. Most már nem szórványos, elszigetelt panaszokról van szó, nem csupán egyes kiváltságosakat sújt az adórendszer kíméletlensége, hanem egyetemesen nehezedik Szlovenszkó és Ruszinszkó egész lakosságára. A kormány hétesztendŐ3 gyarmatosító gazdasági politikájának gyümölcsei végleg megértek. Szlovenszkó és Ruszinszkó ipara és kereskedelme békebeli standardjához viszonyítva olyan fokra sülyedt, hogy a gazdasági élet organizmusa teljesen felbomlott, a nagyüzemek az erősen redukált termelést sem képesek folytatni, a kereseti alkalmak megszűntek, a munkanélküliség általánossá vált és hatalmas néptömegek paupe- rizálódtak el teljes mértékben. A pénzügyi politika azonban nem veszi tekintetbe ezt az általános leromlást, teljesen igazságtalanul, a tényleges vagyoni viszonyoknak negligálásával veti ki a legsúlyosabb adónemekét, melyeket Szlovenszkó és Ruszinszkó polgársága a szó szoros értelmében kénytelen megfizetni. Hiába azonban minden jogos panasz, minden elkeseredés, az adóprés kíméletlenül működik, az adókat könyörtelnül behajtják és ennek az esztendőnek az elejével öt évre visszamenőleg olyan jövedelmi adót vetettek ki, amely egyenesen a kétségbeesés szélére sodorja az adóalanyokat. A növekvő elkeseredés most már nem elégszik meg a siránkozással és a panaszok- i kai, hanem orvoslást követel. Szlovenszkó és Ruszinszkó népe a mindennapi kenyérért; folytatja a harcot és egyöntetűen az adófronton sorakozik föl. Aki figyelemmel kisérte az utolsó három hét eseményeit, megállapíthatta, hegy a jogc-s elkeseredés hol1 itt, hol ott lobban fel. A napokban Nagy- j szombat polgársága hördült fel a pénzügy- j igazgatóság által öt évre visszamenőleg kivetett jövedelmi adó miatt és követelte az adókulcsnak alapos és méltányos csökkentését. Pozsonyban a munkásság általános sztrájkra készül, hogy ilyen módon tiltakozzék a mostani viszonyok között a lótfentar- iásra is alig elegendő munkabérének öt- százalékos újabb megadóztatása ellen. Losonc polgársága vasárnap tartott impozáns népgyülést, amelyben az adórendszer ösz- szes hibáit és igazságtalanságait feltárták és orvoslást követeltek. Ezek a sorozatos tiltakozások kell hogy meggyőzzék a kormányzat felelős tényezőit arról, hogy ütött az utolsó óra, hogy az eddigi gazdaságii és pénzügyi politikát Szfo- venszkóval és Ruszinszkóval szemben tovább folytatni az állam konszolidációjának veszélyeztetése nélkül nem lehet. A gazdasági élet érzékeny organizmusa nem tűr meg erőszaktevéseket, nem tűr meg merev bürokratizmust, mert különben ez a szervezet elsorvad és kimondhatatlan politikai és társadalmi zavarok következnek be. Mindén azon fordul meg, hogy Prágában belátták-e az eddigi rendszer tarthatatlanságát és hajlandók-e segíteni az áldatlan viszonyokon? Az igazságos adórevizió immár elkerülhetetlenné vált. de ez csak az első lépés lenne a gazdasági konszolidáció utján. A szélesebb körű gazdasági politikának arra kell törekednie, hogy az adóalanyokat megerősítse és ez csak azon a módon lehetséges, ha Szlovenszkó és Ruszinszkó gazdasági életében az eddigi rendszerrel teljesen szakítanak. a gyarmatosítás kizsákmányoló módszereivel íelbn.evrak és megteremtik a gazdasági fejlődés lehetőségeit. A ctemakrate Sílofsk vétess* ftessay és Fairkas KUIörovéloméroyS terjesztett be — A frankhamisítás értesít szerzője Mészáros voBi A frankhamisítások célja a BethSen-kormánv meqbuktaiása volt A hamis pénz gyártására való szövetkezés az 1923. év elején történt. Hogy kik voltak a közvetlen részesek, azt pontosan megállapítani nem lehetett, mert erről Windisch- graetz a vallomást megtagadta. A pénzhamisítás gondolata saját vallomása szerint nem tőle ered. Csak annyit mondott, hogy külföldről származik. Rába ellenben kijelentette, hogy az idea és a tervek Németországból származnak. A finanszírozásnál Windischgratz azt vallotta, hogy akciót nagyrészt ö maga pénzelte, kis részét mások, de ezek nevét nem árulta el. Az akcióra felvett kölcsön konvertálására a Földhitelintézetnél 53,000 angol fontos kölcsönt vett fel. Megállapította a bizottság az is, hogy Windischgratz terveinek részleteibe már az akció kezdetén beavatta Nádosyt. A hamisítást megkezdik Hajts előadta, hegy amikor az akció részeseinek előadása alapján meggyőződött arról, hogy hazafias tervről van sző, amely nincs haszonszerzéssel egybekötve, ő ajánlotta Gerö Lászlót, mint egyedül alkalmas egyént Windischgrátznek. Windischgratz szerint a térképészeti intézet a munkálatokat 1924 júniusában kezdte meg Gerő vezetésével és alkalmazottainak közreműködésével és Hajtsnak, az intézet vezetőjének beleegyezésével. Mikor 1924 végén Hajts nyugalomba vonult s helyét eddigi helyettese, Kurtz foglalta el, Kurtzot is beavatták a vállalkozásba. A klisék és a gépek eredetéről az ügyészség vádiratával egyező vallomást tettek a terheltek, úgyszintén a tanulmányutak és utlevR- i szerzés módozatairól is. A miniszterelnök értesül a hamisításról Kozma Miklós, a MTI. igazgatója elmond- , ja, hogy november végén, közvetlenül a mi- j niszteirlnftfe elutazása előtt Horváth Lóránt : dr. magántisztviselőtől, akit addig nem is isösszeverődötí társaság kezdeményezése és ténykedése volt-e, vagy összeköttetésbe lehet-e ezt hozni valamely felelős állásban levő vagy vezető politikus személyével, illetőleg politikai vagy társadalmi egyesülettel. Feladata volt még a bizottságnak megállapítani, hogy felmerült-e olyan jelenség, amiből a kormány politikai felelőssége megállapítható lenne. Kik voltak a bizottság előtt? A bizottság ismételten meghallgatta a miniszterelnököt, továbbá a belügy-, igazságügy-, külügy-, kereskedelmi- és népjóléti minisztert, Khuen-Héderváry Sándor grófot, a külügyminiszter helyettesét, Prónay György báró miniszterelnökségi államtitkári, Kozma Miklós dr.-t, a MTI. vezetőjét, Perényi Zsig- mond bárót, Famassa Aurélt, Darvas Lajost, Friedrich Istvánt, Nagy Vincét, Wild Józsefet, Teleki Pál grófot, Gömböst, Windiscligratzet, Rábát és Hajts Lajost; azonkívül beszerzett a frankhamisítással kapcsolatban álló minden szükséges ügyiratot. Albizottságot küldött ki a büntetőbíróságnál levő nyomozási és pótnyomozási iratok áttanulmányozására. Az ügy büntetőjogi vonatkozásainak mellőzésével kizárólag a politikai háttér és a politikai felelősség kérdésének szem előtt tartásával a következőket állapították meg: A pénzhamisítás gondolata külföldről származik mert, azt hallotta, hogy a Nemzeti Szövetségben egy nagy ládában hamis ezerfrankosok vannak, amiket egy társaság a közeljövőben akar értékesíteni. A társaságot nem jelölte meg, csak annyit mondott, hogy Windischgratz is közel áll a társasághoz. Látogatója kérte akkor, hogy közölje ezt az esetet a miniszterelnökkel. Kozma annyira fantasztikusnak tartotta a híradást, hogy órákig gondolkozott azon, vájjon elmondja-e azt a miniszterelnöknek vagy sem. Végül elhatározta, hogy kuriózum gyanánt közli, bár megdöbbent attól, hogy Windischgratz nevét ilyen fantasztikus marhaságba, mint Kozma mondta, beledobja. A miniszterelnöknek ezt a részt nem is említette. Kozma jelentése, amelyet a parlament folyosóján futólag kapott meg a miniszterelnök, indította Bethlent arra, hogy levelet írjon Perénvinek a Nemzeti Szövetség ellen felmerült váciakról. Perényi erre a levélre válaszolt is, ez a levélváltás már ismeretes. Prónay miniszterelnökségi államtitkár a bizottság előtt elmondta, hogy a Nemzeti Kaszinóban vette át Perényi levelét a miniszter- elnökhöz. Tartalmát ugyan nem ismerte, de jelezte Perényinek, hogy a genfi utazás előtt annak előkészületeivel a miniszterelnök any- nyira el van foglalva, hogy aligha hinné, hogy Bethlen Perényit az utolsó napon fogadni tudja. Perényi erre azt válaszolta, hogy említse meg as államtitkár a miniszterelnöknek, hogy Nádosy is tudomással bir az ügyről. A levél átadásakor a miniszterelnök megemlítette, hogy néhány nappal ezelőtt figyelmeztették, hogy a Nemzeti Szövetségben hamis ezerfrankosok vannak elrejtve, ezért irt levelet s óva intette benne Perényit, hogy ilyen ügytől tartózkodjék, mert kénytelen lesz közbelépni. Prónay erre elmondotta a miniszterelnöknek Perényi üzenetét, amely szerint Nádosy is tud a dologról. A miniszterelnök mecbizta, erre Prónayt, hogy keresse lel Nádosyt és nevében utasítsa öt, hogy nézzen utána a dolognak és akadályozza azt meg. Nádosy Prónay előtt kijelentette, hogy már régebben értesülései vannak Windischgratz hasonló terveiről. < Nádossy btbnrcsxessége Január 3-án Nádosy a belügyminiszter lakásán eléje tárt gyanuokok után beismerte bünrészességét. írásban bejelentette, hogy a rendőrségnek már régebben tudomására jutott, hogy Windischgratz vezetése mellett hamis ezerfrankosokat akarnak forgalomba hozni és hogy a befolyt összeget nemzeti célokra akarták fordítani. Elismeri mulasztását, hogy a tervet kellő időben nem leplezte le, noha mindig ellenezte a kivitelt s mégsem akadályozta meg. Ezt azért tette, mert nem tartotta lehetetlennek, hogy ilyen módon fontos, nagy nemzeti célok szolgálatára jelentős eszközök jutnak a közügy birtokába. Sajnos, nem érzett elég lelki erőt magában, hogy a tervvel szembeszálljon s azt megakadályozza. Érzi, hogy hivatalos állásánál fogva nincs joga a nyomozás részére szükséges adatokat eltitkolni. Közvetlen tudomása csak arról van, hogy az akció élén Windischgratz áll s annak megbízásában Rába is eljárt. Január 4-én Nádosy felkereste lakásán a házi őrizetben tartott Windischgrátzet Ugyanaznap mindkettőjüket letartóztatták. A hamisítók „hazafira" célfa Windischgratz a bizottság előtt azt mondotta, hogy a politikai hitvallásának kiinduló pontja a trianoni békeszerződések el nem ismerése. Szükségesnek tartottam — mondta Windischgratz — minden politikai eszközt és mindenféle egyéb személyi akciót azok ellen a hatalmasságok ellen, amelyek ránkerőszakolták a békét. Ezekkel szemben minden politikai eszközt megengedhetőnek tartok. A bűnügy többi résztvevői is általános „hazafias*4 célokat emlegetnek a bűnügy célja gyanánt anélkül, hogy megváltották volna, hogy milyen hazafias célokat tartottak elsősorban megvalósitandóknak. Jankovich hágai vallomásában előadta, hogy a franknyomás célja a francia franknak letörése, az Erdély elleni támadás finanszírozása és Magyarország mai kormányának megbuktatása volt. Gerő, Rába és Hajts általánosságban feleltek a vállalkozás céljáról feltett kérdésekre. Marsovszby Hágában kijelentette, hogy Magyarországon van egy titkos politikai egyesület, amely nem ért ■ egyet a jelenlegi kormánnyal. Céljuk tehát az volt. hogy a jelenlegi kormány helyett más kormány kerüljön az ország élére. Hasonlóan vallott Mankovich is. Baross Gábor szerint elsősorban irredenta akcióról volt szó, de szóba került az Aíhaeneum megvásárlása is. Az előadottakból megállapítható, hogy a bűnügy tetteseit és részeseit egységesen kialakult eél nem vezette. Megállapította azonban a bizottság, hogy az akció nem volt mentes bizonyos anyagi vonatkozásoktól sem, ami elsősorban Janko- vich vallomásából tűnik ki. Mészáros és Schwitze szerepe Mészáros Gyula szerepéről Nádosy, Wiu- dischgrátz és Rába vallomásai szerint megálBudapest, február 24. (Budapesti szerkesztőségünk teleíoujelentése.) A frankhamisítási ügy megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság jelentése, mely csaknem 100 gépelt oldalra terjed, tegnap készült el. A bizottság többségi Jelentése A magyar nemzetgyűlés mai ülésén Rubin ek István, a parlamenti frankbizottság előadója beterjesztette a bizottság terjedelmes jelentését. Hegymeghi-Kiss Pál a kisebbségi jelentést adta elő, mig Farkas Tibor különvéleményt jelentett be. A ház mindhárom véleményre kimondotta a sürgősséget és annak vitáját a holnapi napon kezdi meg. A bizottság egyhangúan arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bűnügy politikai hátterének kivizsgálását a 'legszélesebb mederben kellett végrehajtania. Elkerülhetetlenül szükségessé tette ezt a nemzet becsülete, amely a bűntény következtében súlyos támadásban részesült a külföldön, a szomszédos államok ellenséges érzületü sajtója és propagandája részéről, különösen a bűntény céljának, terjedelmének célzatos beállítása folytán. Megállapítandó volt — mondja a jelentés —, hogy mi volt a frankhamisítás tulajdonképpeni célzata s ha a bűntetteseket politikai cél vezette, vájjon ez egyes alkalmilag