Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-19 / 14. (1052.) szám

Botor tiflsak-PrápMtír?' mmmmamamMmmammmmmmmmutmBMmmmmammmmBamMmmtmammmm Szent-Ivány és a rágalmazók (g) A köztársaság elnöke egyik ünnepi nyilatkozatában a cseh sajtóról szólott és azt a kijelentést tette, hogy a cseh sajtó provin­ciális értékű. A magyarországi frankhamisí­tással kapcsolatosan a cseh sajtó beigazolta azt, hogy a köztársasági elnöknek említett minősítésére alaposan rászolgált. A provinciális érték hozza magával a cseh sajtónak hisztériás gyanusitgatásait, pletykálkodő kombinációit és a magyar el­lenzék felé szórt rágalmait. A provinciális érték fosztja meg a cseh sajtót az objektivi­tástól, a politikának az igazságot kiválaszta­ni tudó józan kritikai képességétől. A gyanusitgatások és pletykálkodő fe­csegések az utóbbi napokban a cseh kolum- nákra dobták Szent-Ivány Józsefnek, a ma­gyar nemzeti párt vezérének nevét is; be akarták árnyékolni. Tendenciával és politikai ravaszsággal tették ezt, mint ahogy tendenciával és ra­vaszkodással imák a frankhamisitási bot­rány szenzációjáról. A tendencia átlátszó, a ravaszság könnyen felderíthető, csak a meg­indított akció eredőjéhez kell mennünk és a törekvés politikai céljait kell kutatnunk. A frankhamisitási ügyben egy prágai kőnyomatos említette először Szent-Ivány József nevét. Ha tudjuk azt, hogy ennek a kőnyomatosnak a szerkesztője gyakori láto­gatója a külügyminisztérium előszobáinak, akkor tisztán áll előttünk az a kérdés, ki adott intést a cseh sajtó orkeszterének arra, hogy kezdje meg a nótát. Ne feledkezzünk meg arról, hogy februárban kisántántkonfe- rencia lesz s hogy a konferencia programjá­ra egy a magyar kérdéssel kapcsolatos ügyet illik kitűzni. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kisebbségi kérdés hamarosan a népszövetség aktuális ügyei közé sorakozha- tik s hogy erre az eshetőségre a nemzeti ki­sebbségek illojalitásának és inkorrektségé­nek bizonyítékait kell összekovácsolni, hogy az igazság fölé takarót lehessen hajítani. A külügyminiszteri intésre a csehszlovák agrárok hecclapja: a Slovenská Politika vet­te át a prímet s a hazugságnak egész kollek­cióját tárta az olvasó elé az ellenzéki politi­kával és Szent-Iványval kapcsolatban. Hogy ez igy történt, annak megvannak a maga belpolitikai okai. A cseh agrárpárt, mint a koalíció ólén lovagló párt, ügyes és szerencsés politikai machinációnak tartaná azt, ha sikerülne a neki sehogysem tetsző, a Bund dér Landwirte és a magyar nemzeti párt közötti szerves és intézményes kapcso­latot felrobbantani és szétintrikálni. A Bund dér Landwirte tagjaiban tehát fel akarja éb­reszteni a magyar fegyverbarát inkorrektsé­gének és politikai tisztességtelenségének gyanúját, hogy a legnagyobb nemzeti kisebb­ségi pártcsoportot szétverje és az ellenzék erejét reprezentáló egyesülést gyöngítse. Érzi azt, hogy Szent-Ivány választási koncep­ciója mint a jövő számára előirt ellenzéki po­litikának erős és biztos célkitűzése tekinthe­tő és ezért igyekszik diszkreditálni Szent- Ivániyt. Mi látjuk ezt a tendenciát és látjuk an­nak egymásba folyó láncszemeit. Látjuk, hogy a koalíció sanda mészárosai hová akar­nak vágni, de látjuk azt is, hogy célt fognak téveszteni. Célt kell téveszteniük, mert a gyanusitgatások nem érhetnek el Szent- Iványhoz és nem konstruálhatnak hamis vá­dakat az igazságra és realizmusra alapozott politikai léte alá. A józan és beugraszthatatlan közvéle­mény tudja azt, hogy Szent-Ivány volt az első ellenzéki politikus, aki a reálpolitika szükségességét kihangsúlyozta, aki ezt még a saját nemzetéhez tartozó egyes politikusok támadásaival szemben is a politikai célkitű­zés magaslatára emelte s aki ennek jegyé­ben harcolta végig és nyerte meg a nemzet­gyűlési választásokat. Ez a reálpolitikai hit­vallás, amelynek őszinteségében senki sem kételkedhetik, melynek morális tartalmát Szent-Ivány egyéni és politikai komolysága garantálja, teljesen kizárja azt, hogy Szent- Ivány József politikailag ingoványos, immo­rális, hazárd és kalandos utakra tévedjen. Szent-Ivány egész életében a gazda jó­zanságával, higgadtságával és tisztességével cselekedett s egész politikai múltja a nyu­godt, a komoly és a reális cselekvések lánco­lata volt. Ebbe a politikai múltba nem lehet be­illeszteni az uj politikai erkölcs szülte frank­hamisitási kalandorság váciét, mert ezt kü- i lönben sem hiszi el senki. Ezt a vádat a né-j | sebbségi politika konstruktív erőforrása, : hogy egyénileg intakt, gondolkodásában ko­molyan logikus s egészen hitvány és rosszul sikerült aknavetés az, amit a cseh sajtó , Szent-Ivány nevének emlegetésével végez. Trockij leszámolt ellenfeleivel Kamsnev és Szokolnlkov bukása — A leningral ellenzék végleges kudarca Moszkva, január 18. Kamenev és Szo- kolnikov, a szovjet leningrádi csoportjának két legmagasabb rangban lévő vezérei, vég­érvényesen megbuktak. Ez a bukás a kom­munista párt legutóbbi kongresszusán már nyilvánvaló volt, amikor a moszkvai több­ség elvetette a leningrádi ellenzék indítvá­nyait. A bukást ezenkívül úgy is tekinthet­jük, mint Trockij feltétlen győzelmét. Kamenev eddig a legfőbb gazdasági központ vezetője volt, azaz ugyanaz, amire Trockij mindig törekedett. Most elmozdítot­ták ettől az állásától és egy mellérendelt helyre degradálták. A gazdasági központ vezetését ideigle­nesen Rykov, a népbiztosok tanácsának elnöke vette át, de mindenki tudja, hogy Trockij, amint elmúlik a pártjától rákényszeritetí vizsgálati idő, okvetlen e fontos pozícióba kerül. A másik áldozat Szokolnikov pénzügyi nép­biztos. Őt egyenesen elmozdították állásától és teljesen másodrendű pozícióba juttatták. Most, hogy végrehajtották a régóta rebesge­tett változásokat, a kommunista párt lenin­grádi ellenzéke letörtnek tekinthető s ismét Trockij veszi át a hatalmat. Hogy a gazda­sági életben ismét nagy szerep jutott szá­mára, azt az Isvestiában irt nagyarányú cikke is mutatja, melyben a francia adóssá­gok rendezését tárgyalja s rámutat a kérdés lehető megoldási módjaira. * 1 Mussolini harca a popolarik ellen Verekedés az olasz kamarában - A dúca elfogadhatatlan feltételes — Egy futurista festő akciója a Brennervidék elolaszositására t i i i legnagyobb hive volt. Nem csoda, ha a halott emlékének megsértése oly tettekre ragadja az ország hü fiait, mint a szombati ülésen történt. Ezek után Mussolini vázolta azokat a föltételeket, melyek betartása esetén az ellen­zék visszatérhet a parlamentbe. Nem minden­ben azonosította magát Farinacci szigorú kö­vetelményeivel, igy például szerényen elhá­rította magától azt a követelményt, hogy őt, a dúcét, a visszatérő ellenzék ismerje el mi- thosznak, ellenben a következő három pont betartását okvetlenül szükségesnek mondotta: 1. A fascista forradalom elismerése, 2. az elmúlt hónapok rágalmazó hadjáratá­nak elítélése, 3. minden érintkezés meg­szakítása a külföldi emigránsokkal. Amíg ezt a három feltételt nem teljesítik, Mussolini hatalma idején egyetlen Áventino- ellenzéki képviselő sem léphet a parlamentbe. Róma, január 18. Marineíti, az ismert fu­turista festő és fascistavezér, táviratot inté­zett Farinaccihoz, melyben bejelenti „a bren- neri örség“ megalakulását. Az uj egyesület­nek az lesz a célja, hogy a határmenti német vidékeket radikális módon elolaszitsa. Fari­nacci, a párt titkára üdvözlő táviratot intézett Marinettihez, melyben kijelenti, hogy cso­dálja a festő nemes elhatározását. Blaha Lujza meghalt Budapest, január 18. Megrendítő gyászhirt röpített szét a táv­iró a magyar fővárosból a mai napon: Blaha Lujza, „a nemzet csalogánya44 a halállal foly­tatott nyolc napi viaskodás után hétfőn dél­előtt tizenegy órakor meghajt A múlt hét kezdetén szögezte ágyhoz a súlyos kór a hetvenhat éves művésznőt, a betegség agyi el­változást hozott létre, a kór mindinkább előrehaladt. Pénteken még sikerült három korty tejet és egy-két kanál kakaót megitatni a haldoklóval, azután azonban mély kábulat­vett erőt rajta, amely fokozatosan erősbö- dött. Péntek este óta a beteg semmiféle ha­tásra nem reagált, súlyos öntudatlanságban feküdt és hogy élet van benne, azt csak a szív rendes és meglepően erőteljes működé­se árulta el. Az orvosok legnagyobb bámu­latára a Nagyasszony szive mindvégig állot­ta a küzdelmet a gyilkos betegséggel. A szív­nek ez a nagy szívóssága, a nagybetegnek ez a hatalmas életereje családi jelenség. A hozzátartozók mindvégig ott voltak az agonizáló művésznő ágyánál, de már min­den reményről letettek, mert tudták, hogy az orvosi tudomány többé nem segíthet. Az napokban szinte állandóan ott virrasztottak a nagybeteg körül Sándor fia és a felesége, Mariska nővére, a hűséges Vilma komorna és Biró Gyula dr., a kezelőorvos, aki gyakori injekciókkal igyekezett a beteg életerejét fo­kozni. A beteg azonban semmire sem reagált, végre délelőtt tizenegy órakor megállóit a szívműködés és bekövetkezett a halál. Blaha Lujza művészete a magyar színi kultúra fejlődésével teljesen egybeforrott. Életrajzi adatai minden magyar kulturember előtt ismeretesek. 1850 szeptember 5.-én szü­letett Rimaszombatban. Még gyermekleányka volt, mikor 1858-ban Győrött első színi kísér­letét tette. Tizennégy éves volt, midőn 1864- ben, a fővárosban a Budai Színházhoz kiseb énekes szerepekre szerződött, innen Szabad­kára került és itt nyerte művészi kiképezte- tése alapját. Itt ment férjhez Blahához, ak a katonaezred zenekarának volt r karmestere és minden erejét felesége hangjának iskolá­zására fordította. 1866-ban a debreceni ál­landó színház operájához szerződött, haladása meglepő gyors volt s híre a fővárosban is elterjedt. 1872-ben lépett fel először Pesten és ez a fellépés a magyar népszínmű rene­szánszát is jelentette, mert a Nemzeti Szín­háznak Hegedüsné óta nem volt igazi Rózsi­ja, Julcsája és Marcsája. Blaháné gyönyörű énekével és kitűnő játékával a népszínmű alakjaiba valódi lelket öntött és az ő ked­véért épült fel 1875-ben a pompás Népszín­ház, ahol művészetének kifejtésére tágasabb tere nyílt. A közönség ízlésében mutatkozó áramlat később felszínre hozta az operettet és Blaháné rendkívüli tanulékonyságáról, nagy művészi érzékéről tanúskodik, hogy rövide­sen ebben a szerepkörben is a legelsővé küzdötte magát A legnépszerűbb magyar művésznő volt, akit mindenütt bandériumok­kal, üdvözlő beszédekkel, diszküldötlségekkel fogadtak és diadalmenelekkcl kisértek. A Nagyasszony csendes és boldog csalá­di életet élt és mindvégig megtartotta érdek­lődését a színpad iránt. Néhány évvel ezelőtt a Nagymama címszerepében bájolta el utolér­hetetlen művészetével Budapest közönségét. Ez volt utolsó szereplése a színpadon. A múlt esztendő szeptemberében, születésének j hetveuötödik éves fordulóján tisztelői túláradó j szeretettel keresték fel, de legkedvesebben érintetto szülővárosának, Rimaszombatnak üdvözlete s a Rimaszombatból érkezett virágo­kat szeretettel szorította szivéhez. A magyar kultúra nagy gyásza négy or­szág magyarságában fakaszt könnyeket s ma minden magyar megindultan gondol a nép­dal legszebb és leghivatottabb megérzékel- tetőjére. A főváros díszsírhelyet adományozott a Kerepesi temetőben Blaha Lujzának, Jókai ég Ady sírja közelében. Az elhunyt Nagyasz- szonyt a nemzet halottjának tekintik s temeté­se valószínűleg szerdán délelőtt lesz a Nem­zeti Színház előcsarnokából Útban az uj divat — Levél az asszonyokhoz, amit férfiak is elolvas­hatnak — Hölgyeim! Az utcákon uj hőréteg hever, a nyakukat még prémes boa védi, és az arcukat még pirosra fújja az északi szél. Még jégre járnak és bálokba és kon­certekbe, még mázsaszámra töltetik a jó öreg Mei- dingerekbe a szenet cs forró teát adnak a vendé­geiknek. Még alaposan benne vagyunk a télben, de azért- már érzik valami a levegőben, amit a poéták úgy hívnak, hogy a tavasz sejtelme. Nemsokára itt lesznek a fecskék és velük itt lesz az uj tavaszi divat. Igen, ők együtt szoktak jönni, a fecskék és a tavaszi divat. Sőt: ha valamelyik szerfölött siet és tulkorán köszönt be, az nem a régi fecske szokott lenni, hanem az uj divat. S míg a fecskék mindig ugyanazok, vagy legalább ugyanolyanok, a divat mindig más. Hogy milyen lesz az uj tavaszi divat, önök már sejtik talán, nekem még fogalmain sincs róla. Pedig magam is belepillantok néha-néha az önök kedvelt lapjaiba (La Mode, Le Chic, La Mode Pa- risienne, Die Dame), amiket Önök oly buzgón ta­nulmányoznak, mint becses férjeik a frankhamisi­tási híreket. Ám én nem azért olvasom, mert en­gem érdekel, hanem azért, mert Önöket érdekli. De aki nem olvassa a divatlapokat, az magától is kitalálhatja, hogy mi van bennük. Nincs köny- nyebb valami, mint az eljövendő asszonydivatot kitalálni. A divat olyan valami, mint az asszonyi észjárás általában. Mindig az ellenkezője annak, amit mi férfiak gondolunk, kívánunk, akarunk. Asszonyok közt nem virtus Cumberlandinak lenni. Aki megmondja nekem, hogy mit kíván a férje, megmondom neki,-mire gondol ő. Csakhogy az asszonyi észjárás ismerése nem elég, áhhoz, hogy az eljövendő uj divatot megjósol- . juk. Mert a divatot nem azok csinálják, akik élnek vele, hanem akik élnek belőle. Nem az tervezi a ruhát, aki hordja, hanem aki árulja. S itt egy nagy és veszedelmes érdekösszeütkö­zés történik.. • í Mi a divatcsinálónak az érdeke? Neki az az érdeke, hogy minden másmilyen legyen az idén, rriint tavaly volt Hogy a régiből semminek se ve­hessék hasznát, se egészében, se részleteiben. S hogy az uj divat minél drágább legyen s minél több keresetágnak nyújtson uj jövedelemforrást őszintén szólva, a gazdaságnak is ez az érdeke bizonyos mértékig. Igen ám, de önöknek éppen a megfordított ja kedves, önöknek az olcsó divat nem­csak azért kívánatos, hogy könnyebben hozzáférje­nek, de azért is, mert az olcsóbb ruhából inkább vehetnek kettőt és hármat, mint a szerfölött drá­gából csak egyet is. S azt mi-is tudjuk, férfiak, hogy milyen vég­telenül könnyű régi asszonydolgokból uj asszony­dolgokat csinálni. A politikus nem változtatja olyan könnyen és gyorsan elveit és meggyőződését (pedig ez se nehéz), mint önök a kalapjuk formá­ját. Fölfelé gyűrik, vagy lefelé gyűrik, oldalt le­csapják, vagy középen, tollat tesznek a virág he­lyére s mindjárt egészen más valami jön ki belőle. Még ez se a legfontosabb és leglényegesebb. Ezért magában még nem szántam volna rá maga­mat, hogy olyan ügybe avatkozzam, amihez elvégre igen kevés közöm van. Én a nőt sohasem a ruhája kedvéért szerettem. Ám most mégis féltem az asz- szonyokat a közeledő uj divattól. Ma, ahogy nézem önöket a korzón, a jégen, a bálokon, a színházak­ban, minden alkalommal érzem, hogy még sohase volt annyi szép asszony a világon, mint most. Gy ö­nyörűek majdnem mind. Egyik szebb, mint a má­sik. Még azok is megszépültek, akik egy-két éve kevésbé szépek voltak. Én azt hiszen., hogy az ideálisan szép divat tette. És tartok tőle, hogy az uj divat valamit el­csen a régi szépségből. Vannak idők, akkor min­den változás csak javulást jelent. A divatban azon­ban most minden változás csak kárt és veszteséget jelentene. Itt az alkalom, tisztelt hölgyeim! Legyenek férfiak, ha már asszonyoknak születtek. Ne enged­jenek a divatcsinálók mesterkedéseinek. Ragasz­kodjanak a mostani formákhoz. Pénzt nagyon sok­féleképp lehet elkölteni (ehhez önök jobban érte­nek, mint én), de szépnek lenni csak egyféleképp lehel Vigye az ördög a divatot, csali maradjon meg a szépség, a legszebb divat... Az Önök legnagyobb tisztelője; Vulpes. U t ó i r a t : Azt az állítást, hogy ennek a levőnek a meg­írására a férfiak ösztönöztek, mint rosszakaratú rágalmat visszautasítom, 3 Kedd 1926 január 19. met politikának legreálisabb és legkomo­lyabb alakulata: a Bund dér Landwirte sem y'-vtí l'-ovpoVen e« n cc"h s^'tó bTCT it-Ta­tásának nem ül fel. A német agráriusok meg- gyozeüick unó;, hogy özcut-avuuy ma a ki­Rőma, január 18. A popolári párt a ka­mara szombati ülésén először jelent meg az olasz parlamentben. A kamara csak azért ült össze, hogy Marglierita anyakirályné em­lékének áldozzék s úgy volt, hogy a jövő szerdáig elnapolják. Mussolini azonban kierő­szakolta, hogy vasárnap ismét egybehívják a kamarát, mert nagyfoníosságu erkölcsi beje­lentéseket akart tenni. A kamara szombati ülésének régén a fascista többség Farinacci főtitkár uszító szaraira megtámadta a jelenlevő huszon­öt popolári képviselőt és súlyos tettleges inzultusok közepette kidobták őket a te­remből. . Az egyik popolári képviseli oly súlyos sé­rüléseket szenvedett, hogy azonnal kórházba kellett szállítani. A vasárnapi ülésen az Aventino ellenzék egyetlen tagja sem jelent már meg. A popo- lárik egy kommünikében bejelentették, hogy tekintettel a tegnapi inzultusokra, nem jön­nek el a kamarába. Mussolini beszédében mindenekelőtt élesen elitélte az Aventino el­lenzék magatartását, mely szerinte csak azért nem adja meg a kellő pietást az elhunyt myakirálynénak, mert ez a fascizmus egyik

Next

/
Thumbnails
Contents