Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-06 / 277. (1020.) szám
Vasárnap, december 6. __________________&táŰAlJtU.GYAK7flT<TAP ____________________« B 'A R VASÁRNAPil GYÁR HÍRLAP IRODALMI MELLÉKLETE |J Vétó! A kassai Kazinczy Társaság az a magyar irodalmi és kultűregyesüfet, mely hivatva van az itteni magyarság országos kultur- kérdéseinek megoldására s a szlovenszkói magyar kultúra megszervezésére. A K. T„ mely az idők hivó szava alatt úgy változtatta meg szabályait, hogy minden magyar kulturember tagja lehessen és részt vehessen az egyetemes kulturmunkában, megszerezte a működéséhez szükséges bizalmat az irók és a közönség körében. Az utóbbi időben működése és alkotásai a legnagyobb jelentőséggel bírtak. A Könyvbarátok egyesületének megteremtésével s másfélszáz Író és tollforgató beválasztásával tettel dokumentálta, hogy a magyar kultúrát pártálláson és világnézeti különbségeken felül akarja szolgálni. Az egyesület vezetői, Blanár Béla dr. elnök és Sziklay Ferenc dr. főtitkár, garancia voltak arra, hogy a K. T. a legjobb irányban halad a magyarság kulturális egységéért való nemes munkában. A műit vasárnapi tisztújító közgyűlésen az elnök távolléte alatt a megjelent szavazók többsége titkos választással olyan látszatu döntést csinált, mely, úgy látjuk, még a régi vezetők előtt is ingataggá teszi a magas nézőpontú magyar kulturmunka egységének sikerét Sziklay Ferenc dr. főtitkár, akinek személyével van kapcsolatban a Társaság úgyszólván minden kulluralkotása — a Könyvbarátok egyenesen az ő munkája — ebben a választásban azt látta, hogy mint maga mondja: „lehetetlenné** tették a társaság és „az ő intencióinak keresztülvitelét, hogy párt- és világnézeti különbségeken felül* a kultúra, a magyar kultúra nagy szent egységében összehozzák a lelkeket**, — s ézért lemondott állásáról.' A komoly; higgadt és kúltúréletünkben vezérszerepet vivő főtitkár békés ember..Lemondása annál inkább komoly figyelmeztetés a magyarságnak, hogy itt valami nincs rendjén. Mi, akik a magyar művészet és kultúra éltető erejét és jelentőségét rendületlenül h'cc.T-rk vétót mondunk minden merényletnek, mely — a másod és harmadrendű, párt-, « világnézeti- és személyi kérdések előtérhető* fásával — a magyar kulturmunka egységét, fejlődését és haladását meg akarja akasztani. öreg papok Fent állnak az Isten-hegy tetején. A vérükből az Ur kiégetett viperamérget, vágyat, vétkeket. Imájuknak nincs könny- és vér-szaga, Istennek titkos tanácsosai, mert lelkűkről lehullt az éjszaka. Szemük tükrére Isten-fény esett, szivük nagy, csöndes békesség-virág és boldogok a békességesekFejük fehér, derűvel csillanó Tán öröm-gyilkos, kinos volt az út: — de útjukat befújta már a hó . * , Az én fejem tavaszló nyiríalomb- Madárijesztőt állit bár a gond: a lombra földi vágyak száljának. A két szemein keveset könnyezett. A két karomban énekel a vér s virág fakad, ha száraz galyhoz éi*A nagy Kísértő szoreJem-rögöt dobál belém ha lát és azt hiszi, hogy tűzvészt gyújthat kék szemem mögött.., Álom-tengernok partján egy hegyen halászik . . . horgán asszony-báj cselez, hogy férfit fogjon kis arany legyen . • . Pedig én már a Jézus könnyeit kuíatgatom a szegények szemén s iszom a jóság harmat-gyöngyeit . . . Mert boldogok a békességesek, mert igy lesz szivünk békesség-virág s aztán gyümölcs, mely egyre édesebb, A keresztfába oltom a szivem türelmetlen, hogy érjen hamarább s idő előtt ne bántsa senki sem . . • Mécs László. íróink arcképcsarnoka f@b@si Irnö Reméljük, hogy a K. T. ezen régi szellemét helyeslő és ápoló vezetői és tagjai nem feledkeznek meg a névadó nagy Kazinczy szelleméről: az emberi egyen’őség, a kultúra és a lelkiismeretszabadság börtöntült prófétájának lánglelkü és bilincstörő szelleméről — és meg fogják talá’ni a módot, hogy a társaság és lemondásra kényszeritett főtitkára tovább folytathassa ezt a magyar kulturmunkát a Kazinczyak bátor, független és haladást jelentő örök szellemében! Meddig fart még kenveres pajtás? Homlokodról vér patakzik, a dolmányod szennyes, rongyos, Csal a labanc, re? a noi,iyos. Mire várunk kenyeres pajtás? Lángolnak az udvarházak, Üszköt szórt a sötét ármány- S’rkő minden kapubálvány, Sirathatod kenyeres pajtás. A martalóc kiröhögte Haldokló, vén apád átkát, Wallon zsoldosé a mátkái. Ugye sajog kenyeres pajtás? Ez a sorsod: búivá futni A Garamtó! a Tiszáig. Vakra lordul mindhalálig Az életünk kenyeres pajtás. Ml már többé nem veszthetünk, Se garasunk, se reményünk* Tengünk, fogyunk, félig élünk. Meddig tart még kenyeres pajtás? Egyszer minden jaj-kirobban Förgetegként utoljáraVagy igy vagy úgy, fene bánja — Hát meghalunk kenveres pajtás! ölvedi László. „Senkit se köszöntök káJcposan: nagyon tisztelem ám az emberek parcellás nyugalmát, de néha letegezem az égről a Holdat, ha jegenyésen állok a ,szé!ben.“ Söbesi drámaíróink egyike. (Persze, kevesen vannak Szlovenszkón ilyenek, alig né- gyen-öten.) Ezelőtt két éve vett róla tudomást a színházi világ, amikor a szlovenszkói színtársulat előadta eredeti tip-usu „Félembe- rek“ cimü tragikus játékát, bár a versek kedvelői rnár régebben ismerik nevét és versköteteit („A csönd karján** 1919, „Öklös fo- hász“ 1924). Újabban azonban kinőtt a szlovenszkói helyi keretek közül, mert a külföldi színházi szakértők olyan márkájú aktiak tekintik írásait, hogy azokba érdemes, sőt kifizetődő pénzt belefektetni. Legutóbb egy bécsi színházi ügynökség nem is egy, nem is kettő, hanem egyszerre három kész darabot vásárok meg Sebesből. Szlovenszkói viszonyok között már maga ez az exportképesség is szenzációszámba menő valami. Azonban Sebesi a külső siker mellett, avagy ellenére is valóban tehetség és pedig igen termékeny tehetség. Termékenysége dacára súlyos mondanivalókban gazdag vénáju író. Romantikus. Csöppet sem nyárs<polgá- rias gondolkodású. Tollából bőven buzog a szellemes, fordulatos próza. De a verseiben kicsit sok a próza. Néha egyenesen pályázik rá, hogy szimpla hétköznapi mühelyszavak- lal sőt magyartalan kölcsönszók bespékelé- sével rőkönyitse meg a nyájas nyárspolgári olvasó ízlését. Pedig ő ezt célzatosan, tudattal akarja és csinálja. Nyárspolgári szavakkal kéPT>eszti. el a nyárspolgárt. A stílusával egészen közel akar férkőzni az élethez Ezért szereti a neoprimitivek szavait és szólamjátékát. Erre a külső közelségre már csak azért is kell törekednie, mert írásai rom antikunk és elképzeltetései ro- manticizmusával mindig f öli be lendül a való világnak. A hétköznapi sznriolaságu beszéd mögött mindig van nála valami messzebbi távlatú mélyértelmüség, vagy legalább is egy kis nemes értelemben vett kétértelműség Alakjai szájába szimbolikus beszédet ad. Koldusai, rokkantjai. részegjei, rendőralakja mind művészei a szónak. Ez a fordulatos beszéd adja első darabjának kirakati szépségeit. Erre az élethez közelálló stílusra szédi- tően találó, de megrázóan megkapó példa az a jelenet, amikor a haldokló öngyilkos odavágja a rendőrnek, aki a parancs mindenhatóságáról beszél: „Tiszteltetem azt a parancsot!“ — mire a rendőrből kifakad a megsértet hivatali méltóság fölberzenkedő érzete: ..Hullákkal pedig nem lesz itt tárgyalva !“ De azért művész a művész, még ha torzít is. A torzítás is egyik neme a stilizálásnak. Sebesinek pedig sajátos stílusa van. amit főleg Molnártól. Shawtól és Gorkijtól tanult A legtöbb iró az olyan elemi események előtt, rnint a halál, rendszerint elveszti a stilizáló hidegvérét. Sebesi megőrzi és még az ily jeleneteket is kiaknázza a kesemvésen-szo- moru ősihumor és a szépítő színpadi technika számára. Alakjai azonban, bármennyire egyforma szellemességgel beszélnek is. gondolataikban és cselekvésükben valahogy mégis mindig sajátos egyéni vágányokon haladnak. Mint az Írójuk, ak. az alig észrevehető résztvevő humorán keresztül szereti őket Sebesi nemcsak hangban tud közel férkőzni az élethez, hanem az élet problémáit is közelről kezeli. Alakjai oroszosán el-elböl- cselkednek a kis és nagy őskérdéseken s első darabja ezért olvasva még talán élvezetesebb is, mint színpadon, mert a cselekmény helyen kint inkább a mondanivalók gondolati tartalmába van beágyazva semmint az akarat és testi cselekvés szemnek való képeibe. Sebesit csak általános emberi témák érdeklik. Talán ez a legfőbb magyarázata annak. hogy a szlovenszkói irók között a piacképesek kis csoportjához tartozik,. Sebesi még fiatal, tehát a vivő embere Avasy Sándor, A „Magyar Vasárnap" tért hódit! (Azoknak, akiknek egyenként nem válaszolhatunk) Prága, december 5. Úgy gondoltuk el a „Magyar Vasárna- Pot“, mikor megindult, hogy olyan legyen, mint az a kis szobasarok, ahol olyan jó ülni, könyvvei a kézben és olvasgatni, mert vasárnap van és minden elp.'hent, vagy — nem olvasni, csak elgondo.kodni és öntudatlan szeretet.el simogatni a könyvet, mert könyv és nyugalom: vasárnap. És úgy gondoltuk, hogy a simogatás, a szeretet van olyan ész- revé.len hatalom, hogy néhány hét alatt a könyv megérzése fogalommá sűrűsödik és megszületik az irodalmi öntudat, annak a tudata, hogy van irodalom, hogy az irodalom élet, hogy a szlovenszkói magyar irodalom a kezdet hó- és jégleple alatt él és kikivánko- zik és hogy ez az élet: magyar vasárnap, nyugalom meditáció, eszme: erő! A „Magyar Vasárnap** ezt akarjaÉs azt, hogy a szlovenszkói magyar irók meditációja az újság szárnyán elszánhasson azokba a magyar vasárnapi szobákba, ahol, ha minden eÜpihent, zenévé változhatok, mely belopódzik a szivekbe. A .Magyar Vasár- nap“ embersziveket akar a nagy szociális tenger mélységeiből kihalászni: az irók és a közönség sziveit. Az első sz:vek, az irók és a közönség szivei már megtalálták az utat hozzánk. Le: velek jönnek, üdvözlet, bátorítás. A szlovenszkói magyar irodalom munkásai beálltak közénk és a tömörülésből máris kihajt a virág: módunkban van olyanoknak helyet adni, akik edd'g vagy csak az íróasztal számára írtak, vagy kénytelenek voltak Szlovenszkói sőt a magyar nyelvet elhagyni és a nagy világban menedéket keresni. Röviddel ezelőtt történt, hogy Romain Roiland, a nagy francia iró, a villeneuvi csendben élő emberhalász egy nagy román irót halászott ki a tengerből: Paoais Istrati, a ma 40 éves iró, aki eddig pincér, szobafestő és csavargó volt, aki bejárta a közei és a távoli Keletet és végül minden reményt feladva Nizzában öngyilkossági szándékkal felvágta ereit, egyszerre a „beérkezettek** közt foglal helyet és francia és német nyelven megjelent „Kyra Kyralina** cimü munkája a huszadik k;adást tapossa. Úgy történt, hogy mikor Nizzában behozták a kórházba, zsebében Rohanóhoz címzett levelei találtaik és ovábbitották. Megmentették a életnek és Rohand megmentette az irodalomnakEz a szándéka a „Magyar Vasárnap- nak“, amely szeretné megragadni azokat a kezeket, amelyeknek szükségük van az erős baráti iobbra. Azt akarják, amit Romain Rol- land: túl minden ellentéten seg;tségére akarunk lenni azoknak, akik megérdemlik, hogy megmentsék őket a szlovenszkói magvar irodalomnak hogy legyen, ami lenni akar, mert van létjogosultsága. N. P« Házak Sárból vannak ök is És ruhát hordanak. Játszik velük tél, nyár, Játszik a hold s a nap. Van köztük komor, szelíd, Vidám és mélabus. yan aki sarkon ténferg És van aranykapus. Közéjük kell áilnom, Háznak lennem velük- Álmokat pipálnom, S meglógni a kezük. Megroskadnl lassan, Sóhajtva nagyokat S felsírni az éjben, Ha hull a vakolat Falu Tamás: Rest. Franc. PICIKIIICK American bar eüPlíitt Maohaí'ek ■•iranRaae Wnrlová St®. füsfiranaii nen menü 9.—. 15.— KC 5-ftrai fen minden szombat. »a*droap Chombr*® - Molnár W«*oitfAias Tipvnn«íir>í »‘M«.vrir Jazz
