Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-15 / 284. (1027.) szám

ICecM. ríecember 15. A nógrádi Góbi-sivatag.,. Járhatatlan ut a magyar határon — Őrszem a bussai templomtoronyban — .,Jaj, de messze esik ide“ . . . Ipolyvölgy, de centbe r eleién­ASciSc a történelmet csinálják, azok sohasem jártaik Nóerád perifériáin- Akik a történelmet ősin alják: azokat melegre fűtött gyorsvonat rö­píti Locarnóba, Parisba, Londonba és ki tudja hová, melyük konferenciára. Mi pedig, akik csak statisztálunk milliós tö- mosokben a világ&zmpndou, ime bevándoroljuk az elhagyott tájakat, mint a sziliek és a termé­szet szerelmesei: a kései piktorok. ... Az országúton már autóik is járnak, *gaz, hogy lassan haladnak, ment elég egy nefci- leisdfilés, hogy az urtszéli árokba bcnipe-rcdíenek- De Rétes-pusztánál már beleveszünk a térdig érő hóba. Arrafelé most kocsival bajos haladni, az átmegy is is alig járható ut járhatatlanná vált s hiába olvassák a jó ipolymentick uagy remény- i kedéssel az árlejtés kiírását a rárospuszta—bús -. saf ut javítására, bizony csak a tavasszal fog az ! megtörténni. Ha egyáltalán megtörténik. Mert | rakoncátlan, huncut egy folyó az Ipoly. A tava- f szí esőzések után felduzzad és kisétál keskeny l medréből a jó palócok nőm valami nagy örömé- j fe. Akkor pedig pan Ing. X hiába rendeli oda a munkásokat- Mert akár a folyón csinál iáik az j utat, akár magát az utat javítsák . . . Térdig járok a hóban. Furcsa egy passzió ez, j bizonyos. De miig innen van az ember a hanoin- j cori, még benne van a fiatalos virtus. Lehet, hogy egész röpke évtized múlva magam is bo­londságnak találom a múltai és ilyen időben öregesen, csendesen valahová a meleg szobába V3:gy a meleg kávéitázba bújok­... A rárosmulyadi ómagyar stü-ii templom kupolája mint hatalmas fehér félgömb emelkedik a magasságba. Gyönyörű ez a templom. A men- de-monda azt tartja, hogy a föMesur, aki épií- tette. azért ölte bele a pénzét, hogy ne maradjon a rokonokra- Jó! tette, nem jól tette, nem az ón dolgom elbírálni. Elég az hozzá, hogy a derék ! mulyadiak olyan cifra kőtemplomban imádhatják , az ösmagyarok Istenét, amilyet Árpád bízvást megirigyelt volna tőlük. Egyetlen emberrel találkozom a templom előtti utón. Köszön és megbámul. Aztán utánam szól, ahogy pár lépésnyire elhaladtam: — rtááfló! Hová megy az ur? 3 iám, kisül, hogy Kovács Kl> Imrének holnapra a törvénybe kellene menni, de. nem indul ám az ilyen Ítéletidőben . . . . • . Szép csendesen nekiereszkedik a hó. Apró, gyúr lielyhekben huhdogál és betakarja a télig f eke túllő nyomokat, A szürke égbolt dsücé- tedik, csak a varjú áll a torony tetején, mint ma­gános, bús őrszem az Ipoly menten. 12fgoitdo43codva nézem a kályha pirosló ujta- iát. Apró manók duruzsolnak mögötte és 'fájdal­mas melódiákban fekiyikkau uélia a tűz . . • Két öregember mellett üldögélek, békében és megnyugodva, mintha csak otthon lennék- Vagy talán otthon is vagyok, hiszen enyém ez a szeles völgy és mintha a közeli füzesek suttogva hívo­gatnának . . . Az Ipoly füzei * . . Farkas István­I ürM c§ az orosz httiommiiiiszicrcK párisi faitácshozásol Defenzív szerződés a két állam között Moszul miatt Pari s december 1L Tewfik Ruchdi bej , török külügyminiszter, a uioszuli kérdés genii elintézésének csődje utált Parisba ment, állítólag azért, liG0ty az ottlévö Csicserinnel tanácskozzék. Beavatott körök szerint ezek a tanácskozások határozottan arra irányul­nak, hogy a Viosszul-vidék érdekében defenzív szerződért létesíthessen Tör szag c roszországgai. Angol körökben mindenesetre ennek a tanácskozásnak igen