Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-18 / 287. (1030.) szám

Péntek, december 18* 1 sicitófe megalakulásának DofránQa ÍS BnforBnsáMrtip-MelBfrlit. Zapotocky kommunista, 32-öt J űrig a és 38 szavazólap üres volt. Énnek alapján Malypetrt ÍS6 szavazatta! a ház elnöké­tiek választották, aki rögtön le is tette az elnöki fogadalmat a miniszterelnök kezébe. A választást az agrá­riusok nagy tapssal fogadták. Malypetr el­foglalja az elnöki széket és üdvözlő beszédbe kezd, amit azonban az ellenzék folytonos lármája miatt nem le­het megérteni. „Demokrata svindli az egész!" hangzik minden oldalról. Malypetr beszédéből csak annyit lehet kivenni, hogy igazságos és objektív akar lenni eljárásában, de emellett a legnagyobb szigorúságot is szem előtt fogja tartani. Utána Svehla miniszterelnök teszi le a fogadalmat, akinek a koalíciós pártok egyes tagjai melegen gratulálnak. Az ellenzék lár­mája azonban nem szűnik. Ezután megvá­lasztják az alelnököket s a többség a benyúj­tott jelölőlista alapján választott. A ház alel- nökei lettek: Slavicsek cseh nemzeti szocia­lista, Stívrn cseh szociáldemokrata, Dostálék cseh néppárti és Spina dr., a német—magyar szövetség részéröl. Megválasztották még a jegyező-könyvveze- tőket és a rendezőket is és az ülést másfél órára fölfüggesztették. Túlbuzgó a szavazógép Fébi ágykor nyitotta meg Malypetr el­nök újból az ülést, hogy a parlamenti bizott­ságok megválasztását megejtsék. A szavazó­cédulák számolása közben újból megélénkült a ház, különösen a szlovák néppártiak visel­kedtek hangosan és folytonosan azt kiabál­ták, hogy Tomasek foglalja el az elnöki szé­ket, mert Malypetr nem alkalmas arra, hogy az ülést vezesse. A koalíció szavazógépébe is hiba csúszott bele, mert a képviselők máris fölemelték kezüket, még mielőtt az elnök erre fölszólította volna a házat. Az ellenzék a koalíciósoknak ezt a túlbuzgóságát nagy derültséggel fogadta. Megválasztották a költségvetési, kezde­ményezési, alkotmányjogi és mentelmi bi­zottságot. Majd Tomasek, a parlament állan­dó bizottságának elnöke, terjesztette be je­lentését a bizottság működéséről, amit a ház állítólagos többsége tudomásul vett. Az el­lenzék nagy zajjal követelte a szavazatok megszámlálását, de az elnök a szavazás le­zárását jelentette ki. Még különböző javasla­tokat osztottak szét a bizottságoknak, maid az ülés véget ért. A ház legközelebbi ülése holnap déli 12 órakor lesz. Vízió Elbeszélés Irta: Rácz Pál Gondolatai lecsöpögtek a szivére és et­től lett könnyes a szeme. — Eh! Kivágta agyából a gondolatokat és meg­rázta szögletes fejét. A társaság feszülten figyelte minden mozdulatát és a délutáni hangtálanságban, mönt valami rejtelmes orgo­na, ügy búgott fel a mester hangja, ahogy be­szélni kezdett: — ... Mikor elvesztettem a jobb kezem, azt hittem, hogy mindent elvesztettem. Az életemről szakított le egy darabot utánam kullogó sorsom, amely, mint valami felbé­relt haramia, állandóan nyomon követett... Vannak emberek, akik sohasem érzik ezt. Én éreztem. Ott volt a hátam mögött és mégis*előttem kaparászott láthatatlan karmos kezével. Sokszor szerettem volna szembe kerülni vele, de mikor hátranéztem rá, arra, aki mégis írnod Tg és mindent előttem tett, is­mét a hátam mögé került cs én nem láthat­tam ... — ... Emlékszem rá: még sibeder diák voltam, mikor egyszer egy tulhevitett rajz­órán kitámolygott belőlem az elkeseredés: — Tanár ur! Ha én ezzel az idomtalan, otrom­ba, nagy izmos kezemmel kitudnám formál­ni azokat, amik benne élnek a fantáziám­ban ... Ha én rátudnám rögzíteni arra a pa­pírra azokat a tökéletes finomságú .kontúro­kat, amik úgy fúródnak bennem alakokká, mint az álom mesék és amik úgy rágnak belül, mint a hernyó a falevelet... Ha én azt tud­nám, amit a fantáziám akar! ... De nem tu­dom! Ez az otromba kezem, mint egy mé- - záro.degónyé elszélesül a papíron és tagló­vá lesz benne az Írón... Pfuj!... t É, belevágtam a körzőt a papírba. Jól tmelt. Úgy éreztem, hogy szivén szúrtam Lapzárta után jelenti parlamenti tudósitónik: A szenátus tagjai a kitűzött időponton túl már két órája várják a megnyitást. A parlamenti kró­nikában páratlan esetnek a szenátusi elnök sze­mélye körüli koalíciós krízis az o'ka. A koalíció polgári és szocialista pártjai még mindig tárgyal­nak. A cseh néppárt Hrouíban, a szocialista pár­tok Klo'fáS elnöksége mellett kardoskodnak. Az ellenzéki pártok szenátorai Rétórai hiába­való várakozás után betódultak az ülésterembe- A teremben izgatott hangulatban Hartl német szenátor elkiáltja: vele a sorsomat. Pedig a sorsom vígan élt a hátam mögött és egyszer ... Hiszen tud­játok: egy viharos, gránátesős éjszakán, agyagoldatos, talajvizes lövészárok fenekén megszabadított ettől az otromba, tehetetlen jobb kezemtől. — Borzalmasan szakadt rám a tudat: elvesztettem mindent! M-ost már a reményem sem maradt meg, hogy valaha is rajzolni fogok. Hogy papírra tehetem mindazt, amit fantáziám évek óta oly következetes foko­zatossággal termelt írónőm hegye alá, de ami edd:g valóságos torzszülöttként éktelen­kedett a papíron. — Ez a tudat iszonyúan elkeseredetté tett és a lelkem fenekén örvénylő mélységet láttam, ah.ova úgy szerettem volna elme­rülni ... A mester elhallgatott. Környezete látta, hogy gondolatai mind rohamosabban hulla­nak szivére és senkise zaklatta tovább. Előtte sárgás, érdes papíron utánozha­tatlan finom vonalak fonódtak lehellctnyi alakokká, amikben ott, a hideg lapon, lükte­tett az élet, élt a szellem, amely betöltötte a meg rögzített gondol a to t. Müvei árnyékában most kissé pihent a mester. Végigbotorkált tekintete hallgatóin, kik közül néhányan a művész tanítványai voltak. Meg volt elégedve a hatással és megrázta csonka jobb kezét a fehér kabát- ujjban. — így történt aztán, — kezdett ismét szóba a művész — hogy egyszer, az átszeu- vedclt kórházi éjszakák után csüggedt re­megéssel fogtam balkezembe az oly szere­tett iróut. Ráesett hegye a papírra. A grafit parányi szemei gondtalan vágyakozással tapadtak hozzá az érdes felülethez. Szinte nem is kisérhettem figyelemmel az Írón fut- kosását. A balkezemnek valami gyönyörűsé­ge telt benne, hogy egyszer, annyi elherdált év után tevékeny életet élhet. — Válasszunk korelnököt, nyissuk m.eg az ülést, szavazzunk bizalmatlanságot a kormány­nak és menjünk haza! — Ez a demokrácia! — kiáltozzák a nép­pártiak. — Régi parlamenti komédia! — hangzik a kommunisták oldaláról. — Határozatképesek vagyunk! — kiáltja egy éles hang. Német részről fölmerül a komoly terv, hogy az ellenzék kor elnök vezetése alatt kezdje meg az ülést. lebrált a püspök tíztagú