Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-10 / 254. (997.) szám

grn—t^TgiMr^tTTgirTrTgrffTirw—rtuótfjMjiíi- -■ xr»otn~-*jn^a.TOH'.tvia«*':

A Szloves^zkébasi lévő német katonák a 27-es listára

szavaznak

A Magyar Nemzeti Párt Országos Választási Irodája közli: A német gazdák szövetségének hivatalos napilapja a Deutsche Landpost felhívással fordul a Szlovenszkóban és Ruszmszkóban szolgálatot teljesítő német katonákhoz, melyben felhívja őket, hogy a német nép jövője érdekében írjlndenikük gyakorolja november 15-én szavazati jogát és a 27-es listával vegyen részt a választási küzdelemben. Szülőitek, testvéreitek, ^barátaitok, menyasszonyaitok elvárják tőletek, hogy november 15-én a 27-es számú listával szavazzatok. Ha ezt teszitek, akkor előkészítitek a talajt arra, hogy a katonai mundur levelese után, amikor visszatértek szülőföldetekre és a munkához, jobb sorsban találjátok a sok megpróbáltatáson keresztülment német népet. Ezért vonuljatok fel fegyelmezetten a 27-es lista mellett.

A kommunisták cirkuszi fölvonulása

Már napok óta óriási propagandával harangozták be a kommunisták, hogy vasárnap délelőtt a Vencel-téren nagy választási nép- gyülést tartanak, amelyen a kommunisták vezérei, valamint néhány külföldi „elvtárs“ is szónokolni fog.

Zuhogó esőben sok kíváncsi ember várta ezt a nagyszabásúnak ígérkező felvonulást. Hosszas várakozás után végre megjelent néhány vörös zászló! Az utca közepén három társzekér állt szónoki tribün gyanánt. Utána jött egy kis csoport hatalmas plakátokkal, majd pedig három társzekér maszkírozott gyermekekkel, akik folyton kiabálták: „Ne szavazzatok a koalícióra!“ Tarka képet nyújtott ez a felvonulás és a vándorcirkuszokra emlékeztetett. A menetben 300 embernél több nem vett részt s a legnagyobb lármát csapták a „vör-ös“ gyermekek- Az egész népgyülés alig tartott egy fél óra hosszat. Felszólalt Iiacken és egy francia kommunista s azután a bámulok nagy nevetése közben, vidám zenekisérettel elvonultak. A kommunisták vasárnapi fiaskója legjobb- bizonyitéká annak, hogy Moszkva csillaga teljesen elvesztette vonzó erejét niég a ! prágai munkásság körében is.

lm üb

1 ür* BorAvka i

i£ ezelőtt Dr. Hausmann

szanatóriuma

| Tc$p: Prága !i„ Uprsw 01. S

it francia frank sorsdöntő napfai

Harc Faié lévé pénzügyi tervei körűi — Az ország lázasan, a gazdasági világ kíváncsian várja az eredményt — A pénzügyi bizottság ultimátuma a kormányhoz — Az egymást kergető szanálási tervezetek

Paris, november 9. Padnlevé miniszter- elnök kidolgozta pénzügyi javaslatát, melynek megvitatása körül igen nagy harcok támadtak a pénzügyi bizottságban és a mi- niszteríanáqsban. Még mielőtt a tervek a parlament ele kerültek volna, az ellenzék már majdnem megsemmisítette őket s a szocialistáknak meg a kartell egyes radikális elemeinek véleménye még ma sem biztos, Poincaré ellenzéke pedig óriási propagandát fejt ki a kormány pénzügyi politikája ellen.

A gazdasági helyzet azonban nem tűr hosszas huzavonát s a kormány azzal a szándékkal bocsátotta megvitatás alá terveit, hogy legkésőbb csütörtökig a kamarában is letárgyalják azokat. Ha nem sikerül idejekorán megtalálni a szanálásra vezető utat, a súlyosan megrongált francia államháztartás katasztrófába fullad,

mert az adósságok amortizációját nem tudnák elvégezni s — ami a fő — belföldi hitelek kamatainak fizetése is nehézségbe ütköznék. Ez utóbbi pedig jóformán forradalmat idézhetne elő a pénzére mindig féltékeny francia népnél.

Painlevé terve — mint már röviden jelenhettük — főpontjaiban a következőkből áll: Bevezeti a fejadót 1926 január 1-től számítva 14 évre, mely adó személyenkint évi húsz frankot tenne ki s csak a legritkább esetekben mentesítenék a francia nép egyes, szegényebb elemeit viselésétől. A rendkívüli adó, melyről a tervezet beszél, tulajdonképpen rejtett formája a vagyonleadásnak. Ez a pont okozza a legnagyobb ellent- állást a polgári elemeknél, mig a szocialisták még sokkal intenzivebb és határozottabb mértékben kivánják megvalósítását.

A rendkívüli adót egy, három, vagy tizennégy részletben lehet fizetni. Ingatlanoknál az 1926-os alapadó másfélszerese lenne, ipari és kereskedelmi vállalatoknál az átlagos évi jövedelem ötven százaléka, a mozgó tőkénél pedig 14 annuitásban 15 százalékot tenne ki. Azt a pénzt, nriyet ezekkel az adókkal szereznek, egy amortizációs pénztár javára fordítanák. A miniszterelnök számítása szerint körülbelül 6000 millió frank jutna igy évenkint az állam birtokába, rendkívüli utón.

A pénzügyi bizottságban rendkívül nagy ellentétek támadtak e terv körül. Elsőnek Auriol szocialista képviselő kifogásolta a vagy ón-leadást, melyet nem talált kielégítőnek. Mivel a javaslat átmenetileg megengedi a bankjegyforgalom növelését, a szocialisták titkos inflációt látnak bínn-e s erő-.- támadják, Maga Loucheur is csatlakozott a javaslat ellenzőihez.

A baloldali kartell képviselői a vasárnapra virradó éjjel hajnalig tanácskoztak és elhatározták, hogy egy határozatban visszautasítják Painlevé pénzügyi terveit.

A pénzügyi bizottság vasárnap délelőtti ülésén Bokauovsky képviselő, Poincaré kabinettjének volt pénzügyminisztere, azt fejtegette, hogy az nj javaslat, amely átmenetileg megengedi a bankjegyek számának fokozását, azért okoz valutakrizist, mert a pillanatnyi infláció a lakosság bizalmát megrendítené. Nem szabad tehát olyan pénzügyi tervhez hozzájárulni, mely nem közvetlenül hoz gyógyulást s melynek eredményei esetleg csak később vehetők észre. A pénzügyi bizottság ezután Painlevét és Benne tét meghívta ülésére s a miniszterelnök kifejtette, hogy javaslatát nem tekinti érintethetetlen- nek, de azt követeli, hogy a tárgyalás alapját alkossa.

A délutáni ülésen a pénzügyi bizottság 15 avazattaí 4 szavazat ellen elfogadta Auriol szocialista képviselő ultimátum szerű határozatát, melyben a kormányt felszólítják arra, hogy tartózkodjék minden inflációtól és a frank szanálását valódi garanciák alapján végezze el.

Hétfőn a pénzügyi bizottság ismét egész nap tárgyalni fog. A Painlevé-Bennet javaslaton kivid vizsgálat tárgyává teszik Bo-n- netfons jobboldali képviselő ajánlatát is, aki állami sorsjátékokkal akar segíteni az adósságok törlesztésére szükséges pénz előteremtésében. A szocialisták ugyancsak javaslatot dolgoztak ki, mely a vagyo-n- leadás radikális keresztülvitelét sürgeti, Loucheur pedig tervében szintén vagyon- loadásról szól, de enyhe és jóformán észrevehetetlen formákban. A minisztertanács a késő esti órákban Doumergue köztársasági ;elnök vezetése alatt összeült s. rövid, vita után elfogadta Painlevé tervét. A kamara pénzügyi bizottsága, melynek élén Malvy képviselő áll, hétfőn este befejezi tanácskozását, úgyhogy a kamara vitája hétfőn éjjel már megkezdődik.

Páris, november 9. Az Echo de Paris értesülése szerint Painlevé egyáltalán nem mutat hajlandóságot arra, hogy a szocialisták tervét: a radikális vagyonleadást elfogadja. Szerinte ez a lépés a nehézségeket

/

csak fokozná, mert a lakosság óriási elégedetlenségét vonná maga után.

A miniszterelnök igy hatalmas dilema előtt áll, mert vagy nem fogadja e! a pénzügyi bizottság tegnapi ultimátumát és kénytelen visszalépni, vagy pedig a szenátusban utasítják vissza a javaslatot. Az ugyanis bizonyos, hogy a többnyire •vagyonos emberekből álló szenátus nem fogadja el a vagyoni ead ás tervét. A szenátus ■ pedig pénzügyi kérdésekben döntő hatalmat jelent a francia politikában.

A miniszterelnök továbbá okvetlenül szükségesnek tartja, hogy a pillanatnyi bájok elhárítására a Nemzeti Bank két és fél milliárd előleget adjon.

Éz az a pont, ahol a pénzügy? bizottság az inflációtól fél Ö

s hiába magyarázza Painlevé, hogy ez á rendszabály csak azért szükséges, mert a pénzügyi reform nem hathat azonnal, bizonyos ideig várni kell, amíg a pénzek összegyűlnek, a pénzügyi. bizottság hajthatatlan marad s nem akar tudni inflációról. A decemberben esedékes törlesztések pedig előleg nélkül nem eszközölhetők.

Magyar zsidó csak magyar pártra szavaz.

A föld, amit osztogatnak, nem az agrároké, de a tiéd: magyar föld.

_______ Kedd, november 10.

1098

47 magyarra látott egy mandátum

az elnralt választásoknál

A Magyar Nemzeti Párt Országos Választási Irodája közli: A statisztika nem valami mulatságos tudomány, mert a számok mindég ridegek és unalmasak, Mégis fölmutat a statisztika számokat, amelyek érdekesek és tanulságosak- így pl. az 1920. évi nemzetgyűlési választások eredménye arról beszél, hogy amíg a cseheknél és szlovákoknál 39.957 lakosra jutott egy madátum, s amíg a németeknél 47.716 lakost képvisel egy képviselő, addig nálunk a magyaroknál 109.847 magyarnak volt egy parlamenti képviselője. Ez az igazságtalan és lehetetlen arány elsősorban abban leli magyarázatát, hogy az 1920. évi választásoknál a magyarok tömegesen szavaztak a csehszlovák szociáldemokrata pártra. Ennek a most következő vá-. lasztásqknál • nem szabad megtörténnie. A magyarságnak politikai erejét és tekintélyét veszélyezteti az a szavazó, ki november 15-én cseh, vagy csehszlovák pártokra adja le szavazatát.

Cigányzene! Kitűnő borok

& „Sírsjízsl s$ei?er“-öcn

(Nekazanka)

Olcsó vacsora! Magyar konyha

Miklós bácsi elmélete

Irta: Szomaházy István.

Miklós bácsit, aki egyeáüllakó ember létére minden idejét a kaszinóban töltötte, egyszer poh-arazgatás közben, megkérdeztem:

— Tulajdonképpen miért maradtál agglegény, Miklós bácsi? Te, aki sohasem kártyázol, de minden szép asszonynak még ma is udvarolsz . . .

Az öreg ur lenyelte a sajtdarabot, ami a szájában volt, börpiníett egyet a poharából, aztán szokott, jóizü modorában megszólalt:

' —- Ha igazat akarnék mondani, akkor azt •felelhetném, hogy a Balaton és a holdvilág miatt fogadtam meg a coelibatust- De ennyiből aligha értenél meg. Félek, hogy akkor sem értesz meg egészen, ha bővebben kiniagyarázkodotm. De azért /megpróbálom, mert aki könyveket ir, annak bele kell látni az emberi lelkekben

— Ne ijedj meg, ha egy régi történeten kezdem: negyven évvel ezelőtt Füreden töltöttem a nyarat néhány ismerős családdal. Sok-szép lány in volt köztük, de nekem leginkább a Merschick Mariskája tetszett, egy földbirtokos szép, szőke, értelmes és finom kés Anya, al: szintén nem igén haragudott, lia a társaságában voltam- Sokat beszélgettünk és bolondoztunk egymással, én látszatra, udvaroltam neki, de egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy szerelmes vagyok bele. Nyugodtan állíthatom, hogy nem is voltain. Arra álmomban sem gondoltain, hogy feleségül vegyem, hiszen voltaképpen akkor ár cm is volt annyi jövedelmem, hogy eltarthattam volna.

Hát, kérlek szépen, ekkor az egész társaság csónakázni ment a Balatonra s mi kelten egyedül maradtunk egy pádon," a tó melleit. Olyan tündére:-, éjszaka volt ez, amilyenről ti irók Írni szoktatok, a nagy < züstluítballou csillogott az égboltozaton, aranyhidat, táncoltak a tó fölött s> az ósdi

uszoda olyannak látszott, mint egy sötét várkastély, melyben titokzatos emberek laknak- Egy más világ vett körül bennünket, egy csodaszép világ, melynek szépségei a szivünket simogatták. Sokáig nem beszéltünk, valahogy megtaláltuk egymás kezét s egyszer — ma, negyven év múlva sem tudnék számot adni róla, hogyan történt — megcsókoltam a szép gyermekes száját s ő is viszonozta a csókomat. Ekkor megint hallgattunk egy darabig, mig végre Mariska halkan és nagyon elér zé kényül ve megkérdezte tőlem:

— Maga szeret engem?

— Nagyon, mondtam lelkesedve.

— Mióta?

— Már az első pillanatban szerettem, amikor megláttam. Már az első pillanatban azt mondtam magamban: ez az a kislány, akit a jó Isten a te számodra teremtett.

— Fájdalom, minden boldogság véges s a csónakosok nemsokára nagy lármával visszatértek vízi utjukról. Tréfásan ugrattak bennünket, de mi nem feleltünk. Mikor azonban a villájuk kapujában elváltunk' egymástól, ő nagyon megszorította a kezemet, én pedig úgy néztem rá, mintha azt akartam volna mondani: Holnap megkérem a kezét az édes mamájától.

— Majdnem az egész éjszakái átvirrasztottam s eleintén csakugyan az volt a tervem, líogy feleségül veszem Mariskát. De már akkor orvos, szóval természettudományos ember voltául s hajnalfelé ímahzálgal- ni kezdtem az érzéseimet- Miért lángoltam fel éppen ina este a kisleány iránt? Három hét óta ilyen komoly gondolatokkal sohasem közeledtem hozzá. Mindennap láttam, de sohasem akartaim feleségül venni. Miért éppen ma? Semmisem lcliettelt világosabb előttem, mint hogy érzéseimet a Balaton, a holdvilág, a üiudéries miliő lobiban tolt a lel annyira s hogy az éjszaka titokzatos és csendes szépsége fosztott meg a józan eszemtől. De akkor? Ha huszonegy napig

minden komoly szándék nélkül foglalkoztam vele, ha csupán egy bájos kis játékszernek tekintettem, akkor ma sem jelenthet többet nekem, mint eddig s hogy hat hónap, egy év vagy két év alatt, mikor a miiieu hatása szétfoszlik, megint nem lesz több ez életemben, mint a többi csinos és rokonszenves leány. H.szen a szedem helye: csupán

egy eziisfény-es i-lluz/ó csillogott a szivem fölött s mindazt, amit kapnom és adnom kellett volna, csak egy misztikus gyönyörű éjszaka pótolta. A szerelem helyeit a szerelem színpadi díszletei . . .

—- Gyáván megszöktem Füredről (de Mariska jól járt, mert egy sokkal becsületesebb férfihez ment feleségül, mint én vagyok), egem pedig folyton marcangolt a gondolat, hogy a legtöbb ember a színpadi játékot és színpadi díszletet összetéveszti a szerelemmel. Mert nem csak a Balaton és a holdvilág és a Balaton vezetheti tévútra az embert- Körülnéztem a társaságban, ahol megfordultam: mindenütt a hétköznapi életből kiemelkedő pózokat, csillogóbb tekinteteket láttam a fiatalok közt s emelkedcttebb pathoszosabb beszédet, mind amilyet akár- melyikük e mindennapi életben használ. Csalták egymást a szavaikkal, a nézésükkel, a bámulást, elragadtatást szimuláló pillantásukkal s még a ruhájukkal is csalták egymást, melyet ilyen alkalmakkor viseltek. Otthon egyik se vette volna fel ezt a ruhát, egyik se beszélt volna ilyen hangon s egyikük tekintete sem fényesedéit volna ki egy pár finom és parfutnös frázistól. Ne kacagj ki, hogy vén különc vagyok, de akkor olyasmit képzeltem, hogy igazi szerelem csak egyféle vau: melyhez nem kell külön szótár, nem kell boldogságot szimuláló szem, nem kell cslélyruiha, nem kell muzsika sem, mert a legközönségesebb, legkcndőzet- 1 énebb életben is feltámad két fiatal teremtés köyl. Az igazi szerelmei igy képzeltem nem fokozhatja semmiféle scgitőcszköz, vagy színpadi díszlet, nem fokozhatja az

önkéntelen álarc, melyet mind a két fél magára vesz, mert mindezek nélkül is oly nagy, csodálatos és hatalmas, mint az óceán- Akit már csak az aranyhidas tó vize, az erdő csődje bír vallomásra, az jól teszi, ha mindjárt spórolni kezdi a pénzt, mely yá- lópörhöz szükséges.

—-' így gondoltam akkor, mikor még nem törülköző kendőivel fésültem a koponyámat s egyre vágtam, vártam azt a teremtést, aki álarc és színpadi díszletek nélkül közeledik hozzám. Negyven évig vártam rá, de sohasem érkezett meg. És közben ijedten vettem észre, hogy a lányok és a szép, fiatal asszonyok doktor bácsinak szólítanak.

Jókedvűen koccintottunk, mert öreg barátomat ez az önvallomás láthatólag nem tette melankolikussá- Kellemes életet élt és a feleség aligha hiányzott nagyon a házából. Tovább falat'ozgatta a sajtot és nevetve mondta:

— Egyszer mégis az lesz a vége, hogy a gazdaasszonyomat veszem feleségül, mert az nem hord álarcot és nem veszi körül magát színpadi díszletekkel. Később hazafele sétálgattunk a szép nyári estén s én, mivel úgyis késői lefekvö vagyok, elkísértem Miklós bácsit a budai házáig. Mikor a hidra értünk és a józan Budapest közepén az égő színfoltokat, a vízben sziporkázó csillagok százait, a gályák pirosló lámpáit nézte, mégegyszer visszatért az előbbi témára:

.— Tudod, mondta, clgondolkodva, meg lehelne kockáztatni a házasságot, ha az ember a Balatont ás a holdvilágot mindörökre magával vihetne. De otthon, a szénaboglyu tövéiben, vagy a kisvárosi házban? Sziliekben'és' szavakban megnyilvánuló kulisszák nélkül, tomboló összerelcm nélkül, csak akkor leliot egy bájos kis lányt feleségül venni, ha az ember előre el'van készülve rá, hogy egy-két év múlva még az utcán sem fog köszönni neki-