Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-20 / 15. (1053.) szám

Szerda J926 jannir 20. ^I«<íai.iV\ACVA,T».-HfRT*AR ____3

J7

JWFUU Wi|,^WI|WWIWpw|WWBMW^igMiiiLiMJlMiM^HMBnr»MILIWLUUil«tgMac»ag!lMMWHI«WW>WfTaMWIBaWBüV <M,W/i«WW»»^r??r!íg3t.kl'g^XJ»e'>Miryv:,»TaWW»B

Tudósok világszövetsége

Pária, január 19.

Ma délután négy órakor a Palais Royal egyik márványkandallós, gobelinekkel teleaggatott termében, talán ezer ember jelenléte mellett, hivatalosan és azzal a könnyű ünnepélyességgel, ami a nagy francia állami és társadalmi aktusok jellemzője, megalakult a Tudósok Világszövetsége, a „L’Institut International de Coopération Intellec- tuelle". Ennek a megalakulásnak hírére fölfigyelt az egész világ; az intézmény egyelőre csak egy nagy Ígéret.

A hajdani királyi palota délinövónyes bejáróján szakadatlanul ömlik befelé egy tömeg, Európáinak talán nem mind a leghirhodtebb, de a legjobb nevei; az egyik Rolls Royceon jön, a másik esernyővel és kalucsniban, tudósok és politikusok, művészek, a francia .Köztársaság elnöke, több miniszter, s a Népszövetség vezető férfiai, — el lehet mondani a nagy szót, az egész világ intel- lektueljcinck delegáltjai gyűlnek össze, hogy asszisztáljanak az „Infellektuc-llek Szövetségének*' megalakulásánál. Einstein jön és Madame Curió, Painlevó és Sir Erio Drummond, a Népszövetség Vozértitkára, Sciaioja, a Népszövetség elnöke, I.orenLz, a Commission Internationale de Coopéra- tion Intellcctuello elnöke, egy osztrák tudós, Eislor; Siklik képviseli Csehszlovákiát, de itt vannak Chile, Brasilia, Japán, Chima, Lengyelország, s minden elképzelhető közeli és távoli nemzet delegáltjai is. (Magyarországot egyelőre csak Korányi, a párisi magyar követ képviseli — hivatalból; a Coopération Intellectuellenek hivatalosan beválasztott magyar tagja még nincsen.)

A lépcsőn cilinderben áll Painlevé s várja és fogadja kollégáit és régi tanártársait. A teremben a szónok előtt rádió, s egy szalonzenekar, ami az egyes előadások közben Beethoven Schumann és Mozart ogy-egy szerzeményét látja, sok becsület- rendes francia ur, az Akadémia tagjai, a francia tudományos világ hires és érdekes fejei. Doumcr- gue mgérkez'k, a zenekar eliátsza a Marseillaiset, mindönki feláll, — a megnyitó gyűlés elkezdődött, az u jalakulásnak Franciaország adott otthont.

(Különös, ahogy a szalonzenekar álmosan játsza a Marseillaiset, elgondolni, hogy ez a vérforraló zene valamikor egy forradalom indulója volt; olyan álmos, olyan hivatalos, olyan poros ebben a teremben ez a zene, a gobelinek, babérok és márványkandallók között, egy redingotos társaság előtt, amelyik nem a forradalmat akarja, hanem a békét...)

A francia közoktatásügyi miniszter beszél, Da- ladier ur; 41 éves, fiatal miniszter, filológus és Her- riot barátja, parasztszülők gyermeke, olyan egészséges, vörös, szőke, kemény fejű ember, mint egy Bordcaus-i borkereskedő... A beszéd szövegét, tekintettel a hallgatók magas korára és esetleges romlott hallási képességeire mindenki a kezében tartja és egyidejűleg olvassa, — mit akar hát ez az egyesület és miről van itt szó?

A „L'Institut International de Coopération In- tellectuelles“-t a Nemzetek Szövetsége hívta életre. Háború előtt többféleintézmény szolgált a nemzetközi intellektuális együttdolgozás közvetítésére: a „Bureau de Bern pour la propriété littéraire"; az „Institut de Droit International"; a „Nemzetközi Jog-Akadémia Hágában; s száz más egyesület, többé-kevésbé hivatalos jelleggel, bonyolította le az intellektuális világ nemzetközi érintkezését. A háború ezeket a kapcsolatokat megszakította, sokszor megnehezítette, idegen elemeket, politikumot kevert a tudományos testületek internacionális érintkezésébe; a Nemzetek Szövetsége vetette föl 1920. szeptember 18-iki ülésén a szükségességét egy Nemzetközi Intellektuális Szövetkezésnek, ami központosítaná a tudományos és művészeti világ érdekeinek védelmezésél, elsősorban ezt; ami hivatalos fóruma lenne a világ intellektueljeinek, s a nemzetközi együttdolgozást bizonyos tényleges és jogi segítségben, védelemben részesítené. Egyszóval, valami távoli és derengő formájában, talán ez az egyesülés az első lépés a Szellem Internationá- léja, az egyetlen felsőbbségi fórum felé, ami évtizedek óta kétségbe esett óhaja, vágya reménysége minden nyelvű és fajtájú gondolkozó embernek, aki a szuronyon túl még más hatalmat és fe- lebbezési fórumot is el tud képzelni a földön...

Daladier miniszter megmagyarázza, hogy Franciaország különös barátsággal sietett felkarolni ezt a gondolatot, — s megemlíti, hogy ez alkalommal Franciaország és nem Amerika volt az az ország, ami egy nagy humanisztikus mozgalom segítségére sietett. Az 1920-as Népszövetségi ülés után megalakult Henri Bergson elnöklete alatt egy kom- misszió, amely hivatva volt kidolgozni a Coopéra- tioa Intcllectuelle programját; Franciaország adott hajlékot most ennek az egyesületnek, s anyagi eszközökkel is támogatja az Institutot, — a világnak ezt az első „Nemzetközi Tudományos Akadémiáját."

Sir Erix Drummond, a Népszövetség Vezértitkára angol nyelvű beszédben mondta el mindezt; Painlevé, Sciaioja, Louchaire ismerettették az Egyesület céljait, hangsúlyozták a háború utáni világ súlyos problémái között a szellemi munkások megélhetésének és szabad munkájának óriási és problématikus nehézségeit, s aláhúzták ennek az Egyesületnek szigorúan nemzetközi, pacifista jellegét, — amit csakugyan élesen dokumentál az Institut tagjainak és vezetőinek megválasztása, kik között sok a német, s más volt ellenséges állam képviselője is.

Ez a nagy prestige-el, nagy keretek között alapított intézet ha egyelőre többre nem is, de egy nagy reménykedésre már ma is Ígéret: hogy a háború utáni Európa politikai elvadulása közepette lesz egy fórum, egy sziget, ahol a nemzetek szellemi életének legjobbjai politikamentes összetartozásra, segítségre fognak Össze, ahol végre megpihenhet, védelemre találhat az üldözött, elhanya- sának mentői mélyebb fejlesztésére, különösen a golt, kiszolgáltatott, a háborúk és a békék által el- tudományos és felvilágosító munkák kiadása kö- fojtott európai Szellemiség. Az Egyesület legköze- rül;

lobbi céljai között szerepeinek: j 0. egy nemzetközi szervezet létesítése a

1. A tudományos munka tulajdonjogának vé- matografia, fejlesztésére és tökéletesítésére slb. stb.

delme. j Ezek a célok modemek, tárgyilagosak, sürgő2. A bibliográfia és a nemzetközi tudományos sek. S hogy az Egyesület értelmének mélyebb jeinformáció megszervezése; , lentősége, a hidverés egyes nemzetek szellemi élete

8. kibővítése a szellemi termékek nemzotközi között a politikai differenciák szakadékain át, érpublikációjának; 1 vénycsülhesscn, — ez a szándék, úgy látszik, ez al4. egységes nemzetközi egyezmények a köny- kálómmal jó csillagzat alatt érlelődik és megérves és nyomtatványok könnyebb és egyszerűbb demli minden fórum, a legmagasabb európai fo- terjesztésére; i rumok támogatását is.

5. nemzetközi egyezmények a kiadók aktivitá-' Márai Sándor.

Károly herceg lemondása miatt

Huszonkét tábornok nyugdi|ba megy — Károlybarát tüntetések

Bukarestben — Braüonu nyilatkozata

London, január 19. A Morning Post bukaresti jelentései szerint Romániában nagy az elégedetlenség Károly herceg trónvosztése miatt.

A helyzet kezd veszedelmes mérveket ölteni s főleg a hadseregben vált majdnem forradalmivá a hangulat.

Eddig 22 tábornok kérte elbocsátását s mind a huszonkét kérvény a herceg lemondását hozza fel okul.

Károly herceg népszerűsége napról-napra nő, főleg azóta, amióta Jorga tanár is hívei közé szegődött. Legújabban már tüntetések is voltak Bukarestben a herceg visszahívása érdekében.

Páris, január 19. Bratianu román pénzügyminiszter napok óta Parisban tartózkodik, ahol a Chicago Tribüné tudósítója előtt nyilatkozott Károly herceg lemondásáról. Kijelentette, hogy ez teljesen magánügy s nincs összeíüggésben a politikával. Szerencsétlenség ugyan, hogy igy történt, de a tényen nem lehet változtatni. Nem felel meg

a valóságnak, hogy Jorga tanár a herceg lemondását érvénytelennek és törvénytelennek mondotta volna. Bratianu végül kijelentette, hogy még ma visszatér Romániába és utazása közben találkozik Károly- | lyal, akivel megbeszéli a lemondás következtében felmerült ügyeket.

A cseh szociáldemokraták és a román királyi ház

Prága, január 19. Károly román trónörökös őszi prágai látogatása alkalmával a cseh szociáldemokraták tiltakoztak az ellen, hogy hivatalosan fogadjanak egy Hohenzol- lern-ivadékot. Amikor Károly Srba akkori közmunkaügyi minisztert rendjellel tüntette ki, a szociáldemokrata párt rá akarta bírni Srbát, hogy a kitüntetést ne fogadja el. Felsőbb intervencióra azonban sikerült leszerelni a szociáldemokraták fenegyerek- ségét. Károly lemondása után a szociáldemokraták újból felszínre vetették a „kényes" kérdést s utasítást adtak szakminisztereiknek, hogy tiltakozzanak a román királyi ház tagjainak hivatalos fogadása ellen. A Právo Lidu pedig azt a hirt röpítette világgá, hogy a román dinasztia bukása rövidesen várható.

Most, úgy látszik a román követség intervenciójára, a szociáldemokraták állás- foglalása a minisztertanács legutóbbi ülésén is szóba került Svehla magasabb államérdekre való hivatkozással igyekszik megfékezni a cseh szociáldemokrácia anti- dinasztikus hajlamait

B

Feloszlatják

a német birodalmi gyűlést?

Luther középpárti kabinetje nem alakulhat meg - Útban a diktatúra felé — Az utolsó lehetőség a hivatalnokkormány

Berlin, január 19. Lapjelentések szerint parlamenti körökben úgy Ítélik meg a helyzetet, hogy a demokrata frakció végérvényes állásfoglalásával Luther dr. kormányalakítási kísérletei, amelyekkel a kancellár a középpártokat akarta tömöríteni, csődöt mondottak. A Lokalanzeiger azonban bejelenti, hogy Luther nem adja vissza a birodalmi elnöknek megbízatását, hanem más alapokon akar kabinetet teremteni s beavatott körök szerint most már igazán nem képzelhető el más megoldás, mint a hivatalnokkormány. A Vor- waerts megjegyzi, hogy Luther hivatalnok- kormánya csak abban az esetben tarthatja magát, ha legalább is a centrumot megnyeri.

Ha ez az utolsó kísérlet is csődöt mond,

akkor nem marad más hátra, mint a parlament feloszlatása.

Mint ismeretes, a demokrata frakció határozata az volt, hogy a párt okvetlenül ragaszkodik Koch dr. belügyminiszterségé- hez. A demokrata vezér miniszterségébe eredetileg a német néppárt is beleegyezett, de most a német nemzetiek és a bajor néppárt nyomása következtében Stresemann frakciója visszavonta hozzájárulását. A demokrata párt azonban újból kijelentette, hogy ragaszkodik Kochhoz, sőt, ami komplikálja a helyzetet, Gessler hadügyminiszter is, aki minden ellentétes hir dacára azonosította magát pártjával, a jobboldal legnagyobb megrökönyödésére kijelentette, hogy ha Koch nem lesz belügyminiszter, ő sem maratd meg állásában. A centrum a jelek szerint ugyancsak kitart a demokraták követelései mellett.

A berlini lapok a Icgkéfségbeescttobb hangon imák a kormánykrizisről. Vasárnap ügy látszott, hogy a hónapokig tarló hajsza után végre sikerült a megegyezés, hétfőn azonban ez a megegyezés is fölborult s a birodalom parlamenti élete cél és a megegyezés lehetősége nélkül, a legteljesebb káoszba merült. Egyre hangosabb lesz a követelés: föloszlatni a parlamentet, rövid időn belül immár harmadszor. A még lehetséges kombinációkat a következőkben foglalják össze a lapok: Luther vagy a birodalmi elnök egy másik bizalmi embere hivatalnokkormányt alakit, amely persze túlnyomóan az eddigi koalíciós pártokra támaszkodnék. Várható azonban, hogy a szociáldemokraták, a demokraták, a kommunisták és a német fajvédők ezt az alakulatot a legélesebben támadni fogják. Minden attól függ, azonositja-e magát a centrum ezzel a hivatalnokkormány- nyal, mely kiváltképpen a jobboldali pártokra támaszkodnék.

Ila a centrum kitart eddigi demokratikus politikája mellett, akkor Luther hivatalnokkormánya is lehetetlenné válik cs eredménytelenül zilált helyzetben nincs más megoldás, mint a feloszlatás.

Egyelőre a feloszlatásról beszélni sem mernek, mert á nép hangulata ez esetben elkeseredéssel és cinizmussal fordulna a német parlamentarizmus felé, ami viszont előkészítené az utat a diktatúrához és a jobboldali puccsisták hatalomrajutásához. A parlamenti élet csődjének érvével a jobboldal már úgyis erősen agitál az alkotmány ellen.

London, január 19. A Times vezetőhelyen foglalkozik a megoldhatatlannak látszó német kormánykrizissel és fölöttébb veszedelmesnek mondja azt Európa békéjére való tekintettel. A kormánytalan helyzet veszélyezteti Locarnót, különösen most, amikor a jobboldal a legféktelenebb agitációt űzi. A köztársaság ellenségei olyan kormányt akarnak alakítani, amely közel áll a diktatúrához és a weimari alkotmány elvetését jelenti.

^a^orllfiSfih-Pí’á^ilteisiíírisi.

Berlin, január 19. A nemet nemzeti párt egy ünnepi ülésén Westarp gróf foglalkozott a parlamenti helyzettel s megállapiiotta, hogy

a mai lehetetlen kormányzás okvctlonül a parianiont hatáskörének megszakítósét követeli.

Kijelentette, hogy pártja a legközelebbi ülésszakban néhány javaslatot terjeszt be, amelyekben ezt a megszükiiést követelni fogják. Elsősorban a birodalmi elnök állását kell megerősíteni, ami a birodalmi alkotmány 54. paragrafusának hatálytalanításával érhető el. Továbbá nem szabad, hogy a kormány a legelső bizalmatlansági szavazásnál otthagyja helyét. Vcgül a választók életkorának alsó határát 25 évre kell emelni. Németország nem engedheti meg azt a fényűzést, hogy több mint 2000 polgára képviselő legyen s igy a különféle diétákból éljen.

Bécsi levelek

Riviéra" —

Becs, január 19.

Színdarabról nem szokás két héttel a bemutató után kritikát írni, mégis megpróbálkozom ezzel a feladattal. Azalatt a két hét alatt, ami a Riviéra premierje óla eltelt, vagy harminc különböző — magyar és német — kritikát olvastam a darabról: mégis úgy érzem, hogy vaunak dolgok, amiket még érdemes elmondani, meg el kell mondani Molnár Ferenc Riviérájáról, erről a színdarabról, mely nem két héttel a premier után, hanem alighanem még húsz esztendő múlva is aktuális, még élő valóság lesz.

Ebből a kis bevezetésből nem túlságosan nehéz kitalálni, hogy nekem tetszett a darab, abból azonban, hogy a Josefstaedter Theater két héttel a premier után már egy újabb premieren is túl van — az azt jelenti, hogy Molnár Ferenc legújabb színdarabja nem tetszett a közönségnek — magyarán szólva: megbukott. Ez a bukás aligha fogja túlságosan elkeseríteni Molnár Ferencet, aki már annyi sikert ért eí, hogy könnyen viselhet el egy bukást is, — azonban a Riviéráért kár: ez a darab megérdemelte volna, hogy hosszabb ideig uralja a Josefstaedter Theater műsorát.

Mondom: vagy harminc kritikát olvastam, melyek a Riviérát boncolgatták. Ezeket a kritikákat két részre lehet osztani: magyar és német kritikákra. A magyar kritikusok levágták a darabot, a németek megdicsérték vagy rajongó extázisba estek, — igaz, akadt levágó német kritika is: azt Béla Balázs irta a Tag cimü napilapba, azonban ez a kritika is magyar kritikának számit, ha meggondoljuk, hogy Béla Balázs nem nagyon régen még Balázs Béla volt és akkoriban még magyar Írónak számított. Ezzel a statisztikával korántsem akarok nemzetiségi kérdést csinálni a Riviéra sikeréből vagy bukásából, csak azt akarom mondani vele, hogy a magyar kritikusok alighanem

— haragszanak egy kissé Molnár Ferencre.

Nálunk, magyaroknál mindig szerettek gondoskodni arról, hogy a fák ne nőjjenek az égig és ezért ha valaki egy fejjel ki kezdett emelkedni a többi halandók közül, akkor egy kicsit mindig divat volt beverni vagy levágni ezt a szemtelenül merész fejet. Mikor Molnár Ferencnek sikerei kezdtek lenni a külföldön, rögtön akadtak Magyar- országon esztéták és kritikusok, akik elsősorban megállapították, hogy „no, nem is olyan nagy iró", másodsorban pedig konstatálták, hogy „izé, hát igen, ő is volt valaki,

— de már hanyatlik, fokról-fokra hanyatlik!" A „hanyatló" Molnár azonban nem hagyta zavartatni magát és dolgozott. És ma már meg lehet állapítani, hogy a „nem olyan nagy iró" Molnár Ferenc, aki már tiz esztendeje egyebet sem tesz, mint „hanyatlik" — talán, nyugateurópai mértékkel mérve, az egyetlen igazán komoly magyar művésze a szinpad irodalmának.

Tehát a Riviéra: talán vannak hibái is ennek a tisztán művészi, halkan tragikus színdarabnak, de annyi hibája egészen biztosan nincsen, amennyit a különböző kritikusok felfedeztek benne. Megállapították, hogy nincs cselekménye, hogy unalmas, hogy csak az Ördögnek rosszul sikerült átírása, hogy hamis tételeket állít fel az életről, hogy csak a színészek pompás játéka mentette meg az abszolút bukástól és végül azt is, hogy — erkölcstelen. Persze ezt a sok hibát nem egy kritikus vette észre, hanem

— több szem többet lát — mindegyik észrevett egyet-kettőt. A kritikusok aztán mázolva is érezték magukat, mivel a darab csak-