Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-17 / 286. (1029.) szám

Csütörtök, december 17. Egy sziléziai nriasszoiiy a parlament nyílt ülésén megkorbáesolt egy képviselőt Aki alaptalanul rágalmaz, méltán bűnhődik A képviselő ur megfutamodott. Kattowiíz, december 16. Ez a volt porosz-sziléziai városka, amióta Lengyelországhoz csatolták és a felsősziléziai tartomány székhelye lett,, gyak­ran játssza a fővárost. Mint igazi „fővároshoz*1 illik, a napokban olyan botránynak volt szín­helye, amelyet akár London is megirigyel­hetne tőle. A botrány szenvedő hőse Lubos János tartománygyiilési képviselő. Míg Kattowitz Németországhoz tartozott. soviniszta német volt, de amikor Porosz-Sziléziának e részét Len­gyelországnak Ítélték oda, felcsapott fajvédő lengyeinek. Ebben a minőségben egy vendéglő törzsasz­talánál minden este ő elnökölt és Ítélkezett eLevenekről-holtakról. A mnlt hónap elején egy este szintén ott trónolt a törzsasztala mellett s aznap este a „zsidóasszony“ volt a beszéd tárgya. Hogy, hogy nem, Kotta zsidó orvos felesége került szóba. — Kottáné? — szólt fitymálólág Lubos, miközben borospoharát ajkához emelte — az is olyan mint a többi zsidóasszony . . . Kü­lönben nekem is volt már vele dolgom . . . A következő percben már más témáról beszélgettek, de az asztaltársaság egyik tagja Lutbos megjegyezését tudtára adta Kottáné asszonynak. Kottánét mindenki is­merte a városban, szép és müveit asszony, bejáratos az úgynevezett legjobb körökbe is. Amikor meghallotta, mit mondott róla a fajvédő képviselő, nem szólt semmit, hanem még aznap elment abba az épületbe, ahol a tartománygyiilés tartja üléseit. — Itt van Lubos képviselő ur? — kér­dezte a teremőrtől. — Igen, itt van! — hangzott a válasz. — Akkor legjton szives hívja ki, itt a névjegyem. A teremőr eltűnt és néhány pillanat múlva azzal jött vissza, hogy Lubos kép­viselő ur nem jöhet ki, mert éppen valami nagyon fontos dolgot tárgyalnak a teremben. — Hem jöhet ki? — tagolta a szókat Kottáné, — akkor majd én megyek be hozzá . . . A teremőr tiltakozni akart, de mielőtt megakadályozhatta volna, az asszony félretolta a nehéz függönyt és belépett a tárgyalóterembe. Megjelenése megdöbbentette a képviselőket. A szónok abbahagyta a beszédét, az elnök nem tudta mitevő legyen, mialatt az asszony egyenesen Lubos képviselő felé tartott. Oda­érve így szólt hozzá: — Ismer maga engem? A képviselő halálsápadt lett s dadogva csak ennyit mondott: — Nem ... én nem ismerem a nagy­ságos asszonyt! Kottáné erre hátralépett s így szólott: — Úgy . . . tehát nem ismer engem és mégis azt merte mondani, hogy . . . Ebben a pillanatban felemelte a kezében lévő kutyakorbácsot és teljes erejével Lubos arcába vágott A képviselő felugrott a helyéről és mene­külni próbált. Ezalatt a korbács állandóan suhogott a fején és a vállán. — Segítség! Segítség! — kiáltotta Lu­bos — ez az asszony le akar lőni . . . Noha a váratlan jelenet megfagyasz­totta a képviselők ereiben a vért, az a ki­áltás, hogy „az asszony le akar Iőni“, olyan komikusán hatott, hogy mindenki nevetni kezdett. • — Hiszen nincsen nála revolver. — szólt Láboshoz egyik képviselőtársa, — mit futsz hát előle? ; Lubos egy meliékajtón menekült ki, inig Kottáné kimerültén ejtette ki kezéből a korbácsot. — Bocsánatot kérek — fordult az elnök felé, — nagyon kérem, bocsássanak meg, hogy ilyesmire vetemedtem, de ezekkel az emberekkel szemben nincsen más védekezés. A teremőr most hozzálépett, megfogta karját udvariasan kivezette. A jelenít után a tartománygyülés nyu­godtan folytatta a tanácskozást. Í4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÉA&AAAAAA §«Í£|®€l€! mindenki csak lüaspisriS? és Tsa saajtifizjűai vssz, Dmilssovtt, RatiniCstá ni. Telefon 1920 ós 23C;. v S» Rejtélyes ftsanRlbetörés Munkácson Hetivásár napján kit fiatalember kifosztott egy bankot — A rendőrség önbetörésre gondol Letartóztattak a bank igazgatóját és pénztárosát Munkács, december 16. (Saját telefon tudósi tásunk.) Nagy szen­zációt keltett tegnap a városban a RüSky Národny Banka Kostolna-utcai fiókjának ki­rablása. Ismeretlen tettesek 42.000 koronát raboltak el a bankból. A bank vezetőjének jelentése után a rendőrbizottság azonnal ki­szállt a bankfiók helyiségébe, ahol Szluzár igazgató és Bilinsky pénztáros fogadták őket. Elmondották, hogy reggel, pár perccel nyolc óra után, amikor a bankforgalom még nagyon csekély, két ismeretlen, elegáns fia­talember jelent meg az üzlethelyiségben s egyikük egy ezerkoronás fölváltását kérte az igazgatótól. Szluzár igazgató a pénztáros­hoz utasította őket. A fiatalemberek ekkor a pénztároshoz léptek s újból előadták kérésü­ket. Bilinsky pénztáros kivette a kézi pénz­tárt, amelyben 42.000 korona volt s éppen az aprópénzkereséshez fogott, amikor az egyik ismeretlen hiHe’en revolvert szegzett fe'éje. — Kezeket föl! — kiáltá ellentállást nem tűrő hangon s amikor az igazgató és a pénz­táros a meglepetéstől megdermedtem teljesí­tette a parancsot, a másik fiatalember ki­emelte a pénztárból a pénzt­Erre újabb vezényszó hangzott el: — Hátra arc! Ha moccanni mernek, a halál fiai! — s a két ismeretlen a pénzzel együtt ellépett a bankból, majd az éppen hetivásáron tolongó sokaságban eltűnt. A rendőrség az adott nyomok alapján meg is kezdte rögtön a nyomozást, de ered­ményt nem tudott fölmutatni. A bank alkal­mazottait újból kihallgatták, akik megmarad­tak eredeti vallomásuk mellett. A rendőrségnek gyanús volt az eset, egyrészt azért, mert legalább is furcsa az, hogy a hetivásár forgalmában ne vették volna észre a járó-kelők a bankiielyiségben történt különös rablást, viszont csak erősí­tette a gyanút, hogy a két tiszviselö hajszál­nyi pontossággal megegyező vallomást tett az eset legapróbb részleteire vonatkozólag. Ez pedig szinte lehetetlen, hogy két ember tökéletesen egyezően mondjon el egy ese­ményt, A gyatiu tehát mindjobban arra irányult. hogy az egész csak kitalált mese s önbe­törés történi. Ennek a -gyanúnak alapján a rendőrség u tisztviselőknek ma reggeli újabb kihallga­tása után Szluzár igazgatót és Bilinsky pénztárost előzetes letartóztatásba helyezte. A rejtélyes bankbetörés ügyének ez az újabb fordulata nagy föltűn est keltett a vá­rosban. „Titokzatos44 mérgezés Ersekisj váróit Perina szabómester családja minden éjjel megbetegedett a szomszédos gázgyár mo- torgázáíól Érsekújvár, december ló. Még december 7-én történt, hogy Perina József ersekujvári szabómester szomszédai értesítették Róth Miksa dr. járási tiszti or­vost, hogy az egész. Perina-család súlyos mérgezési tünetek között megbetegedett. A járási orvos először széngázmérgezésre gon­dolt s elrendelte, hogy a hálószobában lévő vaskályhát cseréljék ki. Azonban másnap es­te, amidőn már uj kályhában égett a tűz, is­mét rosszul lett az egész család. A főorvos teljesen tanácstalan volt az első pillana.ban, mert az a feltevés is tévesnek bizonyult, hogy világitó-gázmérgczésröl van szó, mivel az egész házban nincs viiágitógáz. Semmi nyoma nem volt a mérges gázok eredetének­Teljes 8 napon keresztül tehetetlenül ál­lottak a titokzatos esettel szemben. Végre hatósági bizottság szállott ki a helyszínen, amelyben részt vett Róth dr. tiszti főorvos, Gombos Ferenc városi főmérnök, valamint a rendőrségnek és az érsekujvári gázgyárnak a képviselője is. A helyszuii szemlének meg­lepő eredménye volt. Megállapították, hogy a mérgezési a közvetlen szomszédságban lévő Blaha-íéle gőzfürdő faszén-gázmo­torja idézte elő. Ugyanis a motornak a kipuffogóía egy földalatti kis medencébe vezet, ahonnan a gáz nem tudott megíelelőleg elillanj, hanem az erősen befagyott földréteg alatti lazább földrétegen keresztül tört utat magának Perna szabómester alig egy- pár méterre lévő háló­szobája alá. Blaha fürdőtulajdonos most a motor gáz­elvezető csövét úgy alakíttatja át. hogy a gáz a szabad levegőben oszoljon szét. Megölték a világ legnép­szerűbb boxolo^át Battling Sikít, Carpeutier legyőzőjét, átlőtt mel­lel találták New York utcáján Prága, december 16­Rövid távirat jelenti New Yorkból hogy Battling Sikít New York egyik utcáján átlőtt meliel holtan találták. Battling Siiki, a közismert fekete boxoló, nagy népszerűségnek örvendett az egész vilá­gon. Közismert alakja volt a világnak ez a fekete afrikai néger. Állandóan cilinderben járt, vörös nyakkendővel sárga cipőben és nagy súlyt he­lyezett arra, hogy népszerű legyen. Ha a box- perondra lépett, azt mondották az amerikaiak, hogy sohasem lehet jobb cirkuszi bohócot látni, •mint Batting Sikít a ringen- Mindenki, aki végig nézte boxmérközéseit, nagyszerűen mulatott. És tényleg Battling nagy súlyt helyezett arra, hogy mérkőzései közben különböző akrobatamutatvá- nyokkal is szórakoztassa a nézőközönséget. 1922-ben lett nevezetessé Párisban és Fran­ciaországban s ennek révén az egész sport- világban- Szembe került Carpentier-veL, akit a. huszadik század sportcsodájának tartottak a franciák. Öt fordulóban a fekete Battling le­győzte a fehér Carpentiert és a szegény Car- pentiert összetörve, eszméletlenül szállították be a kórházba. Ez az esemény nagy feltűnést kel­tett a párisi körökben és a világsajtóiban is. Ké- ' sebb azt állították, hogy Garpentier menazserie megfizette Batílingot s éppen ezért diszkvalifi­kálták a fehér boxmesíert és megfosztották a világibajnoki címtől- Azután ismét rekvalifikálták, ami természetesen borzasztóan felbőszítette a Szenegál Sikít és ettől a perctől kezdve csakis arra törekedett, hogy népszerű legyen. Boxolt nemcsak a ringen, hanem a bárokban és mulató­helyeken is, úgy- hogy minden népes helyen megfordult a cilinderes. vörösnyakkendős és sárgacipős Battling. 1923-ban áthaiózott Ameri­kába, hogy népszerűségén kívül dollárokat is szerezzen. Itt ugyanúgy kezdett viselkedni, mint Párisban és megfeledkezett arról, hogy New York nem Montmartre és a dollárok országában a feketeszinfi ember nem engedheti meg magá­nak azt, amit egy fehér atléta. Lassan pénzéből is kifogyott. Ismét felvette a. boxkeztyüt és Norfolk fekete sampiotmai mérte össze erejét. Tizenöt körben Síki csúfos vereséget szenve­dett. Később Filadelfiában, Buffalóban. New ürieans-ban, Kolumbiában és Kanadában hol győzelmeket aratott, hol pedig vereségeket szenvedett- A legnagyobb vereség a múlt évben érte, amikor az amerikai német Rcrlenbacli Pál knock-au tolta. Egy évi amerikai boxolásából 100.000 dol­lárt szerzett Siki, de ez a pénz is az utolsó centig eliogyott. Sok kellemetlensége volt a rendőrséggel szemtelen viselkedése miatt, több­ször megbüntették, végül is kiutasították. Most azután a ring népszerű hősét szomorú tragédia érte utói Valakivel éjszaka az utcán összeakasz­kodhatott s átlőtt mellel maradt a porondon. A kilencedik számolásra sem kelt fel. * haldia laté áSsnodnl szeretne... Az élcíbenmaradt megvakult kis lány még nem sejti a nagy tragédiát — A részvevők százai a betegágy körül Budapest, december 16. Most hozták a műtőből. Fekete dús haját szomorú diadémként friss kötés szorítja le. .Az arca piros, talán az átszenvedett fájdalmaktól. A homloka duzzadt. Két szemét lehunyta. Valaki mondja az ágya mellett: — Megvakult! A tizenötéves Hajdú Kató, a nádor-utcai ház mindig mosolygó, csicsergő szépsége itt fekszik a homályos kórteremben. Az ágya mellett csak egy elegáns uriasszony áll, a nagynénje, de az ágya előtt rengetegen vannak. Sok fejkötős, nagykendős szegényasszony, pár kamasz gyerek, meg lányok, akiket az utcáról sodort be — egy ellenőrizhetetlen pillanatban — a részvét és a kíváncsiság. Nézik a leány elváltozott arcát, selymes ha­ját és a gézkötést, amelyen átütött a golyócsí- nálta sebből Hajdú Kató piros vére. Az ágy mellett álló elegáns szép asszony, Hajdú Kató nagynénje a szerencsétlen kisleány fölé hajol: — Hogy vagy? Halkan — mintha nagyon messziről jönne ez a fájdalmas leánybang — válaszol Hajdú Kató; — Most... máir... jobban ... És szaggatott szavakban, félmondatokban be­szél tovább, néha megáll két betű között, meri elfáradt. A hangja mindig fulladt 'egy kicsit — nagyon gyönge lehet, — Én... én mindjárt... amint behoztak a kórházba... eszméleten voltam. A leány fölé hajoló uriasszony szeme hirtelen megtelik könnyel, mert Hajdú Kató. amint beszél, arcát elfordította az ágy másik oldalára, ahol senki sem állt. Ebből a gesztusból érződött elő­ször, hogy a szerencsétlen leány valóban nem lát. Még nincs rutinja igazodni ahhoz a nagy sö­tétséghez, ami vár rá. Nem tudja megérezni a hozzá szóló hang irányát. Kérdeznék tőle valamit, de figyelmeztetnek, vigyázzak. — Kató nem tud még semmit A narkózis kábulatában Csak annyit tud, hogy éjszaka bent volt szü­lei hálószobájában, beszélgettek, az apja megcsó­kolta, aztán lassan-lassan elfátyolozódou előtte minden, ö elaiudt, — aztán idehozták ebbe a me­leg, sóhajos levegőjű szomorú kórterembe. És szombat, vasárnap, hétfő ... Katónak nagy fájdal­mai voltak. Az éjszakát átshta, átszenvedte. Kimerült idegei nem adták neki azt a taná­csot, hogy megkérdezze, mi van szüleivel és test­véreivel Pedig feltűnhetne neki, hogy három nap óta az ágyánál elésorakozott mindenki, akit is­mert és szeretett, csak épp az apja, az öregedő, kövéres volt százados, szelidarcu és szeliuhangu apja és szép szőke anyja meg apró testvérei nem jöttek el hozzá, hogy vigasztalják betegségében. Hajdú Kató lejét a görcsöknek, a szenvedé­seknek valami furcsa narkózisa lengte be s a leány — nyilván ezért — azt sem kérdezte meg a kedves doktoroktól, meg a szeretetteméi aj ápolónőktől, hogy miért roncsolódott össze az agya és mi küldte két szemére a bánatos fekete­séget? Nem kérdez semmit, fekszik az ágyon, kezei a közkórházi dunyhán nyugosznak. Finom erezett leánykezek, a bőre kissé tulíchér, talán a sok vérveszteségtől. Ha szólnak hozzá, válaszol. De az orvosi gyengédség megtiltott minden olyan kérdést, amely a drámát eszébe juttathatná vagy elárulhatná Hajdú Katónak. Nagyon rövid és szűk szótára van most csak ennek a szerencsétlen kis­leánynak. Csak arról szabad vele beszélni, hogy mini töltötte az éjszakát és hogy jól érzi-e ma­gát? „Álmodni szeretnék**... Hogy tisztán mehessen az életbe ez a kis­leány — mondják nekem a Hajdú-fivérek — meg kell tisztítani az apja emlékét is. Hajdú Gyula nem szélhámos volt, hanem az 1925-beli felíorúult világnak legszomorubb alakja, aki nem tudott beleilleszkedni a megváltozott viszonyba. A kis Hajdú Kató ágyálioz, amint az ágy fe­jénél beszélgetőik, eljutnak a szavak foszlányai. A kisleány arcán latszik az erőlködés, hallani és érteni szeretné, miről van szó. Mert ha nem is tudja, hogy körülötte valami borzasztó dráma ját­szódott le, érzékeny leánylelke valahogy sejti a véres szenzációt. Ma még nem annyira tiszta az agya és egy félórával az operáció után még nem annyira erős, hogy kérdezhessem, de arca vönag- iásából következtetni lehet arra, hogy már elin­dult benne a kíváncsiság és ha most még csak pi- aegve, fáradtan, gyengén csak „jól vagvok“-ot mond, reggelre talán megkérdi már, hol van apu­ka, anyuka és a két kis testvér ... A kendős asszonyok, az utcáról betévedt ér­deklődök makacsul állnak a kórterem közepén és nézik Hajdú Katót. Négy óra van, a kórház vékony harangja négyet csendül az ápolónő kitessékeli a látogatókat. Hajdú Kató íéloldalra fordul, lassan, óvato­son, nehogy megmozdítsa nehéz kötését, fáTzdt arca gyenge mosolyra húzódik. A kisleány átszól halkan szomszédjának: — Most aludni fogok. És hozzáteszi azután csendesen: — Álmodni szeretnék. Látom-e majd a karácsonyfát? Katóka a kórház betegágyában ma éri meg betegségének krízisét. Az orvosok véleménye szerint ugyanis ma dől el, hogy a szerencsétlen kisgyermek nem kap-e vérmérgezést? Ha ez a komplikáció nem is áll be, a kislányba egész életére vak marad. A Hajdu-csalácl hozzátartozói állandóan a kis­gyermek körül vannak s a legnagyobb szeretet­tel ápolják. Katóka csendesen lélegzik s folyto­nosan csak azt kérdezi a körülötte levőktől, hogy miért nem látogatják őt meg szülei és miért van bekötve a szeme? A rokonok könnyes szemmel mondanak egy kis kifogást, hogy a szülök hirtelen elutaztak Budapestről, de egy hét múlva vissza­jönnek. Szeme pedig azért vau bekötve, mert beleesett valami, de a doktor bácsi megígérte, hogy karácsonyra már az is jó lesz. Mikor Kató a karácsonyt hallja emlegetni, uiabb kérdésekkel ostromolja gyöngéd ápolóit. — Karácsonyra ugy-e, éu is látni fogom már a karácsonyfát? és a rokonoknak csak könnyes, hangtalan simo- gatását kapja válaszul. Katóka természetesen nem tudja a gyászos valót Ma délelőtt bizottság jeleni meg a kórházban, hogy a kis Katót kihallgassa. Mikor azonban lát­ták a szerencsétlen gyermeket, elfogultságukban nem tudták teljesíteni hivatalos kötelességüket. A szemükbe tolakodó könnyek nem engedték meg, hogy a gyermek előtt felfedjék a tragédia egész szörnyűségéi. _________________ If isfiiaFlll Práía. PalalsRofeeko $$ * O iüfí 'iS' "d a ü A legjobb ni&üyar tá omüvA e> m»k fellepte ! T..TOT, r. TUMwnmwimmrrmlll g* fflü S" SS® C S í 42 f SÜI leli QT f. g1 1 —............................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents