Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-17 / 13. (1051.) szám
Vasárnap 1925 j-m-ár 17. AZ IBS SODRÁBAN Irta: Schöpflin Aladár. 5 A modern no szépségüpusa Adjuk át magunkat a fantázia játékának és képzeljük el a milói Vénuszt, amint - - természetesen az orlhopaedia Legt'ökéleteKftttőzött rendőri készültség a kapu előtt, külön j rendőrök az autók és fogatok rendbentartására, bent a házban zsibongó tömeg, estélyi ruhás, éksze-1 rés nők, írakkos, szmokingos férfiak, mindenki a foyerben tolong, senkinek sincs kedve a nézőtérre bemenni, az emberek nézik egymást, a nők bírálhatják a többi nők toalettjeit, megállapítják: ez is itl van, az is itt van, riohát még ez is, hát ez hogy jutott jegyhez? A benfeniesek a főpróbáról beszélnek, amely tegnap este volt, citálják egyik-másik iró, színész véleményét, szájról-szájra adják a legújabb vicceket, vagy elmondják, mit csinált, mit mondott tegnap Reinhardt. Aztán sokszori csöngetés után mégis rászánja magát a tömeg, hogy bemegy a nézőtérre, a széksorok megtelnek, még egy pillantás a zsidóit páholyokra, feszült izgalom, elsötétül a terem és — kezdődik. Ez egy Molnár-premier. A budapesti színházi szezon nagy eseménye. Már hetek óta dolgozik a pompásan szervezett reklám a közönség megdolgozására — el kell ismerni, akik ezt csinálják, azok tudják, hogyan kell egy darabot színpadra hózni. Közben igazán izgalmas események voltak, a franlc- hamisitási ügy eresztékeiben remegtette meg az egész közéletet, de azért az érdeklődés egy pillanatra sem vesztette el szeme elől a Riviérát. Most lchefbtt igazán látni, a színház nemcsak a művészet csatatere, nemcsak kulturális esemény, hanem — a nagyvárosi közönség számára — elsősorban és főképpen társadalmi esemény, ünnep, olyanféle, mint egy nagy bál, amely változó vendégekkel cstéröl-estére tart. Egy Molnár-premieren ott lenni egy bizonyos kaszthoz: a jól élők és jó összeköttptésüek kasztjához való tartozást jelent. A jegyek ára jócskán föl van emelve és csak az kap belőlük, akinek van hozzá összeköttetése. Ez a fényesen öltözött és gazdag közönség azért gyűlt össze, hogy egy kis kereskedőseged tragikó- mikus történetét ismerje meg, amint harmadfél óra alatt lepereg előtte. Ha amúgy, a színházon kívül mondanák el nteki, azt mondaná: mit törődöm én egy ilyen jelentéktelen, semmi emberrel, nem érdekel, hogy meg tudja-e tartani a babáját, aki épp olyan jelentéktelen bolti lány, mint ő, vagy elveszi-e tőle az a gazdag ember, aki.szemet vetett rá? Törődöm is én az ilyen emberek bánatával, ábrándjaival, vágyaival, lázadozásával és dühével? A kereskedősegéd csak addig érdekel, amig kiszolgál engem, liova lennék, ha érdeklődnék a sorsa iránt? A valóságban az ilyen ember sorsa a tőle távolállók s különcsen a nála magasabb kaszthoz tartozók számára semmi. És most mégis ennyi gazdag ember öltözött fel legszebb ruhájába, beleült autójába, . beült a színházba, hogy élete harmadfél órájának figyelmét egy kereskedősegéd szomorkás szerelmének szentelje, hogy esetleg vele búsuljon, dühöngjön, lázadozzon, hogy kivetkőzzék mindennapi ma- ' gamagábél és egy kis időre Misch úrrá, kereskedő- segéddé váljon fantáziájában. Nem furcsa ez? Azért nem furcsa, mert a publikum és a kereskedősegéd ' közé került valaki, aki a kettőt szorosan összekapcsolta: az iró. Ennek pedig különös hatalma van, össze tud kényszeríteni egymástól egészen távoleső dolgokat, rá tudja szorítani az embereket, hogy érdeklődjenek olyan dolgok iránt, amelyekhez semmi közük és amelyek iránt különben nem érdeklődnének, hogy kivetkőzzenek egyszerre ma- l gukból. Ezt a kényszerítést az iró igen ravaszul csinálja: a szórakozás-vágyuknál fogja meg az embereket, magához csábítja őket és igy kényszeríti olyan dolgokra, amelyeket különben nem csinálnának. Ez pedig igen érzékeny pontja mindenkinek, mert az embernek alig van félelmetesebb ellensé- ’ ge, mint az unalom, még a nagyvárosban sincs elég fegyvere ellene és örömmel ragadja meg az álltaimat, hogy egy-két órára leküzdhesse. Hiszen vannak más eszközök is, van könyv, van zene, van csöndes, meghitten meleg társalgás, de istenem, ezekhez bensőség kell, a szívnek melegsége, az értelemnek bizonyos csiszoltsága s ez nem minden- 5 kinek van. A színházba beülhet mindenki, akinek 1 van egy kis pénze és á bidegszivü, középszerű ér- ] telmü ember is elmulathat, ha mulatságos, amit ott j játszanak. Sőt, az a sok ember, aki ott ül, mind , egymást támogatja a mulatságban, mert mind azt ^ várja, mind ugyanabban a pillanatban nevet és ugyanazokon a dolgokon izgatódik. A szinház kö> 1 rülbelül az egyetlen hely, ahol az egymással ke- ( nyérharcban élő, folyton vetélkedő, ellentétes ér- c dekü és véleményű emberek legalább egy pilla- s natra egy érzésben egyesülnek egységes tömeggé. £ A szomszédomat nem ismerem, de abban a pilla- t natbnn, amikor én megindulok a színpadon törté- j nőkön, az ő szeméből is kibuggyan egy könycsepp és ebben a pillanatban egy vagyok vele egy érzésben. Az ólet sohasem ad ilyen pillanatokat, az élet szétválasztja az embereket, — csak a művészet _ tudja őket egyesíteni. A művészet, ha csak egy pil- ^ lanatra is, testvéreket csinál az ellenségekből. ^ Ezért van olyan nagy hatalma a lelkek fölött, ezért olyan fontos társadalmi tényező, mert kihozza az r emberekből a jobbik részt és fentartja bennük az ^ emberi szolidaritás tudatát. A színházba szórakozni mennek az emberek, de szórakozás közben átfogja őket a szolidaritás Családirtás vagy szerencsétlenség Nagyszombatban Egy inunkásesalád mérgezési tragédiája — Az apa meghalt, az anya haldoklik, a két j gyermeket megmentették Nagyszombat, január 16. Tegnap este a Coburg-müvek telepének lakói figyelmesek lettek, hogy Grachosch József szakmunkás lakásából néhány óra óta semmiféle életjel nem hallatszik. A szomszédok e’é, akik behatoltak a lakásába, rettenetes látvány tárult: Grachosch István égési családjával eszméletlen állapotban feküdt a konyhában A családfő kevéssel azután, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, kiszenvedett. Az azonnal alkalmazott gyomormosás a két gyermeket meg tudta menteni, az anya állapota azonban válságos. Az asszony egészen a csípőéig megbénult. Beszélőképességét már ugyan visszanyerte, de felvilágosítást adni nem tud. A megejtett vizsgálat még nem tudta megállapítani, vájjon megfontolt szándékkal elkövetett családirtás vagy szerencsétlenség történt-e. A családnak valamennyi tagja a vacsorához barackbefőítöt evett és nincsen kizárva, hogy a méreg, mely a szerencsétlenséget okozta, a befőzés idején szalicil helyett tévedésből került a gyümölcsbe. A jól kereső, ereje teljében levő férfi a legjobb viszonyban élt családjával s ez valószínűtlenné teszi a családirtás lehetőségét. A későbbi tüzetesebb vizsgálat világosságot fog deríteni erre a rejtélyes esetre. Egy dúsgazdag beregi asszony megölte viruló szépségű leányát A leányt álmában érte a gyilkos kapaiités — Az anya a véres tett után kútba ugrott Beregszász, január 1G. (Saját tudósítónktól.) Megdöbbentő tragédia ügyében folytat vizsgálatot a beregszászi biróság, melynek áldozata egy viruló szépségű 22 éves leány és szerencsétlen édesanyja, aki pillanatnyi elmezavarában ölte meg alvó gyermekét. A beregmegyei Vári községben élt özv. Papp Tamásné, dúsgazdag — az egész községben nagy megbecsülésnek örvendő — gazdálkodó asszopy. Nemrégiben; eladta Váriban levő házát, földjét, értékesítette minden ingatlanát és Debrecenbe készült átbur- colkodni fiával és 22 éves gyönyörű leányával. Egy decemberi éjjelen — amint ez a vizsgálóbíró jegyzőkönyvéből kitűnik — özr. Pappné kapával fejbevágta az ágyban nyugodtan alvó leányát, aki a súlyos ütés következtében azonnal meghalt A boncolás alkalmával a leány holttestén még késszurásoktól eredő sebeket is találtak. Az anya a rémes tett elkövetése után kiszaladt az udvarba és ott bevetette magát a mély kútba, ahol megfulladt. A vizsgálóbiró először nagyarányú bűntényt sejtett a tragédia hátterében. A gyanú az asszony fiára, Papp Tamásra hárult, ő azonban alibit igazolt és bebizonyította, hogy a gyilkosság elkövetésének idején Beregszászban tartózkodott. Valószínű, hogy i az asszony pillanatnyi elmezavarában ölte még a rajongásig szeretett lányát és amikor később tudatára ébredt borzalmas tettének, maga is a halálba menekült. Papp Erzsébet, a falu legszebb leánya, polgári nevelésben részesült, nagymüveltsé- gü leány volt, aki szeretettel foglalkozott az irodalommal. A végzetes estén is, mielőtt aludni tért volna, komoly könyvet olvasott, melyet ott találtak meg kinyitva a vérrel boritott ágy mellett. A modor! zeadiili a pozsonyi törvényszék előtt Hát csak ütöttük a nácselnik urat, ahol értük“ . . . — Monstrcpör huszonnyolc vádlottal. — Mikor a nép Ítél A P. M. H. tudósítójától Pozsony, január 16. A pozsonyi törvényszék nagy esküdtszéki termében pénteken kezdődött meg a modori „zendülők“ monstrepörének tárgyalása. Huszonnyolcán ülnek a vádlottak padján: Pribula Sámuel és 27 békés természetű szlovák szőlőmüvelők, iparosok, gazdálkodók, akikben roppantul fölkavarta az indulatot, hogy a múlt év május hatodikán éjjel egy modori korcsmában Baxa Mátyás, a har- csabajszu rendőróriás, agyonlőtte Bojkov- szky Pál 21 éves legényt, egy szőllőmüves egyetlen fiát. A hatóság a gyilkost nem tartóztatta le. A temetésen csak egy intés kellett a felbőszült tömegnek, amely azután kőzáport zúdított a modori városháza ellen. — Le a gyilkosokkal! Fogjátok meg! — kiáltozták egyesek. A merészebbek behatoltak a városháza földszintjére, ahol a városi rendőrség székel. Baxa már a harmadik faluban volt. Megszökött a nép dühe elől. A „zcndülők“ öt-hat községi rendőrt le- fegyvereztek, elvették a puskájukat és a kardjukat, azután elpáholták őket. A csendőrséget az egész környékből Modorba központosították. A csendőrség fegyvert is használt, sortüzet adott a levegőbe, de baja senkinek sem