nagy jelentő­séget tulajdonítanak. I prágai csciifcsal# orosz Síéin volt? Még eddig semmi nyom nincs az Angióbánk furfangos csekkcsalásában — Reindl egy köz­ismert kémcsaládból származik — A csekkhamisitáson kívül több csalási kpvetett el a bankban Prága, december 14 A prágai Anglóbankban tíz nappal ezelőtt elkövetett furfangos csekkcsalásban a nyo­mozás holtpontra jutott. A íontsteríiug hami­sító Reindl hivatalnok cs büntársnője holléte még teljesen ismeretlen a rendőrség előtt, amely különben ez ügyben a titokzatosság ho­mályába burkolózik. Egyes prágai lapok tegnap azt a feltűnést- keltö híradást hozták, hogy a megszökött bankhivatalnok Szovjet- Oroszország számára kémkedést folyta­tott. A híradás valószínűnek látszik, mert néhány hónappal ezelőtt Reindl Rudolf bátyját, Ró­bertét, kinek Anwalban szállodája volt, kém­kedés miatt három hónapi fogházra ítélték cl, amelyet ki is töltött. Akkoriban Rudolfot is letartózíatták.A csekkcsaló az osztrák-magyar hadseregben aktív tiszt volt és csak a forra­dalom után lépett be az Anglóbaukba, ahol lassanként ióliizeteti bizalmi állásra dolgozta tel magát. Midőn bátyját letartóztatták, öi is gyanúba vették miután azonban ellene pozitív adatokat nem sikerült szerezni és a bank érdekében nagyobb kauciót tett le, szabadon- bocsátották. Most újból felmerült a gy anú, hogy Reindl, aki a bankban csúfosan visszaélt bizalmi állá­sával és a bank jóakaratát nemcsak a hatal­mas csalással, hanem több kisebb visszaélés­sel hálálta meg, részes volt bátyja kémkedési ügyében. — Bussira. — Osztón csak így? Gyalogul'? — Csak igy. Megvakarja a fejét; megigazítja szájaiban a pipát, aztán csak helybedhagyólag bólint­— Hát igaz. Kocsival most bajos lenne ha­ladni. De még szánkóval is . . . Előszőnünk egymástól. Már a török sáncnál vagyok- (Magam kereszteltem el. Ha Bónynek avar sáncai vonnak, miért ne lőhetnének Bussá- nak törők sáncai?) Alacsony halom ez, valamikor emberi kéz rakhatta. Most mint na-gy kapunyüás vezet rajta keresztül az ut. A bussai templomtorony mini hataliroas fel­kiáltójel emelkedik ki a lapályból. A tetején, mint odavarázsolt őrszem: árva varjú álldogál. Nagy jókedvemben szavalni kezdem magáimban a verset: „Ki áll amott a szirtiétől!, Ilunyad magas falánál?* *4 . . . A varjú emelgeti szárnyait, valami megsej­tett, csendes appr-eheuzióvai, de mégis ott marad. ... A bussai korcsmában meleg van- Utas embereknek fittének. Mert öt-hat falu gócpontja ez a község. Két finánc az elsejei fizetését hagyogatja itt a duplaruanos teákban. Egyébként nincs más vendég­Mégis csak jó idoberm üisiL Kinézni az apró ablakon és belccsodálkozni rövidre látó gyerek­szemekkel a fehérségbe . . . A korcsimáfosné (öregasszony ám!) mellém telepedik. És duruzsol a fülembe az ő kedves, öreges hangján: — Hol tetszik járni ilyen időben? Az.uram is borért akart menni Csalárba, de mégsem ment. Pedig az csak három kilométer­Mosolyogva válaszolok: — Gyalog ment volna a bácsi! Lám, én meg sem éreztem a hideget. — Ja, ha az én uram is olyan fiatal lenne! Nem is tetszene gondolni: már a hetvenediket tapossa. És ime. mintha csak előre készített színpadi jelenet lenne, bejön az öreg. Szívesen nyújtja a kezét Mint az öreg korcsmárosok szokták, ha régen látott, kedves vendégük érkezik. — Isten hozta nálunk. Tessék ide közelebb a kályha mellé ülni­És azután el ék erűinek a sokszor és sokak­nak elmesélt történetek. Vend égima r as z talóu 1 • Mert: — (Jgye itt tetszik maradni éjszakára? Olyan puha ágyat vetek, akárcsak otthon . . . És eJénpkli az öreg ur a kedvenc nótáját. „Jaj de messze esik ide, a kanyargó Tisza vize“ • . . Bizony ideililik az a nóta. Jaj, de messze esik ide Losonc, a vasútvonal, vagy az országút. S Hirwwwiiw»w«»tnm»niiniiii»wMMWimn| i Dr. Borüvka jj ezelőtt Dr. flaustnann szanatóriuma : Práca ll.. Leaerova 61. ;; S - 1 A talléii halÉlkastélyban--. Grófi agyban pihennek a robbanás halálos áldozatai — A kastély ura agyrázkódást cs súlyos szemsériilést szenvedeti — A borzalmak éjszakája Tallós, december 13. Tízenliatkilométeres kocsiutai kell megtenni Gálántátó! a kis Tallósig. Hat-hótszáz lakosú köz­ség, magyar és katolikus. A középen takaros tem­plom. Nem messze tőle az Esterházy-kastély, ahol a borzalmas robbanás történt pénteken éjjel. A fa­luban ma mindenki erről beszél, A bérkocsis csak nagy nógatás után rog.be. Öt órakor beáll a zsi­dóünnep és vallásoL/zsidó nem ül ilyenkor kocsira. Pedig Gálán tan a legtöbb bérkocsis zsidó. Kctteh- hárman vagyunk újságírók. Úgy segítünk magun­kon, hogy a kocsihajtó keresztény. így tehát ő fog be és a sáros, hepehupás országúton nagyné- bezen megérkezünk a faluba. Már szűkület van. A kastély előtt embertömeg. Kiváncsiak. Álldogá­lók. A katasztrófáról beszélnek. Mindenki aludt már a faluban, senki sejti tud bizonyosat. Még KessJer dr. galántai járásbíró, a kiküldött vizsgá­lóbíró is alig van informálva a történtekről. — Borzalmas, borzalmas — mondogatja — ilyent még nem láttam .., Odabent a kastélyban két csipkés grófi agyon fekszik a két áldozat: Pavlik Sándor és Varga József soííőr. A hozzátartozóik a kastély előtt si­ránkoznak, jajgatnak. Pavlik nős, két gyermek atyja. Varga egyetlen fiú volt, aki öreg édesany­ját tartotta el. A harmadik, a súlyosan sebesült Rock Nándor soííőr a pozsonyi kórházban fekszik élet-halál között, Esterházy Mária grófnő és a férje, Cerezettó Virgüió útban vannak Becs kié a szanatóriumba. Mindketten sebesültek. A grófnő lábából vágott ki jó darabot a rob­banás, Ccresetíó pedig a halszerűén sebesüli meg súlyosan, Ezenkívül agyrázkódást is szén- védett Csoda, ha megmenekül, Szloboda Bohusláv jószágkormányzó, aki könnyebben sebesült és Pék János aútókezelö, aki megsiketült, nincsenek sehol. Elmenekültek a vé­res esemény színhelyéről, A jószágkőrmányzó ta­lán bent van Pozsonyban. A vizsgálóbíró is ta­nácstalanul áll. Nincs, akit kihallgasson, mert a katasztrófa szereplői részint meghaltak, ré­szint nincsenek itt. Gortán Géza dr, pozsonyi ügyvéd, akinek hallása szintén meggyöngült, a hajnali autóval be­ment i czsouyba, Cerezettó vezette a nagy olasz gépet Diószegig, Rémes volt ez az ut. Az autóu csupa léláiuU, sebesült, rémült ember. Cerezettó útközben többször rosszul lett. Az autót ógy ízben az árokba vezeti. Borzalmas éj­szaka. Végre Diószegen, két és félórái autóul után fölverik a cukorgyár igazgatóját, aki friss autót, soffőrt bocsát rendelkezésükre és telefonál Po­zsonyba, mert Pallósról még telefonálni sem lehet éjszaka. Kijöttek a pozsonyi mentők, akik már halva találták PavUkot és Vargát. Ez reggel öt óra felé lehetett. A katasztrófa este pontosan íél- ■ ízkor történt. A legszörnyübb, hogy a szerencsétlen Pavlik és Varga — nem balt meg azonnal, amint az első jelentések mond­ták, hanem négy-öt órái szenvedtek úgyszól­ván minden segítség nélkül, A robbanás után ugyanis tűz támadt a gép­házban és a szerencsétlen emberek, akiknek alsó testét szaggatták szét a gépszilánkok, a nyolc-tíz lépcsős gépházból föívanszorogtak a szabadba, ahol a robbanástól a hóra vetett Gortán dr, ügy­véd tért először magához. A grófné cs Cerezettó tértek ezután eszméletre, úgy hogy megkezdődött a sebesültek fölszedése. Lepedőbe rakták őket és úgy vitték a gépházból a kastélyba. Víz nem volt, mert a vízvezetéki csövek be­fagytak, világítás sem volt, mert a gépház fői­robbant. A szerencsétlenek sebeit üieshübeí-vizzcl lo­csolták, bekötözték asztalterítőkbe. Aztán fölver­ték a községi orvost. Jaj, nincs kötszer, műszer. Még egy orvos kerül elő. Mind hasztalan. A szerencsétlenek elvéreztek, Ötórai rettene­tes haíálvergödés után •.. Bent a kastélyban már a. boncolás folyik. A törvény megkívánja, hogy megállapítsák a halál okát. Hétfőn lesz a temetés. A gépház romokban hever. A hatalmas, 40. lóerős Diesel-mótor ióirob- bant, mert Pavlik soííőr vigyázatlan volt. Még azon éjszaka be akarta vinni Gortán dr.-t a gá­lán iái vasútállomásra autón. Hogy a világításban történt hibát helyrehozza, szénsavat öntött a nyersolaj és benzin gázkeverék köze — Vigyázzon doktor ur, mert ki fog csapni a láng, — mondotta az ügyvédnek, aki a Ccreezttó-há­zaspárral lement a gépházba megnézni, miért mondta fel a villany a szolgálatot. Gortán dr. hát­rált, az utolsó lépcsőre ment. A grófi házaspár mellette állt. Ekkor történt a végzetes robbanás. A láng tényleg kicsapott és hatása rettenetes volt. Gortán ügyvédnek csodával határos volt a megmenekülése, — Nem tudom, hogyan adjak hálát a jó Isten­nek — mondotta c sorok írója előtt Pozsonyban. — Igazán csak a véletlen müve, hogy én is ott nem maradtam. * Mialatt odabenn az orvosok végzik munkáju­kat, körülnézünk a halálkastólyban. A cselédség néma, szomorú. A vendégszobákban nagy a ren­detlenség. A katasztrófa mindent felforgatott. A kastéiy csinos, sárgára meszeli kétemeletes épület mintegy 60—70 szobával. Régi főúri kasté­lyok típusa, eléggé nagy, jégvirágokkal ékeskedő park közepén. Mellette egy kis udvar távolság­nyira van a szomorú emlékű gépház. Egyik falát súlyosan megrongálta a detonáció Esterházy Mária grófnő leánya néhai Ester­házy Jánosnak, aki a volt egyiptomi alkiraj;/ euró­pai politikai tanácsadója, volt. Halála után a család egyik ága a cseklészi kastélyt és uradalmat. Es­terházy Mária pedig a íallósi kastély és uradalmat' kapca mintegy 8000 hold földdel. Ebből a íöldlv'va- tal háromezret elvett, úgy hogy ma is ötezer hol­don gazdálkodik férjével, Cerezettó Virgilió ‘ volt olasz főhadnaggyal. Mint ismeretes, a grófnő első & térje, Pálfiy Dauu gróf volt, akitol elvált cs nőül ment Cerezettohoz. aki mint olasz hadifogoly ke­rült a kastélyba. 1921 novemberében volt az es­küvő fényes külsőségek között. .Meghívták reá a művészvilágot, a sajtót. Cerezettó, alti világót járt ember és a gépek kezeléséhez is ért, tuótorjavitú műhelyt is rendezett be a kastély melletti gépház­ban, amely alatt akkumulátor és benzin tartály j< van. Szerencsére a benzintartály nem robbant fel különben az egész kastély a levegőbe repül.. * A robbanás szerencsétlen áldozatait vasárnap délután temették cl a kastélyból a közönség óriás1 részvéáe mellett. A koporsókat valóságos koszo­rúér dö borította. A temetésen mintegy kétezer ember vett részt. R. J. élet A logieísöbb közigazgatási bíróság döntései Közigazgatási eljárás. A ielebbozósi ha­tóságnak ne ni áll jogában annak az igazolt félnek felebbezését elutasítani, amely a íe- lebbezés tartalma szerint íelebbezöként fel­lep, csak azért, hogy a telebbezést csak a. másik tél ’rta alá. (5S1—25. sz. t. ü. Ív) Nyugdijiztositás. Az egyházi (püspöki) uradalmak alkalmazottai az 1920. február 5-én kelt 89. sz. törvény 3■ §-ápak harmadik pontja szerinti törvényesen elismert feleke­zeti társaság alkalmazottainak, tekintendők, (9720—1925. sz. döntvény.) Önkormányzatok