Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-17 / 13. (1051.) szám
lépjek fel. Visszautasítottam, meri úgy. hiszem, hogy én itt a munkámmal jobb szolgálatokat tehetek, mint hogyha heteket ülnék a parlamentben s hallgatnám azokat az inproduktiv viharokat, melyek a nemzetnek inkább ártanak, mint használnak. — A frankhamisítás ügye teljesen érthetetlen előttem. Már a morális szempontokról, hogy bankót hamisítani nem lehet, nem szabad, nem is beszélek, de intellektuális szempontból nem értem a dolgot, miként lehet ilyen könnyelmű ostobaságba belemenni. Herczeg legnjabb munkái — Hát nem jobb nem törődni semmi politikával, itthon békében élni és dolgozni? Most fejezem be uj regényemet, melynek „Lanszky-mótor" a elme s február vége felé már bemutatásra kerül uj vígjátékom, a „Ma- jomszinház“ — a Vigszinházban. — Amikor ezzel a bemutatóval készen leszek, hosszú pihenőre Olaszországba utazom. Sokat dolgoztam mostanáig. Ezt a pauzát úgy kezdem meg, mint hogyha életem egy fejezete bezárult volna s erőt kell gyüjtenem egy uj fejezetre ... * ,.. Mire kikerültem a levegőre, 7 óra felé járt. A Hűvösvölgyben este hétkor halálosan csendes éjszaka van már. Hosszú várakozás után nagy zörgéssel futott ki a mesz- szi csöndből egy elhagyatott, üres villamos. ... A hegyről letekintve, futás közben egy pillanatra megláttam odalent a milliófényű varost..., A kalauz a sarokban leült s bóbiskolt, a kocsivezető pedig mereven kutatott szemeivel az éjszakában s unottan csapkodta a csengőt... Sándor Dezső. —a— Ilin HIJÜJ Hang a föld alól Isten ekéje bcszántott mélyre A magyar földbe. Én onnét nőttem. Fű, virág, tüske, bozót, vágj- rózsa leszek, ki tudja: De nyílni fogok minden időben. S hasztalan hull rám magyar ősz árnya S hasztalan fagy el mindenik ágam: Újra kihajtok buzogva, forrva s virulni fogok A Fergeteges őszi pusztában Hangtalan állok, ha napfény érlel, De felzugok, hg árja tép szélnek...: y Hajh! mert a'fajtáin: csendes időben álmosan'élni;.;,,''.. .vV.;V És feljajdülni, amikor tépnek. Telek A. Sándor, WPOQ©OQQOQO®OOQQQ©Q©©©©QO©OQQ©©^ Syfiiitiologe Dr. Kolb ezelőtt a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa 8»ráhg|aa IS. VodUttora 31. sxám. ■ Wassormann vizsgálat! noot5oo08eöoaoooooooooe©oa©oooo©^ Széljegyzetek a szlovenszkói magyar irodalom kérdéséhez Irta: Vozári Dezső, ! i A szlovenszkói magyar sajtó aligha ál-1 j dozott több teret és „elmélyülést" valamely j J problémának, mint ennek. Az amerikai ke- ■ j resztszórejtvényekkel együtt divatba jött ná- I lünk — ugyanis — hogy boldog- boldogtalan! j írásba foglalja véleményét e kérdésről. Ma- j liciózus ember számára pá" hónappal ezelőtt | még nem volt kedvesebb szórakozás, mint a j lapok vasárnapi számaiban plaj basszál alá- í huzni e „kultúrpolitikai" elméfültatások né- ' mely mondatát, melyek tájékozatlansága s rö- ! vidlátása gyakran valóban az egeket ostro- i molta már. A különbö v') lapok minden te j vábbi meggondolás nélkül hozták a cikkecskéket, amikben egy-egy „közéleti kiválóságunk" ítélt elevenek és ludtak felett, tanácsokkal látta el az Írókat s irodalmi programját fektette le. Én nem vitatom ezeknek a \ nem rosszindulatú, sót olyk. r-olykor rokonszenves uraknak közéleti, kiválóságát, — en nek eldöntése nem is tartozik e sorok keretei közé — annyi azonban beb;z nyoaodott, hogy az a sajnálatos Körülmény, hogy valakit jogtalanul kiteltek tanári, vagy postamesteri állásából, nem belépőjegy még sem az irodalomba, sem az iro i il Külpolitikába. E botcsinálta liiterálusuk nemcsak hogy r.err használtak, de ár tollak. mert hiteiét rontották az itteni fiatal, gyermekbetegségeivel I küzdő magyar irodalomnak. Pokoli koncert I volt ez számunkra; recsegtek a kispolgári | sze7npontok rekedt trombitái. Az alkoló- \ művész haját tépte kínjában, de nem segithe- | tett ezen, mert jól tudta, hogy amennyiben ] tiltakoznék a profán beavatkozás ellen, a ré- | gén bevált recept alapján nyomban kikiált- | ják dadaistának, futuristának s a fene tudja még minek. Az írók egy része tehát | ‘plhallgatott, hogy úgy vonja ki magát "■egy olyan irodalom felelőssége alól, t melyet már-már ezek a vasárnapi irodalmárok kezdtek reprezentálni; másik részük hat- IványozoU erővel dolgozott, pozitív értékeket Pltmka aUenléüly^dsáraníyiwánvaió, hogy az igazság énének a másik résznek az olclaldn van, annak a másik résznek az oldalán, amelyik produktív munkájával sietett a művészet védelmére az avatatlan toll stílusgyakorlataival szemben. Minden nép irodalma élő organizmus, melyre föltétien érvényesek a biológia törvényei s ezért egy irodalmi éhségsztrájk — bár demonstrációs eszköznek kitűnő lehet — végeredményben sorvadáshoz s halálhoz vezet A törött váza — Sully Prudhommo* — A vázát, melynek üregében Hervadt verbéna haldokol, Legyezőnek alig, hogy épen Ütése érte valahol. parancsolja. A hozomány természetesen visz- sza az utolsó fillérig. —■ A méltóságos asszonynak egy kérése is volna. * — Rendelkezzék velem. — Nagyon megszokta ezt a szép és finom otthont. — Itt akar lakni? —• Ha te kegyes volnál! — A legnagyobb készséggel. Én majd keresek magamnak másikat. . — És a cselédség... —-''Mindenki megmarad a helyén... — Az autó.,. — Az övé. — A lovak:.. — Az övé. — Mikor kegyeskednél átadni a házat? — Most. • — No, nem oly sürgős. — Nekem égető. Én mar nem is vagyok itt. És Gencsy Géza vette a botját és kalapját és kirohant a házból. Az utcán eszébe jutott, hogy talán mégis meg kellett volna kérdezni az ügyvédtől... Mit? Hogy miért hagyta el Édith? Megkérdezni? Miért? • Hát fontos az, hogy miért! De ilyen hirtelen. Hát fontos az, hogy hogyan? Ebben az egész tragédiában csak az a lényeges, hogy Edith már nem az ő asszonya. Sőt. Az egész világon, az egész éleiben, égen és földön, Isten és emberek minden dolgában csak az a lényeges, hogy ő elvesztette azt, akit szeretett. A többi mind nevetséges, kicsinyes és ostoba semmiség, üres részletkérdés. ‘ Nem is kérdezte meg soha, csak szenvedett és maga elé , meredve töprengett, hogy most milevő legyén. Elmúlt, három év és még mindig nem tudta , magát. elhatározni.. Ezalatt a vagyona leapadt, az egészsége megrongálódott, ő És nőtt naponta, éjjelente, A kristályt maria, tépte és Egy szép napon csak átölelte A vázát ez a repedés. Vize cseppenként, észrevétlen Kiszikkadt, elfolyt, megszökött, Ah, hozzá többé kéz ne érjen, Még ki sem sejti, s már törött’ Szivet is durva kéz gyakorta Érint meggondolatlanul, S a tört szívnék virága-, lombja Elhérvad, lankad és lehulL S bár ép az emberek szemében, Sebe növekszik untalan, Sebe csak vérzik észrevétlen — Ah, kéz ne érje: törve van! Franciából fordította: Zoltán Vilmos. " Sully Prudhomme ennek a költeménynek kő szönheti világhírét Géza bólogatott. Bánky újra ivott és rátette kezétKa Géza vállára. — Te, Géza. Én már rájöttem, hogy mitévő legyek. Géza felfigyelt. — Főbe lövöm magam. Becsületszavamra. Verjen meg az Isten, ha nem igazat mondok. Géza szeme felcsillant. — Te, Géza — folytatta Bánky és csak I úgy szikrázott a szeme, ahogy r égre kivallotta célját — te, Géza, neked még bizonyára van egy-két szmokingod. — Van. — Divatos? # — Olyan is akad. í — És hozzávaló fehérneműd is van?! Géza nevetett. — Van. —■ Lakkcipő? j' .. - Van. | — Felöltő? Koffer is‘ |.. — Az is. . — Brávói — kurjantott egyet Bánky és , Géza vállára csapott. — Akkor semmi baj. Add kölcsön ezt a cókmókot egy estére ne- ! kém. — Szívesen. j . — Bravó. Látod, ez már valami. — Mit akarsz vele? — Hát tudod mit. Kiöltözködöm.-És? 1 — És elmegyek a Grand Hotelbe. Jól J felgyüröm a felöltő gallérját és szobát rendelek. Este 8 órakor lejövök, akkor már láthatják, hogy szmoking van a felöltő alatt. Autót j rendelek. Az Operába. Ott páholyból végignézek egy vagy két felvonást. Aztán visszamegyek. j , — Egyedül? — A fenét egyedül — súgta Géza fülébe csintalan mosolyai. — Egy kis táncosnővel. — Hol vészed? —. Valami lokálbóL Tánc Tangó Uost megfogom lassan kis kezed én, Szemedbe álomporí hintek cs zenére Kábitluk, szivein. Lágy melódiák ömlenek szanaszcjjel. Bokád liátrakoppan, Halkan, lassridad Léptekkel ring a testünk, szem a szemben, Derekad kulcsolom, viszlek a táncnak szárnyán, Távoli, buja szellő lihegi végig az arcunk. Messzijj^tcngcfcntúl csapzott melódiák Szelíden' hajtanak fejet a hegedűben. Most térdedet hajtod he, kicsim, a tested Hullámzó ívvel hajoljon tánchoz. Hajadban az illat meséljen forró, végzetes Különös, álmodó, tüzes, víg, véres Délövi tájról. Hullám a táncunk. Most sebesen előre kettőt. Aztán lassan, tipegve, mintha áiomszárnyon száll- S lelkünk átnyúlna a végtelenbe. [nánk. Forduljunk egyet. Lassan, halkan a lépést. Tangó! Halk ritniusű tánca forróvérű népnek ott túl, Hol este tőr villan meg s a rácsos ablakokkal szem- Éjszemü lovag sóhajtja éjszemü Hölgyét [ben Mondván: „Óh, Donna... Donna...!" „Óh, Donna:" súgnám átal a rácson el én is. Ám halkul a tánc. Felfut az akkord. Megállunk. Nézzem szemed kicsim Csak tánc volt... Miért is? . Szombaihv Viktor. 1926 január 17. Vasárnap Hívatlan prókátorai a kisebbségi magyar j: irodalomnak ma már szerencsére javarészt el- j' hallgattak s ennek kedvező eredményeként j uj lendületre kapott a magyar irodalom j Csehszlovákiában. S bár az eredményt jelen- j tős nyereségként könyvelhetjük el, még min- j dig sokkal több a tennivaló, nemhogy átad- j hatnék magunkat a pihenésnek. Az eddigi \ eredmények túlságosan negatív s igy illuzó-! rius értékűek: a ..szlovenszkói magyar iroda- í lom fejlődésének akadályai el vannak takarítva az útból s a/művészi alkotáshoz elengedhetetlenül szükséges szabad atmoszféra megteremtődött. Most azután jöjjön az irodalmi munka, jöjjenek azok a nagyszerű re- ! gények és drámák és novellák és versek, me- j lyeíc eddig a most már eltakarított akadd- j lyok miatt nem jöhettek. Jöjjenek, mert ha nem jönnének, ez azt jelentené, hogy mindaz, amit eddig a hallgató és elhallgatott írók összepanaszkodtak, nem volt egyéb üres bom- basztnál, hazug jelszónál, köpenyegnél, melyig el irodalmi impotenciájukat takargatták. Jöjjenek, mert ha nem jönnének, ez azt jelentené, hogy hiábavaló az eddig végzett munka, hogy kár volt a fáradságért, amellyel a fejlődési lehetőségek megteremtése járt. Az egészséges irodalmi élet kialakulása azt is megköveteli, hogy tisztában legyünk önmagunkkal is, hogy tudjuk: mit várhatunk s mi az, amiről eleve le kell mondanunk. E sorok irőja nem hitt és nem is hisz egy ka- texochen, specifikusan szlovenszkói magyar irodalom kifejlődésében, minthogy Szloven- szkó — szerinte — nem képez a magyar iró számára a néppszihológia szempontjából szigorúan körülhatárolt egységes egészet. A szlovenszkói magyar irodalom nem lehet más, mint szerves része az egyetemes magyar irodalomnak. S nem is szükséges, hogy más legyen. A továbbiakról legközelebb. *®®®®®®®®®®®®®«®®®#®®e®®®®®e®®®® j nme KrlSZtHS IWM j { Tizenegy nyelvre lefordl* J tott. világsikert elért könyv. @ 8 Ara fűzve: 65.-— | S m „ kötve 75.— ® Megrendelhető a „Prágai ® g Magyar Hírlap" könyvosz- g @ tályánál. PrahalL.Panská 12 & *®0®9©®®9®®®®$®®®®®®®9®®©®®e®®®§ a Az utolsó kívánság Irta: Sürányi Miklós. Negyvenhárom éves korában történt, hogy a felesége, aki a legszebb asszony volt Középeurópában, egyszerre csak reggelizés közben felemelkedett a székről, letette az asztalkendőt, fehér ujjaival kicsit babrált a késsel és villával, igaz, határozottan remegett egy kissé a keze és a hangja és mély, nehéz lélegzetet vett. Aztán elsusogta: — No, Géza, hát én elmegyek. Az ura éppen mézet csöpögtetek a pirított vajaskenyérre. — Hova olyan sürgősen? — EL — Nem is reggelizik. — Nem. . . — Nincs étvágya? — Nincs. — Nini, most veszem észre, hogy utcai ruhában... — Igen. Elutazom, Géza. Gencsy Géza leejtette kézéből a mézes kanalat. — Tréfál? — Isten vele, Géza. * És az asszony kisietett, a. szobából. Géza kővé meredten nézett a távozó után. Ez három évvel ezelőtt történt. Gencsy Géza két napig meredten ült az ebédlőben. A feleségét, várta. De helyette egy ügyvédbarátja jött, és a válásról tárgyalt. A férfi nem is hallgatta meg, hogy. mit beszél az ügyvéd. Csak néha-néha, önkéntelenül megvonaglott, a feje, válla, karja és aztán meg-megkérdezte barátját: — Hogy mondod? Edith válni akar? — Igen. És kér, hogy ne gördíts akadályt. — Eszem ágában sincs. És csak ügyön akadályt gördíteni a válás útjába: ez eszébe sem jutott a szerencsétlennek. Szó nélkül beleegyezett. Hűtlen elhagyásról volt szó. írást adott, hogy ő hagyta el hűti énül az asszonyt. Vagyonfelosztás? Ahogy megutálta a világot és néma daccal, mereven, gőgösen titkolva nyomorúságát, csak azon törte a fejét, hogy mitevő legyen. * Gencsy Gézát egy napon egy atyafia látogatta meg. — Megismersz még, Géza? Én B^jnky Gyuri vagyok. Bánky harminchatéves korában roskatag aggastyán és magános árva, beteg, boldogtalan kivert kutya volt. Valami kis hivatalba dugták be befolyásos rokonai, ahol nem kellett dolgoznia s ahol egész nap azon törhette a fejét, hogy no, hát mit tehet az ember, ha elkártyázta apai földjeit és nem tud beletörődni a nyomorúságba? De soha nem kérdezett senkit, pedig majdnem megőrjítette a némaság. A hivatalban különben nem is volt kivel szóba állania. Nagyon rendes, vidám és dolgos emberek voltak ott, akik Bánkyí, a protekciós naplo- pót őszintén és joggal megvetették. Ez a Bánky állitott most be Géza legénylakásába. — Géza, az áldóját, te is jobb napokat láttál valamikor. Nem sajnálod, Géza? Én borzasztóan szenvedek ám ebben a nyomorúságban. Te, Géza! Én nagyon utálom ám az életemet, Géza! — Én is — felelte Gencsy és likőrt tett a vendége elébe. — Nahát. És mit szándékozol tenni, Géza bátyám ? Géza nem felelt. A másik felhajtott egy pohár bort és beszólt tovább, — Te, Géza, én bevallom neked, hogy módfelett szenvedek. Szenvedek? őrjöngök. Nem tudok beletörődni. Nem alszom soha két óránál többet. Azt is hajnal felé, amikor már kimerülök a töprengés és dühöngés és kétségbeesés vergődésében. Hiába! Én nem bírom a nyomorúságot. Én urnák születtem. Utálom az olcsó ruhát, a rossz kiskorcsmát, a hideg, szűk és dohos hónaposszobát, a szegény emberek szagát, a kapadohányt és a savanyu vinkót
