Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-23 / 44. (1082.) szám

1926 február 23. Kedd. ^RX<L4!-A^AO^AR-HÍRLAE Lőcse város ezredzászlót aján­dékoz 17000 korona költséggel — A P. M. H. tudósítójától — Lőcse, február 22. Lőcse város képviselőtestülete mostaná­ban tárgyalja le az 1926. évi költségvetést. Már a hatodik ülésen boncolgatják az egyes tételeket, gondosan mérlegelve min­den kiadást és minden bevételt. Az egyik ülésen történt, hogy a városi képviselőtestület Sebő Izor vezető jegyző in­dítványára elhatározta, hogy a lőcsei 37. számú (házi) gyalogezred részére művészies kivitelű ezredzászlót ajándékoz és e célra az 1926. évi költség- vetésbe 17.000 korona kiadást állít be. Ennek a határozatnak a jelentőségét csak akkor tudjuk teljes horderejében méltányol­ni, ha meggondoljuk, hogy Lőcse volt Szlo- venszkón az a város, mely a lefolyt hét év alatt a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium exponensei és más jóakaratu barátai révén a legtöbbet veszítette. Megfosztották a várme­gyei székhelytől, pénzügyigazgatóságtól és erdőhivataltól csupán azért, mert egyes liptói urak bizonyos körülmények miatt neheztel­tek Lőcsére s nem tartották eléggé „lojális­nak". Ha mindezeket meggondoljuk, szinte kedvünk kerekedik megkérdezni, hogy hol vannak lojalitásban azok a szlovák városok, melyeket „megbízható" voltuk miatt a Lő­csétől elvptt intézményekkel jutalmaztak s amely jutalmazás az államnak (s az adózó polgárságnak) milliós kiadásába került. Bukarestben kutatnak Anasztázia hercegnő után A. kivégzett cári-család egyetlen életben maradt tagja — A P. M. H. tudósitójától — Bukarest, február 22. A Matei-Basarab-utcában az idegeneket ellen­őrző hivatalban ma nagy feltűnést keltett egy né­met ur, aki a külügyminisztérium ajánló levelével jelentkezett a hivatal főnökénél és arra kérte Mun- teanu aligazgatót, hogy Jegyen segítségére annak a megállapításánál, hogy egy Csajkovszki nevű menekült orosz mennyi ideig lakott itt Bukarestben a feleségével és gyermekével. Különösen az iránt érdeklődött, hogy meg lehetne-e találni, úgy Csajkovszki, mint! a felesége személyleirását, esetleg a fényképeiket. I Ezt a német urat, Spiegler Gerdhardtot a hesseni hercegi csalód küldte Bukarestbe és ez a nyomo­zása, amit itt folytat, szoros összefüggésben van azzal az egész világsajtót bejárt szenzációs hírrel, hogy Berlinben egy nő, Anasztázia nagyherceg­nőnek, a meggyilkolt cár egyetlen életben ma­radt gyermekének adta ki magát. Spiegler ur a kö­vetkező érdekes felvilágosításokat adta szenzációs megbízásáról. Több héttel ezelőtt a hesseni hercegi családnál egy teljesen lerongyolódott fiatal asszony jelent-1 kezett és azt a hihetetlennek hangzó kijelentést tette, hogy 6 azonos Anasztázia nagyhercegnövel. Tíz évvel ezelőtt, amikor a forradalmárok az egész cári családot legyilkolták, a többek között egy Csajkovszki nevű katona is meg volt bízva a le­gyilkoltak eltemetésével. Ez a katona észrevette, hogy az alig tizenhat éves csodaszép nagyherceg- nőben még van valami élet. Ellopta a „hullát", haza vitte és Anasztá­zia hosszas belegeskedés után annyira ma­gához tért, hogy képes volt Csajkovszki- val együtt elhagyni az országot. Egy ideig Törökorszákban, aztán Romániában éltek, közben Csajkovszki meghalt, Anasztázia pe- j dig kis gyermekével együtt Németországba ment, | ahol a hesseni hercegi családnál menedéket ka-! pott. Jelenleg egy berlini szanatóriumban fekszik,i a kiállott szenvedések teljesen megviselték lelki­leg, úgy, hogy csak nagyon ritkán van annyira eszméleténél, hogy a feladott kérdésekre válaszol­hasson. A rókonai közül csak nagyon kevesen is­j merték fel. De ki is tudná abban a lerongyoló-1 dott testű asszonyban felismerni azt a fiatal nagy- '■ hercegnőt, aki hires volt az örök jókedvéről. Tiz év telt el azóta. Megnehezíti a nagyhercegnő fel­ismerését az a körülmény is, hogy a kivégzés al­kalmával a félarcát egy golyó majdnem teljesen el- roncsolla. És mindezekhez hozzá janii az, hogy a szerencsét­len asszony majdnem állandóan eszméletén kívül fekszik. A hercegi család megbízottjának az a köte­lessége, hogy végigjárjon minden nyomot, amit csak fel tud kutatni, hogy ilyen módon győződje­nek meg az állítólagos nagyhercegnő által elő­adottak valódiságáról. Csak pár nappal ezelőtt járta be a sajtót, hogy a nagyhercegnő Londonban élő nagynénje Berlinbe utazott, hogy meglátogassa állítólagos unokahugát és az újságíróknak kijelen­tette, hogy abban a szerencsétlen emberi roncs­ban — nem ismeri fel a edri-csaldd elkényez­teti Napsugaracskájál, ahogy Anasztáziát a cári udvarban nevezték. Ez azonban nem döntő bizonyíték, mivel a több mint hatvan éves hercegnő a régi, a tiz évvel ezelőtti fiatal leánykát kereste és helyette egy tönkretett nyomorék asszonyt talált. A hercegi megbízott vé­gigkutatja a főváros összes kerületi kapitánysá­gait, sorbajárja az itteni tekintélyes orosz kolónia tagjait. Megnehezíti a kutatásait az a körülmény, hogy az eddigi adatok szerint Csajkovszki állandó aggodalomban élt, hogy az oroszok felfedezüi, hogy kit rejteget magánál és megbüntetik, mert megmentette a cári-család egy tagját. Sehol nem jelentkezett és nem érintkezett senkivel. A nagyhercegnő pedig a kivégzés borzal­maiba félig beleőrült, csak igy érthető az, hogy Csajkovszkival együtt élt, sőt egy gyereke is született tőle és az elmúlt tiz év alatt soha nem tett kísérleteket arra, hogy fel­fedezze a nyilvánosság előtt, hogy ő a cár egyet­len élő gyermeke. Spiglemek, a német hercegi család megbízott­jának, a rendőrség segítségével idáig sikerült a következőket megállapítani. A Scarlát-utca 14. szá­mú házban lakott másfél évvel ezelőtt egy fiatal házaspár, amelyikre ráillik Csajkovszki és az orosz nagyhercegnő személyleirása. A Scarlát-ut- cát, legnagyobb részt munkások és cigányok lakják, kik ott egy nedves, nyomorúságos pineelakásban húzódtak meg. A fiatalasszony soha nem állt szóba senkivel, ami­kor a ház tulajdonosa valami alkalommal be akart menni hozzájuk, a fiatalasszony, ki akkor egyedül volt otthon, bezárta az ajtót és semmi kérésére nem volt hajlandó kinyitni. Araikor a férje délben a gyárból, ahol dolgozott, hazajött, ő kereste fel a háztulajdonost és bocsánatot kért a felesége visel­kedéséért. Ez az ember nagyon rosszul beszélt ro­mánul, de ma utólag nem tudják megállapítani, holy milyen kiejtéssel beszélt. Ezen a környéken a rendőrség gyakran tart razziát és egy ilyen razzia alkalmával ez a titokzatos munkás is rendőrkézre került. Az éjszakát ott töltötte a kerületi rendőr­ségen, azonban a kihallgatására nem kerülhetett sor, mert hajnalban eddig ismeretlen módon meg­szökött a rendőrség épületéből. Ez a dátum pon­tosan egyezik azzal az időponttal, amikor ez a fur­csa házaspár, minden bejelentés nélkül, kiköltö­zött a Scarlát-utcai lakásból. Valószínűleg a város másik részébe költöztek. Néhány detektív most sor­bajárja a már régebben itt lakó orosz menekülte­ket és ezektől próbálnak valami közelebbi adatot megtudni a titokzatos Csajkovszki kilétére vonat­kozólag. Ezen kutatásokkal kapcsolatosan felkerestük Ismét vértanú lett Nepomuki Szent János Az ungvári Nepomuki Szent János-szobor sem kerülhette el sorsát Állam és prostitúció Kolb Richárd dr. nyilatkozata a P. M. H. szá­mára Prága, február 22. Csehszlovákia egészségügyi és szociális kérdésekkel foglalkozó köreit erősen nyugta­lanítja az a körülmény, hogy a nyilvános há­zak működésének betiltása óta a nemibetegek száma csaknem száz százalékkal emelkedett. A három évvel ezelőtt hozott törvény meg­szüntette ugyan a prostitúciónak hivatalosan elismert