Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-03 / 2. (1040.) szám

Vasárnap, január 3. A német könyv diadalát ja Németországban évente több könyv jelenik meg, mint Angliában, az Unióban és Francia- országban együttvéve Paderewski, a nagy lengyel zongoravir­tuóz, aki pódiumát egy időre a köztársasági elnöki méltósággal cserélte fel, nemrégiben egy angol klubban előadást tartott és szelle­mes csevegése során fölelevenitett és az ele­fántra transzponált egy régi anekdotát. Lé­nyege az, hogy nemzetközi pályázatot hir­detnek az elefánt leírására. Az angol pályázó teljes felszereléssel elefántvadászatra indul és gazdagon illusztrált vadásztörténetekben számol be tapasztalatairól. A francia kimegy a párisi Jardin des Plantes-ba és croquit ir az elefánt szerelmi életéről, a lengyel röpi- ratot ad ki „Az elefánt és a lengyel kérdés'4 címen, a német tudós pedig Aristotelestől kezdve Roosevelt vadásznaplójáig kivona­tolja az elefánt világirodalmát és vaskos kötetek végtelen sorában foglalja össze az elefántra vonatkozó összes ismereteket. Ez a jellemző anekdota jutott eszembe, amikor kezembe került Bechhoid frankfurti professzor nálunk is széles körben ismert hetilapjának, a Die Umschau-nak az a külön- száma, amely a könyvkultúráról számol be valóban frappáns számszerű adatok kapcsán. Söhönrock és Praesent dr., a Deutsche Biicherei köny túrosa a legszigorúbban ér1 telmezett könyv termelésnek számadatait a következő oszlopba szedték, megjegyezve, hogy folyóiratok, kották nincsenek beleértve a számadatokba: 1919 1920 1921 1922-ben megjelent Németországban 22.308 27.793 29.285 30.804 Angliában 8.622 11.004 11.026 10.842 É. Egyes. Áll.-ban 8.594 8.422 8.329 8.638 Franciaországban 5.171 5.942 7.683 9.432 Olaszországban 5.059 4.866 5.501 5.561 Dániában 4.486 3.757 3.672 3.419 Hollandiában 3.403 3.294 3.018 3.456 Svájcban 1.626 1.453 1.332 1.419 Norvégiában 757 949 1.033 1.061 könyv jelent meg. Vegyük ehhez hozzá, hogy Magyarországon 1921-ben összesen 2318 kö­tet hagyta el a sajtót. Ebből az összeállításból kitűnik, hogy Németország könyvtermelése nemcsak viszonylag, de abszolúte is messze felül­múlja az összes kultúrnemzeteikét. 1922-ben például Anglia, az Unió és. Franciaország összesen 28.912 kötetet termeltek, Német- . ország egymaga pedig 30.804 kötetet dobott 1 a piacra. ■ ] 4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*. , \ Zongora lI < Használt zongoráit napi áron áívéseíneto. £ < c m HsairwitfMraliirai £ c ^Raktár cs épitő intézet. Használt- Sffi, ► s ^ i»5«iab£stí<&»* ajak 65©9 tí-tól Kezűre. ► j ^ Javítás és Hangolás aeüiíHssneretesen ► 1 ^ és szohszerflen j 5 SCHUNHOFER VILMOS ^ Bratislava, Primástér 1. ► \ íróink arcképcsarnoka Győry Dezső Legényes kurjantás. Éjszaka, bormámorosan, gömöri csárdában . •. Nem! Örömmel, jólesem, lidércszabadulón: nem! Hajnalodó pislogó nappal. Gyertyaíobogás nélikiül, lámpa nélkül, villany nélkül, borgőz nél­kül. Kint a mezőn, tarlón felekéit barázdában, aszfalton, sikátorok mélyén — álarc nélikiül, szür­kén, hamuszinkarikákkal a szem alatt, részeg- józanon. Szól. A szemben: villogó viziós élet, a hangban kegyetlen lázmuzsika: igazság. Nyúzott, szürke arcán: kegyetlen grimasz- Fájdalom. Lát­ni, hallani, érezni: ember szól. Szürke emberi igazság iázviziós kitörése, szomorún tépő magyar szavak: ember az embertelenségben. Ember a magyar embertelenségben: Győry Dezső ... Az apokaliptika inai magyar országutján, mint egy kurjantó, haláltoros legény . . - Szemben: a „bri- ganti élettel". A