Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-06 / 277. (1020.) szám
5 /asárnap, december 6. fülfámaű a sziováH fascizmus A sikkasztó beregszászi mér- aök kevesli a félévi börtönt Beregszász, december 5. Érdekes szenzációja van a beregszászi törvényszéknek. A beregszászi erdőkezelö- ség vezetője, Kcsztlán mérnök, aki a pénzkezeléssel is meg volt bízva, a ,rád szerint 50,000 koronát sikkasztott az év elején a rábízott pénzből. A sikkasztásra nem jöttek rá azonnal, de Kesztlán mérnök fényűző és költekező életmódjával gyanút ébresztett. Nemcsak nagyúri igényeit elégítette* ki a -fiatalember, hanem barátainak is szolgálatkészen rendelkezésére állott, ha kölcsönért fordultak hozzá. Az év vége felé a felülvizsgálat alkalmával rájöttek a sikkasztásra és törvényszék elé állították Kesztlánt. A beregszászi törvényszék Kesztlánt sikkasztás vétségében bűnösnek mondotta ki és tekintettel büntetlen előéletére hat havi börtönbüntetésre Ítélte. A közönséges sikkasztási ügyet az tette szokatlanul szenzációssá, hogy Kesztláu mérnök, ahelyett, hogy felebbezést nyújtott volna be a büntetés enyhítésére, saját maga kérte büntetése megszigorítását. Kérelmét érthető csodálkozással vették tudomásul. Pozsony, december 5. A Slovák szombati számában az autonómista szlovák egyetemi hallgatók felhívást intéztek Rozsony város lakosságához, amelyben hivatkozva a novemberi választásokra, felszólítják a lakosságot, hogy a cégfeliratokat, hirdetményeket a legrövidebb időn belül legclsöso* bán helyes szlovák nyelven tegyék közzé. Hangsúlyozzák. hogy respektálják a más nemzetiségek nyelvét, a csehet, magyart cs németet, de kérik, hogy mindenütt első helyen a szlovák nyelv szerepeljen. Nem tűrik ezentúl, hogy a szlovák nyelvet elnyomják s kijelentik, hogy ezt a jogos követelésüket minden megengedett eszközzel keresztiilvlszlk, de ha szükséges, még erős harccal is rákényszerítik, hogy Szlovenszkón hivatalos nyelvként a szlovák nyelv szerepeljen. Pozsony, december 5. A szlovák néppárt hivatalos la.pja vezércikkben foglalkozik a szlovák fascizmussa! és megállapítja, hogy Szlovenszkón a fascizmus eszméje usyanabban az időben került napfényre, mint Olaszországban. Már három évvel ezelőtt, anvkor a szlovák nemzet ügye veszélyeztetve volt s amikor a szlovák néppárt gyűléseit szétverték, a szlovák fiatalság magára öltötte a fekete Inget és megszervezte a lasclzmust. Ezt a fiatal szervezetet azonban Kállay miniszter 1923 augusztus 28-ika után, az emlékezetes holicsi néppárti gyűléssel kapcsolatban feloszlatta. Volt eset, hogy a csendörség erőszakkal támadta meg a fekete ingeseket és bíróság elé állította, őket. Az ifjak engedelmeskedtek a tilalomnak, eltették fekete Ingüket és várták a napot, amikor a szlovenszkói fascizmus eszméje ismét diadalmasan kibonthatja zászlóját. Ez a nap bekövetkezett. A szlovák néppárt november 29-ikl maniíesztációs gyűlésén — írja a lap — megjelentek újból a ml íasc’stáink. Az ifjak ismét felvették fekete ingüket s m ezek reprezentálják a szlovák becsületet és jelleget, ahol megjelennek. őri rend és legyei m van. A Slovák végül követeli, hogy a teljhatalmú miniszter a közrend érd^kébeu vonja vissza tilalmi rendeletét és mindazok a rodobráncok, akik elleti bűnvádi feljelentést tettek amnesztiát kapjanak A szlovák rodobráncok a törvény tiszteletét és a társadalmi rend föntartását tűzték ki célúkul s sokban hasonlítanak az olasz fascistákhoz. ü reform diósba a szellemi fejlődés és leüti boldogság szoWalábaD Szilassy Béla iőgondnok beszéde a dunánlnn°ml reiormátus egyházkerület pozsonyi közgyűlésén A határlakók két helyen adózzanak! Pozsony, december 5. (Saját tudósítónktól.) Kégl Elemér nagy- csaíomial földbirtokosnak az a különös szerencse jutott osztályrészül a sors és Trianon kegyes jóvoltából, hogy földbirtokának egyik része Csehszlovákiában, másik (a kisebbik rész) pedig Magyarorszgon van. Ismeretes, hogy a határmenü lakosok esztendők óta micsoda vexaturá-kat kénytelenek elszenvedni Egy ilyen kirívó eset történt most ismét Kégl földbirtokossal. Kégli a magyar oldalon lévő földje megművelésére az ősszel egy Ford-íéle szántó- gépet vett. Valahogyan megtudta ezt az ár- gusszemü csehszlovák finánc, aki félszemmel, úgy látszik, az Ipoly túlsó partjára is átlát és feljelentette Kégl földbirtokost. A pozsonyi vezérpénzügyigazgatóság erre bevonatta a földbirtokos kishatárforgalmi igazolványát. Vagyis Kégltől megvonták azt a kedvezményt, hogy ezentúl földje megművelésének ellenőrzésére átmehessen Magyarországra. A vezérpénzügyigazgatóság azt kívánja most Kégltől, hogy a Ford szántógépet vámoltassa el csehszlovák terü'eten is és csak ezen feltétel mellett adja vissza neki a régi átlé- fépés! kedvezményt. Kégl a furcsa okoskodás ellen most fel- folyamodással szeretne élni, de a vezérpénzügyigazgatóság hajthatatlan. _______ A duná-irnneni református egyházkerület e napokban tartotta Pozsonyban közgyűlését, melyről a P. M. H. már röviden hírt adott. A gyűlésen Szilassy Béla főgondnok nagyjelentőségű beszédben foglalkozott a református egyház mai helyzetével és feladataival. A nagy hatást tett beszédből közöljük a következő részeket: — Szlovenszkói református egyházunk hosszú, aggodalmas és küzdelmekkel teljes évek után, jövőjébe vetett törhetetlen hittel és istenbe vetett mélységes bizalommal ez évben megindítja lelkészképző szakoktatását. Bartók Béla püspök és Sörös Béla tanácsbiró válilain nyugszik ez intézményünk terhe; református híveink lelkesedése könnyítse számukra annak hordozását. A szeptemberben tartott egyetemes kon ven ti ülés életre hiv.a református irodalmi társaságunkat és életbe léptette a belmisszió és egyházfegyelemre szóló VIII. zsinati törvénycikket. Mindez intézkedések hathatós támogatói leendőnek azon örvendetes lelki megmozdulásnak, mely — Istennek legyen hála — ogész magyar református egyházunkban érezteti hatását. — Református egyházunk osztozik a csehszlovák államba sorolt magyarság sorsában, melynek trag:kumát növeli azon indokolatlan bizalmatlanság és idegenkedés, mely- lyefl azok az állami funkcionáriusok viseltetnek irányunkban, kiknek a közvetlen érintkezés és közös múlt alapján ismerrr kellene bennünket. Ezeknek tudniuk kell, hogy egyházunk a történelmi fejlődés folyamán jellegében nemzeti egyházzá alakult ki és nem különíthető el a magyar nemzettől; tudniok kell, hogy a szlovenszkói református egyház lényegében magyar egyház és ha vannak is keleten kisebb számban szlovák gyülekezet-k, ezek nem a magyar elr nyomás alatt szenvedtek, hanem inkább az idők folyamán eltótosodott magyar gyülekezetekből lettek, amely gyülekezeteknek saját nyelvükön való lelki gondozását a magyar református egyház mindig szivén viselte. Ezen közöttünk élő és velünk egy történelmi múltból származó állami funkcionáriusoknak lenne hivatása egyházunk múltját és sajátos nemzeti jellegét azokkal a magasabb állami közegekkel megismertetni, akik a prágai minisztériumokban egyházunk ügyeivel és főleg zsinati törvényeinkkel köteles- ségszerüen foglalkoznak. Ezek más történ Imi tradviókbó! és más áiiamkeretekbö! nővén ki. nem ismerhetnek bennünket és ezért más ideológ'ából indulva ki. mást látnak bennünk és törekvéseinkben, mint a régi államkeretek között: azoknak az állampolgároknak, akik a mi református egyházunkhoz tartoznak, szellemi fejlődését és Hki boldogságát szolgálni és ezek segriségévd e földi életüket is szebbé és gazdagabbá tenni. Ezen cél elérésére szükségünk van mozgási szabadságunkra, önkormányzati lehetőségeinkre és azon állami forrásokból származó anyagi eszközökre, melyekhez való jogaink történelmi múltúnkon alapulnak. Azon visszásságok, melyek egyházunk és az államkormányzat közötti viszonlyatokban észlelhetők, ezen történelmi múltúnkon alapuló jogaink meg nem értéséből származnak. Ezekre vezetendő vissza az ez évi márciusi konventi határozat félreértése a kormányzat részéről, mely határozat po- d:g egynes folyománya történelmi autonómiánknak. — Egyházunk érdeke a mai viszonyok között megkívánja, hogy funkcionáriusai foglalkozzanak a politikával, de csak olyképpen, hogy egy akarattal lépjünk fel, mert széíforgácsolódva soha sehol el nem érhetünk eredményt. — Külföldi kapcsolataink .ápolása állandó gondoskodásunk tárgyát kell hogy képezze. N mcsak a személyes érintkezés révén, hanem Írásbeli közlemények utján is, melyek jelentősebb külföldi szakfolyó'ra- tokban tájékoztathatnák hit testvéreiket itteni életviszonyaink és törekvéseink felől. Teológiáink felállítása élénk érdeklődést váltott ki a külföldön, kívánatos lenne ennek ébren- artása a szellemi kapcsolat további kiszélesítése által. Sajnálattal kell rámutatnom, hogy sem a magyarországi, sem az erdélyi református egyházi körökkel n'ncsen meg az a szellemi kapcsolat, mely természetes volna a közös múltú és egy nyelvű egyházak között. Nem állhatja útját semmilyen gyanú a mi egyházaink anyagi exisztenciájának biztosítására az összes korábbi évek alatt az állami költségvetésben felvett államsegélyek kiutalásának. Úgyszintén az állampolgárság végleges rendezésének. Mindkettő gyökeres és gyors orvoslást követel, a mi egyházi tisztviselőink eleget sínylették már ezek rendszertelensége miatt. A konventi elnökség részéről legújabban megtett lépés bár színén a megaláztatás újabb fázisa, de végre talán már az utolsó, amely után már az ígéretek beváltásának kell következni. Szeretném, ha a legközelebbi alkalommal azt jelenthetném, hogy az ige itt is ■estté vált. A pozsonyi Toldy-Kör Pozsony-cíklusá- nak harmadik és utolsó estje december 13-án, vasárnap este 6 órakor lesz ingyenes belépéssel a Primáspalöta tükörtermében. A műsor a következő; Albrecht Sándor zenetanár méltatja Bartók Bélát és Dohnányi Ernőt, Szép Ilonka zongoraművésznő Bartók és Dohnányi darabokat játszik. Neumann T:bor dr. elszavalja Reviczky Gyulának „A pozsonyi ligetben4* * és Gyóni Gézának „Hajnalban a perronon“ cimü költeményét. Weyde Gizella dr. vetített képes-előadást tart „A pozsonyi építészet a XVII. és XVIII. százád- ban“ címmel. Jankovics Marcell dr., a Toldy- Kör elnöke, berekeszti a Pozsony-ciklust. cogtak többé, mert Zörgő az utóbbi időben olyan ideges lett, mint egy házizsarnok ... Az ablak alatt pedig beriasztott vlhorászó, fekete pofával a mumus, a fertály! A fertály! Mert ha törik szakad a következő fertályon emelt fejjel kell állnia Zilzer János elé ... ö tudja, meddig nyújtózhat és ha rossz idő is jár a lukas nadrágokra, 5 mégis kiverekszi magának a házat . . . Máir nem a régi kedvtelő szemmel nézte a rózsaszín falu szörnyet. Valami hívogató, incselkedő szörny ült benne, ami blztatgatta is kinevette egyszerre és folyton bírókra hívta, össze- harapta a fogait, ha nézte és sokszor menekült előle. A szomszédok — hiába a legtitkoltabb baj is szárny! kap — félrehúzott függönyök mögül lesték, milyen különös dolgok történnek éjsza- kánta a „háziúrnál11. Ejfél tájban — mint a tolvaj — úgy lopta ki Zörgö saját házából a bútordarabokat egymás után. Lábanyött az ócska ágyaknak, sifonérnak, komotnak, hogy sovány pénzecskévé változzon a fertály örökké üres gyomrába. A bádog persely mohón nyelte a pénzt, halvány cinkelése vigyorogva fényiéit a petróleumlámpánál, mikor a lefüggönyözött ablaku szobában, már csaknem egyedül maradt a padlóra fektetett szalmazsákokkal Az asszonyka ott feküdt a földön, kínjában összeharapta a száját, de amikor Zörgö ölre fogva cipelte a régi bútorokat a fájdalom szisszenvén felül mégis fájdalmas szóval biztathatta: — Pszt . . . vigyázz . . . nehogy a lakók meghallják . . . Am -nincs olyan függöny, amely eltakarja az utat a csufondáros szemek előtt és a baj szekerének zörrenését, még a legtávolabbi házban is meghallják. És másnap,^ mikor az izralita lakó megint az udvar közepére löttylntette a lavórt és az asszonyka büszkeségének utolsó roncsával figyelmeztette a Zörgő ház rendjére, a mocskos szájú félkézre eresztette a lavórt és úgy nyelvelt vissza, hogy héthatárban is meghallhatták: — Nézd a rongyosát ... A „háziúr14 . . . Es még egy ágyuk sincsen . . . * Megjött a legújabb Zörgő csemete is, újólag Zilzer volt a koma, aki már restclte elutasítani a megtiszteltetést. De már el se jött a keresztelőre, a szalmazsákokat hiába díszítették fel ez alkalomra, csak a nyájas asszonykát küldte el, az is csak estefelé kukkantott be és egy batyu eleséget hozott mögötte a cseléd. De máris tovább sietett: — Sok szerencsét kíván az uram, Zilzer János, de másfitt akadt dolga. — Végig se nézett a sivár szobákon, csak sóhajtott cs ellibegett Zörgő konok reményére ezeu az ünnepélyes estén szakadt rá a bizonyosság, hogy végérvényesen kegyvesztett lett. Nem Ls tolt pár nap Zilzer János személyes jelenlétével tisztelte meg a Zörgő ház udvarát. Egy kövér lókupec nézegette mögölte a házat., szigorú szemmel méregetve, mint a kehes lovat. Alkudozás közben a gazdag koma meg is feledkezett, hogy bekopogtasson a műhely ajtaján. Zörgö csak az ajtó mögött fülelve elszorult szívvel hallgatta, mint prédába az ő bálványozott házát. Az a hivatalos hangú levél már nem is lepte meg, ami pár nap múlva követte a hideg vizitet: . . .miután kötelezettségeinek nern tudott a szerződésünk értelmében megfelelni, a házat kénytelen voltam Qáspá; József lónagykereskedönek eladni. Tisztelettel: Zilzer János. Zörgőn valami halálos lethargta vett erőt. Mintha valami erős madár elrepült volna lelkérő1 a nehéz gonddal. Valami homályos és zavart rögeszme azt súgta a fülébe, hogy kint várja a fertály, utolsó birkózásra ... és csak keserűen kacagott Megtöltötte a csibukot és kiállt a csendes tornácra . . . Nézte a házat ... a hűtlen és hálátlan szörnyeteget . . . amely ágyakat és ko- rnotot ropogtat fogai között, nyurga gyermekeinek vérét szívja hozzá és nagyot kacag közben: — Sohase leszek a tiéd, te kódns! Aztán elkövetkezett az uj fertály is, amely néni hordott gondokat a batyujában. Novemberi hűvös szél seperte végig a göröngyös udvart, amin már a vastag lókupec Intézkedett. A csupasz falu szobában ott állt nek'öltözöt- ten a Zörgö család. A gyerekeken vékonydongáju rongyok az aszonyka rongyokba bugyolált csemetével a karján . . . Neru kellett kézikocsi se . . A szalmazsákoknak Ls uj gazdájuk akadt . . Csak a perselv maradt meg . . . Zörgö kabátja zsebébe csúsztatta az egyetlen bútordarabot: — Hátha még szükség lesz rá valamikor . . így indultak neki a kálvárlás udvarnak. Ám a lakókban is megbékélt a csúfolódás . . . Hiszen nem háziúr többif a koldus szabó . . . Csak nyelves cukorkáskofa próbálkozott meg egy kigyócsipéssel: — Tán uj házat vettek, Zőrgőné asszony, oda költöznek? Kint a rázsaszinfalu szörnyeteg előtt még egyszer megállt a hajótörött család. Utolsó, búcsúzó pillantással simogatták meg. Nem haragudtak rá. inkább megbocsájtották hidegségét és közönyét, hogy nem viszonozta szerelmüket. Az örökké sütkérező borbély még az átelleni járdára Is átkisérte őket. Szótlanul szekundált. ahogy Zörgő visszafordult a gyerekek sorfala mögött és kövér könnyeit elkente a piros zsebkendővel. Csak a búcsúnál érezte szükségesnek, hogy érdeklődéssel enyhítsen a fájdalmon: — Aztán hova mennek ilyen időben. Zörgő mester? _ A szabó már csak félénk fél pillantással néze tt vissza a szörnyetegre. _ Falura . . . sóhajtotta ... — nem tudnék it t maradni . . Nem tudnék ránézni többet . . hogy más kornandírozzon abban, ami az enyetti volt ... A szivem megszakadna bólé. — Hát a falun job lesz? _ Talán megsegít az Isten . . . hogy saját házamig vihelem ... Karonfogta az asszonykát és megindult uj bizonytalanságok és uj házak felé. 4 mm® m m m mmt rppM IM." I-Jf keseríivfiz II -V"«". ^ wmmwn K fi - főin P T -Í-4Ö 8 8 r# HITIBE az elrontott gyomrot 2—3 óra ff (3 ók fél decieó kis SlvegeUben *s aiinmiUinAUDK-ieiB aLpjl alatt teljesen rendbehozza. •• mely 2—3-szori használatra elegendő. Megrendelhető Schmidthauer Laios, a források tula/donosánál is Komárno (Komáromé — Ár’es*vxék ísméte'adőknak kívánatra hermenWe.
