Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-14 / 37. (1075.) szám
T»**&áiMU v lA^AÖL*HÍftíiAi> 1926 február 14. Vasárnap. A népszövetség válsága Vllágharc az állandó tanácstagságok körül — A skandináv államok erélyesen Lengyelország ellen fordulnak — Németország visszavonja kérvényét? Uj államkölcsön A kormány 6%-os sorsolható kölcsönt bocsát ki Prága, február 13. A Lidové Noviny értesülése szerint a jövő héten uj állami kölcsönt bocsátanak ki. A kölcsönösszeget a vasutak hosszulejártu adósságainak fedezésére akarják felhasználni, mivel a hosszúlejáratú kölcsönök most különbözők és a kamatjaik is eltérőek. Az államkölcsönnel tehát az egységesítik és egyszerűsítik az államvasutak hosszúlejáratú adósságait A kölcsön 6%-os és sorsolható lesz húsz éves részletfizetéssel. Az 1500 koronás államkölcsön kötvényét jegyezni lehet 750 koronás vasúti prioritásokkal, a másik felét ezidén esedékes állampénztári utalványokkal, vagy pedig készpénzbefizetéssel. Közelebbi feltételeket a hivatalos lap a jövő hét elején fog közölni. A nemzeti jegybank igazgatótanácsa A Lidové Noviny jelentése szerint a Nemzeti Bank igazgatótanácsát még nem állították össze s nem döntöttek arról, hogy müyen címet kapjanak a kormány által kinevezett tagok és a részvényesek képviselői. Erről most folynak tárgyalások Pospi- sil, a bank kormányzója és a részvényesek képviselői között. A lap szerint Morvaországnak nem lesz képviselője a tanácsban, ha csak a cseh néppárt közben ki nem kényszeríti. Az utolsó hírek szerint az igazgatótanács összeállítása a következő lesz. A nagyiparosok részéről: Hodács dr. és Heid- ner dr. titkárok, továbbá Dvorák dr. a prágai egyesült gazdasági társaságok központjából. A német részvényeseket Liebig gyáros, vagy Kyzlink dr. a német nagyiparos egyesület titkára fogja képviselni, valamint Lustig igazgató, szociáldemokrata képviselő. A nemzeti szocialisták megbízottjául Si- meket, az agráriusokénak Klindera mérnököt, vagy Brdlik dr. tanárt emlegetik. Szlovenszkó képviselője Medveczky Lajos dr. lesz. Légi forgalom Franciaország és Németország között Berlin, február 18. A Vorwarts értesülése szerint azok a tárgyalások, amelyek a német légiforgalom szabaddátétele kérdésében betek óta folynak Párásban, hamarosan befejeződnek. A nagykövetek tanácsa alapjában véve hajlandó elfogadni a német követeléseket, de követeli, hogy a birodalom garanciákat nyújtson a repülőgépek katonai alkalmazásának elkerülése tekintetében. Jelen pillanatban már csak az elvi határozat megszövegezése foglalkoztatja a két delegációt Ha a megegyezés létrejön, akkor több uj légi vonalat létesítenek Franciaország és Németország között, igy délen Lyon és München, északon pedig Páris, Köln és Berlin között. London, február 13. A locarnói napok óta nem uralkodott hasonló izgalom az angol közvéleményben, mint most, amikor a nép- szövetségi tanács sorsa dől el. A sajtó egyre hangoztatja, hogy maga a népszövetség jutott a kérdéssel válságba és ha nem sikerül kellő megoldást találni, úgy a genfi gyülekezet könnyen elvesztheti eddigi jelentőségét. A politikai atmoszféra telítve van ellentétes hírekkel, melyek egyrészt Parisból és Berlinből, másrészt a tanácstagságokra aspiráló államok fővárosaiból érkeznek. A lapok véleménye a népszövetségi tanács kibővítése kérdésében erősen ellentmond egymásnak. A konzervatív és a kormányhoz közelálló Mór- ningpost ma már nem ellenzi a tervezett bővítést, a liberális sajtó és a munkáspárti orgánumok ellenben merően elutasítják. A hivatalos körök egyelőre tartózkodnak a véleménynyilvánítástól. Az angol minisztertanács nem hozott döntést. Beavatott források szerint azonban bizonyos, hogy a kabinet eddigi álláspontjában változás történt, mert ma a hangulat már kedvezőbb Lengyelország és Spanyolország iránt. Legnagyobb jelentőséget a külföldről, elsősorban Svédországból jövő híreknek tulajdonítanak, mert a semlegesek magatartása fogja a kérdést eldönteni. Hogy miről van tulajdonképpen szó a népszövetségnél, aprói a Matinban Sauerwein közöl egy nagy cikket. Mint ismeretes, Ló- carnóban megígérték Németországnak az állandó tanácstagságot. Az állandó tanácstagság rengeteg befolyást biztosit s igy Németország is döntő módon irányíthatná a genfi véleményt, ha a tanács mai összetételébe kerülne be. A mai rendszer szerint Németországgal együtt csak öt állandó tanácstagja volna a népszövetségnek, úgymint Franciaország, Anglia, Olaszország, Németország és Japán. Ha Spanyolország, Lengyelország, Brazilja, Belgium és mint a legújabban jelentik: Csehszlovákia is igényt tartana erre a tisztségre, akkor a tanácstagok száma egyszerre kilencre ugórna s majdnem annyira bővülne ki, mint maga a népszövetség európai gerince. Ma a népszövetségnek az állandó tanácstagságokon kívül hat átmeneti tanácstagsága van. Ilyen átmeneti tanácstagok Spanyolország, Belgium, Brazilja, Uruguaj, Svédország és Csehszlbvákia. A régi összetételben a népszövetségi tanácsban bizonyos egyensúly állt fönn. Ma Németország belépésével ez az egyensúly eltolódna s ezért Franciaország azt kívánja, hogy ezt uj tagok bekapcsolásával kell helyreállítani. Brazília tanácstagsága ellen azonban a délamerikai államok máris protestálnak, úgy hogy fölvétele már most el- utasitottnak látszik. Ha a mai átmeneti tagok közül néhány állam állandó taggá válik, akkor az átmeneti tagok számát is ki kell egészíteni, még pedig francia vélemény szerint három délamerikai, egy skandináv, egy kis- antantbeli és egy ázsiai képviselőveL A tegnapi rendkívüli tanácsülés döntést csak annyiban hozott, hogy a március 8-án Összehívandó rendes összejövetel napirendjére tűzte a népszövetségi paktum negyedik pontjának, vagyis a tanácstagság kérdésének megtárgyalását. A napirend első pontja pedig Németország fölvétele. Március 8-án délután 3 órakor ül össze először a plénum, mig délelőtt 11-kor a tanács tart előzetes megbeszélést. Londoni népszövetségi körökben tegnap este érdekes hírek érkeztek Stockholmból. Ezek szerint a skandináv hatalmak Svédország vezetésével elhatározták, hogy Anglia népszövetségi magaviseletétől függetlenül, állást foglalnak a népszövetségi tanács mindennemű kiegészítése ellen. Csak Németország megígért és törvényszerű tanácstagságát hajlandók támogatni. Annyi bizonyos, hogy Anglia a legszívesebben nézné, ha a tanács csak Németországgal bővülne ki, miáltal a latin-szláv csoport nem kerülne túlsúlyba. Nagyon jól tudják ugyanis Londonban, hogy Németország aligha egyezik bele a tanács bővebb kiegészítésébe, mert ezzel paralizáltnak látná azokat az előnyöket, melyeket a népszövetségbe való belépés révén helyeztek kilátásba neki. Könnyen lehetséges, hogy azonnal visszavonja kérvényét, ha az ígért előnyöket az uj módosítás következtében nem kaphatná meg. Berlin, február 13. Az érdeklődés középpontjában a népszövetségi tanács körül tomboló harc áll. Berlinben nagyon jól ismerik azt a küzdelmet, amely egyrészt Páris és London, másrészt Varsó, Brüsszel, Prága és Madrid között folyik. Nagy megütközéssel vették azt a hirt, högy most már Csehszlovákia is állandó tagságot igényel. Az olasz—német incidens még jobban elkedvetlenítette a birodalmat s most már komolyan félnek attól, hogy az uj tanácsban a latin-szláv blokk megsemmisít minden német indítványt. Főleg Lengyelország tagsága miatt nagy az elkeseredés. Páris, február 13. A francia lapok sokat foglalkoznak a genfi népszövetségi tanács körül folyó harcokat, bizonyos tekintetben a népszövetség krizisét látják benne. Egyes baloldali orgánumok figyelmeztetnek arra, hogy Németországot nem szabad elkedvetleníteni s nem szabad kierőszakolni, hogy visszavonja fölvételi kérvényét, mert igy könnyen a népszövetség szétugrasztására vezethetnek az események Sir Eric Drummont a jövő héten Berlinbe utazik, hogy ott mint a népszövetség főtitkára tanácskozásokat folytasson a birodalom belépésének praktikus keresztülviteléről. A nyugdíjas vasutasok j egy kedvezmény e Az országos keresztényszocialista párt kebelében alakult közlekedési és közalkalmazottak szervezete 1926. január 9-én 91/926 szám alatt kérdést intézett a csehszlovák államvasutak pozsonyi igazgatóságához a szénufalvdnyok és az arcképes igazolványok jogtalan megvonása tárgyában és egyben kérte ezek újbóli kiutalását. A közalkalmazottak szervezetének ezen kérésére a február 8-án kelt 77—II/M.5.—26 szám alatt a következő kedvező választ adta. 1. A vasutügyi minisztérium 1925 február 26*án kelt 9101.—Prés.—1/925 és 1925 október 31-én kelt 48870. III./3.925 számú reudelete szerint mindazon volt magyar államvasuti nyugdíjasnak, vagy kegydíjasnak igénye van kedvezményes vasúti utazáshoz, ha csehszlovák állampolgár és állandóan a csehszlovák állam területén tartózkodik. Vagyis a volt MÁV. csehszlovák nyugdíjasok ugyanabban a vasúti kedvezményben részesülnek, mint a vérbeli csehszlovák nyugdíjas vasutasok. A vasutigazgatóság ezzel egyidejűleg azt is közölte velünk, hogy erről az intézkedésről az összes vasúti állomások elöljáróit megfelelő eljárás végett értesítette. A körrendelet 1925 ÍV./9én kelt, száma 4203—1./925. és 1925. XI./20. kelt, száma 16842/3.1. 25. Ezen körrendelet alapján tehát mindazoknak a nyugdíjas vasutasoknak, akik csehszlovák állam- polgársággal birnak és állandóan a csehszlovák állam területén laknak, visszaadták a tőluk jogtalanul bevont igazolványokat és aki eddig vissza nem kapta, az ületékes vasúti állomás-főnökségtől igényelheti. Természetesen azon MÁV. nyugdíjasok bevont igazolványait, akiknek mindezideig nem sikerült a csehszlovák illetőséget megszerezniük, s üleíősé- güket bizonyítvánnyal igazolni nem tudják, a vasúti állomás-főnökségek nem szolgáltatják ki ujbóL A kegydijas és más ehhez hasonló vasúti ellátásban részesülő vasutasok szintén csak a fenti föltételek mellett kaphatják meg a kedvezményes vasúti utazáshoz szükséges igazolványokat. 2. Mindazoknak a volt MÁV. nyugdíjasoknak, kegydijasoknak, kiknek ezen föltételek szerint joguk van kedvezményes vasúti utazásra jogosító igazolványhoz, egyúttal igényjogosultsággal birnak a „rezsi" szén beszerzésére is. Az állomás-főnökségek uj bevásárlási könyvecskéket kötelesek az igénylők rendelkezésére bocsátani A rendeletet a kassai vasúti igazgatóság is megkapta. Voszatkó János, f . a közlekedési és közalkalmazottak elnöke. un fAAAl A A A ÁA Á ÁA A A AAAÁAá A A A AAl A Sorsjegyet mindenki csak XiaSDiorQt 6s Tsa bankUMban vesz, Drattsiofo, Dadnlínd ni. Telafon 1920 és 23«6. Kulinária Irta Márai Sándor . Paris, februárban. Franciaországban most ünnepük Bril- lat-Savarin halálának 100. évfordulóját. Ez a dátum a világi események kalendáriumában alkalom arra, hogy a kürtös-kemencé- jü francia konyhákban megfőzzenek egypár jő ebédet s a napilapok és folyóiratok izes cikkekben méltassák a francia konyha nagy mesterének különös művészetét. Szétmegy a nyál az olvasó szájában, mikor ezeket az értekezéseket olvassa; de a feltűnő ezekben a cikkekben és megemlékezésekben mégis az, hogy a méltatás kizárólag Brillat-Savarin irói képességeit illeti; a szakácsról, aki Brillat-Savarin sose volt, egyformán hallgatnak a szakácsok és az esztétikusok, a kortársak és az utódok följegyzései. Mutasd meg nekem, mit eszel, s megmondom, miféle ember vagy: ezek szerint Brillat Sava- rin, a világhírű ínyenc, minden inkább volt, csak ínyenc nem; s a konyhához alapjában keveset értett. Hogy mégis ő irta a legcsodálatosabb érzéki könyvet, a Physiologie du Gout-t? Az irásmüvészet rejtelmes gyökereken át táplálkozik a valóságból, az iró viszonya az élethez még titokzatosabb, s Flaubert, aki a lehetőségig önmegtartóztató életet élt, jobban ismerte Madame Bovaryt és többet tudott róla, mint a férje és a szeretője. Ami Brillat Savarint illeti, egykorú följegyzések alapján egyhangúlag állapítják meg róla kortársai, hogy a delikát konyhához annyit értett, mint egy gaseogne-i paraszt. A közönséges, nehéz, zsíros és tömören egyszerű ételeket kedvelte, homoki bort ivott hozzá vízzel keverve s a legkedvesebb vacsorája egy karéj érett sajt volt.... A receptek, amiket hires könyvében felsorol, s amiknek olvastakor a kevéssé asztal barát. olvasó is bizonyos kellemes érzéki ébredezést érez az Ínyében és a hasa körül, egy izgatott és finom irói fantázia találmányai, amik, kiragadva a könyvből és átültetve a valóság konyhájába, legtöbb esetben nem állják meg a „tüzpróbát". A sparher- ton s a háziasszony keze alatt képtelen kotyvalék Totyogna össze azokból a hagymákból és keserű füvekből, cseresznyemagból és szarvasgombából, vaddisznóagyarból és cápáhájból — (amihez végy egy ökröt, pirítsd meg, vedd ki a szivét s a balfülét, dörzsöld össze erősen hagymás zsírban) — egyszóval mind e meglepő fordulatokból, miket Brillat-Savarin a jó szakácstól elvár és megkövetel. Nem tréfa, hogy Brillat- Savarin a szalonkát gyertyaláng fölött sütötte s a szarvasgombának a házaséletben olyan nagy jelentőséget tulajdonított, hogy könyvében külön fejezetet szentel a házasságtöréseknek, amiket egy bizonyos rég elmúlt farsangon — Brillat-Savarin szerint — kizárólag a szarvasgomba túlzott élvezete idézett elő a párisi jó társaságban. * Nincs semmi csodálkozni való, hogy a Physiologie du Gout szerzője nem értett az evéshez. Brillat-Savarin egy pikáns bölcs volt s a maga szakmájában nagy költő, még pedig romantikus költő, aki távol állt az élettől, illetve a konyhától s elfordított fejjel nézett át a sparhert könyörtelen törvényei felett. Az ételek, amiket hires könyvében összeálmodott, egy költő elképzelései, a fantázia csapongása; az életben ez a költő beérte egy karéj sajttal ... ő, aki könyvében ezt a szép mondatot irta föl mottónak: „Az állatok táplálkoznak; az ember eszik. Csak a szellemes ember tud enni." — kor- társai állítása szerint az asztalnál nem volt se szellemes asztaltárs, se finom evő. Könyve, amit halála után publikáltak, meglepetés volt kortársainak: Brillat-Savarint nem ismerték Madame Récamier társaságában s, Cussy, ki előbb prefektus volt Napóleon császári palotájában s kora legfinomabb ínyencei közé tartozott, röviden igy intézi el: „Brillat-Savarin Ízlés nélkül evett, utánzó volt és rosszul utáznott; keveset válogatott, sokat beszélt, pillantásából hiányzott az élénkség és az ebéd végén elaludt." Ca- reme, a szakácsok királya, később Talley- rand konyhájának az igazgatója — állítólag Careme müvszetének köszönheti Talleyrand a bécsi béke sikerét —, f ölj egy zéseiben igy emlékezik meg a jubilánsról: „Brillat-Savarin ur sohase tudott enni. A közönséges és durva ételeket szerette, nagy evő volt, s nem tudott étkezés közben azzal a köny- nyedséggel társalogni, ami fűszere az ebédnek ... Az ebéd végén annyira elfoglalta az emésztése, hogy néha elaludt." Jean- Jaques Brousson, aki a Nouvelles Littérai- res jubiláris számában összegyűjtötte e kortársi tanúságokat arra, hogy Brillat-Savarin nem értett az evés művészetéhez, megdöbbenéssel jegyzi fel, hogy a gourmet-k nesztora elaludt egy ebéd után, amit Careme készített! , . . De mit bizonyít mindez? Hogy a Physiologie du Gout-t egy nagy iró irta, egy költő, aki szokásaiban nyers és egyszerű volt s müvében örökéletü művészettel álmodta meg és fejezte ki az ételeket és az életet • Egy napilap vezércikkben közölte Pro- sper Montagne nézeteit Brillat-Savarinról, akit tisztel és nagyra tart. Ez a Prosper Montagne egy szakács — szakértők szerint benne inkarnálódott ma a francia konyha s a nagy francia szakácsok tradíciója és művészete. Nem ütközik különösebb nehézségbe megismerni ezt a művészt, mert atelier- je nyitott — a rue St. Honoré egyik sarkán egy eldugott, egészen kis és reudkivül drága vendéglőben kotyvasztja személyesen a déli és. esti órákban különös és értékes ételeit, s a helyiséget úgyszólván kizárólag áhitatos franciák látogatják. Montagne csak régi francia ételeket készít, a fal mentén körben állanak a polcokon szakácskönyvek a 13.—17. századból s rendelhetni nála tyúkot á la Henri IV., vagy sóletet á la Louis XIII. Ezek az ételek aztán aprólékos pontossággal és bőséggel, régi receptek utasításai szerint készülnek, s egy pillanatra egy párolt, pácolt, fűszerezett csirkecombon át letűnt századok izét érezhetjük hasunkban és szivünkben ... A sóletet XIII. Lajos idejében például pontosan úgy készítették, mint manapság is a jobb házakban, csak „cassoulet" volt a neve. Ebben a ravasz vendéglőben, ahol a fogpiszkálón kívül minden antik, előételnek (valami könnyüt kértem) adtak egy adag toulousi meleg kolbászt, olyan hosszút, mint a sertés, amiből készült Ez a kolbász át volt itatva a Legerősebb fűszerekkel; II. Henrik igy szerette... Utána, mikor már szuszogni nem birtam és egy omelettet kértem, hoztak egy vaddisznót gyöngytyukkal spékelve s valahol messze az óriási tál végében nagy darab vajak között csakugyan úszott egy kis sza- lonnás omelette. A maitre d'hotel biztosított róla, hogy I. Lajos vadászat után mindig igy ette az omelettet. Aztán jött Montagne s kérdezte, hogy milyen halat és pecsenyét akarok az előételek után. Mikor goromba lettem és egy szelet süteményt kértem, elkezdtek hozni ibrikeket s krémeket, gyümölcsöket, snapszokat és lekvárokat öntöttek egy leveses tányérba, aminek a tetejére tényleg rátettek egy rumos kuglupíot. III. Charles szerette ezt igy. En, aki egyszerűen csak Sándor vagyok s inkább az utolsó, mint az első, az ebéd után ni egér lettem Brillat-Savarint, aki ilyen konyha mellett inkább papíron élte ki az ételeket s az életben beérte egy darab sajttal. A