kényelmesen, magamódjára, magamulatta- tására — Fart pour Fart — kuruckodó Gömörből — elindult valaki. Humanitásba lendült, dzsentris tanárfamiiia: a Győryek és Wallentinyiek iva­déka. Előtte a szépen, gondosan kitaposott ut: Eötvös-kollégium, egyelem. Talán: latin, talán: görög- Tradíció. Klasszikus nyugalom. De máris kitör az első legényes kurjantás: levegőt moz­gást ... Ki! El! Németország. Uj iskolák: Ke­reskedelmi. Mert kell a kalmárvalóság: az élet. A kétszerkettő. De az is iskola és az iskoláiban párbajmariha diáikszemtimentalizmu ■, És a fertő­zött Európa teste már üszlkösödik és a megtépett magyarok még mindig nem látnak. Undortól má­morosán levegőbe lökött karokkal és szürkén, hosszú lógós léptekkel visszahall közénk, „ahol beláthatatlan sorban zug, reng örök parancsra — a s va rumliul a“r Amikor először láttam, azt hittem: hites üres himnuszokat, jajongó egyszeregyjeremiádokat fog gyártani, azit hittem: szépszemü és bátor arcával trubadúr lesz lányoknál. Amikor utoljára talál­koztam vele: egy pohár szódát kért a pincértől és — éhes volt, szürke volt, fáradt volt. De már a — miénk és huszonötéves. „És vinni fognak, engem, téged, minket. És billogot süttetmek homlokunkra. Letépnek rólunk tisztességet, inget S mint bélpoklost, úgy hagynak magiunkra Száraz fán lógni . . (Győry D.: Kiáltó szó-) Ady nem volt elég. Átkait, könnyeit, ökleit, szemtépő ernyedéseit még mindig nevetik, gyil­kolják, dacolják. Frissíteni keli újra és újra, át­festeni, akkumulálni a szókat, az átkot, a prófé­ciát- Még vadabbal, még hitesebben, még emész- tőbben. Egészen. A megcsalt, elkalmárkodott ifjúság bosszuerejével . . . Győry első szavai: mellveregető, szabódezsősködő átkok és kurjan- tások voltak. De az elmúlt könyvétől, a „Száza­dos adósságától már nagyon messze van. Azóta megtépődött, igaz fájdalom lett benne: a nő, az ember, a magyar- Megszürkiült, megsápadt, kor­látoltság, embertelenség, butaság vesszözték. Férfi lett. Mintha egy mély kút fölé hajolna, úgy húzza elő az ősi, humuszos magyar szavakat és veti őket harcba. Nem a szeretet apostola, nem a jóság el-lágyul t ja. Egészségesen, rombolón — gyűlöl, sebekkel tép uj sebeket, hogy gyógyítson. Ez az életeleme, ez a küldetése. Ember a magyar embertelenségben . • . És ezért: sohasem lesz népszerű. Még nem tudlja világosan, nyílegyenesen akaratát, még nem következetes, a szociális élet- pozitivumot még negatív hangok szigetelik. Még korlátok kötik, polgári formák és mentalitás za­varják. De érezni: valami kavarog ott bent, érezni: valami elő fog törni . - . Csak cl ne simo­gassák, el ne hizelegjék, meg ne lopják • . . Ma még hiányzik a világos, tettes uj akarat formá- barobbanása. De egyszer, talán holnap, talán hol­napután 5 ott lesz az „igazi svarumlén iában" ö is, hogy — több legyen, mindenkié legyen: egé­szen — ember, aki elindult: kenyeret vágni az éheseknek! Holnap, holnapután? Már mai szava is — kenyérszegés, emberbátorság, jövő: „--------------------------Vert akasztott Hú sunk a varjak majd száz iz.be tépik S vadító üzenetnek, a jövőből szakasztott Levélnek szórják száz vidéken végig “ Fábry Zoltán. Ez a hatalmas termelés még érdekesebb, ha egybevetjük a békebeli és a háborús évek könyvszámaival, A béke utolsó évében Né­metországban 35.000 könyv jelent meg, ami naponta mintegy 100 könyvnek felel meg. A világháború a roppant német könyvipart ala­posan megrázta, de alapjaiban még sem tudta megingatni. 