Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-13 / 9. (1047.) szám

'PRMGAI-iV\A«VA'R-Híl»TiAt> Szerda 1526 január is. tWWWJMWW JP W '-~ ' J BAJJSyjMf.VMgiA 1 Bécsi levelek C& lassan mégis eljön a béke.. ■ Bécs, január 11. Hél és fél esztendő mull már el azóta, hogy a különböző frontokon elnémultak a fegyverek es már egy fél évtized előtt hivatalos okmányok tu­datták a világgal, hogy a béke, amelyet hosszú időkre száműztek Európa földjéről, visszatért. A béke hivatalos okmányait aláírták, a katonák száz­ezreit hazaeresztették, a sorbaállás és a jegyrend­szer megszűnt, — mégis az emberek nem túlságo­san hitték el, hogy csakugyan béke van már. Ké­sőbb nyomosabb bizonyítékok is jöttek, mint a békeszorzűdések okmányai: a pékek kirakataiban megjelent a zsemlye és a kifli, aztán megjöttek sorra a déligyümölcsök: a citrom, a narancs és a banán. Mégis: amikor a sok szanálásból gyógyulni kezdő osztrák köztársaság kibocsájtotta az első ezüstshillingeket, — ezek az uj ezüstpénzek né­hány nap alatt eltűntek a forgalomból. Az embe­rek úgy érezték, hogy szép dolog a konszolidáció, a béke, de ami biztos, az biztos és az ezüst mégis csak ezüst, — jó lesz elrakni hát... Hónapokig tartott, míg az emberek belátták, hogy nem ér­demes elrakosgatni az ezüstshillinget, — ekkor tud­niillik már anuyi volt belőlük forgalomban, hogy a vékonypénzü embereknek be kellett látniok azt, hogy nem lehet elrakni az ezüstpénzt, mert ugyan biztos, hogy annak értéke megmarad, de viszont az is biztos, hogy ha ők az ezüstshillingeket elrakják, akkor nyugodtan éhen halhatnak — ezüstshilling­gel a párnájuk alatt Amint látjuk tehát, hogy nem annyira a biza­lom megszilárdulása, mint inkább a pénzhiány kö­vetkeztében tértek vissza az eldugott ezüstpénzek a forgalomba. Ez pedig még nem bókeállapot. Amint nem békeállapot az sem, hogy szanálási fő­biztosok vigyáznak a vérvesztes országok egyenle­tes lélekzelvételére akkor, amikor viszont katonai főbiztosok vigyáznak arra, hogy ez a lólekzetvótel ne legyen erősebb, mint amilyen kívánatos. És rá­cáfol a békeállapot helyreállítására ezer más do­log is: Európában még mindig puccs- és forrada­lomveszélyek fenyegetnek, még mindig történnek kardcsörtető nyilatkozatok és egyes emberek még nem tudták elfelejteni azt az időt, amikor még fényes ogyenruha feszült a testükön. De észre kell venni: a gyógyulás folyamata megindult és ha na­gyon lassú léptekkel is, — de egész bizonyosan, már közeledik a béke, a nyugodt alkotó munka korszaka. A háború-mámorból legelőször a kis osztrák köztársaság kezdett kigyógyulni. Ez az állam vette legelőször észre, hogy csak úgy biztosíthatja életét és fönmaradását, ha minden kalandorpolitikával szakit. A háború alatt a mindig vidám Budapesten állították föl azt a tréfás törvényt, hogy az egyes árucikkek akkor tűnnek el a piacról, amikor a hatóságok megállapítják maximális árukat. Ennek a tréfának szánt igazságnak alighanem igaza is volt: a háború végén már nem volt árucikk, amely még ne lelt volna maximálva és ennek megfele­lően, — az üzletekben már nem is lehetett vásá­rolni semmit. Aztán megszüntették a maximális árakat és a piacok megteltek árucikkekkel. A do­log humora pedig abban nyilvánult meg, hogy ezek az árucikkek most már az egykori maximális áron alul is kaphatók lettek ... így van ez valahogy a lakásokkal is. A há­ború után egész Középeurópában általánossá lett a Lakáshiány, — szinte azt hihette volna az ember, hogy Európa Lakossága a háború alatt valósággal megtizszereződötL Ekkor jöttek a lakáshivatalok, —ezek elsősorban azt eredményezték, hogy most már egyáltalán nem lehetett lakáshoz jutni. A maximális ár .átka ismét fölkisértetL Most aztán, ‘az Ur 192G-ik esztendejében, — legalább Ausztriában, — bekövetkezett a világ­csoda. Az osztrák köztársaság törvényt hozott, amelynek értelmében a lakáshivatal január 1-vel kezdődően megszűnik és ezentúl a háziurak ma­guk gondoskodhatnak arról, hogy üres lakásaikba lakót kapjanak ... Az eredmény? Egy bécsi újság fekszik előt­tem, amely hírül adja, hogy a Iakáshjvatal meg­szűnése utáni első munkanapon a bécsi háziurak 187 üres lakást jelentettek be a közönségnek az újságok utján. A lakások között van négyszobástól lefelé mindenféle, — igénylő pedig ezen a napon csak 135 jelentkezett... Nagyon érdekes, groteszken jellemző ez a ki­mutatás, — milyen nagyon igaza volt annak a régi pesti kávéházi viccnek! És úgy látszik, mégis csak közeledik a béke: már üres lakások is vannak... Y. A ruszinszkúi fíípénzügyigazgatúság kaliszabotránya Alantas hivatalnokok adatokat gyűjtöttek és memorandumot szerkesztettek a főtisztvise­lők ellen A pápa adománya az árvízkárosultaknak Róma, január 12. A pápa nagy részvéttel viseltetik az európai árvizsujtottak iránt. Sa­ját pénztárából Hollandiának 200.000, Magyar- országnak 100.000, Belgiumnak pedig 50.0GC lilát küldött az árvízkárosultak íölsegélyezé- sére. Végre meglesz a leszerelési konferencia Paris, január 12. A Matin jelentése sze­rint a leszerelési konferenciát előkészítő bí- loííság február 15-én kezdi meg tárgyalásait, amelyeken Oroszország és Amerika is r^szt-; vesznek. A tanácskozások helyét még nem áJ-! lapították meg. j Ungvár, január 12. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Körül­belül féléve irta meg a P. M. H., hogy Kugler ruszinszkói főpénzügyigazgatónak a küldött­ségek előtt telt ígéreteit alantas hivatalnokai semmibe se veszik. Már akkor megállapítot­tuk, hogy a pénzügyigazgatóságok nem enge­delmeskednek a főpénzügyigazgatónak. E megállapításunkat most egy kínos kulissza- botrány igazolja, melynek lefolyása élénk fényt vet arra a hivatali szellemre, amit liu- szinszkóban a kormányzat meghonosított. A botrány a főpónzügyigazgatóság szám­vevőségi hivatalában keletkezett Egyik ung­vári lap utána járt indító okainak, amiből ki­tűnt, hogy néhány számvevőségi hivatalnok adatokat kezdett gyűjteni néhány főtisztvi­selő ellen. Különösen az ungvári, munkácsi és beregszászi adóhivatal vezetői ellen indítottak akciót s mikor már elég anyaguk volt, memo­randumba foglalva az illetékes miniszlérium- | hoz juttatták el, ahonnan a hivatalos ut betar­tása végett Kugler ruszinszkói íőpénzügyigaz­gatóhoz küldték vissza. Kugler — nagyon helyesen — arra kérte a minisztériumot, hogy amennyiben a vezeté­se alatt álló hivatal előkelő helyeit elfoglaló tisztviselőkről van szó, külön bizottságot küldjön ki az ügyek megvizsgálására. A pénzügyminisztérium Vlassák osztály- főnököt küldötte le egy öttagú bizottság élén, aki lefolytatta a vizsgálatot és — állítólag — megállapitolta, hogy a vádaskodó hivatalno­kok megrágalmazták felebbvalóikat Ennek természetes következményeként elrendelte a bizottság, hogy a memorandum aláírói ellen a bűnvádi eljárás hivatalból in­díttassák meg. A Louvre-mozi panamája a kmet-biróság elölt Miből szanálták a nemzeti szocialisták a mozivállalatot? — Tucsny miniszter rágalmazás! ügyének tárgyalását elhalasztották Prága, január 12. A prágai kmetbiróság előtt tegnap újból tárgyalták a Louvre mozgósziukáz panama­iig} ót, amelybe — mint ismeretes — a Rudé Právo Tucsny Alajos jelenlegi egészség­ügyi minisztert is belekeverte. Tucsny rágal­mazásért beperelte Hóra József szerkesztőt, aki annakidején azt irta, hogy Tucsny a szesz­panama miatt volt kénytelen lemondani a postaügyi miniszteri tárcáról. Az első tárgya­láson a bíróság megengedte a bizonyítás ki­egészítését arra vonatkozólag, ímgy Tue.-ny volt niniszter és a nemzeti szocialista párt egyik vezető tagja tényleg a szeszszövetkezet alapjából fizetett-e ki a T.ouvro mozgószin- háznak három milliót? A tegnapi tárgyaláson több tanút hallgattak ki. Berka Ernő, a mező- gazdasági szeszszövetkezetek elnöke azt mon­dotta, hogy tudomása volt a Louvre mozgó szanálásáról és ártól is, hogy a eseti népbank­ban három millió koronát helyeztek letétbe a szeszszövetkezet alapjából, anélkül, hogy bárki is megkérdezte volna, hogy az összeg milyen célra fordítandó. A cseh népbank tud­valevőleg a cseh nemzeti szocialista part bankja. Schmel mérnök, a cseh népbank igazga­tóságának tagja azt vallotta, hogy a mozi szanálásáról egyáltalában semmit sem tud. Egy igazgatósági ülésen szó volt ugyan egy hitelről, amelyet a Louvre mozi kért a bank­tól, de hogy azt a kérést hogyan intézték el, nem tudja, me t to'ob ülésen nem volt jelen Harmadik tanúnak í'rasek Károlyt kellett volna kihallgatni, aki azonban a tárgyaláson nem jelent meg. Kábelén:; kereskedelmi ügy­nök ugyancsak tud a Louvre-mozi szanálásá­ról és ő közvetít a banknál, hogy a mozit is­mét talpraállítsák. Azt azoulwm nem tudja, hogy a cseh munkásszövetségnek, a Louvre mozi tulajdonosának maga Tucsny az elnöke. A védők újabb tanuk kihallgatását javasol­ták, aminek a bíróság helyt is adott s ezért a tárgyalást ismét elhalasztották. A lengyelek kétszázmillió fontos öröksége Hatszáz lodzi polgár örökölte az 1909-ben meghalt délafrikai Lord Landswort vagyonát — Lengyelország szanálását várja ettől az ös&zegtöi — Küzdelem a pénz megszerzéséért sen vették volna, ha senki sem jelentkezik f az örökség ütolsó fillérig az államra száll. Landan dr. délatrikai főrabbi azonban tudomást szerzett arról, hogy a tiszte­letre méltó Lord Landswort tulajdon­képpen zsidó származású volt és Stcrn- nek hívták. Ez a fölfedezés iziben megkönnyítette a ku­tatást A fokvárosi angol-zsidó lapocska, a Jewish Standard révén csakhamar jelentke­zett is Lodz, a zsidó szerencselovag kiinduló pontja s jelentkeztek az örökösök. Lengyel- országban a hir óriási feltűnést kelteit, hisz el kell képzelnünk, 200 millió angol íontró1 van szó, ez az összeg pedig hatszor nagyobb, mint az egész 1926-os longyeí költség­vetés! Először is meg kellett győződni arról, vájjon tényleg létezik-e a pénz. A földerítési mrnő­véreket egy Ch. E. Kuhn nevű kraltói ügy­véd intézte, aki néhány berlini lap segítségét is igénybe vette. Az angol kormány az egész esetet a legszívesebben eltussolta volna, de Kuhn, aki több ízben diplomáciai segítséget is vett igénybe, nem nyugodott. Rosenmund dr. híres berlini ügyvéd kíséretében leula- zolt Fokvárosba, hogy megtudja, kinél van a pénz s mily formában van elhelyezve. Meg­tudta, hogy az örökség tényleg létezik s egy Faiwel Hirsch nevű délafrikai ügyvéd kezeli. Ezzel az ügyvéddel a két kutatónak nagy csatákat kellett vívnia, mert az nem volt hajlandó mással tárgyalni, mint L,ord Landsr- wort valódi, igazolt örököseinek megbizottai- val. Előbb tehát meg kellett találni az örökö­söket, ami a Nasz Przeglond nevű lengye’ lap segitségével sikerült is. Évek múltán ugyanis ez a lap kinyomo­zott egy Bergcr nevű lodzi embert, aki­ről be lehetett bizonyítani, hogy a szó- banfogró Stem-csalad egyenes loszárma- zottja. Most már Skirmunt, a londoni lengyel követ vetto kezébe az ügyet s hosszas tárgyalások után, a sajtó segítsé­gével, sikerült Stern Sámuel összes örökö­seit, körülbelül 600 lodzi és vidéki embert összecsőditeni, akik kollektív lépéseket tet­tek a délafrikai kormánynál a 200 millió font kifizetése ügyében. Ha a pénz tényleg Lengyelországba jön. akkor nemcsak a 600 örökös kap íejenkint 55 cseh milliót s válik igy Lengyelország leginkább tőkeerős konzorciumává, ha­nem az állam is rengeteg pénzhez jut, mert vagyonadó címén lefölözi az örökség­nek legalább 50 százalékát. Ezzel a váratlan pénzzel segítve volna minden lengyel pénz­ügyi bajon s vannak az országban igen so­kan, akik számolnak is ezzel a segítséggel és nemzeti szerencsének tekintik a fantaszti­kus délatrikai örökséget. Berlin, január 12. A háború utáni években feltűnően sok fantasztikusan nagyarányú örökségről szóló hir árasztotta el Európát. Az első talán a liires Horovitz-eget volt, a maga 60 millió dollárjával s azzal a groteszk komikumba fűlt hadjárattal, mely a valódi és az ál-örö­kösök közölt évekig tartott. Sok hasonló hir után a közelmúltban egy szegény budapesti portás örökölt nehéz milliókat egy ausztrá­liai ősétől, aki még a negyvenes években vándorolt ki Magyarországból az idegenbe. Az igaz híreket sok örökségi „kccsa“ kisérte ts a nap-nap után fölmerülő csodahagyatékok hírét a közönség ma már kételyekkel fo­gadja. Fantasztikus arányainál fogva a leg­újabb monslre-örökségről szóló jelentés azonban ismét fölébresztelte a közönség ér­deklődését s Lengyelországban, ahová az örökösökhöz vezető szálak vezetnek, ugyan­olyan lárma és izgalom keletkezeit, mint ná­lunk a1 Iiorovitz-napok idején. A komoly Berliner Tagblatt külön tudósítót küldölt ki Lodzba, a nagy lengyel ipari centrumba, hogy olvasóinak beszámolhasson az örökösök városának hangulatáról. Nem kevesebbről, mint 200 millió angol fontról, azaz körülbelül 38 cseh mil- liárdról van szó ,mcly összeget állítólag 600 szegény lodzi zsidó örökölte egy 80 év előtt Délafrikába vándorolt ősétől. Az összeg akkora, hogy a legoptimiszti- kusabb körök is mosolyogva fogadták a róla érkezeit hirt. Hisz ezzel a pénzzel egyszerre segíteni lehetne a zilált lengyel pénzügyön, Délafrikát pedig, ha ezt a 200 milliót egy­szerre elvinnék onnan, mindenki által érez­hető, komoly pénzügyi veszteség érné. Pedig Délafrika aranybányáival és gyémántmezői­vel nem szegény ország, sőt egy legújabb statisztika szerint aránylag sokkal több mil­liárdos lakik területén, mint az Egyesült Ál­lamokban. Az örökség létezéséről tudók azonban úgy érveltek, hogy a 200 milliót 1909, a hagyományozó ha- tála óta fokozatosan kivonták a délafri­kai közgazdaságból s a pénz most arany­ban, gyémántban, rengeteg födlbirtok- ban, bányában, gyémántmezöben, ős­erdőkben, gyárakban, hajóparkokban, palotákban, régiségekben, részvények­ben és betétekben várja a szerencsés örököst A nagy berlini lap tudósitója igyekezett utánajárni a hírnek — melyből mellesleg megjegyezve — a közelmúltban majdnem diplomáciai konfliktus támadt — és a követ­kezőket tudta meg róla. Stern Sámuel, szegény lodzi zsidó, Wengzowóban, a dombrovai iparvidék egy kis falujában élt a múlt század dereka körül, de amikor a magyar-háború idején az oro­szok az akkori muszka szokás szerint erő­szakkal be akarták sorozni 25 évre, nagy üggyel-bajjal a külföldre menekült. Kezdet­ben igen rosszul, ment a dolga, mig vándorlá­sai alatt Délafrikába nem került A véletlen szerencsével, veleszületett ravaszságával és a nagy munkabírásával itt 30—40 év alatt rengeteg kiterjedésű aranybányák és gyé­mántmezők egyedüli birtokosa lett. Akkor volt Délafrika „hochkonjünktur“-ája, akkor volt az ottani nagy meggazdagodások ideje s a lengyel zsidónak szerencséje volt a többi sok szerencsétlen kalandor között Lassan- lassan Délafrika leggazdagabb polgára lelt s 1890-ben megkapta az angol királytól a Lord Landswort címet Fokvárosba költözött, ahol kitűnő banküzle­tekkel s a búr háború konjunktúrájával óriási vagyonát még tetemesebben gyarapí­totta. 1909-ben azután magas korban és álta­lános tekintélyben meghalt, örököst azonban nem hagyott hatra. Sem asszonyt, sem gye­reket A délafrikai állam vette kezelés alá vagyonát s azonnal megkezdte a nyomozást az örökösök után. A különc milliárdos sem­miféle emléket sem hagyott hátra, az ügy tehát igen nehezen ment. A racionálisan kezelt vagyon tizenhat év alatt ismét megkétszereződött, anélkül, hogy az örökösöket megtalálták volna. így született meg a 20Ö millió font, ez a tündérmesékbe illő összeg. A délafrikai hatóságok most már szive­Hat választási panasz a választási bíróság előtt Prága, január 12. A félhivatalos Prager Presse értesülése szerint hat ellenzéki párt panaszt emelt a választási bíróságnál a no­vemberi választások végrehajtása ellen. A legterjedelmesebb panaszt Prasek konzerva­tív agrárpártja és a zsidó nemzeti párt nyúj­totta be. A választások ellen benyújtott pana­szokat a választási bíróság nyilvános tárgya­láson fogja tárgyalni, amelyet valószínűleg március végén, vagy április eleién taitanak meg. A kormány rendezni akarja az egyházpolitikai kérdést Prága, január 12. Értesülésünk szerint parlamenti körökben az a vélemény, hfgy a kormány a közeljövőben a többség beleegye­zésével, de különösen Szloveuszkó viszonyai­nak rendezése céljából fontos egyházpolitikai kérdéseket akar likvidálni. Az iskolaügyi mi- I nisztérium terjedelmes anyagot készített elő ; elsősorban az egyházmegyék kérdéseinek ! rendezésére s igy illetékes helyen most már komolyan gondolnak arra, hogy a legfonto­sabb egyházpolitikai kérdéseket elintézzék. A magyarországi árvíz pusztításai Budapest, január 12. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) A magyaror­szági árvízkatasztrófa súlyos pusztításairól csak most lehet teljes képet alkotni a beér­kezett hivatalos jelentések alapján. Ezek ! szerint az árviz 30.000 magyar holdat öntőit ! el s az ezáltal okozott kár meghaladja a 25 ! milliárd magyar koronát. TlAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAXAA Sorsfcgiclfcl mindenki csak GaüBieriS üs Tsa MMsfite mi, Bratlslava, Raúnitnú ol. Telefon 1930 és 23S\. ’gmyiifmiwTTwmTTTT?fr¥m 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents