Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-17 / 39. (1077.) szám

1926 február 17. Szerda. iriand pyrrhuszi győzelme a francia kamarában A „nagy éjszaka1* — A mtoüsstereinök három beszéde — Egymás! kergelő ellentétes szavazások — Végre bizalom a kormánynak Páris, február 16. Eddig három francia pénzügyminiszter bukott el a fél éve húzó­dó pénzügyi csatában. Caillaux, Louckeur és Painlevé után Briand vaskézzei, imponáló ravaszsággal és hatalmas, temperamentu­mos retorikájának minden eszközével állt a francia szanálás élére s eddig sikerült is felszinen maradnia. A mára virradó éjjel a francia politika történetében ismét igen jelentős ese­mény volt. 'A kamara tegnap délutáni ülésén kitűnt, hogy a kormány helyzete korántsincsen még biztosítva s a parlament szerencsétlen ösz- szetétele, meg a szocialisták határozott el­lenzékisége folytán az elmúlt napokban nagynehezen kivivőit eredmények még könnyen fölborulhatnak. Az egyenes adók­ról volt szó. Briand délután hatkor lángoló felhívást intézett a képviselőkhöz, hogy te­gyék félre végre a pártérdekeket s szavaz­zák meg a kormány ajánlatát, mert külön­ben elkerülhetetlen az összeomlás. Utána Renaudel emelkedett szólásra, aki hajtha- tatlanul megismételte a szocialisták unos- untig hirdetett álláspontját. A proletártöme­gek nem hajlandók a kapitalista szanálást támogatni s követelik saját politikájuk elis­merését. A szívós szocialista vezér beszéde után Briand elmondotta második nagy be­szédét, amelyben erélyesen kikelt a szocia­listák ellen. Ma már nemcsak szavak, ha­nem tettek választják el a baloldali polgári pártokat a szocialistáktól — mondotta. — Ha ránk akarjátok kényszeriteni ja­vaslataitoknak száraz szövegét, akkor visz- szautasitunk minden együttműködést Eltö­kéltem, hogy az utolsó pillanatig kitartok s csak ha igyekezetem teljesen csődöt mond, vetem le vállaimról a felelősséget s vagyok hajlandó azt más váltakra ruházni. A kamara a legzürzavarosabb képet mutatta. Cachin kommunista képviselő köz­bekiáltott: — Tanúi vagyunk a május 11-iki politi­kai többség agóniájának! A délutáni ülés tiz órakor este ért vé­get. Röviddel azután újra megnyitották az ülést, mely reggelig tartott. Briand beteg és kimerült szervezetével kitartott az egész súlyos éjszakán. Az eredmény az utolsó pillanatig kétséges volt. A kormány fölvetette a bizalmi kér­dés, ámbár ez eredetileg nem volt szándé­ka, de a helyzet most igy parancsolta. Az éj­szakai ülés előtt a pénzügyi bizottság újból Összeült s Doumer fizetési bélyegeiről folyt a vita. Ámbár a pénzügyminiszter ünnepé­lyesen kijelentette, hogy e fizetési bélyegek sohasem fogiák az inflációt szolgálni s csak 1 az esetleges pénzügyi krízis meggátlására alkalmaztatnak, a javaslatot a bizottság 13 szavazattal 8 ellenében, 6 delegátus tartózkodása mellett, elvetette. Tehát az éjszakai ülés a kormány újabb ku­darcával kezdődőit. Először az exportdézsmákről és az ex­port forgalmi adójának bevezetéséről vitat­koztak. A szocialisták nagy lendülettel for­dultak a kormány javaslata ellen s egy el­lenajánlatot nyújtottak be, amelyet azonban a ház 359 szavazattal 199 ellen elutasított, míg a kormány javaslatát 285 szavazattal 171 ellen elfogadta. Most következett a vita legnehezebb pontja: a Loucheur-féle rendkívüli adók megszavazása. A legzavarosabb hajsza indult meg e javaslat körül. Számos kiegészítő, megváltoztató és elutasító ajánlat keresztezte egymást a jobb és a baloldalon. Poucet képviselő azt köve­telte, hogy az adókat csak ez év végén emeljék föl. A kormány hevesen ellent­mondott, hasonló álláspontra helyezke­dett a pénzügyi bizottság is, de a parla­ment 253 szavazattal 159 ellen mégis elfogadta Pcueet ellenzéki ajánlatát. Az ellenzék sikere csaknem kétségbeejtette a kormányférfiakat. Ma!vy, a pénzügyi bizottság elnöke, fölugrott s hevesen a ház szemére vetette teljes tájékozatlan­ságát és a gazdasági dolgokban való tudatlanságát. — A leghihetetlenebb részletérdekek miatt megfosztják az államot a jövedelmi forrá­soktól és az inflációtól való páni félelmük­ben megfojtják Franciaországot. A pénzügyi bizottság elnökének ez a kifakadása még nagyobb zavart okozott a kamarában, de amikor Malvy azt követelte, hogy legkésőbb május elsejéig fogadják el a Loucheur-adók első negyedét, a kamara kézfeltartással mégis elfogadta az ajánlatot. Malvy sikere után Lamoureux előadó egy jelentése körül tört ki az újabb vihar. Amikor a fejetlenség a legmagasabbra hágott s a lehető legellentétesebb sza­vazati eredmények rohamai követtek egymást, Briand halotthalványan föl­állott és követelte, hogy a ház szavazzon a pénzügyi reform egész komplexumá­ról. E szavazattal egybekötötte a bizal­mi kérdést is s az utolsó apellálás után szavazás alá bocsátotta a kórdóst. A ki­merült ház 258 szavazattal 145 ellen el­fogadta a kormány ajánlatát. Ezzel befejeződött a nagy éjszaka s a kor­mány tagjai megkönnyebbülten hagyhatták el a kamarát. Anglia döntő diplomáciai győzelme Kínában Az orosz befolyás ketlétörése — Az angcíbarát tábornokok Peklnej ellen nyomulnak London, február 16. Azok a körök, ame­lyek a kínai helyzetről rendkívül jól vannak értesülve, megállapítják, hogy a távoli kele­ten kezdetét vette az uj aktív angol politika, amely lebirhatatlan lendülettel offenzivát hirdetett a kinai bolsevista agitáció ellen és minden eszközt megragad, hogy a tűnő angol befolyást ismét helyreállítsa a Mennyei Bi­rodalomban. Az akciót eddig a legteljesebb siker kiséri. A Foreigne Office egyik legtehetsége­sebb fiatal diplomatája, Lampson, aki ed­dig középeurópai referens volt s Lon­donban a locarnői szerződés egyik intel­lektuális atyjának számítják, átvette a távoli Kelet osztályának vezetését. A Chicago Tribüné értesülése szerint azonnal erős kézzel lépett föl Kinában s a kantoni kormányt máris széleskörű flottuak- cióval fenyegette meg. A hongkongi angol ke­reskedő és bankvilág, valamint az ottani an­gol hajóstársaságok, napról-napra nagyobb nyomást gyakorolnak a pekingi kormányra és aktive állást foglalnak az angoleileues kommunista kormányok működése ellen Csangszolin és Wupejfu angol szolgálat­ban állnak. A két kinai vezér megegye­zett s most közösen kezd offenzívat az orosz befolyás alatt álló pekingi kormány ellen. Wupejfu, aki már hatalma idejé­ben a legnagyobb angolbarát volt, Pe- king ellen vonul s valószínű, hogy hama­rosan el is foglalja a fővárost. Csangszo­lin a kinai falon kívül marad s ott áll őrt, hogy Oroszország nem támadhasson, Wupejfu Hónán közelében csak lassan nyomulhat előre. Amerikai körökben az angol diplomácia legnagyobb -sikerének mondják, hogy Csangszolint, aki eredeti­leg oroszbarát volt, meg tudta nyerni po­litikájának és igy egyszerre kettévágta Moszkva befolyását Kinában. Beavatott körökben úgy hiszik, hogy a nagy harc, amely a távoli Keleten tört ki Oroszország és Anglia között, hosszú küzde­lem után pillanatnyilag Anglia javára billent. nak e szépen hangzó megnyugtatása ellenére egy fillér nyugdijat, vagy nyugdíj előleget sem kapnak. A csehszlovák kormány válasza után is nyitva maradt az a gyakorlatilag is rendkívül fontos jogi kérdés, hogy melyik szerződésre hivatkozhatnak a kisebbségek: a saint-germainire, vagy pedig a tria- nonira és ha a nemzetközi jog az utóbbit ismeri el érvényesnek, jogában állott-e a csehszlovák kor­mánynak a magyar közigazgatási bíróság évtizedes joggyakorlatával és a törvénynek szerintünk egé­szen világos rendelkezéseivel ellentétben a ma­gyarság nagy tömegeit . megfosztani illetőségétől. Erre a jogi kérdésre mindenkit megnyugtató választ csak egy olyan bírói fórum adhat, amelynek tekin­télye túl emelkedik az államok és nemzetek poli­tikai vetélkedésein. Ilyen birói fórum ezidőszeriut csak egy van a világon: a hágai nemzetközi bíró­ság. S ezért mi innen a távolból arra kérjük a Nép- szövetség tanácsát, hogy kérje föl a hágai bíróságot arra, bőgj' az illetőségi ügyben jogi véleményt ad­jon. A cs@3*szi®vük Ss®rBiáBsir hálássá panaszunkra Illetőségi sérelmeink a népszövetség előtt — A prágai kormány a közigazgatási bíróság törvénymagyarázatát védi mindenki csak ÍGaiBii?f i és fsa Mltóte vesz, oraifctöva, ftadftfcnft ul. Telefon 1920 és 236i. inimimf ? * fimmuinnini (ESŐ.) A Szlovenszkői és Ruszinszkői Szövet­kezett Ellenzéki Pártok Központi Irodája közli: Genfi jelentések szerint a Népszövetség fő­titkára most tette közzé a csehszlovák kormánynak a prágai parlament magyar képviselői által az illetőségügy kérdésében a Népszövetséghez benyúj­tott panasziratára adott válaszát. A panaszt, amelyet 1925. junius 27-én terjesztet­tek a Népszövetség főtitkára elé, a kisebbségi jog szabályai szerint a csehszlovák kormánynak adták j ki megválaszolás céljából és a prágai kormány, j miután egy Ízben haladókot kért a válasz benyuj-, tására, azt 1925. december 2-án berni követsége utján jegyzék kíséretében küldte meg a Népszövet-' ségnek. A jegyzék azt vitatja, hogy a panaszban elő-1 adott sérelmek nincsenek kellőképpen meglapozva, mivel a csehszlovák kormány állítólag többet tesz, mint amennyire a kisebbségi szerződés szerint kötelezve volna, — amidőn például uj állampolgár­ságot adományoz olyanoknak is, akik itt illetőséggel nem birnak, vagy nyugdijelőleget folyósít kétes illetőségüeknek is. A jegyzék továbbá arra is hivat­kozik, hogy 1922. óta a csehszlovák kormány több ízben kifejezte azt a készségét, hogy a magyar kor­mánnyal egyezséget kössön az illetőségi kérdéssel kapcsolatos nehézségek kiküszöbölése céljából és elhárítja magától a felelősséget azért, hogy ez az egyezség nem jött létre. Maga a válasz a panaszirattal szemben arra az álláspontra helyezkedik, hogy a saint-germaini kisebbségi szerződés és a trianoni békeszerződés között nincs eltérés az állampolgársági kérdés sza­bályozása tekintetében. Majd kifejti, hogy a j trianoni szerződés 62. cikke értelmében jogában ál- j lőtt minden indokolás nélkül elutasítani azokat a j kérelmeket, amelyekkel a csak 1910. január 1-e után illetőséghez jutott személyek kérték a csehszlovák i állampolgárság elismerését. Ami a vita lényegét, a j magyar ületcségi törvény 10. §-ának magyarázatát ületi, a csehszlovák kormány válasza teljesen ma­gáévá teszi a legfelsőbb közigazgatási bíróság is­mert érvelését, amely szerint illetőséget automa­tikusan szerezni nem lehet, hanem csak a község kifejezett hozzájárulása utján és e téves fölfogását ez alkalommal csak azzal az uj érvvel igyekszik alátámasztani, hogy az osztrák és bajor illetőségi törvényhozás hasonlóképpen nem ismeri az auto­matikus Uletőségszerzést. Már ez alkalommal is rá- kell mutatnunk azonban arra, hogy a magyar ille­tőségjogi törvényhozás szándékosan szakított az osztrák és német hagyománnyal és készakarva tette lehetővé a sokszor költözködő néposztályoknak az illetőség könnyebb megszerzését. Rendkívül furcsa a válasznak az az érvelése is, hogy azok a köz- igazgatási tisztviselők, akik az illetőség iránti ké­relmeket kedvezőtlenül intézik el, azonosak a régi magyar közigazgatási tisztviselőkkel. A viszonyokat nem ismerő külföld ezt talán elhiszi, de mi, akik megéltük a közigazgatási tisztviselői kar teljes ki­cserélését, kénytelenek vagyunk erre az állításra a valótlanság bélyegét rásütni. A válasz azután részletesen foglalkozik a pa­naszban bizonyítékként előadott konkrét esetekkel meg kell állapítanunk, hogy némely esetben a kormány időközben csakugyan orvosolt egyes sérelmeket; a panasznak tehát — úgy látszik — idehaza sem maradt el tel­jesen a jótékony hatása. Másfelől azonban a kor­mány kénytelen elismerni, hogy hontalanokká tett ezer és ezer embert, aki évtizedek óta Szlovenszkó földjén lakik. így Körmendy-Ékes Lajos esetében a kormány elismeri, hogy 1903. óta hozzájárult Kas­sa város terheihez. Palkovics Viktor esetében pedig szintén nem tagadja a válasz, hogy 1886. óta lakik Gután s csupán arra hivatkozik, hogy állítólag Pal­kovics nem járult hozzá a községi terhekhez, noha a magyar joggyakorlat szerint lelkészről lévén szó ez nem volt akadálya az illetőség megszerzésének. A válasz a tényekkel ellentétben tagadja, hogy az illetőségi politika a kisebbség rendszeres meg- gyöngitését és tönkretételét célozza, kénytelen azon­ban elismerni, hogy azoknak az egyéneknek, akik­nek az állampolgárság elismerése iránti kérelmét végleg elutasították, iparűzési jogosítványt nem ad­nak és munkanélküli segélyt nem fizetnek. A kor­mány beismeri továbbá, hogy a magyarságnak nincs annyi elemi iskolája, amennyi számaránya szerint megilleti, de azzal védekezik, hogy a leginkább vá­rosokban és nagyobb községekben lakó magyarok elemi iskolái jobban vannak megszervezve, mint a kis falvakban elszórt szlovákoké. A középiskolák kérdését a csehszlovák válasz óvatosan kerüli, mig a magyar egyetem kérdésében tagadja annak szük­ségét. A tisztviselőket illetőleg a kormány ugyan­csak a tényekkel ellentétben azt állítja, hogy csakis azokat a tisztviselőket bocsátották el, akik megtagadták a hüségeskü letételét, vagy ellentál- lást tanúsítottak a köztársaság hatóságaival szemben és hipokrita szemforgatással arra hivatkozik, hogy a legnagyobb jóakarattal tette lehetővé az állam- polgárság megszerzését azoknak a tisztviselőknek is, akik itt illetőséggel nem bírtak. A nyugdíjasok kérdésében a kormány védekezése az, hogy a cseh­szlovák állam folyósítja mindazoknak a nyugdíja­soknak nyugdiját, akiknek utolsó szolgálati helye a jelenlegi csehszlovák területen volt és akik nyug­díjazásuk idejében itt illetőséggel bírtak, míg azok­nak a régi magyar nyugdíjasoknak, akik nem felel­nek meg e föltételeknek, nyugdijuk 60 százalékáig emelkedő előleget fizetnek. Ezzel szemben a nyug­díjasok százai igazolni fogják azt, hog£ a kormánj­Politikai letartóztatás Ligetfalun Szőnyi Imre dr. besztercebányai lakosi til­tott határátlépéssel gyanúsítják Pozsony, február 16. A pozsonyi rendőrség politikai osztálya hétfőn a ligetfalusi csehszlovák-magyar ha­táron feltartóztatta Szőnyi Imre dr. besztercebányai lakost, aki ellen az a gyanú, hogy útlevél nél­kül akarta átlépni a határt. Szőnyi Imre dr.-t a rendőrigazgatóságra ve­zették, ahol beismerte, hogy a besztercebá­nyai törvényszék nyolchónapi fogházra Ítélte kémkedés miatt. Büntetéséből pár hónapot ki is töltött, de azután feltételesen szabadlábra helyezték. Kihallgatás után szabadon bocsátották, de rendőri felügyelet alá helyezték. Münchenben készültek a hamis ezer frankosok Budapest, február 16. Az Esti Kurír ér­tesülése szerint Gerő és Spannring leg­utóbb azt vallották, hogy a hamis ezerfrankosokat készen hozták Münchenből. Erről a vallomásról hivatalos jelentést nem adtak ki, ezért fentartással közöljük. Dembsky lengyel képviselő a csehszlovák-lengyel unióról Varsó, február 16. A varsói néppárt ülé­sén Dembsky János képviselő beszédében megemlékezett a csehszlovák—lengyel unió eszméjéről. A szónok kijelentette, hogy az ilyen uniónak legfőbb célja a közös együttmű­ködés lenne, különösen a két állam keleti kérdéseinek elintézésénél. Németország már most is arra törekszik, hogy nagy befolyást gyakorolhasson Oroszországra. A német gaz­dasági befolyás a szovjet köztársaság terüle­tén már most is nagy veszélyt jelent Lengyel- ország részére. Gazdasági téren a két állam­nak tehát egységes munkatervet kell kidol­goznia. A csehszlovák—lengyel unió mindkét állam exportrendszerét kiépítené. Az unió megkötése előtt azonban Lengyelországnak elegendő biztositékot kell kapnia, hogy a len­gyel kereskedelmi ipar szabad utat nyerjen nemcsak kelet, hanem nyugat felé is. Véres párviadal a mitrovicai fegyház udvarán Bajram hírhedt rablóvezér szökési kísérlete Agyonltőt egy fogházért Belgrád, február 16. A koszovszka-mitrovicai fogházban vé­res események játszódtak le. A fegyházban ülte le büntetését Bajram Asan hírhedt délszerbiai rabló- vezér, aki Szkoplje környékén szám­talan rablást követett el. Bajram Asan, akit a csendőrség csak hosszú üldözés után tudott a múlt év elején elfog­ni, pár hónappal ezelőtt'került az állami fegyházba, ahol igen vigyáztak rá. A hirhedt rablóvezér azonban mégis kijátszotta az őrök éberségét, péntek éjszaka kibontotta a börtön falát és menekülni próbált, A fegyház udvarán a menekülő Bajram Asan szembekerült Draskovics Ilija fegy- házőrrel, akit — még mielőtt az védekezhe­tett volna — a földre tepert, a fegyvert kicsavarta a kezéből és a fogházőrt lelőtte. A lövés zajára elősiető fogbázőrök és az udvarba szorult rabló között valóságos tűz­harc fejlődött ki. Az egyik fogházőr golyója Bajram Asant szivén találta, aki holtan rogyott össze. A fogházigazgatóság a vizsgálatot megindí­totta, a véres esetről egyben jelentést tett az igazságügyminisztériumnak. 3

Next

/
Thumbnails
Contents