Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-16 / 38. (1076.) szám
4 * iMk^^‘MÍRIíAE> 1926 február 16. Kedd. 'rmrggicwflsx-:;; . -------- --------~&m A k omáromi „ga!ambászat“ Az évszázados népszokást veszedelem fenyegeti A nyelvtörvény végrehajtási rendelete — Saját tudósítónktól — I. rész. A régi Komáromnak öt nevezetessége volt: a komáromi halászlé (amit egy napon nem is szabad kimondani a szegedi halpaprikással), a fehér, gyür- kés cipó cigánypecsenyé'vel, vagy ludíertállyal, — ilyenkor fiőjtelő havában a költés, vagy szaladós, amin a csírázott búzából készült, kemencében sült roppant édes valamit tessék érteni, a tulipános láda és a komáromi „purcli“ galamb, meg a komáromi jeles galambászok céhe. Halászlé még akad néhanapján, csak alkalom kínálkozik egyre ritkábban hozzá. Nóhaivaló Beöthy Zsoltnál születése napján, szeptember 4-én, a hires irodalmi szümpozionokon mindenkor volt benne részünk, néhai Salamon Antalné Tócsy Mári nagyasszonyka főzte szolgafán bogi-ácsban és micsoda illusztris közönség elölt! Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Berzeviczy Albert, Takáts Sándor, Kozma Andor, Endrődi Sándor, Mólnál- Ferenc, Lőrinczy György, Beöthy Laci, azután egyetemi tanárok, Írók és mi, komáromiak még az ujjainkat is megszoptuk utána — bocsánat a pórias kifejezésért. Büszke is volt rá a házigazdánk! De Beöthy Zsolt 1919-től kezdve nem jött már többé haza, az ő kedves szi- getjére... A fehér, gvürkés cipót minden hetivásáros napon árulták a Rác-utcán, ott sült mellette a cigánypecsenye is a hentesek sátraiban, ott piroslottak a libaferiáiyok is és a vásáros nép jól lakozott. A városháza előtt pedig teknőkben árulták a kőttest, ami édes volt, mint a csurditott márc. Ez is mind elmúlt, mint a lefolyt vizek elmúlnak, hogy többé soha viszont ne lássuk fodros habjaikat. Elmúlt a tulipános láda is, aminél különbet nem tarkáztak a Duna—Tisza környékén. Valamikor Belgrádig szállították a komáromi „ládás” asztalosok, a Szivanyó—Jókayak hírneves nemzetsége, akiknél apáról fira szállt az ékes tarkázás titka, amit rendesen asszonyemberek jó Ízlésére bíztak. Csak a galambok és a galambászok maradtak meg. A komáromi tájfajta, a keringő és bukó „pure- li“ galamb; a csőre olyan rövid, hogy alig látszik ki a fejéből; van feketetarka, kéktarka, vöröstarka üstszinü (ezüstfehér) és sárgatarka; annál értékesebb, minél tisztább a faj, ha a szárnya és farka tollaiban nincsen hiba, azaz másszinü toll. A komáromi galambászok többnyire a kömives és ács mesteremberek közül kerültek ki, akik télszakán ráérnek „galambászni“. öt-hat méter hosszú vékony rúd végére rongyot kötnek és ezzel zavarják fel a háztetőn sütkérező galambokat. Ezek aztán mígkerülik sebes repüléssel a környéket. A szomszédok galambjai látva a keringő galambcsapatot, felszállanak és közéjük vegyülnek. Azután együtt leszállanák a falkával az idegen háztetőre, ahol bemennek az etetőbe és a galambász alkalmas pillanatban leereszti annak csapőajtaját, vagy lépvesz- szőt dug a szárnyai közé a „vidéki" galambnak. A zsákmányt azután csak birság melleit adja ki a galambász. Hogy ez lopás volna, arra sohase gondolt Komáromban senki. Paragrafusnyelő jogászok ugyan ennek minősítik, de azoknak fogalmuk sin- oscn a galambászatról és nem komáromi, hanem csak hidon béballagott, gyütt-ment emberek. A komáromi galamb eképpen évszázad óta híres portéka. Régen nevezetes és rangbéli emberek is galambásztak Komáromban, Győrött. Győri galambászok egy galambért, amilyenre a foguk fájt, tizszer is átjöttek Komáromba, míg az alku létre jött, sokszor — galambról lévén sző — nagy summákon. Komáromi