Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-22 / 290. (1033.) szám

Kedd, december 22. I elepleztek egy titokzatos hercegnőt Orosz zsitíókárttor leánya — Budapesten táncosnő volt egy mulatóban. Becs, december 2\. . Néhány hónap előtt a rendőrségen több belvárosi kereskedő feljelentést tofct Djaíileii | Ferida Balram Ali bey állítólagos török her­cegnő ellen, aki bevásárlásokat eszközölt és nem fizetett. Hitelezési csalás miatt indult meg az eljárás a hercegnő ellen, aki viszont uzsora miatt jelentette fel a kereskedőket. Két ékszerész is feljelentette a herceg­nőt csalás miatt is. akit a rendőrség letartóz­tatott. Azt akarták bizonyítani, hogy a ragyogó szépségű fiatal török nő nemzet­közi szélhámosnő és Európa összes rendőr­ségeihez megküldték a fényképét. Közben azonban nem merült fel olyan körülmény, mely a hercegnő további fogva tartását indokolta volna és ezért szabad­lábra helyezték. A bécsi török és perzsa konzulátusok tiszt­viselői. akikkel a hercegnőt szembesítették, azt vallották, hogy a nő műveltségénél, a keleti szokásokban való jártasságánál fogva feltétlenül a legfelsőbb török társaságba tartozik. A bécsi rendőrség megindította a nyo­mozást. A hercegnő ugyanis azt állítja, hogy az utóbbi öt évben megfordult Európa vala­mennyi nagy metropolisában és mindenütt rövidebb-hosszabb ideig tartózkodott. Néhány nap előtt értesítés érkezett a konstantinápolyi rendőrigazgatóságtól, amely közli, hogy 1 jaíileh kaukázusi hercegnő egy orosz zsidó templom énekes leánya, aki évtizedekkel ezelőtt vándorolt be Török­országba. Néhány év előtt a nő a Kaukázusba ment, ahol Baku városában egy mulató­helyen lépett fel, mint táncosnő. Ott megis­merkedett egy perzsa kereskedővel, aki ké­sőbb elvette feleségül. Konstantinápolyban nagy házat vitt, a legelőkelőbb emberek, politikusok mindennaposak voltak szalon­jában. Konstantinápolyból megszökött egy eu­rópai orvossal és Parisba ment, ahol már hercegnőként szerepeit. Ott ismerkedett meg egy magyar táncossal, aki ve! Buda­pestre jött 6g itt az egyik mulatóban táncoltak együtt. Budapesten nagy feltűnést keltett gyönyörű kincseket érő ékszereivel és ragyogó szép­ségével. A 'hercegnő azonban nem sokáig maradt együtt a magyar táncossal. Bécsbe ment, ahol a legelőkelőbb körökkel tartott fenn érintkezést. Most újra megindult ellőne a rendőri eljárás hamis név viselése miatt is. Tizenhét halálraítélt börtönében Látogatás a Sing-Siüg-börtön komor lakói között — Hallgatagon várják sorsuk betelje­sedését, A P. M. M. tudósítójától. Newyork, december közepe. Whitey Diamond, Joe Diamond és John Farina, a két evvel ezelőtti brooklyni bank­rablás és gyilkosság tettesei már régen a sírjukban nyugszanak; negyedik társuk, Anthony Pantano, akit a bíróság szintén halálra ítélt, immár két éve ül a siralomházban és várja sorsának ©Időltét. Ezzel a Pantanoval beszélgetett Theodore Dreis m, a legdivatosabb amerika regényírók egyike és beszélgetését ő maga mondta el részletesen az egyik newyodd Trpban. Komoran és szomorúan meredt az ég felé a newyorki Shig-Sing börtön épülete a reggeli ködben, mikor Dreiser a legfőbb bíróság engedőimévé! a * 'Ttonbe lépett, ö volt az első ember, aki a börtönörököli és más hivatalos közegeken kívül eddig halálraítélttel beszélgethetett és Dreiser órákon át figyelte ezt a fiatal embert, akinek a hangja a börtön csöndjében tefcompulí és szinte fájdalmasan rezgővé vált. Dermesztő csend az X alakú folyosón Dreiser, aki őszliaju, öt vénén felüli, fi­gyelő szemű ember, kissé megiíletődve lépte át a börtön küszöbét. Az első irodában egy íróasztal mellett kékrahás ur fogadta, aláíra­tott vele valamit, ma; l egy ajtó nyílott meg e’őtte és az ajtón túl egy X alakú folyosónak négy ágiiban a halálos csend fogadta. A halál rotundáia ez ;• négy folyosó. Egyiken tizen­két cella, a másikon tizenkét cella, a harma­dik az udvarra, c negyedik ága pedig az X alakit folyosóiul; az utolsó útra vezet. Ennek az ágnak a végén van a kivégzési terűn. Az író látogatásának idején tizenhét ha­lálraítélt volt a cellákban, a rácsok — ögött. Halál-akvárium. E cellák mögött újra csönd reszket és csak a fantázia tud keresztül látni a vastag ajtókon és falakon, ahol utolsó órájukat vár­va ülnek a halálraítéltek. Szomorú hely. Az ajtókon kicsi ablak, úgy hogy a cellák lakói csak az őrök hátát láthatják. Ha egymással akarnak érintkezni, át kell kiáltaniok egyik cellából a másikba, de a hang olyan ördögi visszhanggal felel, hogy a halálnak csöndhöz szokott jegyesei inkább hallgatnak. Legtöbbje nem csinál semmi. Üveges szemmel a leve­gőt nézi cs talán a múltját. A jövőre nem gondol egy se. Hisz... a jövőjüket sem ők, sem más emberi agyvelő nem tudja elkép­Berlin, december 21. Világvárosi történet. Éppen olyan undo­rító, éppen olyan visszataszító, mint mindazok az esetek, melyeket idöközönkint a milliós metropolisok mocsara fröccsent ki magából. Friedrich Jasch künn lakott Berlin északi negyedében, ötvened-, századmagával egy rozzant, düledezö épületben, amely a nagyvá­rosi élet szomorú, bűnös páriáinak tanyája. Jasch, a „szobaur" Jasch ebben a biinbarlángban „főbérlő" volt. Egy szobának nevezett odút bérelt, amelynek nem volt ablaka. Ebben a pisz­kos, talán soha ki nem söpört odúban lakott hatodmagával Friedrich Jasch. Ö meg öt -10 —50 év körüli asszony, az éjszaka nyomorult páriái, akiket az emberi társadalom kivetett magából. A ,,spÍníu$z‘Movag Jasch az állati iszákosságnak már azon a fokán álüott, hogy már csak tiszta égetni való spirituszt ivott és arra kényszeritetíe nyomorult rabszolgáit is, hogy vele igyák a gyilkos mérget. Egy nap, amikor a „páriák reggel felé visszatértek odújukba, az egyik asszonyt nem találták a lakásban. Újabb eltűnés Délfelé az asszonyok nyugtalanok kezdtek lenni, keresték társukat. Jasch azt mondta nekik, hogy az asszony az éjjel alkoholmér- gezésben megbetegedett. Bevánszorgott va­Páris, december 21. (Saját levelezőnktől.) Arab mágusok, a renaissance fejedelmek, udvari csillagászai és orvosai és nem egynéhányan a kémia igazi nagy tudósai közül is évszázadokon át főztek, kevertek, izzítottak, desztilláltak, pároltak és porítottak, szitáltak és vegyí­tettek titkos receptek és Salamon király hét lakattal zárt könyve nyomán az akkor is­mert arkáiiuinok mindegyikével sötét bol­tozatok alatt, halálfejek, fekete macskák és szárított krokodilusok társaságban, hogy megtalálják a „bölcsek kövét", az „élet- elixirt", a fémeket arannyá változtató „vö­rös oroszlánt". Igaz, hogy mindez nem si­került senkinek sem és igy a XIX. század természettudós materialistái, akik olyan nagy határozottággal tudták megszövegezni, azóta már, hajh, annyi megdöntött tételüket, bátran deklarálhatták, hogy az anyag változatlan és egyik elem a másikká át nem alakulhat. Kimondván ezzel egyúttal a kemény szen­tenciát is, hogy az arany csináló alcliimisták mind bolondok. De jöttek a századforduló nagy fölfede­zései: a Röntgen-sugár, a rádium, az elek­tronelmélet, amik egy csapásra forrada­lomba hozták a kémia és fizika csöndes embereit és mikor megállapították, hogy a rádium bomlásakor valóban liéllumatűmok állnak elő, elomlóit a materialista világnézet leg­fontosabb alaptétele, hogy az anyag örök és változatlan. Nem! minden, ami él, folyton kering, forog, változik és Bequerelle, Madame Cá­rié, Bohr és Soddy vizsgálódásai a XX. szá­zadban igazolják a nagy görög bölcselőnek, Herakleitosnak két és félezer évvel ezelőtt kimondott igazságát: „pánta rci" — minden mozog. Nem állandó hát az anyag sem és ahogy a rádium a szemünk láttára és fü­lünk hallatára be'illik uj anyaggá, bár titok­zatos uíját-módját még nem ismerjük, sza­bad-e ezek után tagadnunk az anyagát alaku­lás lehetőségét? A nagy tudományos intézetek laborató­zelni. Hiszen ki ismeri a halált? Pantano 24—25 éves elég szimpatikus fiatalember. Az Írónak elmondja újra törté­netét. Nem hisz a halálban Nem. hisz a halálbüntetésben. A Dia- mond-testvérek, meg Farina megérdemelte a sorsát mondja, de a halálbüntetésben, mint ilyenben neon hisz. Letelt az engedélyezett idő és az őrök figyelmeztették Pantanot,- hogy visszavezetik cellájába. Mosolyogva búcsúzott e-1 az Írótól és megköszönte láto­gatását. Egyszerre fölszegte fejét és az őszinteség hihetetlen közvetlenségével tört ki belőle a szó: Szeretnék még egyszer sza­bad ember lenni, ha csak néhány percre is. Már vezették is . . . 1 amelyik kórházba. Pár nap múlva egy másik asszony foglalta el az első helyét, az egyik napról a másikra tengődő asszonyok elfelej­tették társnőjüket s .minden ment tovább a megszokott mederben. Ugyanez az eset négy-ötszőr is megis­métlődött. A szegény, nyomorult asszonyok semmi rosszat sem sejtettek. Végre egy reggel, mikor az asszonyok hazaérkeztek, rémes látvány tárult szemeik elé. A szoba csupa vér. Az egyik sarokban vérbe fagyva feküdt társnőjük, Jasch maga is tehetetlenül, súlyosan megsebesítve fe­küdt a rozzant díványon. Mellette a földön egy nagy, véres kés. Az aszsonyok lármájára kiszaladtak a szomszédok. Kilenc halál A rendőrség figyelmes lesz a büntányán támadt mozgolódásra. Detektívek vették kö­rül a házat s azonnal megkezdték a nyomo­zást. Kiderült, hogy Jasch egy esztendő leforgása alatt ki­lenc asszonyt gyilkolt meg. Azokkal az eszközökkel dolgozott, mint a tö- méggyilkosságai miatt világhírűvé vált Haar- mann. Az álozatok ruháit s egyéb ingósá­gaikat elrabolta és eladta. Az igy szerzett pénzen spirituszt vásárolt. Az egyetlen italt, amely még kielégítette az iszákos ember vágyait. I riumaiban híres tudósok és professzorok a 1 modern technika legprecízebb eszközeivel, uj aichimisiákként, nekiláttak hát újból az — aranycsinálás- nak. De most már nem lekicsinylés és gúnyoló­dás kíséri a munkájukat, Ina nem az egész tudományos világ lázas érdeklődése. A Francia Fizikai Társulat legnevesebbjei jöt­tek el arra az előadásra is, amelyet Nagaska tokiói japán egyetemi tanár tartott a Sor­bonne laboratóriumában az ő aranyebinálási elmét'0 éröl és eredményéről. Mielőtt azonban az aranycsinálás titkát felfednénk, egy kis utazást knll megtennünk a végtelen kicsinyek birodalmában, az anyag láthatatlan és mérhetetlen legapróbb részei között. A legmodernebb analitika szerint rnitN den elem legkisebb paránya, az atom két részből áll: a tulajdonkép­peni matériát tartalmazó pozitív elek­tromossággal töltött protonokból és a súlytalan, ugyanolyan erősségű, de ne­gatív elektromossági! elektronokból, melyeket dektrostatikai erők tartanak együtt. Az összes protonok és az elektronok egy­részt szorosan összetapadva adják az atom magját, mig a többi elektron, mint a bolygók a nap körül, c mag körül igen gyors kerin­géssel mozogva, laza burkot alkotnak: laza elhelyezkedésük következtében ké­miai és fizik 1 akciókkal le is lehet fesze­getni őket a magról és eltávolítani. E protonok és elektronok elhelyezkedé­sére íme pár példa: a legegyszerűbb elem a hidrogén, melynek atomja egyetlenegy pro­tonból és ugyancsak egy elektronból áll, mely az előbbi körül forog. A héliumgáznak, mellyel újabbau a léghajókat töltik, magja már 4 protonból és ezekhez szorosan tapadó 2 elektronból áll, mig a burokban két másik elektron kering. Az arany magjában 197 pro­ton és 118 elektron van, 70 elektron pedig planetárisan ciirkulál; a higany 200 proton­ját. 120 elektron kiséri és 80 kis elektron- bolygó zug cl körülötte. Már maga az ele­mek összetételének' e konstrukciója is ön­kéntelenül megszabja az Irányt, amerre haladnunk kell, ha egyik elemből egy mási­kat szeretnénk előállítani. Ez az ut pedig nem más, mint egyes komplikáltabb összetételi! atom­ból lefeszegetni pár protont és elektront, hogy egyszerűbb anyagot kapjunk. Mivel a higany áll legközelebb az aranyhoz, mi sem természetesebb, hogy nemcsak az alchimistálo de a XX. század tudósai, is ezzel kezdték „aranycsináló" kísérleteiket. Nagaska professzornak úgy tűnt fel,- különféle procedúrák alá vetve a higanyt, mintha elektromos sugárzásnak kitéve, leg­alább egy profon ilyenkor meglazult volna. Eből azt a reményt merítette, hogy vala­melyes elégségesen nagy erővel ezt a pro­tont kiemelheti a helyéből. Az atom-mag átmérője azonban a 'milliméter rnüliárd- részének 3 századrésze csak, ilyen végtelen kis parányra semmiféle fizikai vagy kémiai eszközzel hatást már nem gyakorolhatunk. Nagaska hát a legtitokzatosabb és leghatal­masabb erőt, a villamosságot állította a mo­dern alchimiia szolgálatába. Számításokat végzett, melyek szerint olyan elektromos, teret állítva elő, hol négyzetcentiméterenként a feszültség többmilMó voltot ér el, az oda beporlasztött higanygőzök oly óriási elek- tronos akciónak tevődnek ki, mely valószí­nűleg leszakgaíja a laza kötésű protont és a hozzá kapcsolódó elektronokat. Eme elméleti elgondolás után a japán tudós egy hatalmas Ruhmkoríf géppel. 120 centiméteres szikrákat állítva elő, órákon keresztül csattogtatta a paraffinba ágyazott sarkokat, melyek egyike higanyból, a má­sika íüngstenacéJból állott. A kikapcsolás után a higanysarok felülete fekete csatákkal volt bevonva, melyet a paraffin olajából elégő szén, mikroszkopikus higanyszemcsék és tungstenport alkottak, de aranyat nem talált. De nem hagyott fel a reménnyel; leg­közelebb uj elemző eljáráshoz fordult; a fekete üledéket ki izzítva, üveggel olvasz­totta össze és ime, a kihűlő üveglemezben rubinfoítok mu­tatkoztak, jelezvén az arany telepléfó.1 Az arany ugyanis üveggel összeolvasztva „colodiáiis" álapotba megy át és már vég­telen csekély mennyisége is jellemző rubin szint ad. További kísérletek folyamán már mikroszkopikus aranymezeket is sike­rült előállítania és most addig kívánja folytatni kísérleteit, mig legalább egy milhgramnyi mesterséges aranya nem lesz, ami már elégséges a mi- kro-kérniai elemzésekhez. Í924. szeptember 15-e volt az a dátum, miko- mint Kolumbusz eiőtt az Uj-világ partja, a tokiói egyetem laboratóriumá­ban Nagaska tanár előtt először csillan­tak fel az első mesterséges arany-pik­kelyek . . . Arany! arany! arany! mennyi vér folyt ér­ted, mennyi bűn, szenny, gazság tapadt hozzád, milyen keveseknek 'adtál b. ’dog- ságod és milyen sokaknak okoztál keservet; -- vajh mi lesz veled, ha egyszer majd nagy gyárak óriás katlanaiból ömlesztettek szét a milliók közé, kik addig — kevély nagyur — csak hírből ismertek tégedet?! Az lesz csak az igazi világforradaJom, mikor egy jámbor kémikus detroiílzáim fogja. a Világ urát: Arany Őfelségét . . . Öt mifliárdda! szöktek meg a pannonia gépgyár Igazgatói Budapest, december 21. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Szombaton óriási feltűnést keltett Budapesten az a fel­jelentés, amelyet a Pannónia Mezőgazdasági Gépgyár R T. ügyésze tett a vállalat két igazgatója ellen. A feljelentés szerint Fábián Gyula és Kovács Sándor igazgatók a válla­lat különböző telepedéi öt milliárdot megha­ladó összegeket vettek fel adófizetés céljaira, de az összegeket maguk számára tartották meg s eltűntek a fővárosból. A megindított nyomozás kideriteíe, hogy a két igazgató Amerikába szökött s New- yorkbatt már partra is szálltak. Szkr a táv­iró utján körözölevelet bocsátottak-ki elle­nük. A hatóság ma délelőtt a megszökött sik­kasztó igazgatók lakásán talált értéktárgya­kat zár alá vette. Körülbelül másfélmi'lliárd értékű különböző berendezési tárgyat zá­roltak. AAAAAA AAAA AA AAAAAA.AAA.3 AAAAAAAAA A §or§M€ftct mindenki csak Galerik és Tsa teüiíss&üaa vesz, BraHMiiva, ttadni&Ra ml. Telelőn WJo ós -üti'. ICiienc n&t öl® meg Haarmann utóda Borzalmas gyiíkossűgsorozaíra bukkantak a berlini rablóiamyákon — Áldozatai ruháinak árából spirituszt veti az alkoholista gyilkos Aranycsinálás a Sorbonneon ,

Next

/
Thumbnails
Contents