Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-11 / 255. (998.) szám

Szerda. november -!i-----------i------------’~1—n—Mii

ü cselt nemzethez I

Irta: Árky Ákos, az őslakosság autonóm pártjának elnöke

^■toi wucg^o>^^is3Mnnrw u—Mnriü>» mp—i ■■iririifn

Mi lesz a választások után?

Prága, 110 vembe r 10.

A Tri'buna vezetőcikkben foglalkozik azzal a kérdéssel, mi lesz a választások után? Az eddigi politikában némi korrektúrára lesz szükség, de nagy változások nem következnek be. A kormánytöbbséget valószínűleg a koalíciós pártok érik el, amelyet azonban ki kell szélesíteni. Azonban ez nem jelenti a. koalíció belső megerősödését, hanem éppen az ellenkezőjét. A demokraták s iparospártiak el* íeníéted csak növelni fogják a komliktusanya- got A jövő parlamenti időszak válságokkal fog kezdődni s ez uj alakulást indít meg. Ekkor lép aktivitásba a nemzeti munkapárt, amely addig csak ellenőrizni fogja a koalíció munkáját. Lehet, hogy az uj parlament nem lesz olyan hosszú életű, mint a régi volt s a komolyabb konfliktusok elhárítása sokkal nehezebb lesz, mint a múltban. Ha a kompromisszumos tárgyalások lehetetlenné válnának, esetleg kisebbségi kormány veszi át az ügyeket.

Át agrárvezéreket Prések törvény elé állítja

Svehláék nagy agitációja következtében a Prásek-féle konzervatív agrárpárt jelöltjei közül egyre többen lépnek vissza. A Napravo továbbra is fentartja és bizonyítja állítását, hogy Svehia pártja törvényellenes eszközökkel dolgozik a konzervatív párt ellen. így azt a hamis hirt terjesztik mindenfelé, hogy maga Prések is visszalépett a jelöléstől s a párt már egyáltalában nem vesz részt a választásokon.

Prések pártja bűnvádi feljelentést tett Svehia agrárius pártja és vezérei ellen, hogy azok pénzzel vesztegettek meg a párt jelöltjeit. Ennek alapján a választási törvényre hivatkozva, kérik ezeknek megbüntetését.

Bosszuáüás a földreformmal

Benes szerint a földreform a fizetség a esetieknek a fehérhegyi vereségért — Benes a magyarok ellen*

Pozsony, november 10. Benes külügyminiszter vasárnap Pozsonyban választási agitáciös beszédet tartott, amelyen kijelentette, hogy

a földreform mintegy jóvátétele a csehek fehérhegyi üldözéséért, valamint a cseh és szlovák vidékek germanizálásá- ért, illetve magyarosításáért s egyáltalában mindazon vétkekért, melyeket rajtuk elkövettek.

Ezután kijelentette, hogy az egyház és állam elválasztásával kapcsolatban tekintetbe kell venni a bel- és külföldi viszonyokat és lehetőleg a Vatikán beleegyezésével kell ezt a kérdést elintézni, Magyarország szerinte még mindig a régi feudális állam régi rezsimmel. A békés viszony megteremtését is többször megpróbálta, de a magyarokon múlt, hogy eddig nem sikerült. A Habsburg-ház visszatérése Magyarországra, Benes szerint, teljesen ki van zárva. Ezután Locarnóval foglalkozva kijelentette, hogy Oroszországgal ugyan olyan viszonyt kell megteremtenie Csehszlovákiának, mint amilyen viszonyban él ma Franciaországgal.

A koalíció csúfos játéka az állasul tisztviselőkkel

Prága, november 10. A Lidové Noviny jelenti: Szombaton egyes koalíciós lapokban azt az anonim hirt közölték, hogy a íürvény- clőirások szerint az állami tisztviselők előléptetéseit végrehajtják és az előkészítő munkákat a legnagyobb gyorsasággal megkezdték. Az előléptetéseknek már október 29-én meg kellett volna történniük- A Lidové No- viny jól informált helyről azt az értesülést kapta, hogy a minisztertanács személyi bizottsága elhatározta a remunerációk azonnali kifizetését, hogy ezzel is agitálhassanak a koalíciós pártok. Ami az előléptetést illeti, a bizottság elhatározta, hogy csak a rendszeres j tett állású tisztviselőkre vonatkozik. A leépítés következtében megüresedett magasabb állásokat egyelőre nem töltik be, lég feljebb olyan esetekben, hogyha az állás betöltését a szolgálati érdek megköveteli. A valóság tehát az, hogy előléptetésről egyáltalán szó sincsen és a koalíciós lapok csakis választás előtti agitációt akartak az állami tisztviselők körében kifejteni.

ütj-ányzenoV Kitűnő borok

/I .'Mreuiel tieUf:ru-n»en

(Nel.a/.aiikaj

OIchó ■, h'-.aoihI Magyar kouyiia

*•+***♦«*« »+«*«■( 4 t <,*♦<•«♦*** ■’

2S

Ungvár, november 10.

Miután a köztársaság eddigi kormányainak különösen belügyi ténykedéseit és ezek között leginkább a nem cseh nemzetekkel szemben tanúsított magatartását sehogysem tudom a cseh nemzet tényleges akaratának tekinteni, azért a ma.talán az államra nézve sorsdöntő pillanatot, az uj képviselőház összeállításának alkalmát, a képviselők választásának utolsóelőtti óráját ragadom meg arra, hogy magához a cseh nemzethez a legőszlntébben szóljak.

Az őszinteséget tartom ugyanis az egyetlen orvosságnak, mely a köztársaság cseh és többi nemzetei között a kormányok által felidézett és sajnos ma fennálló - ellentéteket ha nem is teljesen kiegyenlíteni képes, de rögtön a jelenben legalább annyira enyhíteni, hogy az igy megalkotott légkörnek azután módjában lenne a teljes megértést is talán létrehozni, de legalább annak útját egyengetni.

Igaz, hogy az őszinte nyilatkozat a másik félre rendesen kellemetlenül szokott hatni, de ha ez a fél tárgyilagos gondolkodásra és igy megfontolásra képes, akkor végeredményben mégis csak jó következményekkel járhat.

©

Közvetlenül a szomorú véget ért első úgynevezett községi autonóm választások előtt, a ruszínszkói őslakosság kereskedelmi és ipari érdekeinek a kormány részéről való teljes figyelmen kívül hagyása, Ruszinszkónak nem a történelmi országrészekkel való egyöntetű megadóztatása, a magyar tisztviselők nyugdíj nélküli elbocsátása és a nyugdíjasok sanyargatása, a magyarság illetőségi ügyeinek igazságtalan kezelése, a magyar kulturhelyek erőszakos megszüntetése, az erdőgazdálkodás inproduktivitása és a földreform helytelen keresztülvitelének káros visszahatásáról társalogva Svehia miniszterelnök 1 ur ruszínszkói politikai megbízottjával, tőle végeredményben azon akaratlanul is őszinte felvilágosítást kaptam, hogy minden cseh már az anyatejjel szívja magába a magyarok elleni gyűlöletet.

Ezt megerősíteni látszik egy másik, de ez már tényleges kormányférfiu, kinek pedig egyenes meghívására jelentem meg magas színe előtt és a magyar anyanyelvűek kulturális vér- veszteségéről beszéltem, azzal vágott szavamba: sülyedt-e már a magyar kultúra odáig, ahol ma a ruszin kultúra van? és ezzel, mint az egy nyugati műveltségére rátartó és vendéglátó házigazdához illik, egyszerűen a faképnél hagyott.

És igazolta egy harmadik, jelenleg is főexponense a belügyminiszter urnák, kivel a kiutasítások és illetőségi ügyeinkről tárgyalva, helytelenítettem az efajta fojtogató politikát, röviden azzal felelt: ha nem tetszik, menjek Budapestre.

De hogy hatósági, még pedig legfelsőbb hatósági ténykedésben is quantité uégligcable-nak tart bennünket, magyar anyanyelvüeket minden eddigi kormány, igazolja például a sok közül az is, hogy Ungvár város hivatalosan megállapított 37 százalékát képező magyar anyanyelvű lakossága .megbízásából általam 1921, 1922, 1923, 192-1 és 1925 évek április hónapjaiban beadott iskolaügyi kérvényeimre a népnevelési minisztérium még ma setn tartja érdemesnek írásbeli választ adni.

0

Hogy vau-c a cseh nemzetnek oka a magyar nemzetet gyűlölni, azt most kutatnom néni célszerű, mert helytelennek tartanám a mai cseh nemzedéket a cseh nemzet elismert régi nagyjai- vaí, történetíróival szembeállítani, de megállapit- hatofn, hogy

az itt, c köztársaságban élő magyarság feíe- kezetre való tekintet nélkül, nem önszántából lett tagja a csehszlovák köztársaságnak és igy a cseh nemzet gyűlölete a legnagyobb fokban Igazságtalan és állami szempontból teljesen érthetetlen és veszélyes, mert a magyarság arról, hogy önöknek kellemetlen, egyáltalán nem tehet.

A gyűlölet egyike a legvadabb, legártalmasabb mozgató erőknek az emberi életben. Elvakitja az értelmet, egyebet sem tekint, mint a gyűlölet tárgyának a megsemmisítését. Az a nemzetiségi állam, melyben a nemzeti gyűlölet uralkodik, maga .magát pusztítja. Az a kormány pedig, mely ez indulatot nem fékezi, ellenkezőleg, ennek fejlesztésére nemcsak szabad utat enged, de önmaga is érvényesíti, az magának az államnak első és legnagyobb ellensége.

A magyar anyák, bármely felekezethez tartoztak légyen is, nem táplálták gyermekeiket a gyűlölet nedűivel, ők az erkölcsi élet legszebb eszményét, az emberszeretetet és az ezzel járó bocsánatot oltották belénk. Mi, magyar anyanyelvűek tehát a gyűlölet viszonzásának a képességével — és ezt nyomatékosan kívánom hangsúlyozni — ezidőszeriut még nem rendelkezünk, de szivünk ösztönös hajlama is haladó szelleművé, szabadelvűvé tevén bennünket, egyenlő- jogú és egyenlőterhii szabad polgárokat szabad államban, demokratikus, szabad polgári társadalmi rendet, törvény előtti politikától mentes feltétlen egyenlőséget és minden téren széleskörű önkormányzati jogot kívánunk. Kívánjuk, hogy a köztársaság keretén belül elő nemzetek egyenrangúak és egyenjogúak legyenek, hogy anyan.yclvót mindenki és mindenütt szabadon használhassa és kultúráját akadálytalanul fejleszthesse. Az itt éiő magyar anyanyeivüekben tolni! az igazi emberszeretet, a haladás és uem a felforgató vilag.iaviiási vágy lakozik. De az is

igaz, hogy mi á kormányzatot, dacára a rendtörvénynek, a „Hazá“-val sohasem leszünk képesek azonosítani,

©

Szlovenszkó és Ruszinszkó őslakosságának, tehát a magyarságnak is határozott célja, a köztársaság minden nemzetével egyetemben a köztársaság javára munkálkodhatni.

Ezen munkálkodás azonban csak akkor lehet eredményes, ha a köztársaság nemzeteinek számbelileg legerősebbje, a cseh nemzet, visszatér tradíciójához: a valódi demokratizmus, a politikai és szociális előrehaladás lehetőségeihez. Ha a cseh nemzet, miután inár elérte legvérmesebb államjogi álmát, folyton emlékezve különösen a múlt század második felében folytatott nemzeti harcaira és arra, hogy a csehszlovák köztársaság alapköve a demokratizmus cs a népek önrendelkezési joga volt, lemond teljességében a már nagyon is lábra, kapott azon elképzeléséről, hogy csak önmaga ura az uj államalakulatnak, csak önmaga képviseli az uj állameszmét, csak önmagában találja a tökéletesség legmagasabb fokát, hogy egyedül saját nemzeti szükségleteit hirdesse az állam szükségletének, hogy a köztársaságban helyt foglaló többi nemzeteket mint neki alárendelt csoportokat tekintse.

■ A cseh nemzet, a saját maga közreműködésével megalkotott köztársaság bel és kül meg- erősödhetésének érdekében kell hogy- lemondjon egyszer és mindenkorra arról a chimeráróí, miszerint a csehszlovák köztársaság nemzeti állam, mert sem a német, sem a szlovák, sem a magyar, sem a ruszin, sem a lengyel, de még az oly kis számban’ képviselt román sem fog megfeledkezni soha nemzeti jellegéről, nyelvéről és már ineg- 3vő kultúrájáról.

A legközelebbi világtörténelem Középeurópa különböző nyelveket beszélő nemzetiségeit államilag úgy összekeverte, hogy itt nyelvhatárok alapján, vagyis akként államokat alkotni akarni, hogy a nemzetegység és nemzeti egység azonos fogalmakká váljanak, egyenesen képtelenség, mert ezzel szemben áll az egyes nemzetiségek egyéni és nemzeti élete, az élet jogának emez örök kutforrásai. Ez az egyéni és nemzeti élet a gyökérzetek mély elágazoitságának erejével él, akárhogy vagdossák Is törzsét és ágait minden uralmi akarattal és minden államelmélettel, a gyökérzet erőteljesen felsarjadzik újra meg újra. Ez az Önök multszázadbeli történelme és erről megfeledkezni éppen Önöknek uem szabad.

*Egy demokratikus nemzeti köztársaságban, mely egyúttal jog- és kulturáltam is, áltamfen- tartó és kisebbségi nemzetekről beszélni legalább is nevetséges valami, különösen ha tekintetbe vcsjüeiik, hogy a csehszlovák köztársaságban az önök által stigmatizált kisebbségek az állam polgárainak többségét képezik, vagyis .ahol a kisebbségek vannak többségben, mert egy ilyen államban csak cgyenlőjógu és egyenlöterhü állampolgárok 'étezheinek. Egy alkotmányosan kormányzott demokratikus köztársaság alkotmányos testületéiben mint politikai párt válhatunk ugyan kisebbséggé,

de sohasem fogom elismerni azt, hogy én ez, államban akár mint egyén, akár mint magyar nemzeítag egy úgynevezett csupán kisebb jogokkal bíró állampolgár volnék.

A csehszlovák. köztársaság jövőjét tehát csak a nemzetek egymás megbecsülése, szeretete és bizalma alapján keletkezett közös akarattal és közös’ áldozatuk árán kell felépítenünk, de ez a jövő nem lehet csak a cseh néptöbbségé, mert az egészen bizonyos, hogy mi, a köztársaság többi nemzetei itt voltunk a múltban, itt vagyunk a jelenben és itt leszünk a jövőben is, akár tetszik ez Önöknek, akár nem.

0

A köztársaság nemzeteinek mindegyike, de a magyar minden körülmények között Ilivé a demokráciának és pedig:

annak a demokráciának, melynek követelménye az állampolgári jogegyenlőség alapján éppen úgy az egyéni szabadság, mint az igazságosság mdenki irányában a köztársaság kötelékén belül;

annak a demokráciának, mely az erkölcsön alapszik, tehát nem képez csupán politikai jelzőt, mert akárhogyan forgassuk is, a politikát sem lehet az etikától különválasztani és mert szent igazság az, hogy aki a politikában nem igazodik erkölcsi rendszabályokhoz, az a magánéletben sem fog azok szerint cselekedni, és végül

mi magyarok annak a demokráciának vagyunk a hívei, mely a humanitás ölvén nyugszik, tehát egy népnek sem engedi meg a másik népet saját céljai eszközévé lealacsonyítani, mert a humanitási elv az egyenlőség és egyenjogúság politikai elvének az erkölcsi tartalma.

A csehszlovák köztársaságban mint nemzetiségi államban tehát ezen elvet minden egyes nemzetre egyenlő mértékben kell kiterjeszteni, ha a cseh nemzet azt akarja, hogy a köztársaság összpolgársága, vagyis minden itt élő nemzet, egyöntetű közreműködése mellett feleljen meg a csehszlovák köztársaság a legutóbbi történelem által reárótt kötelezettségének.

És pedig azon egyszerű okból, mert ha a cseh nemzet, a nem cseh nemzetiségű polgártársaival szemben bármely irányban Is a nemzetiségi elfogultság diktálta magatartását még tovább is gyakorolni fogja, ezen kötelezettségének sohasem lesz képes egyedül eleget tenni, mert a köztársaság nemzetei ellentétének, a farkasszem- nézcsnek egyik tő tényezője: a nemzeti sovinizmus ezt meg fogja akadályozni. Már pedig egy

belsejében beteg organizmus sohasem lesz képes kifelé egyöntetűen fellépni és igy állandó tekintélyre szert tehetni.

© .

És ha az összpolgárságra, vagyis a köztársaság területén élő nemzetekre a köztársaság állandó tekintélye fentartásának kötelezettségei háramlanak, akkor magával az állammal széniben jogok, még pedig nemcsak törvényileg biztosított, de a való életbe is átvitt egyenlő jogok felett kell e nemzetek mindegyikének rendelkeznie, vagyis jogoknak nem,szabad csupán papír alakjában a külföld tévútra vezetése céljából létezniük, mért a jog eszméjének a megvalósítása az állami feladatok teljesithetésének lényeges és nélkülözhetetlen előfeltétele.

Itt különösképpen a kulturális jogokra kívánok reámutatni.

A kultúra minden alakjában csak áldásos lehet. A cseh nemzet kultúrája az érintkezés révén kihatván a köztársaság többi nemzeteinek kultúrájára, szintén áldást hozó. Ám, ha a cseh nemzet akár nyiltan, akár leplezetten a többi nemzetek kultúrájának elnyomására irányul, úgy minden lépésében súlyos árnyék követi, az cl- nemzetienitési szándék súlyos árnyéka, mert köztársaságunkban, a demokrácia hazájában, nemcsak a cseh nemzet kulturális fejlesztése állami feladat, hanem éppen úgy állami feladat a többi nemzetek szellemi szintjének azonos módon, tehát saját anyanyelvükön oktató iskolák utján való emelése. Egy demokratikusnak állított, vagyis egy jog- és kulturáltamban meg nem engedhető, hogy az állampolgárok különböző nyelvi vagy vallási tagozatai különböző mérlegeléssel jussanak a teljesen egyenlő arányban megkövetelhető civilizációhoz.

Már pedig, ha még az annyira elitéit osztrák császárság is az 1867 december 21-én „über die allgemeinen Rechtc dér Staatsbürger44 alkotott alaptörvényben kimondja a tudomány szabadságát, az oktatás szabadságát, a pályaválasztás szabadságát, végül az állam összes nemzetiségeinek és azok nyelveinek egyenjogúságát az iskolában, a hivatalokban és a nyilvános életben, akkor a csehszlovák köztársaság, melyet az a francia köztársaság tartott keresztvízen, melynek szervezete az 1793. évi ..Déclaratiou des droits de 1‘hormne et citoyen“ 35 pontjára van fektetve, akkor az önmagát alkotmánytörvénye 2. szakaszában demokratikusnak deklarált csehszlovák köztársaság minden körülmények között kell hogy egy kulturáltam követelményeinek megfeleljen és intézményei által lehetővé tegye a köztársaság minden nemzete értelmi értékének érvényesülését és e nemzetek meglevő értéksar- iáriak további értelmi feileszthetését is.

Miután pedig ez utóbbi legközvetlenebbül és leghatékonyabban az anyanyelven való oktatás utján érhető el, mert az anyanyelv lévén a családi és társadalmi életben a leghasználatosabb,

. i. gondolkozás és a gondolkozás eredményének a közlése is legmegérthetebben az anyanyclven történik,

magának a csel! nemzetnek kellene elsősorban óvást emelnie a kormányoknak a nem cseh nemzetek kultúrájával szemben követett elnyomó és megsemmisítésre törekvő ténykedései, egyben pedig a csehszlovák köztársaság alkoímányoklrata 13L szakaszának arculcsapása ellen.

Magának a cseh nemzetnek legjobban kell tudnia, hogy ahol az elnyomás, a jogfosztás feldönti az igazság és emberiesség örök elveit, ott egészséges állami élet nem jöhet létre.

0

A papíron lévő jog tehát nem ér semmit, ha annak megvalósítási kötelezettségét a köztársaság kormányai attól teszik függővé, hogy ki az ■„"erősebb** fél? A kormány-e, melynek kezébe véletlenül jutott a kormányzási hatalom gyako- rolhatása, vagy az, aki neki ezt a hatalmat bizalommal nyújtotta, a köztársaság polgársága? Pedig sajnos, az eddigi kormányok mindegyike a jog cs kötelezettség fogalmát a helytelenül magyarázott „erő“ szerint alkalmazták cs alkalmazzák még ma is, mert sovinizmusukban nem akarnak ráeszmélni arra, hogy a jogban való egyenlő részeltetés és az elvállalt kötelezettség teljesítése még a csehszlovák köztársaság kormányainak is becsületbeli kötelessége.

Állításomnak különben legjobb bizonyitékát nyújtja Benes Eduard dr. külügyminiszter ur, ki a nemzetgyűlés külügyi bizottságának 1924 február havi ülésén, hol a francia-csehszlovák szerződésről volt szó, egy ellenzéki felszólalásra a legnagyobb önérzettel azzal felelt: ha valamit aláirtunk, akkor becsületbeli kötelességünk azt ■be is tartani.

Ezen kijelentést a legkorrektebbnek tartjuk és a külügyminiszter urat c téren a Iegmesszebb- menőleg támogatjuk már csak azért is, mert nekünk magyaroknak az a rossz szokásunk, hogy még magát a csupán adott szót is be szoktuk tartani.

A külügyminiszter ur és a kormányok többi tagjai azonban nemcsak a francia-csehszlovák szerződést írták alá, hanem a többi között például a.;St. Gerilláin en Laye-i szerződés I. fejezet 1—14. cikkelyeit vagy mondjuk a csehszlovák köztársaság 1920 február 29-én kelt alkotmány- okiratnak 3., 130., 131. és 134. szakaszait.

Az említett francia-csehszlovák szerződés tényleg betartatott a mai napig; de miért? — mórt a francia köztársaságnál van az a bizonyos „erö“; az Utóbb felhozott kötelezettségek azonban már nem, mert ezek aláírása Benes Einuurd dr, külügyminiszter urat és a kormányokat csupán a csehszlovák köztársaság nem cseh nemzetiségű állampolgáraival szemben kötelezik.

Ezen lekicsinylése az állampolgároknak egy oly belpolitikai szépséghiba, mely egyenlő a kor-