Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-20 / 15. (1053.) szám
Nemzeti parancs Irta Turáni A Magyar Újság újévi számában irt cikkemben az uj év első feladatául a magyarság politikai egységének megteremtését állitottam oda. Azóta Bartal Iván és maga Szent-Ivány József pregnánsabban fejtették ki abbeli nézetüket, hogy az egység megteremtése szükségesség, mely elől nem térhetnek ki a vezérek, mert ez nem egyesek platónikus óhaja, hanem a lelkek mélyén lakó: nemzeti parancs. A magyar nemzeti párt vezére egyébként már karácsonyi cikkében is megtalálta azt a hangot, mely egymagában is alkalmas lett volna arra, hogy nyomában meginduljon . a teljes kibékülés s az egyező célok érdekében szükséges egyetértő munka. Sajnos az erre irányuló igyekezet — úgy látom — nem egyforma a magyarság két politikai táborában, mert hisz akkor idáig már kellett volna a másik táborból is hallanunk olyan hangokat, melyek legalább is megteremtették volna azt a pszichológiai momentumot, hogy a két párt delegáltjai közös eszjne- cserét folytathassanak a jövőbeni együttműködést illetőleg. Azóta alkalmam volt a pártok kevésbé exponált egyéniségeivel itt-ott találkozhatni s látom, hogy a közös front megalkotásának kérdése számos apró érdekszálra bomlik s ezen érdekszálak, melyek nem mindig személyes jellegűek, gyakran keresztezik egymást. Ezeknek az elvi szempontok diktálta érdekszálaknak meg is van a maguk jelentőségük s az egységesítő akció nem kicsiny akadályai. Azonban azt hiszem, hogy — mindamellett, hogy ezeknek az elvi szempontoknak a jelentőségét értékük szerint mérlegelem — megállapíthatom, hogy ma, mikor a magyarság sorsa ebben az államban nem elsősorban geográfiai, hanem nemzetiségi eredetű s a magyarság jövője tisztán azon múlik, vájjon fenn tudja-e tartani számbeli erejét és jelentőségét, hogy nemzeti életet élhessen: a magyarság erejének külső dokumentálása s a magyar konstruktív erőknek harmonikus összefogása a legfontosabb. Ennek fontossága mellett ma legalább is eltörpül minden egyéb jóhiszemű és jóakaratu elv fontossága. Nem akarom ezzel azt mondani, mintha a többi szempont negligálható s ma nem lenne elég aktuális, csupán azt, hogy ma a legelső a magyar nemzeti erő dokumentálása: hogy vagyunk; a többi cél megvalósítása azután annál könnyebb lesz, minél jobban sikerül a nemzeti koncentráció. Felesleges itt már a meggyőzés, az érvek felsorolása azon kétségtelen igazság mellett, hogy a Csehszlovákiában élő magyarok politikai súlyát nem a sok kis párt, hanem egy erős párt tudja biztosítani. Ezt mindenki elfogadja, de ha a föltéílen jobbnak tartott megoldás felé egy lépést kell tenni, akkor mindenkinek vannak általános és egyéni aggodalmai. Kétségtelen, hogy a választások lezajlása óta egy tényleges helyzettel kell számolni; ez egyrészt a magyar nemzeti pártnak két német párttal való szorosabb nexusa, melynek alapján képviselőik egy klubban vannak, mig a keresztényszocialista párt külön klubot alkot. Az ellenzéki párt- szövetség a választások óta megszűnt, úgy hogy a két magyar párt egyetlen ügyben sem lépett még fel egyöntetüep, szóval a legkisebb látszata is megszűnt együttműködésüknek. Franciscy keresztényszocialista szenátor egy cikkében egyenesen lehetetlennek minősíti nemcsak a két párt fúzióját, hanem még a szorosabb együttműködést is. Ilyen a helyzet akkor, mikor pedig a választók, a nép, a tömeg — akiknek a képviselő és szenátor urak mandátumaikat köszönhetik — követeli az egységes magyar frontot. A választások alatt egyik párt jelöltjei sem hangoztatták, hogy a másik magyar párttal semmi szin alatt sem hajlandók együttműködni, sőt megígérték, hogy az együttműködést meg fogják találni. Ma már nemzeti paranccsá lett ezt az együttműködést megteremteni. A pártok fúzióját megteremteni — mint azt Szent-Ivány hangoztatja — sajnos a hallottak után majdnem lehetetlennek látszik. A pártközi szövetséget Szent-Ivány nem tartja elég erősnek arra, hogy válságos esetben biztosítani tudja az egységet. Tehát egy harmadik megoldást kellene keresni, de mindenesetre egy megoldást kell találni. Szerény véleményem szerint fúziót csak szélesebb alapon, mondjuk „őslakos"4 alapon tudnánk úgy alkotni, hogy abban tényleg mindkét párt elhelyezkedhetnék s a parlamentben a német pártokkal a nemzeti párt által alkotott szövetségben ilymódon helyet foglalna az összes magyar képviselő. Ha azonban a fúzió keresztül nem vihető — nézetem szerint — a pártszövetség valamely formáját mégis meg kellene valósítani. Talán kiindulási pontja lehetne ennek egy széleskörű ellenzéki koncentráció, melynek magja a már meglévő német-magyar klub lenne, mely az összes még kívül levő német pártokat és a keresztényszocialistákat is megnyerné. A feladat előttünk áll nemzeti parancs* ként: meg kell szüntetni még a lehetőségé? is annak, hogy egy bekövetkező választáson testvérharcban gyengüljön az erőnk. A parancsnak engedelmeskedni kell s ha tényleg csak személyeken múlna e parancs nem tel- jesithetése, úgy remélem, ezek tudni fogják kötelességüket. Sokan vagyunk, akik keressük az egység útját, egyideig keressük szelíd, de meggyőző érvekkel, a nagy cél érdekében fáradhatatlan hittel és meggyőződéssel, hogy a nemzeti munkának biztosítani tudjuk minden szlovenszkói magyar értékünket. Ha azonban a nemzeti parancsot nem tudjuk megvalósítani kétőldaluan, úgy megcsináljuk magunk a magunk erejéből. Bethlen nagy parlamenti viharok között jelentette be az ország becsületének védelmét Nem sikerült az ellenzékkel a megegyezés a parlamenti bizottság kiküldését a — „Trianon után a legnagyobb nemzeti csapás" — Bethlen hatalmas beszédben Igazolja egyenes és tiszta szándékait és visszautasítja az országot és a kormányt ért rágalmakat — Peldl Gyulát a miniszterelnök megsértéséért a mentelmi bizottság elé utasították — Újabb tárgyalás Bethlen és az ellenzék között. Budapest, január 19. (Budapesti szer- ■ kesztőségiink telefonjelentése.) Az egységes ; párt tegnap este értekezletet tartott Almássy László ügyvezető elnök vezetésével, amelyen a pártnak majd minden tagja résztvett. Almássy mindenekelőtt üdvözölte Bethlen István gróf miniszterelnököt az utóbbi napokban tanúsított erélyéért s bizalmáról biztosította őt a párt nevében. A miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy munkájában az az elv vezeti, hogy mindent a hazáért, semmit a saját érdekében- Majd a frankhamisitási afférról világosította fel a pártértekezletet. A kormány és a kormányzó között a legteljesebb az egyetértés ebben az ügyben, mindketten azt követelik, hogy a legszigorúbb vizsgálat folytattassék le s a bűnösök a törvény által kiszabott teljes büntetésüket megkapják. A kormánynak nincs semmi takargatni valója, de munkája nagy nehézségekbe ütközik. Mert a szomszédos államok mindent elkövetnek, hogy az első lépést, amelyet az ország megtett a lejtőn, gyorsan kövesse a többi is s mihamar oda jusson Magyarország, ahol ellenségei látni szeretnék. Egyes hazai körök is nagyban elősegítik az ország ellenségeinek ezt a törekvését s mindent felhasználnak, hogy Magyarországot régi jóhirnevétőj megfosszák s a mocsárba taszítsák. A kormánynak azonban megvan minden hatalmi eszköze arra, hogy ezeket a törekvéseket kiegyensúlyozza és az ország becsületét megóvja. Az ország érdeke megkívánja, hogy a nemzet becsületének megmentésére egységesen fogjon össze mindenki. Ezután még Lukách György ismertette az árvízkatasztrófa súlyos pusztításait, majd újból a miniszterelnök szólalt fel s a pártközi konferencia eredményeiről számolt be. Az ellenzék követelései Budapest, január 19. Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése: A radikális ellenzék Baross János képviselő lakásán az éjszaka folyamán értekezletet tartott, hogy a frankhamisítás ügyében kiküldendő parlamenti bizottság munkakörére vonatkozólag állást foglaljon. Az ellenzék értekezletével gárhuza mosan az egységes párt is tanácskozott és Szcitovszky Béla házelnök fáradozott a legjobban azon, hogy a két irány közti ellentéteket elsimítsa s igy biztosítsa a mai nemzetgyűlés ülésének az idők komlyságá- hoz méltó lefolyását. A radikális ellenzék kétórai tanácskozás után a késő éjjeli órákban nyújtotta át Szcitovszky Bélának az értekezlet írásbeli határozatát, azzal a kikötéssel, hogy csak az esetben hajlandó elállni attól a tervétől, hogy a nemzetgyűlésen szóbahozza a frankhamisítás ügyét, ha a miniszterelnök a határozatban foglaltakat elfogadja. A határozat követeli a parlamenti bizottság kiküldését és a frankhamisítás ügyének teljes tisztázását. Ezen bizottságnak joga volna megidézni és kihallgatni a törvény szerint már megidézetteket, továbbá a miniszterelnök a bizottságnak köteles volna teljes és részletes felvilágosítást adni, valamint joga volna a nyomozó hatóságok munkáját is felülvizsgálni. Szcitovszky a határozatot átnyújtotta a miniszterelnöknek, aki kijelentette, hogy a parlamenti bizottság ilyen tágkörü jogosultságát el nem fogadhatja, illetve csak akkor hajlandó akceptálni, ha már a bírói Ítélet jogerőre emelkedett. Ennek következtében a megegyezés nem sikerült. Szcitovszky tovább folytatta békéltető munkáját, mert a miniszterelnök további engedményekre mutatott hajlandóságot. A házelnök munkája azonban meddő maradt. A nemzetgyűlés mai ülésének megkezdése előtt is tovább folytak a tanácskozások abban az irányban, hogy a radikális ellenzéket határozatának mérséklésére bírják, így történt, hogy az ülést a bejelentett tíz órára nem lehetett még megnyitni. A ház folyosóin már a kora reggeli órákban még soha nem látott tömeg tolongott. A hangulat nagyon izgatott, mnidenki a frankhamisitási botrányról beszél s az ellenzék magatartását fontolgatják. Minden pillanat újabb és újabb híreket hoz. Különböző találgatások és kombinációk indulnak meg az egyes csoportok között’ mert a reggeli lapok súlyos szenzációkat hoznak. A Magyar Hírlap kormányválságról beszél, a Mai Nap meg már hozza is az uj kormánylistát. Közben negyed 11 órakor Szcitovszky és Zsitvay összeültek a radikális ellenzék vezetőivel s újabb tanácskozásokat kezdtek. Szcitovszky újból kifejtette Bethlen álláspontját a kiküldendő parlamenti bizottság hatáskörére vonatkozólag, amit azonban az ellenzék nem fogad el. Erre Szcitovszky felkéri a jelenlévőket, hogy biztosítsák a miniszterelnök parlamenti beszédének nyugodt lefolyását. Ha ezt megígérik, úgy biztosítja őket is, hogy nyugodtan, minden zavar nélkül szólalhatnak föl. Vázsonyi ekkor közbevető indítványt terjeszt elő, hogy készíttessenek másolatokat a bírói iratokról s azokat bocsássák a parlamenti bizottság rendelkezésére. Szcitovszky rögtön tolmácsolja a javaslatot a miniszterelnöknek, aki Pesthy Pál, Ra- kovszky és Szcitovszkyval való rövid tanácskozás után ezt is elfogadhatatlannak jelenti ki. Erre a helyzet teljesen felborult. Négy ellenzéki interpelláció a mai ülésen Budapest, január 19. A nemzetgyűlés mai ülésén négy ellenzéki interpellációt jegyeztek be. Vázsonyi Vilmos interpellációjában kimerítő tájékoztatást kíván a főszereplőkről, a mulasztások felderítéséről és megakadályozásáról, valamint követeli a főtér- gyalás nyilvánosságának biztosítását. Hegy- meghy-Kiss Pál interpellációjában az Albrecht-akcióról kiv.án felvilágosítást, valamint parlamenti bizottság kiküldését követeli Ruppert átmeneti kormány kinevezését akarja, amely a választásokról gondoskodnék. Farkas István szociáldemokrata képviselő a parlamenti bizottság kiküldését kéri. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, PíicTCTotlpn nnlítilsní nriníJnr* Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: I UggVLLVfl pULULKUl ÍLUpiLUp 12, II. emelet. Telefon: 30311 - Kiadóévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. —Tehavonta 34 Kő. Egyes szám ára 1*20 Kő Dzurányi László Gál István lefon:30311. —Sürgönyeim: Hírlap, Praha S V. évf. 15. (1053) szám ■ Szerda ■ 1926 január 20