formáját, de módot nyújtott ezzel szemben a titkos prostitúció — a kedvezőtlen gazdasági viszonyokkal magyarázható — fel­lendülésére. A titkos prostitúció pedig az or­vosi ellenőrzés kikapcsolása révén melegágya lett a különböző venereás betegségeknek. Az egészségügyi minsztérium a statisztikák szo­morú adataitól vezettetve törvényjavaslatot készít elő, mely a nyilvános házak visszaálli- tását és a szigorú orvosi ellenőrzést gátló in­tézkedések érvénytelenítését célozza. Kolb Richárd dr., az ismert prágai szi- filidolőgus előadást tartott a minap e kérdés­ről. Fejtegetései folyamán érdekes és figye­lemreméltó ötletet vetett fel a prostitúció ál­lami adminisztrálására vonatkozólag. Kolb, kinek előadása a hivatalos és szakkörök élénk érdeklődésével találkozott, munkatár­sunk kérdéseire a következőkben válaszolt: —• Az ember nem éterikus lény, vágyai és ösztönei vannak, melyeknek kielégítése gyakran kívül esik az esztétika határain. A nemi vágy, melynek egyik legerősebb ösztö- tönünk, a fajfentartás ösztöne az alapja, nor­mális viszonyok között a házasság keretein belül vezetődik le; néhány évszázad óta azon­ban úgy a férfi, mint a nő exisztenciális, szó­val gazdasági és szociális akadályok miatt kénytelen a nemi érettség korszakának egy jelentős s éppen legintenzivebb részét házas­ságon kivül leélni. Ez a prostitúció keletke­zésének oka. A természetes ösztön nem mér­legel, hanem korlátokat dönt. Előadásomban kifejtettem, hogy a prostitúció egy létező, mert szükséges elszomorító jelenség, mely gyakran szörnyű következményeiben ad élet­jelt magáról. É romboló hatást azonban ko­rántsem szüntettük még meg azzal, hogy az álszemérem fehér lilomával a gomblyukunk­ban letagadjuk a prostitúció létezését. Véle­ményem szerint az államon múlik, hogy a prostitúciót oly mederbe szorítsa vissza, amelyben az a közerkölcsiséget nem veszé­lyezteti. Ama tapasztalatok után, melyeket a prostitúció történetéből és irodalmából merí­tünk, megállapítható, hogy az első lépés ez irányban az örömleányok — magánvállalko­zók részéről történő — lelketlen kizsákmá­nyolásnak megszüntetése kell, hogy legyen. Ezért vetettem fel az állami nyilvánosházak gondolatát. Az ilyen intézmény egyrészt em­beri bánásmódot biztosítana a sokszáz sze­rencsétlen prostituáltnak, másrészt állandó orvosi ellenőrzés alatt állana, ami a nemibe­tegek számának csökkenését eredményezné. Egy állami nyilvánosház éppen annyira nem jelentené a bűn dicséretét, minthogy a tör­vénytelen gyermekek számára épült állami menhelyek nem jelentik azt. Legyünk őszin­ték és ne féljünk a kérdéshez nyúlni, hiszen a prostitúció megrendszabályozása valóban nem erkölcstelen feladat s még a legskrupulózu­sabb szempontból tekintve is erkölcsösebb, mint ama tény, hogy az állam polgárainak iszákos, dohányos és kártyás szenvedélyéből milliókra rugó jövedelmet húz. ják le. A katolikus egyház ennek eleget is tett és a Szent János-szobor annyi év után az ungvári róin. kát. templom egyik oldalhajójába került. Az ájtatos hivők azonban sehogysem akartak ebbe belenyugodni s igy az egyház elhatározta, hogy a történelmi múltú szobrot az ungvári Kál­vária-hegy elején helyezi el, a történelmi neveze­tességű kápolna köveinek és faragványainak fel- használásával. Az uj kápolna elkészül Az elhatározást tett követte, amennyiben a plébánia irattárából előkeresték az évszázados ter­vet és pontosan a régi kápolna mintájára, majdnem húszezer korona költséggel, felépítették az uj ká­polnát, Az 1925-ik óv nyarán óriási ájtatos tömeg jelenlétében áldotta meg a kápolnát és a szobrot T a h y Ábris püspöki helynök. Azóta is a hívek ál­landóan virágokkal és koszorúkkal diszitették fel a szent szobrának történelmi nevezetességű talap­zatát, amelyet régi helyéről hoztak ide. Nem kell Nepomuki Már az építkezés alatt hangok hallatszottak el az újabban Ungváron elszaporodott huszita idege­nek körében az ellen, hogy Nepomuki Szent János szobra visszaállittassék. E fenyegető hangokra azonban senkisem ügyelt, úgy, hogy később fele­désbe ment. A rombolás éjszakája Vasárnapra virradó éjjel azonban a Kálvária közelében lakók kalapácsolásra ébredtek fel. A szokatlan hangokra azonban senkisem volt különö­sebben kiváncsi, pedig ekkor szenvedett Nepomuki Szent János ismételten vértanúhalált. A merénylő szoborrombolók különben a leg­nagyobb óvatossággal jártak el. A vaskerítésen és a kápolnának falain az erőszaknak legkisebb nyo­ma sem fedezhető fel. A többmázsás talapzatról le­döntött szobor azonban a felismerhetetlenségig, száz és száz darabra törve hever a kápolnát körül­vevő kerítés mögött. Az elvetemült vallásgyalázók alapos munkát végeztek s igy a cseh nemzet egyik legkimagaslóbb emlékű szentje, nemzetének legdi* esőbb napjaiban, meggyalázva porba hullt. Ross* ómennek tartják ...' Jegyezne meg a következő shimmyk címeit: Éjféli árnyak. Sántakutyatánc. Fati- mé. Árpád, ne izéljen! Zsizsy. Vraja. Kottái kaphatók kiadóhivatalunkban. Ungvár, február 22. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Ungvár ős­lakos közönségét eddig sohasem történt izgalmas esemény tartja izgalomban. Vasárnapra virradó éjjel eddig ismeretlen tettesek darabokra zúzták a j főváros egyetlen nyilvános helyen álló szobrát, amely Nepomuki Szent Jáno? ábrázolta. Ha tekintetbe vesszük, hogy Ungvár egész Ru­szinszkó legvallásosabb lelkületű városa, érthetővé válik, hogy a hir már a kora reggeli órákban szo­katlan gyorsasággal terjedt el és hihetetlen felhá­borodást okozott. A szobor eredete Nepomuki Szent János tisztelete különösen a felvidéken igen elterjedt volt. Ennek tulajdonít­ható, hogy Ungvár vallásos népe 1781-ben a cseh nemzet szentjének a Kisung partján szobrot állított fel. A szobor 1781-től a Szobránci-utca elején, a Kisung hidja mellett állott, közvetlenül a Bercsé- nyi-kávéház fala mögött. A szobor részére szolgáló helyet a róm. kát. hitközség annakidején kisajátí­totta, úgy, hogy a későbbi építkezéseknél ezt te­kintetbe kellett venni. Több, mint száz esztendő óta senkinek nem jutott volna eszébe, hogy a szent hatalmas szép szobrát, amely egy erre alkalmas kápolnában ál­lott vaskerítéssel körülvéve, csak egy ujjal is meg­bántsa. Egy Ízben a szobrot kicserélték ugyan, de csak azért, hogy a régi szobor helyére díszesebbet állítsanak. A talapzat és az építmény azonban az ősrégi maradt. 1924-ben az állam elhatározta, hogy a Kisun- gon vasbetonhidat építtet és pedig olyan teherbíró képességgel, hogy háború esetén azon még tankok is átgördülhessenek. Szent Jánost baleset éri A hid építési munkálatai közben az alapok el­helyezése végett a Kisung partfalában robbantáso­kat végeztek. E robbantások annyira meglazították a talajt, hogy a szobor kápolnája megferdült kissé és minden pillanatban ki volt téve annak, hogy a folyóba zuhan. A városi hatóság ekkor elrendelte, hogy a szobrot távolítsák el onnan és a kápolnát rombol­Ungvár, február 22. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Ru- szinszkó fennállása óta állandóan akörül fo­rog a belpolitikai élet kereke, hogy miként lehetne a békeszerződésekben Ruszinszkónak biztosított autonómiát, annak minden függelé­keivel együtt, mással helyettesíteni. A prágai kormánynak ez az autonőmiael- lenes magatartása kétségbeesett ragaszkodás a centralicáció gondolatához, melyet állandóan táplál az a hiedelem, hogy az autonómia csak az elszakadási törekvéseknek válhatik me­legágyává. Ennek tulajdonítható, hogy a ruszinszkói kormányzóság eddigi exponensei mindunta­lan megpróbálkoztak valamely olyan szerv felállításával, amely a kormányzóság és a nép közötti alkotmányos színezetű kapcsolatot meg­teremtené. A gondolat hátterében azonban mindig ott volt az a szándék, hogy minden más szer­vet szívesen felállítana a prágai kormány, amellyel Ruszinszkó bizonyos politikai ügyeit megbeszélés formájában alkotmányos mez­be öltöztethetné, csak a békeszerzőrésekben, illetve az alkotmányokiratban biztosított auto­nómiáról és az azzal kapcsolatos ruszinszkói országgyűlés megszervezéséről ne essék szó. Ruszinszkó hat éves fennállása alatt a kor­mányzóság fejei például még azt is megpró­bálták, hogy „teadélutánokat" rendeztek, aho­vá a politikusokat és a sajtó képviselőit meg­hívták és a fehér asztalnál aktuális belpoliti­kai ügyeket, közigazgatási és egyéb terveket beszéltek meg. Másnap aztán a kormánysajtó ezt a tanácskozást, mint a szojmot nagysze­rűen pótló egyedül alkalmas önkormányzati szervet ünnepelte. Azóta is többféle formában nyilatkozott meg, mig végre odáig jutottak, hogy a kor­mánypártok ruszinszkói képviselőiből, vala­mint egy pár idegen képviselőből hatos bi­zottságot hoztak össze, melynek minden Ru- szinszkóra vonatkozó ügyben véleményező jo­ga lesz, azaz: pótolni fogja azt a szojmot, amely Ruszinszkónak, autonómiájából kifo­lyólag, már régen kijárt volna. A hatos bizottság tagjai: dr. Stéfán Ágos- aton, aki a csh agrárokat képviseli, mig a szociáldemokraták részéről Necsas, a nemzeti szocialisták képviseletében pedig Gagatkó. A másik három képviselő nem Ruszinszkói kép­viseli, amennyiben Volosin Ágoston a cseh néppárt részéről van bedelegálva, aki ruszin­szkói ember, de Ruszinszkó kilenc képviselő­je között nem foglalhat helyet. Végül tagja még Hajn és Najman, akiknek Ruszinszkóhoz egyáltalán semmi közök sincsen. Nagy kérdés tehát, hogy milyen cimen tartják magukat illetékeseknek ezek a képvi­selők a pót-szojm szerepének eljátszására, ho­lott Ruszinszkó törvényes kilenc képviselője közül csak három van a sesztkában? Bizonyos, hogy ez az uj szerv is csak a külföld számára készült, ahol a prágai k >r- mánynak állandóan igazolnia kell, hogy Ru­szinszkó önrendelkezési joga az adott helyzet­hez és körülményekhez képest ezidőszerint is biztosítva van. Ruszinszkó őslakossága természetesen élénk tiltakozást fejez ki minden esetben, va­lahányszor arról van szó, hogy az autonómia elodázására irányuló törekvések e szerv pót­lását szorgalmazzák. Az idegesség minden vo­nalon igen nagy, mert a ruszinszkói kor­mányzat már helyi vonatkozásokban sem hí­ve az önkormányzatnak. Ennek tulajdonítha­tó, hogy a demokrácia nagyobb dicsőségére egyre-másra oszlattatja fel a vyborokat s he- lyökbe pót-vyborszerü tanácsokat állít. Most, hogy Ungvár önkormányzatának felfüggeszté­séből keletkezett állapotok tarthatatlanokká kezdenek válni, a kormányzóság azon töri a fejét, hogy az összes pártok tagjaiból össze­válogatott pót-vybort nevezne ki Ungvár élére. Ebbe a pót-vyborba azonban egyetlen ellen­zéki párti tagot nem tudna kapni a kormány­zóság. Mivel pedig ezt a kormányzóságon jól tudják, azon gondolkoznak, hogy ezt a pót-vy­bort csupán a kormánypártok embereiből ne­vezzék ki. Sikerülni azonban ez sem fog. a bukaresti orosz követséget. Akármüyen hihe­tetlenül is hangzik, Bukarest az egyetlen város egész Euró­pában, ahol még mindég működik a régi háboruelőiti cári orosz követség. A Calea-Viktórián van a követsógi épület, ugyan­ott működik a konzulátus is, ahol még máig is kiadnak és vizumoznak útleveleket a cári orosz pecséttel ellátva. A követségi titkár kijelentette, hogy a mostani kutatások ez ő közbenjárásuk nél­kül történnek és ha Anasztázia nagyhercegnő tényleg itt élt volna Romániában, bizonyosan ta­lált volna módot arra, hogy a cári követség segít­ségét igénybe vegye. Farkas Aladár. _____5 Me gvan a ruszinszkói pótszojm A kormányzóság pót-viborokkal is szeretne kísérletezni

Next

/
Thumbnails
Contents