Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-25 / 292. (1035.) szám
Péntek, december 25. Dráma! sikerek — de késik a nagy magyar regény Uj epikus költészet hajnalán — Magyar memoárok A P. M. H. részére irta; Káilay Miklós. 24 — Tudom már, kis lányom. Tavaly . . . — Igen tavaly. Szilveszter éjszakáján. Az utolsó éjszakám a földön. A királynő gondokba mélyedt Homlokát ösz- szeráncolta, mintha emlékei között kutatna. — Talárt csak nem? — habozott. — Vagy csakugyan te volnál? Az a kis gyufaárus leány, aki megfagyott. Akiről Andersen, a földi angyalok mesemondója, azt a megható karácsonyi mesét irta .... A kisleány szomorúan mosolygott: — Az bizony én vagyok. De fájdalom, az egy csöppet sem mese, amit Andersen irt rólam. Nagyon is gyötrelmes, igaz történet. A királynő csöngetett. Ajtajának fehér hó- kárpitja széjjeltárult. A soros őrangyal lépett be. — Parancsolsz, felséges királynő? A királynő intett. Az angyalok mennyei nyelvén, amit a kis gyufaárus leány még nem ért rá megtanulni, halkan valamit mondott, miközben a kisleányra mutatott. Az őrangyal kisuhant a szobából. De néhány perc múlva nagy csengés-bon- gás verte föl a környéket. A kárpitajtó előtt aranyos fenyőgallybólösszerótt szánkó állott meg. Pajta fölhalmozva a karácsonyi ajándékok dúsan változatos sokasága. Elébe négy hófehér hullócsillag fogva paripának, kényesen rázva a nyakukon csüggő gyöngyvirág-csengőt. A pompás .mennyei fogatot millió meg millió hópehely szállongta körül. A karjukon ringatták, türelmetlenül várva, hogy alásuhanhassanak. A kis gyufaárus seány szeme elkáprázott. Szólni sem tudott az örömtől. Az angyalok királynője jóságosán mosolygott. — Nos. hát ülj föl a szánkóra, kislányom. Reád vár. Érted jött. — Értem? ... — rebegte. — Értem? — Igen, érted, Vidd el a földre üzenetünket. Egyetlen szó, mindössze is. Te nem felejted el: Embeíszeretet! Az igazi karácsony. — Óh! n©m felejtem el. . — Tudom. Aztán ha visszatérsz, majd elmondod, hogy megértették-e a földön? Ismerik-e már, érzik-e már ezt az égi szót? Vagy imé-g most is . . • De nem. Eredj, kis lányom. A kis gyufaárus leány föl.pattanit a szánkóra- .A négy huMócsi'liag mesés gyorsasággal suhant alá. Szerte szállongó hőpelyhek körül táncolták és ringatták. Minél közelebb értek a földhöz, annál jobban eléiök tűnt a sok ismerős földi tájék. Az édesanya fejfája a temetőben . - . A ház, melynek fala tövében a kis gyufaárus leány megfagyott: a szenvedések halálos háza. Kopott ruhácskája most is ott vök a sarokban, köténykéjé- ben az el nem adott, a megmaradt gyufadobozokkal, amiket a szívtelen emberek meg nem vettek, sajnálva tőle a'hitvány filléreket- Hallotta a szilveszteréji zúzmarában didergő hangiát, a sajái maga reszkető hangját: csak egy szál gyufát vegyenek! S a gyufa sercegését, amit megigyujtott, hogy kékülo könmöeskéit fö’tmei-egltse. Hiába! Már azt hitte, hogy élűiről kezdődik a tavalyi rémes éjszaka. Mér arra gondolt, hogy megint meggyujtja a megmaradt gyufákat, hogy egy kis karácsonyi meleghez jusson. De egyszerre lobogó fákilyafémy sugárzott feléje mindenfelől. Álom- tündérek fogták körül a szánkóját s virággal simogatták szemét ás !ágy. meleg dalokkal meghatott szivét. A kis gyufaárus leány boldogan hunyta le szemét és — álmodott. Álmodva suhant szánkóján a havas utcák sorain, a sötét szegénytanyáikra és az .aranybiboros nagyúri paloták termeibe. Nem válogatott- Mindenütt egyforma lelkesen, halkan és áhitatosan sóhajtotta szét a mennyei üzenetet, amit rábíztak: Emb er s z e r e t e t! Olyan halkan, hogy meg se hallották. De ha tor- kaszakadttából kiabálta volna, alkalmasint akkor se hallatták volna meg. A földi ember másféle nótához szokott. * Megszólalt a telefoncsengő az angyalok királynőjének ragyogó termében s a királynő füléhez 'illesztette a kagylót. Üzennek a földről— Halló! Halló! — Halló! — felel a földi hang. — Ki beszél? — Irt az angyalok királynője. És ott? — Itt a kis gyufaárus leányA királyné önkéntelenül belemosolygott a kagylóiba. — Végre! Csakhogy már hirt hallunk felőled! Már azt hittük, hogy eltévedtél. — Á! dehogy! Eltévedhet-e az, akit a te égi üzeneted, akit az emberszeretet vezet, föl- séges királynő! — No ió. De már mkiden karácsonyi követünk hazaérkezett, egyedül te maradtál ottRövid hallgatás. A beszélő bizonyosan azon gondolkozik, m!t feleljen. A hangja tétova, bizonytalan, mintha zavarban volna. Akadozik— Én? ... Én már nem is megyek vissza az é^rbe, fő’séges királynő. — N^im? Hihetetlen! Miért nem? — Már itt úgyis föltaláltam a menyországot. Az emberek olyan jók! Olyan háládatosak! Olyan emb ar s z e r e t ők! K ön y őr ül e t es ek! A királynő álmélkodik. — Sose hallottam! Minden hazatért követünk azt mondja, hogy csak olyan, kőszivüek, mint azelőtt voltak— Nem igaz. itt, könVőttem emberek sürög- n-eik-forognak, akiknek a keze tele van balzsammal, orvossággal. Betegeket kötöznek, biztatnak, gyógyítanak. Háládatos szivek dobogását hallgatom naphosszat. — Akkor megváltozott a világ. A föld. És hol van az a csodálatosan boldog földi menyország? Ahol te vagy- Ahonnan üzensz. Ahol annyi emberi lóságot találtál? A kis gyufaárus szelíden felelt, de határozottan. Már nem volt bizonytalan a hangja. Nem habozott: — A kórházban, fölséges királynő- Beállottam ápolónőnek. Budapest, december 24. Régen volt a magyar irodalomnak olyan termékeny, külső sikerekben is impozáns ősze, mint az idei. Úgy érezzük, hogy a konvulziók után ez az első év, amelyben irodalmunk is komolyan kezd magához térni. A ma szanálódási folyamata ás a múlt nehéz letargiája közé mint neutrális terület esik a nagy centennáriumok zónája, amely irodalmunk aranykorának iegdicsöségesebb emlékeivel rázta fel a letargiában tespedő tehetségeket. Az Akadémia alapításának százéves ünnepe egész Európa kulturvilágát idehivta irodalmunknak és kultúránknak e százados monumentumához. De lehetetlen nem látni már, hogy a vén, mohos faiak tövében újra zsendiil az élet. Friss virágzás fakad, amely színes bimbóit kinyújtja szomjasan a múlt árnyékából és a jövendőnapjának verőfénye után cseng. Legerősebb lendület természetesen a dráma terén mutatkozik. Az írókat elsősorban gazdasági okok utalják a színpad felé, mert siker esetén csak a színpad adhatja meg munkájuk méltó ellenértékét. A legsikerültebb regény sem jövedelmez annyit az írónak, mint egy közepes sikerű dráma, nem is szólva a külső sikernek sokkal impozánsabb méreteiről. Hatással van az írókra az Is, hogy újabban a külföld is erősen érdeklődik a magyar színpadi termék iránt és hogy a magyar siker külföldi tantiemet és külföldi hírnevet is jelent, amiben a regényírónak csak a legritkább esetben lehel része. Az elmúlt hetek, sőt bizonyára az idei szezon legnagyobb sikere H e r c z e g Ferenc történelmi szinjátéka „A hid“ volt. Herczeg Ferenc történelmi szinjátéka nem az avatag akadémikus történeti dráma, hanem ennek a műfajnak az az egészen modern változata, amelyet a külföld nagy színpadi géniuszai: Shaw, Romain Rolland, Qeorge Kaiser is előszeretettel müveinek s amely felfogásával, allúzióival, szimbolikájával teljesen belegyökeredzik a mába. Herczeg Ferenc szinjátéka nemcsak egy darab mai kritikus szemmel látott történelem, hanem a ma politikai kritikája és ihletett prédikáció a jövőért. A hid a,valóságban a Lánchíd, Budapestnek ez az ékessége, amely azonban a darabban kettős szimbólummá válik. Jelenti azt a gigantikus évet, amelyen a múlt Csipkerózsa várába, Kelet renyhe letargiájában tespedő magyarság hirtelen átlendül az életbe, a nyugati civilizációba, a jövendőbe. A darab hőse Széchényi István gróf, a hídépítő, akinek tragikuma abban van, hogy a hidoti át a nyugati forradalmak mérge, a felfordulás borzasztó szellemei is betörnek hozzánk nyugatról. A magyarság nem bírja el a hirtelen ébredést. A forradalom nem Széchenyi müve, de ő valami szertelen és szent humanitással magára veszi minden kiontott csepp vér átkát s az önvádak kínzó súlya alatt szellemileg összeroskad. Ezt a hatalmas és megrázó drámát Herczeg a szinpad- ismeret minden bravúrjával és helyenkint nemes költői lendülettel s a szavaknak mindvégig tiszRegös ének a csoda-szarvasról Irta: Darvas János (Rege, regül ejteni, Régi regém rejtem, Réghalott regösök Énekét éneklem. Réghalott regösök. Pogány hegedősök, őszhaju nagy ösök. Dalotokat zengnem Segítsetek engem. Rege, rege, rejtem.) Ahol van, ahol van Űrben és regében, Mennyel mély hónban A kéklö kék égen Ős-Ten csoda-tava. Abból hull a földre Futó esők könnye. Fehér felhők hava. Abból hull leszökve Ezüst fény-lepelben Ég-tó ezüst halat Ezeregy éjszaka Ezernyi csillaga Rege regül ejtem. Ahol van, ahol van Csoda-tó közepén, Mélységes messze fény: Égi tenger kútja. Ott Ivott s im onnan Fut göncöli útra Kék egek mezején - . • Ragyogón könnvedén v Csoda-szarvas futva. S merre megy, s/ünotfen Szikrát szór az útja — Rege, rege, rejtem. Délszakról Éjszakra, Keletről Nyugatra Nap ragvog homlokán, Alkonyról hajnalra A szín Holdat tartja Fején késön-knrán. Ezer ág a szarva, tán zengő veretével csinálta meg. Ez a magyarázata annak, hogy a darab, amely a Nemzeti Színház stílusos elődásában olyan nagy sikert aratott, bemutatója óta folyton telt házak előtt megy, aminek a mai gyönge színházi konjunktúrát tekintve, óriási jelentősége van. Másik nagy eseménye a szezonnak Z i 1 a h y Lajos színmüve, a „Zenebohócok“, amelyet alig pár nappal ezelőtt mutatott be a Nemzeti Színház. Zilaliy Lajos, a „Hazajáró lélek“, a „Süt a nap“ és a „Csillagok*1 szerzője alapjában lírikus lélek s ez a finom, meleg lira hatja át a Zene- bohócokat is, amelynek az invenciózus szerző a romantika ősi hatáseszközeinek megtartásával egészen eredeti külső formát adott. Zilahy a commedia dél* arteból indult ki és egészen modern szlnjótékát a régi commedia de!* arte formájában építette fel. Két szegény vándorkorhéd ás jelenik meg az előjátékban a függöny előtt, akik rögtönözve eljátszák a színpadon azt a darabot, amelynek témáját a közönségből adja nekik egy költő, akinek sehol sem akarják előadni a darabját. A darab maga egy tehetséges zeneszerzőnek és müvészlelkü lányának tragikus története. Ez a két mijvész, akiket nemes ambíciók és nagyra- törő álmok hevítenek, kénytelen beállni zenebohócnak egy nagy külföldi varietéba. A közönség nagy tetszéssel fogadta a pittoreszk szivekben csillogó, romantikus cselekményü darabot és minden jel arra vall, hogy Zilahy Lajos uj darabjának a Süt a nap nagysikerében lesz része. Komoly és megérdemelt sikere volt H e 11 a i Jenő három egyfelvonásosátiak, amelyet a Vígszínház pompás együttese mutatott be. Heltai Jenő a humornak legmelegebb szivii, leghivatottabb mestere nálunk ma is. S ez a drága, dédelgető, simogató, szelíd mosolyu humor csillog a kis drámai triptichon első és második darabjában. Különösen érdekes és szinpadilag is igen ötletes a „Menazséria" cimii harmadik darab, amelyben a vidéki állatsereglet lakói tulajdonképpen állatbő- rökbe bujtatott emberek Az „Ember és a Halál*4 cimii második darabban azonban a megbocsátó, megértő mosoly mögött mélázó bölcs szólal meg, aki a humor álarcával rejti a dolgok mélyén bujkáló félelmetes talányt. Heltainak ez a kis drámája tele van mély filozófiával és igazi, tisztára csiszolt remeke a sziv mélyéről jövő költészetnek. Lengyel Menyhért, a nagy külföldi sikerek részese is komolyabb témához nyúlt ezúttal a „Máriá“-ban, amelyet a Belvárosi Színház mutatott be. A házas együttélés uj problémáját vetette fel a darabban, amely lényegében egyetlen nagy női szerepre van fölépítve, mint a szerzőnek néhány előző drámája, a „Táncosnő**, a „Cár- nő“ és az „Antónia**. Fazekas Imrének, a fiatalabb drámairó nemzedék egyik ambiciózus tagjának, aki a múlt szezon egyik legnagyobb sikerét aratta az „Altoná**- val.-nem volt szerencséje az idén Uj darabja, a „Madonna**, amelynek megírásánál pedig szem- melláthatóan nemesebb törekvés irányította, haEzer láng ég rajta. Ott ég szarva bogán Csodálatos rendben A csillag-tartomány Mindahány csillagja — Rege, rege rejtem. Csoda-szarvas mondja: „Nézzetek a homlokomra. Ezer ágán szarvaimnak Kicsi fények: gyertyák nyílnak. Minden gyertya egy-egy csillag. Minden csillag egy esztendő, Ezer-ezer múlt s jövendő, Ezer gyulladt meggyújtásán, Ezerig ég olthatatlan Ezer csillag égő bokra, Az égboltot beragyogja, Ezernyi név, ezer szellem, Ezernyi fény ezer tettben Villan föl a horizontra. Ez a magyar csodák csokra: Ez a magyar karácsonyfa** — Rege regül ejtem. „Én meg mindenen túl messze. Ragyogón és ködbe veszve Miudöröktöl s mindig élek. Nem vagyok vad. hanem Eszme, Nem vagyok test, hanem Lélek, Nem vagyok kép, hanem Élet, Ki ott élek mindenekben. És mindenek élnek bennem. Mélyén magyarok szivének Vagyok az ös pogány Szellem, Vagyok az ös magyar Lényeg** — Rege, rege rejtem. „De nem vagyok vadászni vad. Magyar szlávok űző vadja. Sem más Isten szolgáinak Nem születtem áldozatra. Hanem vagyok, hanem vagyok Ös-Ten legszebb gondolatja, És tagadva és szeretve Vagyok Had-Ur hü követje. A magyarok cserbenhagyott Égen-íöldön. mindenekben Visszatérő Fénye, Napja**, — Rege regül ejtem. marosan lekerült a Vígszínház műsoráról. Pedig a darabnak vannak értékei is. Első felvonása egy önmagában tökéletesen befejezett, erős feszültségű, nagyhatású dráma, tele a renaissance vértől és érzékiségtől Izzó levegőjével. Talán éppen ennek az első felvonásnak a nagy lendülete volt az oka, hogy a szerző nem tudta a darabot tovább fejleszteni és a második felvonás széteső, ellaposodó unalma és a harmadik bizonytalan kapkodása teljesen lerombolta az első felvonás hatását s a közönség, amely az első felvonás felcsigázott izgalmában feszült érdeklődéssel várta a fejleményeket, csalódottan távozott, mert egy nagyszerű, dramatizált Stendhai-noveliára rendezkedett be és egy Strindberg zsenije nélkül megirt Júlia kisasszonyt kapott a grófnő és az inas elnagyolt szerelmi regényével. A Griseldis és Godlva-mondák reminiszcenciájából egybeková- csoit expozíció közönséges kolportázs romantikába fűlt, amelynek bántó laposságánál csak elhi- heteilensége volt nagyobb Igen jó előjelek között mutatkozott be a Re- naissance-Sziníháziban egész estét betöltő darabbal egy fiatal iró, Zagon István, akinek kis tréfái, egyfelvonásos darabjai már azelőtt is nagy sikert arattak különböző kabarészinpado- kon- A Marika — ez a cime Zagon darabjának — egyszerű falusi kislány, akinek természetes báját kissé humorossá teszi a rosszul értelmezett romantikáért való rajongása. Ez a rajongás egy pillanatig csaknem hibás vágányra tereli az életét, de Marika szerencsésen túlesik a válságon és boldog lesz az iró oldalán, aki első szerelmének nagy csalódása után maga is a boldogságot keresi. Földes Imre darabja, a Pántlika, amelyet a Belvárosi Színház mutatott be, meglehetősen valószínűtlen története két gyermeknek, akiket a bölcsőben összecseréltek. A talált gyermeket egyformán nevelik a földesur fiával, mert hiszen senki sem tudja, melyik az igazi. Ebből igen érdekes helyzetek egész sora bomlik ki, amelyeket a tapasztalt szerző kitűnő szinpadismerettel aknáz ki s közben a demokráciának azt a sarkalatos elvét igyekszik bizonyítani, hogy a születés nem teremt különbséget ember és ember közt s hogy a nevelés lerombolhatja mindazokat a különbségeket, amelyeket a születés a tnai társadalmi felfogás értelmében teremt. Egy igen tehetséges és jó Írónak sajnálatos eltévelyedése az Engem szeress, amelyet a Magyar Szinház mutatott be. Földi Mihály darabja abban a formáiban, ahogy a Magyar Szinház előadja, lényegében alig különbözik rossz operettektől, amelyekben a szöveg egészen alárendelt szerepet játszik, az értéktelen zene és táncszámokat pedig közismert gassenhauerekből, állítják össze. Nem nagyon sikerült Drégely Gábor darabja, a Védtelen nő sem, amely pedig a szabályos Drégely-féle színpadi közhelyek közül való, amelyeknek máskor mindig nagy hatásuk voit- De ezúttal minden jel arra mutat, hogy a közönség megunta az olcsó színházi kosztol és finomabb, művészibb elkészitésü csemegét vár a színpadtól, árnelyer, ma az irodalmi daraboknak van keletjük. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Hid és Romain Roll and forradalmi drámájának: A szerelem és halál játékának nagy sikere. Sajnos, regény termei esünk korántsem olyan gazdag és olyan ió, mint a drámai termés. MegHej, csillag csillogjon, Dicsőség ragyogjon: Legyen az esztendő Ezer uj jövendő. Magyar sikon-halmon S fönn a magyar égen Ezer uj fény égjen, Ezer uj név, szellem S magyar csodák csokra, Magyar karácsonyfa Uj csodákat adjon, Gyujtatlan gyulladjon. Oltva se aludjon. — Rege, rege rejtem. — Hová futsz, hová futsz Csoda-fiuszarvas, Csodája regéknek? Hvá jutsz, hová jutsz Űzött, szomorú vad: — Te bús magyar Lélek? — TI urak hatalmas Magyar! szláv urak, Keresztes testvérek, Nemzetközi népek. Jaj. meg ne öljétek! — Mert szent a hun Szellem, Szent a magyar Tudat, Szent a magyar Eszme: Keresztény Keresztre Föl ne feszítsétek — Rege regül ejtem. S engem se bántsatok Szent István szolgál, Hogy a magyar Ös-Tent Tudom csak szolgálni, Sem azért, hogv halott ősi. szent regösök. Pogány hegedősök, Őszhaiu nagy ösök Régi dalát zengem: Állok előttetek. Másképp nem tehetek. Én Is magyar vagyok: Ne bántsatok engem — Rege, rege rejtem. •
