Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-30 / 24. (1062.) szám

^PSS«Al?/VVA.«VATE».-HIB:tiAí> 1926 január 30 SzOülbüt ws&MsmzBBMmm v Vi«i^jí£>SuiL íffll?; si^riissaM-prisia-fniEiiifgr^ j tábor, amely « nemzeti probléma alapján akarná a kérdést elintéztetek Ezután szemrehányást tesz Svehla mi­niszterelnöknek, hogy a koalíció szlovák kép­viselői még 1924-ben memorandumban fog­lalták össze azokat, a kérdéseket, amelyeket Szlovenszkón el kellene intézni. Akkoriban azonban Srámek élesen állást foghalt ezen jászándékn kísérlet ellen és ugylátszik, hogy Svehla miniszterelnök is megfeledkezett a szlovák koalíciós képviselők javaslatáról, mert azóta ezt a kérdést a minisztertanács egyáltalában nem tárgyalta. A szlovák koalíciós kép­viselők nem tadták akaratukat érvény­re juttatni az egyes koalíciós klubokban. Hrusovsky most a sslovenszkói kérdések elintézésének halasztásáért a vezető pár­tokat vonja felelősségre, mert ezzel a késlekedéssel magyarázza, hogy a koalí­ciós pártok oly csúfos vereséget szen­vedtek a novemberi választásokon. Nem lehet csodálkozni, hogy Szlovenszkó népe a koalíciós pártokkal szemben bizal­matlan és inkább hajlik Hl inka pártjának szeparatista nemzeti politikája felé, még ak­kor is, ha ez hamis, történelmi adatokon alapszik. Hrusovsky még azzal is fenyegetőzik, hogy a csehszlovák egység alapján álló szlovák politikusok felveszik a harcot nemcsak Hlinka szeparatizmusa, hanem ha szükséges, még a prágai szeparatiz­mus ellen is. Amit Hlinka akar, nem más, mint a cse­hek politikája volt a régi Ausztriában. Ezt Prágának fel kellene ismernie, mert min­denki tudja ,hogy sem Hlinka, sem pedig Toka nem Radies, de ezzel egyidejűén nem mindenki lehet Pasics sem. Az olyan kényes kérdésnél, aminő a szlo- venszkói probléma, nem szabad a jelenlegi parlamenti helyzetet döntő -tényezőnek te­kinteni. Még hogyha a parlamenti helyzet tarthatatlan is, akkor sem szabad kétségbe­esett lépésekhez folyamodni, hanem a nem­zetnek más nton kell segítséget keresnie. A gzlovenszkói kérdést adminisztratív és gazdaságpolitikai Hton kell elintézni. Meg kell szüntetni azt, hogy Szlovenszkó költségvetése egymilliárd passzívát jelent­sen. Lehetetlen, hogy az állami vállalatok Szlovenszkón az agyonbürokratizálás miatt szenvedjenek. Végül Hrusovsky ismételten hangsúlyozza, hogy erkölcstelen kompromisszummal nem le­het a szlovenszkói kérdést rendezni és az utódok előtt nagy felelősséget vesznek magukra azok, akik azt hiszik, hogy a szlo­vák néppárthoz való közeledéssel Szloven- sz-kő problémáját meg lehet oldani. A szociáldemokraták ulabb viharokat provokáltak a magyar nemzetgyűlésen Ha déSetőtt Satrashe fő&gyész magához kérette a francia megbízottakat — Farkas István szociáldemokrata össze­függést keres a frank és szokoEaffér között Budapest, január 29. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A franciák a kormánynál megtett lépés után most várako­zó álláspontra helyezkedtek, ugyannyira, hogy már két napja nem is jelentkeztek a bu­dapesti ügyészségen. Az ügyészség munkája á franciáknak \ ezen magatartása miatt nagy nehézségeket szenved. j A baloldali ellenzék bizalmatlan Bethlennel szemben1 Budapest, január 29. A baloldali ellen­zéki pártok nemzetgyűlési képviselői az éj folyamán értekezletet tartottak Vázsonyi Vil­mos lakásán. Az értekezleten éles hangok hallatszottak a jelenlegi kormányrendszer s különösen a miniszterelnök személye ellen. Ennek hatása alatt valamennyien Beth­len és a kormány ellen foglaltak állást. Kijelentették, hogy a baloldali radikális ellenzék semmiféle hatalomban nem kíván magának részt s készek a többségből alakult minden kormánnyal szemben a parlament életképességét biztosítani. Kivételt képez azonban Bethlen, akivel szemben teljesen bi­zalmatlanok. Gombos meg akarja baktatni a kormányt Budapest, január 29. A fajvédők klubja tegnap este pártvacsorát tartott, amelyen j Gömbös Gyula nemzetgyűlési képviselő mon- j dott. nagy beszédet. Kijelentette, hogy a faj-' védők ma is száz százalékban törekszenek a kormány megbuktatására, de a jelenlegi sú­lyos politikai helyzetben egyelőre elálltak a párt szempontjainak érvényesítésétől. A frankhamisításról is megemlékezett s azt. mondotta, hogy immár kétségtelen, hogy a Magyarország ellen folyó aknamunkának az országban is vannak fegyvertársai. Végül Klebelsberg kultuszminisztert támadta, mert az 6 támogatása révén a budapesti rabbi­képző iskola növendékei résztvehetnek az egyetemi előadásokon, amivel kijátszák a nu- merusz klauzusz rendelkezéseit. Reméli azon­ban, hogy az egyetemi hallgatók megfelelő módon fogják a rabbijelölteket fogadni az egyetem kapuiban. A parlamenti bizottság jövő héten referál Budapest, január 29. A frankhamisítás politikai hátterének kivizsgálására kiküldött parlamenti bizottság szombaton kihallgatja Prönay György báró miniszterelnökségi ál­lamtitkárt. A jövő hét folyamán még több vezetőeg yéni séget fog kihallgatni. Valószínű, hogy a bizottság a jövő héten már befejezi munkáját s jelentését a nemzetgyűlés nyílt ülésén fogják tárgyalni. A francia megbízottak Sztrachenál Budapest, január 29. Sztrache Gusztáv királyi főügyész ma délelőtt magához kérette a francia megbízottakat, akik meg is jelen­tek nála. A franciák kérték az ügyészségtől, hogy a frankhamisítás aktáit tegyék át a rendőrségre, hogy ott rendelkezésre álljon a kiegészítő nyomozás céljaira. Újból felvetették a nemzet- gyűlésen a frankhamisítást Budapest, január 29. A nemzetgyűlés mai ülését ismét izgalommal várta a közön­ség s a képviselők is, mert tegnap már híre kelt, hogy a szociáldemokraták a mai in- demnitási vitában újból felvetik a frankha- misitási botrány ügyét. Ennek következté­ben az ülésterem és a karzatok is teljesen megteltek ,amikor Szcitovszky Béla házelnök az ülést megnyitotta. Az ülés elején Deák Ferenc emlékének áldozott a képviselőház, a haza bölcse halálának félszázados évfordulója alkal­mából. Ezután áttértek az indemiütás tárgyalá­sára, amelynél Búd János pénzügyminiszter mondott hosszabb beszédet. Az indemnitási vita során Farkas Ist­ván szociáldemokrata képviselő szólalt fel el­sőnek s beszéde alatt ismét viharos jelenetek játszódtak le. Farkas a frankhamisításról beszélt, amelynek főokát a mai kormányzati szellem­ben látja. (Nagy zaj minden oldalon.) Hoyos Miksa gróf közbekiált: Ezt maga sem hiszi el! Újabb tomboló lárma, az elnök állan­dóan csenget. Farkas: Ott láttuk e rendszerben a haza­fias egyesületeket és a különböző szerveze­teket. A miniszterelnök ur ugyan megígérte annakidején, hogy a különítményeket meg­szünteti és nem tűri meg a puccsra készülő különböző társadalmi egyesületek működé­sét. Ennek ellenére mégis védett bizonyos társadalmi egyesületeket, amelyekiiek szálai idegen országokba is elnyúlnak. Hiszen Erz­berger gyilkosait itt rejtegették Gömbös vil­lájában, a főkapitány pedig kijelentette, hogy nem tudja megtalálni őket. Ulai* bizo­nyos társadalmi szervezetek révén jUtcesot tervezett, amelyről mindenki tudott. A házban egyre fokozódik az izgalom, s óriási lesz a zaj. Minden oldalról közbekiál­tások hangzanak el. Az elnök állandóan rázza a csengőt. Farkas: A társadalmi egyesületek odáig mentek, hogy külön szövetséget alkottak, amelynek élére Albrechtét választották. Barna-Szabó: Azt választanak, akit akar­nak. (Nagy zaj.) Farkas: Albrechtét puccs utján akarták királlyá választani. Sőt Németországgal együtt próbálkoztak. Ezért a kormányt tele- lösség terheli, mert bizonyos, hogy a társa­dalmi egyesületek is érdekelve voltak eb­ben. Bethlent vádolja elsősorban azért, hogy az országban ilyen puccsokat szőhettek. Bethlen: Kissé zavaros az előadása. Farkas: Összefüggést keres a TESz és a frankhamisítás között, majd a csehszlovák ko­rona hamisításáról beszél és kijelenti, hogy a jelenlegi frankhamisítás és a szokolbamisi- tás között összefüggés van. Újabb nagy vihar. Csontos: Árulója az országnak! Zsirkay: Miért nem beszél a magyar ko­rona romlásáról! Csontos: Menjenek ki Csehországba. Farkas azzal végzi beszédét, hogy a mai kormányzati rendszernek el kell tűnnie. Farkas beszéde után percekig tart a zaj, amely a szociáldemokraták részéről ele­mi erővel tör ki, amikor Bethlen István gróf miniszterelnök szólásra emelkedik. — Mondjon le! Mondjon le! — kiáltják a szociáldemokraták Bethlen felé. Bethlen: A felszólaló képviselő ur fel­szólalásában jónak látta a kormány felelőssé­gének kérdését érinteni a frankhamisitási üggyel kapcsolatban. Megértem azt, hogy az ellenzék oldalán követelik azt, hogy az ügy­ből kifolyólag vizsgálat indittassék. Küldje­nek ki parlamenti bizottságot, az megvizs­gálja a felelősséget Megértem azt is, hogy a képviselő ur nem kivan ilyen parlamenti bi­zottságot, inkább a parlament nyílt színén kivánja az ügyet tisztázni. Azt azonban nem értem, hogyha az egyik oldalon kívánják már a parlamenti bizottság létesítését, amely előü megjelennek a miniszterek s minden tekin­tetben rendelkezésére állnak, akkor ugyan­azon időben hogyan lehet kérdést intézni a parlamentben is a felelősség szempontjából, sőt kívánni annak tárgyalását, még mielőtt a bizottság jelentését idehozta volna. Ezt nem tartom konzekvens cselekedetnek. Tény, hogy a kivizsgáló parlamenti bizottság műkö­dik. Annak jelentése a parlament elé fog kerülni. Addig azonban fölmentem magam attól, hogy az ügynek részleteivel foglalkoz­zam. Amikor a legutóbb a felelősségről szól­tam, rámutattam arra, hogy vagy elintéz­zük a kérdést nyíltan, akár interpelláció, akár szavazás formájában, vagy parlamenti Egyszerű történetek As óriási felfedezés — Hát ez volt a legnagyobb felfedezés az életemben — mondotta barátom végül. Tü­relmesen meghallgatta beszédemet szivemben tanyázó szerelmes ellenesemről. Okos módon igyekezett megnyugtatni és nyugtatásai sú­lyát ezzel a mondattal adta meg: — Hát ez) volt a legnagyobb felfedezés életemben! ! — Ezek szerint úgy gondolod, hogy óriási i felfedezés volt?! — mondottam szapora be- j szódéitól, nehéz bortól, de különösképpen j szerelemtől álmélkodó arccal. — Ezt gondo- j lód, ugy-e?! — Feltétlenül! Mert, barátom, ez a félte-; dezés helyrebillentette életem egyensúlyát Nyugodt mederbe terelődtem. A lelki krízi­sek legbiztosabb orvosszerét bírom! Meg tu­dom előzni a betegséget, illetőleg csak any- nyit engedek belőle magamba, amennyi meg­mozgat kissé, amennyi éppen csak megsejtett velem a vonzó veszedelem jelenlétét. A láz monumentális szépségeiből már nem kérek, de kis adagokban élvezni tudom, mint. biztos- igényű, öntudatos Ínyenc. Barátom, a nő en­gem már nem fog tönkretenni. Ismerem fegyvereit és köztük a legfőbbet! — Hát Ágnes? — bátortalankodtam köz­be barátom beszédének. Ágnes volt jelenlegi, tehát legkomolyabb szerelme. — Az övéit is ismerem! Vagy azt hit­ted, hogy öt kivételnek tartom?!- Nem tartod kivételnek? Ha ez igaz, csodálattal hiszek neked! Ágnesre ír érvé­nyesnek ismered az óriási felfedezést? Látom, hogy mégsem vetted elég ko­molyan a szavaimat. Pedig erre felszólította­lak! Kénytelen vagyok hát ismételni. Rövi­den: A csők a szerelem jelképe, mint a ke­reszténységnek a kereszt, a mohamedániz­musnak a félhold és a lófark, a királyságnak a korona, a tőkének a pénz, a koldusságnak a rongy és a kintorna, a jókedvnek a nevetés s a szomorúságnak a könny. Végül a nehéz felfogásnak a nagy fül! —- Az én fülem kicsiny — szóltam véde­kezve. —■ Ne állíts meg! A szerelem jelképe a csők; figyeld meg a jelképeket, meglátod a jelképezett dolog nagyszerű vagy alantas vol­tát. Ezúttal az alantast... — De talán mégsem!... — próbálkoztam újabb ellenvetéssel. —- Mégis! Hiába voltál előbb gúnyos, a felfedezés igenis óriási! Ha a férfivilág kö­zös kincsévé tehetném, egyenesen korszak- alkotó lenne! — Megdöbbent, hagy Ágnest sem ta tod kivételnek. — Szajkó módján hajtogatsz egy gondola- ] tót. Értsd meg, a felfedezés nálam már a sze­relmi élet alaptétele. Minden szerelmi dolog egyféleképpen játszódik le. így:... — Pontos ismétlés következik, különös tekintettel fülem méreteire! — Úgy van! Tehát igy: A no szerelmes hajlékonysággal nyújtja a száját. Kicsit meg­szédülve hajiasz feléje és halhatatlanságod érzése borzongó jóleséssel fog el. Ezer moz­zanatát éled át a párjára talált lélek meg­gyorsított tempójú életének. Pedig mi történt egyszerűen? Egyszerűen az történt, hogy a csókok közben behunytad a szemedet és nem néztél a tükörbe! — Aha, igen! A tükör! Az óriási felfe­dezés helyes voltának patentirozott ellenőrző eszköze! — Minden okvetetlenkedésed dacára is az! A nő a legelső csóknál még nyílt szájjal tapad a szádra. Két ajka egészen kifordul és olyan, mint két nedves hajnali rózsalevél. Borzongsz és behunyod a szemedet. A követ­kező csóknál, az ötödiknél, a tizediknél is a rózsaleveleket érzed és élvezed. Pedig már a másodiknál akcióba lép a kis női gépezet. Ajkait cseppet beljebb fogja. A következőnél, az ötödiknél, a tizediknél mindig beljebb fogja, mindig összébb zárja. Normálisan a hetvenedik csóknál már egészen összeszo- ritja. Úgy tartja a száját, mint te akkor, ami­kor a bajuszod helyét, vagy az állad fölötti alsó ajkad alatti kis gödröt borotválod. A szá­dat ilyenkor eltünteted, fölötte, alatta kigöm- bölyited a gödröcskéket. így teszel még ak­kor is, amikor a borbély borotvált meg s az­tán kölnivizet fuj a képedbe. Ilyen eltüntetett szájjal csókol az ellenség körülbelül a hetve­nediknél! —• Idáig valahogy még érteném ... — Noshát ez a felfedezés első része. Mert ennek birtokában már nem fogsz többet nyomban az első csók után meghülyülni, úgy hogy se látsz, se hallasz. Eddig én is igy vol­tam. Minden következőben az előbbi s a leg­első csók melegét, izét., nedvét és teljes nyílt­ságát éreztem. Pedig a hetvenediknél már egészen zárt szájat csókoltam. •— Itt már nem értem még valahogyan sem! — Pedig itt jön a felfedezés második ré­sze. A nő azért csinálja az egész ajakmanipu­lációt, hogy a hetvenegyedik csóknál hirtelen megdöbbenthessen. Hogy villámgyors válto­zással megint n legelső csók odaadásra nviló. kifordult ajkaival, a rózsalevelekkel csókol­hasson. A férfi hetvenig csókolt és nem vett észre semmi változást. Elvakultan, boldog képzelgéssel hülyén szitta az egyre kevésbé tényleges mézet. Legfeljebb a hetvenedik felé érzett pillanatnyi szárazságokat őszinte ajkain. De ha nem érzett is, mint túlnyomó­részt igaz, akkor is újabb szenzációval kell megrázni. így majd még megajándékozottabb- nak érzi magát és még több ruhát vesz. A hetvenegyedik csóknál tehát megint kifordul a harmatos két rózsalevél s a legelső, csók erejével, izével és nyíltságával fokozza a hal­hatatlan borzongást. A gépezetben nincs hiba s a férfi pontosan felujjong. így szállít gyári sablonra készített bóvlit a nő, de te mindig újabb és egymástól egészen különböző művé­szi munkának látod. Nemlétező gazdagság ezerszinü káprázata vakít. Pedig csak évszá­zados beidegzés rideg mechanizmusa ismétli a hetvenes kört, amely mindig ott kezdődik, ahol az imént bevégződött. — Ez borzasztó, ha igy van! Ennyi lenne az egész? — Igen, ez a lemeztelenített igazság! De védőfegyver is egyúttal. Látod, engem mór nem tesz. tönkre a nő! Ha ajkai közelségével néha pillanatra elkébit, félszemmel nyomban a tükörbe lesek. Ott meglátom a rideg meg­fontoltságot az arcán. Nem dőlök he az újabb szenzációknak, mert tudom, hogy mennyire nem újak! Négyszer-ötször hagyom, hogy a kis női gépezet elismételje a maga hetvenes tempójú, egyszerű körmozgását, néhányszor még el is hazudom, hogy mindig milyen új­nak látom, de aztán én fejezem he. Szentbe- nevetem és megrnblatlauul, győztesen távo­zom ! Mintegy a győztes távozások illusztrálá­saképpen barátom nevetve hagyott ott a két­ségek karjaiban. Éjjel-nappal fülemben csengtek a szavai. Végül meggyőztem maga­mat, hogy az ^okos belátás feltétlenül igazai kénytelen adni neki. 2

Next

/
Thumbnails
Contents