Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-01 / 247. (990.) szám
Vasárnap, fiovetnber 1 % II MAGYAR VASÁRNAPI! | A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP IRODALMI MELLÉKLETE |jf|j MAGYAR VASARNAP A PRÁGÁI MAGYAR HÍRLAP IRODALMI MELLÉKLETE A halál nevenapja rr Őszi este ritmusa A halottak napjára halott ifó cikke Az alábbi irás szomorú története: szegény Merényi Gyula irta, pár hónappal halála előtt. A cím mellett rajta a szignálása: „(m. gy- Prága, 1923 november l.)“, balról a nyomdajelzés: „vezér, garmomd". Kegye- letes ráeml'ékezéssel adjuk le halottak napjára az iró cikkét akit azóta eltemettünk. A szerkesztőség tagjai kézbe veszik a régi, szép betűket és szótlan csendben, könnyes szemmel idézik a szerkesztőség költő-halottját maguk elé — Merényi Gyulát... Az ember ölelésre vágyik. Célok glóriás reménye hitek vigasztalása, hír, dicsőség, mámor vagy fehér asszonykarok forró ne- gédje: csak öleljen. A világot ma a káosz forgószele öleli. Fekete szédülés köröz, szemünkben kilobbannak a napok, a vérünk dermedt tóba áll, a fülünk siket a hömpölygő zűr zajától s oly iszonyú érövéi szeretnénk felsikoltani, hogy a torkunk néma marad bele. Nem tudjuk, minek az életünk, a forró emberélet, melynek lüktető televényébő! oly csodálatos virágok szőkéitek az égre. Valami mélységes árvaságba szakadtunk, semmi szeretet nem hajlik fölibénk. öreget sápaszt a múlt, az ifjú ájult szívvel néz a jövőre, lányainknak nem nyílik mirtusvirág, a férfinépet ordasként lövöldözik Az élet nem tudja, miért él.. • De a halottak tudják, miért haltak meg. Az anya, akinek a szive megrepedt, mert fiai elestek; a lány, aki elhervadt, mert szerelmesét megfojtotta a kárpáti tél, a börtön és a bitó; a munkás, akinek kenyerét elette a kihűlt kohókon kiütött rozsda és penész ... A halottak tudják, miért haltak meg! A halál az egyetlen bizonyosság, a halál csókja az egyetlen, ami mindenkinek kijut. Ezen az őszi éjszakán e.zt zokogják a temetőkre boruló bomiotthaju fűzfák, ezt re- begi a hantokon az olcsó gyertyaláng s ha a sírok mélyéből fölkelnének az elapadt szemű anyáik, a fehérszivü lányok és a szörnyű sebektől borított férfiak, ezt bólogatnák ők is a hideg őszi rózsákkalS a halál utjai különösek. A francia mezőkön lehullott német gránátok porából kalász lett, kenyér s véréből Champagne gyöngyöző bora, a Kárpátok rengetegeiben elmúlt mgayar fiukból vadvirág, miből bokrétát köt a szlovák leány sz reimeséne'k s a szőke oroszok magyar földbe hantolt lelke bánatot lehel a Tisza rónáira. Csodálatos melódia remeg az őszi éjszakáiban, m t a hold ezüst sugarain penget a hálái A halál, mely a föld alatt motoz, elfut a hült szívtől, lehullt virágtól, csirát mozgat s felbukkan arca a források tükrében. A halál, mely a csodák színeit lopja az őszi erdők homlokára, meg- buvik a hulló rózsák buja illatában, mit a szivedbe szívsz és megmámiorosodol tőle.. Oh, miniszterelnökök, diktátorok, tábornokok, Stinnesek, Loucheurök éhes bányá: szók, hackenkreuzosok és kommunisták; nem érzitek, hogy atyátok a nagy titok, a halál volt s anyátok, a nagy titok, az élet? Hogy testvérek vagytok mikor a fantomotokat felvetíti a végzet a világtörténelem vásznára? Nem érzitek, hogy nem egymást, hanem önmagatokat ölitek Düsseldorfban, Varsóban, Dublinban, Szófiában és Szmirnában? Hogy nem a dicsőség és a konc, hanem „a fájdalom az egyetlen nemesség", a fájdalom, a halálnak avató csókja az életünk homlokán? A fájdalom, e csodálatos jel a szivünkön, melyről megismerjük egymást az élet elvarázsolt erdejében. A fájdalom, melynek szói és könnyei ugyanazok Grönland eszkimóinál, m nt az amerikai nábobok palotáiban s a székely házak pitvarán, amit megértünk, mert az ősi nyelv ez, mire atyánk tanított egy titokéjszakán, a halál. A fájdalom, az egyetlen nemesség, mert fokmérője emberségünknek, a végtelennel való rokonságunknak. Az élet elválaszt, a pillanatok gyönyöre elvakit s nem látjuk egymást- Az érdekek falakai tóinak közibénk, melyek elfedik az eget. Az arany megméigezi a vérünket s csak sápadt pengését halljuk parancsnak. Ám aranybrokát vagy koldusrongy is fedje a testünk: ott hordjuk alatta láthatatlan a testvériség ingét, a sebek köntösét. Oh, miniszterelnökök, diktátorok, tábornokok, StinAz őszi este elterült és hull az eső csendesen, Szivemben rözseláng lobog, csókod ha éget. kedvesem. Künn levél pereg zizegve, eső-könnyel sárba fúl, Nekünk tavasz fakadt ki mostan, rózsásan, gondtalanul. A nagy hegyek már ködben úsznak, szürke sivár Itt az élet. Álmodásunk kék völgyében jó elüldögélni Véled. Bús krizantémok hajolnak párás csókokat lehelve, Szirmuk hódolón borul — (mint ajkam) — illatos kezedre. Ottkünn emberek szaladnak. Zúg az élet, fojt a szél. Nálunk bent Csend-úr a vendég, csak a kandalló mesél. Ablakunkon reggelenkint csillannak már jégvirágok. Óh, milyen jó Is álmodni öszidöben május-álmot. Az őszi este szomorú és hull az eső csendesen, Lelkemben ezer harang bong. hangod, ha hallom: kedvesem. Kint sárga levélből néma, sirató fátyol borúi. Mi kacagunk most is, mindig, Ifjan, gondtalanul. Szombathy Viktor. Teremts fik meg a magyar élét reneszánszát! — Váraszóik a P, M- H. körkérdésére — XIV. Beregszász kuíturíervei A háború előtti Beregszász kulturális ambícióit az Irodalom- és müpártcíó egyesület irányította. Agilis, kvalitásos és lelkes emberek voltak a vezetői, akik szivükké! és pozitív tudásukkal eredményesen tartották fenn a város érdeklődését az irodalom és művészetek iránt. Jött a háború és csak most, .ét évvel ezelőtt támasztották életre az alvó egyesületet ideál san fiataljelkü emberem Rendezett is egy-kéí szavaló estét egy Cv'- k.on%i- és Jókai-ünnepélyt, aztán megint csendes és tétlen szunnyadás következett. Most azonban az Irodalom- és müpáríoló egyesületben forradalom készül, a vezetőket ugyanis lelkes és fiatal emberekkel akarják kicserélni, akik az egyesület alvadó vérkeringésébe uj erőt v nnéiíek. Terveik még csak körvonalazottak, nincsenek fixirozva, de a féiig-mcdd'g kialakult program főbb pontjai a következők: műkedvelői előadások folytatólagos rendezése, minden hónapban egy uj darab, itt. helyben, de a gárda a szomszédos városokban s vendégszerepelne, ami előnyös, művész ti ki- cserélődést jelentene, meg az értékes fia al- emberek kölcsönös megismerkedését Tervbe vették továbbá tudományos (népszerű) előadások, szépirodalmi esték, ha.ngv menyek rendezését, helybeli- és vendégerők közreműködésévelNehezen kivihető, de annál fontosabb dolog a magyar internátüs felépítésének terve, mert rengeteg magyar dák kénytelen a hideg, téli hónapokban is vonattal bejárm a környékről, mert nincs módjában, hogy lakást, eüátá.st f?zes«erra városban. A tervezet még a a magyar színház felépítését is felöleli. (n. m.) XV. Dolgoznak a kassai fiatalok is! A „Renaissance" ifjúsági kul túr egye sülét működéséről és terveiről beküldött jelentésből örömmel állapítjuk meg, hogy komoly ésjelkes munkát végeznek. Zaluszky László elnök szakavatott, tapintatos és kitűnő vezetése mellett Grün Ernő titkár és Jamo József újságíró, az irodalmi szaköszály elnöke vezetik az egyesületet mely még egyéves fennállás a s-.ni tekinthet vissza, még.s több mint harminc előadási és esiét tartott. Ezekből 23 előadási az Irodalmi szakosztály tartott, kilencet a társadalmi és természettudományi és egyet az ismeretterjesztő szakosztály. Előadást tartottak: Janió József, Győry Dezső. Szepesisi .Miksa ár., Vécsey Zoltán dr. Stachlik Ja rosta v dr.; -Miden Sándor, Vitt Miklós, Frigyes Sándor, Grósz László, - török Imre és Grün Ernő. Ezidén is komolyan láttak munkáihoz. Nagy súlyt fektettek arra, hogy tagjai tudományos és irodalmi képzésén, kívül megfelelő szórakozási lehetőséget is ta- • . láthassanak az egyesületben. A legjobb . napilapokat és folyóiratokat rendelték meg, melyek a tagok rendelkezésére állanak helyiségükben teljesen díjtalanul. Tervbevett működésük rövid vázlata a következő: Minden héten legalább két kulturest, havonta egy irodalmi matiné, lxathetenként egy- egy műsoros est a tagok, szórakoztatása céljából és évente egy nagy estély tánccal -gy- bekötve a Scbaikház helyiségében. A páratlan agiütásu „Renaissance" jelenleg már több nyelvkurzust és szakosztályt tart működésben példátadó ügyességgel. XVI. Rimaszombat Is helyei kér az alkotó munkábanA mi magyar életünk renesszánsza akkor fog elkövetkezni, ha a duzzogó, visszavonuló érzelgősséget levetve, nyiltan kiállunk a porondra s helyet kérünk a szlovcnszkói alkotó munkában. Nagy energiával kell küzdelmes harcot vívni az első sorok felé, nem gyáván, nem megfélemedve. Nagyobb tömeg, erősebb összefogás nagyobb bátorságot ad- A magyarság, ahol teheti, szociális intézményeket létesítene reá való maradék pénzéből. Az ifjúságot nevelné, könyveket adna neki. a magyar munkást magyar munkásnak tartaná, a magyar parasztot magyar parasztnak akarná s mindenképpen azon kellene lennünk, hogy a kevésbé bizók, elkeseredettebbek nesek, Loucheurök, éhes bányászok, hacken-1 kreuzosok és kommunisták, nem érzitek, hogy testvérek vagytok, mikor fantomotokat felvetíti a végzet a világtörténelem vásznára? Nem érzik ezt, csak a kiválasztottak s ezért golgotás az éltük- A világon a rablás trombitái harsognak, a népek címerén a ragadozó sasok, medvék, párducok, farkasok és oroszlánok diszlenek választott jelként s a tábornokok díszruhája s a mimszterelnö- kök frakkja egyként jó diszlakomához és temetéshez. Valamit temetnek minden ily lakomán, emberi könnyet, emberi gyászt. A rablás trombitái harsognak és az élet, e tébolyult anya, sirt ás, szörnyű sut s lefekteti belé véres gyermekeit Aztán a hold eszelős szemével vigyázza álmukat s altató dalt zokog nekik a bomiotthaju füzekkel... Őszi éjszaka, titok, csodálatossá.? tégy jót az emberekkel, súgd meg nekik a megváltó igét, hogy a halál kertje az élet kertje legyen... . előtt is megmutassuk, hogy mindannyiunk érdekében tudunk tenni valamit s a magyarságban rejtekező erők nem vesztek el nyomtalanul. Magyar népkönyvtárak, magyar mozik, magyar előadások, magyar emberbaráti intézmények. S nem sérelmi politika, reflexiók, e'légikus hang és érzékenység, hanem munka és friss élet. Nem borital, hanem okos megbeszélések, nem kártya. hanem jószándéku pénz- Nem szomorúság, hanem életre vágyás! Falun, városban egyaránt. „Figyelő" Rimaszombat. Vándorsáska Tisztelgés. A toronyóra hármat vert éppen, mikor megláttam a menetet. Komor, ünnepélyes gyászzenével közeledtek: élői három feketéruhás férfi a párízászlóval, utánuk a rezes banda és vagy kétszáz munkásember, hajadonfővel, sötétben valamennyi. Nyolc fehérruhás lány hozta mögöttük és a karinges pap mögött az őszirózsákkal és krizantémumokkal elborított koporsót, — fehér- ruhás ifjú szüzek, mert aki a koporsóban alu- dott,- még legényember. Két öreg szüle követte a koporsót, szomorúságtól csapzottszivü, megtört öregek és két testvér: munkábatört keserű emberekChopin édesbus dallama riadozott: megnyomorított! recsegő idétlen Chopin lassú ritmusára haladt a szegénység szomorú terhével . . . A főucca zsúfolt katonai parádéra váró emberekkel. Ünnepi hangulat, várakozás. Percek múlva felvonul az egész garnizon. Defilé lesz a generális' előtt . . . És a menet befordul a főutcába, a gyászzene elhallgat.- csak a fátyollal takart dob pereg tompán, mikor távol trombita harsam Rendőrök kordont vonnak, valamennyi ablak és erkély roskadásig rakva és lenn az utcavégen zöld emberkigyó hátán már villan a szuronyerdő. Jönnek a katonák: elől kivont karddal az ezredes, mögötte a zászlóstiszt, — napbarnitotta arcú gyönyörű szál ember, — majd friss indulóval a zene és katonák végeláthatatlan sorokban. Disz- menct. hármasrendek. Az ezredes meglátja a szembejövő menetet és zavartan körülnéz. Simán kitérni nehéz az embersürüs szűk uccában. A dobpergés elhal, a zene se szó! és a szomorú menet döbbenve torpan. Az ezredes tétova szeme a zászlóstisztre esik, akinek kardja könnyen előrebillen. Ékkor harsány hangon vigyázzt vezényel az ezredes, a zene marsot fuj, valamennyi trombita élesen harsan és jönnek a sorok, takaros hármasrendek: sudár pirosképü legém^ek, vállukon fegyver, a lábuk ütemre dobban, ezer arc jő, megindult és hideg, bamba és tűnődő. — az erő. a legteljesebb élet me^ev’feivetésoel köszönti azt. aki elpihent, aki elmúlt. Nincs idő megállni, bámu’ni. tűnődni, sietni kell! Egy fejvetés, az is parancsolt és vége! A fehérruhás szüzek arcát láng önti el, a tefmr meginog vállukon és az anya nérna bámulattal ;néz. Aztán elvonulnak a sorok és a gyászmenst lekanyarodik a temető felé. Kürt harsan megint, a városháza élőt* megjelenik a generális, az ezredes ismét vigyázzt vezényel. De mindez programszerűen történik már. Kezdődik a parádé. Október 25. Egri Viktor. Fekete álmok űztek** Ma hallottam éjjel a hangját... Fekete álmok űztek, Vágyak marták a testem — Mohón utána lestem S az arcát, a szemét kerestem. Ma hallottam éjjel a hangját. <. Nem láttam öt semerre — Fülembe zúgott újra S ágyam mellé lapulva, Arcomra simult hideg ujja. Ma hallottam éjjel a hangját... Hívott, vonszolt magával. Belémkapart a görbe Pók ujjaln a körme Slkoltott és eltűnt örökre, — Ma hallottam éjjel a hangját... Tovább űztek az álmok — A vágyak visszahulltak — S most érzem, hogy a múltnak Kísértő szerelmei rámborultak. Segesdy László. •*) Mutatványul a Tűzpiros élet c. kötetből. \
