Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-29 / 271. (1014.) szám
I! y^mJfacffAftTfrrtrsiP Vasárnap, november 29. — De homályos vagy! — Vógjghuzia rajta a keztyüs kezét Megtörülte puha tenyérrel az arcát is. Nevetve nyomta meg fejét s az érintés ói úgy érte, mint villámcsapás, amelyről StendhyJ magyaráz egyszerűen a szerelmi dolgok inagyarázgatása közben. A 'nyomással egy pillanatban rejtegetett gőgje lázadt fel benne. Hatalmas levegőmennyteéget húzott a tüdejébe ós megtapintott íeK'n átcikká- zott a gondolat: — Hódítani! Magasabhrendü élettel hódítani! Kitörni szellcnnűel! Megmutatni neki, hogy az emésztésen kívül mire vagyok meg képes?! Felrázott testébe belezugott az előbbi diadalmas hang is. Rápillantott a szép nőre, akiben Is- íenásszonyt s az igazgatóra, akiben eddigi nap- lopó szórakozásainak a sugalmazóiát látta. —Csak én ne tudnék olyat?! — suttogta — Éretted ne tudnék?! Zengni, pompásat, magasa-bbreadüt akart kiáll tani Lapos melléből reccsenő, felhörrenö, csúf hang tört elő. Megsemmisült tőle s a feje úgy maradt behorpadva a szülésznő keze alatt. A szép no nevetetrt Mi vám veled? Az igazgató is nevetett: Kiélte magát! Másnap csak az igazgató ült mellette autóban. Sajnálkozva nézett rá s az uj szirénát] rikácsolta «a. A szép nőért mentek, akiről most már végső kapaszkodással egyikük sem tudott lemondani. Kétszer annyi pénzük volt, mint tegnap, de o most már ügy akart győzni, hogy belső értékeit mutatja meg. A banknál befordultak az aszfaltos uccába. Az aszfalt szépen fényiéit s rajta, mint ragyogó tükrön, egy férli karján a szép r.ö sétált át előt- t iik. Megismert* őket és átlátta a helyzetet. Az igazgató még a bekanyarcdás mozdulatával volt elfoglalva. — Te vaksi! — nevetett magában. —• Pompásat kiáltok! Én mentem meg őt! A sorsdöntő pillanatot diadalmasan akarta kihasználni $ az igazgató kezéhez csapta a fejét. Vagy lehet, hogy az igazgató felejtkezett el rémületében az uj szirénáról s a megszokott mozdulattal az ö fejéhez kapottCseppet elkéstek. A szép-nőt elütötték, a prémes bundában elfeküdt az autó alá is. Az igazgató tudott egy jó nagyot kiáltani, de ö a rémülettől csak nyögött egyet ás reszketni kezdett. Egy magyar művész élete Prágában Beszélgetés Ksilix Jenövei, a nyitrai származású zongoraművésszel — Libán a világhír felé — A fiatalok és modernek döntő sikere Prága, november 38. Idegenbe vetetten, elhagyottan. Úgy élünk mi magyarok Prágában, mintha az óceán elhagyott szigetén hajótöröttek volnánk: körülöttünk ugyan a trópusi szépség, mondjuk pálmák, datolyák és paradicsommadarak. — de hiányzik az otthon, az akácok és a jegenyék, esetleg a töltött káposzta vagy a Bodri kutya. Szomorúan, egyedül járjuk a Vencelteret s talán még furcsa is, hogy a büszke magyarok a válluk közé húzott fejjel bandukolnak errefelé, ámde az évek, az 'évek, az otthontól messzetöltött évek!-Akik vagyunk, összetartunk. Többek között Smicbovban, ebben a. csendes, németes városrészben, amerre az ötemeletes házak már kétemeletessé fogynak, az autók meggyérűlnek. a kedélyek lecsillapodnak, van egy kis kávéházunk, (barátságos, majdnem nyárspolgárias), ahol esténkült összegyűlünk egynéhányon ás magyarok vagyunk a magyartalanságban. Csak este. Nappal ki-ki lót- íut a kenyérért s nappali fényűéi jóformán még nem is láttuk egymást. A kávéházat pedig Operának hívják. Ide jár esténként egy halk, finomarcu szőke fiatalember Ls, aki a legjobb barát, a legnalvabb cimbora s aki sohasem marad hűtlen hozzánk,! pedig Prága már jól ismeri nevét, a külföld is i felfigyelt reá s ha említés történik róla, csak di-' A szép-nő felállt 6s haraguqott. Az igazgató bocsa,ntot kért tőié. A szép-nő megbocsátott mindenért, rnég a férfiért is, akivel együtt volt. Vele aztán csúnyán elbántak. Letépték a kormánykerék mellől, odacsapták a földhöz és összetaposták. Némán tűrte. Ha volt is benne szellemi fölénv. rossz helyen akarta megmutatni. Ezt a földön iekv* be is látta. Most már rossz szokás szerint kicsit későn, sok minden mást is belátott. Pedig csak egy sárgarézből való autótrombita volt. amelyiket a gyerekek igy utánoznak. Tütü! — n»<-kn í«+vá‘1.-------- ---------------- -----------------■■■liMWIMWlWiriMIHI-l cs öséget hoz a magyar névre. Ez a fiatalember Kálix Jenő, a nyitrai származású zongoraművész. Prága ismeri és szereti naint művészt. M» ismerjük és még inkább szeretjük mint barátot. Csendesen leül mellénk, beszélgetünk a napokról s az évekről, ártatlan, emberi dolgokról s Kálix Jenő szemében csak néha csillog fel a láng, ha szerényen, csaknem íélszegen nagy-nagy szerelméről, az embereknek adott nagy-nagy művészetéről beszél: — December 11-ón újra koncertem lesz Prágában, a ProduktenbÖrse-ben. Ez a város megért ós szeret. Egy valaki azt mondta itt egyszer, hogy különös elmélyedt magyar temperamentumot hozok, jobban értem a nagy, modern magyarokat, Bartókot, Kodályt, Kosát, Dohuányit, mini a németek vagy a csehek. Lehet, hogy ezért tómba megy. A koncertek már mind le vannak kötve. Azután jön Amerika. Útban a világsiker felé. Ez a szerény, finom, halk magyar íiu! — Nem hanyagolom el az otthont sem — teszi hozzá mintegy mentegetődzve. Játszottam tavaly Kassán' és Eperjesen. Előbb Nyitrán, firsek- ujvárott, Selmecbányán. S ha szívesen vesznek, ha akarnak, majd ha Egyiptomból visszajövök, kész örömmel megyek ismét a szlovcnszkói városokba. j Néha, a csendes operai estéken, elbeszélge- | tünk a zenéről is. Kálix Jenő él és hal a moder- j nekórt A londoni modern zenetársaságnak lelkes j hive s a magyarokon kivül különösen a román \ moderneket szereti, elsősorban a francia Debusyt, I Ravelt. Sokszor magyarázza, hogy Bartók és Ko- j dály inkább a cseh Sukhoz és Novákhoz hasonli- I tanak, mig a német prágaiak: Fülke, Schulhofí imát az extrémekbe esnek. És a nagynéraetek: | Schrecker, Píiczner Hindemith mind-mind közel- ' állnak hozzá. — A régiek közül csodálatos renaissancea van ma Hándelnek. Mindenütt jáiszák, úgy mint Móáartot is. De nagyon helyeslem, hogy a modern szerzőket az utóbbi években annyira szóhoz engedték. Hiába, ha az angolok valamit keresztül akarnak vinni, nincs akadály. Ök adták a pénzt a rendes övi módom zenehetekhez. Igaz, hogy a tehetségeket Németország, Franciaország, Magyarország adta, de a pénz is nagyon-nagyon fontos! Mostani prágai koncertemen Haydnt, Mozartot, Beethovent, Chopint, Debusyt, Dohnányit játszom. Debusyt különösen szeretem s remélem, hogy nagy sikerem lesz vele. Hisz Prágában igen intenzív a zenei élet, nagy a megértés is és sohasem tapásztaltarn még, hogy magyarságom miatt kellemetlenség ért volná. Sőt éppen ellenkezőleg: mindenki nagyon szeret Egyszer, egy különösen intim estén Kálix Jénő elmondotta, hogy nemsokára nagy meglepetés éri barátait Amit sohasem említett meg: komponál is. Sőt bennünket, barátait fait accomplit elé áflitött, mert a Nemzetközi Modern Zenetársaságtól már határozott ígéretet kapott hogy szonátáját, melyet a nyár folyamán szándékozik Hallgatás szeretnek. Kulcmos, idegen zamatot hozok szá- • mukra. Lehet, nem tagadom. Kétféle Iskolám van, ■ tanultam Pesten Wemer Leónál, Nagy és Szcűn : tanároknál, majd idejöttem Prágába, ahol a felejthetetlen Ansorgénál végeztém. Ez a kettő: a bu■ dapesti temperamentum s a német elmélyítés tét- ; szik mindenkinek. Nagyon-nagyon szeretem a modern magyarokat. S rajtuk keresztül a külfö— i diókét is: a prágai Fiukét, Schulhoffot, Sukot ós Novákot. Sokat játszom őken A Kálix-koncertek tényleg események. Tavaly gyönyörű sikerei voltak. Most a nyárutón i pedig Németországot járta be, ahol sokszor Mar- teauval, a világhírű hegedűssel lépett föl Hallatlan sikerek Szobája tele van br bér koszorúkkal. Október végén és november elején pedig Lengyelországban volt. Krakkóban frenetikus siker. Fősemben meg kellett ismételnie a koncertet. Ja- Inuér végén Olaszországba, Görögországba, Egyip-1 befejezni, a társaság egy legközelebbi zenehetén előadja. A müvet most nincs ideje befejezni, nagyón lekötik koncertjei. S azután szoros kapcsolatot tart fenn a prágai német konzervatóriummal, ez is sok dolgot jelent a télen. Az Ansorgé- ná! vizsgázó növendékeket a nagy mester egyenes utasítására ő készíti elő a legmagasabb zenei vizsgára. De rrnjd nyáron, ha ideje lesz! ' A kis kávéházban hamar jön a záróra. Itt nincsenek lumpok. Becsületes, szorgalmas, józan emberek mennek hazafelé. S a mi kis magyar asztaltársaságunknak nincs mit szégyellne. Elszakadva, gyökér nélkül is értékek növekszenek a feketekávé mellől a világba s ba Kálix Jenőre gondolok, művészetére, sikereire, a dicsőség felé vezető útra, a világhírre, nem húzom be többé fejemet a vállarn közé a Vencel téren. Vagyunk még valakik, fis vagyunk még itt is egynéhányan. S. P. dr, Egykor csengett, csilingelt daloin- Tjgy játszott rajtam, mint szent hangszórón a riítflusos. szűz, ifjú Szerelem s a húrba tépő jajgő Fájdalom. •e Öngyilkosok Riport a Lélek birodalmából — De vad-kajánul /ölt a TJémöa s a dalra ajzoíí ideg-szálakat szélűiangolta lankadt és lakó bágyadt beszédre s halott hallgatásra. Darvas János. Kotspánv vezér szól: Legörnyc-dt x álla?, remegő térddel előtted — Uram — én meg nem állok és nem Imádlak tavasz-zsengékkel. Szent áldozati b'Ulfccmba nem csorgatom életem ’i érét, hogy íegyen Néked dicsőség, pompa. Nagyér vagy. de úr vagyok Én is: magyar, ki tud elbukni gőggel, esett titán, de fenség mégis! Harcos barátul légy a társam, \agy ellenségem, hogyha tetszik: de nagyobb úr nem lehetsz nálam! Gögb Illés. Tükörzárás Nyárban úsznak a rózsakertek: cn lehunyom a szememet . • . Vz éjszakák kinccsel kivertek: cn lehunyom a szememet . . • A tenger torró s gőze illan: éu lehunyom a szememet . . . Mindent dönt a fény, a villany: én lehunyom a szememet . , . Lombokról üdvök méze csöppen én lehunyom a szememet . . . S S ha tihozzátok készül könnyöm: én lehunyom a szememet . . . James Auen, a prágai milliomos ötven észtén* 1 dós felesése, mégegyszer elolvasta a költő külő- ! sós, szinte borzalmas erejű sorait: „Nem bóízad- ] cél-e meg egy fától, amely rnhrdfg és egyre csak virágzik?*1 Az asszony nyúlánk sporttermete nem árulta el az ötven évet- A szemei delejes erővel vonzották a férfiakat és a férfiak nőm tudtak a tekintetnek elléntáiltii A szál titkokat kígyózott, melyek megfejtése gyönyör volt- fis még csak azok a kis ránc ócskák ott a s-zemszögletekben, az alvilági kohold ok sem jelentkeztek, ós mégis . . . mégis ötven esztendős volt, mert lelke üreggé tette. Lelke, amelyről nem tudott, mert nem volt lelke Férje mérhetetlenül gazdag volt és az arany a föld minden helyét paradicsommá varázsolta- És férje tapintatos ember volt mindig, aki az asszonynak szabad kezet engedett minden dologban Az asszony, ha vissza tekinteti: a megjárt ólotutra, csupa szépségén ömáson legeltethette szemét- Minden vágya teljesült. Műiden férfi, akit meg- i kívánt, az övé volt. Meghódiitatla magát, ha hódítani akart. Nem volt sehol egy elhajlás, egy kanyarulat, amely járatlan bozótba vezetett volna. Kő nem sebezte lábát és lelkét, amely nem volt, nem bánto,tta meg soha senki. Ötven esztendős volt az asszonyfa és nem értette a költő szavát, pedig ez a szó reá vonatkozott, aki mindig csak virágzott, de gyümölcsöt nem hozott sohaFölállt ós csöngetett. Egy gondolat járta át. egy kedves, gyerekes, megható gondolat. Tiz perccel utána a tükörben nézné, hogyan hullnak le fürtjei a fodrászul üvfoz keze alatt. Szája félig nyitva, mint a gyermeké, aki várja, hogy az ígért jutalmát megkapja. Szeme a. várakozás hatása alatt egy árnyalattal idegesebb nézésű. A hosszú hajfürtök néhány perc alatt eltűrnék és az ötven esztendős asszonyra, bubifej mosolygott vissza a tükörből. Urr Ida. A dinerhez két ur volt hivatalos. Az egyik a lírai költő, aki gazdag ember létére teljes olvo- nuUságban ólt és verseit nem adta ki* Egy különös ember, félszeg viselkedésű, de határtalan őrt- tudatú, a ampa-lőlek ember, akinek a lelke a betegsége volt. Kis termete, jelentéktelen külseje mindenünnen elriasztotta és domború, szélesen ivóit homloka alól kiálmélkodó szemet James Auen milliomos gyönyörű felesége nem verte észre, bár ezek a szemek rajongó szeretettel nézték az asszonyt, aki hódított, ragyogott; aki annyi férfit észrevett, csak a kistermetű költőt nem- A másik ur az angol követség attaséja volt, kit kormánya most küldött át a csehszlovák fővárosba. Magas, nyúlánk, sporttermetü fiatalember, hideg kék nézéssel, nyugodt, elegáns, szenvtelen mozdulatokkal. Jó táncos, aki éppen annyi Eiióndatősszeáliitás fölött rendelkezett, amennyit a társadalmi konvenció .megkövetel azoktól, ak3t a szalonban beszélgetni kénytelenek. A kis költő a diner alatt a bubifejei figyelte. Látta, niiait keríti a levágott baj az asszonyt mind jobban hatalmiba és látta, hogy ez a hatalom a fiatal angolon próbálja ki önmagát. Az asz- szony hódítani akart. Elragadó volt az ötven | éves bubiíej . . . elragadó . . . talán negyven- í évesre tette az angol, legfeljebb ha negyvenötre. ; Az angol gentleman tökéletes volt- Mindenben j utána merészkedett az asszonynak és sehol sem | siklott el. Az asszony pedig egyre merészebb lett. í Mindent egy kézben fogott össze, jobb kezében, i melyről brilliánsok tüze pattogott szét a szobában. Bal kezével tánc közben könnyödön a férfi vállára támaszkodott és jobb kezével, melyben élete, nöisége minden még meglevő szépségét tartotta, különös köröket irt le, amelyek mintha arra lettek volna hivatva, hogy megbüvöljék. össze- niorzsoliák. tönkretegyék a fiatal angolt, afti állta a bűvös táncot . . . Az ötven éves asszony szemei csillogni kezdtek, mozdulatai megszilajodtak. Később azonban az angol teljes eleganciával búcsúzott cl a háziaktól és sarkait összeütve kijelentette. hogy mégis csak rettenetes dolog, ho&y.móst a következő hat hétben egyebet sem fog tenni, mint déli tizenkét órákor előirt helyeken megjelenni és vagy a névjegyét otthagyni vagy unalmas tízperces beszélgetést folytatni. Előre is bocsánatot kér. ha a következő hat hét alatt nem jeléirtkéghetik ebben a házban, amely neki mától fogva kedves otthont jelent. Hat hétig azután, mim történt senfiml. A kistermetű költő minden nap felment az asszonyhoz és figyelte. Figyelte a lelkét, amely nem volt soha, de most, hogy a bubifej sem segített és a léleknélküli angol attasé szófián frgyeímetíenség- gel elment az asszony mellett, óriási erővel jelentkezett, mint egy mindent elsöprő áradat. Mert igen, a Lélek, amely sohasem volt és mégis mindig, most feltört, felzokogott és búgott, mint .az órgöna. fis a kis költő, akinek a lelke vólt a betegsége, aki leikétől szenvedett egy életen ái és akinek lelkét az asszony sohasem látta meg, tudta a végét- Ő tudta, hogy a két' élet, a túlzottan lel* kés és a. léielméikül} élet vonalai most keresztezik egymást, egy pillanatra találkoznak és azután a metszőpóntón tál mra eltávolodnak egymástól, ki-ki a maga legsajátosabb végtelenje felé. A metszés pillanatában, egy délután, hét héttel az angol attasé távozása után az asszony és a kistermetű költő teánál ültek együtt* — Nem jött el — mondta csendesen az asz- szony. — Mikor a hat hetet említette, azt gondoltam . • . — • . . hogy nagyon ügyes ember és igy oszlatja el a férj gyatráját Az asszony lassan bólintott azután (megismételte: — Nem jött el i . Nem fejezte be a mondatot mert ebben a pillanatban észrevette a kistermetű költő szélesen iveit homloka alól feléje sugárzó rajongó tekintetét. Egy percig csend volt a szobáiban. Ezalatt a perc alatt az asszony felujjongott: hódítottam! De a következő percben összecsxsfclott az ujjongás és az asszony szomorúan gondolta: ezt a kis, jelentéktelen embert hódítottam meg. • . az angol ifjú helyett . . . Azután, már túl a metszőpóntón, csendben elváltak egymástól. Két rövid, szinte semmitmondó búcsúlevelet találtak. Mindkettőben az vök megírva, hogy aki elkészült az élettel, ne akarjon tovább éJni És a rendőri krónika szárazon regisztrálta a két öngyilkosságot- Ök ketten pedig a végtelen ielé szálltak, ki-ki a maga végtelenje felé. Neabauer Pál. \h\k\rn\i Mülaltatí ÉS PtttllS Ilii syTS“ „StoiiDfif délsk# dflm“ PBARA 31.. lucerna-Passaqe. 1 HÖLGYEIM! I Jr ŐRIZZÉK MEG ® f SiEÉPSiSÖKET ésFS&T&LS&GUKAT | I ^ ( | SZÉPSÉQKRÉM *. PÚDER f Is3 ártandó használatával S MIaBÉWÜTT KAPHATÓ. I Vsa. képv. Csehszlovákiában: B ^ PRAHA f., UNHARTSKA 2. tg Ili divatos harangszabásban, se- Jyembrokát alapra dolgozva valódi angol szőrméből készült magas gallérral, vatelin belessel, tiszta gj'apju szövetből. Minden « m ^ B divatszinben Ké M SOMION PrAtfa VscIOvsks Bem. 55 (lilisawovj sarok) !VOJ dBháh.t'itoenBeh büizoh karácsonyi eiárusitása mt ven 'esiAlllto l ároKOn
