Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-08 / 278. (1021.) szám
9 -.j-r ___ Mai számunk 1© oldal ALM^M jf IV. m. -278. (1821) szám Kctffl » 1925 flecwto 8 Jr Előfizetési árak belföldön: évente 300, ■ %0^ " félévre 150, negyedévre 76. havonta ___ 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre ^^aam „mm i^r ff mi i ~ ..ímninr- tFP&n&m*. Mm MM Tunsir iwi ihmii ■■ mm Mn^_ 225, negyedévre 115. havonta 30 Ke. 7Sff*\F7L $^'rr&S*$ W Mm m Jjr -*Aí0Mr*mf&sílE& Ma Éffl ÉW Aawm Jm Jf&Agr^ Szerkesztőség: Prága, lí„ Stepánská Lg^wL w JM m^r W M Wv W M Mr MM M Jr # HL m ulice win. Telefon: 30-3-49. Kiadóid okMM ^SSOaBU füL gf hivatal: Prága, II., Pánská nf. 12/III. ^ <í*®®"®Ei®B8a65HIBi§8SS^r Tel.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap,Praha. A Sztovenszkót és Stusztnszkói Szövetkezett íítenzéki Sánták votitikai napifopfo Jtőminisztrastiv főszerkesztő: !Dzmányi £á.szíó felelős szerkesztő 9ál István A magyarság politikai útja Irta: Csermák Ernő dr. I. Lezajlottak a választások, amiknek a célja főképpen az volt, hogy a kormány nagyobb többséget kapjon, megkapja a választóközönség részéről az igazolást hogy politikáját helyesli és jobban alátámasztja. Meg- csináíhatjük a mérleget, hogy ez nem sikerült, a megalakuló uj kormánynak még nagyobb nehézségekkel kell küzdenie, hogy az állam kormányzásra szánt rozoga hajóját tovább használhassa, a szenvedett lékeket bedughassa. Előttünk áll az uj parlament képe, működésének várható iránya. A választás előtt rámutattam arra. hogy a választói törvény módosítása azt a célt szolgálja, hogy a nem érvényesült kis pártok szavazatait a kormánypártok javára el lehessen kobozni s Így megteremteni a kormányt támogató többséget. A választás eredménye s a harmadik szkrutinium ezt a fölfogásomat és állításomat fényesen igazolta. A kispártok elkobzott szavazata, főleg a zsidóság 115.000 nem érvényesült szavazata, amelyet a kormánypártok szavazataihoz számítottak, adta meg voltaképpen azt a többséget, amelyre, ha egyáltalán meg tud alakulni, az uj kormány támaszkodik^tik. De hogy a zsidók igy kimenet -na.izs- mirigyéi meg fogják-e fiatalítani a Koalíció e'vénhedt tagjait, az legalább is kérséges. Az azonban bizonyos, hogy az a többség. amely esetleg igy összejön, — nem természetes utón jött létre, létezése csak élet- elixirekkel volt főn tartható, — nem felel meg a republika összetételének s a valódi népakaratnak. A legközelebbi. jövőben ez a rendszer másra nem vezethet, mint ideig-óráig tartó abszolutizmusra, aminek egyik fajtája a hi- vatahiokkorrmány is. Ebben a helyzetben mi, a magyar nemzeti alapon álló választó közönség kinyilvánítottuk akaratunkat, képviselőinken a sor. hogy ezen akaratot megfelelően képviseljék. A magyar választóközönség akarata az, hogy a magvar nemzet élmi és fejlődni akar, ezt biztosítani és eíőmozditani kell. Minthogy pedig a kormány működése ezt a célt nem szolgálta és nem szolgálja, utunk nem haladhat együtt a kormány utaival. ellentétbe kell kerülnünk azokkal s ha kell. az ellentétek éles volta sem feszélyezhet bennünket. Annakidején a csehszlovák republika az idecsatolt magyarságot kötelezettséggel kap- ía. Azzal a kötelezettséggel, hogy azt a kisebbségi jogok teljes mértékben megilletik, ezen jogokat teljes mértékben respektálni kell. S mit látunk ehelyett? Az állam megalakulásából és az alaptörvények megalkotásából a kisebbségek teljesen kizárattak. Sietve és úgy alkották meg egy oktrojált parlamenttel, hogy azokon a kisebbségek a maguk javára még változtatást se tudjanak elérni. A kisebbségeknek az első választott parlament működésének megkezdéséig egyáltalán semmi beleszólásuk nem volt a törvények megalkotásába, azontúl pedig csak formai. A kormány gondját csak az képezte, bog?/ javaslatait az uralkodó pártok elfogadnák, a republika csaknem ugyanannyi számú ellenzéki képviselőjének véleménye ellenben már nem számított. így azután voltaképpen mindig a kisebbség kormányzott a többség ellen. Csináljunk számadást a magyarság szempontjából Vannak a csehek közt olyanok, akik ma is azon az őszinte állásponton vannak, hogy a magyarságnak semmit sem kell adni. mert hiszen a magyar állam is intranzigens_ nemzetiségi politikát folytatott a nemzetiségek ellen. Ez nagyon furcsa okoskodás. Tegyük föl. hogy ugv van. Vájjon nem azért és azzal káip*a a re- pub'ika a magyarokat, mert arra vállalkozott, hogv ezt az állapotot megszünteti, hogy más politikát fog folytatni a másnyelvü nemzetek irányában s mert vállalkozott arra, hogy jogaikat tisztelni fogja. Lehet-e ilyen alaptól eltérni s oda visszamenni, hogy most nem is Luther dr. „atléta! munkája” Kitört a német belpolitikai válság ■— Hindenburg fáradhatatlan energiával a nagy koalíció mellett — Ki lesz a hadügyminiszter? — A két sine qua non: a szociáldemokraták és Stresemann Berlin, december 7. A birodalmi kormány, szándékához híven, szombaton délután lemondott. Luther este hat óra körül jelent meg Hindenburg elnöknél és átadta a lemondó iratot. Ezóta csaknem szakadatlanul folynak a tárgyalások az elnök lakásán s az ősz tábornagy korát meghazudtoló energiával tárgyal a parlament nagyjaival. Tegnap délben Loebe, a ház elnöke, jelent meg nála, akinek Hindenburg kijelentette, hogy határozottan széles alapokon álló kormányt kell alakítani. A tábornagy mindenképpen a szociáldemokratáktól a német néppártig terjedő nagy koalíció mellett van s egész személyes súlyát latba veti, hogy a jelen veszede’mes pillanatban a szükséges és kormányképes döntő többség létrejöhessen. Nemcsak a külpolitika követeli ezt, hanem Németország belső gazdasági helyzete is, amely az utóbbi hetek alatt nyomasztóan rosszra fordult. A munkanélküliek száma szédítő arányokban növekszik s az üzl ^V:. meg az iparvállalatok katasztrofálisan közelednek a csőd felé. A kereskedők a karácsonyi piactól várták a javulás utolsó lehetőségét. Ma azonban bizonyos, hogy ez a reményük is meddő volt, mert az általános pénzszűke miatt a karácsonyi vásár sem hozhat javulást. Februárban igy könnyen hatalmas gazdasági krízis üthet ki, amit csak a széles és határozott alapokon való kormányzás tud meggátolni. Hindenburg tudatában van mindezeknek a súlyos problémáknak, valamint annak is, hogy a német nemzetiekkel nem lehet kormányozni. Akármilyen elkeseredést vált ki az elnök magatartása hajdani választói között, a rövidlátó és a nemzeti érzelmekért a reális valóságot föláldozó párttal pillanatnyilag nem lehet együttmaracfcni, — Hétfőn ilyen intenciókkal fogadta Hindenburg a birodalmi gyűlés összes pártjainak fejeit, a kommunisták és a fajvédők kivételével. A fogadtatások sorrendje a pártok nagyságától függött s igy az elnöknél elsőnek Hermann Müller, a szociáldemokraták vezére, jelent meg délelőtt 11 órakor. A kormánykrizist komplikálja az is, hogy Gessler tényleg vissza akar vonulni az ellene megindított hajsza következtében a hadügyminisztérium vezetésétől. Már most a hadügyminisztériumot a német néppárt követeli magának és jelöltje Brunninghaus, volt tengernagy, néppárti képvise'ő, aki azonban a nagy koalíció baloldali része előtt egyáltalában nem szimpatikus. mmmmmmmmmmmmmmmBBmiiihii■!miiwr 'inniniiw timm ugyanolyan, de sokkal rosszabb eljárással bosszút állok az állított sérelmekért, amelyeknek megszüntetése címén jogot kaptam. Csak a túlfűtött sovinizmus vezethet olyan nyilatkozatokra, mint a választások idején tett egyik miniszter, hogy a birtokreform viszonzás a Fehér hegyért. Mennyi beismerés van egy ilyen nyilatkozatban. Beismeri, hogy a birtokreiorm rossz, hogy az tendenciózus, hogy az uralkodó nemzet tagjait részesíti előnyökben, hogy célja az uralkodó nemzet megerősítése,' a kisebbségek gyöngitése. De lehet-e okos az ilyen eljárás és célravezető ott, ahol a kisebbségek többen vannak, mint az uralkodó nemzet tagjai. Nem fog-e az ilyen eljárás politikai Fehér hegyhez vezetni, amint ez a kormányzati rendszer máris ‘közel áll hozzá. Ez p legelső tilalomfa, amely a magyarságot az eddigi kormánypolitikától elválasztja. Nem csak a magyar történelmi osztályt, Brunninghaus annakidején, a Rafhenau-gyil- kossság után, a birodalmi gyűlésen olyan gyilkospárti magatartást tanúsított, hogy a szociáldemokraták és a demokraták néhány képviselője megrohanta és tettlegesen inzul- iálta őt. Most is a német néppárt jobboldalának legszélén áll s igy szó sem lehet hadügy- miriszterségéről, hiába köti magát személyéhez pártja. A Germania, a centrumpárti orgánum, egy vasárnapi nagy cikkében a következő két föltételt szabja az uj kormány elé: Először a szociáldemokraták föltétien bevonása, másodszor Stresemann iöltétlen külügyminisztersége. Éneikül a két föltétel nélkül az uj kormány már megalakításakor halott volna. Páris, december 7. A Temps vezércikkében foglalkozik a német kormányválsággal és objektív hangon elismeri hogy Luther munkája valóságos atléta-munka volt, amelyet senki jobban meg nem oldhatott volna, mint ő. Egy év óta birkózik Luther ügyesen a jobboldal felé orientált koalíció élén s olyan külpolitikai műremekeket va’ósi- tott meg, amelyeket a nemzetiek egyáltalán nem helyeseltek, sőt őszinte szívvel mindig elleneztek. Hogy Stresemann német szempontból merész és az illúziókkal szakitó, bölcs külpolitikáját megvalósíthatta, elsősorban Luther érdeme, aki a birodalmi gyűlés előtt fedezte külügyminiszterét és megteremtette számára a szükséges bizalmat. A német po’itika helyzete ma olyan, hogy be'poHtikal'ag a jobboldalra kell támaszkodnia, külpolitikailag azonban a baloldalra. Ezt a kettős játékot biztosan vezette a kan- ce’lár és az aránylagos belső gazdasági javulással együtt eljutott egész a locarnói szerződés ratifikálásáig. Adott helyzetben ez óriási siker, amely azonban most, egy év múltán, áldozatokat követel. — A francia előkelő orgánum azt’ várja, hogy Luthert okvetlenül újból megbízzák a kabinetalakitás- sal, de már más alapon, tudniillik a nagy koalíció alapján, amely helyzet tetemesen megkönnyíti munkáját és megerősíti a német köztársasági rezsimet. Az uj alapokon induló kormány lenne az egyetlen, amely a külföld előtt is bizalmassá válhatna. A jelen pillanatokban dől el, vájjon Németország egyszer s mindenkorra jobbfelé, vagy balfelé orientá- lódik-e. a birtokososztályt kivánja ez a reform tönkretenni, de nem ad földet a magyar parasztnak sem. A telepítések fantáziája és vessző- paripája viszi ezt a politikát, amely igy egyenesen ellenünk irányul. Elfelejtik, hogy még Macchiavelfi is azt tanácsolta a fejedelemnek, hogy alattvalóinak birtokát el ne kobozza. „Életüket elveheted, lefejeztetheted őket, de vagyonukat el ne vedd, azt a család soha el nem felejti.41 ■ S ha nézzük az iskolapolitikát, mit látunk? Egyetemünk nincs. Középiskoláink folyton összébbszornl- nak, elfogynak s aki ezt végezte, az szinte megbélyegezett lesz. akinek közhivatali alkalmaztatásra reménye alig lehet. Elemi iskoláinkat visszafejlesztik, az államsegélyek megvonása, az állampolgársági kérdés lehetetlen kezelése által tanítóinkat csökkentik. Akkor, aimikor viszont az állatni iskolákat szükség nélkül nagy mértékben szaporítják s odakényszeritenek olyanokat, akiknek a kisebbségi jognál fogva nem ott volna a helyük. A franciák németgyülölete megteremtette Elzász kedvéért a békeszerződések olyan szövegét', amely megengedi a terület lakosságát kidobni és kiüldözni, amidőn kimondotta, hogy aki 1910. év előtt állampolgárságot nem szerzett, azt állampolgárnak nem tekintik. Ezt aztán megkaptuk mi is. Mennyi szenvedésnek, mennyi kálváriának szülője az ilyen gonosz rendelkezés. Opciót pedig csak akkor lehet gyakorolni, ha ez a kormánynak kedves. Nos. számoljanak, hogyan gyakorolták ezt a jogot a magyarokkal szemben. Hány opciós kérvényt intézett el kedvezően a kormány? És nem szomorú mosolyt keltő, kicsinyes eljárás-e, midőn azoktól féltették legjobban a republikát, akik az életnek sorsüldözött páriái voltak, a nyugdíjasoktól. Vájjon ezek döntötték volna el az állam sorsát, ha nem hagyják őket koplalni, nélkülözni?! Ám feleljen a kormány, mikor fogja megszüntetni azt a politikát, amit az állampolgárság kérdésében a magyarok ellen folytat. Példátlan eljárás, hogy az állampolgárság kérdését egy más állammal szemben kereskedelempolitikai fegyvernek használják. Az orvosi tudomány egyik íegkegyetle- nebb eszköze az élve-boncolás. amikor, a szervezet működéséről ilyen módon akar tapasztalatokat szerezni. Hát az állampolgárság kezelése a republika kisebbségeihez tartozó lakosság élveboncolása. Azért hogy vélt fegyvere legyen a lakosság és más állam ellen, éveken keresztül lelki gyötrelmekben tart embereket és családokat. A legfelső közigazgatási bíróságnál sikerült elérni olyan döntést, amely az állampolgárság elismerését olyanoknak is lehetetlenné teszi, akik 50 év óta laknak itt s mint egy ■egységes magyar álfám polgárai jutottak égjük magyar községből a másikba. Nyugodtan bocsáttatjuk bármely külföldi jogtudóstestület elbírálása alá a kérdést, hogy ez a döntés helytelen, téves és hibás, ellenkezik a törvénnyel. És vájjon sietett-e a kormány, hogy ezen hibát reparálja? Mikor a cselédkérdést intézte el a legfelső közigazgatási bíróság, kimondván, hogy a házi cselédek nem tartoznak munkásbizto- sitó kötelezettség alá, sietett a kormány ezt a hiányt egy uj törvénnyel helyrehozni. Mikor a brünni legfelső bíróság kimondotta, hogy a községek nem tartoznak a hadikölcsön lombardtartozásokat megfizetni, ha a köteíezettég elvállalása nem történt szabályszerűen. megint sietett egy uj törvényt alkottatni hogy de bizony tartoznak, a bankokat ne érje károsodás. Csak az őslakosságnak nem sietett segélyére akkor, amikor az állampolgárság elismerésével küzködik. Az őslakos, ha nem itt született, itt élhet 100 esztendeig, nem szerzett községi illetőséget, nincs állampolgársága, a Prágából ide kinevezett tisztviselő abban a pillanatban kapja a községi illetőséget, amely pillanatban a községbe lép. A magyarság vezetői és képviselői egymás után vesztették el állampolgárságukat, ősiek el a politikai barrikúdokon, ha bátrabban mertek nyilatkozni a kormányhatalommal szemben. Egyenlő elbánás ez, vezethet ez a lelkei; harmóniájára? Kultúránk fejlődése elé akadályokat gördítenek, színészetünk vándorbottal dolgozik. Vájjon hány moziengedélyt adott a kormány magyar kulturális intézményeknek, vagy magyar embereknek olyan helyeken is, ahol az őslakosság tiszta magyar? S milyen arányban részesíti a magyarokat olyan jogosítványokban, amelyek kormányhatósági engedélytől függnek? Még az embrióban létező községi könyvtárak tekintetében is megjelent a napokban egy rendelet, hogy azokat valahogyan idegen állampolgárok ne használják. De kik ezek az idegen állampolgárok? Talán olyan nagyon engedik itt ezeket letelepedni, vagy tódulnak erre a területre? Dehogy. Ezek azok a szerencsétlenek, akik évtizedek óta is élhetnek itt. Aa állampolgárságuk nincs elismerve.