1918-ban, az összeomlás évében alig 15.000 kötet jelent meg, de ez a 15.000 kötet négy év alatt és pedig az inflá­ciós évek szörnyű teherpróbát jelentő idő­szakában megduplázódott. Az utolsó két év statisztikai anyaga nincs még feldolgozva, nagyon valószínű azonban, hogy a német könyvpiac 1925 folyamán már elérte, ha el nem hagyta a békebeli 35.000es kötetszámot. Angliában és az Északamerikai Egyesült Államokban a békében évente átlag 12— 13.000 kötet jelent meg. Ez a szám a háború alatt alaposan megcsappant és 1922-ben még meg sem közelit ette a békebeli termelést. Angliában nagyon megszaporodtak a regé­nyek, a verskötetek, a színdarabok és az ifjúsági iratok. Az Egyesült Államokban fel­tűnően megcsappant a történelmi tárgyú müvek száma (1919-ben. 812, 1922-ben 518 .Kötet), annál jobban előtérbe nyomultak az amerikai regény- és essay-irók. A francia könyvpiacon 1913-ban 11.000 kötet jelent meg; a háború elején ez a szám 60 százalékkal megcsökkent, de 1916-ban már újra emelkedni kezdett. Vezet az iroda­lomtörténeti, gazdasági és társadalomtudo­mányi vonatkozású könyv; az exakt ter­mészettudományi és földrajzi tárgyú müvek, útleírások és művészeti munkák a világ­háború óta háromszorosukra emelkedtek. 'iento-un gyarapodott a történelmi és or­vosi könyvek száma is. Olaszország 1914-ben még 11.523 köny­vet produkált; ez a szám az olasz hadüzene­tet követő évben a felére sorvadt és azóta sem emelkedett. Dániában 1913/14-ben 3635, 1919'20-ban 4486 könyv jelent meg; azóta számuk egyre csökken. Különösen keresik a hazai törté­nelmi és földrajzi munkákat; az irodalomtör­ténet, jogtudomány, építészet és a katonai tudományok kivételével minden egyéb tudo­mányos munka iránt megcsappant az érdek­lődés. A holland könyvpiacon különösen a ter­mészettudományi, matematikai és technoló­giai könyveket keresik. A német könyvpiac hegemóniája tehát töretlen és törhetetlen. Németország a tudó­sok s a könyv hazája és még a hatalmas an­golszáz nyelvterület sem léphet a nyomába annak a bőséges könyvtermelésnek, amellyel a német géniusz egymaga elárasztja a vilá­got. Ennek a számokon alapuló ténynek ma­gyarázatát megtaláljuk a következő táblá­zatban: Németországban megjelent 1919 1922-ben tudományos munkák száma 9.284 11.491 szépirodalmi, ifjúsági, művészeti munkák száma 6.442 9.701 pedagógiai és tankönyvek szárny 2.352 2.659 kereskedelem, közlekedés, tech­nika, ipar, gazdasági tárgyú munkák száma 1.859 3.235 történelmi, földrajzi és néprajzi munkák száma 1.608 2.755 sport, gyűjtés és egyéb 75 596 Ebből a táblázatból kitűnik, hogy a né­met könyv hegemóniáját a tudományos iro5 dalom biztosítja. Azok a nagyszabású, ala­posságukban utolérhetetlen kézikönyvek és gyűjteményes munkák, amelyeknek a német tudomány a maga abszolút eredményeit kö­szönheti, egyetlen nemzet könyvtárából sem hiányozhatnak. Az angol, a francia és olasz müvek legtöbbje német fordításban is nap­világot lát, de olyan kimerítő kézikönyvek, atlaszok és compendiumok, amilyenek a mintaszerű német Handbuch-ok, a Stie-ler vagy Andres atlasz s a Sammlung Qöschen, a szó szoros értelmében véve, egyetlen szakember könyvespolcáról sem hiányoz­hatnak. E számoszlopok láltára kétségtelen, hogy ha a francia-porosz háborút a német Schul- meisterek nyerték meg, úgy az eljövendő világháború sorsát a német könyv dönti el. Telelőn: 8357-VI. Telelőn: 8357-VI. Balvlii Reslaoranl azelőtt Carlton Prága L, Provaznlckfl 3. na Műsoránál. Menti Mc. 0.30 Mindennap délután 3 érától este 8 óráig koncert. — Este 9 órától kabaré. Szabad bemeneti Szabad bemeneti Én megfogtam a kezét és megszorítottam. Rámnézett s az ajka