Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-10 / 7. (1045.) szám
Vasáru áp 1926 január 10. HÍRLAE-aroma xiawiTi -- . rjnw szmokingosan: harminchatéves, hollandus, fekete büvészsörényt visel, szarukeretes pápaszemet és piszkos, szürkésfehér aelyemlmris- nyákat. Első nap jól ment minden ötödik napon beállott az 6*-ég krízise. Tudni kell, hogy az éhség krízise egv valamirevaló éhmü\észnek gyerekjáték. Oda se figyel. A kilencedik nap a veszedelmes, a szomjúság krízise. Előfordult, hogy ambiciózus éhmüvészek beleőrültek a szomjúság krízisébe, vagy ami még sokkal nagyobb szégyen, meggondolták a dolgot és inni, enni kezdtek. Wally, aki először csinálta a háborúban egy repülőgéppel a lo- oping the loopot, néhány héttel ezelőtt, tra- ining közben, az éhezés 11-ik napján idegro- hamot kapott a szomjúságtól és kitört a ketrecből. Most óvatosabb volt és zenét kért. Ha zenét hall, akkor jobban bírja az éhezést és a szomjúságot. Ez a szomjúság, Wolly szomjúsága, önmagáért való. Ez nem a költők végtelen szomjúsága, nem a magányos ember gyáva szomjúsága, nem az emberek egyszerű s unalmas szomjúsága izek és szenzációk után. Wolly szomjúsága meztelen, lekristályosodott, öncél és igy céltalan. S a teljesesitménynek ez az árnyalata — a céltalanság — az önmagáért való tett a művészetek szférájába emelné az éhmüvészetet, kiutalná helyét az emberi akarat abszolút teljesítményei között amilyen a regényírás, a mártírhalál, hittérités a vadak között, akik különben azelőtt is jól meg voltak. Délután hat órakor szoktam megnézni Wollyt, mikor Páris félhomályos vendéglőiben ínyenc vacsorákhoz terítenek, millió konyhában rotyognak a francia konyha izes falatai s az emberek a korcsmákban abszinth- pőtlékokat isznak, hogy minél' éhesebbek legyenek a vacsorához — ebben az órában látom Wollyt, aki alattomosan csillogó szemekkel fekszik a cellában a földön, összeszoritott fogakkal s farkasszemet néz a vacsorához siető emberekkel. Az escarpint már régen levetette, haris- nyás lábakkal fekszik gémberedetten a padlón. A gallért felgombolta a nyakán, a smo-, kihg piszkosan fénylik a fekvéstől, az éhezés közepén tartunk, hol van még ez az öltözet a finálé erőfeszítéseitől, mikor a művész majd egy végső kétségbeesésben szájába veszi a kezeit, az ujjait harapdálja és ájultan hentereg a ketrecben. A bejárat mellett — egy frank a belépődíj, hogy a legszegényebb néposztályok is, akiket ez a training különösen érdekelhet, megtekinthessék — egy nagyon kövér ember és egy még kövérebb nő ül, ezek szedik a pénzt. A kövérségük ebben a milieu- ben banális, nem illik ide, a kontraszt kézenfekvő és ostoba, restellem léirni, d$ igaz. A zene halkan játszik. A teremben táblák á falon — Wolly élettörténete, pulzusa, az előző napi bulletin s egy különös felhívás: szigorúan tilos a ketrec előtt enni, vagy inni, sőt evést vagy ivást utánzó mozdulatokkal ingerelni a művészt... A tizennegyedik napon Wollvnak kinőtt a szakálla és nyögött. Egyedül feküdt a ketrecben, mint Savonarola. Szigorúan nézett maga elé. Ez az öntudat krizise. Sok művész van, aki éhezésének csak egy előrehaladott stádiumában gondol először arra, hogy tulajdonképpen miért is éhezik — a jóllakott, a művészt lusta pislogással, enyhe közönnyel bámuló íömeg közepette először ocsúdik magára a magányosság ketrecében — a vigyorgó pillantásokat tehetetlen nézéssel viszonozza, riadtan fordul egyet üvegketrecében, elfelejtett dolgokra gondol, az élet izeire, emlékekre — s miközben tovább koplal, bizonytalanul kínozza ez a hirtelen felismerés, hogy hátha azoknak van igazuk, akik odakünn állanak — hitvessel és gyerekkel állanak a ketrec körül, jóllakot- tan és biztosan, részesei az evők társadalmának, vadul és mohón zabáivá föl a tenger, a levegő és a föld terményeit és állatait — s néha egymást is, a vad és kevésbé vad szigeteken. Ez az öntudat krizise, mikor a művész bizonytalan lesz és idegesíti a publikum — ilyenkor jajong és hentereg a padlón s előfordul, hogy néha döngetn ikezdi az üvegfalakat, ami elválasztja őt a világtól s tajtékzó szájjal borul az emberek elé és enni kér. Különben a cella egyik sarkában, alig észrevehetően, felragasztott magának ez az őrjöngő egy női fényképet — ezt nézi huszonnyolc napon át, cserepes szájjal és . kiégett szemekkel, lázas fejjel — egy fiatal nő fényképe ez, felsütött loknikkal és maslival a hajában. Sokáig nézem, most lehunyta a szemét és aléltan piheg — emberek jönnek, a zene játszik, megemelem a kalapom és könnyen megírni lók előtte. (Paris, januárban.) A német Ady Ady ma már az irodalomtörténeté, sőt mi több: a történelemé. A magyarságnak Petőfihez mérhető nagy költőjét tiszteli benne nemcsak a magyar irodalom, hanem a külföld is. A külföld: Becs, Berlin, Páris Petőfin kívül máris a* összes magyar lírikusok közül őt ismeri és szereti legjobban. Adyt németül Horváth, Franyó, Hatvány és Neubauer szólaltatta meg. Azonban az összes német irodalmi szakértők megegyeznek abban, hogy a legkongeniálisabb német műfordításokat Neubauer Pál adta, aki egyébként a Prágai Magyar Hírlap belső munkatársa. Ezekből a kitűnő fordításokból, melyeket Berlinben, Drezdában és Bécsben külön Ady-matinékon irodalmi szenzációk gyanánt fogadtak, olvasóinknak bemutatunk alább az eredetiek mellé állítva két költeményt. Az első Ady legkedveltebb s legismertebb dalai közé tartozik s ennek Neubauer minden külső, belső szín és hangulatárnyalatát a legnagyobb hűséggel át tudja ültetni.1 A másodikban a németek a világháborús nagy korszakfordulónak olyan csodálatos kifejezését látják, amilyen kevés van az egész világirodalomban. Ebben Neubauer az eredeti költői alkotás erejével és szabadságával transzponálja át a német nyelv zenéjére Ady bizarr, belső gondolatmunkáját és komoly hangszinü külső ritmusát. D. J. Alléin mit dem Meer Kleines Hotclzimmer, Dammerung, Meer. Fort ist sie, ach, nie sch4 ich sie mehr Fort ist 9ie, ach, nie seh‘ ich sie mehr Sie lieB eine Blume am Divan zurück, Ich umarme das alté Möbelstiick. Ich umarme das alté Möbelstiick. Kosend streift ihr Parfüm nniher, Dórt untén erbrauset und freut sich das Meer. Dórt unton erbrauset und freut sich das Meer. Ein Pharos aus Fernen flammond winkt, Geliebto komm, die Meenvoge singt. Geliobte komm, die Meerwogc singt. Wild hör ich ihn singen, den Meercsschaum, Auf altem Divan traum4 ich den Traum. Auf altem Divan traum4 ich den Traum. Hier küBte sie inich, hier bot sie sich dar, Wie singt das Meer und wie singt was war. Wie singt da9 Meer und wie singt was war. Erinnerung an eine Sommernacht Empörte Engeí auf Trommeln grollten • Weckruf hernieder zűr traurigen Erde, wenigstens hundert Jünglinge tollten, wenigstens hundert Sterne zerstürzten, Hundert Gürtel dér Liebe zollten: Seltsame Sommernachtdunkel rollten in seltsamer, fremdwundérlouchiender Nacht.; Das alté Bienenhaus stand in Flammen, das schönste Fohlen den FuB sich brach, im Traum mir die Tótén Ieben wollten, Burkus, dér Hund, ging plötzlich verloren und aus den Tiefen dér stummen Marié urplötzlich schmetternde Lieder aufjohlten, Seltsame Sommernachtdunkel rollten in seltsamer, fremdwunderleuchteiidor Nacht. Tapfer rasselten Niemandsmenschen, die frommen Leute duckten siéh, allé Raubmörder machten Revolten: Seltsame Sommernachtdunkel rollten in seltsamer, íremdwunderleucMonder Nacht Wir wufiten es Allé: dér Mensch war faliig, Schuldner schon lángé dér heiligen Liebe: Seltsam dennöch diese Wechsel, die Lebenden und üherholten, unter hámisch groBem Mond: Niemals war dér Mensch geringer als in dieser Nacht, da seltsam Sommerdunkelheiten rollten: Seltsame, fremdwunderleuchtende Nacht! Neidherauschter Schrecken stürzte auf die Seelen, die verkohlten und in Allé, wie Geheimnis, zog dér Ahnen Fatum cin. Wie zűr Blutweih taumeln, wanken, wcinbesoffen die Gedanken, stolzes Selbst dér Menschenkinder, die da jetzt erlahmen wollten: Da die groBen Dunkelheiten seltsam durch die Nachte rollten, in seltsamer, fremdwunderleucíitender Nacht. Damals glaubte ich in Beben, daB vernachlassigte Götter auferstehen zu neuem Leben und zum Sterben mich ietzt holtén. Dennoch leb ich noch bis hente: Lebe, als was jene Nacht aus dem Wesen mir gemaeht, und ich denke gotterwartend an die weltversankend groBe Nacht, da allé Schrecken grollten Seltsame Sommerfinstcmisse rollten: Wie iremdwunderleuchtcnd war diese Nacht. Egyedül a Tengerrel ^Tengerpart. Alkony. Kis hotel szoba. Elment. Nem látom többé már soha. Elment. Nem látom többé már soha. Egy virágot a pamlagon hagyott Megölelem az ócska pamlagot. Megölelem az ócska pamlagot. \ r ‘ . ’’ * ' _ • .■ ■ Parfümje szálldos csókosan körül. Lent zúg a tenger, a tenger örül. Lent zúg a tenger, a tenger örül. Egy Fárosz lángol messze valahol. Jöjj kedvesem, lent a tenger dalol. Jöjj kedvesem, lent a tenger dalol. A daloló vad tengert hallgatom Es álmodom az ócska pamlagon. És álmodom az ócska pamlagon. Itt ölelt, csókolt, az ölembe hullt. Dalol a tenger és dalol a múlt. Dalol a tenger és dalol a múlt. Emlékezés egy nyár-éj szakára Az Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomorú földre, Legalább száz ilju bomolt, Legalább száz csillag lehullott, Legalább száz párta omolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Kigynladt öreg méhesünk, Legszebb csikónk a lábát törte, Álmomban élő volt a holt, Jó kutyánk, Burkus, elveszett S Mári szolgálónk, a néma, Hirtelen, hars nótákat dalolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt Csörtettek bátran a senkik És meglapult az igaz ember S a kényes rabló is rabolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Tadtuk, hogy az ember esendő S nagyon adós a szeretettel: Hiába, mégis furcsa volt, Fordulása élt s volt világnak. Csufolódóbb sohse volt a Hold: Sohse volt még kisebb az ember, Mint azon az éjszaka volt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt Az iszonyuság a lelkekre Kaján örömmel ráhajolt, Minden emberbe beköltözött Minden ősének titkos sorsa, Véres, szörnyű lakodalomba Részegen indult a Gondolat Az Ember büszke legénye, Ki, imo senki béna volt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt Azt hittem, akkor azt hittem, Valamely elhanyagolt Isten Életre kap s halálba visz S íme, mindmostanig itt élek Akként, amaz éjszaka kivé tett S Isten-várón emlékezem Egy világot elsülyesztő Rettenetes éjszakára: Különös, Különös nyár éjszaka volt | Szőke | Szilveszter éjszakáján ért el hozzám DavosbÓl a hir, hogy meghalt Szőke. Poétikusan, szépen, huszonkét évesen. Fehér hegycsúcsok alján utoljára gyultak ki arcán a lázvirágok, azután lehullott a párnára az a szép szőke íej. Tiz évig szeretett, mindig a szivével, csak a szivével, tizenkettő se volt, amikor először csókolt, ártatlanul, tisztán, gyermekcsókkal. Szépen élt, sokat, mohón, sok-sok fájdalommal, mert tán érezte, hogy olyan igen kevés esztendő van számára kiszabva. Egy júliusi meleg estén egymás mellett ültünk a kerti pádon, szépek voltunk, fiatalok, ő tizenkét éves és csodája Isten alkotó kezének, mert a tizen- hatóvesek fejével és szivével nézte a körülötte élő életet és a teste is a legszebb tizenhatéves test volt., amelyet valaha láttam. Én a tizennyolcé vea diák őszinte rajongásával néztem a kelő holdat és a kezemet lassan, tolvaj módjára közelitettem a Szőke kezéhez. Hozzáért, ö nem húzta el. Ujjainlí összefonódtak és hájogos szemmel, szüztiszta testünk lobogó lángjával kerestük egymást. Amikor hazamentem, naplót kezdtem Írni, beleírtam mindent, ami kettőnk életének alkotó sejtje volt. A beszélgetést, néhány szót, íélbetört mondatokat — mert hiszen a szerelmesek nem beszélnek egész, kerek mondatokban —, a szeme nézését, a haja illatát, hosszú, vékony ujjai simo- gatását, mindent beírtam a naplómba. * Azt is, hogy egy augusztusi estén, amikor a nagy kertjük utjain sétáltunk, egymás kezét fogva, mint két illedelmes iskolásgyerek, Szőke megállt az egyik keresztutnál. Szembe fordult velem, a fejét hátravetette, lobogó szőke haja elárasztotta a vállát, fehér nyaka felém villogott a holdas éjszakában. — Fojtson meg! Elkaptam a nyakát, csontos kamaszujjaim belemeredtek a meleg, bársony húsba, a számat közelítettem a szájához, vonaglott a vörös narancsszelet és mi, igen, féltünk és nem csókoltuk meg egymást. Eleresztettem és tovább mentünk, szótlanul. Hosszú jegenyesorhoz értünk, az egyik fánál megálltunk. Vad, erőszakos, követelő lett egyszerre a hangom. — Megfojtom! Szőke hátraszegte megint a fejét, suttogó du- ruzsolással súgta: — Fojtson meg! Elfulladt a lélekzete ujjaim szorításától és a szám most már lihegve kereste a száját. Bűntudat súlyosította el a lelkünket az első csókunk nyomán, én egy fával odébb álltam meg, a másik jegenyénél és háttal a törzsnek-égre néző szemmel meredtünk az esti ég semmijébe, mint két akasztott ember. Hazamenteni és mindjárt frissen írtam a naplómba mindent. Ezt is. Ezután boldog szerelem szép órái jöttek és a naplóm lapjai egyre szaporodtak. Jött az ősz, engem vittek katonának, puskát adtak a kezembe, hogy tanuljak meg embert ölni, de én, ha mód volt rá, szöktem haza Szőkéhez. Minden találkozásunk uj lapokat fűzött a naplómhoz. Elvittek idegen mezőkre, idegen erdők alján vittek hajtóvadászatra, hosszú két év haladt el és amikor hazajöttem, más Szőkét találtam. Eleinte nehezen ment, mert a szerelmünk nála meghalt, csak énnálam élt, vérző elevenséggel élt még. Azután elővettem a naplót és jóleső önkin- zással formába tisztáztam a lapjait. A naplóból regény lett. Szőke elolvasta és ráírta a végére-: igy történt. Újságnak küldtem el és a nagy újság, a fiatal skribler félelmetes nagy újságja harmadnap hosz- szu cikkben irta -meg, mint büszke fölfedezést, hogy iró vagyok. Szégyeltem magam, soha tán úgy, mint akkor. Szegény kicsi Szőke! Én az ő szerelme emlékép lettem iró, az ő lelkében pedig az én szerelment robusztus ölelése indította meg az asszonnyá érést, a szenvedés golgotáját. Amikor a nyomott betűk láncán keresztül nézték elmúlt szerelmünket, már szinte újra éledt az a mi lelkűnkben. Téli este parázsló melegénél mondtam neki: — Szőke, légy a feleségem .. Hozzámsimülí, könnyes szeme az én szemembe nézett, érett csókok melegét adta nékem. — Én nem lehetek már a te feleséged ... Próbáltuk még azután, hogy szeressük egymást, de nem sikerült, sok volt a fájdalmunk és a fájdalom felélte a szerelmünket.. Egyszer aztán, egy másik őszön, hírül hoztam neki, hogy asszonyt választottam magamnak. Elborult a nézése, utoljára még egymás mellé ültünk a lányszoba kályhája melleit. A beszédünk kevés volt, én beszéltem, ö hallgatott és amikor mentem, kikisőrt és az ajtónál apja-anyja előtt szép meleg testvéri csókkal csókolt meg. Más lett az asszonyom és akkor történt a csoda. Volt egy fiókom, abban őriztem egy fénykép üveglemezét. A Szőkéét. Én csináltam a felvételt, akkor, amikor megismertem, találkozásunk első órájában. Soha később semmilyen fotóművész képe nem érte el azt a. szimpla amatőrképet. Az uj, pappal szentelt szerelem másnapján kihúztam a fiókot. A lemez ott feküdi és ahogy hozzányúltam, darabokra hullott széjjel. Véges volt. Sose tudtam meg. ki torié el. Szőke is a másé lett, más asszonya, idegenből 9 i Waldmann Viktor, í | vizsgázott fogtechnikus 1 | Kassa, Franciskámé utca 5.| 8 Készít e szakba vágó összes munkákat. © 8 Olcsó árak, vidékiek 24 órán belül a* 8^793 elintézve. jg t _______-
