Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-01 / 1. (1039.) szám
Péntek, január I. •• ünnepel a falu... Beregardó, december 26. Az apró falucskát beiútta a csend és laza hóbolyihok pettyeztek rá ritkán a szikkadt földre. A kálvinista templom újonnan emelt, rátartin magasodó tornyából kikondult szapora zengéssel a hétórát jelző harangszó és rásürgetett a fagyott rögökön bukdácsoló lábunkra. Előadásra siettem a bárom cimborámmal, bámulni „káprázó városi szemmel" a falusi iskolába. Az országút ünnep- szagu, édes-békébi csendjébe beleszámít egy elnyújtott, vékonyka gyerekhang: „e—eédes anyám, gyűljék mán, megkezdik az előadást44..Mi is sietünk. Isten őrizz, hogy lekössük a kezdést. Kár lenne elmulasztani egy csomó kedves és mesterkélotlen jelenetet és nem látni azt a gycrek-izgalmu, tágultszemü várakozást, ami fénylő aranypénzként gurul alá a keskenyke színpad izolált négyszögére, az áiiitatos falusi szemekből . . . A megtárt Iskolaajtóban Kallós Bála tisztele- tes ur és Krasznay tanító fogadnak szives jó- barátsággal és rendezői galamtériával- A belső ajtónál két szálas legény ügyel komolykodó szigorúsággal a rendes „biléta“-váhásra. Leülünk az egyik üresen hagyott lócára, mellettem egy iitos, fehér-arcú menyecske. Az ajtón jön, tolakszik, beömük a falu, karácsony van, pihenés és parasztember ráéhezik egy kis örömös Izgalomra, színre, ritkán eső csillogásra és minden újságos szépséget felszippant, felélvez külön, mint a gyerek a kalács mazsoláját. A kis teremben édeskés szappanszag terjeng bele friss gyolcs szagába. Izgalom feszül a növekvő zsibongásban és együgyü-szemü parasztlánykák szájából kigurul a kacagás, ha egyikmásik szereplő fontoskodón kibólint a merev re- dörfl színpadi függöny mögül. — Nézd má‘ Mari a Qalajda Jani száját, hogy beíestékelte avval a kukorékoló pirossal! Még egyre jönnek, pedig nincs is már hely a I keskenyre-mcrevült falócákon. öregasszonyok tipegnek be gyönyörűségtől lebiggyedt szájjal és megállnak csendesen a tömött sorok mellett. A sarokban fiatal, kuncogó lányok ülnek és az egyik menyecske, az álló öregasszonyokat látva, feléjük suhint szapora szidással: — Nem szégycliitek magatokat, jányok, itt áll a sok gyenge öregasszony és nem adnátok helyet nekik, ni csak, Virág Mari is hogy felnégyelte magát a főhelyre! • . . Egy másik asszony csendesen rászól: — Ejnye no, ne kiabálj. Ilyenkor . . . Kezdődik az előadás. A színpad keskeny. naiv és olyan kedvesen félszeg, mint a szereplők- Kersék János irta a meseszerü kis karácsonyi játékot és az első felvonás mennyország-jelenete életes valósággá váltja az egyszerű emberek kusza elképzeléseit. A mennyországban égy csomó Iibegőszárnyu angyal- A falu lányai. Erősek, sitdárak. kidolgozottak. Halaványszirai krep- papirruhák fodrozódnak az izmos Iányalakókon és angyalhaj csillogó csomócskája van feltiizde!- ve rája. Éneklő hangjuk megreszket néha a belső izgalomtól, ahogy belefognak a rövid mondókéba. A második felvonásban három árva szomorú hajlékát ábrázolja a színpad. Egy asztalka, két szék és két oleatider a dekoráció- Az oleandere- ken kövér citromok lógnak fehér pamutra kötve. És megjelenik a meghalt anya a három aivó árva előtt. „Az egyiket betakarja, másikat felfogja karja44, szövi bele stílusosan Gyulai Pál verset a szerző, a . karácsony? színdarabbaA teremben áiiitatos csend. Körülnézek. A menyecskének, aki mellettem ül, könnyes az orra és a fehér arcát kimarja a könny. Mindenki sir. öreg asszonyok, menyecskék- Ünnepel a falu, ez a meghajszolt, kérgestenyerü gyermek és most olyan jóiesőn és elpihetiten nyújtja oda magát ennek a szép, angyalhajas, világoskék, mennyországos szomorúságnak. A siker óriási. A könny legfelső cé-je a siker skálájának- Elnézegetem, nézem ezt a három sovány, kartonvlganós kis árvát a színpadon, a három zseblámpa fényében, amit a tiszteletes ur meg a két rendező reílektoroz a színpad felé. Arra gondolok irigykedő szomorúsággal, hogy még mennyi szépség, inger, gyönyörűség vár a falu nyugodtvérü, ritkán élvező emberére, aki boldog odaadással bámulja ezt a hevenyében ácsolt, kezdetleges kis színpadot és a megrongált, kiszitt, kiélt idegeinek nincs szüksége pőre görlökre, ujszinü. megvadult erotikákra . . . Az előadás végén ajándékot kapnak a szereplők. Kisebbek babát, kirakó-kockát, fügét, narancsot. A nagylányok kézimunkát. Ezeket Katóka osztotta ki, a fiatal tiszteletes asszony és ahogy elbúcsúzom tőle, kedvesen megveszteget egy illatos-héjú mandarinnal. Távozóban mégegyszer visszanéztem az ünneplő, áhliatos, fügét majszoló gyerekekre és a szemem odatévedt egy kékfodru hajasbaba apró figurájára, egy boldog parasztlányka kezében, amit egy zseblámpa fénye mellett mutatott meg büszkélkedve a közönségnek • . . Nagy MIcl. JMflR£K Újév A hágai nagy frankcsatás legufabb szenzációi A holland rendőrség4 megküldte Budapestre Marsovszky valtomáslt — Nyomozás Budapesten — A cseh lapok Hiinkát és Legeit is bele akarják keverni a botrányba — Az előríncigált Baeran-por Budapest, december 31. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon : A francia frankhamisítás ügyében Hágában letartóztatott Jamkovich Arisztid volt ezredes olyan vallomást tett, amely a holland és francia nyomozóiközegek szerint a hamisítás bonyolult ügyének földerítésére bíztató nyomokat nyújt. Jamkovich vallomásában hangsúlyozta, hogy egy előkelő állású budapesti úrtól megbízatást kapott, akinek a fölhívását nem tudta visszautasítani A budapesti rendőrség tegnap kihallgatta a Jankovieh által megnevezett urat. aki a leghatározottabban tagadja, hogy Jan- kovichcsai ilyen ügyben összeköttetésben állott volna. Nevét a budapesti rendőrség a nyomozás érdekében egyelőre még nem hozta nyilvánosságra. Kihallgatása után nyomban szabadon bocsátották, amit a Budapesten nyomozó francia rendőrségi kiküldöttek kifogásoljak. Az amszterdami rendőrség tegnap bő táviratban közölte a budapesti rendőrséggel az elfogott Marsovszky részletes vallomását, amelyet a nyomozás érdekében még nem hoztak nyilvánosságra. Az adatokból azonban eredményeket várnak. A frankhamisítás és a cseh sajtó A frankhamisítás a cseh sajtót is élénken foglalkoztatja, de a cseh sajtó minden pesti hirt tendenciózusan ad le, csakhogy a frankhamisítással kapcsolatban a köztársaság szlovák, magyar és német politikai köreit is valahogyan belekeverje. A Lidové Noviny és a Slovensiky Demnik azt a való&an hírt közölte, hogy a szlovák néppárt vezérei, így elsősorban H-linka is tudott volna a hamis frankokról. Iilinkának fel is ajánlottak volna frankokat, ő azonban ezt az ajánlatot kereken visszautasította. Ezek a lapok azt a hirt is hozták, hogy Leijei Jenő, volt nemzetgyűlési képviselő elfogadott volna hamis frankokat s ezért őt Nyitrán letartóztatták. Ezek a hírek teljesen légbőlkapo tok, mert Lellei Jenőt még egyáltalán ki sem hallgatták s ' hirlapllag bejelenti, hogy azon lapok ellen, amelyek róla ezt a hírt terjesztették, sajtópert indít. Hllnka hasonlóképpen kereken kijelentette, hogy vele hasonló ügyben soha senki sem tárgyalt. A Baeran-ügyet is előránetg-Mmk Legújabban ezzel a frankhamisítással kapcsolatban Baeran kémkedési afférját is bolygatni kezdik, A Národnl Osvobozcni írja, hogy Baeran barátságos viszonyt tartott fönn Mészáros dr-ral, aki hamis ötszázkoronás bankjegyeket terjesztett s Így, valószínű, hogy Baeran már akkor is az irredenta-ügy szolgálatában állott. Ezzel ellentétben a Lidové Noviny azt írja, hogy Novakovszky Berlinből a Sudeten- deutsohe Heimatbundnak levelet int, amelyben azzal vádolja Soukup ezredest, hogy 1924-ben, amikor perújításról volt sző, fölkereste Novakovszkyí a börtönben és rá akarta bírni, hogy valljon Barean ellen. Ezen vallomásáért egy millió koronát, vagy pedig maradékbirtokot ígért Novakovszkynak Szlovenszkón. Soukup- nak az volt a terve, hogy Novakovszky révén valamit Schwabetö! is megtudjon és ennek közvetítésével Baeran elleni adatokat gyüjthessen. Souikup többször magához hivatta britem lakására Novakovsz-kyt és ott kijeién‘.ette, hogy [őrszolgálatra volna szüksége. Borunkat elltták Búzánkat fölélték S békénk ördögé még — Adjon a jó Isten újra Bort, búzát és békét. Borunk nincs: bért adjon, Búzánk nincs: kenyórkét, Békénk nincs: harc végét — Adjon a jó Isten újra Bért, kenyeret, békét. Bérünket elbírták, Életünk eleitek, S konc a magyar érték — Áldja meg az Isten újra Magyarok újévét. Bért kapjon a munkás, Búzát a szegény nép S magyar értse vérét Adjon Isten a magyarnak Bort, búzát és békét. Darvas János* A Prágai Magyar Hírlap uj telefonszáma: 30—311. — (Pápai kitüntetés.) XI. Pius pápa Pauer Károly köhidgyarmati esperes-plébánost, a párkányi es-pe-resi kerület tanfelügyelőjét a lelkipásztor-kodás, a ka-th. tanügy és a társadalmi elet terén szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül tiszteletbeli titkos káplánjává nevezte ki. — (Zita exkfráíyné nem utazott el !.equeitóbóU A párisi Journal jelenti San Se- bastianból: Zita királyné a Spanyolországon kívül föl-föíbukíkanó külföldi álhirekkcl ellentó tbc n, állandóan Lequeitóban tartózkodik és szándékában sincs jelenlegi székhelyét meg- v áltoztatni. — (A török külügyminiszter hazaérkezett.) Angorábó! jelenti a Havas-ügynökség: Tewfik Ruchdy bej. török külügyminiszter európai útjáról Angorába érkezett. — (Locarno-tér egy francia városban.) Parisból jelentik: A Maiin híradása szerint St. Éti enne városának tanácsa azt a főteret, amelyen a háborús hősök emlékszobrát készül fölállítani, egyhangúkig Locarno-téfnek nevezte el. — (Egy Hlinka-gyülés epilógusa.) Pozsonyból jelentik: A legutóbbi pozsonyi Hlin- ka-gyiilés után Kuttiban is gyűlést tartott a szlovák néppárt. A gyűlés után letartóztatták Markovics János íilinka-párti földnrivesf a rendtörvénybe ütköző bűntett miatt Mar* kovicsot ma a pozsonyi államügyészség szabadlábra helyezte, de az eljárás tovább folyik ellene. hatolózni. — És a grófné Öméltósága hová lett? — csípős nyálként sercent ki a fogai között- A báró együgyű komolysággal szólt: — Én nem tudom- Amikor felébredtem, már nem volt a szobáiban. A csomagja is eltűnt. Érthetetlen a dolog . . . pedig nem szélhámos, csakugyan Ujváry grófné, igazán nem tudom, mivel magyarázzam a szökésétIván kaján nevetéssel, gyermeki örömmel dobta magasra a kalapját Ss amikor e kapta. Nyáry felé. nyújtotta mint tálcán a drága ékszert— Én tudom . . evvel ni . . . A báró ráismert a kalapra, az osztályostárs minden együttérzése hebegő döbbenetként fakadt ki rajta— Hol találta meg? — A grófné Öméltósága kofferjében • . . — Lehetetlen! ^ Klári Iván mellé állott. — De igen, de igen ... én láttam meg, a kofferben voltA báró arcán minden szégyen tükröződött, Iván nem akarta tovább feszíteni a dolgot, a kalapot az ágyra dobta. — Nagyobb baj annál, hogy útlevél kei! a vonatra és nekünk nincsen. A báró csodálkozott. — Hogy-hogy nincsen? — Mert nincsen . . . — Hát nem szereztek az ántánt-missziónál? — Nem is gondoltam arra, hogy Beregszászba útlevél kell. — Pedig bizony kell — felelte a báró, ami annyit jelentett, hogy neki van. — Szólhatott volna báró ur már Pesten, ha tudta, hogy ke!!. Nyáry egyszerre felülre került. Nyugodt cinizmussal felelt: — Honmét gondolhattam volna én azt, hogy maga ezt nem tudja? Nem volt ebben a feleletben semmi hántás és a báró szemszögletéből nézve hibátlan logütá- ju volt. Honnét tudja ő azt. hogy ennek a Bodák Ivánnak nincs útlevele? És mi köze neki a Bodák Iván utleveiéihez? Eleget szaladgált ő a sajátja után, még az kellett volna, hogy a Bodák Iván dolgát is ő gondozza. Igaz ugyan, hogy ez a Bodák Iván a kommün alatt három hétig rejtegette a lakásán ós anrkor a házmester feljelentette, mert gyanakodni kezdett azokra a csomagokra, amelyekben délben-este enni vitt a bárónak, és házkutatók jöttek, hirtelen az ágyba dugta a bárót, maga pedig betegséget színlelt és a báróra feküdt. Kellemetlen volt, az igaz, majd megfulladt, de mégis csak sikerült. Utóvégre Bodák Iván csak hazája iránti kötelességét teljesítette, amikor egyik főárának ételét életre-halálra óvta. Ez kötelessége volt, a kötelességért pedig nem jár jutalom, se viszonzás. Ezt a gondolatsort Iván fűzte Így egymásba és amikor a végére ért. nagyon szomorúan szólt: — Nem baj, majd csak lesz valahogy. Együtt mentek vacsorázni, utána a báró búcsút vett tőlük. — Nekem még egy látogatásom van, onnét megyek az állomásra- Igazán sajnálom, hogy nem mehetünk együtt . . . apropos, mi a szándékuk? Klári szólni készült, a hordárra] való dolgukat akarta elmondani, de Iván a szemével intette le. Egykedvűen válaszolt. — Majd csak lesz valahogy . . • — No jó, hát adieu! Ahogy egyedül maradtak a kávéház szöglet- asztalánál, Klári első dolga volt megkérdezni Ivántól: miért nem lehetett elmondani a bárónak, hogy az öreg hordár fogja őket beszöktetni a vonatba. Iván nagy barna szemében az egyedül valók ereje csillant meg egy rövid pillanatra, mikor kezébe vette a lány kezét. — Kicsi húgom, majdnem hogy asszonyom... Klári elvörösödött és elrántotta a kezét— Ne . . . ne . . Iván úgy tett. mintha észre se vette volna. — Nekünk még az is bizsergeti a mellünket, ha meg tudjuk mutatni néha a ha tatom élvezetnek, hogy a magunk erejével is hidunk valanr're jutni- Megálljon csak, hogy elképed majd a báró, ha m! is beszállunk az ő fülkéiébe . . Már jóval az állomás előtt találkoztak a hordárral. az öreg el Ibiik jött, elvette a csomagokat és előre ment. — Jöjjenek lassan utánam, nem akarom, hogy csomagokkal lássák magukat. Az állomás előtt várta meg őket, megái Lak egy ajtó előtt, kis ideig úgy tettek, mintha beszélgettek volna. Klári szivét a torkában érezte, azután, mintha semmi különösebb dolguk nem lenne, befordultak az épületbe. Az öreg elől ment, szűk előszobából egy másik szobába, onnét valami kamrafélébe, onnét ki a perronra- Amikor meglátták az ott őgyelgő idegen katonákat. Klári az Iván kezébe kapaszkodott. Az öreg hozzájuk hajolt, úgy súgta: — Ne nézzenek semerre, csak jöjjenek utánam. A csomagok már bent voltak a fülkében, a jegyeket is megvette már az öreg. Iván kifizette és még azon felül is adni akart valamit, de ajándékozó komolysággal intette le. — Hagyja csak, fiatal ur. ilyesmiért nem jár pénz — majd máskor . . . Azután, mintha másra akarná terelni a beszédet. Klárira nézett- — A kis menyecske, úgy látom, még mindig fél. Nem kell félni, ide már úgyse jönnek. De azért aggodalmukat csak az induló vonat gyorsuló zakatolása oszlatta széjjel Iván azab- Iakohoz ült, meredt-mozdulatlan nézett ki a közeledő estébe, nem akarta most Klárát látni. Érezte, hogy minél közelebb érnek a céljukhoz, annál távolabb kerülnek egymástól. Ez a lány, ez senkise volt az 5 életében, egy pont, aki mellett elhalad az ember Csak a közösen megélt kalandok hozták köze! hozzá néhány órára. Mária most tán szinházba készül, tán éppen a haját bodrozza és nem gondol őrá, minek is gondolna, hiszen ő csak diákember, könyv a hóna alatt, szégyen vele végigmenni a Dunaparton- Ez a másik pedig itt, a fülke szögletében, ez a hirtelen éledt jósás meleg áradatával volt jó őhozzá. Egyedül voltak a fülkében, Iván hirtelen fogant elhatározással ült Klári mellé és a tiszta lelkek ősi mozdulatával ölelte magához. Klári fel- sőbbségesen, komoly, néma mozgással bontakozott ki az ö'elésibol és a folyosóra ment ki. Iván nézett utána, karja még utána lendült, azután két kezébe fogta fekete üstökét. — Hát egyedül maradtam . . . A magányosság fájdalma topte el, mint fekete hasadékokból előmászó rovarok, úgy lepték el agyát a gondolatok Egyszeribe megérezte sorsa egész fonákságát, az átmeneti sarj rettentő magányosságát- Magyarnak mindig szláv marad, szí Ívnak mindig magyar, urnáik mindig paraszt és parasztnak mindig ur. Mária is biztosan csak azért nem akart vele végigmenni a Dunaparton, mert nem hullik az ábrázatáról, teste mozgásáról évszázadok megfinomitó semmittevése Ez a kis ríngyó is odakint, ez a kis uri-szüz, aki. hogy pár pohár asszut lekortyolt tegnap éjjel, mindjárt a testvére kívánt lenni, egyszeribe jól esett neki az ő robusztus forróságánál megtüzesedni. No megállj csak! Klári visszajött a fülkébe, gyéren világított a stearin-mécses. kint az égbolt ragyogott mint nagy homorú tükör, versenyre kelt a sovány mécsvilággal, ezüstös fényben sudárosodott fel Iván előtt Klári hajlékony, nemesre kereszteződött fiatal teste. Iván eszeveszetten ugrott fel, durván ragadta meg a lány két vállát és lihegő gyűlölettel kiáltotta az arcába: — Te . - . te . . . Még mást is szeretett volna kiáltani, de a szavak megtorpantak és erőtlen, önmagukba hullottak vissza. — Te süldő uri-ringyó, gyűlölőm a te fajtádat Is, mert másnak hiszed magadat . :vü öllek, mert szép vagy és egy bormámoros perc el- feleittette veled egész szent nevelésedet és a bor tisztitó, rádzuduló ködében egy percre ember *ud- tál lenni, aki vagy. és megállítottad az én pa- rasztizü húsomat • • . hiába, félsz tőlem, az erősebb én vagyok, az enyém leszel te is ... a tested kell csak, elveszem, akkor veszem el, am'kor akarom . . • most. mindjárt, itt, ezen a piszkos, rongyos vasúti deszkán . . . Klári rémülten taszította el Ivánt magától. — Megőrült? Vége volt. Zavarodottan dadogta a lány felé: — Bocsásson meg . . . bocsásson meg . • . Mint a szádéigö részeg. :mN.,ygó mozgással kapaszkodott a semmto?. semmivé vu!!ö m óidon t- akarása derékba Toppantotta, éretten zuhant a vonat ülésére, két kezébe reltette arcát ás felfakadó, súlyos, néma féríisirással zokogott. 9
