Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-17 / 13. (1051.) szám
4 ^I«<^MAfiteaHÍRLAE 1926 január 17. Vasámam * Finn testvéreinkről Abból az alkalomból, hogy az első finn—magyar testvériesülős Szlovenszkón, Eperjesen, 1925 december 12-én ment végbe — amiről lapunk annakidején beszámolt —, nem lesz érdektelen, ha finn testvéreinkről cgycí-mást röviden elmondunk.' Tesszük ezt Sirelnis U. T. finn tudós ,,Die Iler- kunft dér Fűmen. T)ie Finnisch-Ugrischen Völkcr“ c. Helsinkiben 1924-ben megjelent müve nyomán, aki a finnek művelődéstörténetéről, nemzetük viszontagságairól, etnográfiái viszonyairól igen érdekes és tanulságos dolgokat mond el. A finnugor népek közül — úgymond — csak a finneknek, j esztelenek cs magyaroknak van saját, önálló kultumüvelik ugv a helsingforsi tanintézetekben, valamint a vidéki ipar- és népiskolákban a kézimunka tanítása utján. A finnek rokonai közül a szürjének irodalmi nyelvét apostoluk, Szent István alapította 1375 körül, de ez feledésbe ment. Mikor a bolsevizmus szabadságot adott az „idegen“ nemzeteknek is, a szűrjenek, vatjákok, cseremiszek és mondvinok között kezdtek népiratkákat, szépirodalmi müveket, sőt újságokat kiadnii. A cári uralom alatt ugyan állítottak népiskolákat, de azokban többnyire oroszul tanítottak. A lappoknál Finnországban, Svédországban és Norvégiában legalább részben anyanyelven tanítanak. A kultúra elgalacsonyabb fokán az osztjákok és vogulok állanak, akik halászattal, vadászattal és rénszarvastenyésztéssel foglalkoznak. Következő alkalommal a finnek nemzeti történetéről hozunk néhány adatot. Krónikás.P Sirslciiclici mindenki csak jOüIpígfili és Tsa SaaHtólm mi, DraiisJava, ftüdRSínó uS. Telefon 1CM0 «v« 23BC íf ¥▼? V tlXJJJLTTf rájuk. A magyarokat, mint a nyugati kultúra védő- i bástyáját, európaszerte méltatták, a finneket ke- i vésbé, pedig hasonló a hivatásuk. A finnek előbb Svédország alkotó része voltak, j azután 18C9-től Oroszországgal, mini autonóm állam éltek, 191S-tól pedig önálló országot alkotnak. Kulturális fejlődésük következőképpen ment végbe: A történelem előtti korban Finnország délnyugati és nyugati része skandináv befolyás alatt állott. A történeti korban a keresztes hadjáratok ide-i jétől (1154—1293) egyesítve volt Svédországgal, minek következtében a svéd befolyás növekedett — kivált a társadalmi rendben. Ezzel kapcsolatban az ország egy részé svéd nyelvű a finn és botíni Öböl partvidékén. Ebből támadt az a politikai terület, amely később Ladoga-Karclia és más északkeleti vidékekkel növekedett és most a finn köztársaság területét alkotja. A középkorban a kultúráiét főleg a katolikus egyházban és kolostoraiban nyilvánul. A művelődés nyelve a latin, az előkelők és uralkodók a svédet és finnt használják. Már ekkor akadnak kiváló szellemi képzettségű finn férfiak. Legalább 28 finn ifjú tanul ebben az időben a párisi egyetemen s egy* közülök, Olcns Magni, aki később aboi püspök lett (1450—14C0), kétszer volt a párisi egyetem rektora. A reformáció a finn nyelvet emelte irodalmi nyelvvé. A g r i c o 1 a Mikael, a finn reformátor, Luther tanítványa, alapította meg a finn irodalmi nyelvet. Ic43-ban kiadta az Újszövetség finn fordítását, 1551-ben a Zsoltárokét, amelynek előszavában fontos adatokat közöl a finnek régi pogány vallásáról. Irt imádságos könyvet is. A teljes biblia fordítása csak 1648-ban készült el. A tudományos irodalom művelése csak az aboi egyetem megalapításával 1640-ben indul meg. Kezdetben a teológia a mivelés főtárgya, de az első nagy északi háború után (1700—1721.) a gazdasági kutatásokra térnek át. A miveitek a háború elől Svédországba meneküllek, de a század végén mégis nemzeti irány kezd érvényesülni, kezdik az ősiaaza, a rokonság és a régi kultúra kérdését kutatni. Ennek j m iránynak a vezetője Portban 11. G. tanár. I 1827-ben, az aboi tűzvész után, az egyetemet 9X uj fővárosba, Helsinkibe helyezik át. Mikor 1800-ben Finnország mint autonóm állam Oroszországgal egyesül, a nemzeti törekvések uj lendületet nyernek. L ö n r o 11 illés utazásain összegyűjti a népdalokat, kivált az ország északi és keleti részein s 1836-ban kiadja velük, mint forrást, a Kalevalát, a finnek népies époszát, amely- később minden kulturnyelven megjelent. Arwid- s o n Adolf Ivar már előbb felkeltette az érdeklődést a finn nyelv iránt s igyekezett azt jogaiba helyezni. Munkáját folytatja a 40-cs években Snell- mann János Vilmos tanár és szenátor, de csak 1863-ban lesz a finn nyelv második hivatalos nyelvvé. A Kalevala megjelenése a nemzeti tudomány újraéledését jelentette. Most már égetővé lett az a kérdés, honnan erednek a finnek s mely népek a rokonaik. C a s t r é n Mátyás Sándor (a finn nyelv első tanára a helsinki egyetemen) elsőnek keres feleletet erre a kérdésre. 1S41—49. Észak- oroszországban és Szibériában utazott s kutatásainak eredményét abban szűrte le, hogy a finnek őshazáját az Által hegységben, Délszibériában kell keresni. — Ezt a nézetet a modern kutatás nem helyesli. 1831-ben megalakul a Finn Irodalmi Társaság, amely a különböző kutatások ágait egyesíti, későbL azonban speciális társulatok és egyesületek keletkeznek. 1870-ben megalakul régiségtani kutatások folytatása céljából a Finn Archeológiái Társaság, 1883-ban a Finn-ugor társaság. Az egyetemmel kapcsolatos Történelem-néprajzi muzeum folyton növekszik és gyarapszik, míg mint önálló, az 1884- ben létesült Archeológiái Bizottságnak alárendelt intézet, 1910-ben saját épületébe, a Nemzeti Múzeumba költözött. A reformáció óta a finn nóp állandóan tanult olvasni, 1921 óta azonban iskoláztatási kényszer is szoritja erre. Különösen nagyot haladt náluk a technikai kultúra. A gazdasági munkának a legnagyobb részét gépekkel végzik. Az állatgazdaság nemcsak a marhatenyésztós, hanem a tej földolgozása tekintetében is nagyon magas fokon áll. A szarvasmarha és a lófajták nemesítésére nagy gondot fordítanak. Sőt a modern iparművészeiét is Élet a magyar perifériákon... Ahol kéthetes újságokat olvasnak az öregek — Még ma sem tadnak m frankhamisításról Akik évekig nem látnak várost Délnőgrád, január közepe. Keményen fuj a nekihidegült téli szél. Messze magasságban bólogatnak a száraz jegenyék, mint fűrészelő, óriás munkások. Ezüstfehér szalagban délnek húzódik az Ipoly és nagy-nagy szélességben hagyja megfagyott hullámait a réten. A kis magyar falu békességesen pihén a folyó mellett, dombtetőn őrláiló erostornyu templomával. Ipolyvarbón vagyunk. Az egy-két széles utca beleálmosodik a korai szürkületbe. Még alig van öt óra s már kigyulladnak az apró fénypontok, lámpás ablakok a falucskában. A határhid kunyhójában javában fütenek a fináncok és újságolvasás közben az apró ablaknyiláso- kon keresztül figyelik a járkáló idegent. Odaát a magyar oldalon egy fiatal vámőr a simára fagyott folyó tükrében nézegeti magát, sőt még sapkáját is helyreigazítja fiatalos fürgeséggel. Ki tudja, valahol az Alföldön egy bogárhátu kis kunyhó udvarán nem keresi-e ugyanebben a percben egy leánybimbó páros csillagát . . . A hat-hétszáz lakosból alig egypár jár kinn az utcán, leginkább kendőbe bugyolált kis lányok, akik petróleumért mennek a szövetkezet boltjába. No meg egy-két munkából jövő ember, akik vacsora előtt megkóstolják még az uj törkölyt Visszakerülök a falun. A Wickenburg- kaslély homlokzatán két hivatalos tábla: a jegyzői irodáé és a csendőröké. Wicken- burg Márk gróf, a monarchia volt konstantinápolyi nagykövete, már eladta a kastélyt a hozzátartozó fekvőségekkel együtt. Egypár esztendeje móg élt a nagyasszony, gyakran találkoztunk a reggeli séta idejében és el nem felejtette volna az egészségem felől tudakolódni. Ma olt pihen ő is a családi sir- boltban, az utolsó Wickenburg, aki e faluban van eltemetve. A másik oldalon a Szécheny-Szabő kúria verandája csillog a félhomályban. A két Szabó-lány — kedves, áldottlelkü nők — lakja a kúriát, mig a birtokot Molnár Gyula földbirtokos béreli, a dunántúli Zichy-ura- dalom egykori felügyelője. A rokonság révén megyek őt meglátogatni. Simaszörti magyar teheneket fej a béres az istállóban, a finoman szűrődő tej danája mint messziről hangzó fuga vetődik a fülbe. Kérem, hogy meséljen valamit az életükről. Bemegyünk az előkelő ízléssel berendezett lakásba. A sarokban fekete zongora ásitozik, szinte íelijed, amikor az ernyős lámpa bevilágítja kuckóját — Bizony, édes barátom, rosszul élünk. Nincs talán nép annyira elhagyatva ezen a világon, mint mi, itt az Ipoly mellett. Óriási kerülővel jár hozzánk a posta, a legfrissebb újságunk is öt-hat napos. Ti már régen elfelejtettetek mindent, ami nálunk még a szenzáció erejével hat. Képzeld csak, magáim is csak most ismerem a frankhamisítást, de lesz ember, aki egy hónap múlva fog csak tudni róla. — Olvas-e vájjon a falu? — Hogyne olvasna. Mint szövetkezeti elnök járatom nekik a Prágai Magyar Hírlapot, de több helyre jár a Magyar Újság is, a szervezett kisgazdáknak. Azt igen sokan olvassák. —Politizáltok-e sokat? — kérdem. — Ebben a magányosságban: igen. Amikor összekerülünk, ugyan miről is tudna beszélni az ember, mint a napi eseményekről. A parlament és az adók, amik legjobban érdekelnek itt minket — Olvastad, ugy-e, hos^y az uj tervezet szerint csökkentik az adókat? Lemondóan legyint a kezével. — Olvastam, de szeretnénk már a gyakorlatban is látni. Termés alig van, a múlt esztendőkben nagyon rosszul fizetett a gabona, mégis préselik belőlünk az adót Hát hogy lehet ilyen viszonyok mellett gazdálkodni? Negyvenkét kilométert kell megtenni a losonci piacig. És ha nem találja el az ember, ott is qsak olcsón tudja értékesíteni r. termést, mert visszahozni az árut ide nem lehet. — Mindenütt ez a panasz? — Itt mindenütt Ipolykcr, Széchény kovácsi, Zsé’y, Varbó, Óvár el vannak zárv; I a külvilágtól. — Jó lenne, ha a.határt megnyitnák. — Akkor jobb lenne. Nagy esőzések után tizenöt-husz kilométeres kerülőt kell csinálnunk, ha teherrel megyünk. A bussa-rárós- mulyadi utón üres szekérrel is alig lehet olyankor közlekedni. Ila a határt megnyitnák — régi óhajtása ez a környékező falvaknak —, akkor legalább a jó országúton mehetnénk. Ha messze is, de megkímélnénk embert, állatot Beszélgetünk még sok-sok keserű dologról, mig messzire jár az idő és búcsúzunk egymástól. A házikisasszony — bájos, fekete- szemű bakfislány — kisér ki lámpával. • Sötét a kezdődő falusi éjszaka. Mint megnőtt csillagok, hunyorgóinak a fénylő ablakok. —í A másik oldalon Szécsény felől pöfög a vicinális, mint hosszú tüzkigyó száll világló füstje a — magyar éjszakában. Nagyon halkan, nagyon finoman idekong a balassagyarmati öregharang, ott még este van, a korzó vége s a kávéház kezdete, mig Ipolyvarbón ilyen tájon már nyugvóra térnek az öregek. Az uiból föl támadt szél nekividámulva dudorássza az ismeretlen melódiákat és — mint dajkamese hangjánál a kicsinyek — álomba hajlanak danája mellett a varbői öregek. Csodálatosan nagy békesség terül az aludni készülő házak fölébe s a dombtetőn őrt áll a széles, hatalmas torony két ország határán . . . Farkas István. Mikor a propagacsna is terjesztette a hamis pénzt A propagacsna-provokáció egyik áldozata, Steiner érsekujvári borbély a büntetés clöl Angliába szökött. Pozsony, január 15. December közepén kellett volna megkezdenie egyévi börtönbüntetését Sleiner érsekujvári borbélymesternek, akit a propagacsna kancellária egyik ügynökének provokációja juttatott majdnem börtönbe. A hamisított csehszlovák ötszázkoronásek terjesztésének és ártatlan emberek beugratásának ötlete tulajdonképpen a propagacsna sötét embereitől indult ki. Érsekújváron a íeghirhedtebb propagacsna-ügynök volt Du- kész, aki ma ottan bérkocsis s aki még a sógorát sem kímélte meg a meghurcoltatástól. így került a hamispénz terjesztésének bűnesetébe a boldogtalan Steiner is, akit annak rendje-módja szerint elitéltek. A sógor ós társai persze büntetlenül uszták meg a dolgot. Mikor a provokáció kisült, négyszáz érsekujvári polgár kérvényt irt az elnökhöz, hogy az államfő engedje el a büntetését. Masaryk azonban nem adott amnesztiát Steinernek, aki most Angliában biztos helyen olvashatja a híreket a hamis ötszáz- koronások reaktivált ügyének felujitásáróL Most, amikor az ötszázkorcnások hamisítása révén százmilliókat akar Prága kipréselni Magyarországtól, érdekes lenne és szükséges volna tudni, milyen szerepe volt ebben a díszes dologban a proprgacsnr.-kan- cellária ágenseinek és provokatőrjeinek. Szenzációs leleplezések Windiscngrátz herceg előéletéből A herceg kézcsókja Lánczy Leónak — Akasztás a Kárpátokban sajátkezüleg — Odescalchi Zoard herceg öngyilkossága — A császár eltiint aranyai és Mirbach gróf képei Becs, január J6. . (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Teljesen isme-! rétien, megdöbbentően szenzációs részieteket van ma módjában közölni, a P. M. li. bécsi tudósítója- i nak Wixidischgráetz Lajos herceg előéletéből. Egy bécsi ur, aki luglaikozása következtében egészen a legutóbbi idukik állandó összeköttetést tartott lenn ! Wiiidischgraelz Lajos herceggel, közli a követke- 1 i'ó dolgokat: A háború előtt, 1911-ben Windischgraetz Lajos herceg már közel volt a letartóztatáshoz, mivel a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankhoz egy hamis ,-Mtót nyújtott be. Néhai Lánczy Leó emök az; agyról értesülve, nyomban í'ejjelentetle ’Windisch- j p’aetzct, aki a nála megjelent detektiveknek kije- [ lentette, hogy „tévedésről'* van szó, majd Lánczyhoz rohant, letérdelt előtte és úgy könyörgöíl, hogy vonja vissza a feljelentést ívva! a megoldással, hogy valóban tévedésről van : szó. Lánczy hosszos könyörgésére végre megke- i zyelmezcti a hercegnek, aki erre felugrott, meg-1 ragadta Lánczy jobb kezét és mielőtt az elnök Ksszavonhatta volna, megcsókolta. Másodszor 1914-ben mutatta meg Windisch- j jraetz Lajos herceg valódi lelkét. A háború elején u herceg a galíciai Kárpátokban, Turlca községben sajátkezüleg felakasztotta a 44. gyalogezred egyik káplárját, mivel ez nem tisztelgett neki A háború első hónapjaiban a herceg a legvérengzőbb és legkegyetlenebb tisztek közé tartozott. Későb felcsapott kadseregszállitónak és barátjával, Odescalchi Zoard herceggel együtt ká- poszíaszállitásra tett ajánlatot a hadügyi inten- 1 aníurának. A két herceg azonban káposzta he- j vett hervadt leveleket szállított. A hadvezetőség I ,’izsgálatot rendelt el, a botrányt már nem lehetett Ttusolni, mire Odescalchi Zoard herceg főbelőtte nagát. Ez kapóra jött Windischgraetz hercegnek, iki mindent öngyilkos barátjának és társának nyakába varrt és így sikerült magát tisztáznia. \ lapok annakidején nőm is keverték bo az ügybe Windischgraetzet, mivel mindenki elhitte neki, íogy valóoan az öngyilkos Odescalchi Zoard herceg íz egyedüli bűnös. A következő, 1918. esztendő két botrányt holott Windischgraetz számára. Az első botrány a airhedt burgonya-panama volt, amelynek részletei eözismertek és amelyből kifolyólag a herceg ak- cori bizalmasa, a legutolsó kommunista-mozgalom résztvevőjeként letartóztatott Marich miniszteri :anácsos ellen is megindult a vizsgálat A másik ügy azonban nem került nyilvános- ;ágra. A forradalom kitörése után, 1918. november L-én Windischgraetz Lajos herceg, akit IV. Károly tz utolsó napokban külügyminiszteri osztályfó- aökké nevezeti ki, két a külügyminisztérium pc- rsétjével ellátott bőrönddel Svájcba utazott. Az Dgyik bőröndben aranyérmek voltak. Ez a börönd az utazás alatt elveszett. Legalább is a herceg Így állította. Ugyanebben az esztendőben azonban aranypénzzel fizette ki bécsi kártyadósságaiL A kirúlypuccsot megelőzőleg Windischgraetz berreg előkelő pénzemberektől nagyobb összegeket iért IV. Károly és Zita számára. Hogy a gyüj- ött összegből mennyit tartott meg magának, azt lem lehet megállapítani. Ez 1922-ben történt. Tavaly, 1925. tavaszán Mirbach gróf pert in li- :ott Windischgraetz ellen, mivel azok a képek, amelyeket Mirbach gróf reá bízott, hogy Párisban írtókesiíse, elkallódtak. Ebbe az ügybe Windisch- jractz egyik párisi rokona, a családjától kitaga- ’adott Broglie herceg is be volt keverve. A Mir- bach-képek ügye még most sincsen tisztázva. Ezeket a szenzációs leleplezéseket közli az említett bécsi ur Wíndischgraetzről, akit memo- rájaiban fogljdf állításaiért Clemenceau közönséges áazudozónak niinösitelt Azt hisszük, hogy ezen leleplezések után még s cseh sajió sem fog immár hitelt adni annak a rosszakaratú mesének, hogy Windischgraetz írank- iamisitása hazafias politikai akció volt. • 8oa*ftsaeA£safl6asftB9£«Bag&9fsr;4ac3 2£&3a&£aftj.ttbfe; m |s,©rl©iií'!S « étterein és borozó 5 Broüslava, PaSaciy-íór 33. rs. ; A vidék találkozóhelye — Hideg, S meleg konyha — Bel- és külföldi nyitott és palaekborok 5 Pincehelyiség! Naponta koncert! | °S» Sérvöes szenvedd «S" 3 7 Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék. J l nere. comb és köldöksérvnél a mi töké.été- í I sitett rtisónéfkiiü sérvköiönk. mely éllel is « ? hordható Mindenféle bandázs operáció í j után, lógó has. gyomor* és anvaméhsflivs- s 5 désnék Szabadalmazott lúdtalpbetét Fia- ^ ] nell has-, hát- és meümelegitő o í Jvsler kOlszErüöz Orálisává, Cmn-n. 51. | Árjegyzék tnzysv 5? ? A vidéki felek még aznap diniértelnek ű
