Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-13 / 283. (1026.) szám
a /asárnap, december 13. Zátonyok a megértés ntjában Szlovenszkó, december 12. A megértés, melynek elsősorban kellett volna érvényesülnie a magyar nemzeti kisebbséggel szemben, amelyet megkérdezése és akarata nélkül kényszeritettek uj államok kereteibe, még nem indult el hódító útijára ebben az államban sem. A magyar nemzeti kisebbség a periférián jóindulatra nem számíthat, az állami tisztviselő legnagyobb része érthetetlen averzióval van mindennel szemben, ami magyar. S ha egy-két jóleső kivétel akad, akiben az ember felülkerekedik és felül tud emelkedni a nacionalizmus szűkén határolt horizontja fölé, ezeket besugások, ellenük koholt vádak teszik lehetetlenné. A s<piclirendszer, mely e demokratikus köztársaság első éveiben hihetetlenül felburjánzott s amelynek révén egyes soviniszta semmik és senkik érdemeket akartak maguknak szerezni és szereztek is, mai napig sincsen kiküszöbölve a hivatalok köréből, ahol napirenden van az, hogy alantas hivatalnokok, dijnokok és hivatalszolgák jelenig étik fel feljebbvalóikat magyarónság miatt egyes politikai pártoknál, amelyek azután ezeket a felelőtlen vádakat illetékes helyekre juttatják. Az árulkodók a kiöztarsasághü elemek, a megértést szolgálni kivánó tisztviselők, akik a társadalmi béke munkaiját szolgálják jobb igyekezettel, államellenes magyarónokEgy magyar város közéletéből vesszük alábbi példánkat, amelynek lakossága még 90 százalékban magyarokból áll. Magas rangú hivatal- főnök, aki az ancienne regnme alatt is egy magyar városban teljesített szolgálatot, eljárt a magyar kultur egylet hangversenyeire- Egyik hangverseny után a lépcsőházban két gyakornoka leste meg a hivatalőnököt és feljelentették mint ,.ma.gyarónt“, uigy hogy egy hét múlva igazolásra hívta fel felettes hatósága. Ugyanitt történt meg, hogy a rendőrség főnöke összeiratta detektivjei- vel azokat az állami hivatalnokokat, akik magyar egyesületek rendezte mulatságokon résztvettek családjaikkal és azokról jelentést tett. Túlbuzgósága és alattomos hajlamai folytán egyszer olyan mulatságon résztvevőket is feljelentett — természetesen magyar állami tisztviselőiket —, akik ott az oda szintén meghívott cseh állami hivatalnokokkal vettek részt a táncvigaiorríban. Ebben a városban a katonatiszti mulatságokon a magyar polgári közönség nem szokott rész tv enni; a megszállás első évei alatt a magyarsággal szemben tanúsított magatartásuk miatt sem lehetett erre számítandók. Utóbb a kerületi főnök eHenőrizte, hogy azokon a mulatság okon minden magyar tisztviselő megjelenjék. Egy tisztviselő eumek ellenére sem jelent meg, akit ezért felelőségre is vont- Ez azzal védekezett, hogy nem kapott meghívót, ámde a kifogást nem fogadta el a cseh főnök, aki most azért tett szemrehányást neki, hogy a meghivót kellő időben nem reklamált maga részére. Folytatni lehetne ezeket a példáikat sokáig és talán köteteket lehetne irni a spiclirendszernek lápvirágairól, melyek megmérgezik a közéletet és a megértés utjának egyengetése helyett mély szakadékokat vájnak. A magyarság lépten-nyo- mon tapasztalja ellenséges indulatát rendőrnek, csendőrnek, fináncnak, falusi jegyzőnek, városi hivatalnoknak az őslakosokkal szemben minden komoly ok nélkül. Különösen az állampolgársági és illetőségi üldözéseknek kitett magyarság beszélhetne erről sokat, amely ezek következtében végtelen hatósági terror alá került és teljes pasz- szivitásban kénytelen élni a saját földjén. Hogyan üldözték ki egyes tanfelügyelők kötelességüket pontosan teljesítő tanítókat, arról regényeket lehetne írni. Hány ártatlan magyar ember fizette meg életével ezeket a lelketlenségeket, ki tudná számontartani. Egy magyar iskola tani tószemélyzete a tanításban már évek óta a legnagyobb akadályokkal kénytelen megküzdeni. Ho! eltiltják őket a tanítástól, hol kapnak arra rövid lejáratú engedélyeket, hogy ismét letiltsák őket. Állampolgársági ügyük harmadik éve vándorol egyik hivatalból a másikba. Még a rosszakarat sem tehet ellenük kifogást, mert csak az iskolának, hivatásuknak élnek. És mégis egyetlen súlyos kifogás van ellenük, mely mint a vers refrénje tér vissza az alantas megfigyelő hatóságok véleményeiben: nem kívánatosak az állam szempontjából mert magyarok; politikától távol állanak, mégsem kellenek. Ez a szó: politika, tudatlan csendőri és szol- gabirói jelentésekben mint valamely rettenetes bűn. inkarnációja jelenik 'meg. Politizál! Nincs számára útlevél, nem kaphat adófizetési haladékot, kihágás esetén a pénzbüntetés maximuma és a sikanériák minden válfaját jelenti ez a szó. Politizál: az ő nyelvükön annyit jelent, hogy egy ellenzéki pártnak a tagja és ezt nem titkolja el senki előtt. Allamcllenes: ezen azt kell érteni, hogy ellenzéki, ez már H linkdóknak is kijár. Álla mh.ü pedig annyit jelent a közigazgatási szótárban, hogy egy kormánypártnak megbízható tagja, akinek a politika nincsen terhére írva, vagy pedig reá nézve nem sztigmatizáló fogalom. E sorok Írójának alkalma nyílott egy zsupánnal pár évvel ezelőtt ezekről eszméket cserélni. A zsupán szemrehányásokat tett, mondván: Önök soviniszta magyarok! Nem tagadtam: Igen, mi is soviniszták vagyunk, olyan soviniszták, mint Önök; úgy tudjuk, hogy a sovinizmus nem egyes nemzetiségek privilégiuma. Még hozátehetlem volna, hogy mi nem vagyunk tagjai semmi pro- pagácsna kanceliáriás szervezetnek, mint egyes zsupánok voltak annak ideién. Zsupánom azután az irredenta-mesével hozakodott elő, amire azt voltam kénytelen megjegyezni, hogy tudomásom szerint egy zsupánnak se görbült meg a magyarok közt a hajaszála sem. Ellenben azt tudom, hogy nagyszerűen mulattak köztük és élték világukat; merényletről nem hallottunk soha semmit --»■ így igazán naiv mesévé zsugorodnak össze ezek az irredenta rémi átások, a rossz lelkiismeret vádjai. Szomorú állapotok ezek közéletünkben, ahoi egy ellenséges indulatu hivatalnoki front ellen is kell küzdenünk; mi egy elfogulatlan és pártatlan hivatali kar emlékét őrizzük, amely előítéletektől mentesen intézte ügyeinket, bajainkat. Most nézzük meg nyugdíjasaink szenvedéseit, akiknek kérvényei éveken át elintézetlenül hevernek s azokat hitvány formai hibák miatt adogatják Prága, december 12. Egy teljes hónapig tartott a moszkvai mesterverseny, a sakkvilágnak az utolsó években kétségtelenül egyik legnagyobb szenzációja. Nem akarunk túlzásba menni és nem állítjuk azt, hogy Moszkva volt a sakktörténelemnek eddig Iegna gyobb eseménye, sakkbelilcg ugyanis az 1924. évi newyorki versenyt jelentősebbnek tartjuk, amennyiben a moszkvai győztes triászon kivtil Newyorkban Aljechin is játszott. Meg kell állapítanunk, hogy ma Aljechin a legjobb versenyjátékos, hiszen az utolsó öt esztendőben, mióta Szovjetoroszországot elhagyta s az európai versenyeken megjelent, legalább egy tucat mester versenyen játszott, fél tucat első dijat vitt el s mindig az első három dijas között volt. Az idei badeii-badeni nagyversenyen tette fel sakkozói pályájára a koronát, a moszkvaival teljesen egyenrangú konkurenciában (Tőrre, Niemzüwics, Bogoljubow, Rubinstein. Spielmann, Rabinovics, Réti játszottak) lett első, de nem is ez a tény a fontos, hanem az a stílus, ahogyan első lett. Játszmáit olyan ragyogó kombinaüv erővel küzdötte végig, hogy ezek a sakkirodalom legszebb gyöngyei s mindegyike valóságos műremek. Aljechin távoiiéte tehát nagy szépséghibája a moszkvai versenynek s ha ő játszott volna, az elsőség kérdésében valószínűleg neki lett volna döntő szava. A verseny kezdetén cikket irtarti a P. M. H. hasábjain, amelyen a helyezés sorrendjét a papírforma alapján igy állítottam össze: Capablanca, Lasker, Bogoljubow, Rubinstein, Tőrre,‘Réti, Marshall. Papírformámat a