esett. Estefelé hazaiért komijáról Vanesek Károly dr. járási főnök. A nép azt hitte, hogy a járási főnök a hibás, mert Baxnl futni engedte. Megállította kocsiját. lehúzta róla a főbírót és véresre verte. Másnap statáriumot hirdetnek Modorban. Egész Szlovenszkó szeme fölfigyel az ottani eseményekre. A néphangulat hatása alatt Baxa rendőrt elfogják és esküdtszék elé állítják. Négyhónapi fogházzal ússza meg az ügyet. A zendülés korifeusait letartóztatták, de párheti vizsgálati fogság után kiengedik őket. A vádirat hatóság és magánosok elleni erőszak büntette címén készült el ellenük. A vádlottak beletelepszenek az esküdtek padjába. Jobbra-balra nézdelődnek, nem gondolták volna, hogy ilyen komoly baj lesz a dologból. — Hát mi csak egy kicsit ütöttük a ná- cselnik urat, ahol értük — mondják a folyosón —, de azt hittük, hogy ő az oka mindennek ... A vádat egy fiatal államügyész: Síoltz dr. képviseli, a vádlottakat Prónay és Ko- váts dr. ügyvédek védik. Délig a huszonnyolc vádlottat kihallgatta Necid dr. elnök. Délután 2 órakor került sor a tanukra, akik között ott van Vanesek dr. járásfőnök is. Húsz napig gyógyuló súlyos testi sérülést szenvedett. Este 7 órakor a tárgyalás folytatását mára, szombatra halasztották. Lapzártakor telefonálja tudósítónk, hogy a ! vádlottak közül 11-et fölmentettek, 17-ot, kettőtől j hat h£tig terjedő fogházbüntetésre ítéllek cL, ebb vívmányával kiegészülve, modern ni- ' hában végigsétál a Váci-utcai korzón. Az í antikul üvészet ősz ismerőse megejti az or- rocskára húzott kalap és rövidszoknya alatt I a csincsillabundábau, az angol harisnyában, ja trotteurcipőben a görög eszményi női ti> j Uélyt és egy elragadtatott ahtkiáitással fi- j gvelmezteti a fiatal kísérőjét a tüneményre. ! Mire a velurkaiapos. raglános. liujlotthátu sze- j Iádon fitymálva tiltakozik:- Ugyan tanár ur! Mit akar ezzel a tö(- ! tött galambbal?!... E groteszk' elképzelés mögött nagy igazság. lappang. Tudniillik: minden kornak megvan a maga ssépségeszmenye. melyet önmagából termel ki, a legkülönbözőbb erkölcsi és anyagi törvények szerint. Az aj nő alakja teljesen elütő minden elődjétől, olyan uí bájakat hangsúlyozva, amelyek bizonyára megfelelnek az újkor férfitipusának. Egyáltalán: érdemes megfigyelni, mint örökítette meg a művészet a különböző korok női szépségeszményét. Ez nem jelenti azt, mintha egy-egy fajnak testi formái megváltozhatnának, elvesztvén jellegzetes sajátságait. ITa Velence külső sikátorhidjain ehgye legsz, egyszerre csak eléd toppan kevéSyeb, szálasan-vállasan valami délceg asszony, egyszerűen sötét fazzolettoja alól kondor haj aránylik ki, acélosan kék szeméből, mint a harapóvas, megfogó tekintet nyúl feléd, — meghökkénve kérdezed magadtól: hol is láttam már ezt az alakot? Eszedbe jut: 'J ij'.iónnál! És igy találkozol sokszor még Olaszországban Mona-Lisa mosolyával, ó-némei városkákban Lucas Crauach és Diner famet- szetszerü asszonyaival, Paris bohém mulatságain Fragonard hölgyeinek elfogu’.atin&i érzékiségével, magyar vidékeken Barabás Mik lós matrónáinak méltóságával; — anélkül azonban, hogy lelkedet megütné a régi idők illata. Valahogyan úgy érzem, hogy eleddig talán a karikatúra értette meg a legfe'Skéletesabben a szokatlan életmintát, amely szerint a nők voltaképpen csúnya fiuk akarnak lenni. Max und Moritz stílusában, cingárak, hajlott há- tuak, gyomrukkal előredüledtek, borzasán rövidhaj uak. Hogy él-e már az a művész és ha ék megalkotta-e már a mestermunkát, amely mint például Dávid: Recarrner-nsszouya egy- szersmindenkorra megállapítja a pillanat női szépségideálját, nem tudom, nem is tudhatom, elvégre a íegkevésbbé látjuk azt, ami közvetlenül az orrunk előtt van. Nagy tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a női szépségideál kérdés-e csupán a testiség külső feltételeitől függ, menten lelki körülményektől. Boldog békeidőben volt egy feledhetetlen művészi élményein, ma is gyönyörű emlékem egy ősbécsi patriciusházról, amelynek falai még erlachi Fischer tervrajzai szerint virágoztak ki költeménnyé. Jelmezestélyl rendeztek, olyan választékos alapötlettel, amilyen csak a legfinomultabb elmékben teremhet. Régi festményeket, régi szépségeket elevenítettek föl. A jelmezestélyen a női típusok, mint a megfelelő festmények utánzatai jeleutek meg és — általános csalódást keltettek. Mert az a nő, aki modern kosztümben Rubens, Amerling, Reynolds, Fragonard mü- vészszépségtipusára emlékeztetett, mihelyst magára vette az idegen korszak kosztümjét, megcáfolta önmagát és éppen a korhű beállításban anakronizmusnak bizony vélt. Hiányzott tudniillik egyéniségéből az a bizonyos valami, a kor lelke, ama nemzedék pszichológiája, amaz inponderábile, aminek nincs neve, nincs kontúrja, nincs súlya — é- mégis ott van mindig és mindenütt. Mert --- ismétlem — női szépségideál nemcsak a külső jelleg, de a lélektani tulajdonságuk problémája is. Korunk női szépségideálja is valamikor csak a múlté* lesz, érdekes adat gyanánt szerepelvén az emberiség képtárában. Vájjon milyen lesz az a nemzedék, amely majd kiváncsi álmélkodással tekint fel bubifriz-urás, satnya és kamaszos nagymamájára?... Vájjon nem variálja-e majd furcsán Goethe kétségbeesett felkiáltását: — Jaj neked, hogy unokának születtél!... — Szénkutatás Fárkány közelében. Komáromi tudósítónk jelenti: Párkány község határában szén- rétegre bukkantak. A handlovni kőszénbánya megbízottai megjelentek a községben és az elöljáróságunk szerződéstervezetet nyújtottak át., amelynek elfogadása esetén a kutatást megkezdik. *■ szigetelt, nem ad szolidaritás-érzést senkivel. Ezért 1 nagyobb erő a szinház, ezért vonz magához na-j gyobb tömegeket és jobban íog\a tudja tartani! őket. A művészeten kívül egész sereg más elem is ■ van benne — luxus, társaságom élet, a mindennapi ! életmódból való szabadulás stb. —, tehát a hatása ; is összetettebb és ezért nagyobb és közvetlenebb.j A modern nagyvárosi élet legerősebb összetartó ! ka; -csalnak egyike. nagy emberi hulláma. Azért, mert tömegben vannak együtt s úgy szemlélik az emberi életnek azt a tükörképét, amelyet a színpad vetít eléjük. Egymást támogatják élvezetükben, mert hiszen mind ugyanabból az egy célból jöttek össze. Aki könyvet olvas, magában van, élvezete kizárólag az övé, nem tud róla, ha esetleg ugyanabban a pillanatban mások is, sokan, ugyanabba a könyvbe elmerülve hajolnak az asztal fölé. A könyv élvezése önző és el.AAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAiAAAAAAtlAAAAAAAAZAAAAAA ^ 1 DYNAIH0I, | 2 a legjobban bevált az összes explóziós ► 3 motorok részére, ► 2 Mindenütt kapható. £
