Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-03 / 2. (1040.) szám

Vasárnap, január 3. 6 mint a drámában. Itt a magyar regény súlyosabb versennyel találja magát szemben. Az angol kö­zönség legjobb színvonalú kisebbségét kielégítik az ő H- Q. Wells-ei, Gaiworthy-jai, Barie-jel, óriási nagy tömegét a nagyobbára nők által irt szórakoztató regények. A németek a maguk nagy — bár nem mindig kielégítő — termelésén kivül hozzá vannak szokva a francia és angol regé­nyekhez, szinte a magukénak érzik a skandiná- vokat, sőt az oroszokat is. A francia regény, ha nincsenek is olyan nagy alakjai, mint még nem­rég Zola, Mauipassant, Daude't, Francé voltak, erős virágzásban van, uj utakat, uj hangokat, u.j mondanivalókat keres, egy érdekes uj forrongás képét mutatja. Nagy regényírója, Balzac-ja, Tol- sztoj-a nincs ma a világnak, ellenben sok kitűnő regényírója, az van- Nekünk sincs Balzacunk, Tolsztojunk, de van néhány olyan kitűnő regény­írónk, akit méltán állíthatunk a külföldi kitűnőek mellé. Ahhoz azonban, hogy ezek a külföldön igazán érvényesülhessenek, különbeknek kellene lenni náluk. Ma ma volna egy igazán nagy, bal- zaci méretű Írónk, az óriási sikereket arathatna a világirodalomban, amelyben éopen az első­rendű nagy méret, a monumentális stílus hiány­zik. Akik kitűnő embereink vannak, azok, egyelő­re ugyan inkább csak Németországban, keltenek bizonyos figyelmet, de attól, hogy a magyar re­gény meghódítsa a világot, még messze vagyunk. Mozgatni lehet ezt a dolgot, .sikerre! is. Egy­két ügyes emberünk a maga erejéből máris ért ■el, főleg Németországban bizonyos sikereket. A Frankfurtban élő Stefan J. Klein például állan­dóan fordít magyar novellákat német lapoknak, el is tudja helyezni őket, sőt egész sereg magyar regénynek is talált kiadót- Babits Mihályt ő ve- vezette be a német kiadóknál s legutóbb e sorok írójának egy regényét (az e lapok hasábjain is megjelent Kitli János szerencséjét) helyezte el német kiadónál. Ezen a nyomon előbb lapok, az­tán könyvkiadók utján még sok mindent lehet elérni, csak okosan és ügyes kézzel kell hozzá­férni. Kultuszminiszterünk, Kle-belsberg Kunó gróf, most nagyobb arányú akciót szervez ebben az irányban. Ha ezt az akciót nem fogják fel tul- •hivatalosan és nem érik be néhány magyar könyvnek tessék-lássék lefordításával, hanem figyelembe veszik, hogy a könyvkiadás min­denütt a világon üzleti kérdés is és üzleti szem­pontok szerint igazodik, ha minden külső mellék­szempont nélkül egyedül aszerint a szempont szerint válogatják össze a lefordítandó könyve­ket, hogy várhatók-e számukra külföldi olvasók, ha e válogatásnál figyelembe veszik a különböző nemzetek közönségének különböző Ízlését és kí­vánalmait, akkor el is érhetnek valami ered­ményt. Csak ne várjuk ezt az eredményt máról- holnapra. A drámaírók elérhették ezt, mert a ke­reslet és kínálat egy kiválóan kedvező konjunk­túrájába jutottak. Az irodalom többi ágai csak lassú, következetes munkával tudnak maguknak utat ásni kifelé — a nagyvilágba. ■■■!■— IMIIM ....................... ..........Ilim |........ A lengyel szocialisták ki akarnak lépni a kormányból Varsó, jamiáír 2. A szociáldemokraták tegnapi kongresszusán lépett fel először az ellenzéki szárny, amelynek nevében Kury- iovitz tiltakozott a vasúti és állami tisztvise­lők fizetésének leszállítása ellen. Más ellen­zéki szónokok kifogásolták, hogy a kor­mánykoalícióban a radikális néppártiak és a nemzeti kisebbségek nincsenek képviselve, miért is követelték a szociáldemokraták ki­lépését a kormányból. Ziemienski köz­műnk aügyi miniszter válaszolt az ellenzék támadásaira s rámutatott arra, hogy a kor­mánykoalíció a szociáldemokraták nélkül neím életképes. A szociáldemokrata minisz­terek a kabinetben való részvételt bizonyos mértékben a szociáldemokrata párt munkás- éndekü harca uj formájának tekintik. Zie­mienski miniszter beszéde után a kougresz- szus nagy többsége elhatározta, hogy a szociáldemokrata párt továbbra is a kor­mányban marad. A fascisták uj akadémiája Az ifjúságot a cseh szokolok módjára kato­násan nevelik Róma, január 2. A lapok jelentése sze­rint a mai minisztertanács egy nagy tudo­mányos akadémia alapításáról tárgyal. Az akadémia valamennyi jelentősebb olasz tu­dóst, Írót és művészt beválasztja tagjai kö­zé. Azt beszélik, hogy az első akadémikus d‘Annunzi'0 lesz. Rómában már van egy tu­dományos akadémia, de ennek tagjai csupán tudósok. Az olasz akadémia azonban ujab- ban népszerűtlenné vált, mert, amint a fas- cista újságok közük, több tudóst vett fel tagnak, akik ismeretes ellenzékiek. A minisz­tertanács elhatározta továbbá, hogy a fas- cista mintára általános ifjúsági egyesületet alapit. Az uj alakulat az ifjúságot katonailag és erkölcsös szellemben fogja nevelni, hogy mire a hadseregbe belépnek, annak fegyel­méhez már előiskolájuk legyen. Kérjük barátainkat és olvasóinkat^ hogy minden kávéháziján és étte­remben erélyesen követeljék la­punkat, a Prágai Magyar Hírlapot Jön az árvíz... Élet a Senki szigetén — Amikor már csak a rádió segíthetne —* Beszélgetés a vízen keresztül Jeisöc, január 2. Most olvasom éppen a magyarországi árvi­zeket. És hogy benne élek a falubarr értékelni tudom a vesztesegeket, uram bocsáss! még job­ban a sokszáz tanya, mint az egy pár ember pusztulását. Az embernek a sorsa úgyis a halál, igaz, hogy nem a legkellemesebb a jeges vizbeai bevégezni az életet, de az ember a halálnak annyi nemét ismerte meg a lefolyt világégésben, hogy ma már nem tud csodálkozni. Megint fel­vibrál a harminchat vmber, négy ló felírása és — a börzét, Locarnót és az uj esztendőt sokkal job­ban érdeklik az anyagi veszteségek, mint egy pár emberélet. ... Egy kis patak folydogá! itt a kertem alatt. Nyáron a kislányom fürdik az alig térdig- érő vízben, idegen járókelő figyelemre sem mél­tatja s éppen csak a hid ötlik szemébe, no meg a lába dobbanása lesz súlyosabb, ha keresztülmegy rajta. ' Most jeges hullámok ágaskodnak partmagas­ságban. Egy pár házzal odább vízben áll az utca is. feketekendős nénikék a holdvilágnál didereg­nek és várják az ujesztendöt. Olyan jól esik egy­mással diskurálni, keresztül a vizen. — Megyünk-e holnap a templomba? — kér­dezi az egyik. — Nem t'om, nem-e megyünk a padlásra az éccaka — feleli nevetve a másik öreg. A mai napig is mesélik, hogy sok évvel ez­előtt a tanitókisasszony éjfélkor kiabált segítsé­gért. befolyt a víz a lakásáoa. Sok évvel ezelőtt volt. de a lakás ugyanaz és — én lakom benne. S most, mig vetem a sorokat, az jár eszembe, hol töltenénk az éjszakát, ha nekiszabadulna a víz és a goniolygó jégtáblákat keresztül törve szépen besétálna az ajtón. Vagy akár az ablakon is, alig, hogy egy félméterre állanak a földtől. Tizennégyesztendős lehettem, amikor az „Aranyember“-t először olvastam. S ime, most az év utolsó estéjén megint eszembe jut a Senki szigete. Mert szigeten lakom, elválasztva a tár­sadalomtól, tél víz idején, meg, majdnem hogy egészen kiközösítve. Nézem a nagy vizet. A sárgás hullámok sá­padtan verődnek fel a viz színén. Felhőrongyok mögött a hold. Idillikus kép. Nemrégiben már ma­gam elé képzeltem egyszer. Amikor Karol Sidor ■IMWW ........IIIIIIIUMMII.........................................T~~I— „A tufajos és a felesége" cimü novelláját fordí­tottam. És látom a surbankó-legényeket, amint hosz- szu rudakkal igyekeznek odébbcsusztatni a jég­tömböket. „Hó-mpp!“ Éppen úgy, mint ahogy gyerekkoromban a telsöpulyai hídépítő munkások kiabálták. Akkor azokból agyonütött egyet a roppant nagy fatömb és rémült arcokkal eresztet­ték el a köteleket a pajtások. No, itt nem történhet nagyobb baj. A hid ge­rendái erősek, könnyen beléjük lehet kapaszkod­ni. legfeljebb, ha a jeges fürdőt kóstolná meg va­lamelyikük. Az se olyan nagy baj. Kétszer már én is megtettem. Először a Csáva vizében, má­sodszor a Feketeügy-patakban, az Ojtozi szoros­ban. Mégis itt vagyok . . . . . . Ugyan elkerübe ez az írásom a napok­ban? TaláJok-e embert, aki nekivágjon a víz­nek? . . . És először gondolok komolyan a rádióra. Mi­lyen jó is lenne az: szépen lefeküdni, beállítani a kis felfogót és a Senki szigetén, jégtorlaszok kö­zepette párisi avagy berlini rádiókoncertet hall­gatni. Milyen könnyű volna még a frakkos urakat és az előkelőén öltözött hölgyeket is hozzágon­dolni! ... Az egész mulatsághoz csak négyezer korona hiányzik. Egy távoli rokon Amerikában, aki egy ajánlott levéllel kisegítene. ... Fönncbb említettem, hogy inkább érdekel a tanyák és állatok sorsa, nem az embereké. El­gondolkodva a dolgokon, ime a legnagyobb rész­vétet érzem azokkal a szerencsétlenekkel szem­ben, akik a hideg hullámsirban fejezték be életü­ket. És a Senki szigete magános lakója én, amíg a tegnapelötti lapokat olvasom, gyerekes aggoda­lommal nézek az utolsó éjszaka elébe. Vájjon hogy érzik magukat most azok a ha­lálraítéltek, akik velem együtt várják az éjsza­kát s akiket a nagy folyók mentén alig észrevét­len, az első szunnyadásban örökre betakargat a piszkos, jeges viz. Kinek kivannak holnap virradóra boldog uj­esztendöt? Ki fogja nekik kívánni? . . . Jönnek a hullámok, a hold kísérteties vi­lágításánál,- ime, mintha az alvilág folyója mellett állnék és a másik part felől vigyorogna rám Kháron, szájában a rozsdavert obulussal . . . Farkas István. Sic fransit... A régi Gömör „közgyűléseinek járványosnak tétetett helyéi" — „Az óságban tespedő Pelsőcz" — „Ro'snyó, eszíergami érsek sza badékos városa" — Egy rövid, de sokat mondó mai dokumentum — A P. M. 11. munkatársától — Rozsnyó, december. űömör‘ s Rima-Szombat4 haladásáról írott „öreg-riport“-omban ígértem, hogy lesz még egy hozzá hasonló közlendőm. Kicsit késtem a foly­tatással s időközben Horkai W. Jenő pelsöci ri­portja, mely a P. M. H. egyik nemrégi számában megrajzolta Pelsőc történelmi múltját s mai hely­zetét. Az én kiszemelt anyagom ennek a nagy­vonalú áttekintésnek egyetlen részletét állítja be élesre, a valahai dicsőség s a mai szomorú te­metkezés csattanó szembehelyezésével. Szólok pedig Helmeczy Mihály Uramnak fentidézett riportomban is említett lapja, a Tár­salkodó" szerént, amint annak 1837 évi october 28-iká.n megjelent 86. számában írva vagyon. A fejezet címe, szövege, aláírása, amiképen követ­kezik: Hol tartattak azelőtt Gömör vármegye közgyű­lései? (Levéltöredék.) „„Ökörhegyalja, oct. 9én 1837. — Barátom! becses leveled* soraiban minap, nem tudom, mi okbul, kérdést tevéi: nem tudnám-é kiku­tatni „hol tartattak ezelőtt t. Gömör várme­gye* úgynevezett közgyűlései? ‘s hol létezett a‘ most-érintettem megyéinek hajdani megye­háza?" E kettős, de egyoélzatu feladat, meg­vallom előtted, nem rég* nagy hévvel hánya­tott, ‘s ez által több véleményre szolgáltaiéit alkalom. Azok* bővebb előadásával jelenleg terhelni nem akarlak; elégedjél-meg követ­kező rövid válaszommal: A* legrégibb időket e‘ pontban vastag homály födi; miért-is erről, mint valót, szilárdul mitsem állíthatni. Ha mégis a* mohlepte századok* éjjelében némi­leg tapogatni szabad, valószínűnek látszik, hogy itt települt őseink Sajó-Gömörön, vagy is a‘ névtelen iró szerént Gumurvárbam, tana­kodtak a‘ közdolgok* folyamárul. De hagyjuk- el e‘ bizonytalant; tárjuk-ki inkább a‘ többé kétségbe nem vonhatót; azt pedig csak a‘ XVldiik században hiteles kútfőknél fogva talál- juk-fel. Ugyan is nálunk köz-tudomásu dolog, hogy ekkor a* göinöri Rendek több okra néz­ve Szendrön, Borsodnak mai egyik mezővá­rosában, szoktanak egybegyülni; később Ro'snyó esztergami érsek4 szabadékos városa jeleltetctt-ki a‘ tartandó közgyűlések4 helyéül, hol a4 megyebeli levéltár-is ideigleui menedé­ket talált. Ezután Jőlsva, néhai Wesselényi Ferencz K. H. Váralja Andrássyak4 — Rima- szécs Széchyok4 főnökségük*) alatt választa­tok illyenné. Néha, de gyérebben Sajó-Gömör 4s Putnok mezővárosaink is e4 végre hasz­náltattak. 4S igy világos, hogy a4 változott körülmények* hűli áruival a* gömörí közgyűlé­sek* helyed* mintegy járványosnak**) téte­tett, mlglen az óságban íespedö Pelsőcz arra állandóul ki nem szemeltetett. Történt pedig ez a* leáldozott XVIIld. század* második tize­dében, és pedig 171őban épülni kezdett az ott máig is diszlő vármegye* háza. E* közjóra szentelt háznak munkája olly* gyors léptekkel haladott, hogy három év* leíolyta után, u. ni. 1719 Sz. Iván hó 3dik napján ugyanannak ter­mében nyilvános gyűlés kényelmesen tartat­hatott. Ez idötii! fogva tehát, könnyen vehe­ted észre, Pelsőcz leve Gömömek minden- rendii lelkes tagjait pontosító***) hely. Hogy ugyanez továbbá II. József* uralkodása alatt a4 sok nemű változások4 örvényébe sodorta­tott légyen, nem szükség előtted mélyebben fejtegetnem. Ha végre még ezekről részlete­sebben valamit hallani akarnál, értesíts en­gem, 4s teljesitendem szándékodat. Élj addig is boldogul 4s a4 t. Hollók Imre.44 Hajh, ma inkább jövőnket fedi „vastag ho­mály". s ez az, amelyről „mint valót, szilárdul mit sem állíthatni". Ha a ...moh-leple századok éjjelében tapogatunk", onnan dicsőséges, hatalmas, nagy nevek ragyognak felénk, melyekbe szinte belekáprázik a mi éjszakához szokott szemünk. Csak egy kevéssé kell Hollók Imre bátyánk adatai közé nyúlnunk, csak egy kevéssé vonjuk félre a múlt leplét s felvonulnak Gömör nagy főispánjai, történelmi nevek, velük események, melyek a vi­lágtörténelembe kapcsolódnak és újra nevek,-me­lyektől a késő utódok szive is feldobog.. . A Bebekek, Czoborok, Lórándffyak, Rozgo- nyiak közül egyet sem idéz Hollók Imre. Ló- rándffy Imrét például, aki Giskrával vaia sok és kemény hadakozásban és Serke várát védelmezte ellenében. Az első, akit említ: Széchy Tamás, egész Felsőmagyarország főkapitánya, Rudolf császár bizalmasa, azon megbizottainak egyike, kik a császár nevében a Bocskayval kötött 1606-iki bé­csi békét aláírták. Fia György, ki utóbb Gömör főispáni székében is követte, változatos, de ra­gyogó pályát futott. Ifjú korában a török ellen harcolt. Fogságba is esett. Mire onnan kiszaba­dult: zászlót bontott Bocskay István és a csá- szárhü Széchy Tamás fia beállott rebellisnek Bocskay zászlaja alá! Sok derék győzelem mel­lett a fejedelem nagyrabecsülését is kivívta, any- nyira, hogy Bocskay őt Szerencsen hadainak fő­vezérévé tette meg s az Achmed szultántól kapott koronát is az ö őrizetére bízta. Bocskay halála után Bethlen Gábor oldalán harcolt tovább Széchy *) = föispánsága **) ~ változó, hülyét vál­toztató ***) = összpontosító. György s Rudolf császár hadaiban sürü rendeket vágott. Mikor azonban Bethlen Gábor is megtért nagy őseihez, Széchy Györgyöt megingatta a fe­léje kínál: császári kegy, meghódolt s ennek ju­talmául megkapta Murányvárát, Murány-Lipcsét, 1619-ben Gömör főispánja lett s azon túl is a csá­szár megkülönböztetett kegyeiben részesült. Ki­bocsátott körleveleit igy szokta kezdeni: „Mi, ri- maszécsi Széchy György, aranysarkantyús vitéz, Gömór megye főispánja, Balog, Felsö-Lindva, Murány-Lipcse és Murányvár szabad ura, Ö cs. apostoli Felségének belső tanácsnoka, Felső Ma­gyarhon hadainak főkapitánya, mindenkinek álta­lában és egyénenként meghagyjuk..." És ami­lyen magasra emelkedett, olyan hirtelen zuhant a megsemmisülésbe. Mintha csak a megtagadott szabadságharcos zászlók szellemei állottak volna bosszút rajta hűtlenségéért. 1625 szeptember else­jén, Balog környékén vadászott a büszke Nagyur, miközben elkergetett szolgái orozva rálőttek s három golyóval halálra sebezték. Ugyanakkor pedig, mikor az ő tetemét tengernyi néptömeg kí­sérte Murányvárába, örök nyugvásra, — két test­vére feküdt ravatalon: a pestis áldozata. A te­metésen mély gyászba borulva, szivszaggatóan zokogott egy szépséges, serdülő hajadon, kit alig .bírtak letépni atyja nehéz érckoporsójáról; a Mu­rányi Vénusz, Széchy Mária. Akkor volt tizenöt éves ... Petiiő György és Orlai István (Putnok vár ura) után budetini Szuniogh Gáspár került Gömör főispáni székébe, melybe Rozsnyón, 1642 május 11-én installáltatott nagy ünnepséggel. Őse: I. György, bizony nem hiába kapta a „budetini" előnevet minden ivadékai számára. De erről be­szélnünk mcst nem igen alkalmatos, mivel Bude- tinn-él annakidején alapos helybenhagyások tör­téntek nemes Szuniogh I. György urunk részéről. Előbb Bethlen Gábor fejedelem íőudvarmestere volt s Szendrő vár kapitánya. 1659-ig kormá­nyozta Gömör vármegyét. Ekkor következett Wesselényi Ferencz nádor, kit Jolsván iktattak be s ki Murány várával együtt hivatali elődjének, Gömör korábbi főispánjának leányát is meghódí­totta. Itt már aztán egészen nyugodtan átadhatnám a szót Gyöngyösi Istvánnak, de szóhoz jut ő még másként is, Gömör főispánjairól elmélked­vén. Wesselény nádor után t. i.( aki valószínű kevés tévedéssel 29-ik volt Gömör főispánjai so­rában, Széchy II. György, Dénes fia s ennek utána Andrássy Miklós következők. Az ő instal­lációja Kraszna-Honka várában folyt le, Rozs­nyón iktatta be gróf Koháry Wolfgang, a császár kiküldötte. Ennek az Andrássy Péternek aján­lotta Gyöngyösi István az Andrássy-család régi eredetét példázó „Uj életre hozott Chariclia“-ját. Utána még Serényi, Rálássák, Cháky, Pró- nayak szerepeltek a büszke névsorban, a XIX. $zázad küszöbéig. Elkalandoztam a tárgytól. De nem szebb tá­jékokra vezettem-c az olvasót, mintha a jelenbe nézünk? Vagy-akár csak a közelmúltba? Valaha Rozsnyó és Rimaszombat versengett azért, hogy Pelsőctöl a megyeszékhelyet elhódítsa. Most? idézzem szemeik elé a rimaszombati vármegye- háza gyönyörű palotáját, mely ma már minden a világon, csak nem vármegyeháza? Vagy térjek megint vissza a tárgyhoz és közöljem az ígért „mai dokumentum“-ot? Nyílttéri közlemény volt, mely az ősszel több héten át megjelent a „Sajó Vidék", a rozsnyói helyilap hirdetési oldalán. Pár nyomorult sorocska, pár rideg szó, mely el­temet égy egész kort, egy ragyogó múltat. Fejfa, melyre ráborulhat Gömör, hogy hajdani nagysá­gát elsirassa. De már azóta még nagyobb, még fájdalmasabb fejfánk is van: Rimaszombaté. Me­lyiket sirassuk jobban? Melyikre legyen több könnyünk, — ha egyáltalán van még, amit el nem sírtunk, — a közelmúltért vagy a régmúlt daliás időkért? ínxe. csak ennyi: „Pelsőcön a régi Gömör megye székhazának telke felparcellázva háztel­kek céljaira eladatik. Elsőrendű építkezési alka­lom a község legjobb helyén. Felvilágosítást ad: Miklóssy-féle acélmügyár.44 Sic transii,.. * Helmeczy Mihály Uram most a pipaszopó- kával bökött egyet a vállamon, hogy ne feled­jem, amit Ígértem, mert a nyájas olvasót nem­csak szomoriuani, de „elmúlattatni" is kell és Rima-Szombat4 haladásáról szóló híradásomban megígértem, hogy az ott közölt „rejtett szó44 igaz értelmét eme jelen közlésemben leadom. A rejtett szó ez vala: „Kedves örökre magyar népnél emléke egésznek. Első szúr: röviden végére leülhet akárki." Igaz értelme: Árpád. Árpád vezér, akinek emléke kedves, ár, amely szúr, mint első szótag és pad, melyre „röviden" leülhet akárki, mert­hogy im „pád“-ra nem lehet leülni. Talán azért, mert — megszúrna az ottmaradt ékezet... A fenti tzikket közlő számhoz (tartozó) rej­tett szó imez: „Azt, mi előbb hármát terme, vont vége faragja. Olly fiú, mint az egész, búval epeszti szülét.44 Ki tál ál á ezt is: Sz. Ignátz, Zalából. Híven közié: Tlchy Kálmán. — (Uj egyházjog Olaszországban.) Ró­mából jelentik: Az egyházi törvényreform ja­vaslata elkészült és az igazságügynjiniszté- rium rövidesen beterjeszti a parlamentnek. A javaslat az egyházra és annak kormányzásá­ra vonatkozik s kiterjed a szerzetek jogi és állami elismerésére, reformálja az egyházi vagyon kezelési módját módosítja a püspö­kök és lelkészek ■ kinevezésére vonatkozó tetszvényjogot és a klérus részére nyugdíj­intézetet létesít. r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents