Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-25 / 292. (1035.) szám
& Péntek, december 25. Eperjes a kultúra zászlaja alatt Beszélgetés Flórián Károly dr. városbiróval a város kulturterveiröl — Társadalmi béke Ruman nagyzsupán szellemében — A P. M. 11. kiküldött munkatársától — Eperies, december 23. A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársa fölkereste Flórián Károly dr.-t, Eperjes város agilis és a lakosság minden rétegében osztatlan tiszteletet élvező, jeles vá- rosbiráját, akit a városháza -emeletén lévő pompás dolgozó szobában éppen munka közben talál és beszélgetést folytatott vele Eperjes város aktuális kérdéseiről és terveiről. Flórián Károly dr. rövid visszapillantást vetve a múló esztendőre, rátért azokra a tervekre, melyek a közelgő ujeszíendő folyamán megvalósulásra kerülnek Eperjes városálban. Ili kórházat kap Eperjes — A város egyik legnagyobbszerü terve, — mondotta — az uj kórház ügye. Terv bevettük, hogy a nyilvános jelleggel felruházott városi kórház részére uj épületet emelünk. — A mostani kórház ugyanis személyzeti tekintetben a legkitűnőbben van ellátva, mert hiszen igazgatója, Krausz Béla dr., a kiváló és messze földön híres operatőr és a jónevü Gal- k>tsik Sándor dr. bel- és ideggyógyász másodorvos vezetése mellett egy egész ifjú gárda dolgozik a kórházban, igy Lefkovits Ede dr., Friedmann Sándor dr., Neumann Illés dr., szembetegek részére Morgenstein dr. törzsorvos, akik a legkitűnőbb szakemberek. Amennyire mintaszerű a kórház orvoskara, olyan siralmas a kórház mostani elhelyezése épület dolgában, mert a kórházépület nem felel meg a mai igényeknek. — Évek óta húzódik a terv, mely a háború előtt már a megvalósulás stádiumában volt, de a közbejött események és a gazdasági viszonyok lehetetlenné tették az uj épület emelését. — Az uj kórházépületet a Táborra, a tü- zérkaszárnya mögött északra fekvő tágas területre tervezzük, ahol az igazgatósági épületen kivül több pavillonból fog állni a különböző osztályok számára. Külön pavillont kap achirurgiai osztály, az i n t e r n osztály, a fertőző betegek osztálya és az elmebeteg osztály. Az uj kórházban mintegy 260 ágy lesz. — Az uj épület felemelésének és berendezésének hozzávetőleges költsége mintegy nyolc millió korona, amiből egyharmadot a város adna s a kétharmad fedezését a járástól, a zsupántól és az államtól várja. Törekvésünk mindenütt megértéssel találkozik. A kassai zsupa költségvetésében évi 80.000 koronát vett fel hozzájárulásul s az egészség- ügyi minisztérium is kilátásba helyezte, hogy az állam különböző cimen hozzájárul a költségekhez. — A terveket a minisztérium által jóváhagyott építési program alapján Rosty Károly és Babuska Milán prágai, valamint Kessel- bauer Ágost lőcsei műépítészek dolgozzák ki. A három bemutatandó terv közül szakbizottság fog választani — Ha nagyobb akadályok közbe nem jönnek s a város megkapja a tervbevett amortizációs kölcsönt, akkor, remélem, a jövő év, folyamán megkezdik az uj kórház építését. Berendezik a könyvtárakat — A másik jelentős program a kulturális szükségletek kielégítése a könyvtárak felszerelésével. — A községi könyvtárakról szóló törvény életbelépett s Eperjes megtette a szükséges intézkedéseket. Az eperjesi községi könyvtár, mint ilyen, szlovák könyvtár és már meg is kezdte, működését a városházán egy könyvtári tanács vezetése alatt, ahol naponta 4—6-ig Klein Béla városi könyvtáros tart hivatalos órát. A könyvtár állománya részint a minisztérium által küldött könyvanyagból, részint a Slovenská Matica helyi fiókja által adományozott kötetekből áll. Sajnos, a könyvtárnak olvasóterme nincs. Kisebbségi könyvtárt állítanak föl — A törvény szerint mindenütt, ahol legalább 400 kisebbségi lakos él, kisebbségi könyvtár is létesítendő. Ez alapon indultak meg az előmunkálatok. egy magyar és egy zsidókönyvtár létesítésére. Ezeknek a kisebbségi könyvtáraknak vezetését egy, az illető nemzetiséghez tartozókból álló, könyvtári tanács vezeti, amely a könyvtárat autonómice fogja kezelni és diszponálni fog azon összeg felett, melyet a város évente a kisebbségi könyvtárak részére juttat. A törvény ugyanis azt mondja, hogy a község lakósonkétit évi 70 fillért köteles könyvtári célokra fordítani, ami Eperjesen a mintegy 18.000 lakos mellett körülbelül 17 és fél ezer koronát tesz ki. Egyesítik az eperjesi könyvtárakat — A könyvtárügy további fejlesztésére vonatkozólag az az ideám van, hogy a Kollégium, mely több mint húszezer kötetes könyvtárral és megfelelő helyiségekkel rendelkezik, kössön szerződést Eperjes városával, mely szerint a Kollégium könyvtárát a tulajdonjog fentartásával átengedi a város A szerző ,,Egymillióin, halálraítéltek" címen könyvet készít elő, mely a szloveti- szkói magyar fiatalság józan magyar küzdelméről, sorsáról és világnézetéről szó!- A teljes nemzeti, társadalmi, irodalmi, biológiai, tudományos, politikai világnézeti, gazdasági, egyéni probléma felölelésével kísérletezik s a mi kisebbségi életünket igyekszik bekapcsolni Európa mai gondolatköreibe. Objektív akar lenni- öncszmé- lés, leszámolás, filozófiai alapvetés a mii, amely számol azokkal a következményekkel, melyeket 1918 az itteni fiatal - magyar generációban okozott. Útleírások, beszélgetések, megfigyelések keretében, képekben és gondolatokban próbálkozik meg a mai szlovenszkói magyar lélek természetrajzával. A szerző arra kéri a közönséget, hogy a következőket tekintse egy nagyobb egész véletlen részének s tartózkodjék a bírálattól a teljes mfi megjelenéséig. Figyelmeztet továbbá, hogy a végkonkhi- ziók a magyarság részére korántsem oly pesszimisztfkusak, mint akár az alábbi fejezet, akár a chn bizonyos mértékben sejtetnék. A mű sokban a budapesti közönségnek (és* résziben a külföldinek) szól, hogy megismertesse és közelebb hozza a különféleképpen szétszakított magyarságot. Budapesti kiadónál is jelenik meg- (Az alábbi rész a könyv második fejezetéből való. melynek cime: „Másodszor: én“, ajánlása pedig: „Ajánlom leányismcrőseimnek"-) A dolog úgy kezdődött, hogy egyszer hazautaztam Nagyszombatba. Nyár volt s már a vonatban megismerkedtem egy okos német diákkal, akit — mint később kitudódott — Eritznek hívtak. Ö Szlovenszkói ment felfedezni. En is. így hát hamarosan összebarátkoztunk, öss.zevitatkóztunk s a fiú jólrendezett képzeteit csakhamar összekuszáltam. De ő nagyon- nagyon megszeretett, olyannyira, hogy velem jött Nagyszc i- batba. Másnap délelőtt esett az eső és én találkoztam vele a Fő-utca kávéházában, ahol szkeptikusam s kíváncsian már várt reám. Rajtam keresztül pedig Sziovenszkó lelkére. Az eső odakün barnára festette aiz ucca gránitkockáit s a kávéház tűikor ablak a mögül a szembeniévé házsor úgy látszott, mintha fátyol mögött volna. S mintha a ritkán szőtt fátyol libegő szövetet a kényelmesen hulló nyári esőcseppek percről-percre újjá alkották volna. Ez a kávéház alacsony és füstös. Ódon lokál, előtte nyári kioszk, zöld és fehér, most üres és vizes. — Ó nosztalgiája minden otthoninak, voltak idők, amikor én ezt a „ketrecet" a mágnessaroknak hittem, a romantikus kékvirágnak, melyet megtalálni és megérintem a miniden — boldogság. Emlékszem, egyszer Parisban, a Qnartiier Latin forró éjszakáján megjelent előttem és széles francia ágyamra bor ült an sírtam, amikor rágonToltam és Nagyszombatra. Erre a rongy kis szlovenszkói városra. közönsége egy csapásra egy tekintélyes közkönyvtárhoz és megfelelő könyvtár- és olvasó termekhez jutna. — Lehetséges, hogy e terv megvalósulása egyúttal a többi nagyobb eperjesi könyvtártulajdonosokat is rábirná, hogy könyvtáraikat letétként átadják a köz- használatnak, ami a könyvtárak centralizálását eredményezné és nagy kulturális előnyökkel járna, Békében él Eperjes társadalma A beszélgetés végén Eperjes társadalmi viszonyairól kerül szó. — A város társadalmi életéről, — fejezte be beszélgetését Flórián Károly dr., —- az az impresszióm, hogy hála a Ruman János riagyzsupán inaugurálta és Szlávik György dr. mostani zsupán által e szellemben tovább folytatott politikának, a nemzetiségek és a vallásfelekezetek között teljes a harmónia, aminek kétségtelen bizonyítéka az is, hogy sem a képviselőtestület, sem a városi tanács ülésein nemzetiségi alapon álló viták soha é-s vallásfelekezeti okokból kifolyó viták is, —- mint például a patronátusi terhek és hasonlók — csak igen ritkán fordulnak elő. Széntimentalizmus. nem baj. Most itt vagyok. Velem szemben a német diák ül, az áimatag zenész, szegény Don Kihót, aki parányi agy velejével akar igazságutat vágni gyorsan-gyorsan a Szlovcnszkó-dzsímgelh A szeme kék. hegyes orrán szinte odanőve ti! keretnélküli pápaszeme, a haja szőke s vékony alakja rövid bársonyzekébe bujtatott. Ezzel az okos arccal soha nem fogja megtudni, mi az magyarul, vagy franciásan élni: cizellált finom-fehér arcéle annyira metafizika, annyira távol esik az epikureiz- mustól. — Ki maga tulajdonképpen? — kérdezte hirtelen és átmenet nélkül. Megszűntem a fátyol mögötti házakat nézni. A kérd’s váratlanul jött, polgári előkészítés és beosztottság nélkül. Váratlanul, pogári előkészítés é-s beosztottság nélkül kellett felelnem. — En? — mondottam gyorsan — magyar! — De csehszlovákiai magyar. Elmosolyodtam és arra gondoltam: most hosszút mesélek ennek a fiúnak. Ez az arc, ez az elomló langyos eső, ez az elhagyott, kisvárosi utcamosogatás! —- Pincért nem láttam, a kávéház mélyén a biliárdgolyók csak néha-néha csattantak meg, négy lókupec bágyadtan kártyázott, kelten némán sakkoztak. egy ur csendesen olvasta az újságot s a városháza előtt mozdulatlanul posztok a linoleumköpenyes rendőr. Délelőtt volt és hangtalanság. — Egy ősöm 1705-ben szenátora volt Nagyszombat városának, —• kezdtem határtalan nyomatékkai, őszintén. — Még meg van az az okirat, melyen Haiszter osztrák generális hadiisarcot: két kocsirakomány fát, követelt tőle. — S a szenátorság legalább ötven évi helybenlakást igényelt, tehát elég régi nagyszombati vagyok. Őseim vérbeli polgárok voltak s ez ritka dolog Magyarországon. Gazdag polgárok, céh-beliek, ötvösök és inézeskalácsosok. Arany, cukor és fény, csupa nemes különös anyag, amivel foglalkoztak. A fénnyel foglalkozók fejében nem lehetett sötétség, az arannyal foglalkozók kezétől nem állhatott messze a művészet s a hagyomány szerint az egyik ősapám Itáliában tanulta az ötvösművészetet hajdan a renaissanoe alatt. Egy másik festő volt a tizenkilencedik század elején. Egyszer pedig, gyermekkoromban, a padlási mohó kutatások idejében, ijedt szemmel bukkantam harminchat egyformán szabott, pántos borkőiéire. Ma már tudom: a nagy Angol Világtörténelem volt 1735-ből, nagyon ritka lelet Magyarországon. A margókon szépapám furcsa széljegyzetei. A német kiadásban német széljegyzetek, mert akkortájt németek voltunk. — Nohát — jegyzi meg diadalmasan Friitz. — De hadisarcot fizettünk az osztrákoknak. — siettem — s én tíz éves koromban kétségbeesett sirások között tanultam meg németül. Ma is magyarul beszélek a legszívesebben, elvitathatatlan: magyar vagyok. — Azonban szlovák nevű, német családból származó magyar. —- okoskodott Fritz. — Mit szólnának önhöz a fajta őrei s mit szólna Szabó Dezső, „a svábokból jött magyarok" bősz ellensége, az a nagy író, akirőr annyit beszélt nekem az elmúlt éjszakán? — és a német hangjából irónia, vitatkozásba lendülés csengett elő. — Szabó Dezső? — kiáltottam. — Hát nem én .vagyok az igazibb magyar? Hát nem nekem tartozik többet a magyarság? Engem az évszázadok mesterségesen tettek magyarrá, hívtak, csalogattak, — s most irt állok. Máért hívtak? S ha hívtak, mit kapok azért, hogy eljöttem? ö véletlenül született magyarnak, most ádáz haragjával fitymálva járja különös viliágát, de én, de én! Eljöttem s a fajta minden nyomorúságát osztozom, pedig lehettem volna más is! Az a hála, hogy ellöknek? Nekem sokkal tartoznak, elhódítottak a nagy szláv, vagy a ragy germán egységből, magokhoz édesgettek s most velük állok — hol? Esetleg a szakadék szélén! Már nem tudok visszamenni, már nem akarok visszamenni s most lekicsinyelnek? A magyarság ha adományoz, nekem ossza a legtöbbet, mert: a más lehetőségekből engem erővel ragadott magához. Szabó Dezső? ö véletlen, ő sorsszerű magyar, Ö magyarnak csöppent. Engem magyarrá ‘ettek — s mit kapok ezért? O magyarság, benned vagyok, nincs meg az ős turániak évezredes magáiólértetődése, de megvan már az elszakíthatatlan kötél, micsoda sors ez? Az ősmagyar, ha elvész, hát elvész és sohasem lehett volna más -, hát eb ura fakó, hát Ady Endre gőgje, hát Szabó Dezső vakmerősége és más fantasztikus, fáradt, kilő- velö vagy unott életek, — de én indagermán magyar vagyok, a szememben Nyugat- európa. más józanság, más objektivitás, fiatalság — és mégis minden belémöntött magyar álom. itt vagyok én is a szakadék szélén. Kétéletü. Magyar és európai. Mi lesz velem? Mit kapok, hogy magyarrá változtam? — Hm — a német fiú kinézett az esőre. Közben azonban erősen gondolkodott. — Furcsa helyzet. — Nem, — mondottam s már megnyugodtam. — Az, hogy csinált magyar vagyok, életre kötelez. En nem mondhatom: a iárum és jöjjön aminek jönnie kell, esetleg a Vörös- marty-íéle nagyszerű halál. Mert végeredményben is, engem e[hívogattak a németségből, igaz, de én önként jöttem a csalogató szóra. A nagyapámnak, az apámnak, lehet, hogy az anyámon át, valahogy megtetszett a magyarság és porol ázott vele. Hát most nem blamálhatom magam. Ami megtetszett, azt tartanom kell. Hiszen visszamehetnék. De én nem megyek, mert még mindig tetszik a magyarság, ez a kábító illatú keleti nép- lendület, ez a csodálatos szépen élnitudás, ez a sehonnai odavetett óriási okosság és én össze szőri tóm a fogam, tartom, tartom — és hiszek. Nem blamálhatom magam, nem mondhatom, minden mindegy-. Hiszen én azért jöttem ide, mert ezt jobbnak ismertem el. Makacs realizmusom van és loholok a nagy cél felé. Ha már jöttem, hát megmutatom, hogy nem hiába és . . . muszáj. Hiszek a nagy jövőben! — Hallatlan — robbant ki szinte haragosan a német. — Most meg már evez a sovinizmus felé. Kábító. Ránéztem. — nevem: a szláv, a családom: német, a nevelésem: francia, a vágyam: Anglia. A sovinizmus soha de soha el nem érhet Hiszem, hogy nemzetok, kis nemzetek, élhetnek sovinizmus nélkül is. Lassan, fokozatosan extázisba jöttem. — Valami más van, valami, amit még nem tudok megfogni, de érzem, hogy a kultúrával van összefüggésben, a befelé való éléssel. Ez jöjjön. Volt idő, amikor azt hittem, hogy „a haldokló nép tulíinomult művészete" jöjjön, a végső lényeg hátborzongató mtivészetbe-lehelésv, gyönyörűség, embercsoda, e'szikrázás, mielőtt magunkba roskadnátik, hattyúdal — és ekkor Ady Endrére gondoltam. Vagy a nagy nagy „épater le bonrgeois", a förtelmes grimasz: ha már kinuiláznak, hát szembeköpjük az emberi józan: igot, — s ekkor -ok magyar céljaira. E terv megvalósitása esetén Eperjes Egymllllóan. halálraítéltek Részlet egy Szlovenszkóról szóló magyar filozófia-könyvből. Irta: Szvatkó Pál. Hívnád ékVaniieh, műbüforéuár Teljes saísásbereitdezéselí állandó h állítása, snííiermeh, ma anlaKásoh, vendéaiOK, szállodán, iroddK, slb. berendezéséi PrálN> Národní tfíáda 23. Telefon: ***«