segéddel, amelyen a helybeli és a vidéki híven nagy számban vettek részt. A kegyhely temlománjak falai szükeknek bizonyultak arra, hogy a nagy sokaságot befogadhassák. Az egyházi ének­kar ez alkalommal is nagy művészettel sze­repelt és páratlan hozzáértéssel adta elő mind a korállis Introi-tuSt, Gradualet, Offertoriumoí, és Communóát, mind a Biti-féle F-dur misét. Különös figyelmet érdemelnek Miskovics Szi- di és Kupecz Erzsi, akik a szólókat énekelték. Az uj püspök szívhez szóló szentbeszéde so­kakat könnyekig meghatott. A szent mise utáni deputációkban nemcsak a kath. közön­ség, hanem a másvallásuak is részt vettek. Délután és este a helybeli műkedvelő egylet Paher-Daubler Szt. Júliáját adta elő a püspök tiszteletére, a közönség teljes meg­elégedésére. A műkedvelő egyesület vezeté­sében nagy érdemei vannak a város polgár- mesterének, Lukovényi Bélának, A püspök kinevezési bubája csak a na­pokban érkezett meg. Valódi pergamenre (kutyabőrre) rőmai ír-á­riái is u. n. „romana" írással van írva. A bul­lák szerint a Szentszék Bubnics Mihályt szé­leskörű theológiai és szociális képzettsége, páratlan önfegyehnezettsége, és igazán apos­toli szelídsége elismeréséül, mint apostoli adminisztrátort nemcsak az adminisztrátor sziikebb jogaival, hanem a megyés püspök teljhatalmával is felru­házta, Ez az első ilyen eset Szlovenszkó egyháztörténetében. Ebből sokan arra következtetnek, hogy a Szentszék Bub- nics Mihályt szemelte ki Szlovenszkó érsekévé. Annyi bizonyos, hogy az uj rozsnyőí püspök uj állásában sem fog kevesebb agilitást tanú­sítani, mint eddig. A büntetőjog módosítása Prága, december 17. A kormány a mai szenátusi plenáris ülés elé törvényjavaslatot terjeszt, amellyel az 1921 december 21. tör­vénynek hatályát ismét meghosszabbítják. Ez a törvény a büntetőjog néhány módosítá­sára vonatkozik, igy elsősorban a háború után bekövetkezett pénzértékek csökkené­sére és az ebből eredő vitás és peres ügyek­re. A törvényjavaslat újabb háromévi érvé­nyességre ajánlja a régi törvényt. Az indo­kolásban rámutat a kormány arra, hogy há­rom éven belül várható a büntetőjog unifiká- lása, úgy, hogy ezek a kérdések ezen idő alatt, teljesen elintézést nyernek. A büntető­jog reformjának előkészítő munkálatai már befejeződtek s az ideiglenes törvényjavaslat már nyomtatásban meg is jelent. A kormány a képviselőházban beterjesz­tette a rokkantakra vonatkozó törvényjavas­latot, amellyel az 1920 és 1922. évi törvé­nyek résziben megváltoznak. I elmondtam . •. Nem azért, mintha én ezzel a j fél balkezemmel boldognak érezném magam. Oh, én ugy érzem, hogy nem vesztettem semmit és mégis mérhetetlen az az ür, ami kedélyemben támad, ha rátekintek üres ka- bátujjamra ... Széles, otromba, idom tálán volt, de mégis az enyém volt... És •.. és ez a másik, ez a bal, mintha akkor sem lett vol­na az enyém, ügyet sem vetettem rá és mint­ha most se volna az enyém, ugy féltem, ugy ■vigyázok rá, ugy óvom mindentől, mintha a másé volna, amelyet csak pillanatnyi gyö­nyörűségemre használhatok fel most és ame- lyett vissza kell adnom ismét valakinek ... Pedig hát nincs több, csak ez az egy.. • Fáradtan ásított. — ... Csak ez az egy .. • Álla a mellére feküdt és tekintetével a térdén sétáló merész legyet kisérte el rövid utján, inig környezete rneghatódással nézte pihenését. — ... Hát most egy kicsit pihenek e pat­tanás miatt. Fájnak tőle az ujjaim. Nem koc­cinthatok veletek baráti poharat. Ez a kis os­toba veres pont vétót kiált és nekem, a nagy darab embernek, engedelmeskednem kell. Higyjétek el, rabszolgája vagyok ennek a végtagomnak. Minden mozdulatát ugy lesem, mintha nem is tőlem függne. Elvesztése?... Eh! Nem is jó rágondolni: a halálom lenne... Megrázkódott. Hirtelen meszelt fallá sá­padt és erőlködve állott föl a székről, hogy a társaság közé elegyedjék. — Ugy érzem, hogy lázam vau .. ■ Nem beszéltem valami bolondot? Barátai és tanítványai bucsuzkodni kezd­tek. Kint tnár lehullott az alkonyat függönye és szétterjengett a poros homály. A látoga­tók lassan elfogytak. A művész háta mögé rejtette balkezét és lázas idegességgel ne­vetett: Nem! Nem szoríthatjátok meg... Ez a kis pattanás megfosztott attól a gyönyörű­Boftnics Pfinaiis rozsnyói felszentelt pfispül diadalait® íz esztergám! ióegynázmegye területen A pozsonyi püspöki konferencia Bubnics püspököt bízta meg a klérus és az ifjúság meg­szervezésével — A Szentszék Bubnics püspököt szemelte ki Szlovenszkó érsekének? Nagytapolcsány, december 16. December 8-án délután a püspökszente­lés és bankett befejeztével a szloveuszkói püspöki kar püspöki konferenciát tartott, amely csak másnap, 9-én fejeződött be. Az uj püspök, Bubnics Mihály, 8-án este megláto­gatta a magyar-német Mária kongr. pozsonyi Inimakulata ünnepélyét az Orsolya szüzek zárdájában. A püspök az ünnepélyen magyar nyelven ékes beszédet mondott, amelyben hangsúlyozta a katiii. ifjúság katbolikus alapon való megszervezésének a fontosságát, egy­ben az Immakulátát állította oda az ifjúság példaképéül. Azután püspöki áldást adva a jelenlévőknek, eltávozott és részt vett a po­zsonyi „Orol“ egyesület sikerült ünnepélyén, amelyen a „K veti na bez voue“ — „Illatnóí- küli virág" színjáték került színre. Bubnics Mihály rozsnyói papi vendégei­vel egyetemben Koperniczky Ferenc dr. po­zsonyi nagyprépost párját ritkltóan bőkezű vend ég szere t e íé t él v e zte. December 9-én reggel a püspök fölkereste a pozsonyi Szalvatóriának a Jakab bíró-téri anyaházát, amelynek kápolnájában csendes szentmisét és szentbeszédet mondott és az összes jelenlevőket püspöki áldásában része- sitetfe. Az anyaház igazgatója Szyllaba Emil dr., fog. tanár, a püspök földije és hív barátja. December 9-én délelőtt folytatódott a püspöki konferencia. Egyébb hírek nem szivá­rogtak ki, de jól informált helyről értesülünk arról, hogy a püspöki kar egyhangúlag Bubnics Mi­hály püspök kiváló egyéniségét hízta meg mind a sz’ovenszkói kath. klérus, mind a kath. hiúság szervezésével. A püspök december 9-én délután titkárja és barátja kíséretében első segédleik eszi működésének színhelyét, Pozsony-Szent- györgyöí kereste fel. Az ottani esperes-plébá­nos, Novak Mihály üdvözölte a püspököt, ak: nagy ünneplések között vonult be a plébánia­templomba, ahol nagyszabású szentbeszédet mondott és pontrifikális litániát tartott. Éj­félkor visszatért Pozsonyba. 10-én reggel szülőfaluját, Borostyánkőt látogatta meg, ahol régi atyai jóbarátja és pártfogója, Hojszik Imre őszinte lelkesedéssel fogadta a község nagy fiát. Délben a Mária- völgyi kegyhely templomát kereste fel és itt azon kegykép előtt imádkozott, amely előtt egykoron édesanyja Szűz Máriának ajánlotta fel. A helybeli plébános, Msgr. Czaykowsky Evariszf, berindai lovag, pápai kamarás és pozsonyi kanonok igazi magyar vendégszere­tettel fogadta a püspököt. Délután négy órakor Lipótvárra érkezett a püspök, ahonnan autón Vágmedencére uta­zott. A községbeli nép óriási lelkesedéssel, diadalkapuval, zeneszóval fogadta volt plé­bánosát, aki 18 évig volt lelkipásztora e jó népnek. Másnap 11-én szentmisén az egész lakosság szentáldozáshoz járult. Az istentisz­telet befejeztével Szombatja József plébános fogadta vendégül a rozsnyói püspököt. Délután azután Postyánbe utazott, ahol este a Hotel Royalban bankett volt. Másnap 12-én ünnepélyes szentmise, prédikáció és püspöki áldás. A püspök Schwiítzer István nagybirtokos vendégszeretetét élvezte s délután a Fuchszék autóján elhagyta többévi segédlelkész! műkö­désének színhelyét Pöstyént, hogy megláto­gassa legkedvesebb működési helyét, Nagyta­polcsány írr . ■ . itt az egész város ünnepi díszbe öltö­zött. hogy vallás és nemzetiségi különbség nélkül fogadja nagynevű plébánosát, Bubnics Mihályt. A d'adaTrapuban az iskolaszék el­nöke, Zhorelia Gyula ékes szavakkal üdvö­zölte a népszerű püspököt. A hírneves egy­házi énekkar Reskó József karnagy vezetése alatt elénekelte a Fiike-féle: Ecce sacerdos korátis antiiphóniát, Reskó József: Litániáját. Weirich Ave Mariáját és Pang-e linguájdf, vé­gül a pápai h'Ynmiszt. Másnap ünnepélyes püspöki misét ce­isaBxmaassmaBBaaaaaaBKimmmaa — Esetlen, gyermekes vonások voltak azok. A kontúrok, hogy ugy mondjam, csak dadogták a szemlélő szemnek az alakokat. Az árnyalatok grafit piszka végig szóródott a papíron és erőtlenségemben a balkezem el­vált az Irántól. Nem neki való munka volt az. Ki is gondolhatna olyat: balkézzel csi­nálni .meg azt, amit a jobb kéz évek kínzó munkája után se tudort? ... A mester szeméből most már láng csa­pott ki: Bizonyos hiúsággal emelte fel bal­kezét és odamutatta barátjának. Mint valami családi ereklyét szokás, amelyről gazdája megválni sohasem akar. Szinte belediktálta tekintete hallgatóiba a megmásíthatatlan vé­leményt: ez igazari®báriruLatos játéka a ter­mészetinek ... — Nos, hát nem mondom tovább a va­júdás napjait... Bámulatba ejtett magamat is, ami történt. Amit ugyanis a jobb kezem­mel egykor a legnagyobb fáradság árán, a Mgidegpuszt’tóbb munka után sem tudtam el­érni, azt balkezemmel gyermeki könnyed­séggel tanultain meg. A rajzolás művészeté­ben napok alatt éveket rohantam át. Mim a zabláját tépett versenyparipa, törtem át min­den akadályon és ... és ... ma, amint látják uraiim, amint láthatjátok barátaim, ez a földi kárhozatra ítélt balkéz alkotja meg ezeket az általatok is megcsodált müveket. — Az utánam kullogó sorsot igy hát si­került nyakonesipuem. Szembe ugrottam ve­le és térdre kényszeritettem ... — No és semmi. •. Ugy érzem, hogy semmi, de ti mondjátok, hogy ti vagytok a tanúi, hogy ez a balkéz hatalmas akarásom nyűge alatt mit követett el... Na igen ... — . •. Hát most pihenek ... Ez a kis Pör- senés, itt a kezem fején, nagyon fájdalmas és pihenésre kényszerit De sebaj. . Meg'áto- gattatok és ez igen jól esik nekem. Szép tő­letek, hogy ekkora csekélység is rám tereli figyelmeteket. Kívántátok történetemet, hát

Next

/
Thumbnails
Contents