Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-08 / 253. (996.) szám
Vasárnap, november 8. 12 Évezredek és évjBilláék Mikor voit a jégkorszak? — A geológiai idő- számítás — Gleccserek évgyűrűi — Csillagászai és jégkor A történelemből megszoktuk, hogy pontos évszámok állanak rendelkezésünkre. Minden esemény mellett ott az évszám, néha a hónap és nap is. Mentői távolabb megyünk azonban az ókorba, annál pontatlanabbak lesznek az időmeg- állapitások, míg végre már tág határok között mozognak. A geológus, aki ezután átveszi a terepet, évszámokkal egyáltalán nem dolgozik. Csupán az egymás után következő korok egymáshoz való viszonyát képes leszögezni. Időszámítása relatív és nem abszolút. A geológia év- számnélküli történelem. Európát valamikor óriási jégpáncél borította-. Északról jöttek a hatalmas gleccserek és elborították a kontinenst. DéísarkS növények vlritottak a német síkságon, de a lassan előrehaladó, könyörtelen jégár idővel megdermesztette a vegetációt, kipusztitotta a babér- és mirtusiákat, hogy évezredek múlva teljesen átvegye birodalmukat és beborítsa fehér jégtömegeivel. Ezer méter vastagságú jégtakaró borította kontinensünket. Sivár terület maradt vissza, mikor a jég végleg visszahúzódott. Mióta nincsen jég Európában A jégkorszak idejében már éltek emberek. A jégkorszak nem volt egyöntetű. Négyszer tört előre a jég és négyszer húzódott vissza. A tudomány a* négy periódust üünz. Mindéi, Kiss és YVürm eljegesedés név alatt ismeri. Minden gleccserelöretörés rengeteg hordalékot, u. a niocénákat vitt magával és ezeket a leolvadás vagy visszahúzódás alkalmával lerakta. Néha a végniocénák vastagsága száz méternél is nagyobb. A végniocénák helyzetéből megállapítható az eljegesedés határa. Leghosszabb ideig Skandináviát tartotta megszállva a jég. Hogy mikor húzódott vissza a inai jéghatárig a gieccsertakaró? De Geer svéd geológusnak már évekkel ezelőtt feltűnt, hogy a régi eljegesedés helyét mindenütt szabályosan váltakozó rétegű agyag és homok borltja. A rétegek szabályosan váltakoztak egymással. Hosszabb vizsgálat arról győzte meg a tudóst, hogy itt nincsen másról szó, mint a visszahúzódó gleccsernek a tengerbe történt lerakódásáról. Nyáron homokos, télen agyagos üledék rakódott ie. A probléma csupán az volt. sikerül-e majd követni az egyes „évgyűrűket" a mai jéghatárig. Hosszú, igen körülményes vizsgálatok kiderítették. hogy a sziget legdélibb csúcsától a mai jéghatárig 5000 réteg rakódot le. A Ragunda-tó üledékeiben, amelvet 1796-ban lecsapoltak, hasonló évgyűrűket fedezett fel. Számuk hétezernél több volt. A geológusok nagyrésze azonban ezt az időporltot is csekélynek tartja, így KeMhack, V/erth és Olbricht düneképzö- dések útin Ítélve, 11 000 esztendőt vesz fel a sf jocserelí teb'es visszahúzódása óta. A De Geei-féle számítás megmutatja a gleccserlebivadás sebességét is. Ebből következtetve északi Németország ezelőtt 20.000 esztendővel még jég alatt állott. Az utolsó jégeíőtörés idejét tehát aránylag pontosan ismerjük. Az egész jégkorszak ideje már nehezebb problémát jelent. Croll igen érdekes gondolatmenettel igyekszik megoldani a kérdést. Csillagászati utón igyekszik magyarázni a dolgot. A jégkorszak okául a Föld időszakos precessziós mozgásait tartja. Ezek 26.000 esztendős időközben következnek be. Vannak ezenkívül periódusok, amikor a Föld pályája a Naphoz viszonyítva maximális excentricitást mutat. A kettőből arra a következtetésre jut, hogy a legrégibb jégkorszak kezdete, szóval az első jégpáncél Európában 989.000 esztendővel ezelőtt borította el a kontinenst. Penck híres geológus más utón jár. ö tisztán geológiai segédeszközökkel akarja megoldani a kérdést. Rámutat arra, hogy az egyes jégkorszakokat elválasztó jégmentes időszakok alatt a folyók óriási munkát végeztek. Takaró- és ter- rasz-kavics alakjában rakták le a gleccserek hordalékait. A folyók munkájából egyrészt és a kőzetmállás mélységéből másrészt arányszámokat állított fel Penck. Így szerinte a Riss-Wiirm- iégkorszakközi idő háromszor, a Mindei-Riss tizenkétszer, végre a Günz-Mindel korszakot elválasztó meleg időszak újból háromszor hosszabb volt, mint az utójégkor 20.000 éve. Ehhez járul még a tulajdonképpeni jégkorszakok ideje, melyeket Penck szellemes gondolatmenet alapján nyolc utójégkor hosszúságra (160.000 év) tesz. Hozzávetőlegesen számítva a jégkorszak 500.000 esztendővel ezelőtt kezdődött. A szerző azonban ezt az eredményt több okból nem tartia megbízhatónak, inkább 700.000— 1,000.000 eszondőt tart valószínűnek, am! viszont a Croll-íéle megállapítással egyezik elég jól. A régebbi koroknál az ingadozások még nagyobbak. A geológiai korszakok óriási időt jelentenek. Állatcsaládok keletkeztek és pusztultak ki. kontinensek süllyedtek és óceán borította területüket. Bár az abszoh.it geológiai idöszámi- tás még nem létezik, remélhető, hogy fizikai módszerek (radióaktivitás) segítségével Idővel a kérdést pontosabban lehet majd megvilágítani. Tény. hogy az e téren történt kísérletek igen biztatóak. B. H. dr. „Gömör’ és Rima-Szombat’ haladása" Évszázados riport, mely ma is aktuális — Göanör és néhai székvárosának magyar kul túr munkája a múltak tükrében — A P. M. FI. eredeti tudósítása. — Rozsnyó, november eleje Senkinek nem lehet panasza Ritnaszomoat hírszolgáltatására. Nemhiába, hogy Szombathy Vikor barátom négy szemmel néz a világba, de orresiptetője mögött hamiskásan csillogó szemeivel meg is lát mindent, ami „Batviország"- ban történik. Most aztán mégis elvadásztam valamit a tolla clöl. Persze, ö mindég csak előre néz, én meg közel öreg száz esztendővel nyúltam a háta mögé, abba az időbe, mikor még nemcsak ö, nemcsak én. de apáink is kávéültetvényesek voltak valamelyik Mars-csatorna mellett. Onnan kell kezdenem, hogy kedves Uram- bátyám, Váry László, valahai tanárom s tanítóm, aki már elemista nebuló-koromban gyömöszölte ifjúi kobakomba a különböző tudományokat, — megint valami újdonsággal lepett meg. örapontosan járok el jelenlegi székhelye: a villamossági iroda előtt s alig van nap, hogy ha észrevesz, le ne sietne hozzám az iroda meredek cement-lépcsőin s vagy valami hirt le ne adna. vagy valami érdekes régiséget, fakult írást, öreg könyvet, másilyest ne mutatna. Legutóbb megint igy esett. Két régi diplomát teregettünk az iroda-asztal fölibe. aztán még három régi könyv került elő. köztük 1537-ből való gyönyörű pergament kötéses orvosi böltse«ssAeek tára no meg egy másik, melyről szó lészen. Erősen tetszettek a könyvek, legalább bennük lapozgatásra akartam elkérni s a végén mint boldog tulaidonosnk siettem velük haza mint a r>ók n hálója sarkába a frissen fogott legver.skével Beültem' szívni a legvecske vérét 4zt a drága ió. régi magvar vért melv a dohos r'mvrlenoV különös metszésű, sárgára sáoadt hrtuihon is benne lüktet és ma is. évszázad után is tüzes borként iária át az ereinket. Érdemes ideiktatnom a kötet c'mie-'c-^vegéi- is. mosolyog róla az az aranyos múlt századbeli vá!asvté1'oskodó ügyetlen báios magvar nyelv, melv gvermekcinellmt járta a' kor s mégis csak alapía lett a mai szépzengésii, gazdag irodaim? nyelvünknek. Szól a címlap imigyen: TÁRSALKODÓ általányosan ’s különösen minden TUDOMÁNY- MŰVÉSZET- ’S MESTERSÉGBEN ’s ezekkel KÖZEL ÉS TÁVOL VISZONYÚ vagy ROKONNEMÜEKBEN. ENCYCLOPAEDIAI FOLYOIRÁSKÉPEN szerkeszti ’s kiadja HELMECZY MIHÁLY. Hatodik évi folyamat’ első fele. PESTEN, esztergami K. Beimel József’ intézetében (A’ papi növendékház’ ellenében.) Helmeczy Mihály uram jól ismert neve s a „hatodik évi folyamat’14 között ékes íametsz- vényü ábrázolat, felhőkön úszó földgolyóbis, melynek különb-különb alkalmatosságok, teszem: könyvek, lant, paletta s ecset, szinpadi álortzák. Merkurius jelvényei, kottatekertsek és mások vágynak megható csoportosításban nékitámogatva s babérágakkal illően megtsinositva. A kötet belsejében lapozván, találom a 101.- ik számot, „Pest, 1837. december’ 20.‘‘ keltezéssel. Vezető cikke: „Gömör’ és Rima-Szombat’ haladása.44 Hadd szülessen újjá a százados riport, az áldozatos múltak lelke hadd dübörögjön végig a modern rotációs gép* ördögi labirintusán s vigye hiriil még egyszer, mindenhová, ahol magyar szemek követnek magyar írásokat, hogv mire volt képes a magyar áldozatkészség s mily küzdelmesen, szerény, kicsi palántából növelte naggyá ugyanazt a kultúrát, melyet a sorsviliar már terebélyes koronájával együtt tört derékban s ma újra, ugyanúgy, ugyanazzal az áldozatos hangyaszorgalommal kell ismét nagyra növelnünk! így beszél a múltak riportere:- „Komoly igyekezetnek legfőbb jutalma, legharsányabb hirdetője a’ jó következmény. Gömör és Kis-Hont’ RRdei csak ezt tárták szemük előtt, midőn a’ honi nyelvnek előmozdítására intézeteket tevének. Mit remenyhetni, ha a’ megye által kitűzött szép terv sikerii- lend; mit ha a’ tavalyi farsang’ példája után, egy ’s más ártatlan forrásból, a’ szegényebbek’ élesztősére ’s gyámolitására kivántató alaptőke összegyülend! Megyénk’ lelkes sz£p- neme, ez utóbbi tekintetben dicső bizonyságit adá magasb honszeretetének. Ugyan is Rimaszombatban folyó év’ februárjában, az imént említett végből táncvigalom tartatván, az arra beküldött és sorsok által kijátszott 228 darab, válogatott mtidarabből 2000 vftot haladó tőke jött-be, ’s a’ megye’ rendelkezése alá adatván, azonnal kamatozó lábra tétetett. — Maga Rima-Szombat városa tudnimdltó lelkesedéssel törekszik a’ csinosodás’, műveltség’ és honi nyelv’ terjesztésén. Keblében már több évvel ez előtt, magyar olvasó Társaság alaktila, melly némi viszontagsági után folyó év’ elején városi casinóvá alakulván, mintegy 70 részvényestől, kik közt a’ megye’ jelesb fcríiai is láthatók, 3 évre aláirva, ’s hosszabb fenmara- dást ígérő alapszabályokkal ellátva, ártatlan mulatságin kívül, már 10 honi* folyóírást ’s újságot járat, könyvtárát gyarapítja. s mind azt, mi szép és jó, tervül kitüzé. Figyelmét különösen magára voná, e’ városban ollykor- ollykor megjelenő magyar színész társaságok’ sorsa: 's hogy ezek legalább kész játékszint, diszivényeke, ruha- és könyvárt, ’s idővel — pénzsegitséget is találjanak: egy e’ végre szükséges alaptőke’ megindítása’ tekin tétiből, folyó évi május’ Isőjére viradó éjjel, íáncz- vigalmat ada; mellyre a’ megyéből s városból beküldött 152 darab jeles mü. sors által kijátszatván. 750 v. ft. tiszta, jövedelmet adtak Meglepő lelkesüléssel fogadá a’ városi nemes Tanács és Választottjáé: a’ Casinónak a’ városi egyik tágas teremnek játékszínné ala- kittatása iránt adott folvamodását: s nemcsak azt határozd el, hogy azon terem állandóul ütékszin maradion hanem a’ fölehbi summát mintegy 2000 fíig felpótolván azon termet ki- esteié illendő 7árt- és szabad ülésekkel a’ színpadot pedig uj diszitvényekkel ellátni, rcndesen ’s díszesen elkészíttetni rende'é- ez ügyet a’ város’ közügyévé tevén ’s állandó 'ga7'Tet'sürn Pi-rtnssáent nevezvén Ha a’ kezdet ily szerencsés, nemde számot tarthatni arra hogy e’ város — mint a- környék’ ’s némelly megyék’ ieles piacza. a’ nemes megye’ íllykori gyűléseinek helye szép szabaditékok- nak és önhatóságnak (municipalitas) birtokosa, művészeti (mert Ferenczyt és Szentpéterit szüle kereskedési ’s mesterségi lángész’ és ipar’ dajkája; a’ különben is már tervbe vett szépitési elvek mellett, alkalmas terjedni, épülni ’s emelkedni — egykor a’ hazai nyelvnek, ’s műveltségnek is nem utolsó iskolája lehet; — nellyböl legalább a’ környék’ népére jótékony tasznok származhatnak, idővel pedig a’ nagyobb városok’ sorában helyet foglalván jelesb színészinket is legalább látogatólag, az esztendő’ egy részében kebelébe édesgethetendi. Hála különösen megyénk’ Szépnemének, kiknek ajándékaik által indult meg mind a’ két rendű tőke. ’s melly most is'óhajtva várja a’ jó alkalmat, miként tehesse újabb áldozatát a’ Haza’ oltárára. — Rima-Szombat, november’ llkén 1837. Ratkó József, a’ Casino’ mostani igazgatója.44 Vájjon kedves Veress Samu Bátyánk mostani elnöki jelentései sokban különböznek-é a fenti beszámolótól? Nem ugyanazon eszközökkel, ugyanazon célok diadaláért buzgólkodik-e Rimaszombat s általán Gömör mai magyar társadalma, mint a íentidézettek? Nem legnagyobb gondunk-é most is a „magyar játékszín11, hogyan biztosítsuk — legalább „látogatólag14 a létükért nehezen küzdő színtársulataink sorsát, jövőjét? Ezen ügyek állandó igazgatására nem mi is „Biztosságot nevezvén"? A „honi folyóírások’ és újságok" járátása nem minden áldozattal tel- .lesitendőnek ismert kötelességünk ma is? S nem tennénk-e „kamatozó lábra" minden fillért, ha erre telnék nagy, nagy szegénységünkből? Ha fel nem emésztenének mindent a kultur-esíek rendezésének' költségei, az adók? Es „Szép-nemünk,, nem elől jár-é most is szorgos példával? Nem most sorakoznak-é épen zászló alá, hogy mentsék, ápolják, fejlesszék, felvirágoztassák mindazt, anii magyar kultur-érték? Különös érzés, igazán. Közel teljes évszázad áll az idézett múlt s a bennünk élő jelen között. Mégis, mintha mi sem történt volna közben? Az őszi égen u&yan repülőgép hasitja a felhőket mély bugással, türelmetlen ujjaim alatt fürge írógép kopácsol szapora betűket, a -szedő újra eiinuzsikálja a maga billentyűin, a rotációs megeszi az egészet s tízezrével ontja szét az autók, villanyosok dübörgésétől hangos utcákra, a tudomány, a technika csodáival teli az ég, föld s Ratkó József uram nagy szemeket nyitna az ámulattól, ha most közénk tévedne. Azt hiszem, redaktora, Helmeczy Mihály apánk is csóválná a fejét egy s másra. Hanem a küzdelmünk, a sorsunk, a nemzeti kultúránkat féltve őrző, jövőt építő munkánk nagyon ismerős volna nekik. Mintha mi sem történt volna közben. Semmi. Csak negyvennyolc. Meg tizennyolc . . . A „szép szabadit ék oknak" jaj, régein vége. A százéves riportban megjósolt minden fejlődés elkövetkezett* hogy útira összeomolják. Rimaszombat, a valahai büszke megyeszékhely, ma önmagára sem ösmer . . . Magyar sors: véres fővel elzuhanni, romok alá temetkezni, aztán újra építeni nemzeti létünk drága, szent templomát. Alijuk a sorsot! Folytassuk hát ott, ahol Helmeczy uralmék elhagyták. Kezdjük elölről, ha kell: százszor, ezerszer. „Et si fractus illaba- tur orbis, impavidum feriunt ruinae!" Valami biztató, vidámitó árad a dohos lapokról, amint tovább lapozok a „Társalkodódban. Mintha ezek j a jó, kemény vágása öreg magyarok mind fölöt’ ' tünk állanának valahol, vagy itt egészen közel, a hátunk mögé óvakodnak, s onnan figyelik, mit művelünk, onnan segítenek nekünk az aggódó szerctetükkel. Helmeczy Uram megbök a csontos mutató ujjával s aszongya, tegyem ide a cikk végére még a 101 dik számból való „Re.itettszó"-! is, amelyből ö minden szám végére tett egyet ,,a’ nyájas olvasó’ clmulattatására". És mindég a következő számban hozta a megfejtést. Hát ideteszem csakugyan. Pattogó hexameterben kell ám olvasni: „Kedves örökre magyar népnél emléke egésznek. Első szúr; röviden végére leülhet akárki." „Kitalálá: Sz. lg. Zalábul." Találd ki Te is, kedves Olasó. Ér annyit, engem uccse’. mint egy kereszíszórejtvény. S mert van még egy ilyen öreg riportra valóm, majd abban közlöm a megfejtést. A megfejtők közt dijsorsolás nem lesz. Mindnyájunk közös dija, öröme: pár röpke percre visszaérezni egy elmúlt század velünk oly mélyen közös magyar érzéseit. Tichy Kálmán. A • c* rr • * • A wvo fancai: Florida, Raleo, Charlestoo — A P. M. H. levelezőjétől — Budapest, november eleje. A XX. század a gyors átalakulások kora. A techn kai felfedezésekkel kapcsolatban folytonos változásokon ment át az emberiség gyorsabb lett az élet tempója és ezzel ’ apcsolatban megváltozott lelki életünk is. Változatosságot akar minden téren a mai jmber és ez a gyors változatosságra való törekvés érvényesül a táncban is. mely az emberi kedv legjellemzőbb kifejezője volt inind'g. Hol vagyunk mi már a múlt századbeli időktől, mikor több egymásután köve*, kező nemzedék egyformán járta ugyanazt a áncot az édes bécsi keringők dallamára? Az idén 36 táncmester gyűlt Össze a /lág minden tájáról a párisi versenyre, még ’gyptomból is. A sok bemutatott tánc közül a legnagyobb sikert a Florida, a Raleo és a Charleston aratta s igy ezek lettek az ide? szezon uj táncai. Hogy megismerjem a blues és íoxtrott :egujabb konkurrenseit, elmentem egy tánc- skólába. Hál4’ Istennek éppen jókor csöngettem be, mert vad zene hangjai hallatszottak ki belülről és amint megtudtam, éppen a Floridából folyik a különóra. Egy kanárisárga hajú. bubi- frizurás hölgy lejtett a zenének megíelelőleg vad tempóban körül a teremben- Elszánt volt, mint egy matador, tüzes mint Carmen és nem is véletlenül vette föl a spanyolos temparamentumot ehhez az alkalomhoz, mert a Florida tulajdonképpen a spanyol bo- icrónak modern, parkettra való alkalmazása- A régi polkára emlékeztet gyors üteme, de mozdulatban egy világ választja el. A táncmester nagy népszerűséget jósol a Floridának, de nem tudom, a zsúfolt tánctermekben lesz-e elég hely az ilyen száguldások számára. Most egész újszerű zene hangzott, és máris a Raleoban gyönyörködhettem. Ez lassúbb, nyugodtabb tánc, két hosszú lépés az alapja, meglehetősen egyszerű. A Raleo után következett a föaítrakció: a Charleston, amelyet a régi shimmire emlékeztető groteszk lábcsavarintásokka! táncolnak, csak még hatványozottabb mértékben. Csöppet sem esztétikus látvány; nem is tánc ez már, hanem a lábizmok alapos megerőltetése. Fogyasztótáncnak is nevezik és állítólag a kövér hölgyek kedvenc tánca. Amerikában egy táncterem, mely zsúfolásig tele volt Char- leston-táncolókkal, leszakadt a rettentő, taposó-malomba illő, lábmunkától. Hogy a mai nehéz időkben ilyen fékez- hetetlen táncláz fogta el az embereket, aktualitást ad annak az anekdotának, amelyet Ferenc császárról jegyeztek fel. A császárnak azt tanácsolták, hogy szállítsa le az adókat, mert nagyon panaszkodnak az emberek— Panaszkodnak? Akkor nyugodtan ki lehet vetni újabb adókat! — felelte a császárEgy idő múlva ismét azt ajánlották a tanácsadók, hogy fel kellene emelni az adókat, mert nagyon vígan vannak az emberek, szakadatlanul táncolnak, mulatnak. — Ha túlságosan jókedvnek az emberek, akkor már rendszerint baj van. Azonnal le kell szállítani az adókat! — adta ki a rendeletét a császár. Ha Ferenc császár jól ismerte az embereket, akkor a mai általános táncláz mellett valami nincs azért egészen rendjén. aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa Sorsjegyeket mindenki csak GaSpierih és Tsa bankházában vesz, Srailsiavo, RadnlCnú ui. Telefon 10U0 ás -3fiw ff?7mTfvnm??TvmmTfTfm