megmozdult, de a szó nem mert elröppenni róla. — Szeretlek . • . És ha a Homér . . . Nézd! Nekem is van muszklim. — Köszönöm — mondta ő újra és másnap ideadta a német dolgozatát — amivel nálam ba­jok voltak —, hogy írjam le, ha akarom. S aztán együtt jártunk az uszodába. Most, hogy ideért a gondolatom, nagy, riadt, annyiszor megtépett f é rí i 1 el ke rnb öl kihull­tak a gyötrő emlékek tüskéi, sebei beforrtak. Vidám és ruganyos fiatal diákiéick vált belőle, amelyből álmok és ábrándok színes gőzei száll­nak föl csodálatos délibábbá alakulva s amely­ben illatos virágként titokzatosan kezdi bonto­gatni szirmait a nő. Melna Annusika . • . Egy vasárnap délután az uszoda paiánkján fúrt borsónyi ly-ukacskán a ftirdöző lányok közt meglestem őt. Vrba bácsi, a csíkos trikós, vászotmadrágos és szairnapapucsos kövér úszómester rajtacsipett s a fülemnél fogva ciháit el a merénylet szín­helyéről, miközben szemeiben villámok cik­káztak. Zeusz lehet ilyen félelmetes. Zeusz? De hát akkor mi vagyok én? Faun! Igen: Faun' Piszkos és csúnya ször­nyeteg, aki meglestem a iegislegtisztább nimfát. Kigyulladt arccal és zokogva borultam a zsombékos pázsitra. Fájt, !-ogy ilyen vagyok és szégyelltem magamat nagyon . • . Vrba bácsi meg volt elégedve a hatással, melyet tekintélye nagyszerűségének tudott be. Fölémhajolt s a hátam megpaskolva vigasz­talt: — No, no, azért nincs olyan nagy baj . . . Délután hozzon két üveg sört nekem és Sand drauf! De többet ne tegye . . • No nem a sört, azt mindig lehet, de ezt a kukucskát, ezt ne. — M:t csinál Vrba bácsi? —- kérdezem rtmst az öreg urat. — Hja a Vrba? Az úszómester ^ Mert a Tejút a mennybolt folyója danak a tudósok, bizony fob-' „ 'A'-' Tegnap fürödtem benne. Melegebb a Garamnál. Úszómester! — gondolom. — Milyen szép ez. Háti odaát íminden gyarlóságot megbocsáta­nak csakugyan. Pedig tudják biztosan, hogy om­lott össze a Vrba bácsi tekintélye akkor délután, mikor a két üveg sört csakugyan elhoztam neki. Kegyesen fogadott. A sört bevitte a pénztár- szobába és visszament a póznához, amelyet ad­dig a fiuk tartottak s amelynek kötelén a széles uszóövben a Bolemann-fiu lubickolt. — Na alsó — kezdte Vrba bácsi. — Csak tempó! Csak kitartani. Ei-i-ne — cva-a-aj — drei-i-i! No bátran. Mit fél a víztől? Nem esz meg. így sohasem fog megtanulni úszni. És ekkor nagy ribilíió támadt- A fiuk össze­futottak a nagy trambülin mellett: — Mókázik! — Nem az! Látom, hogy fu-Mo-k-lik­— Ugyan! — Nézd, megint alámerült! —És a két keze . . . Mintha kapaszkodnia! — Homér! Vigyázz Homér! Ne tréfálj! Vrba bácsi! Vrba bácsi! Egyszerre tizen is kiáltották, sikitották a te­kintély nevét. Páran hozzá rohantak: — Mentse ki. beful a Homér! Vrba bácsi, aki épp a lépcsőhöz ért a korlá­ton csúsztatott pózna kötelén úszó Belemarnia!, szörnyű zavarban topogott körbe. Mint a tyuk, amelyik megrökönyödve áll meg a patak partján, mikor a többivel kiköltött, kicsit széles csőrii, de azért persze gyönyörű sárga kis .csibéi" úszni kezdenek a vizen­Nem érti ezt. Nem tudja, hogy kacsain)ást tettek aláia, azt költötte ki. Mentené is. De, mit tehet ő róla, nem tud úszni. Mit csináljon most már? . . . A fiuk bökdösték, rángatták vászonnadrágja szárát­— Ugorjon be Vrba bácsi! Mentse ki! Beful! Végre kitört belőle a válság izgalmában a bálványromboló őszinteség: — Hiszen ha én tudnám? De csak tanítani ^adom. Fiúcskák, urfiak. Bozse moh Ugoriafok ;. Bátran! Nem esz meg- Mit féltek? Einelj Cváj! — Gyere! — rántotta meg a karomat a Crörgey-fiu! — Mentsük ki! Nekem is van .musz­klim. Valahogy nehezen kivonszoltuk a partra. Pedig roppant hadonászott- A Görgey szeme he­tekig kék volt az ökölcsapásától . . . Oh Vrba bácsi! Milyen furcsa volt, amikor kiderült, hogy nőmén csakugyan ómen- Vrba fűz­fát jelent. S csakugyan az volt ő. Fűzfa. Mindig a. víz partján és úszni nem tudott • . . — És tud-e már most úszni? — kérdem Fil- kóczy bácsitól. —- Persze, hogy tud- Az ember átúszik a legfeketébb vizeken is, ha nagyon akarja . . . — Hát a Melna Annusba ... — kérdem az­után. Már felelni akar éppen, amikor eltűnik Fii- kóczy bácsi­. . . Egy puha és meleg kezecskét érzek az arcomon. Éppen olyat, mint az övé volt, amikor megtudtam, hogy menyasszony lett . . . Nagyon szomorúan csüggesztettem le a feje­met akkor, ö megsimogatta a homlokomat és vi­gasztalt, hogy ne búsuljak azért, hogy ily fiatal vagyok. Csak még hatodikos . . . Majd múlik az idő . . • Mit akar most ez a lágy kéz a homlokomon? Vigasztalni talán, mert ho-gy csakugyan el­múlt az idő és sok minden más is elmúlt? . • . Nem ő az. A kis fiam ébresztett föl: — Apuskám! Mondd tovább a mesét arról a fáról, amelyik kinőtt a kassai nagy templom tor­nyának kövei között, mikor te kis fiú voltál még! Mi lett vele? Kivágták?. — Dehogyis vágták ki. Aranyalma terem rajta • . . — .Aranyalma? De szeretném látni! — Én is, kicsi fiam. A tűz lobog a kályhánkban, a kis fiam is hozzám simul. Mégis fázom . . . Megérzi-e a kis fiam? Biztosan meg, mert kér: — Most valami vigabbat mesélj, édesapám! Gyógyír Irta: Darkó István, Koma és Hamondom gazda egymás tövében ülnek a második és első, tehát egyesült uriosztá- lyu váróteremben. Azt, hogy Komát Komának hívják, onnan lehet tudni, hogy a másik annak szólítja. Koma szép gömbölyű, vörösképü, magyar emberi test, nagyszerű fekete posztóból készült feszes ruha rámásszáru, villogófényü csizma. Ke­veset beszél, jóleső mosollyá! figyeli Hamondom gazdát, aki szintén szép gömbölyű, vörösképü magyar emberi test, szalonruha, posztóból készült finom fekete ruha, rámásszáru, büszkefényü csiz­ma. Komolykodva és sokat beszél s azért Ha­mondom, mert sürü beszédeit ez a szó gömbölyű önérzet alapszínével festi alá. A pipa ugyanannak a természeti törvénynek megfelelően van a szá­jukban, amelynek megfelelően az elefánt orr- mányt s az orrszarvú orrán szarvat visel. Az állomás az újabb tipusu falu állomása. El­szédült életünk számára kétélű vigasztalásnak ezt a falutipust a korhely Sors szállította. Ennek a falunak a lányai az Angolkisasszonyoknál ne­velődnek a női parvenii példaesetévé. Csodálatos tutifrutik ezek a lányok. Tehenet már Istenőrizz, hogy fejnének, pedig ez a ténykedés minden civi­lizált ember örök vágya maradhat. Legkevesebb ötven, legtöbb kétszáz szót tudnak franciául. Es­teledő falujuk, primér hangjelensége mát nem a kolomp és nem is a csordás kürtje, hanem a zon­gora, amely mondhatni minden házból kiszálldos az utcára. Az uj élet többi rokonjelenségc: bátor regényírói tolira várnak. A két emberrel szemben egy „ur“ ül és kézi­táskában •rakosgat majd ugyanabból hangosan eszik. Úgy csinálja mindezt mint egy utazó. Úgy is eszik, mint egy neveletlen utazó, tehát nyilvánvaló, hogy utazó és hogy neveletlen. Az embert annak foglalkozását és nevcltségét arról lehet megismerni, hogy hogyan eszik! — mondta egyik ebédnél a Koma Erzsiké lánya. A Koma akkor megnyalta a kést, de a most ismételt gon­dolattal igazságszerctöen hagyta helyben Erzsiké neg jegyzését. — Hamondom neked, koma! — recsegteti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents