Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-21 / 16. (1054.) szám

^MCAItAW-ífcVRHÍULA2 1926 Január 21. Csütörtök Lengyelország és a Szovjet Irta: Tarnowski Hieronim gróf. Egy-kót héttel ezelőtt, amikor Skr- zinsky lengyel külügyminiszter Varsó- . bán tárgyalt Csicserinnel, a Szovjet külügyi népbiztosával, a P. M. H. „A lengyel vircsaft" o. cikkében foglalko­zott a lengyel állapotokkal. E cikknek a lengyel sajtóban is élénk visszhang­ja támadt, a krakkói Czasban Tar- nowski Hieronim gróf foglalkozott vele, akinek rendelkezésünkre bocsá­tott fejtegetéseit érdekességüknél fog­va és mert a lengyel közvélemény egy tekintélyes részének fölfogását tükröz- tetik vissza, az alábbiakban közöljük. Varsó, január közepe. Csicserin ur Lengyelországba érkezett, a kül­ügyminiszter ur pedig közvetíteni fog közte és Franciaország közt Oroszország háború előtti adós­ságai ügyében. Lengyelország ezzel uj lapot nyitott történel­mében. Hála ezen közvetitő szerepnek, szélesebb arénára lép s most már nemcsak saját érdekeit védi, hanem a nagy nemzetközi politika kérdései­ben is hallatja szavát. Helyet vívtunk ki magunk­nak az európai koncertben, a világpolitika terén, államunk prestige-jét növeljük. Ez a helyzet képe első pillantásra. így állítják ezt be bizonyos tendenciával sok részről és sokan igy is fogják föL Ez azonban csak egyoldalú meg­világítása ezen súlyos ügynek, amelyet nagy fon­tossága miatt minden oldalról illik megvizsgálni. Első pillantásra tehát azt látjuk, hogy a számadás mintha javunkra ütne ki, nézzük meg azonban a további tételeket. Elsősorban vegyük az anyagi szempontot. Beszélhetnénk arról a szempontról, mely reánk a Szovjet importpiacának megnyitásából származ­hat Erre a haszonra Franciaország számit, nyilván Herriot és de Monzíe uraknak a ezovjetorosz vi­szonyokhoz való hozzáértése alapján. Mi azonban nem hitethetjük el önmagunkkal, hogy Szovjet- oroszország mai gazdasági viszonyai közt előrelát­hatólag nagy hasznot hajthatna kereskedelmünk­nek. Annyi azonban biztos, hogy a Szovjet már ma is erős konkurrense nyersterményeinknek {főleg a fának) a világpiacon és minden közeledése Európá­hoz ezt a konkurrenciát csak növelheti. Ez a tétel tehát a „kétes hasznok" fejezetébe sorolható. Még ennél is kétesebb a politikai basznunk. Angliának, önkárán okulva, megnyílt a szeme a bolseviki világveszélyre és egy európai antibolse- viata front megteremtésén fáradozik. A kérdés most már ez: indokolt-e nekünk özei szemben „Herriot-politikát" csinálnunk, amely majdnem provokálólag Anglia ellen irányul? Ne felejtsük el, hogy Anglia bolsevikellenes frontjának első helyén Németország áll, hogy ma német—lengyel tárgya­lások küszöbén állunk, valamint azt sem, hogy minő kívánságokkal állhat majd elő Németország e tárgya lások keretében nyugati határainkat ille­tőleg. Vegyük figyelembe, hogy Franciaország pénzügyi züllésével, rendezetlen belügyeivel és marokkói háborújával elfoglalva, szükség esetében nem lesz képes minket megvédeni. És ha erre haj­landó is lenne, szava ma már nem bir elég suly- lyal a világpolitika terén arra, hogy eredményt érnénk védelmével. Ezekkel a tényekkel szemben hasznos lehet-e nekünk angol-ellenes politikát kö­vetnünk? Látjuk ezek után, hogy a számadásnak politikai része a mi veszteségünkkel záródik! És most mélyítsük ki a kérdést. Európa magá­hoz térve háború okozta letargiájából, ismét tuda­tára ébredt lelki ismeretének, visszanyerte a Jó és Rossz megkülönböztetésének képességét Lehet hogy ez naivság, mégis úgy látszik, mintha nem­csak a materiális jóért való aggodalom, hanem ép­pen az ébredő lelkiismeret ösztökéli Európát egy antibolsevista front megszervezésére. A Jó és Rossz öröktől tartó harcában az emberiség ama része, amelynek civilizációja és kultúrája sok té­velygés dacára is a krisztusi tanokon alapul, nem maradhat sokáig tétlenül. Választania kell a kettő közt Lengyelország pedig abban a percben, midőn elvállalta a közvetitő szerepét, Franciaország és a Szovjet közt, a Rossz pártjára állott. így van ez, sajnos! Most ezek a tárgyalások megnyitják Európa kapuit a békés bolsevizálásnak. Hogy pedig e tárgyalásokat siker fogja koronázni, abban nem kételkedünk. Mert Csicserin ur van oly ügyes diplomata és a Szovjet államférfiai származ­nak oly ügyes és számitó fajból, hogy 10—20 szá­zalékos engedmények árán (a háború előtti kölcsö­nök ügyében) megszerezzék eszméjüknek ezt az óriási diadalt. Európa kapuit pedig a bolsevizmus számára Lengyelország nyitja meg, az az ország, amely több, mint négy évszázadon át védte a nyu­gati kereszténységet és kultúrát a barbár Kelet bordáitól; az a Lengyelország, amelynek gyerme­kei, katonák és papok, aggastyánok és ifjú leányok végső erőfeszítésükkel állták el 1920-ban a gyilkos­ságnak, elvetemültségnek és erkölcsi végromlás­nak Európába vezető útját 1920! A háború kétségbeejtő viszontagságai közt fordultunk segítségért a külföldhöz. Magya­ráztuk neki a bolsevizmus veszélyét Európára néz­ve, hirdettük a Szovjet bűneit és bizonyitékul el- küldöttük a hatalmak képviselőinek ama férfiak, nők és gyermekek fényképeit, akiket a bolsevikiek kínoztak halálra. Képeket, amelyek látása vérfa­gyasztó volt.. Ma pedig elfogadjuk a közvetitő sze­repét. a Szovjet ügyeiben. Hol van most államunk becsülete, amelynek prestige-jét volt hivatva emel­ni e közvetitő szeren? Mikor Obrenovics Sándor szerb király és Draga királyaié meggyilkoltatása után Péter, az uj király körutat szándékozott tenni az európai udvaroknál, L Ferenc József császár és VII. Eduard angol király visszautasították e ter­vet. Sem Bécsben, sem Londonban nem voltak haj­landók a szerb királyt fogadni azzal az indokolás­sal, hogy a gyilkos jelenléte udvaruknál sértené birodalmuk becsületét Pedig Sándor szerb király és Draga királyné senkije-semmije nem volt a két uralkodónak — holott azok, akiknek vére pirosra festette a keleti végek bolseviki járom alatt síny­lődő földjeit, a mi testvéreink! Nekünk világtörténelmi küldetésünk volt, me­llet nagyszerűen teljesítettünk. A nyugati keresz­ténység és kultúra határait kétszáz mérfölddel vittük Keletre 6 dacára a később beállott fejnélkü­liségnek, egészséges szellemtől vezetve, meg is védtük azt, mignem fegyvereink élén megtört az Izlám ereje Bécs kapui alatt Ez a mi évszázados missziónk, mely egyszers­mind létjogosultságunk alapja is. Ha a bolsevista veszélyre eszmélő Európa tudatában lesz annak, hogy államunk hatalmára és politikájára a Kelet ellőni harcban számíthat, akkor fog csak minket saját érdekében nyugati szomszédainktól megvé­deni. Nem egyes államokkal kötött szerződés, vagy szövetség, egyedül az európai civilizáció érdekei­nek megvédése küszöbölheti ki a földrajzi fekvé­sünkből fölmerülő veszélyt. Vagy ismét a keresz­ténység és a kultúra pajzsa leszünk Keleten, vagy pedig fölöslegessé válunk Európa számára. De ezt nem vagyunk képesek felfogni. Meg­nyitjuk Európa kapuját egy, a tatár, vagy török inváziónál szörnyűbb pusztításnak. Nem egy idegen hitnek, de Isten és a vallás abszolút tagadásának, nem egy idegen civilizációnak, hanem a végleges elvadultságnak, nem egy megváltoztatott erkölcsi rendnek, de a legmélyebb morális züllésnek — Európa, de elsősorban önmagunk vesztére. Ha tehát a közvetitö szerepet minden oldalról megvilágítjuk, látjuk, hogy abból igen csekély pil­lanatnyi haszon és végzetesen súlyos erkölcsi és politikai hátrány hárul reánk. Ami pedig a nem­zeti becsületet illeti, ez által lábbal tapossuk hő­seink vérét Lignicátől Radziminig (Ligniea 1242- ben a tatárokon aratott nagy győzelem; Radzimin 1920-ban a bolseviki háború döntő csatája) és azt a töméntelen mártirvért, amely egész történelmünk folyamán, de főleg az utóbbi években a végek min­den városában és kúriájában oly számtalanszor ki­ömlött! Végül hűtlenekké lettünk történelmi hi­vatásunkhoz, ahhoz a misszióhoz, amely legnagyobb dicsőségünk forrása volt, amely legszentebb tra­díciónkat képezi és államunk további fennállásá­nak létalapja. Berlin, január 19. ! A frankhamisitási affér alaposan felka­varta Európa életét s Berlin közönsége is' nagy mértékben nyugtalankodik, amióta a hamis dinárok a német pénzpiacon felbuk­kantak. A rendőrség azonban hamarosan! megállapította, hogy Németországban nagyon kevés frankot s dinárt helyeztek el. A berlini rendőrség bűnügyi osztályának pénzhamisiiási szakértője, v. L i e b e r - m a n n rendörbiztos rendkívül érdekes ada­tokat mondott el a pénzbamisilás bűnügyi vo­natkozásairól. — Valamint a tulajdon elleni vétségek a tél kezdetével szaporodnak, éppen igy rég­óta megállapított tény, hogy a tél, a megnövekedett gazdasági szük­séggel, a pénzhamisítás tulajdonképpeni korszaka. — Nyáron a pénzhamisító iparban mun- kaszünet van. Január az a hónap, amelyben a hamis pénzek legnagyobb tömegben kerül­nek forgalomba, mig az előtte való időt a ha­mis pénz gyártására használják fel. — Nagyjában és összefoglalólag megál­lapítom, hogy a pénzhamisítókra jelenleg rossz kon­junktúra jár, sőt a pénzhamisítás, tekintettel az általános gazdasági nyomorra, ma már nem jövedel­mező üzlet. A bankjegyeket a stabilizálás óta mind tökéletesebben állítják elő s mind job­ban védelmezik a hamisítás ellen. A közön­ség óvatossága is fokozottan emelkedett. A pénzhamisítás legjobb konjunktúrája 1919—21 között volt s ekkor a* európai pénzhamisítók zöme Németországra ve­tette magát. — A birodalmi bank mindig nagyobb és nagyobb tömeg bankjegyet, még pedig gyors egymásutánban, vetett piacra. így az óvóin­tézkedéseket nem teljesíthették a kellő lelki­ismeretességgel. Amikor az infláció első ide­jében a birodalmi bank kiadványai szinte óráről-órára következtek, a pénzhamisítók ekkor élték Eldorádójukat Nem is kellett minta szorint hamisita- niok, egyszerűen bármilyen fantasztikus típust alkottak, a közönség pedig elfogadta a pénzt, mert nem ismerte a százfajta bankjegyet Mikor azonban az infláció mind szédületesebb ará­nyokat öltött, nem fizetődött ki a bankhami- sitás, mert mire kikerült a piacra, már érté­két vesztette. A mostani német bankjegyeket nagyon nehéz hamisítani s igy a pénzhamisítók más valutákra tértek át Uj házassági törvényeket követel Anglia Egy botrányos válóper miatt — Lord Birkenhead és lord Buckmaster volt igazságügymi­niszter állnak a mozgalom élén London, január 18. Egész Angliában nagy feltűnést keltett az a vá­lóper, amit Sneydl őrnagv és felesége folytattak egymás ellen a londoni „legfőbb válóperi bíróság" előtt. A válóperek ugyan mintha már kezdenék ke­vésbé foglalkoztatni a londoni „társaságot", Sneyd őrnagy különleges esete azonban újra ráterelte" a válás égető problémájára nemcsak a pikantériá­kért izgulók, hanem a komoly egyházi és törvény­hozási körök figyelmét is . A férjet megcsalják — a férjjel Az eset maga röviden az, hogy Sneyd őr­nagy, aki az angol társaságnak igen jól ismert, gazdag és előkelő tagja, válópert indított felesége ellen azzal, hogy az őt már a házasságuk előtti napon megcsalta, azután pedig egyre-másra újabb és újabb barátságokat kötött Tekintve, hogy az asszony valósággal könyvelést vezetett legintimebb szerelmi ügyeiről ,ami azután a férj utján a bíró­ság kezébe került, a válást ki is mondották. Alig múlt azonban el néhány hét, a válást kimondó bíróság elnökéhez feljelentés érkezett a .JCings Proctor"- tói, hogy Sneyd őrnagy egy éjszakát együtt töltött feleségével a már kimondott válás után és ezen az alapon a „Kings Proctor", felszólítja a bíróságot a válást kimondó ítélet visszavonására. Hiába védekezett az őrnagy, hogy őt felesége, ügyvédjének nevével visszaélve, bir­tokvásárlás ürügye alatt hívta táviratilag egy. skót városba, ahol azután nem az ügyvédet és az eladót, hanem feleségét tatálta a megjelölt hotelszobá­ban, — mindez nem segített. A bíróság ítéletében teljes elégtételt szolgáltatott ugyan az őrnagy jó­hiszeműségének, azonban a törvény szavára való hivatkozással kimondotta, hogy az előző és válást kimondó Ítéletet megsemmisíti, ami egyben azt is jelenti, hogy a házastársak egyike sem indíthat soha többé újabb válópert Könnyebb válást, becsületesebb szerelmen Az érdekes Ítélet igen nagy feltűnést keltett egész Angliában és újra felsorakoztatta mindazo­kat akik már évek óta folytatják agitációjukat az angol házassági törvény revíziója és a modern ember életéhez és lelkületűhez való alkalmazása érdekében. Ami pedig ennek * a mozgalomnak külön­leges súlyt ad. az az, hogy vezetői között ott van­nak az anglikán főpapság legértékesebb tagjai, élén pedig két volt igazságügy miniszter, lord Buck­master és lord Birkenhead állának, akik közül az utóbbi, mint India minisztere, a mai krmányban is helyet foglal. Lord Birkenhead kijelentése szerint, ak! már tíz év óta folytatja harcát a válás megkönnyítése érdekében, — az angol férfi és nő még ma is teljesen a középkori törvények rabságának van kiszolgáltatva. Már pedig a középkor felfogása a nemek problé­májának tekintetében még teljesen ama felfogást követte, amely ezeket az érzelmeket sokkal inkább a Sátán, mint az Isten adományának tartotta. Lord 1 Birkenhead egyik legutóbbi beszédében a követ­kezőket mondotta: I — A házasság legfőbb, sőt egyedüli célja, a ' nyugodt, boldog együttélés megteremtése. Ha pedig ! ennek feltételeit nem síkéiül a házasfeleknek felíalálniok egymásban, úgy igenis meg kell adni | a lehetőséget arra, hogy véget vessenek ennek a mindkettőjükre csak terhet Jelentő állapotnak. ! Ezzel szemben az angol törvények csak akkor en- ! gedik meg a válást, ha házasságtörés történt — és | erre tanuk vannak. Elhagyhatják, verhetik, kinoz- I hatják, meglophatják, elkergethetik egymást a ' házasfelek, iszákos, örült vagy gyógyithatatlanul beteg lehet az egyik fél — és mégis minden hiába, mert az egyszer megkötött házasságot nem lehet többé felbontani, hogyha csak tanukat nem állítanak a felek a házasságtörés igazolására. A Kings Proctor, mini hivatásos erényesősz Csakhogy az angol igazságszolgáltatás még ezzel a megszorítással sem elégszik meg. Amikor végre már sikerült ezzel a legmegalázóbb felté­tellel megszerezni a törvény hozzájárulását a váláshoz, akkor megint jön a másik, a középkori inkvizíciókra emlékeztető kinző eszköz, — a Kings Proctor. ügy, ahogy ez Synde őrnagy esetében is történt . . . Mi is voltaképpen a Kings Proctor? Az angol törvények szelleme szerint ő lenne az erkölcsök hivatott őre, egy angol jogtudósnak a vita folya­mán elhangzott definíciója szerint azonban „be is the watchdog of tűé law" — Ő a törvény kopója. ! Az angol törvények szerint ugyanis a válás j kimondása csak, feltételes, és az csak akkor válik végérvényessé, ha az ettől számított egy éven ke­resztül a panaszos kifogástalanul erkölcsös életet él. Ha azonban ezalatt csak a legcsekélyebb er- köcstelcn séget is rá lehet bizonyítani, — úgy a i válás érvénytelen, és tizenkét éven belül nem i| indítható uj válóper. Hogy pedig a panaszos válás utáni életmódjáról tudomást szerezzen a bíróság, arról gondoskodik a Kings Proctor, aki a maga detektivjei utján állandóan figyelemmel tartja a feleket és ha a legkisebb túllépés is tudomására jut, úgy kíméletlenül megíndittatja az eljárást a válóper érvénytelenítésére. Hogy azután ez a széleskörű szervezet még a legtisztességesebben élő férfi vagy nő életében is talál valamit ,ami okot szolgáltathat a Kings Proc- tornák egész életek tönkretevésére, — az csak ter­mészetes. Hiszen nem egyszer előfordult már, hogy csak azért semmisítették meg a válást, mert a meg­csalt fél moziba, vagy kirándulásokra ment az alatt az egy év alatt, amit az angol törvények embertelen intézkedései szerint, szigorú egye­düllétben kellett volna leélnie. Lord Birkenhead és lord Buckmaster fel­hívásának igen széleskörű visszhangja támadt az egész angol társadalomban és ahoz nagy számmal csatlakoztak az angol protestáns egyházak vezetői is és remélik, hogy a kormányt rá lehet bírni nem­csak a Kings Proctor intézményének eltörlésére, da az egész házassági törvény modernizálására. Miről számol be az idei gófcai almanach Kalandos karrierek és morganatikus házas­ságok a volt német uralkodócsaládban Berlin, január 20 (A P. M. H. berlini tudósítójától.) A novem­beri forradalom viharos napjai óta, amikor évszá­zados fejedelmi trónok omlottak össze, az egykori német uralkodó-családok tagjai inkognitóban élnek tovább. Az egyes fejedelmi családok sarjai közül alig egy-kettő tölt be közéleti szerepet és csak a vi­lághírű Gőthai Almanach — amely évről-évre már több mint 160 esztendő óia lelkiismeretesen jegyzi fel a íönemesség személyi adatait — gondoskodik arról, hogy a különböző apró német fejedelemsé­gek volt uralkodóit, hercegeit és hercegnőit ne felejtse el az utókor. A Góthai Almanach idei kia- idása igen érdekes eseményekről számol be és szűk­szavú, de rendkívül tartalmas közleményeiben egész regényeket mond el azoknak, akik olvasni tudnak a sorok között. „Vilmos Viktor Károly Ágost Henrik Zsig­mondi porosz királyi hercegi született 1896. novem­ber 27-ón, Kiéiben szolgálatonkiviili fregatthad- nagy, a vSchulbacb. Sapper és Társa hamburgi cég tisztviselője 1919 julius 11-én kötött házassá­got a hemmelmarki kastélyban Sarolta Ágnes szász- altenburgi hercegnővel, született 1899 március 4-én, ezidőszerint Tica Santa Sofia, Sant Andres Osuma, Guatemala. Ez a rövid hir elegendő anyagot szolgáltatna egy szenzációs regény megíráséhoz, mert Vilmos Zsigmond herceg, Henrik porosz herceg másod­szülött fia, aki mint fényes jövőjű tengerésztiszt vett részt a háborúban, az összeomlás után gyors el­határozással uj életet kezdett és egy közismert hamburgi kereskedelmi vállalat képviseletét fo­gadta el. Ifjú felesége pedig, aki II. Ernőnek, az utolsó altenburgi uralkodőhercegnek leánya, a vál­tozott viszonyok ellenére is híven kitart mellette. György , volt szász trónörökösnek sem jósolta volna meg senkisem, hogy korona és bíbor helyett valamikor egyszerű papi reverendát fog hordani és hogy 1926-ban a Gőthai Almanach róla, mint a meisseni egyházkerület lelkészéről emlékszik majd meg. A volt trónörökös egyébként már több ízben töltött be érdekes szerepet egyházi tisztségé­ben. Ő végezte nővérének, Anna Pia Monica her­cegnőnek József Ferenc főherceggel házasságkö­tését. Ő keresztelte meg Ernő Henrik herceg má* Sodszülött kisfiát, Geró herceget is. A változott viszonyok leginkább házassági té­ren éreztetik hatásukat A dinasztikus érdekekbe' j kötött házaságok, ugvlátszik, megszűntek. Helyet­tük napirenden van a rangon aluli házasság, f messailance, amelyről azelőtt legfeljebb az udvari botránykrónikában esett csak szó. Az egyik nénié* fejedelem, Adolf volt schaumburg,Iippei uralkodó­herceg például 1919-ben feleségül vette Bentheim herceg polgári származású elvált feleségét. Vilmos exesászár egyik fia, Oszkár porosz herceg Ruppin gróf volt feleségét vezette oltárhoz. Ezzel szemben az exesászár egy másik fiának, Ágost Vilmos porosz hercegnek felesége, Alexandra Viktória schleswig- holsfceini hercegnő a forradalom után, 1920-ban el­vált férjétől és egy Rürnann nevű egyszerű polgár felesége lett. Ez a hásasság hirszerint épp oly boldog, mint Reuss Henrik herceg özvegyének Schmiedt századossal kötött házassága. A Reuss-dinasztia tagjai egyébként gyakran kötöttek hasonló házasságokat. Vilmos exesászár jelenlegi feleségének nővére például már évek előtt férjhez ment Gnagnoni báróhoz. XXXXVII. Reuss Henrik házasságát a Góthai Almanach sze­rint a dinasztia nem ismerte el és a könyv itt a í herceg feleségének nevét gondolatjellel és három j ponttal jelzi. XLII. Reuss Henrik herceg házasságát j sem volt hajlandó elismerni a család, de a Góthai Almanach ebben az esetben mégis megemlíti azt, hogy a herceg nejét. Navrat Saroltának hívják. Bor­bála reussi hercegnő még a háború előtt Lüttichau Ernő berlini református lelkész felesége lett. Fer- dinánd bolgár excár egyik közeli rokona. Klementi­na koburg-gőthai hercegnő viszont alig néhány héttel ezelőtt Heller György Edéhez ment nőül, de a hercegnő férjének személyi adatait az udvari naptár nem közli, mert Heller ur — zsidó Anna Krisztina lippe-detmondi hercegnő egy hanno­veri orvos felesége lett, mig Mária hohenzollern- sigmaringeni hercegnő, a román király közeli ro- jkóna, az elmúlt év novemberében Waldgries bá- j rónak esküdött örök hűséget, j Igen sok morganatikus házasságot kötettek a kis Waldeck-fejedelemség volt d nasztiájának tagjai. Sándor gróf Londonban egy polgári szár- j mazásu leányt vett feleségül, de az asszony a há- I ború után elvált férjétől és annak öccsébez, György , herceghez ment feleségül. A Góthai Almanach, amely hivatalosan besfámol mindkét hásnsságról, megalapítja, hogy a Waldeck-család a hozzájárulást • mindkét esetben megtagadta. ,A dinasztia két má­sik tagja, Hermann és Frigyes áz összeomlás után színién polgár leányokat vettek nőül. Végül még a volt bajor uraikodőház, a Wif- telsbach dinasztia egyik tagjának, Kristóf berreg­nek szerelmi házasságáról számol be n Góthai Al­manach, de itt is megelégszik avval, hogy a her­ceg feleségének Selbig Annának csak a nevét em­lítse még, r 4 A hankéhimisitóknak nincs szerencséink A téli sseson a pénzhamisítás ideje — Az infláció első korszaka volt a bankóhamisitók Eldorádója

Next

/
Thumbnails
Contents