Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-24 / 19. (1057.) szám
Vasárnap 1926 jaguár 24. BRFtaMKwnxriAT’jw*,-. ./'vyw-jrtrwAKtóKw^rejor^ 1 ^1 a————— ......... r——wmh»sBBWCTwaaBiwgf MaaBBMBMMKaaMiíBBMn^MBMiggig^Bcggwg . --■,.-AZ 100 SODRÁBAN Irta: Schöpflin Aladár. Idehaza, nálunk mintha a közönség kissé elfordult volna a szépirodalomtól. A legelsőrendü regényírók könyveit még csak olvassák, bár a könyv- kereskedők szerint itt is észrevehetően csappan a kereslet, de a többieknek, azoknak az Íróknak, akik nem állanak annyira kegyeiben az olvasóközönségnek, alig van olvasójuk. Ezzel szemben feltűnően fokozódott az érdeklődés az olyan könyvek iránt, amelyek szép és a nem szakember számára is érdekes formában ismereteket és eszméket közvetítenek. Ha sorra vesszük azokat a könyveket, amelyek a legnagyobb példányszámban fogytak el a most elmúlt évben, a következő címeket kell felsorolni : Papini Jézus élete, H. G Wells Világtörténete, Oszendowski könyvei, a Tut-ankh-amon-könyv, Pét hő Sándor Világostól Trianonig cimü könyve. A regényírók, már mint a külföldiek között M e - rezskovszkij és H. G. Wells vezetnek népszerűség dolgában, ezek is olyan írók, akik regényen, vagyis mesén és alakokon kívül valami ismeretet is adnak, az egyik történelmi szempontokat, a másik szociális kritikát. Az emberek, úgy látszik, nem szívesen érik be ma a gyönyörködéssel, ezen túl is kívánnak valamit: tájékozódást a világ és az élet nagy kérdéseiben, világszemléletük és ismereteik kibővítését, olyan elmékkel való társalkodást, amelyek a fantázia szép játékain kívül még valami pluszt is kínálnak: magasabbfoku intellektualitást. Ez nemcsak nálunk van igy, hanem a külföldön is. Ez alighanem az emberek megkomolyodásának a jele: az irodalomtól is azt várják, hogy adjon nekik valamit, ami az életerejüket fokozza és segít megállni az idők komor viharaiban. Ezenkívül pedig kriti- kusabbak, nehezebben kielégíthetők lettek az emberek, egyre többet követelnek az írótól, aki meghallgatást kér tőlük. Az irodalom ezzel a fejleménnyel szemben nehéz helyzetbe került. Nyomja a külföldi regények divata is, soha annyi fordítás nem jelent meg, mint mostanában és eredeti könyvek egyre ritkábban kerülnek ki a könyvpiacra. Azok, akik nem tartoznak a hét-nyolc legünnepeltebb iró sorába, egvre nehezebben találnak könyveikre kiadót. Sajátságos jelenség a novella kegyvesztettsége a közönségnél. Újságban szívesen elolvassák az emberek a novellákat, de novellás könyvet jóformán egyáltalán nem vesznek. Mig a háború előtt a szépirodalmi könyvek túlnyomó része novellás-könyv volt, ma alig mer kiadó novellákkal a közönség elé lépni. Ez is megnehezíti az iró helyzetét. Egész sereg értékes novella vész igy el az újságok lapjain a múló nappal, — azt lehet mondani, a magyar irodalom jó fele kallódik igy, mert ami az újságban megjelent, az másnap már nincs, csak könyv menti meg az iró müvét az örök feledéstől. Nem nagyon vigasztaló tehát a mi helyzetünk sem, itt Magyarországon. Az irodalom és a közönség közti kapcsolatok meglazultak s ennek az árát az irók adják meg. Én ebből csak egy kivezető utat látok: az irodalomnak kell megkeresni a közönséghez vezető utat, amely a tapasztalat szerint a nagyobb koncentráció, az erőteljesebb lendület és a tartalmi elmélyedés felé vezet. Az uj igényekre uj qualitásokkal kell felelni, a többet kívánó közönségnek többet kell adni. Ha ma nem elégítik ki az embereket a kis szerelmi és házassági történetkék — adni kell nekik egyebet is, intellektuális elmélyedést, az élet nagy dolgaiban való tájékoztatást, az emberi lélek és a társadalom mélyebb rétegeibe való alászállást. És hozzá több invenciót témában és részletekben egyaránt. Ebben tagadhatatlanul bizonyos hiányok vannak a mi irodalmunkban, ami szembe tűnik, ha külföldi irodalmak kiváló müveivel hasonlítjuk össze. Mert olvasóközönséget lehet találni. A magyar könyvnek ma több az olvasója, mint a háború előtt volt, — nem lehet a közönséget azzal vádolni, hogy nem olvas, — csak nem mindig azt olvassa, amit mi irók kínálunk neki. A közönségnek vannak bizonyos kívánalmai, melyektől bajosan tér el bárki kedvéért is. Ha ezek a kívánalmak jogosultak, mint ahogy ebben az esetben azok, akkor az irodalomnak igenis alkalmazkodni kell hozzájuk. Most úgy látszik, hogy a közönség magasabbrendü eszmei tartalmat követel az Írótól, — ez ellen nem lehet az irodalom szempontjából sem kifogás. Az irodalom nem nyugodhat bele abba, hogy alatta maradjon a közönség színvonalának. Panaszkodással, a közönség kritizá- lásával itt nem érünk el semmit: dolgozni kell koncentráltan, a lehető legnagyobb szellemi erőfeszítéssel, kisajtolni magunkból képességeink legjavát. Szigorúbbaknak kell lenni önmagunkkal szemben s akkor enyhébb lesz velünk szemben az olvasó. Ezt kell mondani a szlovenszkói íróknak is, akik, mint a Prágai Magyar Hírlapból látom, sokat igen nagy része több nyelven is olvas, németül jóformán műiden müveit ember s nem kicsi dolog fölvenni a versenyt a német könyvvel. Kicsi is a speciális szlovenszkói publikum arra, hogy nagyszámú irót tudjon eltartani. Csak akkor fognak a szlovenszkói irók zöld ágra vergődni, ha Igazán jót tudnak adni. S ha ezenfelül még lesz írásuknak egy kis különleges szlovenszkói zamatja, annál jobb, annál könnyebben találnak utat a közönséghez. És pedig nemcsak a szlovenszkói közönséghez. Ha egyezer valaki igazán elsőrendű dolgokat tud írni, az át fog jutni a határon is, mi hozzánk. Nem képzelhető, hogy ha például egy olyan méretű iró kerülne ki Szlovenszkóból, mint llerczeg Ferenc, vagy Móricz Zsigmond, azt mi Magyarországon ne vegyük észre s ne találjon- nálunk olvasó közönségre. S az ilyen elsőrendű iró aztán ragadná magával a többieket is, akik, ha kisebb tehetségek is, de tehetségek. Inkább kevés igazi tehetség, mint sok dilettáns. Az iró fogalmát szigorúan körül kell határolni s nem lehet Írónak elfogadni bárkit csak azért, mert nyomtatás alá ir. A dilettantizmust könyörtelenül ki kell irtani, mert az csak kompromittál és elijeszti a közönséget. Kitűnő ideának tartom a szlovenszkói könyvbarátok társaságát. Biztosítani már előre bizonyos számú olvasót legalább néhány könyvnek — ez kezdetnek, első kapocsnak irodalom és közönség között igen jó és célravezető dolog lehet. De csali akkor, hogy ha csupa szigorú rostán válogatott könyveket adnak a könyvbarátoknak. Nem tudom, ki, vagy miféle szervezet fogja ezt a rostát kezelni, de annak nem. lesz könnyű dolga, sok haragot és kritikát keli magára vonnia. Ettől azonban nem szabad megijedni. A szépen elgondolt és mint látom, máris eredményesen induló társaságnak akkor lesz tartós az élete, ha azok, akik a kiadványokat megválogatják, igazán tárgyi szempontok szerint, melléktekintetek nélkül válogatnak. Az ő munkájukon múlik minden. Mert ha egy pár olyan könyvet találnának kidobni a tagok közé, amelyeket nem érdemes olvasni, az egész társaság sínyli meg, tagjai elkedvetlenednek, szétmállik az egész. Mert arra kell törekedni, hogy a tagoknak öröm és nyereség legyen a társasághoz tartozás, hogy mind azt érezzék, hogy a pénzükért megkapták a megfelelő ellenértéket. Az a „könyvpártolás“, amelyet hazafi- ságból, vagy rábeszélésre csinálnak, nagyon hamar ellobban, ha nem táplálják a tüzét maguk a könyvek. Minden a könyv érdekében való propagandát meg kell, hogy előzzön az a propaganda, melyet maga a könyv csinál. Rossz könyvet pedig semmiféle propaganda nem tud elfogadtatni az olvasókkal. Ezért hiszem azt, hogy a könyvbarátok társaságának virágzása, melyet a szlovenszkói irodalom kardinális kérdésének tartok, elsősorban attól függ, milyen könyveket fognak tagjaik kezébe adni. Sokkal kevesebb jelentőséget kell tulajdonítanom annak a másik alakulatnak, melyről Győry Dezső cikkéből szereztem tudomást. Azok a derék iró kollegák, akik Pozsonyban valami ügynökségfélét akarnak létesíteni a szlovenszkói magyar irók müveinek Budapest felé való közvetítésére, csak hadd próbálják ki saját tapasztalatukon, hogy vállalkozásuk eleve eredménytelenségre van ítélve. Aki valódi tehetség a szlovenszkói irók között, az megtalálja, egyik-másik már meg is -találta az utat Budapest felé. Ezeken egy ügynökség nem sokat segít. A nem igazi, vagy még nem kész tehetségek pedig, akár ügynökség utján, akár maguk, hiába próbálkoznak. Középszerű, vagy annál is kisebb Írónk van nekünk idehaza is elég, a szerkesztőségek és kiadóvállalatok alig bírnak ellenük védekezni. S minden szerkesztőség és minden kiadó- vállalat a dolgok természeténél fogva csak a saját kritikáját tekinti autentikusnak, mikor arról van szó, mit adjon ki. Egy bármiféle ügynökség kritikájának nem tulajdonítanának semmi érvényt. Egy dolgot tartanék még fontosnak a szloven- szkói írók érdekében. Igyekezzenek tüzzel-vassal megakadályozni a budapesti lapokból való ollózást, amelyet úgy tudom, még mindig nem egy szlovenszkói újság üz. Minket, magyarországi Írókat ez a dolog jogsérelmi részén túl is bánt, és pedig azért, mert igy akaratlanul jogosulatlan versenyt csinál nak írásaink a szlovenszkói irók müveinek. Ha az a szlovenszkói újság ollója segítségével közölheti ingyen a legnagyobb nevű irók dolgait, miért fizessen honoráriumot a szlovenszkói írónak? Ez a szerep ránk magyarországiakra boszantó és szégyenletes, a szlovenszkóiakra nézve pedig nagy kárt jelent. Mi innen Budapestről alig tehetünk ellene valamit, mert hiszen azok a lapok sohasem kerülnek a kezünkbe. A szlovenszkói íróknak kellene valamit kitalálni. Ha máskép nem megy, akkor valamiféle szervezetet, amely minden egyes esetben érintkezést keres azokkal az írókkal, akik* nek müveit átollózzák s felhatalmazásuk alapján pörli az ollózőt. Néhány ilyen pör hamar véget vetne ennek a csúnya és ártalmas abuzusnak. étterem és borozó BratSsIava, PalacKy-tér 3*$. sz. A vidék találkozóhelye — Hideg, meleg konyha — Bel- és külföldi nyitott és paiackborok Pincehelyiség! Naponta koncert! A konjunkfura-bank a vádlottak padján ítélet a Moravska Slezska Banka csalárd bukásában — Az igazgatókat súlyos börtönre ítélték 5 Brünn, január 23. A csehszlovák kormány pénzügyi politikája kezdetben arra irányult, hogy kis, ismeretlen cseh ós morva bankokból nagybankokat csináltak, azokat agyontámogatták, mindenben kezükre jár- | lak, többször szanálták, mert e bankok mögött ! mindig valamilyen politikai érdekeltség állott. | Ezek az ugorkafára felkapaszkodott bankok máról-holnapra milliós üzletekbe bocsátkoztak. A konjunktúrának azonban kót-három év elmúltával vége volt s a mesterséges injekciókkal fenntartott nagybankok egymásután buktak meg. Nagy feltűnést keltett annak idején a Moravská-Slezská Bankának bűnös bukása. Az államügyész a bank egész igazgatóságát vád alá helyezte. Az ominózus per hat hétig tartott. ítélethozatalra tegnap délután került a sor. A tárgyalótermet óriás közönség lepte el, hogy a tengeri kígyóvá nyúlt per fináléján jelen legyen. A bíróság Kacsirek vezérigazgatót és Ro- kos igazgatót a csalás vádja alól felmentette, azonban könnyelmű gazdálkodásban bűnösnek mondta ki őket és ezért I Kacsireket tizenöt hónapi és Rokosl tizenhárom hónapi szigorított fogházra Ítélte. Sovis Ágostot könnyelmű hitelnyújtásért és az üzleti könyvek meghamisításáért íiét hónapi fogházra, Zapotocsni .Józsefet, a bank iglaui fiókjának vezetőjét öt hónapi fogházra, Kubicsek Ferencet pedig a mérleg késedelmes felállításáért két hónapi fogházra Ítélte. Nyolc vádlottat felmentettek. Az Ítélet indokolása megállapítja, hogy az 1920. és 1921. évi mérlegek hamisak voltak. A fjktiv nyereségek beállításával a tényleges veszteségek elhallgatásával, a bűnös hivatalnokok osztalékhoz és tantiémekhez juttatták a bauk i vezető embereit. A bank bukását a vezető igazga- ; tó könnyelműsége okozta, akik hiteleket vettek | fel még akkor is, amikor a bank aktívája jóval ! kisebb volt a passzívánál. Az ügyész és a védők fellebbeztek. Kacsirek vezérigazgató és Rokos igazgató a biróság hatá- I rozatából szabadlábon maradnak. Elfogták a szolyvai milliós kasszafurókat Kolozsvárott kerültek kézre a hírhedt Somrádi-testvérek — Egy negyedmillió korona megkerült — Saját tudósítón tói — Munkács, január 23. Hetek óta nagy izgalomban tartja Ru- szinszkó lakosságát a szolyvai falepárló gyár irodájában történt milliós kasszarabiás, amelyről annakidején lapunk is bő tudósításban számolt be. A rendőrség a legnagyobb apparátussal megindította a nyomozást s megállapította, hogy tettes Somrádi Ferenc hírhedt betörő volt, aki azonban megszökött Csehszlovákia területéről. A munkácsi rendőrség táviratban köröztette Somrádit a szomszédos városokban és a nemzetközi rendőrközlönyben fényképét is leközölte. Ennek köszönhető, hogy Somrádi Ferencet tegnap a kolozsvári rendőrség testvérével együtt elfogta. A kolozsvári rendőrség még tegnap este táviratban közölte a sikerült fogást a munkácsi hatóságokkal. A távirat szövege a következő volt: Rendőrség Munkács. A kolozsvári rendőrség elfogta Somrádi Ferencet és Somrádi Jánost a szolyvai falepárló gyár rablóit. 250.0000 cseh korona megvan. Várjuk a rendőrség és a falepárló gyár kiküldötteit Kolozsvárra. A munkácsi rendőrség azonnal értesítette a falepárló gyár igazgatóságát, amely képviselőjeként Szálavec Ferencet, a gyár egyik főtisztviselőjét küldte ki, aki a munkácsi rendőrség detektivjeivel együtt Kolozsvárra utazott Somrádiékat a rendőrség még azzal is gyanúsítja, hogy ők követték el Adriányiné kassai trafikosnő ellen a gyilkos merényletet A kihallgatás fogja kideríteni, hogy milyen büntettek terhelik a hírhedt betörőtestvérpárt. | ■§» Sérvtea szenvedi | g Egyetlen biztos védelmet nyu}t a lágyék, 9. v here, comb és köidöksérvnél a mi tőkéiete- U 9 sitett rugónólküli sérvkötönk, mely éllel fs « & hordható Mindenféle bandázs operáció g S után, lógó has, gyomor- és anyamáhsölye- A $ désnéi. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fta- n jg ueli has-, hát- és mellmelegitö S | rtBvflíea“RdlszeríiázBradslavn,DBiiü'n.5L | 2 Árjegyzék fagyén $ A vidéki felek még aznap elintéztelek £ Két betörő különös vádja a nagybrézói csendőrök ellen Azt vallják, hogy a betörőszerszámokat a csendőrök csempészték a zsebükbe — A különös trükk miatt nem lehetett ítélkezni — A P. M. H. tudósítójától — tönkre tette úgy, hogy ingó-vágyon rongálás címén is vádirat készült ellene. Mikor a veszedelmes betörőket a csendőrség elfogta, revolvert és különféle betörőszerszámokat találtak náluk. A fogházőrök erős fedezet alatt vezették a terembe a vádlottakat, akik tagadták a betörést és meglepetésszerűen azzal védekeztek, hogy a betörőszei'számokat a csendőrök csempészték a zsebükbe azért, hogy ellenük terhelő bizonyítékot szerezzenek. A bíróságot is meglepte a nemvárt fordulat, miértis nem hoztak Ítéletet, hanem elrendelték a csendőrök tanukénti kihallgatását. A tárgyalást ezért elnapolták. Pozsony, január 23. Érdekes büntető főtárgyalás voU pénteken a pozsonyi törvényszék Necid-büntetőtanácsa előtt. A vádlottak padján két rovattmultu betörő ült. Nedománszky Ferenc 22 éves soffőr és Böbék Ferenc 30 éves utazó. A vád az volt ellenük, hogy a múlt év szeptember 30-án Nagybrezón betörtek az ottani postahivatalba, a vaskasszát egy tagoncán magukkal vitték és Doder János kovácsmester műhelyében elrejtették. A kasszában 2930 korona volt. Kinyitni nem tudták, úgy hogy mikor a nagybrezói csendőrök megtalálták, még sértetlen volt. Nedománszkyt ezenkívül azzal is vádolták, hogy amikor a fogházfelügyelő bement hozzá a cellába, a pléh ivókorsót az arcába vágta. A fogházban őrültséget szimulált, a cella berendezését Rockefeller megvásárolja az orosz koronaékszereket 250 millió dollár a gyémántokért és aranyért — Katalin császári koronája — Az utolsó cárnő két nyaklánca Katalin cárnő császári koronája, amely öt font súlyú és a legértékesebb drágaköveknek négyezer karátját tartalmazza. Katalin cárnő koronájáért a szovjet 52 millió dollárt kér. II. Katalinra emlékeztet az az aranyból készült kormányzóból amelyet egykor Orlow gróf tett a nagy cárnő lábai elé. Ezt az aranybotot a föld gyémántjainak egyik legnagyobbika, az Orlow- gyémánt ékesíti, amely rém kevesebb, mint 189 j karát. A kormánypálca értéke 30 millió dollár. A szovjet felkínálja az úgynevezett sakk-gyémántot is, amely 89 karátos és 14.5 millió dollár értékű. Egy 258 karátos indiai óriási zafirkőért, amely aranyba és gyémántba van foglalva, ugyanannyit kérnek. A szovjet áruba bocsátja az utolsó orosz cárnőnek két drágamüvü nyakláncát is, mindegyiket 4.5 millió dollár értékben. Ezt a kollekciót régebbi időkből származó cárnői koronák és más ékességek egészítik ki. És még ez a kollekció is csak egy csekély része annak a hatalmas ékszer- és aranykészletnek, mely a hatalom uj birtokosainak kezei között van. Berlin, január 23. j Az orosz koronaékszereket már egyizben áru- ; ba akarta bocsátani a szovjet és Krestinszky orosz követ Berlinben próbálta a rendkívül nagy értéket képviselő kincset elhelyezni, ez azonban akkor nem sikerült. A szovjet az ékszereknek másolatát most Párisban állította ki. Erre a hírre Rockefeller, aki mindig nagy érdeklődést árult el a cári koronaékszerrek iránt, egyik ügynökét Párisba küldötte ki, hogy szemlélje meg az ékszereket és lépjen tárgyalásokba a szovjet megbízottjaival. Erre a hírre az amerikai ékszerpiacon egyszerre nagy érdeklődés mutatkozott a gyémántok hatalmas tömege iránt, melyeket az orosz császári ékszerek magukban foglalnak. Egy orosz ügynök már a közeli napokban Newyorkba érkezik, hogy a koronaékszerek legnagyobb darabjainak eladása ügyében Rockefellerrel és más vásárlóképes amerikaikkal tárgyaljon. A felajánlott kincseknek értéke meghaladja a kétszázötven millió dollárt Ez a szám azonban tisztán csak a kereskedelmi értéket jelenti, nem azonban a kincsek művészeti értékét is. Az ékszerek legfontosabbik darabja II. nehéz versennyel kell küzdeniük. A magyarországi könyvek úgy ahogy mégis csak bejuthatnak Szlo- venszkóra s az a magyar ember, aki Móriczot, Her- czeget, Babitsot és Karintkyt olvashat, bajosan fogja örömét találni középszerű dilettáns-munkákban. Ezenkívül a szlovenszkói magyar emberek töprengenek saját helyzetük fölött, próbálnak mindenféleképpen kedveskedni s energikusan keresik a módokat, hogy miképp kellene Írásaik számára közönséget hódítani. Előbb azonban irodalom kell, hogy legyen, amit a közönség elé visznek, az ő helyzetükben speciálisan jő irodalom. Mert nekik
