Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-25 / 292. (1035.) szám
jnwauMHB Péntek, december 25. jött a pillanat, mikor lefelé indult, — s akkor égy pillanatra csakugyan azt érezte az ember, hogy repül, hogy valami uj érzése van, amit előtte az emberek még nem ismertek.. A pilóták beszélgetnek, várnak az indulásra. Azt mondja az egyik: — Ha a drágaság! pótlékot megadnák, akkor szó lehetne uj tárgyalásokról . . . Nekem ezer frank fix havi fizetésem van és percentek minden repülés után. De csak ritkán jutok repüléshez. A társaság előnyben részesíti a francia kollégákat. Így nem leket megélni ... A másik: — Lakbérpótlék és drágasági pótlék nélkül nem lehet uj szerződést kötni. A biztosítást is rendezni kell. A felelősség tul- nagy . . . Csöndesen beszélnek, összedugják a fejeiket, többféle nemzetiség fiai ezek — a társaságot szerződések kötelezik, minden országból, ami fölött- átrepül, egy bizonyos kvóta arányában pilótákat szerződtetni. Vannak itt magyarok, osztrákok, csehek, belgák, rorhánok, törökök. Szakszerűen beszélnek á- repülőéletről s ezek a szavak: drágasági ''pótlék, biztosítás egyre visszatérnek a beszédben. Kis vágyakról van szó, egypár rongyos frankról. Legtöbbje naponta repül, üres géppel is, hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból. Józanul kell élniük, okosan és szegényen. „Manap- ság“ már „majdnem'4 biztosan repül az ember ... De egy motordefekt. mindig egy motordefekt, egy kényszerleszállás, mindig egy7 kényszerleszállás;;s a pilóta nyaka „manapság44 is csak húsból és csontból készül. A köd is kellemetlen ellenség, még ma is s aztán a leszállás, — leszállás még mindig titokzatos valami, mikor,a pilóta inkább csak az ösztönével, mint fizikai számításokkal dolgozik ... A repülőiskola egyik tanítómestere ezt mondja: . — Nem mulatságos dolog repülést tanítani. Amíg én ülők a kormánynál, tudom úgy körülbelül, hogy mi van velem. De azok a pillanatok, mikor átadom a helyemet és leülök a másodkormány mellé és tétlenül kell néznem, ahogy az uj mester először életében a föld felé közeledik a géppel, — hát olyankor kérem mindig átfut a hideg a hátamon. En tudom, kérem, hogy mi az . . . minden repülő tudja ... de ha maga csinálja az ember, valahogy nem érzi úgy . . . Meg tudom érteni, ha valaki kiugrik egy gépből, amit más vezet . . . Hívják a tisztemet, föláll, udvariasan. teatéMftáT' 'köszön, megy a géphez. Londonba repül. Tíz pere múlva már fönn szalad- á felhőkben, csodálat-ős ember ... ' A többiek, utánanéznek, beszélnek az időről, aztán megint a föld kis gondjairól beszélnek tovább. Mindenről beszélnek, elkeseredve és egykedvűen, csak éppen a repülésről nem esik légy szó sem . . . Nézek a repülő után, már csak egy kis négyszögletes pont ő a felhőkben. Ott repül, gondolom, egy csukaszürke Ikaros, ajkán a szavakkal: „drágasági pótlék44 és „életbiztosítás44 s vágyódva néz a földre le, ahol rosszul fizetnek. t Körülnézek és eszemben jutnak az első repülőversenyek, Bleriot, Latham. az embertömegek Rákos körül, hogy ujjongtak . . . Közben kifejlődött egy „hivatás44 egy szegény, szomorú hivatás, pálya, mint a" többi, —a föld nem engedi el a fiait, titánok küldi a gondokat a felhőkbe . . . A gépek lármáznak, a reggeli üzem elindul. Minden előírásra történik, az emberi-1 ség egy évezredes nagy vágyából jólmenő tizem lett. A manager jön, köszön, sorra kerültem. A repülők dideregve felállnak, este Bukarestben kell lenniök, különben krach lesz és a drágasági pótlék veszélyben van. Márai Sándor. Budapest üzenete A Prágai Magyar Hirlap részére irta RIpka Ferenc dr„ Budapest székesfőváros főpolgármestere Budapest úgy épült, hogy perspektíváját egy húszmilliós állam adja meg. A keretek megsziikültek, ezért az egyes részek ma már tulmagasaknak látszanak, másutt az ivek átfogó erejéből tört le egy darab és ismét másutt a széles bástyák alapja van alámosva. Mindezek a dolgok inkább a múltat magyarázzák, mint a jelent. A fájdalom a múltat látja, a józanság a jelent és a reménység a jövőt. Az egyes embernek is újra kell kezdenie néha az életet. Nemcsak megtévelyedé- sek és elhibázott életcélok kényszerűik erre. Nem egyszer a szerencsétlenség földrengése dönti halomra az eddig élet támasztó oszlopait. Ilyenkor a gyöngét maga alá temeti az élet, de az igázi férfi fölemelkedik a romok közül és újra kezdi az építést. Nem a szerencse méri meg az ember értékét, hanem a szerencsétlenség. Budapesten is sok mindent halomra döntöttek bűnök és szerencsétlenségek. Van abban valami fölemelően ' vigaszta’ó, hogy a bűnök kevesek bűnei voltak. A derék szándék, az uj jövőt épitő munkakedv pedig százezrek szivében él. A nép mindig sokkal iobb, semhogy megérdemelné a rossz vezetőket. A népek tengerén a budapesti világítótorony ma rövidebb utakon irányítja a hajók járását. De a belőle kisugárzó piros-fehér- zöld jelek a független magyar államot hirdetik a világnak, egy ezeréves és mégis most tijraszervezkedő államot, melyet a megféve- lyedésekből a józan bölcseség és a szegénységből az uj munka vezet jobb jövő felé. Akik .nem élnek velünk egy közös állam- életet, sok ' mindent nem 'értének és ezért nem egy7, jelenséget félreértének abból, ami nálunk történik. Nem egy, nagyon is felszínen lévő irány nem a nemzet leikéből, hanem csak az idők változásából támadt. Más elvek pedig, amiknek alig ad hangot valaki, milliók szive mélyén élnek. 'Mindig a kisebbség hangos és pedig minél gyöngébb, annál inkább. Budapest székesfőváros népének lelkű- letét is erős viharok szántották végig. Az egész Európát foglalkoztató nagy kérdések tt mind megkisérlették az 'érvényesülést. A polgári köztársaság és kommunizmus kísérletén keresztül egy nemzeti konzervativizmus nyugodt atmoszférájában találtuk meg az orvosságot, amely láthatólag gyógyuláshoz vezet. Senkiscm dolgozik csak magának. A munka élteti, a dologtaianság megterheli környezetét is. Budapest lelkületének lehigga- dása, uj munkába kezdése sem magáért való. Ami itt az ország szivéber megindul, azt a nemzeti élet vérkeringése szétviszi az egész országba és a válságok évei alatt begubó- zo:t vidék lassankint gazdaságilag, sőt szellemileg is belekapcsolódik a közös nagy életbe. Aztán őszintén be kell vallanunk, hogy mi nemcsak ezért dolgozunk. Mi meg akarjuk mutatni, hogy újraéledünk, gyógyulunk, hogy a reánk bízott nemzeti föladatokat erőnkhöz mérten, hűséggel szolgáljuk. Meg akarjuk mutatni, hogy a magyarság nagy értékeit, amiket a kataklizmák mélybe döntöttek, mi egymásután kiemeljük, megtisztítjuk, fölvisszük a magasba, mindig magasabbra. Meg akarjuk mutatni azoknak, akik egy nyelvet beszélnek velünk, hogy nem kell magukat miattunk szégyel- niök, mert utunk nem a szétomlás mélységeibe, hanem egészséges fejlődéssel a magasba vezet. , Én a magam részéről csak arra kérem azokat, akik e magyarul Írott sorokat .megértik, akár magvarnak vallják magukat, akár nem, de a közösen megértett nyelv jogán mégis kapcsolatban állnak, arra kérem őket, hogyha elindulnak hazulról a világot megtekinteni. jusson eszükbe Budapest és keressek föl. Sok régi íá'laf, sok uj embert, sok emléket lés néhány uj eredményt is találnak itt. .Talán, ha ismételten visszátérnék, mindig több lesz az alkotás és kevesebb a rombolás Az egész emberiség figyelméből különösen az ő figyelmük értékes nekünk. mert úgy érezzük, hogy erkölcsi leszámolásunk van velük, amelyben mindig tisztábban akarunk állani, hogy az emberiség nagy harmóniájában egyre jobban megérthessük egymást. Budapest szívesen hívó üdvözletét küldi és Örömmel lát mindenkit, aki a magyar főváros természeti szépségeit látni és szeretettét érezni akarjaÁ gyilkos Irta: Surányi Miklós. Késő éjszaka volt. Hűvös, nedves szeptemberi éjfél. A/íellegek mintha ronggyá foszlottak volna á hold udvara körül. Tegnap egész nap szakadt az eső. A faluból ide-ide pislantott1 egy mécsvilágos ablak. Kutyák ugattak. A kis temetőkápolna szétbomlós szil- huettje mutatta az utat. Fák, kőkeresztek, kerítés, kápolna mohos, avult, omladozó falak egy-egy folt az éjszakában. Az ut a temetőn vitt keresztül. Egyszerre halk köszöntés mordult a bejáratnál. — Dicsértessik! — — Mindörökké! — Szél lesz hajnalra. — Hideg az éjszaka. A temetőőr öreg vasutas bundában egy Obeliszkot támogatott. Fehér volt a márvány, szinte világított. — Csúnya mestersége van magának öreg . . . — Hej, hej . . . — Nem fél a kísértetektől? Az öreg nevetett. — Osmerjük mink egymást. Ök sem félnek tőlem. — Ejnye, de gyönyörű egy obeliszk. — Csodálkoztam önkéntelen a hatalmas car- rarai márvány-síremléken. Az öreg félreállt és o is végigmérte tekintetével, mintha most látná először. — Ki fekszik ez alatt? — Nagyságos nemessányi Nagy István, a gyilkos. No? Az uraság famíliájából? 1 — Nem tetszik ismerni a történetét? Nagy mergü, erős, gyönyörű szál ember volt. Mint egy fiatal bika. Az asszonyt és a bort szerette már tizenöt éves suhanc korában is. Az is lett a veszte. Nem ismeri a históriáját? No, akkor elmesélem. A feihőtornyok összetorlódtak az égen. Sötét lett. Csak a „gyilkos44 obeliszkje világított bele az éjszakába. — Hát úgy volt, hogy az uraság, az öreg, szent György napkor meghalt. A fiatal, az István ur, 22 esztendős volt, mikor árvaságra jutott. Nagykorusitották. Én voltam a vadászlegénye. De azért csak ittunk hétről- hétr'e egyfolytában. Ott ni, a hörnyéki csárdában. Aztán rnegházasitották. Szegény bárókisasszony lett a felesége. Egy év múlva leánya is született. Gyönyörűség volt nézni. De azért csak tivornyáztunk- egyaránt. — A hörnyéki csárdában? — Ott. A Julcsa leány végett. — A korcsniáros leánya? — Az. Hát a nagyságos ur igazáh szerette. El is vette volna feleségül. — Ne mondja. — De mondom. Előttem nem titkolódzóit. En .voltam a vadásza. A rokonság a bárókisasszonyai házasította össze. István ur dultíult és egész nap a korcsmában mulatott a Julcsa leányzóval. A felesége el is hagyta, ahogy megszületett a kis babája. Akkor még többet ittunk. Én már a sir szélén álltam, d-e kitartottam a fiatal ur mellett. Na, hát egyszer a korcsniáros leánya elhibázta a dolgot. — Hogy? — Az uraság rajtakapta. "v" , — Kivel? — Az erdőkerülővel. Rajtakapta őket és mindakettőt. lepuffantotta. Meghaltak. Aztán kapta magát és a saját szájába röpítette a golyó'- Azt mondják, hogy bánatában tette. — Szegény, — Az árokba temették. Pap nélkül, csak úgy elásták, a temető árkába, mint egy cigányt, vagy megveszett ebet. Csak én tudtam, hogy a szép, nagy darab teste hol porladozik. A temető fenyőbokrain éles éjszakai szél sivitott keresztül.-— Mondtam, ugye, hogy még vihar lesz hajnalra? —• De, hogy k : ":1 ide ez az obeliszk? Hát úgy volt. hogy az eset után a birtokot a bárónő kislánya örökölte. Nemes- sányi Nagy Klotild. Régen volt ám ez, uram! A kisleányt különben nem hozták vissza Mindszentre. A birtokot bérbe, adták. Az özvegy újra férjhez ment, a kicsike növekedett. Az idő múlt Van ám ennek vagy negyven esztendeje. A faluba keresztet vetettek az emberek, ha a gyilkos nevét valaki kiejtette. A kicsinyeket vele ijesztgették. Átkozott-lett és a kísérlete ott kószált a temető körül. Egyszer egy vadász rá is duplázott a puskájával. De amikor a puska eldurrant, a szellem nagy, csontos fehér lóvá változott. Ott találták a tetemét az árokban, éppen azon a helyen, ahol az uraságot eltemették. No, de mégis, ez az obeliszk! — Hát úgy volt, hogy a falu nőtt, az emberek sokasodtak és egyre több lett a temetés is a természet rendje szerint. A temető megtelt, a sírok száma évről-évrc nőtt, ezelőtt öt évvel engem választottak meg baktérnek. Nem mondom, hogy csúnya egy1 mesterség, tekintetes Uram. De ilyenkor, őszi szélviharban nem is kellemetes. — Es a Nagy István sírja? — Hát a temető kicsiny lett. Egymás hegyén-hátán domborodott a sok sir. Egyszer elhatároztuk, hogy megbővitjük. De honnan ' vegyünk telket? Itt volt éppen a széle a temetőnek. Így húzódott az árok s Álomország Eperjesnek küldöm Boldogságra szomjas, didergő lélekkel utaZtatok-e már tovatűnt ifjúságotokba visz- sza, hogy megkeressetek egy kis virágot, mely- nektek nyilt valaha? ■ ; Hideg, fagyos télből indultatok-e vissza virágnyitó tavaszt keresni? Én megpróbáltam. Didergő lélekkel, szeretetre vágyva, ezerpecsétes zárakat pattantva kerestem valamit, — ami szép volt, mint az első szerelem, ami Istenhez vivő imádság volt, ami életutra hintett áldás volt... Kerestelek régi Eperjes, — te gyermek-- mesékbe illő tündöklő világ, kerestelek régi Eperjes, benned kerestem lázas buzgalommal, — egyre jobban tűnő reménységgel az én tizenhat éves lelkemet. Eperjes, drága meseváros, amikor megláttam házaid nemes szépségét, úgy éreztem, minden, minden itt vár benned, amit elrabolt tőlem az élet. Úgy éreztem, mikor virágos 1 üdvözleted az öbmbe hullott — minden ami hosszú évek során keserű volt, csak álom. hiszen te itt vagy, olyan vagy mint régen és a te ősi falaid között itt van, itt kell lennie a sok kincses csodának, amit pazarul Ígért az élet — de beváltani elfelejtett, jaj elfelejtett. Siettem, kerestem, rn'ndint ami rég volt. Kerestem a „tiszti kert44 kanyargós sétányait, Fő-utca meghitt melegségét — a kollégium hetyke jogász és teológus hadát, kerestem a ragyogó szemű drága kis prepákat és vágyva vágytam a képző folyosóira, hogy megtaláljam a szekrényligeteket, honnan annyi bohókás vágy és sóhajtás repült-az ég felé. Kerestelek régi Eperjes, gyermekmeséknek tündérvárosa... és... a kollégium ajtaján gyereksereg özönlik, — szlovák iskola van ott... Elakad a lélekzetem, s:rni szeretnék... ijedt szemmel nézek a földszinti üzlet két kirakatára... az egyikben pici gyermekágy — modern bölcső áll... a másikban ezüst koporsó ... könnyek fátylán át látom már mint szimbólumot s nem tudom mi fáj jobban, az ezüst koporsó-e, mely a mi gyönyörű múltúnkat fedi, vagy ez a bölcső, mely nekünk fájdalmasan idegen jövőt ringat? Megyek a lépcsőkön, lélekbe fordult szemmel, hogy ne lássam a mostani életet, . jié ezt.. .'keresem á régit... meg lelem bizo-~\ nyára a komor szépségű nagyteremben? Gölyótépett negyvennyolcas zászlót keresek; keresem a negyvennyolcas hősöket — szétf galambősz fejét most is látom a vezérüknek, Dessewffy Aurélnek... A terem közepén a vértanú. Dessewffy Arisztid képé — szél lobogtatja fehér tábori köppenyét... Keresem, nincs sehol... eltűntek... a hősök ... a zászló ... a kép ... Eltűntek a ragyogó szemű muzsikás hangú kis prepák .. és nem merek arra menni, ahol valaha a lelkem — ez az örök szomjas virág — üditő harmatot kapott. Ahol virágozni kezdett bennünk a szépség, ahol örök szomjúságra nevelezen a helyen, ahol én most állok, itt volt a szegény fiatal uraság elásva. Erre ni, jobbra volt egy kukuricás. Az is az uraság birtokához tartozott. Hát, hogy éppen ezen tanakodunk, beállít ám a faluba a nemessányi birtok örököse. — A kis Klotild? — No már akkor ő is régen asszony volt. Egy osztrák gróf felesége, úgy harmincöt-negyven év körül. Én elmentem hozzá: Kezét csókolom, én voltam a fiatal Nagyságos ur vadászlegén^e. Aztán mind a Ketten sirtunk. — Az apja sírját kereste? — Azt. Megmutattam neki. — A temető árkát? — Azt ... De elmondtam ám neki, hogy ha akarja, a szegény nagyságos urat becsempészheti a temető közepébe. — Hogyan? — Hát, hogy odaadja a községnek a - kukoricást. Ha a holtestet nem volt szabad bevinni a temetőbe, menjen el a holttestért : a temető. Ezt én találtam ki. — Az Isten áldja neg érte, öreg. ;i — Köszönöm. A község nc-pe eleinte zúgolódott, de mitévők legyünk. Meg aztán . mondtam is nekik: Legalább megnyugszik a gyilkos és nem ijesztgeti az éjjeli utasokat Es a grófnétól sein lehet rossz néven venni . a dolgot. Hiszen neki apja volt ... Vz Úristen Ítéljen . . A gyermek szentelje meg a halottja emlékét és imádkozzék érte. A szél elült. A felhőtornyok szétmálbt- tak és a hold fénye végig ömlött a temetőn. A gyilkos obeliszkje tejfehéren csillogott a . nyájas, békés éjjeli világosságban. — Azóta ő is megnyugodott — magyarázta az őr. — Es úgy látszik, a szél Is meggondolta magát, — tette hozzá megkönnyebbülve és elballagott a kápolna 'Jé,
