Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-23 / 44. (1082.) szám

V, Mai uáMmk tO oldal V. évf. 44. (1082) szám ■ Kedd ■ 1926 február 23 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dzarányi László ' Gál István Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —Te­lefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha A megegyezés kérdései Irta Szont-Ivány József A magyarság két pártja, a magyar nem­zeti és a keresztényszocialista párt meg­egyezése a keresztényszocialisták pozsonyi ülésével egy lépéssel előbbre haladt, ameny- nyiben a párt vezetősége égy háromtagú bi­zottságot küldött ki a . tárgyalások felvéte­lére. A magyar nemzeti párt vezetősége örömmel állapítja meg, hogy végre a hiva­talos keresztényszocialista álláspont is köze­ledett a megegyezés gondolatához és remél­nünk kell, hogy a pártnak ez az óhaja ko.- moly, dacára annak a kritikának, amelyet Szüllő Géza dr., a párt vezére az én, illetve a nemzeti párt politikai irányáról mondott. Az ily kritikát szívesen fogadjuk, mert semmi okunk kételkedni abban, hogy Szüllő jót akar, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy politikánk közvetlen céljait és esz­közeit feladjuk, vagy letérjünk az útról, me­lyen haladunk. Nem tehetjük ezt azért sem, mert a választásokba ezzel mentünk és ezzel győztünk s ezzel növeljük napról-napra so­rainkat és mert meggyőződésünk, hogy mun­kánk a magyarság érdekében való. Széchenyire hivatkoznak pártom vezetői beszédeikben és cikkeikben és tejles joggal teszik ezt, mert — mint ahogy Széchenyi Magyarországot akarta konszolidálni realiz­musával — úgy akarjuk mi ezt tenni a szlo- venszkói magyarsággal. Ma még nincs tán itt az ideje, hogy eldöntenők, mi növelte meg jobban a nemzet erejét, Széchenyi okos és szívós alkotó munkája, vagy Kossuth lángoló lelkének az európai légkörből is táplált ki­törése. Minden jel arra mutat s a történet­írás újabb művelői Széchenyi István nem­zeti politikájában több megfogható nemzeti értéket látnak és minden bizonnyal jobb 1867-et ért volna a nemzet, ha a fogékony ébredő magyar nép]élek egyébként büszke és csodás megnyilatkozása, 1848—49 be nem következik, vagy akkor lobban fel, mikor a nemzeti erők mindegyik mellé áll és vala­mely, esetleg messze külföldi hatalmasság tettrekész rokonszenve is kiséri. A Morván innen óhajt maradni a ke­resztényszocialista párt politikája. Tisztelem a meggyőződését, ellenben mi mindenüvé el fogunk menni, ahol a mi Moldván inneni ügyünknek segítőtársakat találunk, még ha háromnapi járóföldre volnánk is tőle a gyorsvonaton. Ezt tették az erdélyi fejedel­mek, ezt tették a magyar történelem nagy­ságai, ha uralmon voltak és ha elnyomás alatt éltek — egyformán. Igaz, hogy sok csa­lódást kellett elviselniök és volt úgy, hogy a szövetségi becsület sok magyar vért köve­telt, de mindig újra meg újra keresték a szövetségest a világ minden táján és sokszor volt ez nagy erőssége a nemzetnek. Ez a kritika és a keresztényszocialista párt politikájának a mienktől eltérő iránya, vagy ennek leszögezése bennünket nem za­var meg munkánkban és nem zavar meg ab­ban a minden hátsó gondolat nélküli óhaj­ban, hogy a békét megteremtsük. Nem zavar pedig azért, mert meg vagyunk győződve arról, hogy helyesen cselekszünk és mert a keresztényszocialista párt álláspontját tisz­teletben tartjuk, végül pedig azért, mert a magyar nemzeti párt erejét ismerjük és hisszük, hogy annak csak a növekedése kö­vetkezhet ezután. Ennek ismeretében nem reflektálunk a keresztényszocialista párt hi­vatalos lapjában az ,,agitációs szabadság" modern értelmezése nevében megjelenő tá­madásokra, melyek például egy köztudomá­sú rágalom alapján indulva el, gyalázzák a mi „egyházellenes" politikánkat és nem haj­landók tudomást venni arról, hogy a mi egy­házpolitikai álláspontunk legalább olyan ér­tékes az egyházakra nézve, mint a keresz­tényszocialista párté. Páris, február 22. A Petit Párisién ber­lini tudósítója úgy értesül, hogy Németor­szág nem ellenezné Lengyelország állandó népszövetségi tanácstagságát, ha Franciaor­szág azonnal kiürítené a Rajnavidéket. — Az Echo de Paris berlini tudósítója szerint pillanatnyilag bizonyos, hogy Lengyelor­szág népszövetségi tanácstagsága kérdésében Franciaország újabb nagy diplomáciai vereséget szenvedett, mig a német diplomácia igen jelentős győzelmet ara­tott. Stresemann államférfim és diplo­máciai tehetsége elvitathatatlan. Minden jel arra mutat, hogy Lengyelország­nak még hónapokig, esetleg évekig várnia kell. A tudősitó pontos forrásból úgy érte­sül, hogy a német diplomaták utasítást kap­!■■■!■ II III Ilii III Ilii Egyet azonban mégis szeretnénk. És ez az, hogy a keresztényszocialista párt veze­tősége, békés szándékainak bizonyságául, hozza összhangba pozsonyi határozatával a sajtóját is. Mert ha ezt nem teszi, akkor ben­nünket a párt békeszándékait illető jóhisze­műségünkben rendit meg. tak, hogy uj demarsot intézzenek az antant­kormányokhoz, ha nem kapják meg annak formális ígéretét, hogy a népszövetségi ta­nácstagok száma Németország belépése után változatlan marad. A helyzet annyira elő van készítve, hogy ez a demars minden­esetre sikerrel jár. Madrid, február 22. A spanyol lapok, amelyeket eddig meglehetősen kevéssé ér­dekelt a népszövetségi tanácstag kérdése, ma feltűnően sokat foglalkoznak az üggyel. Azt fejtegetik, hogy Lengyelországnak és Spanyolországnak joga van az állandó ta­nácstagságra s nem értik a német sajtó hangját, amely már most, mielőtt a biroda­lom még a népszövetségben volna, igyeszik nézetét rákényszeríteni a genfi szövetségre. s a csehek által olyan nagyon kárhoztatott politikamentes osztrák-magyar rendszerre. De az egyszer megadott jogok visszavétele már reakció, amely eleve erkölcsi veresé­get hoz a jogfosztó rendszerre. A tényleges katonai szolgálat Egy másik igen kényes kérdés foglalkoz­tatja majd e héten a koalíciót s ez a véderő­törvény módosítása, amelyet a katonai ható­ságok kérnk, mert szerintük ez évben még rém lehet a 18 hónapos tényleges szolgálati időt 14 hónapra leszállítani. A koalícióhoz tar­tozó szociáldemokrata párt röpcéduláit, ame­lyek a 18 hónapi szolgálati idő ellen agitálnak, a rendőrség elkobozta. A vezérkar, mint is­meretes, bizonytalan időre akarja megliosz- szabbitani a mai állapotot, de úgy értesülünk, hogy Stribrny nemzetvédelmi miniszter itt is hajlandó kompromisszumra olyképpen, hogy a jelenlegi állapotot csak egy évre hosszabbítanák meg. A szociáldemokraták azonban ebben is elutasító álláspontot foglalnak el és továbbra is ragaszkodnak a véderőtörvény pontos és változatlan betartásához. Újabb nehézségek A mai nap újabb komplikációkat hozott. A szociáldemokraták újból fölvetették uz aggkori biztosításról szóló és már teljesen kész törvényjavaslatot. Ezt a javaslatot a kormány azért nem tudja a parlamentnek beterjeszteni, mert a nemzeti demokraták rekomenzációójaképpen a községi birtokok reformját követelik, vi­szont az agráriusok ezeket a saját villamosí­tási javaslatuk elfogadásától teszik függővé Ez a három junktimjavaslat volt az egyike azoknak az akadályoknak, amik a régi parla­ment munkaképtelenségét és feloszlatását idézték elő. A mai helyzet is veszedelmesen kezd hasonlítani az akkori meddő állapotok­hoz. Amerika Versailles ellen Páris, február 22. A New-York Héráid jelentése szerint az amerikai reprezentációs ház elé szocialista részről a közel jövőben határozati javaslatot terjesztenek, amelyben Coolidge elnököt arra szólítják föl, hogy nemzetközi konferenciát hívjon össze a ver- saillesi szerződés revíziójára és a wilsoni 14 pont végrehajtására. A német diplomácia nagy győzelme a Qai d’Orsay felett (Lengyelország népszövetségi tagságát csak később tárgyalják — Spanyolország követeli tanácstagságát II piSSanatnyi megegyezés után ismét munkaképtelen a koalíció Mindent elodáztak, semmit meg nem oldottak — Elkobozták a szociáldemokratáknak a katonai szolgálat elleni agitációs röplratát — A katonák választól jogát el akarják venni — Msért késik az aggok biztosítási törvénye? Prága, február 22. A múlt heti parlamenti eseményeket a közvélemény félrevezetése végett úgy tüntetik fel a koalíciós lapok, mintha a koalíciós vál­ság végleg elsimult s a kormánypártok min­den kérdésben megegyeztek volna. A valóság az, hogy a koalíció semmiben sem tudott véglegesen megegyezni. A házelnökségi kérdést is csak ideiglene­sen rendezték úgy, hogy a cseh néppárt mind­két házban kibukott az elnökségből. Hogy az elnököket csak egy, illetve két évre választot­ták meg, lemondási határidővel, ez természe­tesen nem jelent konszolidációt, mert ezzel az elnöki tekintély nagy csorbát szenved nem­csak a törvényhozó, hanem a ház alkalmazot­tai előtt is. Svehla megígérte az állami tisztviselők­nek, hogy fizetésrendezésüket a legrövidebb időn belül törvényerőre emelteti. Azóta el­múlt már három hónap és ma egy teljesen elfogadhatatlan törvényja­vaslat fekszik a képviselőház szociálpoli­tikai bizottsága előtt. A jövő kérdése még, hogy mikor kapják meg rendes fizetésüket az állami tisztvi­selők, mert hiszen a fizetésrendezéshez szükséges fedezet javaslata még a leve­gőben lóg s ki tudja, hogy ez a pótjavas­lat mikor kerül majd a parlament elé. Englis pénzügyminiszter nem enged a koalíciós pártok terrorjának és fedezetlen ki­adásokat nem engedélyez. Ma már azt is be­szélik a parlamentben, hogy a tisztvis előtör vény, ha márciusig el nem készül, akkor már nem lesz január else- séjével kezdődő hatályú. A francia-török szerződés bonyodalmai Páris, február 22. Az Echo de Paris ma jelen­tést közöl, amely szerint a francia minisztérium hamarosan megcáfolja a török—francia szerződés hadi részeiről szóló jelentéseket. Szó sincs arról, hogy Franciaország átadta Törökországnak a bag­dadi vasút ellenőrzését, vagy hogy territoriális en­gedményeket ígért az angorai kormánynak. A Ma- j tin ugyancsak megcáfolja az angol forrásokból ér­kezett jelentéseket, amelyek csak a két állam közti viszonyt igyekeznek zavarni. Franciaország egyál­talában nem kötötte meg kezét arra az esetre, ha Anglia és Törökország között kiüt a mosszuli konfliktus. Zinovjsv Csehszlovákia bolse- vizálásának lehetőségéről Moszkva, február 22. A Komintern végrehajtó- bizottságának megnyitó ülésén Zinovjev beszámolt az elnökség ténykedéséről. A szónok hangsúlyozta, hogy a kapitalizmus stabilitása megingott, mint azt Franciaország, Anglia és Németország példája mu­tatja. A világ helyzetének főmomentumai a követ­kezők: Amerika gazdasági és politikai hegemó­niája, az angol—amerikai viszony elmérgesedése, a Kelet nemzetforradalmi mozgalma és a Szovjet­unió megerősödése. A Komintern nem fogja meg­változtatni programjának taktikai vonalát, tovább­ra is meggátolja a túlzó baloldali, vagy jobboldali kilengéseket és betartja a lenini vonalat. Eltörlik a katonák választójogát? Prága, február 22. Haken kommunista képviselő parlamenti beszéde, amelyben Haken bejelentette, hogy a kommunista párt a katonák között még az eddiginél is nagyobb agitációt fog kifejteni, újból arra ösztönzi a koalíciós pártokat, hogy a .tényle­ges szolgálatot teljesítő katonák választó­jogát eltöröljék. A választási törvényt tehát olyképpen akarják megváltoztatni, hogy a korhatár felemelésével választójoga csak minden 24 éves polgárnak lehessen. A koa­líció ezt a tervet valószínűleg végre is fogja hajtani, mert az eddigi választások alkalmá­val a hadsereg legnagyobb része az ellenzé­ki pártokra szavazott. A demokratikus had­sereg tehát lépésről-lépésre visszatér a régi A beszed további részén a szónok rámutatott arra, hogy a csehszlovákiai kommunista párt, magatartása bebizonyítja, hogy a bolsevizálás egy stabilizáeiós helyzetben lévő államban is lehetséges. Az angol független munkáspárt ajánlatát, amely a II. és III. Internacionálé egyesítését ajánlotta, el­utasították. A munkásosztály egysége csak a kom­munizmus alapján lehetséges.

Next

/
Thumbnails
Contents