Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-31 / 25. (1063.) szám

Vasárnap 1926 január 31

^PA<JM-MAfifc>iRHÍRLAE

Külföldi regények

Jákob Wassermann: Laudin és az övéi

A Ma írójától megköveteljük, hogy állást foglaljon a kor jelenségeivel szemben és állásfoglalásával utat mutasson a felmerülő problémák útvesztőjében. A háború és a lefegyverezés káoszában, mely napról-napra a legválságosabb emberi bonyodalmakat termeli és szenvedést szenvedésre halmoz, kevesen akadnak, akik tiszta látással és kiegyensúlyozottan nyúlhatnak a kor arculatának, szenvedéseinek ábrázolásához. Jákob Wassermann, a modern- német regényírás kiváló mestere ama kevesek közé sorolható, akik társadalmi életünk legégetőbb, kérdéseit boncolni merik és azzal a biztonsággal és önuralommal fognak munkájukhoz, mely nélkül tiszta müvedet el sem képzelhető.

Nem véletlen, hogy a pszichológikus művész, aki ma ötven éves, az ötvenedik évéhez közeledő, tehát lezárult karakterű, útjában megállapodott, további fejlődésére képtelennek látszó férfi-életét analizálja és az analízissel kapcsolatban problémákat vetit elénk, melyeknek kiinduló pontjául mai társadalmi berendezkedésünk legfonákabb problémáját, a házasságot jelöli meg.

Wassermann regényének hőse, Dr. Laudin, egy híres bécsi válópör-specialista, aki hosszú évek során' mélyre látott a házasság problémájába, ismeri a világ előtt egymáshoz láncolt életek harcát, a hálószobák piszkos titkait, az elégedetlenek, a bilincsbe vertek mohó vágyát a szabadság után. Irodájában Bécs előkelő társaságának házassági-hajótöröttjei fordulnak meg és Laudin, az emberi jognak, a törvénynek kitűnő ismerője, biztos kézzel nyúl ezekbe az életekbe, hogy tapasztalatával rfieg- szerezze a boldogtalanoknak azt a szabadságot, amit egyéniségük kiérdemel. Laudin csak tiszta-ügyeket vállal és a törvényszék előtt érvényre tudja juttatni álláspontját; meggyőződése korrekt és útja egyenes.

Az ember belső élete azonban nem egyeztethető öp&ze, az élet egyáltalában nem azonosítható a foglalkozással,

annak külső megnyilatkozásával és.,Laudin esetében Wassermann megmutatja, hogy a törvény, az igazság őre letér az eddig megtaposott egyenes útról, mikor szembekerül önmagával, mikor hasadás történik élete és hivatása között. A férfi, kinek életében a nő okozza a nagy .átalakulásokat, másodszor találkozik a nővel és most meglátja önmagát: meglátja a hibákat, a gyöngéket, melyeket hivatása, társadalmi külsőségek és szokások eltakartak eddig.

*

A regénynek legérdekesebb és Iegkevésbbé polemikus alakja Lu, a színésznő, aki férjét, — egy jólelkü, enervált komikust, — a bolondok közé csukát ja, amikör megunja, egy tehetséges fiatal művészt öngyilkosságba--kerget,- férfiakát foszt ki, fékeveszeft ösztönnél1 tombol .és végigrohan az életen és az egyenes jellemű- Laudint- is elbűvöli zseniális játéktudásáyal ég .^. azzal a másrendüségével, mely őt Piától, Laudin feleségétől megkülönbözteti. A két nőnek szédítő belső ellentéte az a mágneses bűvölet, mely Laudint, aki hivatása fonákságaitól szabadulni akar, megfosztja önuralmától. Érdekes korunknál-: ez a Luluszerü asszonytipusa, de mig Wedekind vagy Schönherr asszonya démo- nikus nőstényördög, aki tudatában van cselekedetének horderejével, addig Lu a nevelés korlátáit nem ismerő," a háború nyomorában meghurcolt, felfokozott .életet élő,szinte égő ösztönlény, a felelőtlenségnek megtestesítője, aki uralkodni és taposni akar, aki néni ismer élettársát, de még olyan hímet sem, akit mámorából felébredve feledni nem tudna. : •

*

Wassermann a felvetett problémákkal kapcsolatban csupán fiatal életeknek összeomlását mutatja be- és regénye főhősét — a példázás kedvéért — a polgári művészet követelményének megfelelően átsegíti, a katasztrófán. Laudin meginog ugyan, az erkölcsi alapja mengrendül, már-már a bűn- útjára téved, de a konfliktusból kisebb, megbocsátható botlások árán kikerül és fel tud egyenesedni.

Wassermann regénye azt példázza, hogy idővel minden házaséletben hasadás történhetik, két különálló egyén életé, ha esztedőkre vagy évtizedekre össze is forrott, egy időben szükségképpen széj- .1 elválik, de van mód rá, hogy ezek a sorsok, akár a szétfutó utak, újra találkozhassanak. Laudin esetében Pia, a bölcs és józan asszony, az életek ősszel:ovácsolőja, aki némán figyeli férje vívódását., némán tűri eltávolodását és csak akkor szólal meg, mikor az összeomlás láttára érzi a közbelépés szükségességét és jóságos szeretetével, megértésével újra visszahódítja férjét. Pia, az okos asszony még egy további lépést is meg tud tenni: a hivatásával meghasonlott Laudinnak meg tudja mutatni azokat az eszközöket és formákat, melyek egy uj életnek kiépítését, az énnek teljes kiélését lehetővé- teszik. Áz asszonyi szeretetnek teljes, tökéletes passzivitása értelmetlen, de a megváltásnak csiráit hordja magában, ha ez a szeretet megértéssel párosul. Türelmet, megértést és megbocsátást. vár Wassermann a komoly asszonyoktól, akik meglátják házasságuk katasztrofális töréseit.

A probléma megoldása Wassermann regényében is csak látszólagos és legfeljebb egy érdekes esetnek mély és találó elintézéséről beszélhetünk. Olyan elintézésről mindenesetre, mely nagy figyelmét érdemel Laudin és az övéi polemikus irás cs elsősorban értékes gondolatélmények tükre, azért nem mérhetjük a BabyIon, a Öansemünn- chen vagy a Christian Wahnschaffe mértékeivel, Wassermannak izgalmas meséjü, kevésbbé mesterkélt, rokonszenvesebb és az irót előnyösebb oldalairól bemutató regényeivel.

Egri Viktor.

. ói^ Legnagyobb választék n5!- és férfihar snyákban £

& a koz á'sa.ág területén ' y

| PU-P3 I

& & $ Prsha 2., 5J3ÍCQ KaroSíny Své íé 43. ^

IA Károly híd C3 Károly fürdő közelében.)

PARC MONCEAU

A gazdagok ablaka a kert fölé hajlik, ősz van.

Légy csöndesebb barátom, s gondolj a gyilkosokra Kik borotválatlanul ülnek most a pályaudvarok padjain S reszkető kézzel szívják a Marylandoi —

Ki tudja róluk, hogy ők az áldozat?

Légy csöndesebb barátom. Ősz van. Az Írástudók •

Sárga falevelet legelnek most mekegve és százezer Szép lélek fő nagy katlanaiban az olajszagú irodalomnak —

Gondolj, mint a föld, gondolj hangtalanul ésa szavak

Sürü, vad ereje megtalálja hullámutját a sötét

Műhelyek barázdáiba, ahol az uj költők gépek véres pedálját

Tapossák ezen az őszön — gondolj, mint a fák, s vetítsd árnyékodat a tűzfalakra

Mint óriási plakátját az igazságnak, a tűz olcsó színeivel

Festve darabosan toprongyos képeit a forradalomnak, ami örök

És céltalan, mert reszkető kezeinkkel hiába rázzuk

Isten sötét kabátját, ki közönnyel sétál itt a parkon át és sorsok

Huz7iak utána s malaclopó ja megdagadt fekete csillagokkal és alvadt

Vérükben elszunnyadd naprendszerekkel, magányos ur az őszben

A fák között, mik mezetelen karokkal jajonganak

A szürke ég felé, mint emberek és sikoltva hívják a tavasz fehér kenyerét

(Páris, 1924)

Márai Sándor

. Janicsárok kellenek

(Mécs Lászlónak)

ős, tiltott kútfejeknél áldozunk naponta,

Pirosló máglyánk már az égig ér.

Lángjában embersziv lobog:

Magunkból tépjük, szítjuk egyre jobban, 5 Hadd hulljon szikrazáporként a vér Másért elégni fájdalmas gyönyör.

A torkunkat szorító terhes, ősi bánat Kavargó könnybe, dacba, borba fül.

Ezüstös, holdas éjszakán

Bús férfiéletünk sodró viharja lázad:

Árván tengődünk, asszonytolanul,

Élethajónk örök zátonyra fut.

Gyermekhitünk tündérkastélyát szertedulta

Vad martalóc-urunk: a Gondolat. Y

Hősökké vert lángostora. ' rt .

Nátázva lépünk daltalan, bozótos útra; . /

Szerelmes, forró csók sohasem fogad , •/

Panaszra nyitni ajkunk nem lehet ,

Zúzott szivünket harci dárdavégre tűzzük,

■ -• Mellünkön égő seb tátong csupán. ' ' ' " ' rt- —

„ Az álom tarka ködbe tűnt ‘ Y ’

Lankadt inakkal, bénán mégis egyre űzzük ' - S kidőlünk lassan, mind, egymásután.

Dalolva rokkan itt a janicsár.

S hahogy lehull a hősi, kínos álca rólunk Egy árva, téli, könnyes éjjelen :

Bimbózik uj emberszirom. „

Elszánt, ifjú, harcos szivekben folytatódunk,

Mert nincs halál, az élet végtelen; v ; Kegyetlen, ámde győztes és örök.

(Érsekújvár, 1926 január.) ■ "

Őlvedi Lászó.

Széljegyzetek

a szlovenszkói magyar irodalom kérdéséhez

III. Befejező közlemény.

Irta: Vozári Dezső.

A háború előtti s alatti évek magyar kulturtörekvései a centralizmus jegyében születtek meg, Budapest volt a magyar irodalom, tudomány, művészet és zsurnalisztika Rómája, mely egyrészt nivó dolgában torony- magasságban állott a vidék hangyamunkája fölött, másrészt mágnesként vonta magához a magyar perifériákon szép számmal felbukkant tehetségeket, melyek az akkori viszonyok között csakis Pesten keresztül kapcsolódhattak be az ország szellemi vérkeringésébe. A német példát szem előtt tartva, felhangzott ugyan itt-ott néhány szó a kulturális decentralizáció érdekében, ezek azonban hosszabb-rövidebb idő alatt, de mindig belevesztek a részvétlenségbe. Budapest óriásléptekkel haladt az európai kultúra oldalán s irodalma, tudománya, művészete néhány évtized munkája után a legelső kulturáHámokéival vetekedhetett. De mindannak, amit a bel- és külföld magyar kulturértékként ismert el, Budapest fémjelzésére volt szüksége s az, amire a főváros nem ütötte rá nagykegyesen márkáját, vidéki kísérlet maradt. A „vidéki4* jelző pedig értéktelenségét jelentett a köztudatban s megszégyenítő volt.

Az összeomlás után a Magyarországtól elszakadt területek — köztük Szlovenszkó — magyarsága idegen politikai fenhatőség alá kerülvén, idegen nótára kezdte járni az alattvalói tpeoti Szlovenszkó politikai és gazda' sági életének az uj, a prágai centrum felé kellett orientálódnia.

A magyar nyelvi kultnra mitsem várhatott a szláv Prágától s Pesttől elszakítva központ és irányítás nélkül maradt risz- sza a maga „vidékiességében.*4 Ehhez járult még az a nyomasztó körül- i mény is, hogy a csehszlovák kormány önkó- : nyes politikai okokból eltiltotta a magyaror- i szági sajtó és könyvkiadás termékeinek be- j hozatalát, melyek pedig lehetővé tették volna ! — legalább részben — a Magyarországgal | való szellemi kapcsolatot. A szlovenszkói magyar kultúra itt állott tehát tanácstalanul, nagy feladatokkal a vállán s csekély lehetőségekkel maga előtt. így múlt el pár hónap. Ez idő alatt keletkezett ugyan 2—3 magyar folyóirat Szlovenszkón, az önállóság s a ki- vánt színvonal elérésének minden megnyilvánulása nélkül azonban.

A szlovenszkói magyar irodalom az első j frissítő zuhanyt a magyar kommün bukása I után Bécsben letelepült emigrációtól kapta, | melynek soraiban ott láthattuk a modern magyar irodalom néhány kiváló reprezentánsát:

| (Balázs Béla, Biró Lajos, Barta Lajos, Ignotus, j Kassák Lajos, Lesznai Anna stb.). Az emigrá- i ció alapította irodalmi folyóiratok a szloven- szkóí magyar irodalom számára Európát je- 1 len tették, fölrázták tespedéséből az itteni ma- ; gyár kultúrát^ szemgont^t hoztak s yéjeménynyilvánitást provokáltak ki — pro vagy kontra — a szlovenszkói magyar irodalom munkásaiból. Az emigráció kulturmunkájáról mindenkinek meg lehet a maga egyéni nézete, annyi biztos azonbau, hogy a szlovenszkói magyar irodalomnak abban a fellendülésében, amelyik az 1920. és 1921. években, főleg Kassán hatványozott tempót kezdett diktálni gz itteni kulturélet számára, nagy része volt az emigrációnak is.

1920 óta szép utat tett meg a szlovenszkói magyar irodalom, annyira-amennyire kivetkőzött „vidékiességéből“, saját lábaira állott s ma már minden gyámkodás uélkül is megáll rajtuk; uj embereket és uj hangokat adott a magyar irodalomnak. Csak egyet volt lehetetlen elérnie: literaturánk uélkülöz minden speciális szlovenszkói zamatot. Önálló írói egyéniségeink vannak — bár kevesen — a szlovenszkói magyar irodalomnak nincs azonban önálló mentalitása. Ennek tudható be az is, hogy a szlovenszkói magyar iró abban a pillantban, amelyikben kiteszi lábát Szlo- venszkóból, a szlovenszkói magyar irodalom számára elveszett. A szlovenszkói magyar iró csak addig az, amig Szlovenszkón ól s az itteni irodalommal fizikai kontaktusban áll.

Irodalomelméleti, megállapítások mindig is labilis értékűek voltak. Az irodalom nem hederithet rájuk. Az irodalom s az iró a maguk utján haladnak. A kritika pedig — bár a közönség számára készül — önmagáért való s jelentősége minimális. A művészetet a művész csinálja.

Szeressétek őt s bízzatok benne.

Fekete szózat

Ezer érés múltúnk Elrepült felettünk;

És mi semmit nem tanultunk S mindent elfeledtünk.

Ezerszer megértük Mohit és Mohácsot:

S ezeregyedszer sem értjük A nagy sors-tanácsot.

Nem volt nálunk hősebb,

S mindig nyakunk törték:

Sohsem mások az erősek- ( Mi vagyunk a gyöngék.

; ' " Mi mindent vágj’ tulon,

Vagy csak félig tettünk:

Mi mindenkor a félúton összeverekedtünk.

Nem jövőben éltünk,

Szent múltban aludtunk:

Feltámadni rá nem értünk,

Meghalni nem tudtunk.

Szláv módra szolgáltunk,

S úriként hordoztuk:

És most se meg nem bocsátunk.

Se nem állunk bosszút.

•

Ezer csalódás ért,

S ma sem jobb a fajtánk:

Egy jó szóért, szép csalásért Ingünk is odadnánk.

Már ezerszer álltunk Végső vagy-vagy mellett:

És mi mindig mást csináltunk.

Mint amit. épp kellett.

Rossz helyen szerettünk.

Rossz helyen gyűlöltünk:

Ellenséget vendégeltünk,

Testvéreket öltünk.

A turáni végzett Magyar széthúzások:

Ezer évig ők idéztei Ránk ezer Mohácsot.

Ezer éves nagy vád önmagunkat vádol:

Ősök s unokák sóhajtják:

Hajh, Károlyi Sándor!

S ez igy ismétlődik,

Sohsem lesz más vége: öröktől s örök időkig Nem lesz magyar béke.

Ezer éves múltúnk így szállt el felettünk:

És mi semmit nem tanultunk,

S mindent elfeledtünk.

Avasy Sándor.

— Puccini három operája: Pillangó kisasszony, Tosca, Bohémek teljes kiadása kötve egyenként 44.— korona. Kapható kiadóhivatalunkban.

— Verdi, Bizet, Gounod, Rossini, Wagner, Mozart, Meyerbe^r, Donizetti, Tbomas stb. népszerű és ismert. operái kaphatók kiadóhivatalunkban.

— Klasszikus és modern zeneszerzők zongora- és hegedümüveit ólcső árakban adja kiadóhivatalunk.

— Vidéki olvasóink szives figyelmébe ajánljuk zenemühirdetéseiflkett

9