galambászok most Nyitrára szállit- tottak fajtiszta komáromi „purcli" galambokat, melyek 100—200 méter magasan is keringenek és olykor buknak 15—20 métert is. Ilyen galamb csak nálunk terem. A szolgabirő azonban nem ismér poézist, évszázados népszokást, hanem azt lapozza fel a törvénykönyvből, hogy iparengedély szükséges a galambkereskedéshez. Rettenetes megsértése ez évszázados szokásjognak. Tó-utcátóh Viz-uteáig, Rozmaring-utcától Páva-utcáig ezt tárgyalja minden galambász. Nem is állnak meg a jussuk megvédésében a köztársaság elnökéig, aminthogy hajdanában a magyar királyig elmentek volna, ha ilyen eset éri őket. Iparengedély a galambásznak, akinek a het- venhetedik öregapja is kergette a purclikat a mohácsi veszedelem óta, de legalább azóta! Mert borzasztó, kérem alássan, a demokrácia, amely nem hisz hagyományokban, költészetben és öregapáink jussában, akik, szegények, mind megfordulnak a sírjukban, amint a szolgabirő kimondja az Ítéletet unokáik felett: Kihágásban marasztal tátik és 30 koronára büntettetik. Nem a harminc korona, az csak rongy harminc nikkel pénzdarab, annyi, mint egy jó purclinak a fertályrésze, — hanem az elv miatt! A juss van itt megsértve, kérem szívesen, az ősi juss. A. Gy. B ieo szenveáSk "I* | i védelmet nyújt a lágyék, ö kftidöksérvnél a mf tökélete- v [ill sérvkötönk. mely éljél ts $ idenléte bandázs operáció g gyomor- és anyaméhsülye- 5 dal ma zott lúd talpbetét. Fia- 8 . hát- és mellmelegltö fl eriróz Bmllslava, Baon-a. 51 § rlegyzék fagyén még aznap elintézte*nel § A köztársaság bíróságairól, vállalatairól XII. fejezet Az állami alkalmazottak és közegek nyelvi képesítéséről 60. cikk. 1. Minden hivatalnál, hatóságnál vagy intézetnél, amely az 1. cikkben felsorolt minisztériumoknak van alárendelve, bármely, akár végleges, akár ideiglenes, előkészítő, kisegítő vagy szerződéses szolgálatban újonnan alkalmazni, fölvenni vagy ez igazgatás közegévé (2. cikk 3. bekezdés) kinevezni, vagy ilyként fölvenni csak azt lehet, aki tökéletesen bírja az államnyelvet úgy, hogy képes legyen önállóan és helyesen a hivatalt vagy szolgálatot ellátni és a felekkel tárgyalni. 2. Valamely bírósághoz laikus bíróként és ülnökként az állami igazgatás szabály szerint csak azt nevezheti ki, aki az 1. bekezdés föltételeinek megfelel. 3. Csendőröknek próbaszolgálatra való alkalmazásánál az 1920. április 14-én 299. sz. a. kelt törvény 16. §-a hatályos. 61. cikk. 1- Olyan ügyágakban, ahol tárgyilag képzett i és nyelvileg tökéletesen képesített erőkben hiány mutatkozik és ahol sem szolgálati teljesítmény, sem a felekkel való érintkezés nem szenved ezáltal kárt, a miniszter hozzájárulásával a szolgálatba az előkészítő gyakorlatba kivételképpen ideiglenesen föl lehet venni vagy ideiglenes közegként alkalmazni lehet azt a pályázót is, aki legalább részben bírja az államnyelvet, azzal a föltétellel, hogy irás- belileg kötelezi magát arra, hogy a nyelv tökéletes ismeretét egy éven belül igazolja, ha tőle el lehet várni, hogy teljesíti est a föltételt. E határidőt érelemre a miniszter fontos okokból legfeljebb egy fél évvel meghosszabbíthatja. 2. Ha a pályázó a megállapított vagy meghosszabbított határidőben nem igazolja a tökéletes nyelvi képesítést, úgy az illetékes hatóságoknak az ideiglenes szolgálati viszonyt azonnal föl kell bontania. A pályázót csak ezen kifejezett korlátozással lehet alkalmazni, amelyet a kinevezési (alkalmazási okiratba) is föl kell venni 62. cikk. 1. Az államnyelv ismeretét a pályázó igazolhatja: 1. Állami tannyelvű nyilvános tanintézet bizonyítványával, amelyet eredménnyel látogatott, ha nem kétséges, hogy ez idő óta nem felejtette el az államnyelv ismeretét, vagy 2. olyan bizonyítvánnyal, hogy az illető szolgálati ágban egy gyakorlati vizsgát teljesen vagy részben az állam nyelvén eredményesen tett le, vagy 3. valamely külön viztegáló bizottságnál tett vizsga bizonyítványával. 2. E vizsgától a miniszter eltekinthet, ha az eddigi működésből vagy más körülményekből az államnyelv tökéletes ismerete kitűnik és ha ezt a hivatali elöljáró, aki a pályázót alkalmazni jogosult, igazolja. 63. cikk. 1. A 62. cikk 8. pontjában említett vizsgát egy elnökből és két tagból álló bizottságnál kell letenni, ezeket és megfelelő számú helyetteseiket a miniszter nevezi ki. 2. Az elnök összeállítja a bizottságot és meg* hivatalnokairól, intézeteiről, és szerveiről állapítja a vizsga helyét és idejét. Ez Írásbeli és szóbeli lesz és minden jelöltnél legalább egy óráig kell tartania. Ha több jelölt egy időben tesz vizsgát, úgy a szóbeli vizsga 3—3 jelölt számára mindig egy óráig tarthat. Az írásbeli vizsga tárgya valamely kérvénynek, beadványnak, vagy elintézésnek az állam nyelvén való megfogalmazása, egy okirat lefordítása, bírósági vagy hivatali iratok elintézése az államnyelvben és tollbamondás; a szóbeli vizsga tárgya azután az írásbeli vizsga tárgyáról, vagy az illető szolgálati szakba vágó ügyről való beszélgetés. 3. A bizottság szótöbbséggel határoz. 4. A vizsgát a bizottság által megállapított határidőn belül egyszer meg lehet ismételni, ameny- nyiben a 61. cikk 1. bekezdésében megállapított határidő nem múlt el. 5. Részletes előírásokat a vizsgáról minden központi hatóság rendeleti utón fog kiadni ügyága részére. 64. cikk. A bírák, hivatalnokok, gyakornokok és más alkalmazottak, akik már alkalmazva vannak, a 62. cilik értelmében e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül igazolni tartoznak, hogy az államnyelvet e rendelet 60. cilike által megkövetelt módon bírják, ha a miniszter nem engedi el ezt az igazolást abból az okból, hogy eddigi működésűk, vagy más körülmények szerint az államnyelv tökéletes ismerete kétségtelen. 2. Az államnyelv ismeretét nem kell külön kimutatniok azoknak, akik azt a szolgálati kimutatások szerint a 62. cikk 1. és 2. pontjában megjelölt módon már igazolták. A íelsőbbíoku bíróság vagy hivatal vezetője kimutatást készittett körlete alárendelt bíróságainak és hivatalainak alkalmazottairól és abban megállapítja, hogy a személyi kimutatások szerint ki igazolta közülük az államnyelv ismeretét ilyen bizonyítvánnyal, vagy kinél nem kétséges eddigi működése vagy' más kő. rülmények alapján az államnyelv tökéletes ismerete. A többieket figyelmezteti az 1. bekezdésben említett kötelességükre azzal a megjegyzéssel, hogy számukra megállapított rövid határidőn belül igazolhatják az államnyelv ismeretét vagy az 1. bekezdés értelmében ezen igazolás elengedését kérhetik. Ezekre, valamint azokra nézve, akiknél eddigi működésűk vagy más körülmény alapján az államnyelv ismerete kétségtelen, azután javaslatot tesz a miniszternek. 3. Azok, akik az államnyelv ismeretét bizonyítvánnyal nem igazolják, vagy akiknek nem engedték el az igazolást, azt vagy az 1. bekezdésben megállapított időn belül letett gyakorlati vizsgával, vagy ugyanezen időn belül a 62. cikk 8. pontja és a 63. cilik 1—3. és 5. bekezdése szerinti vizsgával igazolják. E vizsgát a bizottság által megállapított időn belül egyszer meg lehet ismételni, azonban legkésőbb az első vizsgától számított egy éven belül. 4. A miniszter fölmentheti a vizsga alól azokat a birákat, hivatalnokokat vagy más alkalmazottakat, akik e rendelet hatálybalépésének napján legalább 50 évesek és az államnyelvnek legalább részbeni ismeretét igazolják, ha a miniszter meggyőződése szerint továbbra is szolgálatban maradhatnak anélkül, hogy a szolgálat, a munka arány- lagos szétosztása vagy a felek érdeke szenvedne ezáltal. Szlovenszkóban 140 család él, akiket a babona az ördögtől származtat Házassági tragédiák egy 200 érés babona miatt — Miről ismerhetők fel, „akik az ördögtől származnak" — A szép hócsai zsidóleány bűnbeesése- A P. M. H. tudósítójától Homonna, február 15. Ha akadna egy modern Könyves király, aki törvényt hozna a tömegbárgyuság ellen, úgy hires mondását bizonyéra igy szövegez- né: „Boszorkányok, amelyek nincsenek..., de sötétagyu ostobák, akik vannak és hisznek mindenféle babonákban, máglyára vieu- dök...“ Ha élne egy ilyen Kálmán király, Ho- monnán most vígan ropogna a máglya rő- zséje. Él Homonnán körülbelül 25 esztendeje egy Deutsch Mór nevű kereskedő. Egy kapu alatt kis cukorkákkal kezdte a boltját, lassan azonban megtollasodolt. A háború elején üzletágat cserélt, most már inkább csipkét, szalagot árult, úgy hogy a háború alatt vagyont szerzett. Az elmúlt éven már 150.000 korona passzívával volt fizetésképtelen. De nem csupán vagyonban, hanem a családtagok számában is a mértani baladvány szerint gyarapodott. Fiai megnősültek, asszonyokat hoztak a házhoz. Leányai férjhez mentek és a vők ugyancsak az ő kis boltjában mérték a pántlikát. Végül is egy eladó leánya maradt. Egy nagyforgalmu vásár délelőttjén egy bocker állított be Deutsch boltjába. Deutsch szó nélkül átnyújtott a jövevénynek egy 10 fillérest, amit az köszönettel zsebre is vágott. De azután igy szólt: — Én tulajdonképpen nem snorrolni jöttem. Engem reb... küldött Visóról, hogy ha van még egy eladó leánya, hát vegyem feleségül. Deutschnak sok dolga volt ugyan, de azért úgy kiszolgálás közben végigmérte az ifjút. Olyan volt, mint a többi. Sovány, kiéhezett, rongyos. Bocher. — Aztán tudsz-e tanulni? — kérdezte Deutsch. A jövevény sietve hadarta el mindazon szent könyvek neveit, melyekben otthoni jártassággal lapozgatott és elősorolta azon tal- mudiskolákat, melyeknek növendéke volt. Egyszer még a belzi rabbi is megdicsérte. — Jó, — fejezte be a disputát a családapa. Akkor gyere el este. És minthogy az ifjú bámulatot keltett a szent könyvekben való jártasságával, nehogy elszalasszák ezt a kitűnő partit, rögtön eltörtek egy tányért. Ez volt a kézfogó. Néhány hétre rá követte az esküvő. Az ifjú nem hozott csalódást. Kedvence lett a jámbor zsidóknak, büszkesége a Deutsch-családnak. És nem felejtkezett meg férji kötelességeiről sem, miként azt a szent könyvek a péntek esti ájtatosság utolsó fejezeteként előírják. Két év alatt felesége két gyermekkel ajándékozta meg és odafönn a kék tó partján a harmadik kis maszatos is | várta, mikor jön érte a gólyafogat. Ekkor azonban váratlan eset vetett véget a családi boldogságnak. Egy szép este dühöngve rontott rá a mitsem seitő vejére az após. — Igaz, hogy te „chicsa“ vagy? — ordította. A férj megremegett. — Mutasd a kezed! — dühöngött az Öreg és máris megragadta a vő reszkető kezét, ujjait ide-oda nyomogatta, azután diadalittasan fordult a betóduló családhoz: —- Látjátok, igaz, amit hallottam. Hersl egy chicsa. Nem tudja összetenni az ujjait. Fuj. Egy chicsa az én családomban! Azonnal takarodj! A fiatal férj lehorgasztotta fejét és ment. Másnap a rabbi előtt megindult sz eljárás és mivel a legbigottabb zsidók tényleg válóoknak ismerik el, ha valaki letagadva „chicsa“ származását, nősül meg, ki is mondotta az elválasztást egyházilag. E különös válóper nem az első ezen a vidéken, ahol egy babonás hit eleven valóságként él különösen a Galíciából bevándorolt bigott ortodoxok képzeletében. És ezt a családi tragédiákat előidéző babouát épp oly komolyan hiszik és vallják, mint szent könyveik akármelyik tételét. A babona keletkezése körülbelül 200 évre vezethető vissza. A monda szerint élt ebben az időben egy Hocsa nevű kis isteni: át- mÖgÖtti falucskában, valahol Sztropkó környékén, a legsivárabb hegyek között egy zsidó korcsmáros, akinek oly szépségesen szép leánya volt, hogy még az eperjesi urak is róla beszéltek. Tizenöt esztendős lehetett ez a gyönyörűséges rőzsabimbó, akinek erényeit a család vasvillával védte. Ha férfiember jelent meg a házban, a fehérbőrű, feketeszemü leány rögtön eltűnt valahol a pince mélyén. Még a falu görögkatolikus papja sem volt kivétel. Ráchel leánya vele sem állott szóba. Egy melegedő tavaszi éjszakán azonban láz verte ki a szénaboglyán alvó leánykát. Azt álmodta, hogy a görög pap tér be hozzá, kedveskedik, méhsörrel kinálja, lehajol hozzá... Iszonyú fájdalmat érzett, fel akart állam, de nem birt. Végül is vendége még néhány búcsúszót mondott, azután kifelé indult. Ekkor vette csak észre, hogy vendégének lópatája volt és fején kis szarvacskák ékeskedtek. A leány másnap reszketve mesélte el anyjának szörnyű álmát, aki iszonyúan megrémült Semmi kétség! Az ördög, a gonosz szellem ejtette meg leányát a főtisztelendö ur képében... Hiába volt minden ördögűzés, hiába minden imádkozás, Ráekel szépséges gyermeke egy egészséges fiúgyermeknek adott életet. A korcsmárosék természetesen igyekeztek az esetet titkolni. Akkoriban még nem élt Kalapos király, a zsidók sehol sem voltak anyakönyvelve és igy az „ördögtől származott", mire 18 esztendős lett, asszonyt hozott a házhoz, aki azután nyolc gyermekkel ajándékozta meg. Csak évek, évtizedek múlva sült ki a turpisság — abban az időben még nem volt autóbuszjárat Sztropkó felé •— és tudta meg az esetet a sztropkói rabbi. Azonnal szörnj ü átkot bocsátott ki az „ördög leszármazottjaira". Hogy magvuk szakadj* n, egyszerűen megtiltotta a zsidóknak, hogy egy ilyen ifjúval vagy leánnyal, akiket jloesa falu neve után chicsaknak neveztek, házasságot kössenek. Ugylátszik azonban, má-* akkor is akadtak olyanok, akik nem tekintették parancsnak a rabbi parancsát, mert mind a nyolc unoka kapott életlársat és elszaporodtak a szélrózsa minden irányába, ahol tovább szaporodtak, sokasodtak. De a sztropkói rabbi átkát még ma sem felejtették el a bigott ortodoxok és jaj annak, aki gyermekét tudatosan egy ilyen chicsával házasítja össze. Mert még ma is vannak sokan, akik pontosan figyelemmel kisérik a családfát és valóságos chicsa-gothai-almanackot vezetnek róluk. Ismertető jelük az, hogy jobb kezük ujjait nem bírják összetenni, mert egykor uszóhártya volt ott — egyetlen örökség az ördögtől, — amely azonban lassan visszafejlődött. Egy ilyen „chicsa-szakértő" állítása szerint csak Keletszlovenszkóban körülbelül 140 ilyen család él, de sokan elkerültek a legtávolabbi országokba, sőt Amerikába is. Minthogy a férfileszármazók között sok Welszberger van, (azután Berkovits, Chajmovits, Szrulyovits, nem egy ügyvéd, orvos, tanár stb.) nem lehetetlen, hogy a nyitrai Weiszbergerek, akiknek mesés milliárdos örökségéről csak nemrégiben Írtak oldalakat a lapok, szintén az ördögtől származnak. Az örökség ilykép ajándék az ősapától. Emiatt az együgyüen ostoba babona miatt kellett otthagyni a talmud tudós Hereinek feleségét és ... három gyermekéi... Dr MOLNÁR sImÍÍÍÍM kedély- és idegbetegek részére Sátoraljaújhely 5160 Napi teljes ellátás K£ 45.— tői Ismeri már a >>RANA(< férfi gummikülönlegességet ? Kapható minden gyógyszertárban, drogériában szaküz!etben.
