Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-19 / 41. (1079.) szám
1926 február 19. Péntek. a németek beleegyezése nélkül nem adja ki. Mindketten megszegték szavukat. A német szövetség, a parlamenti szövetség s a többi nőmet pártok együttesen a legnagyobb energiával fognak harcolni a mai rendszer ellen. A tranküggvel foglalkozva kijelentik, hogy az legfeljebb Francia- országot érinti, de Benes beavatkozása egyáltalában nem indokolt. Érthető Magyarország elkeseredése, mert a nemzetet, az országot, a népet, a , nemzet vérét széttépték a lehetetlen szerződésekkel. Nem csoda, hogy egyes elkeseredett emberek 1 ilyen tettre határozták el magukat. I Keczor: Úgy van! Patzel: Tiltakozik az ellen, hogy Benes minden lében kanál legyen és idegen dolgokba be- ; avatkozzék. Intézzék el az itteni belíigyeket. Utána Korláth End-e dr. magyar nemzeti párt i képviselő emelkedett szólásra. Korláth Endre dr. beszéde — Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az után a minősithetetien hangú és tendenciájú sajtó- kampány után, amelyet a kormány lapjai a frankafférral kapcsolatosan az egyetemes magyar nemzet ellen indítottak, lehetetlenség kínos érzés nélkül hozzászólani a külügyminiszter ur ez ügyben adott válaszához. Mert a sanda gyanú és az alattomos rágalmazás mindenkit ért e harcban, aki magyarnak született. Úgy látszik, a külügyminiszter ur ez ügyben elmondott válasza már a lehiggadtság, a nyugodtság jegyében született meg, sőt válaszának végén egy középeurópai Locarnót ajánl fel a megcsonkított és lázbetegség tüneteit mutató Magyarországnak. Nem szabad csodálkozni azon ókos embernek és igy e parlamentben senkinek, ha mi magyarok ez ügyben is szimpátiával, sőt szeretettel emlékezünk meg Magyarországról. Jabloniczky: Helyes! Korláth: Ez azonban nem fogja zavarni objektivitásunkat s nem fogunk megfeledkezni arról a kötelezettségünkről, mellyel a köztársaságnak tartozunk. Szimpátiánk ez esetben sem a frankhamisítóknak szcL — Nem akarok e bünügy részleteivel foglalkozni, mert én nemcsak mondom, de komolyan cselekszem is azt, — amit a külügyminiszter ur beszédében színién mond, de ahhoz egyáltalában nem tartja magát — tudniillik, hogy „nem akarok egy külső állam belügyibe avatkozni" A magyar bíróságnak joga , s kötelessége ez ügyben minden irányban dönteni s ezt a, döntést befolyáuHv, terrorizálni még külső államnak sem szabad, aki békés levegőt akar teremteni. — A külügymij:r>/ier ur viaszának utolsó része tulajdonképpen az, ami minket közvetlenül közelebbről érdekei. E részben ugyanis széles gesztussal ö — mint a győztes államok szövetségese — Locarnót folytatandó, felkuiáij a Magyarországnak a közép- európai garnnc^pftklum it. — Minket, (. sebszlovákiába zárt magyarokat, de még tágakban moudva egész Szlo venszkőt és R isz.nszkót ez a kérdés nemcsak azért érdekel olyan közvetlenül, mert őszintén kívánjuk Míg; * ország békéiét, nyugalmát, hanem különösebbe:.' még azért is, mert a Csehszlovákia 63 Magyarország közötti iei.n- álló feszült m.szm/.is.k a kereskedelmi szerződések hiányán', a különböző k-irtatn/a^lc- nak, a vámsorompók, utazási és szállítási stb. akadályok fentartásának elsősorban Szlo- venszkó és Ruszinszkó őslakossága — tehát a szlovákok, németek, lengyelek, ruszinok egyaránt — issza meg a levét s ennek kell tulajdonítanunk, hogy gazdasági életünk ütőerei elvágatván, mindnyájan gazdaságilag a szó szoros értelmében elpusztulunk, gyáriparunk, kisiparunk, keresekedelmünk, mezőgazdaságunk és munkásságunk vergődik. — Sajnos, azonban kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a külügyminiszter ur kijelentése nem tud megnyugvást hozni lelkűnkbe, pedig milyen szép volna, ha e kijelentés őszinte volna. Mi tartózkodással fogadjuk a kijelentéseket, mert az azt megelőző és az azt kisérő események erre nekünk jogos alapot adnak. Hét év óta ismerjük Benest és jól ismerjük mindkét Jánus-arcát. Tudjuk, hogy ő nem nekünk adott választ most sem, hanem a nyugati hatalmaknak, akik már szntén kezdik ismerni s bizonyosan kétkedéssel figyelik őt, hogy vájjon csakugyan nagy koncepciójú ál- larr.férfiu-e ő, vagy csak Európa békéjére veszélyes intrikus, aki csak azért beszél középeurópai konszolidációról, hogy a nyugati hatalmakat megtévessze. — Megállapíthatjuk ugyanis, hogy Benes azért interpelláltatta meg saját magát pártja + SÉrvüen szenvedik + Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, here, comb és köídöksérvnél a ml tökéletesített rugénéUíiill sérvkötőnk, mely éhei is hordható Mindenféle bandázs operáció után. lógó has, gyomor- és anyamébsülye- désné!. Szabadalmazott lúdtalpbetét- Fla- nell has-, hát- és mellmelegitö J?£ea“ kQiszeiHdz Bratislnva, Danu-a. 51 Árjegyzék ingyen A vidéki felek még aznap eHntéztetnek által é.s azért kínálta fel a középeurópai Lo- caruót, mert már kezdte félteni a — béke után a gazdasági kényszer nyomása alatt őszintén vágyakozó — nyugat előtt gyengülő tekintélyét s ezt ily módon akarta visszaszerezni. Jabloniczky: Már amúgy is vége van! Korláth: Látásunk szerint tehát ő nem őszinte békeszeretetből cselekedett, hanem hogy ismét államiérfiunak látszassék lenni. Ezt a meggyőződésemet megerősíti az illetőség és állampolgárság kérdésében a népszövetség előtt elfoglalt legújabb merev álláspontja s a legutóbb kiadott és Mussolini által oly jellemzően bemutatott nyelvrendelet, amely nyíltan sérti a békeszerződést, az alkotmánytörvényt s egymagában is elegendő arra, bog útját állja mindenféle békeszellém- nek s Locarnónak. De meggyőződésünket erősiti meg az a hang is, amellyel a garanciapaktumot felkínálja. Ez a hang csak látszólag sima és békillékeny, mert mondja ugyan, hogy nem gyanúsít s mégis gyanúsít és rejtett politikai fegyverekről beszél, amiket csak ezután kíván felhasználni. így kíván a külügyminiszter ur békés arcot mutatni a nyugati hatalmak felé, de egyúttal bebizonyítani azt, hogy még most nem békülhet, mert „Magyar- országon rendnek kell lennie", bizonyára az ő gusztusa szerint így áll elő aztán az a bizonyos circulus vitiozus, hogy „akarom, hogy béke legyen“, akarom, hogy Magyarország egészséges legyen, de a létfeltételeket csak akkor adom meg ehhez, ha már kiszenvedett. — Hát mi ez, külügyminiszter ur, mint a fegyverkezésnek folytatása és kitérés az őszinte béke elől, megkerülése, elodázása az úgynevezett Locarnónak, hogy annál tovább tartson Magyarország vergődése s annál jobban sikerüljön neki Magyarország részére a frankaffér és esetleg hasonló beteges tünetnek mesterséges felfuvásával olyan infeiúoris helyzetet teremteni, hogy a megkötendő garanciapaktumnál ismét csak mint nem egyenlő felek álljanak egymással szemben, hanem mint a győztes a legyőzöttel tárgyaljon és Locarnó helyett, vagyis egy valódi béke helyett sikerüljön neki Trianont második kiadásban megismételni és az elnyomást velünk szemben, Csehszlovákiába zárt magyarokkal szemben tovább folytatni. — Mi, sajnos, Benesben s a kormányban eddig is ellenséget láttunk és nagyon jól esnek nekünk, ha ez alkalommal csalódnánk és ő csakugyan államférfiunak és bölcsnek bizonyulna s nem annak a kis intrikusnak, akinek mi eddig megismertük őt Janus-arcával és sovén imperialista szándékaival együtt. — A frankaffért is arra nasználjá fel, hogy minket magyarokat, akiket, sajnos, a külföld eddigelé is alig ismert, vagy tévesen ismert, Európa előtt meggyalázzon s ezzel feltűnés nélkül megfoszthasson bennünket állampolgárságunktól, nyelvünktől, vagyonúnktól és minél betegebbé tegye azt az egyébként is annyi sok nehézséggel konszolidálódó Magyarországot, amely nekünk a népszövetségben természetes patrónusunk lehetne. — Mi tehát joggal követeljük Benestől, mint vér- és pénzadót fizető állaippolgárok, hogy ez esetben legyen őszinte béketörekvéseiben s ajánljuk neki a köztársaság igazi érdeke szempontjából, hogy ne ijedjen meg és ne riadjon vissza a még oly nagynak látszó áldozatoktól sem, mint legutóbb is tette, amikor a Vossische Zeitungban tőle vagy környezetéből megjelent területi engedményekre, a magyarlakta területek felszabadulására vonatkozó közleményt korrigálta. Vagy talán ez a hír is csak azért lett világgá bocsátva, hogy alkalmat adjon ön a cseh soviniszta kormánylapoknak a kirohanására s bemutassa a Nyugatnak, hogy még a mai hangulatban területi engedményekről beszélni korai s addig természetesen leszerelni is idői előtti volna. — Mi őszintén ajánljuk önnek, hogy re kockáztassa hasonló trükkökkel a nyugati hatalmak szimpátiáját, amely a köztársaság megalapításánál oly jelentős tényező volt, hanem a béke érdekében hozza meg az áldozatokat, még ha talán azok nagyobbak is lennének, mint amennyit a túlfűtött és más nemzetek felett mindenáron és eszközzel uralkodni vágyó soviniszták Önnek megengednek, mert akkor cselekszik igazán a köztársaság érdekében, ha minél nagyobb áldozatokat hoz és pedig minden irányban, minden tövist igyekszik kihúzni szomszédai, a németek és magyarok szivéből, mert hiszen . ha a nemzete szabadságát őszintén és tartóApponyi válasza Benesnek Budapest, február 18. Apponyi Albert gróf a Pester Lloyd mai számában felel Benes csehszlovák külügyminiszter tegnapi beszédére. Apponyi gróf annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy Benes a több év óta pihenő szokolhamisitási ügyet csak azért élénkítette föl ismét, hogy ezáltal Csehszlovákia illetékességét bebizonyítsa a írankügy kérdésében. S mindenáron garanciákat követel a hasonló események ellen, mintha a frankhamisítás a magyar közélet állandó vonása lenne. Mik ezek a garanciák? — kérdi Apponyi. Ha Benes azt gondolja, hogy valamilyen általános és minden államra kiterjedő védelmi szerződést léptetnek életbe a hasonló bűnök elkerülésére, akkor arról lehet tárgyalni. De ha olyan nemzetközi garancia-intézkedésekre gondol, amelyek egyedül csak Magyarország ellen irányulnak, akkor alig van olyan szigorú módszer, amely elég erős lenne e terv visszautasítására. san akarja, ne akarja a németeket és magyarokat Ieigázva tartani. A minél ngyobb mértékben meghozott áldozatok édes és bőséges gyümölcsöt fognak hozni a leszerelés meg- szüntethetésével. Ha ön, miniszter nr, igazán pacifista és szintén akarja a békét és nemzetének nagyságát, akkor önnek meg kell látnia, hogy a békének csak ez az egyetlen útja van s amig erre nem szánja magát, addig nem fogja önt Európa és a világ nagy- koncepciójú államférfiunak tartani, hanem csak a világbékére veszélyes in- trikusnak, aki egyrészt veszélyezteti a középeurópai békét és másrészt elmulasztja nemzete nyugalmát biztosítani. — Mi, sajnos, már ismerjük miniszter urat. Ezelőtt négy hónappal ön — az aeso- pusi bárány és farkas meséjét megismételve — Pozsonyban tartott beszédével, amikor is a fehérhegyi csatáért a történelem meghamisításával a magyarságot tette felelőssé s ezert bosszút hirdetett az itt élő magyarsággal szemben, akiknek ön ma polgártársa s egyúttal külügyminisztere is. —- Egyik képviselőtársam, Hrusovszky ur, aki a délelőtt folyamán felszólalt, felhasználta az alkalmat arra, hogy a magyar közélet egyes személyeit és intézményeit a legkíméletlenebbül támadja. Nem akarok sem Teleki, sem Apponyi, sem a többiek prókátora lenni, mert hiszen ezek az urak meg tudják magukat védeni, de megállapítom, hogy ízléstelennek tartom Hrusovszky képviselőtársam ejárását: olyan egyéneket támadni a parlamentben, akiknek nem áll módjukban közvetlenül védekezniük. Megállapítom teljes igazsággal, hog^ a Lex Apponyi, amelyet a világháború előtt adták ki, semmiesetre sem volt anti- demokrafikusabb, mint az úgynevezett demekratikns csehszlovák kormány nyelvi és iskolapolitikája. Tudomásom szerint a mai Magyarország iskolapolitikája sokkal demokratikusabb, mint a cseh kormány eljárása, amely Ungvárott megszüntette az egyetlen magyar gimnáziumot és ezáltal 220 magyar gyermek elől zárta el az anyanyelvén való tanulás lehetőségét. Szlovenszkón és Ruszin- szkóban egyetlen magyar tanítóképzőt sem tart szükségesnek a kormány felállítani. Tehát érthetetlen a támadás éppen a csen kor- inányféríiak részéről Apponyi ellen. — Benes miniszter ur sok dolgot mondott el, amiket Hrusovszky képviselőtársam által mondatott el és ő Benes külügyminiszter ur balkeze ... Jabloniczky: Ballába, nem balkeze! Korláth: ... szükségesnek tartotta, hogy a magyar nemesség ellen is kirohanjon, amely ugyancsak nem védekezhetik itt a parlamentben. Ennek sem akarok prókátora lenni, de meg kell állapítanom, hogy a magyar nemesség sok hibája mellett, ezer éven át fenn tudta tartani nemzetét és még elvénülésében i§ egészségesebb, mint az alig hét éve megszületett szlo- venszkói és ruszinszkói demokráciának uj nemessége, amely korrupcióban, panamákban fogantatott és bizonyára az ezredik hetet sem fogja megélni nemzete fentartásában. Koczor: Az új nemesek itt már kétezer hold birtokot loptak össze! Éles kontroverzia támadt Koczor, Safran- kó és Gáti között. Safrankó kommunista a magyar nemességet a munkásság gyilkosainak nevezi. Koczor: És mi van itt? Gáti: Az mindegy. A burzsoázia itt is, ott is egyenlően gyilkol és elnyomja a munkásságot. Korláth: Miniszter ur, ön most a frankügy vesszőparipáján lovagol s ezen útjában eszeveszett lármával kisérik sajtólovagja:. Mi meg vagyunk róla győződve, hogy ez az ut nekünk nem fog megártani és csak önmagát mutatja be kellő világításban egész Európának. — Egy olyan ember, aki egyik oldalról rosszakaratulag intrikál, a valóságban népek, nemzetek megsemmitésén dolgozik és más oldalról békességet, megértést, megegyezést hirdet, nem lehet a világ békéjének, sőt többet mondok, saját nemzetének sem igazi «s hivatott vezetője. Miután sem én, sem az én pártom sem önben, sem a kormányban nem bízunk, a miniszter ur válaszát nem fogad .m el. Gáti (kommunista): Éljenek a magyar munkások! Safrankó: Le a Horthy-gyilkosokkal! Még Feierfeil német keresztényszocialista hatalmas beszédben védi a magyarságot, amelyet oly sok igazságtalan támadás ért és oly nagy szerencsétlenségbe taszítottak. Sehweighardt német szociáldemokrata felszólalása után Szlaviesek alelnök félbeszakítja a vitát és elrendeli a szavazást az ellenzék részéről a tisztviselőelbocsátások beszüntetése és Franké, valamint Svehla miniszterelnök vád alá helyezése tárgyában tett javaslatok sürgősségére. A szavazás megejtése előtt Patzel német nemzeti szocialista hosszú beszédben indokolja az ellenzéki inditványokát, bőven részletezve a számtalan igazságtalanságot, amelyet a két miniszter elkövetett. Szavazás alatt óriási lárma támad a németek körében, ökleikkel, fiókokkal verdesik a padokat, állandó fujl-kiáltások hallhatók. A többség természetesen elveti az indítványoknak rövidített eljárással való tárgyalását A sürgősség mellett szavaz az egész ellenzék, csak a szlovák néppárt nem, amelynek egyetlen tagja sem volt jelen a teremben. Elvetették még az ellenzéknek azt az indítványát is, hogy a miniszterelnök még ma megjelenjen az ülésen és terjesszen elő jelentést a belpolitikai helyzetről. Az indítvány fölött való szavazás közben lépnek be a szlovák néppárti képviselők. Az ellenzékiek, különösen a kommunisták óriási lármával fogadják és azzal támadják őket, hogy már megadták magukat A néppárt azzal válaszolt, hogy az ellenzékiek szavazásával együtt ők is lölemel- ték kezüket. Természetesen igy is elvetették az indítványt. Ezután az elnök bejelentette, hogy az ülést két és fél órára felfüggeszti, mivel a szenátus elnökségének megválasztásánál a kormánynak is jelen kell lennie. Elnökválasztás a szenátusban Prága, február 18. A koalíció válságának gofdiusi csomója: a szenátus elnökségének kérdése, mint ismeretes, kompromisszum alapján megoldódott. A ma délután 4 órára hirdetett szenátusi ülés csak 5 óra után kezdődött. A szenátorok és a tribünök közönsége türelmetlenül várta az ülés megnyitását Donáth elnök az ellenzék óriási lármája közt nyitotta meg az ülést. Különösen a német ellenzéki oldalon támadt fülsiketítő lárma, fütyülés és padverés. — Két hónapig kellett erre várnunk! •— Hol van a miniszterelnök? — Hol van a cseh Mussolini? — Ez komédia! A tárgyaláson egyedül csak a választás szerepelt Amikor Donáth elnök a szavazást elrendeli, <. a német é9 a magyar polgári pártok szenátorai elhagyják a termet. „Nekünk itt nincs keresni valónk!" „Inkább vonják vissza a nyelvrendeletet!" Ilyen és hasonló közbekiáltások hallatszottak a kivonulásnál. A többi ellenzéki párt csendes maradt A választás eredménye a következő: elnök Kloíács Vencel cseh nemzeti szocialista (86 szavazatot kapott mig elíen- jelÖltje, Hrnbán, cseh néppárti, 19 szavazatot); alelnökök: Brabec nemzeti demokrata, Donáth agrárius, Hrubán cseh néppárti, Niesner német szociáldemokrata, Sonkup cseh szociáldemokrata. Ezután a különböző bizottságokat választották meg. A legközelebbi ülés kedden, február, 23-án lesz. 3
