Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-13 / 283. (1026.) szám
Vasárnap, december 13. © Éhszer és Tlieodor Basch Nachl. A !2I § •uiajti. PS. Hi'boü ezfistnemll prana. imanssKae. Magyarok részére ö% árengedmény. Öregek vagyunk — Hugó ősik áaimak; Pímzlkának — A múltkor igy szóltál hozzám: „Ugye bátyám: mi ketten már Öregek vagyunk." — Lassan tapostuk 3z esti uccát és a teleliold nevetve szórta hideg aranyát a a lábaink elé. [porba: Nem szóltam akkor, csak bólongattam az útszéli [öreg fűzfákkal, akik boldogan ébredeztek a tavaszi szellő pajkos fésűje alatt az ígérkező, uj élet elébe— Nem szóltam akkor és te se mondtál többet. És csak most mondom: — igazad volt, iszonyú igazad volt. A mi éveink nem az évek száma: (hamis a keresztlevél és hamis az anyakönyv is) a mi fiatalságunk már a bölcsőnkben is átokkal [takarózott. A mi éveink visszafutnak az esztendők öskezde- ahonnan mi magunk is jövünk, [tőbe, ahonnan elkiildeítünk: hogy befejezzünk valami nagyot, amiről sejtésünk [sincsen, hogy hatalmas temetések harangozzanak föl ben[nünk, hogy a vége legyünk ismeretlen, előző, fényes életeknek: — hosszn-hosszu láncban az utolsó láncszem. Benned talán él a sejtés, de szót se ejtesz, Olyan fájó a nyugodtságod. Én még iöi-íöüázadok néha: csak amolyan őszi vihar már ez, amelyet lanyha, fáradt napsugár követ. Hajam barnaságából már kieziistöz néhány fehér [hajszál, és nem-rég fiatalos, nagy szememből ma már ömlik-ömlik a nehéz öregség. — A te hajad még selymes és szőke, — de szived már nem fiatal és tested szép. dús formái körül ott csatangol a bitang öregség. — [már Olyan a mi lelkünk, mint a nagyon finom, ezüst-húru hárfa, amelyen elszakadtak a húrok és amelyen senki se játszik többé,- meri elpusztult a gazda. „Kongatom harangom, kongatom..." Szomorít színházi esték Losoncon — A magyarság harmadik városában deficittel dolgoznak Faragóék Losonc, december 11. szögletből nézegeti a közönséget. Szinte halKoddon este Gárdonyi Géza örökbecsű darabja „A bor“ volt műsorra tűzve. Az operettelőadások után elvárta volna a magyar kul túr ember, hogy telt ház nézze végig a legjellegzetesebb és legniagyarabb népszínművet. Ehelyett azonban 'majdnem üres ház előtt játszott a társulat. Az a társulat, melynek a leglelkesebb szlovenszkói magyar színész Faragó Ödön áll az élén s sziszifuszi munkával igyekszik legalább máról-holnapra biztosítani az itteni magyar színtársulat jelenjét. (A jövőről az adott szomorú viszonyok között alig lehet szó!) Gárdonyi A bor-a legalább félig telt házat megérdemelt volna. A legirodalmibb értékű magyar népszínmű, mely különösen a m a magyarságát érdekelné, ha érdekelné. ... Szomorú szívvel járkáltam az üres termekben. Ismerős arcokat keresnék, jellegzetes magyar arcokat, nem találok. Gárdonyi darabjának előadásán nem látom ott a magyarokat. Az olcsó márkájú operett zenék, shinimy annyira amennyire telt házat adnak, a megjelenített magyar élet azonban nem érdekli .a magyarokat. Én Justh Gyulát bámultam ebben a szerepben. Olyan Baracs nem volt és nincs Le- pénden, mint ez a szép barna fiit, aki egyformán játszik a magyar dac, a magyar büszkeség és a magyar igazságos jellem fegyvereivel. Gál Annival, partnernőjével együtt a legnagyobb magyar drámai színházba, a Nemzeti Színházba illenek .... Üres házak ... Nincs bevétel... Máshol sem lesz... Magyar kisvárosok mentalitása... Kassa az egyedüli hely, ahol szabadabban mozog a társulat, ahol ismeretlen szó a deficit és estéről-estére megtelik a színház Rákóczi magyarjaival. Losonc? Komárom? Léva? Egyéb városok? ... Faragó Ödön Mihály bácsit játssza, látom rajta, amint magába temeti szomorúságát és csak úgy igen óvatosan, igen szernlani vélem hangiát: — Üres a ház ... Kitől várjon a szlovenszkói magyar színtársulat segítséget? Ki istápolja, ki melengeti őket, ha saját véreik, saját osztály sor sokaik nem? ... Beszélgetek a színészekkel. Kedves, jó fiuk. Csupa tehetség csupa élet. — Hogy megy az élet? ... — Megy... Legyintenek. Szomorúság és lemondás ül az arcukon... Egy csomó fiatal élet meg fog itt semmisülni, egy csomó fiatal emberhajtás nem fog várni már semmit az itteni magyaroktól. ... „Kongatom harangom ...“ Vájjon kinek kongatom? Érdemes-e kongatni? Szegény Faragó Ödön. te és ti szegény lányok és fiuk, akik estéről-estére két kézzel szórjátok a vidámságot és szomorúságot, de nem idevalók vagytok, ahol Locarnó és Marokkó, gazdasági krízis és Dunaföderáciiók a problémák és a külvilági élet lassan dolgozó rugói. Elmúlt már a nagyasszonyok, a Laborfalvi Rózák a Blaha Lujzák kora, ma Megyeri, Egressy, Cscpreghy és sokan a régi mesterek: a múlt. Jelen? Nincs. Jövő? Kényes dilemma elé állítanátok az utódállamokba szakadt magyarságot. És én mégis hiszek a kultúra erejében, a feltámadásban és a művészet örök életében. Hiszek Faragóék jövőjében, Losonc, Komárom és a többiek magyarságában, tudom, hogy eljön az idő. amikor „A bor" kedvesed) lesz a magyar előtt, mint a bor és az imádság-ős szavakat templomi csendben hallgatja végig az uj generáció ... „Kongatom harangom1'... ki tudja meghallják-e, ki tudja a fehér, téli világban nem kongatom-e hiába a bezárkózott embersziveknek? ... Farkas István. * * finiiiMBrirmiPi'mii—ipi ■■iwwiioraBBMHaBaBMB Mennyből az angyal... Karácsonyi vásár Kassán Finnünket senki se ért meg többé! Mi ketten már öregek vagyunk: jövő iőök mai öregei. Kicsi hugocskám: — kár, hogy a húgocskám vagy. Ha nem volnál és találkoznánk: megfognám a kezed és továbbindulnánk az élct- együít: [úton, —• két, szomorú öregemberKelembéri Sándor. a jelenben csak egész hátul és légi enézett ebben kuksolnak az élet kávéházában . . . Valóban legutolsó emberek . . . Úgy érzem, szentimentális volnék, ha azt mondanám, nincs jogom megzavarni öt... De hát ez az élet. . Ö is hivatalnok éppen arra a célra, hogy rendelkezésemre álljon és ne legyenek lírai percei, főleg pedig nem munkaalkalmakkor ... Ez az élet ... És mégis tisztelhetném benne minden ember közös sorsát ... az eredményes, vagy eredménytelen, de mindenesetre sivár öregség és félredobottság tragédiáját . . . Hiába . . . Élés közben nem jutnak az ember eszébe méltánylandó igazságok. Pedig hát talán az én jövőin is . . . Lám a tábornok, hogyan tehet szemrehányást magának, hiszen a katonasors kicirkalmazott jövőjénél semmi biztosabb se lehet ... És ő bizonyára tervszerűen építette fiatalsága egész ideje alatt öregsége támaszát ... És mégis: úgy olvastam, sok bukott tábornok gyufát árul, cipőt pucol; Bécs városában . . . Talán éppen toilettes emberi is akad közülük . . . Most írok, terveket gyúrok j tárnákat építek, forgatom, birkózóm vele a fiatal portás deliségével, bárha kevesebbet fizet, mint az Atlantic szálló tixuma . . . Most árkot ugranék, ahol Ilid is van ... De iöu az idő és láb fáradt lesz a hidra is . . . És akkor ... hm . . . „avult" . . . „elintézett" . . . jerünk újabbal . . . frissebbel . . . belép az uj portás . . . leráncigál- iák a sallangős uniformist és . . . És . . . valami külvárosi kis szoba . . . kilincselés az idegenkedő rokonoknál, egy,pár emlék ami emlék és nem eredmény már . . . lassan motoszkálok a sötét külvárosi lépcsőn . . . bent hideg szobában a zsebemben hozott heringet vacsorázom, magam vetem meg az ágyam, mert a lakásadónő a sovány bérért jó, ha igy is megtűr .. . Kegyelemfilléreket kapok . . . nem vagyok „munkaerő" . . . fejlődési továbbvezető . . . nem bírom az iramot a vágtató életben (milyen Iram lesz akkor?) ... és céltalanul félek rozzant ágyamban a haláltól . . . Vagy talán a toilette szoba ajtaja előtt, egy vékonyka köpennyel letakarva . . . aludni és .„szolgálatra" állaui . . . Szörnyű. Talán bölcs is a bohém berendezkedés: okos dolog fiatalon meghalni. Gonosz ez a film, mert leplezetlenül megmutatja az öregséget. — Ilcsi, mondd Ilcsi, igaz-án láttad? A szöszke boglyocska kérdőnkerőn keresi kis nénje tekintetét, hogy onnan lássa, igaz-e, amit most újságolt, hogy angyalt látott az utcán, sok-sok csomaggal... llesi, a nagy lány — már nemsokára tizenkét éves lesz — gondosan helyez el egy ökölnyi széndarabot a kis parázsra, hogy a kis dob-kályha meleg legyen, ha anya haza jön, mert egészen át van vizesed ve a ruhája a mosástól s jól esik neki. a meleg kályha mellett lepihenniIlicsi ebédre krumpli levest főzött, sok vízzel, kevés krumplival, még kevesebb liszttel és semmi zsírral. Most felmelegiti az ételt, mert ilyen tájt Ferke is széthordja az újságot s jön átfázva haza, Lajkó meg sokat hancurozott. jól megéhezett, Piri is kanalazná a jó levest, mert jó biz' az, ha valaki éhes és Piri mindig az, csupán Ilcsi sóhajt nagyot: — Csak itt volna már a karácsony! Piri egyre kéri a levest s hogy Ilcsi egy kicsit nyugton legyen tőle, azért mondta neki. ho'gy az imént, mikor a boltban járt, az utcán angyalokat látott, eggyel beszélt is, sok-sok csomag volt nála. De Ilcsi ugyan rosszul járt, mert Piri most már nem a levest kérieskélte, mert kicsi gyomránál ékesebb volt kicsi szive a boldog í örömre, hogy a Jéz.uska küld neki sok-min- I dent, még tán egy babát is. Hajas babát! — Ilcsi. mondd Ilcsi igazán láttad? — igazán-. — Jaj, sok minden volt nála- Krumpli, liszt, szalonna, vaj, egy zöld szvetter, egy meleg kendő, szép kabát, egy piros sopka... — Hát még? Piri csöpp ajka szinte kiszáradt már a nagy várakozásban, szemei kerekre tágulva tapadtak Ilcsi vértelen ajkra. — Hát még? — Hát még sok mindenféle, nem nézhettem meg mindentPiri már ott ült az Ilcsi ölében s aggódva kérdezte: — Ilcsi, mondd Ilcsi... hát.-, hát... egy baba nem volt nála. egy hajas baba. 0 Ilcsi most már rájött, hogy azt kell mesélni. amit ő szeretne a Jézuskától ajándékba s elkezdte sorolni azokat az édes-drága dolgokat, amikről kicsi korában ő is álmodott Ferke meg Lajkó. már összebújtak szűk fekhelyükön s hallgatták, hogy Ilcsi mit mesél Pirinek: — Tudod, Pirkórn édes. ha jó leszel, ha este-reggel szépen imádkozol, nekünk is küld valami jót a Jézuska. Majd hoz az angyalka krumplit... — Nem kell; babát hozzon! — Hoz babát hajasat, szép ágyacskát neki, piros ruhácskája lesz, meg kék kalapja, hoz meleg ruhácskát, puha keztyüt. — Azt nekem — mondta Ferke fáradt-ál- rnosan, de mégis figyelve, hogy ki ne maradjon. — Azt neked — nyugtatta meg Ilcsi — aztán küld megint, mert tavaly is küldött, cipőt Lajkónak. mert a tavalyt már rongyos. — Nem kell! Ez még jó. — tiltakozott Lajkó. — nekem olyan pálcát hozzon, amelyiknek ló-feje van s úgy fut, -mint a szélvész, ha én akarom. Ilcsi vállalt mindent, s mire anya hazajött, a három gyermek már mélyen aludt. Ferke bizonyára már a meleg keztyüben kinálgatta az újságot, Lajkó szélsebesen vágtatott paripáján, a kis boglyas Piri, semmi kincsért nem engedte volna Eton-frizurára nyiratni a gyönyörű hajas babáját. Mire Ilcsi elmondta anyjának a nap eseményeit. hült a kályha, a fáradt szemek az ima végeztével lecsukódtak s Ilcsi félálomban sóhajtotta úgy. hogy csak az angyalok hallották, értették meg: de jó lenne, ha egy zöld szvetíert kapnék. Anya szeme még viaskodott az álommal s reménykedve gondolt egy zsák burgonyára... * Hóból-ködböl szőtt (palástját December apó hirtelen ráborította Kassa gyönyörű ódon házaira, káprázatos csipkével vonta be a fák tar gallyait s azt hitte, most már ő az egyeduralkodó s elégedetten trónolt hópalotájában. De. különös dolog történt- A dermesztő hidegben apró. meleg sugarak villantak meg s a nehéz ködből tavaszi hangok zsongása röppent a szivekbe. A fények, boldog asszonyszemekből csillantak egymás felé s örömfelj-es hangjuk volt a tavaszi zsongás s mikor sok-sok testvérlé- lek volt együtt. December apó ijedten látta, hogy itt nincs fagyos, nehéz tél. hanem derűs nyár szórja aranykévéit. A szivek forró szeretető, a megértő lelkek drága sugara, a szorgalmas kezek gyönyörű munkája el akarja oszlatni a sötét gondokat, pihenést adna a megfáradottaknak, örömet a tiszta sziveknek s reményvirágot a reményteleneknek. A kassai jótékony Nőegylet, karöltve az izraelita Nőegylettel karácsonyi vásárt tart a Schalkház nagytermében. A szives mosolyai, fürge háziasszonyok kedves légiója fogadja azokat, kik örömmel jöttek, hogy megtakaritott koronáikat ezen a gyöngéd utón juttassák azokhoz, akiket a nehéz tél megsanyargat s kik csak igy jutnak örömhöz. Kedves asszonykezekböl kapjuk a forró teát s a finom falatokat, derülten, készségesen teljesítve a szokatlan s rendkívül fárasztó feladatot. A nagy terem hosszában elhelyezett vásári tárgyak különös gyönyörűséget nyújtanak s aki csak teheti, szívesen vásárol, hiszen ez valóban hármas öröm. Örömet szerez annak, akinek a kedves ajándékot adja, még nagyobb örömet annak, kinek a kezébe guminak a jótékonyan adott koronák s legnagyobb öröme van önmagának, mert jót teltetett. A zsongás, mozgalom, zene szinte tündérvilágot varázsol elénk s ime még több élvezetben is részesülünk. Bájos ifjú lányok lejtenek klasszikus táncokat, csengő hangon dalolnak a szivünkbe édes melódiákat s elénk libben egy szép kis tündér s megmutatja a lengyel pártás lány kedves, huncutkás táncát, majd a török tánc szépségeit ismerjük megJaj, de sokat tudnék még inti ezekről a szép napokról. Csak a főszerkesztőm meg ue sokallja, hogy ennyit irok erről a csodavilágról. pedig még csak most indul neki a toliam úgy igazán, mikor a női’ kezek gyönyörű munkáiról irok. A játékbabák tábora együtt várja az érdeklődők jöttét; kerekszemü. hímzett ruhás matyólányka büszkén miutaija ezer szinti virágos ruháját, mellettük boldog egyetértésben állanak a gyermekszobák kedvencei, az óriási elefánt, a fehér bárányka, a szürke lovacska s bizony mindezt ügyes kezek készi- tették. olykor hasznavehetetlennek hitt, apró darab maradékhoknibói. Az ötlet, az ügyesség aztán csodát müvei s örömet visz sok kicsi szívnek... Kedves dolog a faragott s megfestett állatok scrcglete is. Egy ügyes és szorgalmas kis fiú munkája. Majd üveglapokon érdekes és komikus fejek, alakokat látunk. részben bélyegéből összeállítva s bizony nem csak ügyességet kivan ez a munka. hanem művészi érzéket is. Aztán jön a komoly, értékes munkák e^ész sorozata- ízléses és gyönyörű kivitelű fehérhimzések, re- cemunkák s mesés szépségű, pókká1 ói inon i ságit kötött asztalterítők, csipkék stb. síb. Bizony, kedves asszonytársáéi mehetnénk mi tovább és tovább, sok-sok gyönyörűség látására, mert itt egy remekbe készült somogyi hímzésű kerek párna, amott egy szép szőnyeg állít meg, de ha csak igy sietve nézünk is végig a fényes, nagy termen, első sorban az ötlik eszünkbe, mily lelkesedés, önfeláldozás, leleményesség és fáradhatatlan kitartás kell ahhoz, hogy ezt a szépséget valóra váltva, azoknak, kik nehéz helyzetüket nem akarják a piacra dobni, meleg szobát, jó táplálkozást s tán Pirinek egy hajas babát is juttatnak, az egymásra hulló, egymáshoz simuló koronák. Óriási feladat, óriási munka volt mind ezt megteremteni, de Korányi Hona s Pausz Bé- láné urhölgyek csodával határos fáradhatatlansága. lelkes kitartása képes volt valóra váltani a szép tervet s nemes gárdájuk segítségével elérték azt a boldogságot, hogy sokaknak örömet szereznek s jutalmaik lesz az az édes érzés, hogy sok tekintet fog felragyogni, ha majd az ablak alatt felcsendül: Mennyből az angyal . . . Péchyné Baríóky Mária. JasE Négerek a színpadon, négerek a zenekarban és civilizált fehér bőrűek a páholyokban: a „Cho- colate Kiddies" bucsufellépte Béesben. A nézőtér elsötétül s a színpadon, a függöny mögött megszólalnak vékony orrhángon a jazztrombiták, mire fölszalad a függöny és megkezdődik az előadás. Amennyire az egyes részletekre vissza tudok emlékezni, úgy azt hiszem, a kezdet, az kissé hangos volt. Néhány bevezető taktus után teljes őserdői erővel féltőmből a jazz, a négerek — férfiak, nők vegyesen — íelugrálnak asztalaiktól és lábukat ütemesen dobálva a padlón, egy angol dalt kezdenek énekelni. Ouverture. Utána egy ideig táncolnak. Aztán megint énekelnek, aztán táncolnak... és igy továb. Ez igy tart körülbelül egy félórig. Egy félóra múlva azonban, egy mindinkább fokozódó kedély- változás észlelhető a szereplők vonásain, a folyton tomboló jazz ritmusán hangulatba jönnek és most már maguknak játszanak tovább. „Five o'clock" az őserdőben. A zene mindig sebesebben, sebesebben játszik — néhány néger férfi a színpad közepére ugrik és dzsiggelni kezd. A nők a háttérben ugyanezt csinálják. A férfiak hirtelen a földre vetik magukat és féloldalt fekve dzsiggéinek tovább. Megint felugranak, cigánykereket vetnek, székeket ugrálnak át, a kezükön járnak — és közben folyton ordítanak, nevetnek, biztat- gatják egymást, tapsolnak és megint élőiről kezdik az egészet... — Bohó ifjúság! Mert ezek a fiatalok: a kid- dik, a gyerekek. Azután hirtelen csend lesz, a színpadon vé- gigömilk a reflektorok szentimentális zöld világítása s a háttérből két ember jön elő: az apa- és az anyanéger. A szin középén megállnak és súlyos, mély hangon el éneklik a darab nagy áriáját. Alig érnek a dal utolsó taktusaihoz, mikor a színpad már kivilágosodik s a „kicklik" vidám gyorsasággal ömlenek minden oldalról és folytatják ott, ahol elhagyták. így dzsiggelve és ordítozva szórakoznak egész háromnegyed tízig és akkor egyszerre mind berohannak a színpadra: tableau, az orchesterben teli tüdővel recsegnek a trombiták s azzal vége. Lemegy a függöny, a nézőtéren elzug a taps, ütemre ütődnek a kezek, kipirult mosolygó arcok hajolnak a színpad felé, még néhányszor felhúzzák a függönyt, nevetve
