Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-25 / 292. (1035.) szám
VffK WMTOT! 2ST ■ Tarpa az októberi forradalomban Egy beregi kuruc község köztársasági politikája — a szabad királyválasztás alapján — A szabadság érdekében agyonverték a jegyzőt és a csendőrt — Bonyodalmak a zsidó kicserélése körül — Reminiszcenciák 2© a hivatalodba. Azok az akták! Polcosán, a kis sánta íróasztalon. A kiült szalmaszéked! A porzós, fa tintatartód! Egy pipa.-. Féltem tőled. Borzasztóan tiszteltelek; mint amikor még az iskolába jártam és vártál haza a bizonyítvánnyal. Aztán feltetted a cvikkeredet j és végignéztél; — Hát. amice, hogy állunk a ! tanulmányainkkal? Hát csak igy előre, szor- ! galmasan — — Nekünk hivatalnok-apáknak voltak : már ilyen kifejezéseink. — Tudom, én is. — De azért szólhattál voína! Legalább i aztán. Később.. — Egyszer már majdnem... \ — Tudom. Hajnalban volt.-. I*— Az utcán. — Virágoztak a fák... *— Tavasz volt. És nagyon korán siet- ; tem a hivatalba. Restanciáim voltak... — Én is siettem. Haza, aludni... — Igen, igen, a kalapod félrecsapva .. — Egymásba ütőd tünk. A szemed ne- , vetett... \ — Megálltunk — — Kezet fogtunk, — kezét csókolom. — Szervusz. — Zavarba jöttem. A karod alá akartam nyúlni, hogy gyere, most azonnal gyere, korhely'Ievesre, vagy a szigetre, virágoznak a fák. ébred a város, rigók fütyülnek, ne menj a hivatalba .......a hivatalba tetszik m enni?...“ De csak álltái — zavarban, megmerevedve, már indulóban. Tetszik. Épp : hogy annyit mondtál; — Hát, amice? Hogy állunk a... tanulmányainkkal? Csak igy előre, szorgalmasán... — És bólogatva, peckesen elindultál megint. Nem is haragudtál. Mint a teve, himbálva a karavánban... És jöttek napok, hetek, esztendők aztán ... egy asztalnál ültünk, egy födél alatt éltünk, de... sohasem találkoztunk! — Sohasem? Jó! emlékezzél! — Egyszer... mégis. A ravatalodnál. Felzokogtam, hogy hányszor akartam szólni neked! Beszélgetni veled. De most már késő. Hiába minden! Szegény, szegény, jó ember— Mennek, mennek igy egymás mellett... Az emberek. Barátok, házaspárok, szülők és gyermekek — aztán egyszerre késő már minden. Összeesik. Ember, család, hivatal, élet. — Senki sem szól többet egymáshoz. És dugdossák a kis pénzecskéiket egymás előtt... És belőled mi lett? —• Hivatalnok. Rendes hivatalnok, atyám. Ami te voltál! Már korán kelek, rendesen fekszem. Akták az asztalon. Tarka kantárokban. Fatlntatartó... De a revolver a zsebemben. — Szegény. Kis fiam — — Néha ki-kimaradok azért. A régi éjszakába. De már fekete, halott. A régi az elhagyott. Néha megint Iábirjjhegyen surranok a lakásba. Csalom magam. Hogy élünk. Tetőled félek... De bizony csak pontosan, rendesen, becsületesen élek... Nyomorultul. Korán kelek. Halott vagyok ... 3. Megálltunk a ködben, aki mondta, elhallgatott, Ki erre, ki arra, bucsuzkodtunk •.. — Mért mondta el — gondoltam — ezt a különös históriát! Mért adta most ezt a féltett, családi ereklyét a magányos férfiszo- moruságok félórájában? Mért bízta emlékét ránk, akiknek félórája még az otthonát sem mutatta volna meg. Mért mondta el? — Mért? — kérdezte a szemem egyikünktől. Valamelyikünktől a sorban. — Én nem, — mondta annak a szeme... \ — Én se. — mondta hangosan a másik. — Hát bizony, hogy •.. úgy van az, fiuk! — Úgy, úgy, no szervusz! — Szervusz. Mint mikor két ember messziről, hirtelen köszön egymásnak. Azfán tovább siet. Ki is volt ez? Egyikük se tudja. Talán te, vagy az, vagy valaki... Ki? Bizonyosan, egész bizonyosan senki se tudja. Csak ők ketten örülnek már, hogy nem ismerik egymástDe még elköszönnek. Idegenül. És továbbmennek... A ködben mennek^ _______________________________ Ic arcBCSCBEiigí HŰBÉRI J. E. Pozsomy — flratlslava A régi Beteg vármegye déli részén, ma a trianoni határon belül, Beregszász város és a Tisza között épült Mezőtarpa, mint röviden mondják: Tarpa nagyközség. Híres hely. Lakói magukat minden más községeknél különbeknek tartó, vaslagnyaku, kurucszivü, kálvinista kemény magyarok, kik egy kis parázs verekedéstől soha sem riadnak vissza s legényért nem menn.k a szomszédba. Templomukat a Báthoryak építették. Odavalósi volt a hírneves Esze Tamás is, Rákóczi szabadságküzdeJmének megindítója és Rákóczinak leghübb ezredes kapitánya. O gyújtotta szavával lángra annakidején tícreget és vitézkedését gyakorta érezték meg keserűen a h.t- vány labancok. Büszke is volt mindig Tarpa Esze Tamásra, kinek gyászos halála után Rákóczi, a vitézlő fejedelem, Tarpa lakosait minden jobbágyi tehertől felmentette, a hajdúkéval egyenlő jogokban részesítette és a tarpai kap.- tányságot a nemes Esze-familia részére adta mindaddig, miglen arra alkalmatos személy azon nemes nemzetségben találtatott. Nem is csoda aztán, ha ilyen nagy megtiszteltetés után Tarpa nem felejtette el Rákóczi emlékét és leghívebb községe volt a bujdosóvá lett fejedelemnek. Visz- szavárták azóta is mindig Rákóczi korát és dicsőségét, hogy ismét szabad kurucok lehessenek, hogy a kutya labanc ne uralkodjon felettük, hogy az egész dicső s nemes magyar nemzet visszaszerezze régi híres szabadságát. A tar- paiak sohasem szerették az osztrák császárt, hiába volt az magyar királyi Az ellenzékkel tartottak mindig, soha kormánypárti jelöltre nem szavaztak és harcoltak keményen a megy egy ü- léseken is, pedig a nagy Gulácsy alispán, a beregi Tisza is fajtájuk, tiszaháti kemény magyar vala. (Dehát az acél is csak akkor peng és akkor szikrázik igazán, ha acéllal csap össze.) Nem volt olyan kormány a múltban, melyet a tarpaiak pártoltak vagy támogattak volna. Azaz, hogy egyszer mégis csak megtörtént biz az, hogy a tarpaiak is kormánypártiak lettek. Keserűen bánták meg később, későn. A világháború után, melyben a tarpai kurucok is igen vitézkedtek, bár a géppuskát nem találták olyan jóhasználatosnak, mint a fokost, bekövetkezett a forradalom, a Károlyi-ko.szak és megtörtént az orsztrákoktól az elszakadás. Hej, ennek aztán nagyon is megörültek a tarpai magyarok, kik azt hitték, hogy a Rákócziik dicső kora jön most ismét közénk vissza. Igaz ugyan, hogy a Károlyi név nem volt jó emlékezetű előttük, mert hiszen éppen Károlyi egyik ősapja verte szét Dolháná.1 Esze Tamás első ku- rucait, a szegény beregi, ugocsai, máramarosi magyar s rutén népet és az volt az oka, hogy a nagymajtényi síkon letörött a zászló, de hát mindezt elfelejtették volna, ha az ivadék Károlyi helyesen vezeti az országot, a magyar nemzetet. 1918 november első napjaiban nagy volt a vigasság, nagy volt a szabadság' Tarpin. Rögtön agyonütötték a jegyzőt, megö'tek egy csendőrt és csak egy csepp hijja volt annak, hogy a falubeli zsidónak Is ilyesbaja nem lett. Megcsinálták Tarpán hamarosan a nemzeti tanácsot is, melyet „közép“ nemzeti tanácsnak neveztek el, mivel hát hogy a tivadari az övéknél kisebb, a megyeszékhelyi, beregszászi pediglen nagyobb volt. Mikor aztán a szabadságnak és a köztársaság rendjének megfelelően mindeneket igy elvégeztek, elrendeztek és eképpeu berendezkedtek, összeült a tarpai közép nemzeti tanács nagy tanácskozásra és a következőképpen írták meg az írást a beregszászi nemzeti tanácshoz: — Tekintetes legfőbb és legfelsőbb beregszászi nemzeti tanács! Mi tarpai közép nemzeti tanácsbeliek ammondók vagyunk, adassék hála a na’gykegyelmességii jó Istennek, hogy a mostani jó és szabadságos köz- társasági időket megjönni engedte. Mi, tarpai, mindig kuruc magyarok, kik jó hívei vagyunk a köztársaságnak, már megcsekked- tiik mindazt, amiket kellett és amiket helyesnek véleményeztünk, hogy a? egész magyar nemzetnek és nekünk szabadságunk legyen. Bölcsességgel dolgozik a tarpai közép nemzeti tanács. Agyonverték a jegyzőt, megöltek egy csendőrt, ki nagy akadálya volt a szabadságnak, a zsidónak egyelőre, anűg más itt nem lesz, békességet adtunk. M;nd- ezeket tudatjuk megírva a tekintetes legfőbb és legfelsőbb nemzeti tanáccsal, hogy ö'iilje- nek ennek folytán Beregszászban is. R"mM- jük, hogy a beregszászi legfőbb és legfelsőbb nemzeti tanács velünk egy álla.podásbnn van és ugyanígy cselekedett. Mégegyeszer mondjuk, hogy hála legyen a mennybéli Istennek azért, hogy ránk köszöntötte a régen megvárt szabadság napját. Nagy a mi boldogságunk, vigasságunk és igest őrülünk annak, hogy Magyarországból köztársaság lett, mert ezáltal a vitéz és nemes magyar nemzet visszaszerezte a labanc osztrákok által hosz- szu idők előtt elrabolt — szabad királyválasztó jogát! Elképzelhető, hogy a beregszászi nemzeti tanács mily örömmel vette tudomásul a tarpa'ak megírását. A levélre azonban e'felejtettck váh- szolni és a tarpai közép nemzeti tanács nemsokára isrrrtt beirt, hogy a nagy szabadságnak és a szabad királyválasztásig fennálló köz^^s,"Ságnak érdeke azt kivánja, miszerint cserélt "ssók fel az egrtsz tarpai csendőrőrs, mert ha a beregszászi legfőbb és legfelsőbb nemzeti tanács nem intézkedik a kicserélés irányában, akkor bizony a többi csendőrt is agyonverik. Intézkedett is azonnal, ismerve a tarpaiak ilyen irányú, hirtelen cselekvési készségét, a beregszászi nemzeti tanács, a régi csendőrök helyébe újakat küldött a tarpai közóhaj és konszolidáció, továbbá a köztársaság jó rendjének érdekében a beregszászi csendőrparancsnokság. Tarpa azonban egy pár nap múlva Ismét küldött be írást, mely eképp-.i szólt: — Tekintetes legfőbb és legfelsőbb nemzeti tanács! Áldás, békesség, köztársaság legyen mindnyájunknak és olyan rend, miként az itt Tarpán vagyon. Igen megköszönjük a bölcs intézkedést, hogy a csendőröket kicserélték a közrendnek biztosítására. Most már rend van mindenképpen, mert parancsolunk a csendőröknek, azonban mi magunk, a tarpai közép nemzeti tanácsbeliek arra kérjük a tekintetes legfőbb és legfelsőbb nemzeti tanácsot, hogy ha már a csend árokét kicserélték, cseréljék ki a falu zsidóját is. Ha ez meg nem történik, hát baj lesz a zsidónak, mert a közkivánság a mostani zsidó kitakarítását és egy uj, jobb zsidó idehozatalát követeli. Tisztesség ne essék, kívánjuk kérésünk teljesítését, mielőtt a mostani zsidónak baja esne, vagy megesne nemes Tarpávai az a hiba és csúfság, hogy zsidó hijjával marad. Nagy bizonyossággal tudjuk, hogy beterjesztésünknek és kérésünknek meg fognak örvendezni és eleget fognak tenni Beregszászban. Minden jókat kívánunk és kérdjük, mikor lesz már meg a köztársaságban a szabad király- választás? Ez a beterjesztés már nagyobb gondot okozott a beregszászi nemzeti tanácsnak, mert hát a csendőrséget könnyű volt kicserélni, a zsidó- cserélés bajosabb. Hosszú fejtörés után kiküldték Tarpa:a a legfőbb és legfttsőb nemzeti tanács nevében a Kossuth-szakállu Boráky dr.-t, hegy szanálja a zsidóügyet, beszéljen a tarpai kurucokkal a zsidó megmaradására. Hiába volt azonban, minden ékesszólása a kiküldöttnek a tarpai közép nemzeti tanács előtt. A tarpaiak csak azt hangoztatták: vigyék ki. cseréljék ki a zsidót, mert baj lesz. Végre a kikü.dötr népgyü- lés elé vitte a dolgot és a gyűlésen eképpen szólott: — Tisztelt polgártársak! Nemes tarpai magyarok! A beregszászi nemzeti tanács általam köszönteti e derék hely nagyjait és kicsinyeit és mindig szívesen gondol arra, hogy Tarpa már mennyi mindent tett a köztársaságért annak szép rendjéért és azért hogy az átkos emlékű, labanc osztrák világ újból ránk ne jöhessen. A beregszászi nemzeti tanács mindig őrömmel teljesítette a tarpai közép nemzeti tanács derék kívánságait, a csendőröket kicseréltette és most engem azért küldött ki, hogy a zsidóügyben intézkedjünk. Örülünk e kérésnek is, szívesen teszünk annak eleget és semmiesetre sem akarja a beregszászi nemzeti tanács sem, hogy a híres Tarpa zsidó nélkül maradva szégyenkezzen. Mielőtt azonban a mostani zsidót kivinnök a határra, megmondom őszintén, hogy a mostani tarpai zsidó a legderekabb és legjobb egész Be- regben. Ennél jobb zsidót nem tudunk küldeni, hanem csak rosszabbat. Erről felvilágosítva a tisztelt hallgató polgárságot, kérdem tehát, hogy miként határoz a nemes összegyűlt közönség a zsidóról? Én, amit mondtam, megmondtam és az igazságot szóltam. Nagy csendesség támadt ezekre a szavakra és nagy gondolkozás. Nemsokára azonban innen is, onnan is hümmögés hallatszik: hátha ez a zsidó a legjobb, akkoi vigyázni kell... akkor gondolkozni kell. Nagy töprengésben voltak a közép nemzeti tanácsbeliek is, kik íélrehuzódva tanakodtak a dolgok ilyetén állása miatt. Hosszú tanácskozás után aztán a tanács elnöke igy szólott: — Tekintetes kiküldötte a legfőbb és legfelsőbb beregszászi nemzeti tanácsnak! Nagy meggondolással hallottuk a mondottakat és ha csakugyan úgy áll az igazság, amint kimondotta, akkor mi hát úgy végeztünk ingunk között, liogv ha hát messze vidéken a mi zsidónk a legjobb zsidó, akkor nem bántjuk és nem bánjuk, maradják itt, nem viszik ki a határra, nem bántják a népek, nem lesz semmi bántódása. Egyebekben igen köszönjük szives magyarázását. Úgy is volt. Attól kezdve sem a jegyző, sem a csendőrök, sein a zsidó miStt nem volt baj Tarpán. De azért megnyugvás nem lett, mert az igazi szabad köztársaság nem sokáig tartott, a szabad királyválasztást meg a magyar királyi köztársaság csak nem akarta kiírni, hanem mindenféle városi jött-mentek, kik Tarpára is sűrűn kijártak, még azt kiabálták, hogy nem is kell király, hogy többet már nem is lesz magyar király. Ez aztán sehogy sem ment a fejükbe a tarpai kurucoknak. kiknek, ha már király nem volt, legalább fejedelem kellett. El is határozták, hogy utána járnak a dolgok miként állásán *k annál is inkább, mert abban az időben az országot is kezdték már szétszedni és ezt Igazán nőm akarták szótlanul tűrni a tarpaiak. Azt látták és úgy véleményezték, hogy valamiben hibázik a köztársaság. Hogy utána járjanak a dolgoknak, arra éppen jött is kedvező alkalom. Olvasták, hogy Károlyi Mihály nagygyűlést fog tartani SzatmárPénfek, december 25. németiben a székely katonáknak, kiknek szinten nem tetszettek a dolgok, ők is igen féltették határaikat. A gyűlésre a tarpaiak kiküldötték a maguk embereit, hogy hadd hallják annak a Károlyinak a szavát és hadd tudják hát meg, mi lesz már?! A gyűlésen a tarpaiak igen erősen figyelték a szót, de bizony nem sokat értettek abból. Nem tudták, ml az a pacifizmus, amit Ká.olyi olyannyira emleget, akkor ám igen megharagudtak a székelyekkel együtt, mikor azt halló ták, hogy nem kell védelmezni az országot az ellenség ellen, hogy nem fogiák védelmezni az országot, jöjjön be az, aki akar, mert az erőszaknak engedni kell és majd a párisi nagyurak úgyis kiparancsolják a bejötteket. Ekkor felzudultak, de majd lecsendesedtek és ismét figyelni ke^dt k a beszélőt, ki az ország jövő berendezéséről kezdett szólani. Ezt sem igen értették, unni kezdték a sok szót és felállott az egyik tarpai kiküldött nagy tisztességgel a következőképpen szólva: — Tisztelt és méltóságos gróf ur! Hát hallgattuk a sok mindent, amit szólni tetszett, de mindent nem értettünk meg, mert sok ideg ínséget mondott. Nekünk már sok időnk nincs. Haza kell mennünk, de mivel az otthoniak ig.n ránk bizták, tisztelettel kérdem a köztársasági elnök urat, mondja meg nekünk, hogy otthon is bemondhassuk, mert nagyon várják, mikor lesz mán a szabad királyválasztás? Hogy a kérdésnek milyen hatása volt s milyen következménye lett, arról jobb nem beszélni. A düh bujával ballagtak haza a tarpaiak ki- , küldöttei. Nemsokára aztán jöttek a románok ... R. Vozáry Aladár. Vasárnap délután... Cikk-cikk Ne tessék félni. Nem holmi ide irt, oda irt cikkről van szó, hanem mindkét nembeli fiatalság; vasárnap délutáni, esetleg koraesti játékáról. Történik pedig ez a következőképpen: Libasorban egymás mögé állnak a fiatalok. Az egyik rákezdi a kiabálást: cikk, ckk! Az első kiszalad a sorból, az utánajövönek meg kell fognia. Amelyik az ügyetlenebb, az hátrább kerül a sorban. Az egészben nincs semmi érdekes, legfeljebb, ha legényke „körülnyalábolja“ a lányt és sikongatást erőszakoló cs:kiandozá- sok között megcsókolgatja. Érmek a csóknak a képletét sikerült •meghatároznom: CdK®9. Magyarul az egészet. A játék órákig is eltart. Leginkább addig, amíg a fiatalok lehűltek. Aztán kezdőd;k a kettesben való cikk-c:kkezés a házacskákban. Most azt kérdezem, mit érdemesebb cselekedni. egymásután két cikket leírni, avagy egymásután kétszer kimondani ezt a szót: cikk? Az egyikkel esetleg kettős honorárium (és esetleg kettős harag) a másikkal kettős boldogság jár együttMost melyiket érdemesebb választani? Furcsa ez az oskola A templom körül visszamaradnak a beszélgető csoportok. Itt mindenféle letárgyaltatok. Legújabban az iskola kerül szóba, mert ezer koronát kell adni a taneszközökre. Nem nagy összeg, talán ott lapul már valahol a közös Wertheim fenekén, de Jóska bácsi elégedetlenkedik. — Nem teccik má‘ nekem sehogyan se az oskola. — Mér* no? — kérdi Pálinkás Mátyás. : — Hát sehogyan se van. Még, hogy cserebogarakért, meg henyókért dobáljuk ki a pénzt! No! Pálinkás Mátyás ráhagyja: — Bion. Osztén, lássa a pálinka korona ötven. — Az. Az oskolára meg adjuk a pénzt! Én nem adok egy huncut grajcárt se! Az én pén- zemér nem tanul akárki fa! Maj‘ meg én fizessem a kódisok gyerekeit! Ollyan nincs! Mátyás tüzbe jön. Félreköp: — Ollyan nincs. Aki nem bírja, ne tani- , tassa a gyerekeit. — Még má‘ a tanító is uradzan' akar. — ' Elégedetlenkedik Jóska bá‘ — Nagyobbra fogia má‘ tartani magát, mint a tisztelendő ur. Kár neki is a nagy fizetés... • Bólogatnak. Egymásra tekintenek- Meg- ; értően. f Végszó Szegény magyar népem! Aki vasárnapi , pihenésedet öntudatlan arra használod fel, > hogy azt üssed, aki egész héten veled együtt dolgozik. Aki csak azt tudod szeretni, aki megtépáz, megsanyargat. Azért nem tud a gyereked, ha felnő, egyebet a cikk-cikkezés- nél és a korai szerelemnél. Me. t nem hccsü- j löd meg azt, aki neked é! a falun, aki téged j szeretne elől látni a messze jövendőben... ^ .............. Farkas István.
