Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-24 / 45. (1083.) szám
1926 február 24. Szerda. ■agg sa 4 ^ItX<iAXVVt^<steVR-HIRIíAS *%ggm^^M>wn«»i«.rty«aray9BMa4P»Hw.aajWM«Bn«a^ Fakadó tavas* fölött téli életet él a Tátra Lenn tayaszodik, idelenn erősen kultivál- ják a téli sportokat — A legnagyobb szenzáció a szép szovjet Írónő Ótátrafüred, február 23. Hogy is mondja Arany János Toldijában? „Mint mikor tavaszai, ha lágy idd fordul, A házak ereszén a jégcsap megcsordul.. .** Amikor szombaton déltájt Kassáról megindultam a Karpatbenverein tártrafüredi téli versenyeire igyekvő boldog városaikkal ( nem tudtuk, hogy a sportversenyeket részben március 8-ára halasztották!), kezdtük a téli burkolatokat fölöslegesnek tartani, a versenyek lehetősége miatt pedig kételkedni. Aggodalmunk — matematikailag kifejezve — egyenes arányban növekedett gyorsvonatunk Poprád felé való robogásával. A jó öreg hegyormok ködbe burkoltan, szőr-! nyen haragosan füstölögve mitsem engedtek sejt-; tetai valódi arculatukból, s igy nem maradt más hátra, mint „helyszíni szemle" alapján győződni meg a közeledő tavasz téli sportjainkra oly végzetes, romboló hatásairól vagy kellemesen csalódni. Az utóbbi tipp vált be, s a tátrai vilamos hamisítatlan, hópalástos tél közepébe cseppentett. Engem egyéb meglepetés nem ért s ez is kellemes volt, de a Karpatbenverein versenyeire igyekvő utitársaim álméikodva értesültek a verseny terminus kitolásáról; mivel azonban az imént jelzett valódi tél eket is hamar megbékítette, nagyobb sérelem nem esett az észak-szlovenszkói sport- egyensúlyon. Irány a Grand Hotel; legnagyobb örömömre szeretett képviselőnk, Szent-ivány József karjai közé futottam, de aggasztott a külseje, az összes róla terjesztett hírekkel szemben makk-egészségesen, kifogástalan sportszerűséggel nekiöltozkcdve egy egészen aktuális ródli-turához volt felkészülve s minden szabadkozásom ellenére, hogy én politizálni jöttem, vele és kedves társaságával kellett tartanom a Tarajkára „ad ródliendum verbum!“ így változott át politikai célzatúnak szándékolt cikkem sport-riporttá! Cikkirásom közben a morózus Tátra engedett téli haragjából, lefújta magáról a ködfüsíöt s szép sorjában mutatta be csillogó fehér köntösbe öltöztetett családtagjait: Gerlachíalvi, Nagyszalóki, Középorom és Lomnici csúcsokat Ezt megelőzőleg — mint itt mondani 6zokás ■— rődliztunk, síeltünk; már kire mi jutott; én például egy bájos asszonykának, Szilassy Bélánónak fölfelé menet ( a siklón) a rődlíját gondoztam, lefelé jövet (mert amúgy városi civilkabátosan nem mertem megsérteni a ródlizás sportszerűségét) a ródlirudját hoztam le; ezzel a hosszú póznával nevezetesen csak az tud ródlit kormányozni, aki már próbálkozott vele s 1—2 kifordulással lefizette az érte járó tandíjat. A ródlipálya tapadós hóval lévén borítva, csak azokat a ródlikat vitte örvendetes gyorsasággal a hátán, amelyeknek tulajdonosai a nehezebb súlycsoportba tartoztak. Nagyszerű startot fogott Szent-ivány József nemzetgyűlési képviselő, aki egész családjával szentelhetett pár napot a Tátra örömeinek. Egymásután ereszkedtek alá vidám kacagással: Szent-ivány Lili, Mikó Kató és Baba, Potvorszky Mária az ominózus botokkal és Szilassy Bélánó — bot nélkül. A Grand Hotel e kedves vendégek mellett külföldi ritkaságokkal is dicsekedhetik: Jeszenszky Pál (Budapest), udv. tanácsos, vezérigazgató; Schmidt dr. professzor, a prágai német egyetemi klinika orvostanára, Jakabffy Tibor (Budapest); Fekete dr. és családja (Budapest), Wolf Buchs- baum (Scheveningen —- Hollandia) és a külföldi szenzáció: Krasny Kelén valóságos szovjetoroszországi vendég, Írónő, aki Moszkvából kiindulva járja Európa különböző nevezetességeit. Megtekintettem a pompás jégpályát, amelyen éppen akkor tudta le a kitűnő máhrisch-ostraui műkorcsolyázó Langer dr. ebéd utáni szieszta helyett esedékes köreit, nyolcasait, nem sajnálva egyetlen nézőjétől néminemű kadét-ugrást, csavart, dugóhúzót s miegymást. A jég kemény s büszke simaságával várja a március 3-iki korcsolya-versenyeket. Vasárnapra rődli-klrándulásra jött fel az Eperjesi és Iglól Kárpátegyesület 60—80 verseny- szerű tréningre kész gárdája. A „sporhnássig" fel nem öltözött riporter pedig, mit tehet egyebet, nézi a vidám, zajló életet, örül a telelők örömeinek, bevonul a Grand Hotel éttermeibe s uzsonnakávé mellett gyönyörködik a táncban. Az a körülmény, hogy a ródliról és sítúráról pirosra festetten megérkező hölgyek és férfiak 4—5 kilogramos szöges bakancsban járják a ’simmit, nem zavarja sem a táncosokat, sem a nézőket. Legfeljebb a parkett bpppan meg erősebben, ha a tempót meggyorsítja a zene! Lilienthalt pedig megkérdeztem, lehetnének-e többen s ha igen, miért nincsenek? Azt mondta sejtelmesen, kissé fanyarkásan: elmaradtak a magyarországi vendégek; méltóztatik tudni— a frankügy!? Ennél maradtunk, én pedig a rendületlen havazásból viszasiettem a kassai tavaszba! (v. e.) ! Félholdas sarokház telek villamos meo’á'lónál. Kis-Tarosán, 15 percnyire a budapesti Keleti oálvaudvartól szabadkézből, olcsón e adó. A'ón latokat „D. J.“ jeligére *i Prágai Mcg.yar Hirlap kiadóhivatalába ké>ek. Az újlaki főldigénylők erőszakkal kisajátították az Esterházy birtokot Jíyitra, február 23. Az újlaki ezerhatszázholdas Eszterházy- birtokon súlyos konfliktus támadt a földigénylők és a tulajdonos, illetve a bérlő között. Mintegy négyszáz földnélküli egyszerűen rohamot intézett a birtok ellen és önkónyii- Icg kisajátította a földeket. A földet azonnal felparcellázták egymás között, annak ellenére, hogy az Eszterházy- birtok tényleges felparcellázásának ideje még nem érkezett el. Annak idején az Eszterházy-birtokot a földhivatal nyilvántartásba vette, de a felmondás és a felebbezés ügyét még nem intézték el és igy jog szerint a földdel ezidő- ben még a tulajdonos, illetve a bérlő rendelkezik. Az újlaki erőszakos földfoglalás azoknak az agrárpárti titkároknak a bűne, akik a faluban és a környéken tartott nyilvános gyűléseken állandóan a nagybirtokok ellen izgattak és az egyszerű embereket jogtalan cselekedetekre bujtogatták fel. Áz újlaki eseményekről természetesen azonnal jelentést tettek a nyitrai zsupáni hivatalnak, amely elrendelte a szigorú vizsgálatot. Előrelátható, hogy a félrevezetett földnélküliek vezetőit rövidesen letartóztatják. Az újlaki eset nem egyedül álló Nyitra környékén sem. A közelmúltban Hanák József nagycétényi birtokát rohamozták meg az agrárius és kommunista izgatóktól félrevezetett földigénylők, akik megtámadták a földeken dolgozó munkásokat és arra kényszeri- tették őket, hogy azonnal távozzanak a földekről, mert azok az uj törvény értelmében most már őket illetik. A felizgatott emberek Hanákot és a védelmére siető egyik alkalmazottját súlyosan bántalmazták. A megismétlődő nyitrai erőszakoskodások ügyében a földhivatal prágai központjának is jelentést küldöttek be. Beszélgetés Ferdindnddaí, Bulgária vált cárja al Becs, február 23. (A Prágai Magyar Hirlap bécsi tudósítójától.) Bulgária volt cárja, Ferdinánd az elmúlt héten néhány napot inkognitóban Bécsben töltött. A Hotel Meissl & Schaden- ben, ahol lakott, régi álnevén, mint Murány grófja jelentette be magát. Mindazonáltal csakhamar elterjedt a volt uralkodó Itt tartózkodásának híre és az újságírók valósággal megostromolták az excárt nyilatkozatokért. A volt uralkodó azonban udvariasan kitért a beszélgetések elől és csak annyit közölt, hogy látogatása nem politikai természetű, hanem családi ügyekkel van összefüggésben. A Prágai Magyar Hirlap bécsi tudósítójának mindazonáltal módjában volt rövid beszélgetést folytatnia a volt uralkodóval. — Mivel bizonyos, hogy előbb-utóbb Felséged bécsi látogatását holmi politikai akciókkal fogják összefüggésbe hozni, Felséged talán közölhetné, hogy mi hozta az osztrák fővárosba? — Az utóbbi időben gyakran utazgatok, néhány hónap előtt voltam Olaszországban is és mostan Bécsbe jöttem, mert szeretem ezt a várost és néhány jó operaelőadást akartam hallgatni. Ettől eltekintve fiamnak, a jelenlegi királynak egy bonyolult örökösödési pere folyik itten és mivel ez az ügy "■^»«™«STnMffmnmriBiinmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiii nm iiwinrrmi j érthetőleg érdekel, az ügyvédtől, aki fiamat ; képviseli, közvetlen információkat akartam szerezni. Higyje el, nem foglalkozom politikával, legfeljebb annyiban, hogy figyelem az eseményeket. A bolgár ügyektől azonban teljesen távol tartom magamat, fiam az uralkodó és ő tudja, hogy mit csinál. Nem tagadom, hogy bizonyos, a háború óta történt események mély fájdalommal és nagy szomorúsággal töltöttek el, azonban bízom abb^n, hogy a bolgár nép szorgalma ki fogja vezetni az országot jelenlegi kedvezőtlen helyzetéből. — Az év legnagyobb részét Koburgban töltöm, olvasgatok, színházba járok és válaszolok azokra a levelekre, amelyeket Bulgáriából tömegével kapok. Olykor felkeres egy-egy régi hívem, volt miniszterem, akikkel azután elbeszélgetek a múlt eseményeiről. Fiammal, Boris királlyal csakis családi természetű levelezést folytatok. A rövid beszélgetést kiegészíthetjük azon értesülésünkkel, hogy Ferdinánd ex- cárral egyidejűleg Bécsben tartózkodott a | régi bolgár politikai élet egyik neves diplo- j matája, Toseff volt követ, akit viszont az excár informált fia számára a Bécsben folyó Koburg-féle örökösödési pörről. Egy párisi kőnyomatos a frankügy bünrészességével vádolja Millerandot Titkos inszinuációk a volt elnök ellen — Hon nan volt a pénz az 1924-iki választások finan- cirozására? —- A szélsőséges francia baloldal támadása Paris, február 23. Párísban megjelenik egy politikai és pénzügyi kőnyoniato3 „Les Iní'ormations politiques et fi- nanciéres“ ez február 5-iki számában feltűnést keltő kis cikket közöl, melyen cimében azt a kérdést teszi fel, vájjon a frankhamisitdsl ügyben a bünré- szesség nem terjed-e ki egészen a francia politikai körökig? íme a cikk fordítása: 1. „Legutóbbi számunkban már feltettük azt a kérdést, vájjon a magyar hamisítóknak nem voltak-e Franciaországban nagyon előkelő cinkostársai? Már ekkor jeleztük, hogy hamisfrankök kibocsátása 1924-ben kezdődött és felhívtuk a figyelmet arra, hogy ha a kibocsátás dátumát sikerülne pontosan megállapítani, ez felette elősegítené az ügy felderítését. Kérdéseinkre eddig semmi feleletet nem kaptunk, visszatérünk tehát reá és még pontosabban tesszük fel a kérdést: az 1924-iki májusi választások előtt vagy után, még pontosabban 1924. junius 1-je elöl vagy után kezdödölt-e ^karnis frankok gyártása tf Más kérdések: 2. Egy igen magasállásu francia politikai személyiségnek, aki abban az időben felelős állásban volt, nem volt-e több ízben találkozása 1920 első félévében Horthy kormányzó kiküldöttjeivel? 3. Ez a magasállásu személyiség nem biztosi- totta-e ezeket a kiküldötteket arról, hogy Francia- ország a magyar politikát támogatná, még területi igények elismerésével is? (aux dépens terri- toriaux de ses voisins). 4. Ez a magasállásu személyiség nem bizonyította-e be már eddig is, hogy nem habozik egészen személyes és határozottan monarchista irányú politikát folytatni? Eme magasállásu személyiségnek nem személyes politikai érdeke-e, hogy Franciaország jelenlegi pénzügyi helyzete olyan machinációkkal legyen megzavarva, mint amilyennel most Magyarországon foglalkoznak ? 6. Végül, vájjon nem az ő közvetlen környezetében kell-e keresni a magyar botrány közvetlen francia bűnrészeseit? Vájjon kapunk-e választ kérdéseinkre? M. R.“ (Ez a két betű, az ügynökség igazgatójának Mennevée R.-nek nevét jelzi.) Az idegen olvasó is meg fogja érteni, hogy ez a rövid cikk csak úgy hemzseg a legsúlyosabb inszinudcióktól, amelyek, ha valók lennének, világszerte olyan súlyos botrányt keltenének, amely melleit a frank botrány vérszegénységben múlhatna ki. A közelebbi megértés végett j el kell mondanunk, hogy fenti ügynökség a legszélsőbb baloldali felfogást képviseli a francia köz- j életben, amelynél már alig lehet megkülönböztenti, melyik szál fűzi a polgári radikálizmushoz, melyik a szocializmushoz, vagy melyik a kommunizmushoz. E cikk különösen kritikusnak tartja az 1924. évi május 11-iki francia választások dátumát. Hogy a cikk miért helyez ilyen nagy súlyt, a dátumra, az kiderül az alábbiakból: Franciaországot a háború óta az úgynevezett „nemzeti blokk" kormányozta. Az 1924. májusi választások alkalmával úgy a nemzeti blokk, mint a baloldali kartell nagy erőfeszítéseket tettek a győzelem kicsikarására. A nemzeti blokk voltakép- : peni vezére maga Millerand volt, a köztársaság akkori elnöke. Állítólag ő volt az, aki az elnöki méltóság pártatlanságán tultéve magát, az Ely- sée-ből maga irányította a választásokat. A választások a nemzeti blokk leverésével és a baloldali blokk nagy győzelmével végződtek. A győztes baloldal vad bosszút lihegett Millerand ellen. Meghiúsították minden kabjnetalakttási kísérletét és igy kényszeritették Millerand-!, hogy a köztársaság elnöki székéről lemondjon A májusi napok győzelmes demagógiájának ize még most is olt van a baloldali francia politikusok szájában, és a volt elnök emléke még a mai napig is véres posztó előttük. A győzelem után a francia szocialisták indítványára a parlament bizottságot alakított, amelynek feladata volt annak megvizsgálása, hogy a jobboldali pártok választási kasszáját milyen közin- iézetek, bankok és gazdasági érdekeltségek gyarapították. Ez az ankét is közvetve Millerand és barátai ellen irányult. Érthető tehát, hogy a májusi választás a két párt élet-halálharca volt és azért helyez a cikk olyan súlyt erre a dátumra. Az inszinuáció nem határozott, ügy látszik, mögötte az a vád lappang, mintha a jobboldal, hogy a baloldalt a májusi választások gyümölcsétől megfossza, a francia közgazdasági életet hamis frankokkal árasztotta volna el, hogy ezzel a francia valutát lerontsa, a közgazdasági vérkeringést megakadályozza és az uj kormánytöbbségnek szinte legyőzhetetlen nehézségeket okozzon. Orleans tudományos kalandorát letartóztatták Leányt szöktetett, csekket hamisított az ál- akadémikus. — Királyi levelekkel csinált karéiért. Páris, február 23. A párisi rendőség egy szállóban letartóztatta Chariére tanárt. Adolphe Ckariéval egy egészen uj kalandor- tipus megszemélyesítője került a párisi rendőrség kezébe. A XX. század produktuma ő, a tudományos kalandor. Adolphe Chariére gimnáziumi tanár volt Orleans városában. Tanári működése mellett időt talált eléggé értékes tudományos munkásságra is s néhány régészeti értekezése szakkörökben figyelmet keltett. Ez a tudományos munkásság azonban nem elégítette ki Chariére ambícióját. ö volt a kis Orleans nagy vivőrje, asszonyok lovagja, nők bolonditója. Éhez a szerepéhez azonban pénzre, sok pénzre volt szüksége. De vájjon hogyan szerezze ezt? így jutott arra a jó gondolatra, hogy tanári pozícióját fogja kellőképpen gyiimölcsözteíhi.. Az óvvógi bizonyítványok elett magához hivatta a tehetősebb aggódó szülőket Vésztjosló hangon szólt: — A fiuk el fog bukni. — Sejtettük, — volt a válasz. De talán mégis lehetne valamit tenni. Hiszen a gyorek tanul, szegény ... És a tanár ur jóakarata arccal beszélni kezdett. A mesének a vége az volt, hogy egy pár ezerfrankos neki átnyújtott tudományos célú alapítvány némiképpen javíthatna a diák osztályzatúm így öszegyült néhány százezer frank, de ez sem volt elég. Ekkor határozta el, hogy megválasztatja magát az Akadémia tagjává és egy szép napon tudatta orleansi ismerőseivel, hogy a párisi Akadémia tagjai sorába iktatta. Nagy banketten ünnepelték a kiváló fiatal tudóst. A banketten elsősorban a rajongó hölgyek jelentek meg, igy három éltesebb úrnő is. Az ünnepséget követő napon egymásután felkereste őket — Egy ilyen kitüntetést meg kell szolgálni, — szólt pártfogóihoz. — Egy alapvető jelentőségű óriási munkán dolgozom, ehez kellene a támogatásuk. Mind a három gázdag asszony igen boldog volt, hogy százezer frankkal örök emléket állittal magának a tudomány történetében. Mücor elfogták, igy szólt a detektivfelügyelőhöz: — Úgy látom, kételkedik személyazonosságomban, — szólt fölényesen a tanár, ön nem hiszi, hogy én Chariére akadémikus vagyok, várjon csak. Nézze, itt van az Íróasztalon, a spanyol király őfelségének csekélységemhez intézett sajátkezű levele. S ezzel egy címeres írást nyújtott a detektív felé. őfelsége francia nyelven irta és megköszönte benne, hogy Chariével, a kiváló íróval, az Akadémia tagjával a múltkoriban lezajlott audiencia alkalmával, oly kellemes és értékes órát töltött el, egyúttal kifejezte abbeli reményét, hogy több Ízben is szerencséje lesz kiváló vendégéhez. A detektív azonban szárazon csak ennyit mondott: — Kérem kövessen. Negyedórával később azonban Chariére pro- feszor a rendőrigazgatóság inspekciós tisztje előtt állott, aki egy papírlapról a következőt olvasta föl: — önt tizrendbeli csalás, kétrendbeli erőszakos szöktetés és egy rendbeli sikkasztás miatt letartóztatjuk. Továbbá azzal vádolják önt, hogy jogtalanöl használja az akadémütus cimet és három levelet .— ff spapyol király, a belga király és néhai Anatole Francé egy-egy hamisított levelét —r bűnös manipulációkra használt fölön tudomásunk szórtat az orleansi származású Chariére Adolf gimnáziumi tanárral azonos. Védekezését maid az ügyész el"tt adja elő. A rendőrtiszt viselő nyilatkozatának minden szava egyre sáparltabbá és sápadtabbá tette. Néhány percig levegő után kapkodott, majd erőt veit magán és megszólalt: — Nincs értelme a tagadásnak. Bevallók mindent, minden igaz.. Orleansban nagy a szomorúság. hiszen Chariére a város büszke “égé volt és mégis csak lcellömetl°n dolog, hogy az egyetlen orleansi „í^adéniikus" a párisi börtönben fejezte be olyannyira szédületes karrierjét.
