Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-13 / 283. (1026.) szám

3S \ Vasárnap, december 13. libán i séincl-aaipr kotfldé A khibelisökok fölhatalmazást kaptak pártjaiktól az egységes parlamenti front kiépítésére Prága, december 12, Az egységes német-magyar polgári front előkészítő tárgyalásai már a döntő stádiumba lepnek. Már ma megírhatjuk, hogy ez az egységes front meg fog alakulni. A német pártok a tegnapi nap folyamán újból tanácskozásokat folytattak, amelyen részt vettek a német agráriusok, a keresztényszocialisták, a nemzeti párt és a nemzeti szocialista párt meghatalmazot tai. Az eddigi tárgyalások állásáról az alábbi hivatalos kommünikét adták ki: A német nemzeti pártok tárgyalásai a szudétanémetek egységes parlamenti front­jának létesítése érdekében a múlt hét óta folynak. A tegnapi nap folyamán a fenti pártok klubjai tárgyalták az előterjesztett javaslatokat. A klubelnökok felhatalmazást kaptak a pártoktól, hogy a német ellenzék közös '^lépését a parlamentben megvalósít­sák. Ezen fellépés alapelveit egy közös bizottság dolgozza ki. Angol-tMh stábom nosza! miatt Beszélgetés Tevfik bejjel a népszövetség és az angórai nemzetgyűlés határozatairól Genf, december J2. népszövetségi delegátusával, ak'i így nyilal­lott volna. Bizonyára ő volt az, aki az együtt­működésnek a keresztényszocialista párt ul­timátumszerű követelése folytán előállott le­hetetlenné válását a legfájóbb érzéssel vette tudomásul. Tehát nem ő, hanem neki tették lehetetlenné az eddigi bajtárssal való együtt- haladást Szavazaté [hódításról oly értelemben, mintha [[lojális módon a keresztény szocialista párt rovására vonta volna el a szavazatokat, — szó sem lehet. Ha Szent-Ivány politikai gondolata, mint eszme hódított, úgy ez ter­mészetszerű és megengedett hódítás volt, mert az eszmék korrekt harcának volt az eredménye. És elvégre arról volt szó, azt kel­lett a szlovenszkói magyarságnak eldöntenie, helyes-e Szent-Ivány koncepciója, vagy sem? Ha felbomlott a magyar egység az ad­digi pártok között, el kellett dönteni, szük­ség van-e erre az egységre más formában, a magyar nemzeti párt formájában? A döntés Szent-Iványra volt kedvező. Hogy Szent-Ivány akciójának mozgatója és végcélja a német Bund dér Landwirfce-hez való lecsatlakozás lett volna, — ez ismét oly tévedés, melyet talán csak az a körül­mény ment, hogy Körmendy-Ékes már huza­mosabb ideje távolabbról szemlélvén a szlo- venszkói politikai viszonyokat, — a legutóbbi eseményeket helytelenül Ítéli meg. A német kooperáció megteremtését oly szűk távlatból megítélni és abban nem tudni, illetve helyesebben nem akrni meglátni töb­bet, mint egy német párthoz való csatlako­zás egyszerű tényét és Szent-Ivány • akcióját a távolról szemlélőknek ebben a. méretben bemutatni: valóban nagy tévedés, — ha ugyan netn mindenáron ^ marasztaló Ítéletet akar hozni Körmendy-Ékes Szent-Ivány-val szem­ben. Mert, ha objektív akart volna lenni, úgy e helyütt ki kellett volna emelni azt, hogy Szent-Ivány politikai koncepciójának további emelete a csehszlovák köztársaság nemzeti­ségi (kisebbségi) ellenzékének egy blokkban való tömörítése, azon bővebb fejtegetést nem igénylő szempont által vezettetve, hogy, a nemzeti alapjukban egyaránt támadott nemze­tiségi kisebbségek egységes erővel többet tudnak elérni, mint szétforgácsolt árvasá­gukban. És hogy — bár az egységes blokk gondolata általában véve szimpatikus — úgy­szólván az összes ellenzéki (polgári) pártok sorában — azt mindeddig teljes mértékben létrehozni nem sikerült, _ ez magában véve még nem szolgálhat indokul arra, hogy az erre irányuló munka meg ne kezdessék ott és azokkal, kiknek politikai felfogásuk egye­ző. Ettől a végcéltól — a nemzetiségi kisebb­ségek egységes és egyöntetű és igy hatáso­sabb politikai összemiiködésről — indíttatva találtak egymásra a német Bund dér Land- wirte, a német iparos párt, a szlovenszkói németek pártja és Szent-Ivány magyar nem­zeti pártja. Ennek az eszmének, az erőteljes ellen­zéki politika eszméjének akarta Szent-Ivány megnyerni a kér. szoc. pártot is, — ámde eredménytelenül. Körmendy-Ékes erre azt mondja, hogy Szent-Ivány pártja nevének megváltoztatásával (!) és a Bund dér Land- wirte-hez való csatlakozással Szent-Ivány oly, egészen uj irányt vett, a hová a test­vérpárt már nem követhette. Ezen állításhoz azonban nem fűz indokot. Mert tényleg ne­héz is ezen negatívumot — a kér. szoc. párt elmaradását — kellően megindokolni. A fentiekben csak nagy vonásokban vá­zolt körülmények voltak indító okai annak, hogy a novemberi választások alkalmával a két testvérpárt különválva és Szent-Ivány a fentebb felsorolt német pártokkal való együtt­működésben jelenik meg a politikai porondom. Es itt ismét csak a tényállás teljessége oká­ból jegyzem meg, hogy a kér. szoc. pártról leszakadt Leilei frakció ugyancsak önálló pártként állítja fel választási listáját. No és most, — tényleg lássuk, mi tör­tént? Mert nem az történt ám, amit Kör- mendy-Ekes állít. Elsősorban azonban konstatálni kell azt, hogy a német pártokkal létesített választási kooperáció a magyarságnak cgy képviselői mandátum-plust jelent, mert a töredék szá­moknak teljes kimerítése és felhasználása csak ebben a formában volt ily kiadósán lehetséges. Ez ma már matematikával bi­zonyított tény s ezt igy el kell fogadni. Ezzel egyszeriben elintézést nyert a választások előtti időkben többszörösen hallott szemre­hányás, hogy Szent-Ivány akciója meggyön- gitette a magyarság választási kilátásait. A választási eredmények egyaránt iga­zolták Szent-Ivány politikai gondolatát, melyre a. magyar nemzeti pártot felépítette, valamint választási taktikáját, vagyis a né­met pártokkal való kooperációt. Pártja egy­maga hozott be annyi képviselőt a prágai parlamentbe, mint a mennyit az 1920-6vi választásoknál mindkét párt együttesen pro- dukálni kénes volt ...... a nélkül, hogy a kor, (A P. M. H. genfi tudósítója tolj Népszö­vetségi körökben rendkívül fenyegetőnek Ítélik meg a moszuli helyzetet. A hágai döntőbíró­ság, majd mostan a népszövetség is az angol álláspontot tette magáévá. Az angórai nemzet­gyűlés viszont határozatot hozott, hogy a népszövetség döntését nem respektálja. Nin­csen kizárva tehát, hogy a mőszüli petróleum-területek birtokáért keleten csakhamar véres harcok lesznek, Törökország számíthat Oroszország segítsé­gére, Anglia viszont Franciaországot és a bal­káni államokat akarja megnyerni szövetsége­sekként a törökök ellen. Ha csak az utolsó percben nem győzedelmeskedik a civodó országokban a józanság, a háború elkerülhe­tetlen. A P. M. H. Génibe 'kiküldött tudósi tójának ma alkalma volt beszélgetést folytatná Tevők bej török miniszterrel, az angórai kormány szoc. párt 1920. évi választásoknál szerzett mandátum állománya csorbittatott volna. Alaptalan tehát a testvérpárt rovására való gyarapodás vádja is. Es most adva van egy, a választásokon fényes sikereket elért magyar ellenzéki párt Körmendy-Ékes azon meggondolatlan vádjá­val terhelve hogy az lesiklott a közjogilag is kellően megalapozott ellenzéki autono- mi'Sta politikáról és állítólag „minden fontat- tás nélkül" ~ uj politikai bázisra siklott át, beekapcsolódván a csehszlovák köztársaság uj közjogi struktúrájába. Körmendy-Ekesniek merész szavad cs a német pártokkal való kapcsolatnak lesújtó kritikája — nevezetesen azon állítása, hogy ezen kapcsolat csak az opportumtásáról is­mert Bund dér Landwirte csoportra terjed ki, melyről köztudomású, hogy nem idegen­kedik attól a gondolattól, hogy a kormány­zásban részt vegyen, — alkalmasak arra, hogy a magyar nemzeti pártot tényleg mint egy „átnyergelt" pártot tüntesse fel, mríy „minden fentartás nélkül" a prágai kor­mányzásban részt venni és a kormány több­ségéi szaporítani hajlandó. Ha Körmendy-Ékes objektivitását itt is meg akarta volna tartani, kellett volna né­hány szót mondania a Szent-Ivány által hir­detett reálpolitika lényegéről, mely politika most már közös politikája a megalakult ma- gyar-iPmet blokknak is. Megtehette volna azt Körmendy-Ékes annál is inkább, mert megjelöli Szent-Ivány uj irányának indokát, azt, hogy népünk szenved, pusztul és veszik, mely folyamatot az eddigi politikával meg­állítani nem lehetett. Ez minden esetire van oly fontos tünet és körülmény, mely a poli­tikust megállásra és meggondolásra készteti és igen felelősségteljes dolog vitázni arról, vájjon a pusztuló folyamat politikájánál ma­rad juink-e, avagy uj, kivezető utat keres­sünk? Szent-Ivány, aki annak idején merte két­ségbe vonni a csehszlovák köztársaság létét és jogosultságát, — a magyar nép érdekében merte vállalni azt az álláspontot is, hogy a csehszlovák köztársaság tényleg és jogilag létezik, mi abban élünk s ezen adottságoknak konzekvenciái vannak, amelyek ellen hada­kozni szélmalomharoot jelent. Ezen realitá­sok mellett tehát népünk érdekében a poli­tikai aktivizmus terére kell lépnünk, ámde nem feltétel és fentartás nélkül, miként Körmendy-Ékes állítja. És hogy ezt Szeut-léány miként képzeli, talán lég teljesebben azon szavai magyaráz­zák, melyeket a szövetkezeit német és ma­gyar pártok törvényhozóinak klubalakuló ülésén december 2-án mondott: politikai aktív izmust a magam ré­széről úgy értelmezem, hogy bár az ön­rendelkezési jog-elvét fel nem adjuk, bele­illeszkedünk a csehszlovák köztársaság kozott: — A török delegáció a népszövetség ta­nácsának határozatát a moszuli kérdésben nem tekintheti végleges döntésnek. A hágai nem­zetközi bíróság az Anglia által javasolt ha­tárokat ismerte el helyeseknek. Ezt a véle­ményt a népszövetség tanácsának továbbí­totta a döntés céljából. A török delegáció azonban a népszövetség döntését nem akcep­tálhatja. Az angórai nemzetgyűlés ugyanezen az állásponton lévén, külön ülésben foglalko­zott a népszövetség határozatával és egy­hangúlag elvetette. Közbe vetettem, hogy Anglia a londoni sajtó híradásai szerint az angórai nemzetgyűlésnek blokáddal fog válaszolni. Tevfik bej vállat vonva azt felelte, hogy ez Anglia dolga, Törökország nem mond le jogos igényeiről és egy esetleges konfiag- rációért a felelősség Angliát fogja terhelni. kereteibe s ebben a keretben aktivista programot, jelenleg azonban ellenzéki pro­gramot vallunk, mert népünknek ez az ér­deke. Ezek szerint tehát nemzeti életünk lehetőségeinek biztosítása érdekében kon­struktív munka végzésére is alkalmassá ' tesszük politikánkat, de csak az esetre, ha annak ideje elérkeznék és ahhoz íüzött el- tételeink teljesülnek . . . Taktikánk kizáró­lag és határozotan csak ellenzéki lehet . . Németek és magyarok csak valóságos állapotnak megfelelő nemzetiségi államban lehetnének abban a helyzetben, . hogy a kormányzásban részt vegyenek, illetve azt támogassák. A nemzetiségi állam el­vének összhangba hozatala Szlovenszkó és Ruszinszkó nemzeti autonómiájának pro­gramjával, megérett a publicisztikai feldol­gozásra." így fest a valóságban Szent-Ivány reál­politikája, — az uj politikai bázisra „fenn­tartás nélkül" való átsiklás. Hajlandó tehát politikáját konstruktív munkára is alkalmassá tenni., de „csak való­ságos állapotnak megfelelő nemzetiségi államban". Hogy ezzel a magyar nemzeti kisebbség — s vele együtt minden nemzeti­ség — jogainak teljes elismerését és gyakor­lati megadását szabta feltételül, ez vitán kívül áll. S ebben benne van az ellenzéki autonomista politika a maga teljességében, sőt több: benne van a magyar nemzeti ki­sebbség autonómiája is. Egyébként, aki a magyar nemzeti párt programját ismert, az tudja, hogy abban expressis vertes benne van az autonómia követelménye. Érdekes volna tudni indokát annak, miért állítja Kör- mendy-bkes annyira ellenkezőjét a valóság­nak ? S hogy a „kormányzástól nem idegen­kedő, opporbunitásáról ismert" Bund dér Landwirte-nek a reálpolitikáról vallott fel­fogása teljesen azonos Szent-Ivány hitvallá­sával, azt mi sem bizonyítja jobban mint az. hogy Szent-lyánynak az említett klubülésen adott programját az egész blokk kitörő helyesléssel fogadta s egyben az egyesülés hivatalos programjának elfogadta. Tehát nincs opportunitásról szó sem egyik, sem másik részem, csak egy becsüle­tesen megvallott politikai programról, mely­hez uj reményeket fűznek a szenvedő, pusz­tuló és vesző népek. Most már csak Körmendy-Ékes egyes indokainak helyes megvilágítására vau szük­ség a helyreigazítás teljessége okából. Körmendy-Ékes kompromittáló tünetnek igyekszik feltüntetni még azt is, botgy Szemt- Iváuy azzal a német csoporttal létesített kapcsolatot, amellyel Lódig mán és ennek német nemzeti pártja imádén kapcsolatot megtagadott és nem tartotta azt magához valónak éppen állítólagos opportumus politi­kája miatt. Hát ereszt a tényállás éppen ellenkezően igaz. Lodgman szívesen rész: vett volna az egyesülésben, ez iránti óhaját és kérelmét kifejezésre is juttatta, — ámde ezen kívánság nem honoráltatott, mert Lodgmannak ebben az egyesülésben való részvétele éppen a magyarságnak a né­metekkel való kooperációját tette volna lehetetlenné, — mert hiszen ne feledjük, hogy Lodgman nem magyarbarát politikus és nem is lehet az, ki a szlovenszkói német­séget annak magyarbarát politikája miatt a német faj árulójának minősíti. Szent-lyány­nak egyik legnagyobb politikai sikere éppen abban rejlik, hogy a legtekintélyesebb német polgári pártot a magyarsággal való együtt­működésre tudta bírni, még annak dacára is, hogy ezen együttműködésnek a német párt részéről Lodgmanék elejtése volt az ára. Ezt éppen azok tudhatnák legjobban értékelni, akik ezen — most lebecsült — eredményt annyi évi kísérletezés dacára sem tudták elérni. Nem mondja meg Kör- mendy-Ekes azt sem, hogy a német né$ nagy többsége egyébként kegyetlen ítéletet mondott Lodgman politikája felett, midőn az első sknrtiinlumból magának Lodgmannak sem juttatott mandátumot és hogy Lodgman az ítéletet elfogadva a politikai életből el­vonult. Nem mondja meg, hogy a német pol­gári párt legtekintélyesebbje s ezzel a cseh­szlovákiai németség zöme a német nemzeti­ségi politika irányvonalát ugyanúgy húzza meg mint Szent-Ivány a magyar kisebb­ségi politikáét. Hamis az a beállítás is, mintha a köz­jogi ellenzéki álláspont elhagyása mintegy 600.000 németet jelentő párt kedvéért tör­tént volna. Először is, — miként fentebb megállapítási nyert — a közjogi alap, az autonómia álláspontja, mely a magyar nem­zeti párt alapvető programpontját képezi, félredobva egyáltalán nem lett — bár Kör- mendy-Ekes több, nagyobb számú német kedvéért azt nem is tartaná annyira kár­hoz tatanáónak. Másodszor pedig a Szent- Iványvaí szövetkezett német csoport csak szavazatban közel fél millió állományt jelent s igy nyilvánvaló, hogy a mintegy fél mi- iiónyi szavazati jogosultsággal bíró német sokkal nagyobb tömeget képvisel, mint a mennyire Körmendy-Ekes azt becsüli. Téves és a valóságtól messze járó állí­tásokból csak téves következtetéseket tehet levonni. Az aggály formájába burkolt kis­ded gyamrsitgatások és jövendölések meg­tévesztésre alkalmasak lehetnek ugyan, de nem bírják el az igazság fényét. Szent- lványnak fentiekben vázolt politikája tel­jesen alapnéikülivé teszi azokat az aggályo­kat, mintha a magyar nemzeti párt Prágá­ban olyan szavazásokba kényszerülne, melyek idehaza felborítják a helyzetet és ellenségeskedést szülnek az őslakosság kö­zött, vagy esetleg magának a magyarságnak sorai között is. Az állam és egyház elválasztásának nem éppen tendencia nélkül előhúzott kér­dése som fogja a helyzetet felborítani, mert. a magyar nemzeti párt programja ellenzi az egyház és állam elválasztását s e kérdést egyedül és kizárólag egyezségi utón véli rendezhetőnek. Nem fog tehát a párt ebben a kérdésben sem a csehekkel szavazni, amint sohasem fog megfeledkezni Szloven­szkó és az őslakosság iránti kötelességeiről. Es nem lesz ellenségekedes a magyar­ság sorai között sem. Mi szlovenszkói ma­gyarok hisszük és akarjuk, hogy a két magyar testvérpártnak-— feltesszük a másak oldalról is — nem áthidalhatlan okokból be­következett trtelválása nem lesz hosszú tartamú s útjaik újból össze fognak érni. Tuöju'k. hogy mindkét párt soraiban meg van az akarat a meglazult harmóniának helyreállítására s hisszük is, hogy az ellen­tétek el fognak simulni s a helyzet tisztulása a pillanatnyi szembenállás izgalmainak el­múltával be fog következni. Szent-Ivány erős keze mindenkor és mindenütt ott lesz, ahol az utat az egység felé egyengetni fog­ják és ha meg tudta teremteni a magyar­német kooperációt, tudni fogja útját — igaz, a nehezebb feladatnak — a magyar egy­ségnek is. Egyben igaza van Kőrmendy-Ekesuek. nevezetesen abban, hogy Szent-Ivány elha­tározó politikai aktusa az ő erős meggyőző­désének, akarásának és cselekvésének az eredménye. Es, ha arról volna szó, hogy a felelősség is kizárólag öt terheli, úgy két­ségtelen, hogy ő tiszta telki'ismerettel vál­lalja a felelősséget s nem is igyekezne azt magától elhárítani. Ámde ne feledjük, hogy cselekvése felett a szlovenszkói magyarság a legutóbbi választások alkalmával már Ítéletet mondott s az Ítélet Szent-lyányt mindenben igazolta. Ez az Ítélet Szent- Ivány nak felmentést ad a felelősség alól s megerősíti öt a. vezéri székben. Es végül még egyet. Úgy Kőrmendy

Next

/
Thumbnails
Contents