Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-14 / 10. (1048.) szám

^l^í^iVUfi^ARHlRnAB W—WW—IUUHI IljfcV 1926 }annár 14, Csili örtök Ford és Citroen harca Mulatságos képek a reklámháborubál — Ho! Ford, hol Citroen kerekedik fölül Zürich, január közepe. Itt, Svájcban, a reklám ismeretlen fogalom. Másképpen áll azonban a helyzet a párisi es ame­rikai gyáraknál. Azok szakadatlanul harcolnak egymás ellen. Sőt már megindult a harc az ame­rikai Ford és az európai Citroen között is. Tudva­lévő, hogy mind a két gyár óriási összegeket fordít reklámozásra. Harci szándékát először a Ford-gyár mutatta ki, amennyiben egy Fárisból jövő hiradást adott közzé, amely a következő történetet mondja el: — Egy kisfiú jő bizonyítvánnyal megy haza az iskolából. Apja öt frankot adományoz neki. A kisfiú először másfél frankért vesz magának ciga­rettát; hirtelen azonban az az ötlete támad, hogy megmaradt három és fél frank vagyonáért egy autót vesz és elhatározza, hogy ir Citroen bácsinak. A nagyhatalmú gyáros magához kéreti a sajtó kép­viselőit is. Másnap délután, amint Citroén ur be­szélget az újságírókkal, bevezetik hozzá a gye­reket: — Te vagy az a gyerek, aki három és fél frankért autót akar venni? Rendben van. Add ide a pénzedet, azután lemehetsz a gyárba, kiválasz­tasz magadnak egy autót és én majd haza küldelek vele. A mi kis hősünk elmegy, hogy kiválasszon magának egy autót — Félóra múlva nyílik az ajfő. — Na, fiacskám — szólalt meg Cilroön —, ki­választottál magadnak egy kocsit? A kisfiú zavarában a fülét vakarja. Végre ne- kíbátorodik: — Citroön ur — mondja —, meggondoltam a dolgot. Kérem, adja vissza a három és fél franko­mat cs tartsa meg az autóját # Citroön ur nem sokáig hagyja felelet nélkül a F<?rd gyárnak ezt a kitalált történetét. Néhány nap múlva a következő történet jelent meg a párisi lapokban: „Egy párisi ur 6000 frankért veit magának egy Ford-autót. Néhány hónap múlva azonban gyorsan meg akar szabadulni kocsijától és ezért a követ­kező hirdetést teszi közzé: Azok, akik egy uj Ford-kocsit, mely 4C0 kilométert futott le, teljesen in­gyen akarnak, jelentkezzenek holnap délután 4 órakor a Concordia-tcren, az obeüszk lábánál. A Ford-autó gazdája pontosan 4-kor meg is érkezett a Concordia-térre, azonban ott egyetlen ember sincsen. Éppen visszaült autójába, hogy újra tovább álljon, mikor a Concordia-lér hirtelen meglelik — autókkal. Vájjon mi történt?... A hirdetés meg­hozta az eredményt. Kétszáz Ford-autó tulajdonos olvasta a hirdetést és ugyanilyan módon akart Ford-kocsijától megszabadulni," Ezek után azt hihetné az ember, hogy vége a harcnak, amely Ford és Citroen közt támadt. Mind­azonáltal csak néhánynapos fegyverszünet követ­kezett be. A „nagy“ Ford nem hagyta felelet nélkül Citroennek ezt a történetét és a következő anek­dotát publikáltatta: „Egy francia kereskedő Citroön-kocsiján Lyon­ból Parisba utazik. Azonban elindulása" után mo- tordeffektust kap. Kétségbeesés, szitkozódás ... Ek­kor azonban egy gyönyörű Cadillac-kocsi érkezik a helyszínére. A benne ülő nr fölajánlja szolgálatait a Citroön-kocsi tulajdonosának. — Boldogan kötözi a kereskedő kocsiját a hatalmas Cadillac-hoz. Ilyen módon minden zavaró incidens nélkül meg is ér­keznek Párisbn, ahol az előkelő idegen előzetes megbeszélés szerint a kis Citroen-kocsit az illető ur háza elé húzza. Mikor megérkeznek, a keres­kedő boldogan száll ki és hálálkodva nyújtja át névjegyét a Cadillac tulajdonosának. Az idegen szintén átadja névjegyét, majd beül hatalmas kocsijába és elrobog. A kereskedő meg a gázlámpa gyenge fényénél elképedve olvassa a névjegyen: André Citroön, Auloraobües. Paris." Svájc most ezen mulat. Napgép, ontott ház és tíz évig működő villamos battéria Milyen találmányon dolgozik Edison? New York, január eleje. Thömas Alva Edison, a feltalálók „great old man“-je 79. életévében is a legtöbbet dolgozó amerikaiak közé tartozik. Energiá­jához, életkörülményeihez és különös egyé­niségéhez valóságos' legendák fűződnek. Ci­vilizációnk csodáinak csaknem a fele az ő nevéhez kapcsolódik. Washingtonban a sza­badalmi hivatal több mint ezer találmányt irt a nevére és az emberi haladásnak szim- bólikus szobrához történelmibb karaktert aligha lehelne találni Edisonnál. Min do’gozik ez a csodálatos ember még mindig, mit tartogat a világ számára? A kérdés joggal tarthat milliók érdeklődésére számot. Sajnos, Edison e tekintetben szűk­szavú és a „Popular Science Monthly" című, a tudományt népszerűsítő newyorki havi folyóirat munkatársa előtt, akit karácsony előtt fogadott, lakonikusan igy felelt: — Várjon, még nem fogtam meg a halat! Az újságíró azonban nem azért volt új­ságíró, hogy megelégedjen ezzel a kitérő válasszal. Forszírozta a kérdést és Edison végre elárulta, hogy ezidőszerint a fonográ­fon és a battériákon dolgozik. A fonográfot automatikus lemezkészitővel akarja felsze­relni, az aulóbatíérlák élettartamát pedig két év helyeit tiz évre reméli kinyújtani, ami Amerikában évente több mint száz­millió dollár megtakarítást jelentene. Ez a két probléma azonban nem fog­lalja le kizárólagosan Edison figyelmét Az ősz feltaláló évek óla dolgozik egy nap­gépen. Arra a kérdésre, mik a nap suga­raiból való közvetlen energiagerjeszlés kilá­tásai, igy felelt: — A napgép ideje akkor fog elérkezni, amikor a fűtőanyagok ára rendkívül meg­növekszik. — És mi van az öntött házzal, Mr. Edi­son? Praktikus kísérlet ez? — Feltétlenül. Néhány óra alatt ki lehet egy házat önteni ezzel az eljárással. Sajnos, ennek a találmánynak kereskedelmi géniu­sza még nem született meg. Tudni kell ugyanis, hogy Edison öntött vaslemezekből olyan tökéletes házmodelt készített, amelynek segítségével felül beön­tött cementtel, egyetlen művelettel, teljesen kész házat lehet készíteni. Sokáig ez a talál­mány volt Edison kedvence. Nem akart érte egy centet sem. A világ munkásainak szánta ajándék gyanánt. — Milyen találmányokra van a világ­nak legfőképpen szüksége? — A világnak nincs szüksége uj talál­mányokra addig, amig az általános intellek­tus odáig nem fejlődik, hogy ki tudjuk hasz­nálni azokat, amik megvannak. — Fejlődött-e az emberiség mentalitása az utóbbi évszázadok alatt? — Igen. A tisztességes, emberséges és magas intelligenciájú emberek száma min­den országban növekszik. Ez a civilizáció fokmérője. Az isten nem siet. — Van-e remény arra, hogy az emberi­ség eljut egy olyan korba, amikor megszű­nik a robot? — Az önműködő gépek lehetőségeinek nincsen határa. Az ember mindig keveseb­bet és kevesebbet fog dolgozni. Ezekben lehet összegezni Edison leg­utóbbi kijelentéseinek lényegét. Évente egy- szer-kétszer szokott megszólalni a nagy fel­találó, de mondanivalóira ilyenkor az egész világ felfigyel. Most egy szomorú beismerés húzódott keresztül Edison szavain. Évtizede­ken keresztül propagandát csinált az alvás ellen, nem aludt többet naponta négy-öt óránál, a harcban azonban a természet ma­radt győztes s Edison lehangőltan vallotta most be, hogy öreg fővel, szégyenszemre öt­hat órát keÜ naponta aludnia . . . Cairó zeg zugos utcái között Irta: Dobat/ István ♦ ♦ | Hofmann és Czerny zongorát és t | pianinót a legolcsóbban kölcsönöz és | | elad. Tiszteknek és állami hivatalno- I í koknak havi részletfizetésre. f | ESouer R?g3na. Bialis!a7a, | ♦ 34do Palisády 6L $ Te!c'on: 8337-Y!. Telelőn: 8357-YL laSfloü Mamit azelőtt Carlton PíHnal, Provaznicüü 3. na MusíRtól. Mindennap délután 3 órától este 8 óráig koncé: *• — Esto 9 órától habaró* s-rcnasi Szafead beniBüell Cairó, január eleje. Caírő legpiszkosabb, de legérdekesebb része az. arabs városnegyed. Beosztását hegyvidékek víz­rendszerével tudnám összehasonlítani. Egy-kót nagy folyóba szakadnak kis patakok százai. A nagy folyók, a híres Muszki, a Sharia Sik­kek el-Geáidch a Shari esh-Saraieani, a lihan cl Kahlili, viládszerte ismert és emlegetett útvonalai Cairó benszülölt negyedének, s rendes barangoló- helyei az itt tartózkodó idegennek. Ezekbe a min­denki által látogatott fő-folyőkba torkollanak to- kervényes ide-oda kanyarodás után a kis patakok, a már csak a régi cairói lakósok s a benszülöttek által ismert szinte névtelen ulcák, melyek közölt eligazodni idegennek majdnem lehetetlenség, egy-egy keresett házra, üzletre rátalálni már csali szakavatottak kalauzolása mellett lehetséges. S valamint a nagy folyókban a nagy halak, a fő útvonalokon is főleg gazdag amerikaiak, an­golok járnak-kelnek, vásárolnak legtöbbet és leg­drágábban. Jól ismerik őket a partmenti halá­szok, az utcák mentén felsorakozott üzletek, ba­zárok élelmes tulajdonosai, g ezerféle csal-ételek- kel: udvarias szóval, cigaretta, cukorka, fekete kávé kedveskedő felkínálásával igyekeznek horog­ra kapni, üzleteikbe betessékelni őket, s ember legyen a talpán ,aki vásárlás nélkül tud hálójuk, — karmaik, — közül kimenekülni. De tahin ez a szinte világszerte váratlan, alig lerázható, de nem is annyira kellemetlen, mert éppen furcsa szokallansága folytán hihetetlenül érdekes kereskedői feltolaiiodás egyik attrakciója a cairói bazárnegyednek, s elvégre ha vásárolt holmiját túl is fizeti az ügyetlen, vagy talán csak alkudni rest, s úgyis, ha nem Üt, pénzét más­felé könnyelműen elszóró dollár vagy font tulajdo­nos, pénzért, ha csak egy kis érzéke van igazán különleges eredeti dolgok iránt, annyi szépet vá­sárolhat, amit különben sehol a világon nem sze­rezhetett volna be. S mégis mindenkit sajnálok, aki Caíróban csak ezeken a fő vizeken evezett Nem látta a legszeb­bet Szép alatt persze ezúttal a legcsunyábbat is értem, amennyiben csúfnak szabad a legrégibb, legeredetibb, bár legelhanyagoltabb legpiszko- sabb zeg-zugos utcákat nevezni. Mintha száz evekkel lépnénk vissza a múltba, félórai barangolás után a legsötétebb középkorba cseppenünk bele. Csak egy kicsit kell a Muszkiról elkanyarodnunk. Néhány töredezett, piszkos lép­csőfok vezet felfelé, ettől azonban a legtöbb idegen már megijjed s lemarad a lármában, kocsik, autók, villanyosok, rógimóJu omnibuszok zűrzavarjában, fényes üzletek tarka-barka összevisszaságában 6 ha különleges vásárlási érzéke nincsen, igen köny- nyen Európából importált utámott keleti árut sóz­nak a nyakába. Pedig alig pár lépésnyire tele a leghamisitatlanabb Kelet fekszik. Azokban a le­csöndesült hűvös homályos utcákban minden oly érintetlenül kopott, talán piszkos, — de szép, mint a hogy azt ez vagy az a szultán, akinek emlékére a legrongyosabb fertályban Í6 grandiózus ragyogó mecseteket emeltek ezt vagy azt a részét Cairó- nai felépítette. Csillogó drágakövek szemé* rak ás tetején. De ez a szemét nem undorít, inkább csak patinája év­századok gondatlanságának. Omladozó falak, bolt- hajtásos kapuk, idők vas fogával dacoló, remekbe készült, ma már rozsdás vasajtók, rövid, sötét kis vakutcák, — a környék odakapart szemetjének lerakodó helyei, — itl-ott ortfacsarő bűz, s mind­járt mellettük a legpompásabb imaház. Ha nem is leghíresebb, de elhelyezésre és fekvésre Cairó öreg negyedének talán egyik legszebb mosója, a Gama el-Muaijad, más néven Gami el Ahmar, a vörös mecset, amelyet a mamelukszulián Shech el Mahmudi Muaijad az 1400-as évek elején annak a lorombolt börtönnek a helyére épített, melyben elődje jóvoltából éveken át sínylődött. Ez talán a legromanlikusabb pontja az öreg Cairónak. Itt néz farkasszemet egymással legközelebbről Kelet két legnagyobb ellentéte: a piszok és a ezépsóg. órák hosszat lehetne ezen a ponton elgyönyör- ködnünk. A mecset napsütötte kis téren áll. Csipkés mi- narettjei a hozzá vezető utcát átboritó hatalmas kapu a Bab Zuwele oldaltornyaként állanak őrt a mecset bejáratánál s kűcsipkéikkel szinte lebegni látszanak, a kapu sok mázsáju bronzportáléja fö­lött. A kapu száznyi vasszögén a Mekka felé za- rándokolók megtépett rongyeafattai lógnak, jeléül a bünbocsánatnak, alázatosságnak, Allah előtt való teljes megsemmisülésnek. Csodaszép az a sok százéves megfakult nagy kőkapu, s keresztül rajta, mögötte, a le nem kopott aranyos betűkkel végigfont nagyszerű mecset. E finom kép előtt vasrostéliya! borított nehéz, ,öreg ház terpeszkedik. A sarkába falazott oszlop­ra egykoron az elítélteket akasztották, azóta szent­nek tisztelt vakok őrtálló posztja, akikhez messze vidékről zarándokolnak a gyógyíthatatlan betegek s akiket a szent, az oszlopból kiszivárgó \eres nedvesség rákenése által — állítólag — meggyó­gyít­Ide torkollik Cairó legtipikusabb, öreg, sötét utcája a Sharia cl-Khiámia. A végignyitott bolt­sorok között csak épp hogy elfér a járó-kelő, két oldalról nyúlnak feléje a barátságos kezek, 6 a boltok, — tömve finom, szép, egypiomi és arabs szövet, szőnyeg-hímzéssel, — eÖenálhatatlan erő­vel hívják, csábítják az embert a vásárlásra. Sze­rencsére tovább sodor az áradat, soha nem Ízlelt s látott nyalánkság, cukrozott gyümölcs ezernyi fajtáját kínál jak, helyezik majdnem a szánkba, szinte jól esik a hirtelen felszakadt nyers bőrszag, mely a papucskészitők műhelyéből árad felénk. Kimeneksziink ez oldalfolyócska tulsürü medréből s a szomszédos csendesebb utcákban térünk a nagy forgásból magunkhoz. S üt kezdődik az igazi mulatság, a végtelen al­kudozásokkal kisért vásárlás. A legszebb és legere­detibb dolgokat lehet ezekben az alig ismert kis utcákban aránylag potom pénzért vásárolni Per­sze minden tudományunkat össze kell szedni, hogy be ne csapjanak, s azt az utolsó árat ku­tassuk fel, melyen alul már nincsen tovább. Eh­hez elsősorban idő, türelem, de főleg nagy em­berismeretre van szükség. Előny, hogy nem vagyunk amerikaiak, vagy angolok. Ezt úgy beszéd közben látszólag nie- lesleg megemlítve sietünk a kereskedő tudomására hozni. — ön tehát nem turista? — kérdi tört angol­sággal. — Magyar? veszi nagy meglepetéssel tudo­másul. S mindjárt íamilíárisabb s arra kór, hogy ha nem is vásárolok, üljek le a beszéljek valamit az európai viszonyokról. Ez a leültetés egyik fő trükkjilk, az álíó vásárló könnyen továbbsza­lad, aki leült már türelmes, sok beszélgetés után majd csak vásárol valamit A dolgot azonban meg is lehet fordítani, s mialatt egyúttal pompás megfigyelésekre tehetünk szert, beszélgetés közben arról is igyekszünk, a jó embert meggyőzni, hogy mi nem vásárolni jöt­tünk, csak nnní cairói érdekességet járjuk ezeket a zeg-zugos utcákat, s bizony-bizony pénzűnk vásár­lásra nincsen. — Pedig csakugyan szép árui vannak, -— mon­dom —, könnyű dolga lehet itt a gazdag ame­rikainak. —. No-no, — válaszolja — elvégre én nem csak a pénzeszsákok részére tartogatom holmimat, őrülök, ha valaki, mint ön. akinek tetszik az árum s úgy látom van is hozzá érzéke, emlékűi haza\isz valamit. Mutassa meg, mit szeretne megvenni s én becsületesen megmondom az utolsó árat. Ez a becsületes ár persze még igen gyakran a két­szerese vagy háromszorosa a végső árnak, de ha az ember ólég merész a ieglehetlenebbnek látszó ala­csony árat is kibökkenteni, nem képzelt meglepeté­sek éri. Gyönyörű ez a szőnyeg, a világ legboldo­gabb embere lennek, ha magammal vihetném, sajnos még megközelítő árat sein merek ajánlani. . Ekkor jön a feketekávé. A tulajdonos fia vaey szolgája a kereskedő titkos intérére a legközelebbi kis szurtos arabs kávótgízból csésze párolgó illatos kávét hozott, s elénk rakja. —• Köszönöm, ebéd előtt nem iszom fekete kávét, egészségem nem engedi, különben is túlsá­gosan elbeszélgettük az időt, mennem kell, Allah — Isten áldjon! Ja salam! kiáltja utánam, — mennyit szánsz hát mégis rá? S két perc alatt enyém az óhajtóit áru. Hazatérve, angol házigazdám, Mr. Morrhnn, csodálkozással veszi tudomásul, mily olcsón vásá­roltam. — S még azt állítják, — jegyzi meg moso­lyogva, — hogy nekünk angoloknak van a legtöbb üzleti érzékünk. Merem állítani, hogy Magyaror­szág Egyptomban lepipál bennünket Könnyű az angoloknak viccelni. S éppen jó he­lyen, Egyptomban. Aki az ő itteni szereplésüket nyi­tott szemmel nézi, hihetetlenül érdekes dolgokat, figyelhet meg. Erről külön fejezetben lesz érdemes megemlé­kezni A szentév bolclogal és szénijei Azoknak a zarándokoknak, akik a szent­év folyamán olyan időben jártak Rómában, amikor az Anyaszentegyház a boldogok és szentek sorozatát gyarapította a hit kiváló hőseivel, felejthetetlen látványban volt ré­szük. Az évtizedeken át tartó boldoggá és szenttéavatási processzusok impozáns befe­jezése az a szertartás, amellyel az Egyház a Szent Péter-bazillkában ünnepélyesen meg- I engedi az uj boldog vagy szent tiszteletét Fényárban úszik a hatalmas bazilika és tíz­ezrek és tízezrek ujjongva örvendenek a fel­séges pillanatban, midőn tiszteletükre a lán­gok koszorúja fon dicsfényt képeik köré. Az idei szenévben szokatlanul nagy volt a boldoggá és szenttéavatások sorozata, mely április és május vasárnapjait és ünnepeit foglalta le. E’sőnek április 10-én egy olasz papot, Gianelli Antalt avatta boldoggá a pápa. Ez a boldog a bilhirdelés terén végzett apostoli munkát Április 26-án Strambl Vince került a boldogok sorába, akit mint Róma apostolát tisztelnek és XII. Leó pápa mellett élt megkapó életszentségü életet Cafasso József, akit május 3-án avattak bol­doggá, Turin városának az égi pártfogója és közvetve a sza’éziánusok alapítója, mert az ő neveltje volt Don Bosco. Május 10-cn e^ész sorozatát avatták a boldogoknak. Közöttük vo’t elsősorban harminckét francia apáca, akik a francia forradalomban szenvedtek hi­tükért vértanuságot. Ugyancsak vértanú sú­gót szenvedett Koreában Imbert Lőrinc püs­pök és négy iársa, Kanadában pedig öt je­zsuita atya, akik szintén a boldogok sorába mtoltak. Boldoggá avatták még M'chebne Mária spanvol apácát, aki az oltáriszentség Psztelote körül fejteit ki nsgy buzgősáeot, a lourdesi látomások hősnődét, a kis Soubirous Bernadettet és Eymard Pétert, az eucharisz­tikus társulatok buzgó megalapítóját. Az uj szentek sorozatát május 17-én a lisieuxi kis Teréz vezette be. Az ő bá'os alakja csak alig bárom évliz°de hagyta el a földet, de tisztelete máris elterjedt minden­felé és alakja egyike a legmegkapóbbrkrnk az egyház szentjeinek díszes csoportjában. Erőteljes és markáns egyéniség a jézustár- sasági Cam’sius Péter, akit máms 21-én avat­tak szentté. Az ellenreformáció hitt anyásá­nak ő volt a megszervezője és fáradhatatlan apostola. Katekizmusa nemzedékeket neve-t a vallásos életre. Különösen Pécs városának volt apostola. Kellős, szenttéavatás volt má­jus 24-én, űrkor a katolikus nőnevelés két buzmó apostolrője, Postel Mária és B rat Zsófia, az irgalmas iskolanővérek és a Szent ; Szív Társulat alanitónői kerültek a szentek sorába. Ugyancsak keltős szenttéavatás voTt május 31-én, nnrkor az oratoriarus EiH^s János, aki többek között a Jó Pásztor apácák rendjét is alapította és Vianney János, a szenté* etü francia nrsi plébános szer ti én vn- tását hirdette ki XI. Pius pápa a zarándokok óriá°i serege előtt. Felejthetek1 en unnok voltak ez^k, mikor igy gyaraoodolt az Egyház hőseinek serege és nk’k részt veítck ezeken a megkapó ün­nepségeken, a szentévnek a szokottnál is na­gyobb kegyelmeden részest'1 Mo nedvek el- törö*hetetlen emléket hagytak lelkűkben. — Első lapelkobzás Pozsonyban az új­évben. Pozsonyi tudósítónk jelenti: A pozso­nyi államügyészség elkobozta a ..Slovák" és a ,.Híradó" keddi számát áHHőla" ..nem zetgyalázást" tartalmazó közlemények miatt. 4

Next

/
Thumbnails
Contents