verseny alaposan {elzavarta; az első nyolc helyezés igy alakult: Bogoljubow, Lasker, Capablanca, Marshall, Tőrre és Tartakower, Réti és Romanowski. Tippjeim tehát — á sorrendtől eltekintve — beváltak, egyedül Rubinstein szorult le a XII—XIV. helyre. Rubinstein lemaradása nem meglepetés azoknak, akik ismerik ennek a nagyszerű sakkembernek most már egyre hanyatló lelki erejét. Rubin- stein betegségéről sokat suttognak a beavatottak s bizonyos, hogy az 1907—15. évek rettegett sakktitánja ma már csak roncsa a múltnak. A bécsi 1922-es siker talán az utolsó íellobbanás volt, Rubinstein már nem tud egy hosszú versenyt egyöntetűen végigjátszani. Igen biztatóan induit, az első öt játszmából egyet sem veszített, hármat megnyert, azután Laskertől vereséget szenvedett, majd két értékes győzelem következett Romanowski és Gr ün féld ellen. Nyolc forduló után 6 egység biztató kezdet volt, ekkor jött azonban az összeomlás a következő hét partiból csak másfél egységet szerzett s vesztett Yates, Bogatircsuk, Rabinovics, Qcnewski ellen, majd a finis öt játszmájából is csak két egységet tudott szerezni. * Bogoljubow első helye meglepetés. Az első díjhoz igen gyakran szerencse is kell s Bogolju- bownak kétségtelenül ió adag szerencséje is volt. A Sámisch elleni játszmája teljes vesztésre állott, amikor a gyenge idegzetű német játszma közben szivgörcsöt kapott, háromnegyed órát veszített és betegen a játszmában már nem tudott kellő erőt kifejteni. Lasker ellen is hátrányosabb állásban volt, de még éppen sikerült a félegységet megmentenie. Első dijához nagy mértékben a genius loci segítette. Otthon játszott, mindenki neki drukkolt s ez pszichológiai biztonságot adott neki. Különösen az vált előnyére, hogy az orosz mesterek játékmodorát ismeri, a nyári orosz nemzeti versenyen előttük vitte cl az első dijat s most is kilenc honfitársától 8 egységet szerzett, csupán Romanowski és Bogatircsuk vettek el tőle főegységet, a többi hatot megverte. Az európaiakkal szemben már nem ért el ilyen kedvező eredményt. Első diját 77.5 százalékkal nyerte, bán. Hol vagyunk mi a megértéstől! Bizony, nagyon messze estümík tőle. Nem a mi hibánkból, mert a magyar nemzeti kisebbség magasabb politikai érettsége az állami életbe való beilleszkedést kifogástalanul oldotta meg. Hivatkozunk Be- nes megállapításaira lojalitásunkat illetőleg- Most ugyanez a Bene§ a földreformról mint Fehérhegyért való represszáliáról emlékezik meg. Ezek a zátonyok az állam hajója útjában nagy veszedelmeket rejtenek el. A hajósok okosságán, éberségén múlik, hogy azokat elkerüljék. A hajósok azonban vezethetik a hajót a nyilt vizeken is; a kormányrúd az ő kezükben van. Mi csak utasok vagyunk az állam hajóján. Végbáziami azt mutatja, hogy a moszkvai verseny erős volt, mert az eddigi versenyeken, ahol több volt az autszeider, mindig 80 százaléknál több kellett az első díj biztosításához. Nem akarjuk Bogoljubow érdemeit csökkenteni, kétségtelenül a nagymesterek gárdájának egyik legkiválóbbja, aki pöstyéni első dijával karlsbadi eredményével (1—3. Aljechin, Öogolju- bow, Maróczy) és az idei boroszlói verseny megnyerésével igazolta ezt. De óva intjük a laikus közönséget a túlértékeléstől. Bogoljubow még mindig nem éT fel Lasker és Capablanca klasz- szisával. Mind a' kettővel idáig négy ízben találkozott és a nyolc játszmából mindöszo egy remist tudott elérni a mostani versenyen Lasker ellen, Capablancával szemben mind a négy játszmáját elvesztette. Capablanca és Lasker még mindig a sakkvi- iág hősei, akiket egy klasszis különbség választ el a nagymesteri gárdától (Aljechin éri fel őket, de csak versenyen, páros meccsen alig hiszem), Lasker szereplése a sakktörténelemben egyedülálló, úgy hatvan éven felüli mester, aki 1892 óta a sakktrónus birtokosa, még ma is olyan frisseséggel, fiatalos lendülettel csatázik, mint első versenyeinek idején. Moszkva Lasker karrierjében fontos állomás, 1892-ben itt vette el Sfeinitztől a világbajnoki címet s mostani második dija is csaknem egész siker. Sakkozó egyéniségének titka abban rejlik, hogy a sakkot filozófiaikig kezeli, küzdelemnek veszi s a játszma felépítését ellenfelének egyéniségéhez alkalmazza. Capablanca ezzel szemben a sakkot önmagában nézi, az állást tartja szem előtt, a legegyszerűbbet keresi s ha a játszmát olyannak ítéli, hogy nem nyerhető, gyengébbel szemben sem komplikál, megelégszik a remis-vei. Olyan biztos játékos, hogy tiz éven át verhetetlennek tartották, Newyorkban törte meg ezt a varázst Réti s most Moszkvában két játszmát is vesztett, két orosszal. Genewskivel és Werlitiskivel szemben. Egészen hihetetlen a Genewski elleni veresége, ahol ellenfelét teljesen túljátszottá s egy egyszerű lépéssel könnyen győzhetett volna, ebben a pillanatban súlyos, és döntő hibát csinált. A verseny első felében 10 játszmából csak 50 százalékot ért el, de a verseny második felében megmutatta, hogy mit tud, 8 és fél egységet ért el és ezzel a 85 százalékos finissel méltónak mutatkozott a világbajnoki dinre. Az első dijast, Bogoljubowot is abszolút biztonsággal, könnyen verte. Marshall negyedik helye s az utolsó években elért kiváló eredményei szintén érdekes tanulságokkal szolgálnak. Marsba!! egyedülálló jelenség a sakk arénáin. A sakkot Fart pour 1‘art-képp kezeli, a szépet keresi benne s egy bizarr kombináció kedvéért szívesen megy kalandok után, állásának biztonságát és anyagi készletét is kockára dobva. Ö is hatvanon felüli, de fiatalos szerve most sem hagyta cl. Versenyben ez a stílus köny- nyen érvényesül, de első dijat nem lehet vele szerezni. Csak egyetlen egyszer volt első. az 1904-es Cambridge—springsi versenyen, megelőzve Laskert. A második tanulság még érdekesebb. Marshall a régi mestergárdában nem volt a legerősebb; Janowskival volt egy klasszis, de Lasker, Maróczy. Schlcchter, Tarrasch, Pillsbury és különösen Charvusek klasszissal voltak jobbak ! nála. Hogy most a fiatal nagymestergárdában Marshall mindig első helyen van, ez azt mutatja, hogy a felsorolt régi mestergárda erősebb volt a mostaninál. A sakkversenyek érdekessége, jövője és lehetősége attól függ, hogy felvetődnek-e uj erők, uj tehetségek? A közönség már unja az örökös egyformaságot, unja azokat a versenyeket, melyeken mindig Spielmann, Rubinstein, Tartakower, Marshall neveit olvassa, uj nevekre vágyik. Innen az a szokatlan érdeklődés és az a szokatlan szimpátia, amely Tőrre szereplését kísérte. Az első nyolc fordulón hat egységet ért el s vezetett, szívesen látta volna mindenki elsőnek. Bogolja- bow elleni veresége sem törte le, a következő három játszmából két és fél egységet szerzett s mint a sakktörténelem legnagyobb szenzációja szaladt végig a sürgönydrótokon Lasker elleni győzelme. Ekkor megint az első dii konkurensének látszott, fiatalsága azonban nem bírta az öldöklő iramot A következő hét játszmából csak négy remist ért el s három játszmát vesztett.. Ha két egységet meg tudott volna menteni, akkor Laskerrel egy vonalban végez. Teljesítménye igy is gyönyörű s Capablanca jóslatát: „ez a gyermek mindnyájunknak nyakára nö“, alighanem hamarosan igazolni fogja a közel jövő. Az orosz rezervoár? Az orosz sakkozás évtizedek óta vezetett, hisz az oroszoknál a sakk családi szórakozás, tömegélvezet. Az orosz sakkozás adta Csigorint, Csigorin után nyomban Al- iechiuí és Bogoljubowot. A szovjet különös figyelmet szentel a sakknak, mestereit mentesíti, minden egyéb hivatalos teendő alól, nyugodtan élhetnek . mesterségüknek. A sakkozó fejlődésének alapja pedig a proíesszionálizmus. Az elmélet fejlődése oly rohamos, hogy a versenyjátékosnak minden idejét arra kell felhasználnia, hogy a következő versenyekre tanuljon. A sakk fejlődésének lehetősége tehát adva van Oroszországban. A mostani verseny azonban csalódást hozott. Az orosz mestergárda nem erősebb az európainál. Romanowskv a hatodik-nyolcadik helyet érte el, Genewski a kilencedik-tizedik helyen fekszik. Ez a' fiatal sakkozó, Capablanca egyik legyőzője, az orosz sakkélet megszervezésében játszik nagy szerepet. Magas tisztséget visel, fivérével, Ras- köhiyikovval együtt ö forrada!mosdotta az orosz flottát. Capablanca másik orosz legyőzője, a sü- ketnéma Werlinski 9 és fél egységet ért el. Bogatircsuk tizenegyedik. Zubarew 4 és fél végered- mnnyei rossz autszúider, hiszen a nemzetközi mesteri címhez szükséges 33 százalékot sem érte el. Lasker udvarias nyilatkozatából is csak az tűnik ki, hogy Romanowski megjelenése az európai arénán a sakkéletnek nagy nyeresége lerme. Ha ennek az eredménytelenségnek okát keressük, Szovjctoroszország eddigi kulturális elszigeteltségében kell megjelölnünk. A sakkozó fejlődéséhez mennél több s mennél szélesebbkörü verseny kell, az orosz sakkozás önmagába hullott, mesterei távol voltak az európai sakkéi et lüktető vérkeringésétől. Moszkva sikerült kezdeményezés volt s ha az orosz sakkozók eljönnek az. európai versenyekre, az orosz sakkozás is uj fejlődési lehetőségek előtt áll. Tiz orosz, tiz külföldi játszott Moszkvában, a verseny sportbelileg és sskkbelileg nivósabb lett volna, ha csak hat orosz játszik s négynek helyén Vidmar, Nierazowics, Maróczy s ha már Aljechin nem, a cseh Treybal indul. Ennyi érdekli a laikusokat. A szakemberek a versenyeket más szemmel nézik-. Mi a verseny 210 játszmájára vagyunk kiváncsiak s a tornakönyv megjelenését várjuk. Milyen értékekkel gyarapította Moszkva a sakkciméletet, ez mosta legfontosabb kérdés. A lapokból még csak néhány játszmát ismertünk meg. Köztük azonban több igazgyöngyöt. Én a Marshall—Lasker-játszmát a legszebb művészi terméknek tartom, amelyhez csak az Esscr—Breyer s a Tarrasch—Aljechin pöstyéni játszmája fogható. A sakkozókat bizonyára érdekelni fogja Ca- pablancának a verseny végeztével tett nyilatkozata s ezért teljes egészében ismertetjük azt: — Igazi orosz, szívből jövő vendégszeretettel fogadtak bennünket az orosz birodalom fővárosában. A szovjetkormány mindent megtett, hogy moszkvai tartózkodásunkat kellemessé tegye. A kormány vendégei voltunk, összes költségeinket, utazásunkat, lakásunkat, étkezésünket a kormány fedezte. — Amit minden versenyzőnek emlékében kell tartania, az az orosz nép minden rétegének enor- mis lelkesedése a sakkjáték iránt. A verseny, melynek színhelye az egykori Metropole-szálloda volt, olyan tömegeket vonzott, hogy a versenyterem gyakran szűknek bizonyult, háromszorosan- négyszeresen telt meg s a belépőjegyeket már napokkal előbb kiárusították. Az oroszok érdeklődését valósággal szenvedélynek mondhatjuk. Bogoljubow győzelmét honfitársai extátikus örömmel fogadták. A tömeg diadalmenetben hordozta körül a városban s ahol műt atkozott, tomboló lelkesedéssel ünnepelték, — A moszkvai verseny technikájáról és metodikájáról nem akarok nyilatkozni (?!). Ez a verseny is megerősíti a régi tapasztalatot, hogy a sakkverseny végeredményét abszolút, matematikai biztonsággal megállapítani nem lehet. — Az orosz generáció fényesen állotta ki a tüzpróbát s a legszebb reményekre jogosít. A fiatal Tőrre, 21 évével a legfiatalabb versenyző, szenunelláthatólag versenyről-versenyre javítja formáját. — Nem bizonyos, hogy az 1926 márciusában a Simmeriugen tartandó versenyen jútszhatom-c. Utam Londonon és Newyorkon át hazámba vezet. Karácsony estéjén Havannán akarok lenni. Vécsey Zoltán dr. i4AmAláAáAAA4AAAainiAAAUAÁl Sorsiciscfícl mindenki csak EaSpieriK és Tsa DaaktiázdHaa vesz, Dratlslova, Radnltná ul. Telefon UÜU os -SiVC imrnfmfmvmuffmmfm vissza és lappáliákat tenyésztenek a hivatalokA moszkvai saUkverscny mérlege Kik a legjobbak? — Capablanca, Lasker, Aljechin Bogoljubow és Réti moszkvai versenyjátszmájuknál