alkalmazottai. Az 1921—495. számú törvény harmadik parag­rafusa vonatkozik az önkormányzatok ama tisztviselőire is, akik 1923 fanuár 1-c előtt nyugalomba vonultak (2277—925. sz-) Felekezeti tanítók eFáÜmánya. A fele­kezeti iskolai tanító természetbeni járandó­ságára vonatkozó vita az 1913. évi XVI. te, 30. paragrafusának ’lietékcssési előírása alá esik (11523—925.) Az áram elleni igény. Az állami fölcBhi- vatalnak ama nyilatkozata, amevben a bér­lővel közli, hogy a műtrágyáért járó térítés bírói letétbe helyeztetik nem tekinthető köz- igazgatási hatásági határozatnak s igy pa­nasszal nem támadható meg a LKB-nál, (12853—25.) A XX* század tánca Lady Wfrldiicid aláírással érdekes fejtegetést közöl egyik ngoi ktp-siar unó; k. rü : hol­miért mutat még mindig emelkedő tendenciát az egész világon az úgynevezett táncőrület. A lad.\, eltekintve a háborús idők lélektani hatásától, úgy véli, hogy a táncolás szédületes arányú vágyát a. lelki motívumokon kívül az uj táncok csekély fi­zikai fáradtságot okozó könnyedsége magyarázza ineg, A lady emlékeztet a XIX. század táncait jellemző roppant erőfeszítésekre. Eltekintve a- o.uadrilletői és már divatjamúlt cottiiiontól, vala­mennyi múlt századbeli tánc erőt fizikai teljesít­ményt követelt meg az ifjúságtól. A valcer, a ga­lopp, a polka, a gyorspolka valóságos próbái vol­tak a szívnek, a tüdőnek, a vérkeringésnek, az izmoknak, a testierőnek. Egy-cgy tour után alól tan- roskadtak össze a táncosok a valóságos c. ódák­ként emlegették, amikor kivételesen kitartó tán- cospárok egy-egy nagytermet kétszer-háromszor is végigkeriugőziek. A bálok, vagy t áncestélyck után olyan fizikai fáradtság tört ki u táncosokon, mintha ógbenyuio hegyei írókra másztak volna valamely veszedelmes íutvrtakiránduláson. Öreg urak, akik hajlandók minden pillanatban felki­áltani, hogy -- Ne.ru igy volt ez az én időmben! —• még ma is gyakran cldicsekednek félórás valcereikkel és a táncosom bokáit s a hölgyek uszályait végigtaposó galoppjaik eseteivel. Egy- egy reggeli galopp után, amikor az utolsó perce­ket használták ki a táncoló párok, a bál végen összetört gallérok, letaposott női ruhák, formából kiment cipők, letépett ruhák jelezték az éjszaka táncprodukcióinak teljesítményeit S amellett, hogy a régi táncok óriási testi fáradtságot köve­teltek, nehezebbek is voltak a taktus könyör­telensége miatt. Az angol regények nérnelyikéken a szerelmes párok sorsa - dőlt el a taktuson, amely zenei érzéket cs fizikai rátermettséget követel. Aki nem taktusra táncolt, nevetségessé vált Ezzel szemben a XX. szájad táncai, — nem j_z orfeumok, hanem a bálitermek és szalonok táncai — jóformán semmi cröpazariúst nem kö­vetelnek. Csak vágig krti néz”5 só báli közön­ség hullámzó tömegén: bármi legyen is a zene, bármilyen táncot írjon is elő a táncrend, ugyan­azok a tipegő lépésok és mozdulatok, ugyanaz a tánc. tekintet néllttJ arra a bizrm---s taktusra, amelyet élmellőz a táncos, vagy elleplez, ha nincs zenei érzéke. Tizenötször is körül táncol­hatja azt a termet, amelyet a régi galoppal csalt egyszer merészelt végigszaguldani. Nincsenek agyonizzadt férfiak, daléit nők, lihegő cs levegő után kapkodó emberek. A tánc könyebbé s ezzel a tánc után való vágyakozás is kielégithetöbbé vált. A lady szerint a XX. szazad demokratizál in a táncot, leszállította a fizikai nehézségek ma­gaslatából és általánosabbá, élvezhetőbbé tette. 4ut a S«ip>«íí estai téi49véá*é> ísw**<eaiös4»dhnuR&. mig ancit nero gyjftit&tiifi orréi top a érdefteff 8r.<&£&á£j*a V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents