Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-06 / 4. (1042.) szám
Hál JawasIaS a sz!evenszl$6i probléma megoldására Hlinka nélkül nem lehet kormányozni hibáit — Mindent vissza kell csinálni Kramár beismeri a szíovenszkói megyerendezés Autonómia-terv, amely fokozottabb centralizmust jelent Prága, január 4. A koalició nem igen sietteti a parlament összehívását, mert a szocialisták és cseh néppárt közötti nézeteltérések még mindig olyan nagyok, hogy megegyezésről egyelőre szó se lehet Amig egyes lapok folyton azt hangoztatják, hogy a koalició elég erős és nem szorul sem a szlovák néppárt, sem pedig más ellenzéki párt támogatására, addig meg kell állapitanunk azt a tényt hogy koalíciós körökben Hodzsáék kivételével úgyszólván valamennyi párt, de elsősorban a cseh néppárt és a nemzeti demokrata párt arra törekszik, hogy Hlinkáékat a koalició részére megnyerjék, vagy ügy, hogy a szlovák néppárt belépjen a kormányba, vagy pedig legalább kormány támogató ellenzék legyen. Az az aútonómiajavaslat, amelyet a P. M. H, közölt le elsőnek, óriási visszhangot vert cseh politikai körökben és a cseh sajtó nagy része most már napirendre tűzte az úgynevezett szlovák kérdést "Kramár Károly a Národni Listyben ujahb vezércikket irt az országos autonómiáról és a megyerendszer kérdéséről. Kramár megállapítja, hogy Szlovenszkón az autonómiamozgalom legerősebb rugója a kulturális és gazdasági momentumokban keresendő. Éppen ezért ezeket a kérdéseket kell előtérbe állítani. Nem szabad azonban elfelejteni az állam nemzeti geográfiáját sem. A kisebbség kompakt területen lakik és a csehek közéjük telepedtek. Éppen ezért teljesen ki van zárva, hogy a megyékben politikai suKramár legújabb javaslata közigazgatási téren talán tényleg rendet és konszolidációt jelent, de ezzel teljesen eltér eredeti tervétől, azaz az autonómiától. Kramár legújabb terve az eddiginél is nagyobb centralizálást jelent s nem hisz- sziik, hogy a szocialisták, akik éppen a decentralizáció mellett foglalnak állást, ezt a javaslatot elfogadnák. .Szlovenszkó autonómiájának a kérdévSé- vel foglalkozik a Tribuna is vasárnapi vezércikkében és megállapítja, hogy az autonómia kérdése az alapja a csehszlovák megértésnek. A szlovák néppárt várja a megegyezést és maguk a koalíciós szlovák miniszterek is kívánják az autonómiát. A cikkiró Írország helyzetével hasonlítja össze Szlovenszkó helyzetét és azt Írja, hogy jóllehet az angol impérium belső helyzete sokkal erősebb, mint a cseheké, mégis győzött Írország. A köztársaság s különösen a cseh nemzet demokratikusnak tartja magát és éppen ezért nem szabad megengedni, hogy az autonómiáért folyó harc azokat a formákat öltse magára, mint Írországban Az uj me- gyeíörvény a történelmi országokban nagy elégedetlenséget szül, mert a gazdag vidékek teljesen különválnak a szegényebbektől, ami sohasem vezet konszolidációra. Ha bevezetik a történelmi országokban az uj megyerendszert, úgy a szegény -megyékbe senki sem fog letelepedni, mert óriási adókat kell fizetnie, hanem igyekszik, a gazdagabb megyékben megalapítani jövőjét. A zsupaszövetség is egészségtelen kompromisszumot jelent s az autonómistákat egyáltalában nem elégíti ki, mert még rosszabbá tenné a helyzetet. A cikkiró ugyancsak azt javasolja, amit Kramár, hogy a megyék számát négyre kell redukálni, vagyis legyen egy csehországi, egy morvaországi, egy szíovenszkói és egy ruszin- szkói nagymegye. Ezzel szemben a járási hivatalokat ki kell épiteni, a hatáskörüket ki kell bővíteni, mert éppen ezekben a hivatalokban lehet a napi munkát elvégezni és állandóan kapcsolatot fentartani a lakossággal. Röviden összefoglalva a következő javaslatot terjeszti az ismeretlen cikkiró a nyilvánosság elé: Az elsőfokú hatóság: a járások járásfőnökeikkel, elegendő állami hivatalnokaikkal, a felekkel való közvetlen érintkezés céljából. Másodfokú hatóság: Országos közigazgatás (kormányzóság vagy nagymegye) Csehországban, Morvaországban, Szlovenszkón és Ruszinszkóban, élén a kormányzóval vagy nagyzsupánnál, akit a kormány nevez ki, állami hivatalnokokkal, akiknek munkáját az országos közigazgatási bizottság ellenőrzi s ezeket ugyancsak a kormány nevezi ki a politikai pártok nagyságának számarányában. Harmadfokú hatóság: a minisztérium a kormánnyal, a nemzetgyűlés két házának ellenőrzése mellett. A cseh néppárt sajtója erős propagandát fejt ki amellett, hogy Hlinkáékhoz feltétlenül közeledni kell. Horsky Rudolf a Cechben hosszabb cikkben mutat rá, hogy Hlinka nélkül nem lehet kormányozni. A koalíciós pártok Kramár tervéröl A koalíciós pártok Kramár aulonómia- tervezetére vonaikozólag hivatalosan még nem foglaltak állást, de a tegnapi nap folyalyuk legyen. Ezért más formában keli az ál- mán máris privátjellegü tárgyalások folytak íamalkotó többséget biztosítani. Ha a belső ebben az ügyben. Munkatársunknak sikerült közigazgatási munkából a politikát ki akar- a tárgyalások eredményeiről a következőket juk kapcsolni, akkor szociális és gazdasági megtudni: szempontok mérlegelésével kerületekre kel! osztani az országot, ami kizárná a politikát és közös munkára serkentené a lakosságot. Kramár ismételten hangsúlyozza, hogy a történelmi országokba A nemzeti demokraták nagy többsége pártvezérének javaslata mögött áll, mert Kramár barátainak, de különösen a nepizéti , demokratapárt..főtitkárának, Sis bevezetett közigazgatási rendszer sokkal befolyására törölte autononuatervwete jobb. mint a bevezetendő megyei rendszer és !m'' a l.ande?hín:é-t (iS aZL a helytartó-aggal csupán némi jelentéktelen reformokra szorul. De mi történjék Szlovenszkóval? Kramár bevallja, hogy ő dolgozta- ki a megyereformjavaslatot, csakhogy a tapasztalat megmutatta, hogy a megyerendszer mai formájában teljesen fölösleges. pótolta. A cseh szociáldemokraták ugyancsak helyeslik Kramár javaslatát, de állást foglalnak a helytartó-ág ellen, mert azt reakcionárius intézménynek tekintik. A cseh szociáldemokrata párt szlovák szárnya nagy örömmel fogadja az sutonómiajivaslaSzlovenszkón intenzív munkára van szűk- tót, sőt Dérernek eltökélt szándéka, fcogy ség, ez pedig csak kis területeken hajtható minden befolyásával azon lesz, hogy azt a végre, éppen ezért a járások szaporítására nemzetgyűlés a lehető leggyorsabban le is van szükség s a járások élére tapasztalt hivatalnokokat kell kinevezni, akiknek nem volna politikai megbízásuk, mint ma a zsupánoknak. Kramár a. történelmi országok és tárgyalja. A cseh nemzeti szocialisták ugyancsak nem gördítenek akadályokat Kramár terve elé, Szlovenszkó között úgy akarja az egyensúlyt: csakhogy annak végrehajtását későbbi időmegteremteni, hogy a történelmi országok ; pontra kívánják, nehogy úgy tűnjek fel, mint- eddigi hajtmanjait zsupánoknak neveznék ki és Csehországból, Morvaországból, Sziléziá- bl és Szlovenszkóból egy-egy zsupát alakítanának. A megyei képviseletet a járási képviselők országos szövetsége alkotná, s ennek végrehajtó bizottsága nem volna nagyobb, mint ahogy ezt a megyetörvény előírja. A járási képviseletnek és a járási bizottságoknak ugyanolyan hatáskörük volna, mint amilyet a jelenlegi megyetörvény előír, vagyis a megyetörvény az egész köztársaságban a négy országos közigazgatásra és a járási képviseletekre vonatkoznék. 21 megye és megyeképviselet helyeit volna tehát 3 megye és három megyei képviselet, melynek 24 tagja lenne. Szlovenszkón az országos megye bevezetése nagy előnyt ielentene, már csak azért is, mert az országos megyei bizottság nehéz feladatai következtében a politikát teljesen a nemzetgyűlésnek engedné át s csak arra törekedne, hogy Szlovenszkón a gazdasági kérdéseket a lehető leggyorsabban oldják meg. Ezzel a megoldással igen sok kérdést lehetne elintézni és főleg vissza lehetne térni arra a régi rendszerre, hogy a járásbirósági területek a járási kerületekkel egybeessenek. így megszűnnének azok az állapotok, amelyeket az uj megyebeesztás idézett elő Szlovenszkón, amellyel olyan járásokat választottak szét, amelyek évezrede együtt dolgoztak s azokat olyanokhoz csatolták, amelyekkel sem gazdasági, ' sem kulturális t.'ron ssmniíélé kapcsolatuk •nincsen. ha a kérdés gyors megoldása a szlovák néppárt győzelmét jelentené. A cseh néppárt már csak azért is üdvözli Kramár javaslatát, meri ennek alapján a szlovák néppárttal való megegyezést és saját pozíciójának megerősödését reméli, A cseh néppárt szlovák szárnya azonban hűvösen fogadja a javaslatot, aminek az az oka, hogy Micsura a párt szlovák szárnyának feloszlatásától fél. Az agrárius párt álláspontja nagyon komplikált, . aminek az a magyarázata, hogy ez az egyedüli koalíciós' párt, amelynek ina már kiépített' szervezetei vannak Szlovenszkón. A habozó magatartásnak rőeka azonban, hogy ismét előtérbe nyomult a /lodzsa és Svehla közötti ellentét. Hodzsa Hlinkáékuak semmiféle konoesz- sziót nem akar termi. A szlovák kérdés megoldását ma is a diktatúra kihirdetésében látja és diktátornak önmagát szeretné kineveztetni. Svehla viszont az állam rezon alapján Kramár javaslata mellett áll már c*uk azért is, mert Hodzsát mindenáron háttérbe akarja szorítani. Az sincsen kizárva, hogyha a helytartóságot életbe léptetnék Szlovenszkón, úgy Hodzsa lenne a legkomolyabb jelöltje a szlo- venszkói helytartói állásnak. Demokratikus diktatúra Franciaországban Miért nem kiáltották ki a szocialisták a diktatúrát? — A január tizediki szocialista kongresszus kormányválságot fog előidézni — A P. M. H. levelezőjétől — Páris, január 5. A kommunista és fascista kisédet után úgy látszik Franciaország az állami berendezkedésnek eg/ uj formáját készül megteremteni: a demokrácia diktatúráját. Ezt a fából vaskarikát, ezt az önmagában való ellenmon- i dást Franciaországnak önfentartási ösztöne diktálja, amely olyan uj forma felé sodorja, amely hagyományának, társadalmi és erkölcsi berendezkedésének legjobban megfelel. A demokrácia diktatúrája természetesen csak ennyit jelent és annyit, hogy ezt az átalakulást maguk a demokratikus pártok fogják keresztül vinni. Valóban a francia parlamentáris élet zsákutcába jutott. Ma már nincs államférfi, aki a jelenlegi pártviszonyok melcllett az égetően szükséges pénzügyi javaslatokat keresztül tudná hajani és a frankot megmenteni. Az i eddigi parlamenti orvosságok csak a beteg állapotát súlyosbították, amire a franciák csak most kezdenek rájönni. A Matin csakugyan egy nagyon meggyőző kimutatást közöl arról, hogy valahányszor a Palais Bourbon kapui be voltak zárva, a frank kurzusa feljavult és rögtön sülyedt, amint a parlamentarizmus játékai megkezdődtek. A liberális demokrácia jelszavai saját sírjába készülnek dönteni azt az, országot, ahol ezek a jelszavak megszaietíek, A csődnek és a tehetetlenségnek az érzése olyan általános, hogy a diktatúra gondolata immár benne van a levegőben. És a baloldali pártok nemcsakhogy nem akarnak szabadulni ebből a levegőből, hanem ellenkezőleg, ezt maguk tenyésztik ki. A rendkívül fegyelmezett sajtó agyonhallgatta, de a kulisszák mögött mindenki tudja és állítja, hogy a második Painlevé kormány bukása után december eleje körül a francia szocialista párt katonai csínnyel hatalmába akarta keríteni a francia parlamentet. Mielőtt ezt az információnkat a nyilvánosságra hoztuk volna, kötelességünknek tartottuk ellenőrizni és igén komoly helyről kaptuk megerősítését E .-zeriut tény az, hogy a Herriot-kormány megalakulása óta a szocialisták igen élénk agitáciot fejtettek ki a hadseregben, úgy hogy ma már lehet szocialista ezredekről beszélni. Alikor, a Painlevé I*ormány bukását követő napokban, amidőn — amint ismeretes-- Bríaud első kormáriyalaki- tási kísérlete, úgyszintén Heniot-é is meghiúsult, Blum Leó, a francia szocialisták vezetője o parlament elé akarta vonultatni, ezeket a csapatokat, a képpiselöházqt. körülfogni és ennek a nyomásnak a hatén alatt ki1926 január 6. Sz6!*d<l kényszeríteni az Elysées-től, a köztársaság elnökétől a tiszta szocialista kormány kinevezését. Hogy miért nem csinálta mégis meg, annak sok oka lehet Az időpont tényleg alkalmas volt Igaz, hogy magában a szocialista táborban is voltak ellenzői a tervnek, mint például Paul Boncourt, aki Blum-mal és Compé- re-Morel-lel az energikusabb akció szószólóival szemben a parlamentárizmus demokrácia hagyományát képviselte. De ha a dolog sikerül, kétség se fér hozzá, hogy a párif egyelem nyűge, vagy ürügye alatt a mérsékelt szocialisták, sőt a radikálisok egy része is csatlakozott volna a pátütökhöz és a Szajna, pariján kikiáltották volna a XX- ik század, legfurcsább csodaszörnyéi.: a, demokratikus diktatúrát. Hogy a dolog itt nem állott vc-lna meg, azzal kezdettől fogva tisztában voltak. Hogy pedig a szocialisták mindeme el voltak szánva — jobbfelé, azt ugyancsak komoly forrásból kapott információm is bizonyítja, hogy Blum ék egy kész Fstával kezdték volna meg az államcsínyt: a létartóztaiandók listájával, ura (A szocialisták — meglehetős joggal — számítottak a francia főváros rendőrségére'). Ez a lista 27 jobboldali politikus nevét tartalmazta, köztük volt 4 francia képviselő és 2 szenátor. íme a demokrácia habozás nélkül i feláldozza az immunitási jogot céljai elérésére. Végül nyilván maguk is visszabátráltak tervük vakmerőségétől. Ezek az események feltétlenül vért, talán polgárháborút idéztek elő és az ilyen fürdő aligha használt volna a franknak és a nép jólétének. Vagy talán inkább attól riadtak vissza, hogy a jobboldali szervezetekkel mérjék össze erejüket. Közismert ugyanis, hogy a különböző jobboldali egyesületeknek komoly, katonailag megszervezett. erői vannak, akik fegyverrel i.- el vannak látva. Ezek a szerv eke Lek igen könnyen mozgósíthatók. Az midiül, ha a Páris környéki e. edek szocialista érzelmünk i-, magának a fővárosnak garaó.'U*ő.l’H« ragy é-7» breton katonaság v*n, ak5kh?z a szociai >la eszmék egyáltalán nem ia itak b*!é hízni. A különben sz. >l<ic er-Ve- megszervezett vmraumsta csapatok természeteden i-é-z>ég- gel állottak volna Blum-ők mellé, hlsfteu ez f'dlk'az ő'cél.faik'.t szolgálta v* Inat A veszedelem nagysága azóta igen éide- kes eltolódást idézett elő a francia belpolitikában. Ma már a helyzet úgy áll, hogy nem a szocialista párt, hanem a mérsékelt balközép fogja megcsinálni a demokratikus diktatúrát. Ennek a diktatúrának a feje pedig senki más, mini Briand Arisztid, többszörös miniszterelnök és külügyminiszter, a francia parlamentarizmus egyik legrégibb alakja, akit teljes erővel támogat az Elysées ura: Doumergue, a demokratikus köztársaság legmagasabb közjogi méltósága: Franciaország elnöke. Természetesen Briand nem fog se katonaságot, se rendőrséget vonultatni fel a parlament elé, de erre nincs is szüksége Briand kormányozni akar, rendet é<! biztonsági t teremteni, a pénzügyi törvényjavaslatokat feltétlenül tető alá hozni; egyszóval szanálni. Briand természetesen elsősorban parlamentáris megoldásra gondol és nem lehetetlen, hogy ez iskerül is neki. De ha nem megy parlamenttel, Briand el van szánva arra, hogy a pénzügyi szanálás törvényjavaslatait, mint u. n. ,,dec- rets-loi“-kat egyszerűen rendeleti utón lépteti életbe. Ez már a demokratikus jólétdiktatura! Ez a kérdés január 10-ike körül fog eldőlni, ami a francia belpolitikának nagy dátuma. Ezen a napon ül Össze ugyanis a szocialista kongresszus, hogy a párt parlamenti helyzetével foglalkozzék és a további taktikáról döntsön. Akárhogyan dönt is a kongresszus, valószínű, hogy döntése részleges kormány- válságot fog felidézni. Briand azonban nyíltan kijelentette a parlament folyosóin, hogy akárhogyan ié alakult a parlamenti helyzet, ö marad és ha kell a kisebbséggel kormányoz. Lehetséges azonban, hogy addig Bric.ndr.cdc sikerül uj többséget teremtenie. Az erre vonatkozó tárgyalások a kulisz- szák mögött már csakugyan meg is indultak. Briand közeledést keresett és talált a jobboldali pártok mérsékelt elemeivel és ezekkel akarja uj parlamenti többségét nte<; ere inteni. A jobboldali pártok a kormány támogatását te .meszelésen feltételekhez kötötték," me- iyek v »nzi>gyi és belpolitikai természetűek. JZ
